Február 27-én, Egyetemes Tervezés Nap címmel szervezett nagyszabású rendezvényt a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Egyetemes Tervezés Információs és Kutató Központja (ETIKK) és Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Ergonómia és Pszichológia Tanszéke. Az esemény keretében konferenciára és kiállításra is sor került.
A rendezvényt a Budapest 2024 támogatta, helyszíne pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ’K’ épületének Díszterme volt. Az eseményre több, mint százan jöttek el.
A Konferenciát Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos, Dr. Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, Földesi Erzsébet a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT), valamint az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontot működtető Mozgássérültek Budapesti Egyesületének (MBE ETIKK) elnöke, továbbá Csapó Balázs a Budapesti Építész Kamara elnöke nyitotta meg.
A kép forrása: http://www.etikk.hu/
A BME diákjainak, az építész kamarák és tervező irodák képviselőinek, a döntéshozóknak valamint a fogyatékos emberek szervezeteinek részvételével megrendezésre került konferencia célja volt, hogy felhívja a figyelmet az egyetemes tervezés módszerének, mint a társadalmi befogadás egyik fontos eszközének a fontosságára.
A konferencián a FESZT és MBE ETIKK elnöke, valamint a Budapesti Építész Kamara elnöke felhívta a figyelmet egy széleskörű társadalmi összefogás fontosságára, amelyben beruházók, tervezők, döntéshozók és a fogyatékos emberek szervezetei az eddigieknél hatékonyabban dolgoznak együtt a jövőben, és amelynek eredményeként létrejön az emberek sokszínű képességeit tisztelő befogadó környezet.
A kép forrása: http://www.etikk.hu/
A konferencia kitért az egyetemes tervezés ergonómiai alapelveire, terjesztésének eszközeire, bevezetett a befogadó az akadálymentes webtervezés rejtelmeibe. Szó volt arról, hogy miért éri meg egy profitorientált vállalatnak az egyetemes tervezés alkalmazása üzleti tevékenységében. A konferencia témája volt továbbá az egyetemes tervezés oktatásának helyzete hazánkban, valamint az, hogy miért érdemes magukat a fogyatékos embereket is bevonni létesítmények egyetemes tervezés szerinti auditjába.
A kiállítás során az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont olyan termékeket mutatott be, amely kereskedelmi forgalomban kapható és megfelel az egyetemes tervezés szempontjainak, valamint olyanokat, amelyek másokkal egyenlő feltételeket biztosítanak a fogyatékos embereknek mindennapjaiban, munkájuk elvégzésében. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak akadálymentesítés és egyetemes tervezés témában végzett munkái pedig poszteren kerültek bemutatásra a konferencia előterében.
A hír forrása: etikk.hu
fogyatékos Archives - Oldal 9 a 10-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Sikeres volt az Egyetemes Tervezés napja!
Február 27-én, Egyetemes Tervezés Nap címmel szervezett nagyszabású rendezvényt a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Egyetemes Tervezés Információs és Kutató Központja (ETIKK) és Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Ergonómia és Pszichológia Tanszéke. Az esemény keretében konferenciára és kiállításra is sor került.
A rendezvényt a Budapest 2024 támogatta, helyszíne pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ’K’ épületének Díszterme volt. Az eseményre több, mint százan jöttek el.
A Konferenciát Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos, Dr. Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, Földesi Erzsébet a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT), valamint az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontot működtető Mozgássérültek Budapesti Egyesületének (MBE ETIKK) elnöke, továbbá Csapó Balázs a Budapesti Építész Kamara elnöke nyitotta meg.
A kép forrása: http://www.etikk.hu/
A BME diákjainak, az építész kamarák és tervező irodák képviselőinek, a döntéshozóknak valamint a fogyatékos emberek szervezeteinek részvételével megrendezésre került konferencia célja volt, hogy felhívja a figyelmet az egyetemes tervezés módszerének, mint a társadalmi befogadás egyik fontos eszközének a fontosságára.
A konferencián a FESZT és MBE ETIKK elnöke, valamint a Budapesti Építész Kamara elnöke felhívta a figyelmet egy széleskörű társadalmi összefogás fontosságára, amelyben beruházók, tervezők, döntéshozók és a fogyatékos emberek szervezetei az eddigieknél hatékonyabban dolgoznak együtt a jövőben, és amelynek eredményeként létrejön az emberek sokszínű képességeit tisztelő befogadó környezet.
A kép forrása: http://www.etikk.hu/
A konferencia kitért az egyetemes tervezés ergonómiai alapelveire, terjesztésének eszközeire, bevezetett a befogadó az akadálymentes webtervezés rejtelmeibe. Szó volt arról, hogy miért éri meg egy profitorientált vállalatnak az egyetemes tervezés alkalmazása üzleti tevékenységében. A konferencia témája volt továbbá az egyetemes tervezés oktatásának helyzete hazánkban, valamint az, hogy miért érdemes magukat a fogyatékos embereket is bevonni létesítmények egyetemes tervezés szerinti auditjába.
A kiállítás során az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont olyan termékeket mutatott be, amely kereskedelmi forgalomban kapható és megfelel az egyetemes tervezés szempontjainak, valamint olyanokat, amelyek másokkal egyenlő feltételeket biztosítanak a fogyatékos embereknek mindennapjaiban, munkájuk elvégzésében. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak akadálymentesítés és egyetemes tervezés témában végzett munkái pedig poszteren kerültek bemutatásra a konferencia előterében.
A hír forrása: etikk.hu
Képzéssorozat a fogyatékos nők jogaiért
A képen olvasható felirat: “A fogyatékosságból adódó korlátaink megnehezítik, hogy segítséghez jussunk.”
A Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa, “A fogyatékossággal élő nők jogai a gyakorlatban” címmel képzéssorozatot szervezett. Ezen a képzésen több civil szervezett is részt vett.
A képzés célja volt, hogy a fogyatékossággal élő nők tájékoztatást kapjanak a hazánk által is ratifikált nemzetközi egyezményekben rögzített jogaikról és gyakorlati példákon bemutatva felismerjék, hogy a társadalmi környezet mennyire teszi lehetővé számukra jogaik gyakorlását fogyatékos férfi társaikkal és többségi női társaikkal való összehasonlításban.
A képzésen megfogalmazódott bennünk hogy nagyon fontos a szemléletformálás, a jó kommunikáció és az információk átadása. Nagyon fontos, hogy saját érdekeinket is és ez által mások érdekeit is tudjuk képviselni. A VGYKE részéről négyen vettünk részt a képzésen. Szeretnénk ezt a mondatot üzenni a társadalomnak:
A fogyatékosságból adódó korlátaink megnehezítik, hogy segítséghez jussunk.
