PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Fogyatékossággal élő pályázók számára 2017/2018-ban felhasználható üdülésre
A pályázat célja
Az Alapítvány a pályázattal elnyerhető támogatást üdülési szolgáltatásra nyújtja. A jelen pályázattal elnyerhető üdülési támogatásra kizárólag a jelen felhívásban meghatározott követelményeknek maradéktalanul megfelelő kedvezményezettek jogosultak.
Kedvezményezettek köre
Azon belföldi illetőségű, 18. életévét betöltött, fogyatékossággal élő személy, aki a pályázat benyújtásakor fogyatékossági támogatásban és/vagy vakok személyi járadékában és/vagy magasabb összegű családi pótlékban részesül, valamint a havi ellátásainak és jövedelmeinek teljes összege nem haladja meg a nettó 150.000 forintot.
Egy pályázat keretében kizárólag egy fogyatékossággal élő személy, illetve egy, a pályázat benyújtásának napján 18. életévét betöltött kísérő személy pályázhat, és részesülhet az Alapítvány által nyújtott támogatásban. A fogyatékossággal élő személy kísérő nélkül is jogosult pályázat benyújtására, azonban kísérő nélkül benyújtott pályázatba utólagosan nincs lehetőség kísérő rögzítésére. Elnyert támogatás esetén a támogatott, valamint kísérője egyaránt 5.000 forint/fő pályázati hozzájárulás befizetését követően veheti igénybe az elnyert üdülési támogatást.
Az elnyerhető támogatás
Az elnyert üdülési támogatás kizárólag a támogatott számára kiállított HUNGUEST HOTELS Szállásutalvány segítségével vehető igénybe a pályázati hozzájárulás befizetését követően, az előzetes szállásfoglalás során kiválasztott szállodában.
fogyatékkal élő Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Erzsébet pályázat 2017/2018
Forrás: www.martfu.hu
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Fogyatékossággal élő pályázók számára 2017/2018-ban felhasználható üdülésre
A pályázat célja
Az Alapítvány a pályázattal elnyerhető támogatást üdülési szolgáltatásra nyújtja. A jelen pályázattal elnyerhető üdülési támogatásra kizárólag a jelen felhívásban meghatározott követelményeknek maradéktalanul megfelelő kedvezményezettek jogosultak.
Kedvezményezettek köre
Azon belföldi illetőségű, 18. életévét betöltött, fogyatékossággal élő személy, aki a pályázat benyújtásakor fogyatékossági támogatásban és/vagy vakok személyi járadékában és/vagy magasabb összegű családi pótlékban részesül, valamint a havi ellátásainak és jövedelmeinek teljes összege nem haladja meg a nettó 150.000 forintot.
Egy pályázat keretében kizárólag egy fogyatékossággal élő személy, illetve egy, a pályázat benyújtásának napján 18. életévét betöltött kísérő személy pályázhat, és részesülhet az Alapítvány által nyújtott támogatásban. A fogyatékossággal élő személy kísérő nélkül is jogosult pályázat benyújtására, azonban kísérő nélkül benyújtott pályázatba utólagosan nincs lehetőség kísérő rögzítésére. Elnyert támogatás esetén a támogatott, valamint kísérője egyaránt 5.000 forint/fő pályázati hozzájárulás befizetését követően veheti igénybe az elnyert üdülési támogatást.
Az elnyerhető támogatás
Az elnyert üdülési támogatás kizárólag a támogatott számára kiállított HUNGUEST HOTELS Szállásutalvány segítségével vehető igénybe a pályázati hozzájárulás befizetését követően, az előzetes szállásfoglalás során kiválasztott szállodában.
A fogyatékos nők közül, teljes értékű nőnek csak 2%-ot tartanak a válaszadók családja, barátai és rokonai is.
Tudjuk, hogy e problémák és akadályok léteznek, de nem, vagy csak érintőlegesen beszélünk róluk. Márpedig ha nem hozzuk felszínre és nem tárjuk fel ennek a gyakran halmozott hátránnyal élő csoportnak a speciális nehézségeit és akadályozottságait, akkor nem is kaphatnak segítséget mindennapjaik megkönnyítéséhez.
Miről is szólt ez a kérdőív?
A kutatás során igyekeztünk a látássérültséggel élő nők problémáival kapcsolatosan minél szélesebb körű helyzetelemzést végezni, azaz:
figyelembe vettük az ebben a témakörben jól felhasználható nemzetközi kérdőíveket, hazánkban és más országokban megjelent újságcikkeket, szakirodalmakat
minden kérdéscsoport zárásaként személyes megjegyzés rovattal igyekeztünk tovább tágítani a kutatandó területet
A VGYKE látássérült nők, anyák, lányok körében végezte a felmérést. Az érintettek összesen 104 kérdőívet töltöttek ki, ebből 96% elektronikusan, 4%-uk pedig papíron adott válaszokat.
Kiket vizsgáltunk?
18-25 év: 5%
25-45 év: 60%
45-60 év: 15%
60 év felettiek: 20%
A kitöltők 20%-ánál a látássérültség mellé más fogyatékosság is társul.
Születése óta látássérült: 50%
Felnőtt korban szerzett látássérülés: 40%
Korai gyermekkor szakaszában kialakult egy, vagy több fogyatékosság: 10%
A születésük óta látássérültek nagy százalékban a rosszul adagolt oxigén következtében veszítették el részben vagy egészben a látásukat, de gyakori okként jelent meg a makuladegeneráció, a glaucoma, és a cukorbetegség is, melyek fokozatos látásromlást idéznek elő.
Házasságban élők: 45%
Élettársi kapcsolatban élők: 20%
Családban élők, és egyedülállók: 5%
Elvált: 18%
Özvegy: 2%
A válások többsége a személyes válaszok szerint a gyermek születésekor alakult ki, amikor kiderült, hogy ő is valamilyen fogyatékossággal született, ezt általában a férfiak nehezen tudják feldolgozni, ahogy némely esetben azt is, ha a nő állapota rohamosan romlik.
Néhány meglepő tény:
Segítség iránti igény
Azoknál, akik időnként kérnek személyi segítséget, a személyes megjegyzésekből kiderül, hogy többségében lakáson kívül, idegen helyen, például önkormányzat, kórház stb., kérnek segítséget, de a lakáson belül és a bejáratott útvonalaikon tökéletesen elboldogulnak.
Fogyatékos szerep
A válaszokból kitűnik, hogy a fogyatékossággal élő nők többségét a család, barátok és rokonok is elsősorban fogyatékosnak kezelik, gyermekként 18%-ot, felnőttnek, de fogyatékosnak 82%-ot, teljes értékű nőnek 2%-ot tartanak.
A fogyatékosság elfogadása
60% úgy nyilatkozott, hogy el tudja fogadni fogyatékosságát, 30% részben, 10% nem. Könnyebben megy az elfogadás azoknál, akik születésüktől vagy egészen kis gyermekkoruktól kezdve látássérültek. Azok körében, akik egyáltalán nem tudják elfogadni fogyatékosságukat, gyakran hirtelen életmódváltozás következett be.
