Rehab Critical Mass: A fogyatékossággal élők szinte láthatatlanok

Fotó: Ancsin Gábor

Fotó: Ancsin Gábor

A fogyatékkal élők szinte láthatatlanok

Míg csordogálnak az emberek, és az önkéntesek lufikat osztogatnak, amiket majd szimbolikusan a Széchenyi hídon fogunk megreptetni, beszédbe elegyedek az egyik kerekesszékes résztvevővel, Attilával. Ő harmadik alkalommal vesz részt az eseményen, és azért jött ki, hogy megmutassa, milyen sok mozgássérült él a városban. És erre szükség is van, ugyanis Magyarországon a fogyatékkal élők még szinte láthatatlanok, pedig egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint 457 000 fogyatékossággal élő van Magyarországon. Ha pedig ehhez hozzászámoljuk hozzátartozóikat, családtagjaikat, barátaikat és így tovább, akkor kb. 1,8 millió embert közvetlenül érint a fogyatékossággal élők helyzete.

De az is kétségtelen, hogy az egyre intenzívebb akadálymentesítés hatására már nem olyan meglepő látvány, ha kerekesszékest látunk az utcán. ,,Szerencsére egyre élhetőbb Budapest, persze vannak még problémák, de zömében az a tapasztalat, hogy láthatóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy kerekesszékkel könnyebb legyen a mozgás” – mondja Attila. Egy idősebb úr is becsatlakozik a beszélgetésbe: ,,Bár vannak jól használható bicikliutak városban, ugyanakkor az is gyakori, hogy ezek egyszer csak elfogynak, és onnantól kezdve kész életveszély a közlekedés például nekem, aki háromkerekű biciklivel jár.”

Maga újságíró?

Ez nem az a rendezvény, ahol vadásznom kell az interjúalanyokat, ugyanis a különböző egyesületek helyszíni képviselői érezhetően örülnek, hogy az esemény láthatóságot ad számukra, hogy hallathatják a hangjukat. Szükségük is van rá, mert míg a mozgáskorlátozottak az utóbbi időben jobban a fókuszba kerültek, addig a más típusú fogyatékosságokról alig hallunk. Az Afázia Egyesület és a Démoszthenész Egyesület munkatársai például egy speciális területtel foglalkoznak: a beszédfogyatékkal élő felnőttek helyzetén próbálnak segíteni.

,,Idén jöttünk ki először, ugyanis most először említették meg a felhívásban a beszédfogyatékosokat. Ez óriási hír számunkra, hiszen nagyon kevesen tudnak és beszélnek róluk, így segítséget, támogatást is keveset kapnak azok az emberek, akik ezzel küzdenek. Nincsenek nevesítve, mint fogyatékosok, nem kapnak terápiát például egy stroke után, és támogatást sem. Míg a gyerekeknek van logopédiai oktatás, addig a felnőtteknek nincs ilyen lehetőségük,, – mondja az alapítvány alelnöke, Krasznár Felícia.

Egy mellettünk álló férfi, B. Zsolt is az alapítvány színeiben jött. Öt évvel ezelőtt egy stroke miatt lett afáziás. Az elmúlt évek arról szóltak számára, hogy újra megtanuljon beszélni és együtt tudjon élni a betegségével. ,,Az emberek nem értik mi van az afáziás emberrel, mert nem tudnak róla semmit. Nem tudják, hogy a beszéd közlésének a hiányossága nem jelent egyet a szellemi fogyatékossággal” – mondja B. Zsolt, aki azóta újratanult beszélni, és jelenleg azzal foglalkozik, hogy más stroke-os betegeknek segít.

kép2

Fotó: Ancsin Gábor

A tudás életet menthet

Az afáziával szorosan összefüggő stroke-ról sem hallunk túl sokat, és arról is csak kevesen informáltak, hogy milyen tünetekkel jár, pedig ha bekövetkezik, akkor minden perc számít.  Ha szélesebb lenne az ezzel kapcsolatos tudás, talán az emberek nem sétálnának el az életveszélyben lévő stroke-os mellett csak azért, mert a tüneteit összekeverik az alkoholos állapottal. Emlékezzünk csak annak a férfinak az esetére, akit a saját kollégái 16 órán keresztül kerülgettek, mert azt hitték részeg. Az orvosok szerint, ha időben mentőt hívtak volna, nagy valószínűséggel ma is élne.