A szex nem alapjog
Egyre több szó esik a magyar sajtóban is arról, ami több országban már legális, illetve az állam által támogatott szolgáltatás, hogy a mozgássérült és/vagy értelmi fogyatékossággal élő emberek prostituáltakat használva juthassanak szexuális kielégüléshez.
Olyan országokról beszélünk, ahol az általános prostitúciót is legalizálták/dekriminalizálták. Ausztráliában speciális bordélyházak vannak fogyatékossággal élő emberek számára, Svájcban „képzett érintők” állnak rendelkezésre, Hollandiában pedig államilag támogatott szolgáltatás a mozgáskorlátozott emberek részére a prostituáltak használata. Emellett többek között Csehországban és Angliában is „szexuális asszisztensek segítik” az értelmi fogyatékos, illetve mozgássérült emberek szexuális kielégülését.
Az Elle magazin témának szentelt cikke felvezetőjében ezt olvashatjuk:
Alapjog-e a szex? Képzett szexuálterapeuta, fizetett szexmunkás, önkielégítésre alkalmas segédeszközök: csak néhány azok közül a megoldások közül, amelyekkel egy-két országban megpróbálják kielégíteni a fogyatékosok, az intézetben élők nemi élet iránti igényét. Ha ugyanis feltesszük, hogy mindenkinek joga van megélni a szexualitását, akkor ez a jog őket is megilleti. A téma viták kereszttüzében áll.
Nemrég jelent meg a hír, hogy Németországban a Zöld Párt szeretné, ha a mozgássérült, beteg, vagy rászoruló emberek számára prostituáltak használatát megtérítse az állam. A napokban az Indexen is feltűnt egy a Svájcban dolgozó „szociális szexmunkásokról” szóló cikk. Az, hogy a fenti szöveg embereket (prostituáltakról lévén szó, tipikusan nőket) egy lapon említ önkielégítésre alkalmas eszközökkel, már önmagában elég sokat elárul a szolgáltatás problémásságáról.
A képen egy alsóneműre vetkőzött nő nézi magát kritikusan a tükörben, megkérdezi a barátnőjétől, hogy min kellene változtatnia, de csak ennyit mond: “a kultúrán”. A kép az eredeti írást illusztrálja
Mindenkinek joga van megélni a saját szexualitását?
Nem, nem mindenkinek joga megélni a saját szexualitását. A szexuális aktus, ha két ember között történik nem egy individuális jog: két személy jogairól beszélünk. És abban az esetben vannak mind a két ember jogai tiszteletben tartva, ha a szexuális aktus létrejöttébe mind a két ember egyértelműen és bármilyen kényszer nélkül beleegyezett – a gazdasági és társadalmi kényszereket is beleértve.
Ráadásul annak a hangsúlyozása, hogy mindenkinek joga van megélni a szexualitását (akkor is, ha például ez másokra szexuálisan káros hatással van, mint tipikusan a prostitúció esetében) azt sugalmazza, hogy a férfiaknak, akik nőket, gyerekeket abuzálnak, erőszakolnak meg, szintén joguk van megélni a saját a szexualitásukat. Ahogy a prostituáltak használóinak túlnyomó többsége, úgy a szexuális erőszak elkövetői is nagy többségben felnőtt férfiak. Fontos, hogy mit sugalmazunk a témában: az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2014-es, Unióra kiterjedő kutatása azt mutatta, hogy a nők egyharmada szenvedett el fizikai és/vagy szexuális erőszakot 15 éves kora előtt, és a felnőtt nők közül tízből egy szenvedett el szexuális erőszakot 15 éves kora után, ami igen magas arány. Ez körülbelül 12 millió nőt jelenthet az EU-s országokban. A kutatásban résztvevő nők több, mint fele (53%) került már el helyeket és helyzeteket amiatt, mert félt attól, szexuálisan, illetve fizikailag bántalmazni fogják.
Ha nem az elvont elveket, hanem a társadalmi valóságot nézzük, akkor a jelenlegi, patriarchális társadalomban a férfiaknak van joguk megélni a saját szexualitásukat, akkor is, ha ezt a nők kárára teszik. A prostitúció nem egy társadalmi vákuumban jön létre, hanem a társadalom által normálisnak tekintett, általános szexualitás kontextusában, amelyben a férfiak szexhez való joga teljesen természetes, a nőknek pedig ezeknek a jogoknak kell megfelelniük.
Gyerekkoruktól arra vannak szocializálva a nők, hogy hogyan nézzenek ki és hogyan viselkedjenek ahhoz, hogy minél kívánatosabbak és kielégítőbbek legyenek a férfiak számára. A szex- és pornóipar megmondja – a férfiak szexuális fantáziájára alapozva – hogyan viselkedjenek a nők szex közben, hogy az jó legyen a férfiaknak. (A férfiközpontú szexuális kultúra jellemzője az is, hogy a pénisszel történő behatolást tekinti “valódi” szexnek, és hogy a mai napig újdonságnak számít a női szexuális élvezet legfőbb szerve, a csikló szerepének hangsúlyozása.)
Vagy akár beszélhetünk példaként az olyan általános és nagyon káros mítoszokról, hogy ha a nők nemet mondanak, az igent jelent, csak kéretik magukat – merthogy nem tudják eldönteni úgy, mint egy férfi, hogy akarnak-e szexelni, vagy sem – vagy hogy a nők szeretik az erőszakos szexet, illetve csak azzal lehet erőszakoskodni, aki hagyja. Ezek a szokások és mítoszok mind arra valók, hogy a férfiak szexuális vágyai kielégüljenek, bármik legyenek is azok, a nők jogait figyelmen kívül hagyva.
A prostitúció nem más, mint a nők szexuális kizsákmányolása
A szexipar (prostitúció) gyakorlatilag egyenlő a nők és lányok szexuális kizsákmányolásával: a prostituáltként dolgozó emberek többségében nők és fiatalkorú lányok. Ami még ennél is fontosabb: a prostituáltakat szinte kizárólag férfiak használják. Évente 2-4 millió ember – 98 százalékban nők és lányok – lesznek emberkereskedelem áldozatai, kereskednek velük szegényebb országokból gazdagabb, illetve olyan országokba, ahol a prostitúció legalizálva/dekriminalizálva van. A prostituáltak használatának legalizálása a szegénységben élő nők náluk gazdagabb férfiak által történő szexuális kihasználását jelenti, a nemi, gazdasági és globális egyenlőtlenségeket kihasználva. A prostituáltak 70-90 százaléka emberkereskedelem áldozata, tehát kényszerítve van arra, hogy a szexiparban dolgozzon.