Bántalmazás
Szexuális zaklatást a testi bántalmazottak 13%-a szenvedett el, többnyire családban, iskolában, esetenként utcán, azonban alig 10% kért segítséget, vagy azért, mert nem mert, vagy azért, mert nem tudta, hogy kihez is fordulhatna
Egészségügyi ellátás
Az egészségügyi szűrővizsgálatokat kevéssé tartják fontosnak a látássérült nők, többnyire nem is járnak rendszeres ellenőrzésre. A válaszadók 90%-a az akadálymentesség hiányát hozta fel érvnek, valamint 70%-uk egyáltalán nem tartja ezt fontosnak. Az egészségügyi intézmények személyzetétől az ott megfordulók 90%-a kér segítséget.
Foglalkoztatottság
A munkaerő piacon a megkérdezettek 59%-a nincs jelen. Ez adódhat túlságosan fiatal vagy idős korukból, fogyatékosságuk mértékéből, illetve abból, hogy kevesen vannak olyan szakmák, képesítések birtokában, mellyel versenyképesen pályázhatnának egy-egy munkakör betöltésére, főleg a nyílt munkaerőpiacon.
Összegzés
Összességében megállapítható, hogy a nem reprezentatív kutatás eredményei egybevágnak a hazai és nemzetközi szakirodalom megállapításaival, miszerint a fogyatékossággal élő, így a látássérült nők is halmozottan hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportot jelentenek, akiknek mind munkaerő-piaci, mind általános társadalmi helyzete rosszabb a nem fogyatékos nőkénél és a fogyatékos férfiakénál is.
Ezen kutatások önmagukban is ráirányíthatják a szakma és a laikus közönség figyelmét is a fogyatékossággal élő nők érdekvédelmére, ami teljesen új megközelítési módot jelenthet a fogyatékos emberek, mint aszexuális lények társadalmi reprezentációja után.
A FESZT – VGYKE megkezdte a látássérült nők élethelyzeteinek összegyűjtését további kutatandó területek meghatározása céljából.
Minden látássérült hölgynek köszönettel tartozunk közreműködéséért, mellyel segítette a kutatást!
Készítették: A VGYKE „közösség lámpásai” mentori hálózatának munkatársai (2015-2016.) a FESZT megbízásából A model programot a FESZT más tagszervezetei számára is szeretnénk elkészíteni.
„Bárkiből lehet fogyatékkal élő!”
„Tisztelt Egyesület! Karácsonykor kaptam a Hermina úton csomagot, mert baba született. Ebben a “kedvességben” Univer konzervek voltak, amik 4 hónapos kórtól adhatók. Bálintka a mai napon töltötte be a három hónapot. Védőnő utasítására fütyülünk, mert már napok óta falja e sűrítményeket!” –írja Csaba levelében.
Kérem, meséljen magáról egy picit! Mivel foglalkozik?
Régi szóhasználattal élve, értelmiségi családban nevelkedtem. Szüleim már nem élnek. Édesanyám aranydiplomás fizika,- kémia szakos gimnáziumi tanárként hunyt el hat éve. Apám vegyészmérnök volt. Jelenleg második házasságban élek, mely boldog. A feleségemmel együtt a KÉZMŰ Nonprofit Kft. alkalmazottjai vagyunk, ő most Bálintka okán CSED-en. Kőbányához köt a lakókörnyezetem.
Boldogan olvastuk levelét, miszerint az élelmiszer adományt örömmel fogadták. Minek örültek a legjobban?
Meglepett a figyelmesség, hogy Karácsony előtt gondolt ránk a VGYKE. A bébiételnek nagyon megörültünk. Akkor még Bálintka egy hónapos sem volt, rá két hónapra értékeltük igazán a bébiételeket. Bálintka falta, s eszi, annak ellenére, hogy anyjának van teje.
Hogy telik egy átlagos, családi napjuk?
Az első két hét után kialakult a napi életritmus. Nálunk van babariasztó, azaz légzésfigyelő. Ildi feleségem ennek segítségével éjszaka felébred, és ellátja a kisfiunkat. Általában hajnal 5-től indul a nagyüzem. Családi kelés, fürdés, reggeli, fürdetés, stb. Jómagam fél hat előtt indulok munkába. Míg Bálintka alszik, addig feleségem a háztartással foglalkozik. Hazaérve levisszük Bálintkát levegőzni, játszunk, én pedig a lakáson kívüli teendőket intézem. Bevásárlás, ügyintézés, rezsirendezés, stb. Este hat óra után jön a nagy lubickolás. Bálintka imád fürdeni. Hét-fél nyolckor már a gyerek alszik. Mi a napi elfáradás mértékétől függően megyünk, vagy maradunk. A „Maradj talpon!” -t megnézzük.
Elmesélné a VGYKE olvasóinak, hogy Ön és kedves felesége milyen serültséggel él?
Mindketten koraszülöttek voltunk. Én az 1700 grammom és a sok inkubátorban eltöltött idő miatt lettem látássérült. Egyik szemműtét során felébredtem, ennek következtében pedig a hallásom is károsodott. Ma rendszeres gyógyszerszedéssel már tünetmentes az epilepsziám. Feleségemnek születésekor sérült a koponyája, s ettől lett értelmi fogyatékos.
Miként sikerül áthidalni a különböző akadályokat akár a közlekedésben, mindennapi teendőikben, akár a gyermeknevelésben?
Azáltal hogy babakocsival utazunk, a közlekedés már nehézségekkel jár. Erről írtam egy nyílt levelet a Főpolgármester úrnak. Vannak építészeti, materiális akadályok, s vannak emberek által felépített mesterséges tudatiak. Előbbiek közé sorolnám a mozgólépcsők dőlésszögét, az aluljárók lépcsőit. Második kategóriának a kulturálatlanságnak nevezett, nem odafigyelést mondanám a másik iránt. Ilyen például a mindennap használatos „érintőképernyős őrület”. Tömegközlekedési eszközökön a „Frászbuk” és netfüggők nem veszik észre a rászorulókat, fogyatékkal élőket, kismamákat, babakocsival közlekedőket. A kerékpárosok szintén olykor megérnek egy misét: se látnak, se hallanak. Mi határozottsággal, közéleti, nyílt levelezéssel próbáljuk meg az akadálymentességre felhívni a figyelmet. Gyermeknevelés terén nem szabad hibáznunk, mert a fogyatékosságaink okán nemtelen támadásoknak vagyunk kitéve. Ez vonatkozik a hivatalosan megjelenő környezetre, azaz a védőnőre is. (Szülés előtt még egy pszichológust is küldött hozzánk, mert nem bízott abban, hogy megfelelően el tudjuk látni a szülői feladatokat.)
Hogy ítéli meg, az Ön látásmódja szerint miként lehetne a fogyatékkal élők helyzetén segíteni, életminőségén javítani Magyarországon?
Az emberek közpénzen való nevelésével, közérdekű reklámkampányokkal. Akadálymentességről, segítségnyújtásról és az okostelefon helyes használatáról szóló tájékoztatásokkal. Úgy, mint ahogy a túlzott só fogyasztás, tranzitzsír, vagy a dohányzás kapcsán is megtörtént. Mottóm: „bárkiből lehet fogyatékkal élő.”