Sarkadi Gabriella, a Stroke Infó Alapítvány kitalálója pont azért küzd, hogy a felvilágosítások által kevesebb ilyen tragédia forduljon elő: ,,A stroke betegek rehabilitációjával, illetve a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésével foglalkozunk. Az alapítványt azért hoztam létre, mert magam is stroke beteg voltam, és nem kaptam kellő információt a felépüléshez”. Sarkadiék egy tanácsadó füzetet is kiadtak, amiben az agyérelzáródásról, annak azonosításáról, valamint a rehabilitációs lehetőségekről írnak. Működtetnek egy Facebook-csoportot is, ahol egymásnak próbálnak segíteni, használható tanácsokat adni, mert Sarkadi tapasztalati alapján a stroke betegek a kórházi rehabilitáció lezárultával magukra vannak hagyva.

,,Arra jöttem rá, hogy nekünk kell segíteni egymáson, mert más nem fog”–  mondja. Hozzáteszi, nagyon szeretné, ha a kiadványuk a lehető legtöbb neurológiai osztályra eljutna és hozzáférhetővé válna a betegek, valamint azok hozzátartozói számára.

Fotó: Ancsin Gábor

Fotó: Ancsin Gábor

Lenne még mit mondani, de közben a tér megtelt és Till Attila, akinek Tiszta szívvel című akció-vígjátéka hatalmas siker lett, megnyitja az eseményt, Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes pedig elmondja, hogy ez az első alkalom, hogy a Fővárosi Önkormányzat is tudja támogatni a rendezvényt.
,,Igyekszünk mi is azon lenni, hogy ne valósulhasson meg úgy egy fővárosi beruházás sem, hogy az nincsen figyelemmel a fogyatékossággal élők szempontjaira. Igyekszünk azzal támogatni a fogyatékossággal élőket, hogy könnyebbé tesszük számukra, hogy eljussanak a város egyik pontjából a másikba. Annak pedig nagyon örülök, hogy ilyen sokan vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet látható és láthatatlan problémákra. Mert nemcsak az a probléma, ami mindennap szembejön velünk, hanem sokszor az is, hogyha valaki nem jön velünk szembe.”
– mondja a főpolgármester-helyettes, és átadja a szót Szabó Lászlónak, a paralimpiai bizottság elnökének is, aki arról beszélt, hogy mennyire hálás azért, hogy a Rehab Critical Mass idén a paralimpiát helyezte a középpontba, hiszen 2016 az Olimpia és a Paralimpia éve, majd hozzátette:
,,Borzasztóan fontos, hogy mindig együtt legyünk, és bízhatok abban, hogy a parasportolók mindig itt lesznek, hogy a maguk erejével és a maguk népszerűségével mindent hozzátegyenek ahhoz, amit mi most együtt megmutatunk.”
Az alig pár perces beszédet és az óriási tapsot követően elindul a tömeg, van aki egész családostól jött ki, mások a barátaikkal érkeztek és olyan szimpatizáns is van,  aki egyedül sétál a menetben és annak ellenére, hogy a szűk környezetében nincs fogyatékossággal élő fontosnak tartja, hogy itt legyen. Csernáné Nagy Krisztina a kerekesszékes lányával, Eszterrel érkezett, aki helyettem inkább a felvonulással foglalkozik. Amikor azt kérdezem az édesanyától, hogy mi az, ami napi szinten zavarja, vagy megnehezíti az életüket kicsit elgondolkozik, majd megpróbálja túlkiabálni a hangos zenét:
,,Elfogadás és egy kis figyelmesség kéne. Ha ezek működnének a magyar társadalomban, akkor nem kellene például a buszon küzdenem a mozgássérültnek fenntartott helyért.”

Fotó: Ancsin Gábor

Fotó: Ancsin Gábor

Tovább sodródok a tömeggel, egészen Tilláig, akit  láthatóan sokan, személyesen is ismernek a kerekesszékesek közül. ,,Itt már barátságokról van szó. Éveken keresztül készítettem a filmet, ami szintén ennek a sok-sok kialakult kapcsolatnak az eredménye lett,  így számomra nem is kérdés, hogy jövök, ha hívnak. Örülök, ha segíthetek” – mondja. Szerinte az ilyen megmozdulásoknak igenis lehet ereje: ,,Azt nem tudom, hogy jelenleg mennyien vagyunk, de azt gondolom, hogy évről évre többen leszünk, mert minden, ami beszédtéma, az visszahat az emberekre, a saját életükre és úgy egyáltalán az egész társadalomra. Ezek az események, civil szerveződések tevékenységei, és az olyan dolgok mint a filmem, morzsák, amikből majd egyszer összeáll valami. Már most mérföldkövekkel vagyunk a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest.”