Ráadásul, ha valaki ki is száll a prostitúcióból, a szexiparban elszenvedett rendszeres erőszak hatására hosszan tartó, akár életre szóló traumákkal kell megküzdenie: egy öt országban elvégzett kutatás például azt mutatta, hogy a prostituáltak közel 70 százaléka szenvedett poszttraumatikus stressz zavarban.
Másról beszélünk-e, mint a nők szexuális kizsákmányolásáról, amikor az állam az értelmi fogyatékos és mozgássérült emberek számára akarja támogatni a prostituáltak használatát?
Egy Angliában végzett kutatás azt mutatta, hogy az értelmi fogyatékkal élő férfiak 63 százaléka, a nőknek pedig a 19 százaléka keresne fel szívesen „képzett szexmunkásokat”. Azonban a férfiak 22,6 százaléka, a nőknek pedig csak egy százaléka volt, aki használt is prostituáltat élete során. Tehát a valós arányok a prostituáltak használatát tekintve hasonló arányokat mutatnak a férfiak és a nők között, mint a társadalom egészében.
Többen azzal kritizálják a szolgáltatást, illetve annak államilag támogatott bevezetését, hogy ugyanúgy infantilizálja az értelmi fogyatékos illetve mozgássérült embereket, ahogyan a társadalom általában. Igazuk lehet; a témában olyan címmel jelennek meg cikkek, hogy a „Szexmunkások lehetőséget adnak a fogyatékossággal élő embereknek, hogy megéljék az álmaikat”. Nem hiszem, hogy a fogyatékossággal élő embereknek annyiban különböznének az intimitással kapcsolatos álmaik, mint a nem fogyatékossággal élő embereknek: ugyanúgy vágynak intimitásra, szeretetre, kapcsolatokra, mint bárki más, amit nem egy szexmunkás használata során fognak megkapni.
Társadalmi elnyomásról beszélünk, amikor prostitúcióról beszélünk, és társadalmi problémáról beszélünk, amikor a fogyatékossággal élő emberek kirekesztettségéről beszélünk. De erre nem megoldás, hogy az egyik elnyomott csoportot támogatja az állam abban, hogy hozzáférjen a másik elnyomott csoport intézményesített elnyomásából eredő előnyökhöz. A szolgáltatás bevezetése azt bizonyítja: a nők használata nem zavarja különösebben a társadalmat – és az országokat, ahol bevezetik a szolgáltatást – illetve, hogy a férfiaknak, éljenek fogyatékkal vagy sem, a társadalom és az állam megítélése szerint jogukban áll megélni a saját szexualitásukat és ehhez nőket használni.
Merre lehetne keresni a megoldást?
Magyarországon elvileg kötelező a mozgássérült illetve értelmi fogyatékossággal élő emberek számára intimszobát fenntartani bentlakásos intézményekben, de gyakran az intézetekben dolgozók feltételekhez kötik a szoba használatát, illetve kulccsal zárják. Tehát gyakran még ezt a kényszermegoldást sem tudják megaláztatás nélkül használni az érintettek. Emellett sok bentlakásos intézményben általános, hogy a nők fogamzásgátlót kapnak – tehát nyilvánvaló, hogy élnek szexuális életet –, azonban a teherbeesés megakadályozásán kívül úgy tesznek a legtöbb helyen, mintha a szexualitás nem létezne.
Itt a legtöbb esetben rendszerszintű problémákról beszélünk: a megfelelő finanszírozás hiányáról és a szociális munkások leterheltségéről, ami miatt sokszor képtelenség a tűzoltás helyett komplex megoldásokkal válaszolni a problémákra. Emellett a nagy létszámú bentlakásos intézmények kitagolása (lakóotthonokra, lakásokra váltása), amely nagyobb autonómiát és a közösségen belüli önálló életvitelt biztosít a fogyatékkal élő embereknek, elviekben a rendszerváltás óta folyik Magyarországon, azonban nagyon lassan halad. Eddig egyetlen határidőre sem sikerült megvalósítani a vállalt változtatásokat a nagy létszámú intézmények megszüntetése érdekében.
Fontos a bentlakásos intézményekben beszélni a szexualitásról és a szexuális erőszakkal, terhességgel és nemi betegségekkel kapcsolatos prevenciós programokat vinni. Evidenciaként kellene kezelni, hogy a fogyatékkal élő embereknek ugyanúgy igénye van az intim kapcsolatokra, a szexualitásra, mint bárki másnak. Emellett fontos a fogyatékkal élő emberek kirekesztettsége ellen küzdeni, ebbe beleértve a társadalom által felépített normatív testkép-ideálokat is. De nem a nők társadalmi hátrányainak kihasználása a megoldás a problémára.
Fontos kiemelni azt is, hogy a fogyatékossággal élő férfiak is nagy arányban, de a nők halmozottan ki vannak téve a szexuális abúzus, szexuális erőszak és az emberkereskedelem veszélyének. Az értelmi fogyatékossággal élő nők könnyebben eshetnek emberkereskedelem áldozatául, mivel könnyebben manipulálhatóak. Egy kutatás, ami a mozgássérült nők helyzetét kutatta az mutatta, hogy 40-72 százalékukat abúzálták szexuálisan élete során a testképükhöz kapcsolódó alacsony önértékelésüket kihasználva. Tehát nem kérdés, hogy a témában sürgető lenne előremutató lépéseket tenni.
Az írás szerzője: Dés Fanni
A cikk eredetileg a Kettős Mérce oldalán jelent meg, ahonnan minden a cikkben említett írás is elérhető
Nem formális tanulással a fogyatékossággal élő fiatalok aktív szerepvállalásáért
A program célja volt továbbá, hogy a tevékenység során a bevont személyek képesek legyenek továbbvinni, átadni az egy hetes, intenzív tréningen tanultakat, saját környezetükben új, ugyanakkor e program témájához kapcsolódó tevékenységeket (önsegítő csoportok, érzékenyítő csoportok, érdekvédelmi, civil kezdeményezéseket) valósítsanak meg 2016 márciusa és áprilisa között.