Monostori Csaba nyílt levele Tarlós Istvánnak az alábbi linken megtekinthető.
Ivanova Daniela
Szem nem maradt szárazon a Premier Kultcafé megnyitóján
A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány szívügye a fogyatékkal élők felkarolása, ezért Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője és Törőcsik Mari színművésznő közösen fogtak össze, hogy az ismert emberek és politikusok által felajánlott macikat elárverezve, a befolyt összegből maradandót tudjanak alkotni. Így született hát ez a remek kezdeményezés is: a Vörösmarty mozi felújítása, majd megnyitása, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak.
Már messziről felsejlik a sziporkázó hangulat: öltönyben feszítő úriemberek és csinos hosztesz lányok várják a vendégeket a bejáratnál. Nagyon örülök, hogy ilyen szépen kiöltöztem, mert már a meghívóból éreztem, hogy ez egy nagyon magas színvonalú este lesz. Ám arra nem számítottam, hogy az első ember, akit majd meglátok Koós János lesz, és azt est további részében még több színész, énekes, politikus és ismert személyiség fog rám mosolyogni.
Pezsgővel köszöntöttek, majd bevezettek a gyönyörűen felújított, korszerű előadóterembe, ahol épp Mága Zoltán próbált zenekarával. „Ezen a színpadon fogok állni, amin épp most Ő próbál” –gondoltam magamban büszkén, és úrrá lett rajtam az izgatottság. Ez a következő fél órában csak fokozódott, főleg amikor megláttam Gesztesi Károlyt, Szinetár Dórát, Weisz Fannit, és a rengeteg fotóst és újságírót. A hab a tortán az volt, amikor Andy Vajna és felesége, Vajna Tímea helyet foglaltak az első sorban, én pedig a színpadon megjelenve alig 1-2 méterre voltam csak tőlük. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha egy amerikai Got Talent meghallgatáson lennék, és ők lennének a zsűri.
Majd ahogy elkezdtem énekelni, kedves arcokat láttam, legfőképp Vajna Timi bátorító tekintete és mosolya hatott rám elemi erővel, jól esett látni, hogy így ismeretlenül is, de egy kedves gesztus által támogatást kapok. Két dalt énekeltem: a Somewhere Over The Rainbow és a What A Wonderful World című számokat.
Az est további része is nagyon izgalmasan zajlott. Kárász Róbert elmondta, hogy mennyire büszke, amiért a sok-sok munka gyümölcse végre beért, és a Premier Kultcafét ezzel a megnyitóval indíthatják útjára.
„A Premier Kultcafé azért született, hogy fogyatékossággal élőket foglalkoztatva mutassa meg, hogy a kultúra mindenkié, nincsenek akadályok”
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes igazi sikertörténetnek nevezte a kávézó létrejöttét. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere az önkormányzat által korábban felajánlott 5 millió forinton felül a kerületi jótékonysági bál bevételét és további 3 millió forintot ajánlott fel a kávézó működtetésére.
A helyszínen üzemelő kávézó és pékség mellett a nagyobbik moziterem alkalmas egyebek mellett céges rendezvények, koncertek, vagy kisebb előadások, felolvasó estek, kiállítások megtartására, a kisebbik teremben pedig április elejétől hétköznaponként két időpontban művészfilmeket láthat a közönség a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) jóvoltából – sorolta Kárász Róbert. (Forrás:eloben.hu)
Az est fényét tovább emelte Mága Zoltán, Prima Primissima díjas hegedűművész és zenekarának hangulatos koncertje.
Törőcsik Mari színművésznő egészségi állapota miatt sajnos nem tudott személyesen megjelenni a megnyitón, de kifejezetten erre az alkalomra írt levelében elmesélte: nagyon sajnálja, hogy nem lehet itt. A levél felolvasása után Kárász Róbert felhívta telefonon a művésznőt és kihangosítva beszélgettek egymással a körülbelül 150 fős nézőközönség előtt. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor Törőcsik Mari és Kárász Róbert egymást elismerve hálásan megköszönték az elmúlt idők áldásos munkáját, és együtt ünnepelték a megnyitó létrejöttét. Törőcsik Mari kifejezte háláját a támogatóknak a projekt megvalósulásáért, valamint kiemelte, hogy ez az esemény “élete legszebb pillanatai közé fog tartozni”. A közönség nagy tapssal és ovációval jutalmazta a művésznő kedves sorait, amelyek valószínűleg minden vendég szívét megérintették. A pontot az i-re a művésznőről szóló, fényes karrierjét bemutató videómontázs tette fel.
A műsor után a tömeg megrohamozta az állófogadás keretében elfogyasztható finomságokat és italokat, addig a párom és én kerestünk egy félreeső kis helyet, ahol kényelmesen megpihenhetünk és megkóstolhatjuk az ízletes menüt. Miközben utat törtünk a tömegben, mindenfelé elismerő, boldog pillantásokkal találkoztam, amelyek még inkább emlékezetessé tették számomra ezt az estét.
Fotó: jozsefvaros.hu
Egy Down-szindrómás felszolgáló miután gratulált, mosolyogva kérdezte, hogy nincs e szükségünk valamire, mi pedig kértünk egy kólát. Hatalmas lelkesedéssel és örömmel hozta nekünk az italt, miközben fotósok örökítették meg a szép pillanatot. Neki is, és nekünk is nagy sikerélmény volt ez, talán mondhatom úgy, hogy mind otthonra találtunk a Premier Kultcafénak köszönhetően. Akkor este éreztük, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk.
Ivanova Daniela
Forrás: eloben.hu
Fotók: Abai Róbert
Erzsébet pályázat 2016
Az Alapítvány a pályázattal elnyerhető támogatást üdülési szolgáltatásra nyújtja. A jelen pályázattal elnyerhető üdülési támogatásra kizárólag a jelen felhívásban meghatározott követelményeknek maradéktalanul megfelelő kedvezményezettek jogosultak.
Kedvezményezettek köre:
Azon belföldi illetőségű, 18. életévét betöltött, fogyatékossággal élő személy, aki a pályázat benyújtásakor fogyatékossági támogatásban és/vagy vakok személyi járadékában és/vagy magasabb összegű családi pótlékban részesül, valamint a havi ellátásainak és jövedelmeinek teljes összege nem haladja meg a nettó 150 000 Ft-ot.
Egy pályázat keretében kizárólag egy fogyatékossággal élő személy, illetve egy, a pályázat benyújtásának napján 18. életévét betöltött kísérő személy pályázhat, és részesülhet az Alapítvány által nyújtott támogatásban.
Elnyert támogatás esetén a támogatott, valamint kísérője egyaránt 5000 Ft/fő önrész befizetésével követően, a postai úton kiküldésre kerülő – a pályázó nevére szóló – megújult elektronikus üdülési kártya segítségével veheti igénybe az elnyert üdülési szolgáltatást.