Közben megérkezünk a híd közepére, Tilla arra kéri a résztvevőket, hogy engedjék el egyszerre a lufikat. A többezres tömeg pár pillanatra bepettyezi az eget, majd emelkedett hangulatban továbbindul az Erzsébet tér felé, ahol egészen késő estig szórakoztató programok, koncertek, beszélgetések várták a célba érőket.

Farkas Edina Lina

Forrás: divany.hu

3. Rehab Critical Mass

kép

Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek száma – néhány évvel ezelőtti felmérés szerint – 457.000 fő. E csoporthoz, ha hozzászámoljuk a környezetüket – hozzátartozóikat, családtagjaikat, barátaikat stb. -, akkor kb. 1.8 millió embert közvetlenül érint a fogyatékossággal élők helyzete. Akadálymentesítés, integráció, inkluzív oktatás, rehabilitáció, támogatószolgálat továbbfejlesztése és kiépítése 0-24 óráig, kitagolás, a tömegintézmények helyett lakóotthonok, munkalehetőségek biztosítása, védett munkahelyek, ápolási díj, a nevelők számára megfelelő juttatás. Csak néhány téma, melyben a fogyatékkal élők közössége egyenlő bánásmódot és az egyenlő esélyek megteremtését szeretné elérni.

Ezeknek a céloknak a képviselete, valamint magvalósítása hívta életre a Rehab Critical Mass mozgalmat – egy érintettektől induló és alulról építkező civil önszerveződést -, amely évek óta társadalmi összefogást szorgalmaz a fogyatékossággal élő emberek életminőségének, önállóságának és öngondoskodásának javításáért, társadalmi integrációjuk elősegítéséért. A mozgalom “Elvárjuk” című petícióját aláírhatják mindazok, akik egyetértenek a Rehab Critical Mass törekvéseivel. http://rehabcriticalmass.hu/elvarjuk/

Május 29-én vasárnap, 13 órakor gyülekeznek a Clark Ádám téren és 14 órakor a Lánchídon keresztül vonulnak az Erzsébet térre, ahol koncertek, kulturális- és családi programok várnak mindenkit.
Fellép – többek között – a REPUBLIC, Pásztor Anna, Kovács Patrícia, Barabás Lőrinc, a Szilvási Gipsy Folk Band, Lena és az Átértékeled csapata.

A helyszínen találkozhattok Till Attilával – aki az esemény házigazdája – és az általa rendezett Tiszta Szívvel – Kills on Wheels című film néhány szereplőjével is. Mivel 2016 az Olimpia – és ezáltal a Paralimpia – éve, ezért a rendezvényen számos parasportolóval is megismerkedhettek.

A rendezvény AKADÁLYMENTES és GYEREKBARÁT

A részvétel ingyenes

Mindenki képes!

Népünnepély volt a 2. Rehab Critical Mass

Megszokhattuk, ha vonulás van, pláne érdekérvényesítő vonulás, az feszültséggel jár. A 2. Rehab Critical Masst látatlanban simán egy ilyen demonstrációnak könyvelhetnénk el, hiszen a hivatalos program szerint a menet „a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javításáért” indult, márpedig egy ilyen téma esetén a legutoljára ugrik be a derű. Csakhogy – és ezt már a tavaly őszi első Rehab is bebizonyította – itt nem a düh, az elkeseredettség vitte az utcára embereket, vagy ha igen, akkor jól sikerült álcázniuk.

false 

Fotó: A szerző felvételei

Pedig a szervezők a következőképp foglalták össze a célt: „A résztvevők a szimbolikus jelentőségű 0 kilométerkőtől induló közös felvonulással szeretnék felhívni az emberek figyelmét a fogyatékossággal élő emberek társadalmi kirekesztésére, azokra a súlyos problémákra és hiányosságokra, amelyek haladéktalan megoldást igényelnek: akadálymentesítés, integráció, inkluzív oktatás, rehabilitáció, támogató szolgálat kibővítése, intézményi kiváltás (mamutintézmények helyett lakóotthonok), munkalehetőségek biztosítása, védett munkahelyek, ápolási díj, szakemberek megbecsülése. Csak néhány téma, melyben a fogyatékossággal élők közössége egyenlő bánásmódot és az egyenlő esélyek megteremtését szeretné elérni.” De mintha mégsem erről szólt volna ez a délután.