Magyarországon, ahogy Nyugat Európában és az Egyesült Államokban már a 80’ évek óta a fogyatékossággal élő emberekre, sokkal inkább tekintenek úgy, mint potenciális piaci szereplőkre, munkavállalókra, vásárlókra és kevéssé érvényesül velük szemben a korábbi medikális szemlélet, miszerint betegek, akik állandó kezelésre szorulnak, nem élhetnek teljes életet, másodrangú állampolgárok csupán, akikről szolidaritásból gondoskodni kell. A fogyatékosságra ma már egyre inkább, mint állapotra és nem, mint betegségre tekintenek, a megfelelő segítő szolgáltatásokkal és segédeszközökkel a fogyatékossággal élő emberek is képesek teljes értékű, önálló, független életet élni, hasznos, értékteremtő tagjai lenni a magyar társadalomnak.
A társadalomban tehát megkezdődött egyfajta szemléletváltás, amit a 90-es évek óta a civil szférában dolgozó szakemberek erősítenek, a kétezres években a gazdasági válság és recessziót követően pedig a hazai gazdaság-, és szociálpolitika is olyan irányt vett, mely a segélyezés eszköze helyett a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci, társadalmi integrációjára helyezi a hangsúlyt.
Számos képzés, foglalkozatási program indult fogyatékossággal élő személyek számára, a kormány támogatja a fogyatékossággal élő személyek továbbtanulási szándékát, felsőoktatásban való részvételét, az integrált oktatást. Több olyan jogszabály is született az elmúlt 10 évben, mely a munkáltatókat arra ösztönzi, foglalkoztassanak ún. megváltozott munkaképességű, köztük fogyatékossággal élő személyeket.
A statisztikák az intézkedéseknek megfelelően évről évre javulnak, ugyanakkor látnunk kell azt, hogy még manapság is sokkal nagyobb esélye van a szegénységre, munkanélküliségre egy fogyatékos fiatalnak, mint egy nem fogyatékossággal élő társának. Ennek oka legtöbbször az, hogy sok esetben még az alapvető szolgáltatások, feltételek sem adottak, mint például az az akadálymentes környezet hiánya a munkahelyeken és a közterületeken, vagy a közösségi közlekedésben, a kialakított segítő szolgáltatások kapacitásainak elégtelensége, a munkahelyeken általában nincs meg az a szaktudás, tapasztalat, mely képes lenne a megfelelő fogyatékossággal élő személyt kiválasztani, felkészíteni, integrálni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a fogyatékossággal élők négyszer nagyobb arányban élnek vidéken, községekben, mint városokban, ahol lehetőségeik hatványozottan korlátozottak. Egy súlyosan mozgássérült fiatal esetében először a fizikai rehabilitáció kezdődik meg, majd ezt követően veszt részt a hagyományos értelemben vett oktatásban, ami azt eredményezi, hogy többen 21-22 éves érnek középfokú tanulmányaik végére, így munkaerő-piaci szerepvállalásuk időben is eltolódik. Mindezen tényezők sokszor együttesen vannak jelen és a fogyatékossággal élő személy munkaerő-piaci kudarcaihoz, végső esetben teljes kivonulásához vezetnek.
Ezek mind külső tényezők, melyek nagy részén mikro és makro szintű (szociál)politikai intézkedésekkel segíteni lehet, ugyanakkor másik oldalról szemlélve a dolgot azt kell látnunk, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok kevesebb, mint 5%-a szerez felsőfokú végzettséget, és még ennél is kevesebben beszélnek magabiztosan idegen nyelveket, márpedig manapság ez a belépő mondjuk egy multinacionális céghez, bármilyen munkakör tekintetében. Fontos elvárás az is, hogy a munkavállaló ún. puha képességei fejlettek legyenek, például jól tudjon csapatban dolgozni, érthetően kommunikáljon, proaktív legyen, jól feltalálja magát komplex helyzetekben, képes legyen önállóan döntést hozni, helyzeteket megoldani.
Mindezen képességek készségek fejlesztését, a fogyatékos fiatalok aktív szerepvállalását segítette elő az Együttható Egyesület Change your Attitude című projektje, fejlesztő foglalkozások és az Önálló Életvitel Mozgalom szellemiségén keresztül az Erasmus+ program támogatásával.
A tréning 2016. február 22 és március 1 között Gánton került megvalósításra, 24 ifjúságsegítő/önkéntes részvételével, melyből fő 13 fogyatékossággal él. A programnak helyszínt adó épület tökéletesen megfelelt a fizikai akadálymentesség feltételeinek.
A nemzetközi, angol nyelvű tréningen észt, román, lengyel, portugál, cseh és magyar 18 és 35 év közötti fiatalok vettek részt, országonként 4 fő, akik közül legalább 2 fogyatékossággal élő volt. A megvalósító szervezet alapfilozófiájának része az integrált környezetben, csoportokban való együttműködés, a programon részvevő fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő fiatalok így kölcsönösen tanulhattak egymástól/egymásról a foglalkozásokon, miközben a velük dolgozó nemzetközi tréner csapat több éves szaktudásával facilitálta, biztosította a kereteket a folyamathoz.
Az egy hetes tréninget a nem-formális pedagógia elveinek megfelelően, a tapasztalati tanulásra alapozva épült fel, önismereti és művészetterápiás módszerek alkalmazásával.
A program első képzési napja a résztvevők integrációját szolgálta. Kiscsoportokban több játék segítségével ismerhették meg egymást. Közösen alkották meg az egy hétben követendő szabályokat, megosztották félelmeiket, elvárásaikat a programmal kapcsolatban.
A következő két napban a program résztvevői tapasztalati tanulással olyan technikákat sajátíthattak el, melyek későbbi segítő munkájukban, a programot követő follow-up során hasznosíthatnak.
A segítő szakma olyan alapvető eszközeit ismerhették meg, próbálhatták ki, mint az aktív hallgatás, értékalkotás, döntéshozás, kooperáció, felelősségi körök, saját felelősség a segítő folyamatban.
A résztvevők betekintést nyerhettek a fogyatékosság dimenzióiba, foglalkoztak a fogyatékossággal, mint jelenséggel, a fogyatékosság jelentésével, megítélésével a különböző koroktól az Egyesült Államokból induló Önálló Életvitel Mozgalom szerepéről, egészen napjainkig.
A program 4. napján a résztvevők Budapestre utaztak Gántról bérelt buszokkal (köztük egy speciális gépjárművel, mely a kerekesszékes nemzetközi kis csapatot szállította), ahol meglátogatták Mozgásjavító Iskolát és a Motiváció Alapítványt.