Az elnyert üdülési támogatás kizárólag a pályázó nevére szóló elektronikus kártya segítségével vehető igénybe a pályázati önrész befizetését követően a szállásfoglalás során kiválasztott üdülőkben.
Általános pályázati feltételek:
• A pályázat benyújtásának előfeltétele, hogy a pályázó személy a www.erzsebetprogram.hu honlapon regisztráljon, majd személyes adatokkal feltöltött egyéni profilt (továbbiakban: pályázói profil) hozzon létre. A pályázó a regisztrációt követően visszaigazoló e-mailt kap. Az e-mailben található internetes hivatkozásra (linkre) kattintva kell aktiválnia a pályázói profilját. A pályázattal kapcsolatos mindennemű kommunikáció a regisztráció során megadott e-mail címen történik. Egy e-mail címmel kizárólag egy személy regisztrációja lehetséges.
• Pályázatot benyújtani kizárólag a www.erzsebetprogram.hu honlapon feltöltött – a kötelező adatokkal és melléklettel ellátott– pályázói profillal lehet.
• A pályázói profil kötelező melléklete a „Hozzájáruló nyilatkozat személyes adatok kezeléséhez” elnevezésű dokumentum, amelyet kizárólag az Alapítvány által meghatározott, a www.erzsebetprogram.hu honlapról letölthető formanyomtatványon lehet benyújtani. Az aláírt dokumentumot digitalizált formában kell feltölteni a pályázói profilhoz JPEG / PNG formátumban, legfeljebb 1 MB méretben.
• A hibásan, hiányosan, vagy nem feldolgozható adatokkal kitöltött és kötelező melléklet nélküli, illetve nem aktivált pályázói profillal nincs lehetőség pályázat benyújtására.
• Pályázat benyújtására kizárólag a kötelező adatokkal kitöltött, jelen pályázati felhívásban rögzített feltételeknek megfelelő pályázói profil rögzítését követően van lehetőség.
• Egy pályázat keretében kizárólag egy nagykorú fogyatékossággal élő személy, illetve egy, vele együtt utazó nagykorú kísérő személy nyújthatja be jelentkezését.
• Egy személy kizárólag egy szociális üdülési pályázat keretében részesülhet támogatásban.
• A pályázat véglegesítésére kizárólag a kötelező pályázói nyilatkozatok elfogadását követően van lehetőség.
• Az érvénytelenül beadott pályázat hiánypótlására, javítására nincs lehetőség.
• A pályázói profiloldalon rögzített adatok valóságtartalmát az Alapítvány ellenőrizheti.
• A pályázat benyújtását követően a pályázat azonosító számot, úgynevezett pályázatazonosítót1 kap.
• A pályázó legkésőbb a benyújtási határidőt követő 30 napon belül az Alapítványtól e-mailben kap tájékoztatást pályázatának feldolgozási eredményéről.
• Az üdülési támogatás igénybevételének feltétele a pályázati önrész határidőben történő befizetése az Alapítvány részére.
• A pályázati önrész befizetésének határideje: 2016. március 31. Az önrészt egy összegben kell az Alapítvány által megküldött postai csekken keresztül vagy a www.erzsebetprogram.hu honlapon elektronikus bankkártyás fizetéssel az Alapítvány részére megfizetni.
• Amennyiben a pályázati önrész a megjelölt határidőig nem kerül befizetésre, úgy a benyújtott pályázat automatikusan elutasításra kerül.
• Az elnyert üdülési szolgáltatást a nyertes pályázók a www.erzsebetprogram.hu honlapon feltüntetett szálláshelyeken vehetik igénybe.
• Jelen pályázat támogatási feltételei a pályázati keretösszeg kimerüléséig, de legkésőbb 2016. február 29. napjáig állnak fenn.
• A pályázattal elnyerhető támogatás nem terjed ki az üdülés helyszínére történő utazás megszervezésére, valamint az utazás költségeire.
Amennyiben a támogatás nem kerül felhasználásra, az elnyert támogatás
érvényét veszti, illetve a befizetett önrész visszafizetésére nincs lehetőség.
A pályázat benyújtható: 2016. február 29. napjáig
a www.erzsebetprogram.hu honlapon történt regisztrációt követően.
Tájékoztatás:
A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány az üdülési helyszíneken képfelvételt (fénykép) és hangfelvételt készíthet, illetve filmet forgathat – maga vagy egyéb közreműködő bevonásával –, amelyeket az Erzsébet-program dokumentálása, népszerűsítése érdekében reklámozási és promóciós célokra felhasználhat. A pályázat benyújtásával a pályázó beleegyezik a képfelvétel és a hangfelvétel illetve a film készítésébe, és annak az Alapítvány általi szabad felhasználásához kifejezett hozzájárulását adja.
1A pályázatazonosító a benyújtást követően a pályázat benyújtásáról szóló automatikus tájékoztató levélben és a pályázói profiloldalon is olvasható. Kérjük, hogy a benyújtott pályázattal kapcsolatos megkereséseiben erre a számra hivatkozzon.
Kezdik belátni a főnökök, nem kell félni a fogyatékossággal élő dolgozótól?
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely, MTI
Az elmúlt években a különféle járulékkedvezmények, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a cégek számára megspórolható, 2010 óta drasztikusan megemelt rehabilitáció hozzájárulás mind előmozdította a megváltozott munkaképességű munkavállalók iránti keresletet. Mindezek hatását tavaly már érezhetően fokozta az a fejlemény is, hogy egyes régiókban, bizonyos munkakörökben munkaerőhiány lépett fel.
Ami a munkáltatókat ösztönzi
Amennyiben egy 25 fősnél nagyobb létszámmal működő társaság a teljes munkaerő-állományának legalább 5 százalékát megváltozott munkaképességű munkatársakkal tölti fel, nem kell befizetnie a hiányzó létszám után munkavállalónként fizetendő csaknem egymillió forintos éves rehabilitációs hozzájárulást. Míg 2007-ben még közel 90 ezer fő után fizették meg a hozzájárulást, addig tavaly ez az érték már nem érte el a 70 ezer főt.
Állami foglalkoztatáspolitikai eszközök és programok is segítik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, amelyek közül a legjelentősebbek a közfoglalkoztatás, illetve az akkreditált foglalkoztatók támogatása. Az akkreditációs támogatás tavaly előtt 327 sikeres pályázónál több mint 30 ezer fő bérköltségét csökkentette. Szintén előrelépést jelentett a rehabilitációs kártya 2012-es bevezetése, amely a szociális hozzájárulási adó mentességét biztosítja két éven keresztül. A kártyát már a bevezetés évében 6400 fő vett igénybe, 2014-ben pedig már 20 300 fő után 5263 munkaadó élt a kártya által biztosított kedvezményekkel.
Az elmúlt években EU támogatás is jelentősen hozzájárult a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedésének elősegítéséhez:. A TÁMOP 1.1.1 projekt eredményekén országosan kb. 12. ezer fő után vettek igénybe valamilyen típusú munkáltatói támogatást. Bár a program 2013-ban lezárult, még a befejezést követő 180. nap után is munkaviszonyban állt közel 3 200 fő.