false

Amikor a menet a Lánchíd közepére ért, és megtörtént az első nagy, „közös fellépés”, azt érezhettük, hogy még az olyan egyszerű megnyilvánulás – színes lufik eleresztése – a derű erejétől sokkal nagyobb erőt tud képviselni, mint amikor a „sima tüntetésen” az illetékes politikusnak (vagy inkább valamelyik zavart hivatalnokának) átadnak egy petíciót, amit aztán iktatnak és gyorsan elfelejtenek. Ezt a lánchídi akciót nem lehet csak úgy elfelejteni.

A több ezer résztvevő az Erzsébet térig vonult, ahol estig tartó népünnepély rajtolt, mindenki találhatott kedvére való műsort, és szerencsére az időjárás sem akadályozta az eleve „akadálymentesített és gyermekbarát” programokat. Kiss Csaba ötletgazda a következőt mondta a színpadon: „Nem szeretem fényezni magam, de tudtam és reméltem, hogy kétszer annyian leszünk, mint tavaly. Elmondhatom, hogy ennyi bénát egy kupacban nem láttam még!”

false

A szervezők kiáltványát Kovács Krisztián színművész olvasta fel, de mielőtt elkezdődött volna a koncertprogram, az eredeti Critical Masshoz hasonlóan itt is történt egy nagy, közös „emelés”, igaz, csak a karunkat emeltük a magasba. Mégis úgy tűnt, hogy még a Holdról is lehetett látni. De vajon az illetékes minisztériumok, államtitkárságok észrevették-e, és ha igen, elgondolkodnak-e azon, amiért ez a lelkes tömeg írásban, szóban, de legfőképp a jelenlétével tüntetett?

Forrás: magyarnarancs.hu

Elindult az első Rehab Critical Mass

A szervezők szerint “az így létrejövő kritikus tömeg a puszta létével demonstrálja, hogy egy egymásra figyelő közösségben akarnak élni, az ember értékét nem hasznosságában mérik, hanem önmagában fontos.”

Körülbelül ezren gyűltek össze az Emberi Erőforrások Minisztériumának Akadémia utcai épületénél, közülük körülbelül kétszázan fogyatékkal élők. A menet elindulása előtt röviden arról beszéltek a szervezők, hogy szeretnék, ha sokkal akadálymentesebb lenne az ország, ha megfelelő bért kapnának a fogyatékkal élők is, illetve ha bevonnák őket a döntéshozatalba az őket érintő kérdéseknél.

A tömeg kicsivel három után elindult az Erzsébet térre, ahol különböző koncertek vannak. A szervezők egy petíciót is elindítottak, és szeretnének egy hónap alatt legalább 3000 aláírást összegyűjteni. Ezt a peticio.hu oldalon lehet aláírni. A petícióban olyanokat fogalmaznak meg, mint: „elvárjuk

Forrás: www.index.hu

Összefogás a jobb életért

Találkozzunk az EMMI előtt (1054 Budapest, Akadémia u. 3.) 2014.10.19. vasárnap 15 órakor, ahonnan együtt indulunk az Erzsébet térre, ahol számos kulturális és érzékenyítő program vár mindenkit.

Társadalmi összefogás a fogyatékossággal élők jobb életminőségéért.

 

Forrás: index.hu

Forrás: index.hu

Kiss Csaba kezdeményezésére életre kel egy civil mozgalom: a RehabCritical Mass!
Szeretnénk előmozdítani és megmutatni, hogy a magyar társadalom szolidáris és fogékony a benne élő különböző emberek problémáira, igényeire. A RehabCritical Mass egy alulról jövő civil kezdeményezés, amely mentes minden pártpolitikai szándéktól és szerveződéstől.

GYERTEK SOKAN, MUTASSUK MEG MAGUNKAT!

Főbb célok:

A rendezvény akadálymentes, gyermek -és családbarát

rehabcriticalmass2014@gmail.com

Várunk mindenkit sok szeretettel!