A Mozgásjavítóban a résztevők rövid előadást hallgathattak meg az iskola történetéről és tevékenységéről, majd az iskola önkéntes diákjai és pedagógusai mutatták be az intézményt, valamint betekintést nyerhettek a program résztvevői egy töri órába is.
A Motiváció Alapítványban a résztvevők betekintést nyerhettek az Önálló Életvitel Mozgalom szellemiségét képviselő szervezet működésében, mely az egyik első fogyatékossággal élő embereket segítő civil szervezetként jött létre 1991-ben.
Az Alapítványba ellátogatott Nagy Bendegúz Lóránt kerekesszékes világutazó is, aki rövid előadásával, saját izgalmas, világ körüli útjáról készült prezentációján keresztül mutatta be, hogy a fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot és hogy az önálló életvitel megvalósítása legalább annyira függ a fogyatékossággal élő személy hozzáállásától, mint az őt körülvevőktől, a külső tényezőktől.
A pesti programot kikapcsolódásként a „City Game” zárta, ahol a résztvevők vegyes csapatokban ismerkedhettek meg Budapesttel, az itt élő emberekkel a kapott feladatok végrehajtása során.
A hétvégén ismét a nem formális technikáké volt a főszerep a részvevők asszociációs gyakorlatokat végeztek kis csoportokban, majd egyéni feldolgozás során elkészítették saját életút térképüket, melyben szerepet kapott múltjuk, élethelyzetük, jövőbeli terveik, és az azokhoz vezető út, fontosabb szereplők.
A strukturált érvek mentén zajló vita technikáját az oxfordi vita módszerének elsajátításával tanulták meg a résztvevők, akik a korábban kiválasztott „a fogyatékos fiataloknak külön iskolában kell tanulniuk” kijelentés mellett és ellen érveltek a vita során.
A vitát követő napon az ifjúságsegítők a nem verbális kommunikáció, egy-kétoldalú kommunikáció, valamint a konfliktuskezelés témakörével kapcsolatban sajátíthattak el ismereteket szimulációs gyakorlatok segítségével.
A program utolsó napján a részvevők egész napos feladata az volt, hogy megtervezzék, milyen tevékenységeket valósítanak majd meg a program után követési részében. A résztvevők rövid összefoglalót írtak a tervezett tevékenységről, a célokról, az azok eléréséhez szükséges célkitűzésekről, mérföldkövekről. Folyamatábrát és Gantt diagramot készítettek a korábban tanultak alapján, amihez visszajelzést, hasznos tanácsácsokat kaptak a szervezőktől.
A program végeztével a szervezők azt remélik, hogy a résztvevők a tréning során elsajátított technikákat adaptálják majd saját munkájuk során, hasonló kezdeményezéseket indítanak majd el saját kisközösségeikben, ezzel is elősegítve a fogyatékossággal élő fiatalok aktívabb társadalmi szerepvállalását.
Forrás: rehabportal.hu
Interjú Földesi Erzsébettel
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Évtizedek óta a fogyatékosjogi témával foglalkozol, személyesen is érintett vagy, hogyan is kezdődött?
A Sabin-cseppek hazai bevezetését közvetlen megelőzően egy kis faluban engem még utolért a járványos gyermekbénulás. A fogyatékossággal élő emberek mozgalmában betöltött szerepemet is ez határozta meg. Akkor kerültem igazán kapcsolatba az érdekvédelemmel, amikor a kilencvenes években a gyermekparalízis következményeivel élők hazai utókezelésének hiányával kezdtem el foglalkozni. Éreztem, hogy egyedül nem, csak csoportos összefogással lehet a jogainkat érvényesíteni. Így lettem a MEOSZ Heine-Medin szekciójának a vezetője, s egyik legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy hazánkban a Magyar Honvédség Hévízi Rehabilitációs Intézetében megteremtették a csoport rehabilitációjának személyi és környezeti feltételeit.
Ezt követően kapcsolódtam be a MEOSZ nemzetközi tevékenységébe. Itt ismertem meg a „Semmit rólunk, nélkülünk” elvét és annak valós értelmét, valamint azt, hogy az emberi jogok címszava alatt velünk nem jótékonykodni kell, hanem meg kell teremteni – a társadalom többi tagjához hasonlóan – a jogaink gyakorlásához szükséges feltételeket.
Ma már számos szervezet vezetői közé tartozik, s szívügye az egyetemes tervezés elve. Mi is ez tulajdonképpen?
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény – melyet Magyarország az elsők között ratifikált – meghatározza az egyetemes tervezés fogalmát. E szerint az egyetemes tervezésen a termékek, a környezet, a programok és a szolgáltatások oly módon történő tervezését értjük, hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek: adaptálás vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Az ENSZ-egyezmény nagyon helyesen azt is hozzáteszi, hogy ez a tervezési módszer nem zárhatja ki a támogató-segítő eszközök és technológiák használatát, amennyiben ez szükséges.
Az 1990-es évektől kezdődően egyre több nemzetközi dokumentum rámutatott arra, hogy a fogyatékosság a társadalom fogyatékos emberekhez való viszonyából és az emberek által épített környezeti akadályok – tágan értelmezve pl. a közlekedés, az infokommunikációs technológiák – kapcsolatából származik. A jelenlegi tervezési gyakorlatok megakadályozzák az áruk és szolgáltatások elérhetőségét a fogyatékos emberek számára, nehezítve ezzel a társadalmi élet jelentős területein való aktív részvételüket, valamint akadályozva, hogy önálló életet élhessenek. Az egyetemes tervezés elve azonban a mindenki számára hozzáférhetőség elvén nyugszik.
Erről a tervezési módról először az Európai Fogyatékosügyi Fórum munkájában való részvételemkor hallottam, s különösen tetszett, hogy ez a módszer a fogyatékos emberek közösségén túl mások számára is biztosítja a kényelmesebb használhatóságot, így például az időseket, a nőket, a kismamákat, az alacsonyakat, a balkezeseket is segíti. Hazánkban 2002-ben éppen december 3-án, a fogyatékossággal élő emberek világnapján tűzte először napirendre a MEOSZ az egyetemes tervezés kérdését.
Ma már az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontban, az ETIKK-ben elméletben és a gyakorlatban is meg lehet ezzel az elvvel ismerkedni.