A munkavállalókat is álláskeresésre készteti
Nem elhanyagolható szempont, hogy a komplex minősítési rendszer átalakulása és szigorítása is erősítette a megváltozott munkaképességűek motivációját a munkavégzésre. Míg 2010. decemberében még több mint 555. ezer fő részesült korhatár alatti, egészségkárosodáson alapuló ellátásban, addig 2015 szeptemberére ez a szám 415 ezer főre csökkent.
Jelenleg a lakosság 5 százaléka részesül rehabilitációs vagy rokkantellátásban. A fővárosban a felnőtt lakosság körében ez az arány 2,6 százalék, miközben Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyékben megközelíti a 9 százalékot. Az ellátások összegének csökkenése is hozzájárult ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességűek szélesebb kör vált gazdaságilag aktívvá. Ma egy ellátott átlagban 66 364 forintban részesül, míg ez az összeg 2010-ben egy rokkantnyugdíjban részesülő esetén közel 70 ezer forint volt.
Kilátások erre az évre
A foglalkoztatási rehabilitáció területén várhatóan 2016-ban is folytatódnak majd a pozitív tendenciák. Míg korábban elsősorban az ipar, ezen belül is az összeszerelést végző szakmákban jelentkezett igény a megváltozott munkaképességű munkavállalókra, a közelmúltban már a szolgáltatási szektor, elsősorban a kereskedelemben is jelentős keresletet támaszt irántuk. A legújabb trend azonban a magasabban kvalifikált, szellemi pozíciókra érkező igények erősödése: nagyobb multinacionális vállalatok, már nem csak az egyszerűbb fizikai munkásokat keresik a megváltozott munkaképességűek körében, hanem a magasabb képzettséget és idegen nyelvismeretek igénylő pozícióik egy részét is velük töltetnék be.
„Miközben a nagyobb, gyártó tevékenységet végző multinacionális cégek csak minimális változásokat, könnyítéseket képesek vagy tudnak bevezetni a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára, a kisebb vállalatoknál, különösen a szellemi pozícióban foglalkoztatott egészségkárosodottak esetében egyre jobban terjednek az alternatív foglalkoztatási formák” – mondja Balog Lajos.
A Trenkwalder Rehabilitációs üzletágának vezetője szerint kedvező jelenség, hogy az egészséges és a megváltozott munkaképességűek bérollója összezáródni látszik. Földrajzilag azonban egyre jobban kettészakad az ország a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása tekintetében: míg Soprontól Budapesten át Kecskemétig immár munkaerőhiány jelei mutatkoznak a megváltozott munkaképességűek tekintetében, addig Dél-Dunántúlon, Békés, Csongrád és az ország keleti részén még mindig jelentős számú egészségkárosodott szeretne elhelyezkedni.
Az igazi akadály a fejünkben van
Nemrég Pulay-Virág Borbála, a Salva Vita Alapítvány programvezetője beszélt a Privátbankár Napi Kommentár című műsorában arról, miért félnek a munkáltatók megváltozott képességű munkavállalót alkalmazni. Az erről készült videót alább tudja megtekinteni, a második részt pedig itt.
A polgárdi vállalat uniós támogatású projektjében összesen 50 fő, előzetes kompetenciamérésen átesett, hátrányos helyzetű dolgozó munkavégzéshez szükséges készségeit fejlesztették. A napokban zárult képzési projekt célja összhangban van a Kormányzat azon törekvésével, hogy minél több megváltozott munkaképességű, ám munkaképes ember térjen vissza a munka világába.
A 336 órás képzés tananyaga az önismerettől és kommunikációtól kezdve kiterjedt a konfliktuskezelésre és társas támogatásra is. Kiemelt helyet kapott benne a társadalmi reintegráció és esélyegyenlőség kérdése, valamint a munkahelykeresés és önfejlesztés módjaival is megismertette a dolgozókat, de tanultak az érzelmek és viselkedések szabályozásáról, továbbá mentálhigiéniás foglalkozásokon is részt vettek az RH Kft. munkavállalói.
A projekt eredményességét mutatja, hogy a záróvizsgával a képzett dolgozók mintegy 90%-a sikeresen fejezte be a fejlesztő modulokat.
Az RH Szociális Szolgáltató Kft. kimondottan azzal a szándékkal alakult 1997-ben, hogy a sérült, megváltozott munkaképességű személyek számára munkalehetőséget biztosítson. Az RH Szociális Szolgáltató Kft. ma 2 telephelyen üzemel a Fejér megyében elhelyezkedő Polgárdiban. A Társaság munkavállalóinak több, mint 90%-a megváltozott munkaképességű személy.
A szervezet tevékenysége 2 fő munkakörre tagolódik. Az egyik a 16 részfeladatból álló fémmegmunkálás, míg a másik tevékenység a közösségi munkavégzés (úgymint csomagolás, műanyag termékek válogatása, hajtogatás, összeszerelés, papíripari termék-összeállítás, autóalkatrészek összeszerelése).
További információ és interjú:
Nagy Péter
Projektmenedzser
Tel.: +36 70 422 8483
“De jó a fogyatékos embereknek!”
Mire észbe kaptam volna, már ott is termett mellettem, és elkezdte bővebben kifejteni gondolatait. Furcsa volt ez a jelenet más okból is, mert normális esetben, mint majdnem minden gyereket, így Emmát is csak nagyon nehezen lehet rávenni, hogy meséljen az iskolában történtekről.
Ellenben aznap Emma sugárzott a boldogságtól. Látszott, hogy kiváló napja volt, tele élményekkel és mindenképpen meg akarta osztani azokat velem. Nagyon örültem, mert ritkán van ilyenben részem. Leültettem hát magam mellé és hagytam, hogy mesélje friss élményeit. Mint kiderült, az iskola ezen a héten éppen a fogyatékosok életének, mindennapjainak és nézőpontjainak jobb megismerését tűzte ki célul. A hét mottója az „egy nap az én cipőmben“ (a day in my shoes) volt.
Az iskola vezetése más és más fogyatékossággal bíró helyi embert, illetve azok rokonait, hozzátartozóit hívta meg, és a gyerekek fél napot tölthettek velük meglehetősen rendhagyó módon. Az iskola főépületében ugyanis 8 standon, 8 különböző fogyatékos személy mutatta be mindennapi életét, különleges képességeit, sőt volt ahol még kisebb játékokkal is színesítették történeteiket. Emma elmondása szerint, mindegyikük arról mesélt, hogy mivel tud többet, és esetleg mivel tud kevesebbet fogyatékosságából adódóan, a többi egészséges emberhez képest.
A gyerekek először találkoztak egy olyan férfival, akinek nem voltak végtagjai, viszont szájával gyönyörűen tudott írni és rajzolni. Ennél a standnál, hogy jobban megértsék a bácsi helyzetét, a gyerekeknek meg kellett próbálni szájukkal leírni egy szót, és tárgyakat mozgatni pusztán vállaikat használva. A másik asztalnál egy vak nénivel találkoztak, aki rádöbbentette a gyerekeket arra, hogy milyen fontos szemünk világának megőrzése, és egyúttal azt is megtanulták a gyerekek, hogy a vakok milyen “trükköket” használnak tájékozódásra. Emmának kifejezetten tetszett, hogy már vannak olyan okostelefon alkalmazások, amelyek pusztán hangutasításokon keresztül segítenek a vakoknak tájékozódni. A gyerekek el voltak ájulva a néni Braille billentyűzettel elátott speciális számítógépétől. Sőt, minden gyereknek volt alkalma megtanulni, hogy miképp kell leírni nevét Braille-írással.
Ezt követően, egy másik standnál egy jópofa szembekötős játékot játszottak a gyerekek, ahol ki kellett találni a tárgyak formájából, hogy mik is azok, ezáltal megtapasztalhatták, hogy milyen nehéz is a vakoknak felismerni a tárgyakat mindennapjaik során.
Emma szinte levegőt sem véve folytatta az élménybeszámolót a következő állomással, ami a diszlexiás emberekről szólt, ahol egy tükör segítségével hátulról visszafelé leírt mondatokat kellett kitalálniuk. Ez megtanította a gyerekeket, hogy ellenben a gyerekekkel, akik gyorsan elolvasnak mindent, nekik ez nem megy olyan könnyen, mert számukra nem egyértelmű semmilyen leírt szöveg. Egy másik állomáson egy időre menő játékba is bevonták az iskolásokat, melyben az egyik gyereknek kesztyűvel a kezein kellett egy inget begombolni, míg a másiknak addig egy sebtapaszt kellett egy kézzel kibontani és feltenni az ujjára. Emma szerint sok gyerek nem is gondolta, hogy ilyen nehezek ezek a feladatok.
Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Andy Wilkes)
Az igazán nagy kihívás és egyben jó móka – Emma szerint – viszont az volt, amikor a gyerekek megpróbálták eljátszani, hogy milyen lehet megérteni egy down szindrómás gyerek beszédét. Ezt a gyerekeknek úgy illusztrálták, hogy cukrokkal teli szájjal kellett mondatokat mondaniuk. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű cukorral teli szájjal beszélni, és ami még elgondolkodtatóbb volt számukra, hogy szinte egyik gyerek sem tudta kitalálni, hogy mit is mondott a teli szájjal beszélő, down szindrómást utánzó gyerek. Ez a kis játék segített Emmának és társainak rávilágítani, hogy még a down szindrómás gyerekek anyukáinak sem olyan könnyű megérteni saját gyerekeik beszédét. Az anyuka, aki a standon volt, megértettette velük, hogy pont ezért kell majd türelmesnek lenni hozzájuk, ha a jövőben ilyen emberekkel találkoznak.
Emma ki sem fogyott a szóból, csak mesélt és mesélt, mindig emlékezett valami olyas valamire, amit még nem mondott el. Tényleg látszott rajta, hogy nagyon élvezte ezt a napot. Amikor végül abbahagyta a történeteket, megkérdeztem tőle, hogy számára mit jelentettek ezek az egyéni történetek a fogyatékosokkal, és mi az, amire ezek a különleges emberek megtanították őt személy szerint. Örültem válaszának:
“Azt tanultuk, hogy függetlenül attól, hogy milyennek születtél el kell fogadnod magadat olyannak, amilyen vagy és akármennyire is fogyatékos vagy, biztos, hogy van olyan dolog, amiben te is különleges lehetsz. Sőt, a fogyatékos emberek sokkal különlegesebbek, mint mi vagyunk. Hinni kell magunkban, ezek az emberek bebizonyították, hogy soha nem szabad feladni. (You could always make a difference in life)”
Nos, Európában van egy általánosan elfogadott nézet (már-már előítélet) az amerikai oktatással kapcsolatban, amely szerint az itteni gyermekek sokkal kevesebb lexikális tudással rendelkeznek, mint az európaiak. Ez talán így is lehet, ezzel nem vitatkoznék. Szerintem azonban az iskola nem csak lexikális tudást kell hogy adjon a gyereknek. Az általános iskolai oktatásnak a mindennapi életre nevelés is a feladata. Sok családban azonban nem készítik fel a gyerekeket az életben rájuk váró kihívásokra, amire pedig az iskola elvégzése után szinte azonnal szükségük lesz. Nem állítom, hogy Európában, illetve Magyarországon nem nevelik a gyerekeket életre, de azt igen, hogy az amerikai gyerekek jelentősebb “élettapasztalattal” és gyakorlati tudással hagyják el az általános– és középiskolát. A vészhelyzetekre való félkészítésről már elmélkedtem korábban, és ha lenne időm, folytatnám a sort más példákon keresztül, de nem teszem. Nem célom, hogy az amerikai oktatást etalonnak állítsam be, csupán azt szerettem volna ezekkel a példákkal illusztrálni, hogy milyen jó útravalót és alaptapasztalatot kapnak errefelé a gyerekek.
Mindezeken túl, szülőként pedig kifejezetten örülök, hogy ha legközelebb egy sétánk alkalmával gyermekeim fogyatékosokkal találkoznak majd, nem arra kell figyelmeztetnem őket, hogy ne bámulják őket, hanem majd azon tanakodunk együtt, hogy ők éppen vajon miben lehetnek jobbak, vagy éppen ügyesebbek nálunk… Van különbség a kettő között. Köszönet érte!
Forrás: hellomagyarok.hu
Népünnepély volt a 2. Rehab Critical Mass
Megszokhattuk, ha vonulás van, pláne érdekérvényesítő vonulás, az feszültséggel jár. A 2. Rehab Critical Masst látatlanban simán egy ilyen demonstrációnak könyvelhetnénk el, hiszen a hivatalos program szerint a menet „a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javításáért” indult, márpedig egy ilyen téma esetén a legutoljára ugrik be a derű. Csakhogy – és ezt már a tavaly őszi első Rehab is bebizonyította – itt nem a düh, az elkeseredettség vitte az utcára embereket, vagy ha igen, akkor jól sikerült álcázniuk.
Fotó: A szerző felvételei
Pedig a szervezők a következőképp foglalták össze a célt: „A résztvevők a szimbolikus jelentőségű 0 kilométerkőtől induló közös felvonulással szeretnék felhívni az emberek figyelmét a fogyatékossággal élő emberek társadalmi kirekesztésére, azokra a súlyos problémákra és hiányosságokra, amelyek haladéktalan megoldást igényelnek: akadálymentesítés, integráció, inkluzív oktatás, rehabilitáció, támogató szolgálat kibővítése, intézményi kiváltás (mamutintézmények helyett lakóotthonok), munkalehetőségek biztosítása, védett munkahelyek, ápolási díj, szakemberek megbecsülése. Csak néhány téma, melyben a fogyatékossággal élők közössége egyenlő bánásmódot és az egyenlő esélyek megteremtését szeretné elérni.” De mintha mégsem erről szólt volna ez a délután.