Nagyon sokáig dolgoztam azért, hogy Magyarországon létrejöhessen egy egyetemes tervezés központ. Ennek kialakítására akkor nyílt lehetőségem, amikor a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete elnökének megválasztottak és az egyesület meglévő szolgáltatás-profilját kívántuk bővíteni, megújítani.
Éveken keresztül mindössze apró lépéseket tudtunk megtenni a központ létrehozására, mígnem 2013-ban – több mint tíz év kemény munkája után – az Emberi Erőforrások Minisztériumának segítségével ez valóra is vált.
Ennek a központnak a célja az egyetemes tervezés módszereinek a népszerűsítése, szoros és aktív együttműködés elősegítése a különféle típusú és súlyosságú fogyatékossággal élő személyek felhasználói csoportja és a tervezők között. Hiszem, hogy a fogyatékos személyeknek helyük van a tervezői csoportokban, és a tervezők csak akkor tudnak a felhasználók legszélesebb köre számára tervezni, ha már a tervezés kezdetén bevonják a potenciális felhasználókat, így a fogyatékossággal élő embereket is a munkájukba. A fogyatékos emberek meglévő, másokétól sokszor igen eltérő, képességeikkel nagyon kreatív megoldásokat alkalmaznak ahhoz, hogy könnyebben éljék mindennapjaikat, és éppen ezeket a tapasztalatokat tudják megosztani a tervezés szempontrendszerének kialakításánál és később a kivitelezésben.
Milyen termékekről, szolgáltatásokról van szó az egyetemes tervezés címszava alatt?
A kezdetekkor, 2002-ben klasszikus példaként a golyóstollat említettük, mely áttörést jelentett a kéz finom motorikus mozgásának érintettsége, vagy akár balkezesség miatt a tintával nehezen írók számára. De említhetek egy másik magyar találmányt is, a Rubik-kockát, mely mára már elérhető az egyetemes tervezés elveit követve, színes és geometriai alakzat rányomtatásával. Ez a kocka nem kerül többe, mint az eredeti, hiszen a mindenki szempontjait figyelembe vevő minta kerül legyártásra, nagyüzemben, a futószalagon.
A tervezési módszert ma leginkább a telekommunikációs eszközök – mint például a mobiltelefon – szemlélteti a legjobban. A fogyatékossággal élő személyek számára ma már nem kell külön speciális terméket vásárolni, hogy telefonálni tudjanak.
Hogyan promotáljátok az egyetemes tervezés elvét?
Az együttműködés a fő promóciós eszközünk, máshogy nem is lehetne előre lépni. Egyik nap, mikor beléptem az ETIKK-be, s pont a busztervezés kérdése volt napirenden, azt láttam, hogy a busz tervezője egyeztetett a különféle kerekesszéket vagy mopedet használó személyek helyigényéről, buszra történő felszállási szokásairól. Láttam, ahogy a tervezők és a fogyatékossággal élő emberek együtt dolgoznak – ekkor úgy éreztem, hogy megvalósult az álmom.
A fogyatékossággal élő emberek „mindössze” a saját igényeik átadásával már hozzá tudnak járulni a tervezői munkához. Nem kell nekik semmi mást tudni, minthogy elmondják hogy mindennapjaikat saját fogyatékosságukkal hogy oldják meg.
A FESZT tagszervezeteinek tagjai bővítik az ETIKK felhasználói teszt csoportját egy-egy tervezővel való tanácskozáson. Együttműködésünk a jövő tervezőit célba vette a Budapesti Műszaki Egyetem Ergonómiai és Pszichológiai Tanszékével való közös munka révén. Emellett természetesen a már aktív tervezőknek is fel kell ismerni, hogy az egyetemes tervezés alkalmazásával a termékük, szolgáltatásuk piaca megnőhet pl. a fogyatékos emberek és családjaik, az őket oktató és foglalkoztató intézmények vásárlásaival.
Az együttműködés mellett maga az ETIKK munkahelyként is hozzájárul az egyetemes tervezés promotálásához. A fogyatékossággal élő ember hatékony munkavégzéséhez szükséges környezetet teremt, olyan termékekkel, amelyek az egyetemes tervezés szempontjainak megfelelnek, így mindenki, látás-, hallás- és mozgássérült dolgozóknak is alkalmasak. Az iroda kialakítása lehetővé teszi, hogy fogyatékos személyek másokkal egyenlő módon tudjanak a központba bejutni, képzéseken részt venni, munkát végezni. Emellett ergonomikus, állítható bútorok, polcok, székek, asztalok kerültek beépítésre, amelyek bárki számára használhatóak, hiszen elérhető magasságúak, könnyen mozdíthatóak. Az irodában használt csengők és telefonok hallható és látható módon jelzik, hogy valaki be szeretne jönni, vagy telefonhívás van. Ugyanez vonatkozik a füstjelzőre, amely nemcsak hanggal, de fénnyel is felhívja a figyelmet a veszélyre.
Magyarországon ez az együttműködés mennyire jellemző?
Az utóbbi időben úgy érzem, hogy egyre inkább. Bár még nincs kötelező jogi szabályozás ezen a területen – de egyes országok, mint például Norvégia szabályozása nagyon jó irányt mutat – nálunk is vannak pozitív példák, apró lépések. Ezek közül kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a FESZT nemrégiben a BKK-val aláírt egy együttműködési megállapodást, melynek egyik fontos eleme az egyetemes tervezés alkalmazása az új fejlesztéseknél és a szolgáltatások kiválasztásánál. Azt gondolom, hogy amikor egy szolgáltatást fejleszteni szeretnénk, akkor azt innovatív módon kell megtenni, hogy ha az eddigi módszerek nem váltak be, újakat kell alkalmazni, immár az egyetemes tervezés elveit követve, mely már egy magasabb, mindenki számára hozzáférhető és kényelmesebb szintet jelent.
Nyilván a módszer elterjesztését kötelező jogi szabályozás, a szabványosítás és a jó gyakorlatok segíthetik, mely irányába az Európai Unió is lépéseket tesz, elsősorban a szabványosítás által. Fontos kezdeményezésnek tartom, hogy az egyetemes szabványok kidolgozására létrejött munkacsoport a szabványjogi szervezeteken és az akadálymentesítési szakértőkön túl a fogyatékos emberek országos és európai szervezeteinek képviselőivel, mint potenciális felhasználókkal is együtt dolgozik. Éppen ez az, amelyben a mi kis magyar egyetemes tervezés központunk már előremutató volt.
A FESZT maga is tökéletes példája az együttműködésnek, hiszen sok esetben problémaként elhangzik, hogy maguk a különféle fogyatékossággal élő emberek csoportjai is széthúznak.