Amikor a menet a Lánchíd közepére ért, és megtörtént az első nagy, „közös fellépés”, azt érezhettük, hogy még az olyan egyszerű megnyilvánulás – színes lufik eleresztése – a derű erejétől sokkal nagyobb erőt tud képviselni, mint amikor a „sima tüntetésen” az illetékes politikusnak (vagy inkább valamelyik zavart hivatalnokának) átadnak egy petíciót, amit aztán iktatnak és gyorsan elfelejtenek. Ezt a lánchídi akciót nem lehet csak úgy elfelejteni.
https://www.youtube.com/watch?v=JOayfyRhVNQ
A több ezer résztvevő az Erzsébet térig vonult, ahol estig tartó népünnepély rajtolt, mindenki találhatott kedvére való műsort, és szerencsére az időjárás sem akadályozta az eleve „akadálymentesített és gyermekbarát” programokat. Kiss Csaba ötletgazda a következőt mondta a színpadon: „Nem szeretem fényezni magam, de tudtam és reméltem, hogy kétszer annyian leszünk, mint tavaly. Elmondhatom, hogy ennyi bénát egy kupacban nem láttam még!”
A szervezők kiáltványát Kovács Krisztián színművész olvasta fel, de mielőtt elkezdődött volna a koncertprogram, az eredeti Critical Masshoz hasonlóan itt is történt egy nagy, közös „emelés”, igaz, csak a karunkat emeltük a magasba. Mégis úgy tűnt, hogy még a Holdról is lehetett látni. De vajon az illetékes minisztériumok, államtitkárságok észrevették-e, és ha igen, elgondolkodnak-e azon, amiért ez a lelkes tömeg írásban, szóban, de legfőképp a jelenlétével tüntetett?
https://www.youtube.com/watch?v=uo8YR5n8yAw
Forrás: magyarnarancs.hu
Amikor álommunka a recepciós, az autószerelő és a sminktanácsadó
Magyarországon a Salva Vita alapítvány szervezte meg ezt a különleges napot 16 megváltozott munkaképességű ember számára. A jelentkezések egyébként jóval túlnőttek ezen a számon, és az alapítvány reméli, hogy az első, bemutatkozó rendezvény után, a következő években még sokkal több ilyen álmot fog tudni telesíteni. Hogy érzékeltessük a helyzet mélységeit, az egyik az alapítványhoz befutott jelentkezés szövege mindössze így hangzott: „Nagyon szeretnék dolgozni, ez a vágyam.”
Bár csak egy napról van szó, a személyes találkozások lehetőségének erejét és fontosságát hangsúlyozta Vég Katalin, a Salva Vita ügyvezetője. Hiszen így esetleg olyan munkáltatók is megtapasztalhatják, hogy milyen az – milyen kihívást és milyen örömet jelent -, ha van egy fogyatékos munkavállalójuk, ahol eddig nem volt ilyen dolgozó. Ezekkel a találkozásokkal lehet megmozdítani az emberek berögzült elképzeléseit, előítéleteit, leküzdeni a bennük a szituációtól való félelmet. Írországban mára komoly mozgalom
lett a programból, ezen a különleges
napon 650 fő, 500 munkahelyre jut el,
a szervezésben pedig 87 civil szervezet vesz részt.
Hallom a növendékeket
Szluka Lídia végzettsége szerint énektanár és kántor, angolul és németül beszél, franciául és olaszul is ír és olvas, mégis volt olyan zeneiskola, ahonnan azért utasították el, mert úgy gondolták nem tud majd a növendékekkel foglalkozni, mert vak. Ahogy ő mondta, bár nem látja, de hallja a diákok hangját, így a hangjuk képzése aligha jelenthet számára problémát.
Az a legfőbb vágya, hogy a kollégák egyenrangú partnernek tekintsék, akivel a közös módszereket kellene megtalálni, hogy az együttműködés a lehető legjobban működjön. Hangsúlyozta, hogy ezért a fogyatékos embereknek is tenniük kell, hogy olyan kvalitásokat tudjanak felmutatni, amibe nem lehet belekötni, amikor munkát akarnak vállalni. Érzékeltette, csak egy kis nyitottságra van szükség egymás felé mindkét fél részéről.
Felkészülten megyek, de meg sem hallgatnak az állásinterjún
Jánosi Veronika szintén látássérült, aki recepciósként és rendezvényszervezőként próbálhatta ki magát a Korona Hotelben. Mindig is ez a terület érdekelte, mint a HR Portálnak elmondta, többek szerint érzéke is van hozzá. Jelenleg is programokat szervez a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesületénél és a Világtérkép Közhasznú Egyesületnél. A naptól azt remélte, hogy egyrészt tapasztalatot szerez, másrészt fel fogja tudni mérni ennek alapján, hogy ilyen munkakörökre szállodákban érdemes-e elküldenie a jelentkezését.
Eddigi tapasztalatai között a nyílt munkaerőpiacon volt pozitív és negatív egyaránt. Az egyik munkahelyen bár pozitív élményeket szerzett az volt a gond, hogy a képernyőolvasó szoftver nem működött együtt a callcenteres cégnél alkalmazott rendszerrel, ezért nem tudott végül ottmaradni. Sajnos, sokkal negatívabb hozzáállással is szembesülnie kellett, amikor egy állásinterjúra ugyan behívták, de nem is interjúztatták meg, amikor kiderült, hogy vak. Pedig a fogyatékosságát nem rejtette véka alá, az életrajzába is beleírta. Az érintette a legrosszabbul, hogy még az esélyét sem adták meg annak, hogy esetleg együtt kitaláljanak valami alternatív lehetőséget, amivel meg lehet oldani a felmerülő problémákat.
Veronika elmesélte, hogy interjúra általában segítővel megy, mert az útvonalat kicsit hosszabb idő, 4-5 alkalom alatt tudja elsajátítani, de mindig hangsúlyozza, hogy ha bekerül az adott munkahelyre a közlekedés nem jelent számára problémát, mert mindenképpen megtanulja az útvonalat.
Mindig is az autók érdekelték
Hosszabb időt Latinka Péterrel töltöttem, aki a Schiller Opelnél kapott egy napot, mert szervizbe, autók közelébe vágyott. Péter enyhe fokú értelmi sérült, aki egyébként műszerész végzettséggel is rendelkezik, és jelenleg is van munkája, árufeltöltőként dolgozik egy élelmiszerboltban. Ezt a munkáját nagyon szereti és élvezi.
Elmesélte, hogy már kisgyerekkora óta érdeklik az autók, annak idején apukájának is segített otthon autót szerelni. Később mechanikai műszerészként gyárban is dolgozott, de azt később felszámolták. Több munkahelye is volt az évek során, de nem mindenütt szerzett jó tapasztalatokat a kollégákkal, főnökséggel kapcsolatban. Volt, ahol rossz körülmények között dolgoztak, arról pedig inkább nem is akart mesélni, hogy időnként hogy beszéltek velük a munkatársak. De a mostani munkájában jól érzi magát, mint mondta a kollégák között nem is érzi magát fogyatékosnak.
A Schiller Opelnél már évtizedek óta dolgozik egy hallássérült munkavállaló, aki kivívta magának az őt megillető helyet a cégnél. Az autók műszaki vizsgáztatásával foglalkozik, a cégnél eladott 35 ezer autó 60 százalékát ő vizsgáztatta, mondta el a tulajdonos. Schiller Gábor tapasztalata szerint ezek a megváltozott munkaképességű munkavállalók hiányosságaikat más területeken kiemelkedően jó teljesítményükkel, készségeikkel kompenzálják. Úgyhogy a vállalkozás számára nem ismeretlen terület és élmény, hogy ilyen alkalmazottal dolgozzanak együtt.
Latinka Péter először egy Opel teljes átvizsgálásában vett részt, amibe beletartozott a világítás működőképességének vizsgálata, a motor ellenőrzése, sőt az autó felemelése is, hogy alulról is ellenőrizni lehessen, hogy minden rendben van-e.
Péter nem csak szemlélődött, hanem kerékcserében, olajszint vizsgálatában is tevékenyen részt vett, és a nagy műhelyben is körülnézett, ahol a motorok digitális vizsgálata is zajlik, és egyszerre több mint 10 autót javítanak a munkatársak. Péter megerősítette,
hogy élvezte a munkát, tetszett neki a felkínált program.
Forrás: hrportal.hu
Egy hídon szállunk – Összefogás a fogyatékkal élő művészekért
Magyarország elismert énekesnője Barbee, és az Operettszínház Rómeója, azaz Veréb Tamás is csatlakozott! De, hogy ők miként vélekednek a jótékonykodásról, illetve mit hallhat tőlük az, aki kilátogat a rendezvényre? Miért fakadt dalra Ivanova Daniela a rendezvény kapcsán? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is választ adunk!
“Jótékonykodni jó! Jó másoknak, jó nekünk, a lelkünknek!” /Barbee/
Az Egy hídon szállunk elnevezésű jótékonysági rendezvény azért jött létre, hogy megnyissa a teret a nem fogyatékkal élő és a fogyatékkal élő művészek között. Itt nincsenek határok, csak a tehetségre fordítják a hangsúlyt. A rendezvényen színes programok várják az érdeklődőket! Az összefogás megvalósítására 2015. Május 3.-án a Csili Művelődési Központ ad otthont. Úgy gondolom, hogy a rendezvény látogatása remek lehetőséget nyújt mindazok számára, akik valamilyen oknál fogva elfogultak voltak a fogyatékkal élő művészek iránt. A fellépők névsorában többek közt olyan neves művészek, írók, sportolók, táncosok, színészek és énekesek is megjelennek, akik a sikeres karrierjük mellett boldogan szakítanak időt a jótékonykodásra, és ezzel példamutató magatartást mutatnak.
Magyarország elismert énekesnője Barbee is csatlakozott a kezdeményezéshez: „Számomra a hírnév lehető leghasznosabb felhasználása a jótékonykodásban rejlik, ezt pedig elég gyakran meg is teszem, ha lehetőség van rá. Egy nagyon kedves barátnőm által jött a felkérés, hogy részt vennék e ezen a rendezvényen, én pedig habozás nélkül igent mondtam! Jótékonykodni jó! Jó másoknak, jó nekünk, a lelkünknek! Emellett egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hiszen a művészetben, a tehetségben nincsenek korlátok és ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy ezt megmutassuk!” – mondta az énekesnő.
A színház és a musical rajongók sem fognak unatkozni ezen a délutánon, ugyanis a fellépők között található még az Operett színház Rómeója is, ismertebb nevén Veréb Tamás. Elárulta nekünk, hogy a közönség biztosan hallhatja tőle többek közt a John Legend – All of me című számát, valamint előad majd valamelyik musicalből is egy dalt.
A kezdeményezés himnusza az „Egy hídon szállunk” címet kapta, melyben Klajkó Szandra is dalra fakad. „Amikor kirajzolódott a rendezvény témája az jutott eszembe, hogy egy olyan dal kéne, amelyet mindenki ismer majd. Fontos, hogy ezáltal több emberhez is eljut az üzenet. A dal maga Édesapumé, a szöveg az enyém, a hangszerelés pedig Halász Sándor csodasága! Danielát Angelen keresztül ismerem, és nem volt kérdés, hogy ennek az ügynek méltó, angyali hírnöke lesz!” – mondta az énekesnő. A dalt kifejezetten erre a rendezvényre készítették!
Ivanova Daniela (kerekesszékes énekesnő) nagyon kedveli a dallamát, a zenei alapját és a szövegét is. Úgy gondolja, hogy a dal önmagában nagy hatással lesz a közönségre, szeretné ha megérintené a szívüket.
„Megtiszteltetés számomra, hogy a himnuszt Klajkó Szandra énekesnővel adhatom elő, ugyanis már régi vágyam volt egy fontos üzenetet hordozó dal eléneklése. Szeretek a zenén keresztül érzelmeket, gondolatokat közvetíteni, és örülök, hogy erre most lesz lehetőségem. A dal legfontosabb mondanivalója számomra az, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk és összefogással nincs olyan akadály, amit együtt le ne győzhetnénk!” – vallott az énekesnő. Elárulta nekünk azt is, hogy hatalmas öröm számára, hogy a rendezvény részese lehet. Szívesen áll olyan ügyek mellé, amelyek mondanivalójával azonosulni tud.
Egy hídon szállunk csapata adományokért cserébe média megjelenéseket biztosít azoknak, akik valamilyen formában támogatják a kezdeményezést. Erről bővebb információt e-mailen az egyhidonszallunk@gmail.com-on kaphat.
Forrás: pop-hoppextra.blog.hu
S.N
ParaSzuperSztár – a fogyatékossággal élő emberek tehetségkutatója
A ParaSzuperSztár célja, hogy megtalálja azokat a fogyatékossággal élő tehetségeket, akik eddig még nem tudták megmutatni magukat a szélesebb nyilvánosságnak, és a tehetségkutató folytatásaként egy tehetséggondozó program keretében segítse őket kulturális, művészeti pályájuk elindításában és kiteljesedésében. A rendezvény ötletgazdái Farkas Bálint színművész, Bálint Emese színész, énekes, harmonika művész, Monspart Sarolta világbajnok tájfutó.
Kik nevezhetnek?
Bármely, magyarországi fogyatékossággal élő személy vagy csoport, a fogyatékosság típusától és életkortól függetlenül. A csoport maximum 10 főből állhat.
Van-e nevezési díj?
Nincs nevezési díj.
Hogyan nevezhet?
Nevezni a jelentkezési lap kitöltésével és e-mailben vagy postán történő visszaküldésével lehet. A jelentkezéseket e-mailben a paraszupersztar@meosz.hu e-mail címre, vagy postán a MEOSZ, 1032 Budapest, San Marco utca 76 címre lehet küldeni. Jelentkezési határidő: 2014. május 20. A nem a kiírásnak megfelelően beküldött, vagy határidő után beküldött jelentkezéseket nem vesszük figyelembe.
Jelentkezési határidő: 2014. május 20.
Előzsűrizés, területi döntők: 2014. május 21. – október
Döntő:2014. december 5.
Kiállítások, antológia megjelentetés, a nyertes produkciók és alkotások bemutatása, promóciója: 2014. december 5 – 2015. június 30.