Valóban, sokszor probléma ez. A FESZT, mint ahogy az egyetemes tervezés is, mindenkinek és mindenkihez szól, magában foglalja az Autisták Országos Szövetségét, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségét, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét, a Magyar Szervátültetettek Szövetségét, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségét, a Siketvakok Országos Egyesületét és a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületét. Nagyon örültem 2014-es megválasztásomnak, mert így, összefogva ennyi szervezetet sokkal jobban és hatékonyabban tudjuk képviselni a fogyatékos emberek érdekeit, és ennek egyik nagyon fontos területe, az egyetemes tervezés.
Éppen három évvel ezelőtt, 2013 telén három olasz motoros, név szerint Emiliano Malagoli, Matteo Baraldi és Chiara Valentini megalapították a Di. Di. („Diversamente Disabili”, azaz „Másképpen fogyatékosok”) elnevezésű közhasznú egyesületet. Emiliano és Matteo mindketten szerencsétlen kimenetelű motoros közúti balesetek túlélői. Matteo az ezredforduló után elveszítette a jobb karját, de nem akarta feladni a szenvedélyét, ezért harcba kezdett a bíróságokkal és egészségügyi intézményekkel, hogy megváltoztassa a hatályos szabályokat. Ezek ugyanis meggátolták őt abban, hogy újra nyeregbe ülhessen, és hódolhasson kedvenc hobbijának, a pályamotorozásnak. Később, 2011-ben Emiliano egy balesetben térdtől lefelé elveszítette a jobb lábát, a tragédia azonban neki sem szegte kedvét. A közös sors összekovácsolta a két motorost, ezek után már közösen harcoltak, hogy újra motorozhassanak, és azért is, hogy maguknak bizonyítsák: így nem érhet véget az életük. Társukkal, Chiara Valentinivel hárman alapították meg az egyesületet, mégpedig azzal a céllal, hogy segítsék mozgássérült társaik sportéletbe, illetve a társadalomba való visszailleszkedését, valamint hogy megoszthassák más fogyatékosokkal is a szenvedélyüket.
A két büszke ötletgazda, Emiliano Malagoli és Matteo Baraldi
Csodálatos eredmények
Az egyesület mindössze 2-3 éves fennállása során komoly célokat ért el. Elsőként létrehoztak egy saját speciális csapatot fogyatékos versenyzőknek, hogy újra részt vehessenek a nemzeti motorversenyeken. 2013-ban meg is szervezték önálló motorversenyüket, 2014-ben pedig – a világon elsőként – nemzetközi futamot tartottak fogyatékosok számára – ez volt a Di.Di. Bridgestone kupa, melynek a legendás Mugello versenypálya adott otthont.
Céljaik között szerepelt továbbá egy iskola létrehozása olyan mozgássérültek számára, akik szeretnének elkezdeni motorozni vagy éppen a tragédia után újra motorra ülni. Tavaly tavasszal – Olaszországban egyedüliként – sikerült létrehozniuk egy olyan központot, ahol már hivatalosan speciális „A” kategóriás tanfolyamot és vizsgát is tarthatnak, vagyis támogatóiknak köszönhetően immáron jogosulttá váltak az AS jogosítvány kiadására.
Mozgássérültek számára rendezett futam Mugellóban
Hogy ki is vehet részt tanfolyamon? Az olasz közlekedési törvénykönyv szabályozza a minimális egészségügyi feltételeket ugyanúgy, mint például a speciális B kategória esetén. Hozzávetőleg ezer ezer euró költséggel kell számolni olasz mozgássérült motorostestvéreinknek, ha szeretnének nyeregbe pattanni. Ebben az oktatástól a gyakorláson át a jogosítvány megszerzéséig minden költség benne van: az orvosi vizsgálatok és igazolások kiállítása a protézisekre is, valamennyi eljárási költség, az oktatás az átalakított motorokon, no meg a különleges védőfelszerelések biztosítása. Az iskolát a Honda Italia támogatta motorokkal, illetve a Handytech elnevezésű cég is beszállt, mely éppen a speciális átalakításokra szakosodott. A jogosítvány megszerzése után természetesen a saját motor átalakítására is szükség lesz, ami nem kis költség, de az egyesület ebben is segít, illetve komoly kedvezményt biztosít a motorosoknak.
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen…
Fantasztikus munkát végeztek, ezért minden tiszteletet megérdemelnek az alapítók és azok is, akik segítik őket a céljaik megvalósításában. Reméljük, mihamarabb újabb sikerekről hallhatunk felőlük, miként abban is hiszünk, hogy ragadós lesz a jó példa! S ki tudja, munkájuk révén talán hamarosan Magyarországon is elérhetővé válik a speciális motorosképzés, egyre több embernek lehetőséget nyújtva, hogy sérülten is hódolhasson ennek a csodálatos hobbinak.
Forrás: hegylakok.hu
Meghívó
kép forrása: karrierkozpont.elte.hu
Időpont: 2015. december 10-én, 16.00 – 18.00 között
Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi Kar Tanácsterme
( 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. A épület, magasföldszint 39.)
A helyszín akadálymentes. Kérjük jelentkezését a képernyőolvasó programmal akadálymentesen használható online regisztráció során, az ott található űrlap kitöltésével 2015. december 1-ig jelezze. Utóbbit a fogyatekosugy@kancellaria.elte.hu címre kérjük visszaküldeni.
16:10 – Egyenlő esélyekkel, egyenlő hozzáféréssel:
a Fogyatékosügyi Központ megalakulása – Kovács Krisztina, a Fogyatékosügyi Központ vezetője
16:25 – A Fogyatékosügyi Központ szolgáltatásai – Grósz Judit, Matolcsi Rita, gyógypedagógusok, Rozemberczki Zoltán, informatikus
16:35 – Fogyatékossággal élő hallgatók beszámolója
16:50 – Krizbai Teca, a PPK hallgatója előadása
17:00 – A Fogyatékosügyi Központ átadása – Dr. Scheuer Gyula kancellár
17:10 – Fogadás
A Fogyatékosügyi Központ a fogadás ideje alatt megtekinthető az alagsor 125. teremben.
Kovács Krisztina
egyetemi fogyatékos-ügyi koordinátor ELTE Hallgatói Szolgáltató és Sportközpont Fogyatékosügyi Központ
Fogyatékosságtudományi konferencia
Kép forrása: www.profession.hu
Téma:
Perspektívák dinamikája a fogyatékosságtudományban
“Biztos vagy abban, hogy a padló nem lehet egyben mennyezet is?”
A konferencián a fogyatékossággal kapcsolatos jelenségek és gyakorlatok sokféle magyarázatára, az egyetemessé tágított centrális látásmód egyedülvalóságának megkérdőjelezésére összpontosítunk. Célunk, hogy a perspektívák sokaságának dinamikáján keresztül megmutassuk azt az élénk erőteret, ahol a nézőpontok egymásnak feszülő különbözősége végül mégiscsak egy egységet létrehozva összefonódik.
PROGRAM
Levezető elnök: Cserti-Szauer Csilla Drs.
09.00–10.00: Regisztráció
10.00–10.10:Megnyitó: Zászkaliczky Péter PhD
10.10–11.00:Vitaindító előadás: Prof. Dan Goodley – Dis/entangling critical disability studies. A kritikai fogyatékosságtudomány kibontása (Tolmácsok: Flamich Mária Drs. és Sós Éva)
11.00–11.30: Kérdések, hozzászólások
11.30–12.30:Első kerekasztal: A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia konstruktív együttműködésének lehetőségei. Vezeti: Cserti-Szauer Csilla Drs. Résztvevők: Prof. Dan Goodley, Bánfalvy Csaba PhD, habil., Hoffmann Rita Drs., Prónay Beáta
12.30–13.30: Ebédszünet (étkezési lehetőség a helyi menzán)
13.30–14.00:Előadás: Könczei György D.Sc – Az OTKA 111917 K kutatás ismertetése, a kerekasztalok felvezetése
14.00–14.40:Előadás: Horváthné Dunaveczki Leona – Az anyaság, mint az élettörténet része
14.40–15.00: Kérdések, hozzászólások
15.00–16.00:Második kerekasztal: Anyaság több szólamban. Vezeti: Szekeres Erzsébet Résztvevők: Dóra Krisztina, Horváthné Dunaveczki Leona, Nyikonyukné Faragó Anna, Katona Vanda Drs.
16.00–16.40:Előadás: Horváth Péter László Drs. és Sándor Anikó Drs. – Bioetika a fogyatékosságtudomány perspektívájából
16.30–16.50: Kérdések, hozzászólások
17.00–18.00:Harmadik kerekasztal: Biomedicina, bioetika, genetika, fogyatékosság. Vezeti: Horváth Péter László Drs. és Sándor Anikó Drs. Résztvevők: Dr. Dósa Ágnes PhD, Győri Zsófia, Dr. Kálmán Zsófia PhD, habil., Kovács Lívia, Orosz Gábor Viktor PhD, Holló László PhD
A rendezvényen jelnyelvi tolmácsolás és szinkrontolmácsolás biztosított.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, regisztráljon itt:https://docs.google.com/
Törekedni kell a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedésére
Kép forrása: rehabportal.hu
A házelnök a Frim Jakab Emlékérem és a Göllesz Viktor ösztöndíj átadásán köszöntőjében úgy fogalmazott, egy olyan társadalomban, egy olyan közösségben akarunk élni, amelyben mindenki annyit ér, amennyit át tud magából adni embertársai részére, mindenki annyit ér, amennyit segíteni tud másokon.
Kövér László hangsúlyozta, egyetlen ember sem várhat el több szeretetet, figyelmet és bizalmat, mint amennyit önmaga tanúsít embertársai iránt, és ez különösen igaz a fogyatékossággal nem rendelkező és a fogyatékossággal élő emberek közötti viszonyban.
Az a közösség, amely nem törődik az arra rászorulókkal, amely nem viseli szívén a fogyatékkal élők sorsát, az nemcsak a rászorulókat fosztja meg az érvényesülés, a hasznos és értékes élet lehetőségétől, hanem saját magát is megfosztja attól az életerőtől, amely éppen e törődés nyomán erősödik meg benne – fogalmazott Kövér László.
Az Országgyűlés elnöke beszédében kiemelte, törekedni kell arra, az ország és a társadalom akadálymentes legyen, szó szerinti és átvitt értelemben is, és hogy a hátrányosabb helyzetben lévő embertársaink elé ne gördítsünk olyan akadályokat, amelyek hátráltatják őket érvényesülési törekvéseikben.
Kövér László bízik abban, hogy a következő esztendőkben az úgynevezett infokommunikációs szolgáltatások terén érdemben tudják javítani a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét a számukra szükséges adatokhoz, ismeretekhez való hozzáférésben.
A házelnök kitért arra, hogy 2001 és 2011 között 52 ezerről 66 ezerre nőtt a fogyatékossággal élő foglalkoztatottak száma.
Az adatok mögött személyes történetek, erőfeszítések és teljesítmények vannak – mondta Kövér László -, és köszönetet kell mondani az ösztöndíjat elnyerőknek azért, hogy hasznos tagjai szeretnének lenni a többségi társadalomnak, és kitartásukkal, elkötelezettségükkel kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a munka, a sport, a tanulás és a művészet világában.
Gyene Pirosa, a Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítők Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) elnöke arról beszélt, méltó személyeket választottak ki a díjra és az arra érdemesek jutottak ösztöndíjhoz. Hozzátette: a fogyatékossággal élő embereknek is tenni kell a beilleszkedésért, de meg kell találni azokat az embereket is, akik segítenek ezen az úton az arra rászorulóknak.
Frim Jakab Emlékérmet vehetett át Bernáth Ildikó a támogatott lakhatás nagykövete és Porga Gyula, Veszprém polgármestere.
Az emlékérmet 1990-ben alapította a szövetség a neves gyógypedagógus munkássága előtt tisztelegve. A díj célja az olyan szakemberek, illetve közéleti személyiségek elismerése, akik munkájukban kiemelkedő eredményeket értek el az értelmi fogyatékosságügy és az érdekvédelem területén.
Göllesz Viktor ösztöndíjban részesült Szalay Anna Lilla és Katona Zoltán Levente művészet kategóriában, Pesti Dávid tanulás kategóriában, Erdősi Edina munka, és Holdosi Károly sport kategóriában.
A Göllesz Viktor ösztöndíjjal tehetséges értelmi fogyatékossággal élő fiatalokat támogatnak, elősegítve ezzel közösségi tevékenységeiket, a társadalomba való beilleszkedésüket.
Forrás: MTI
Országgyűlési krónika – fogyatékosságügyi program
Kép forrása: http://rehabportal.hu
A Fidesz a program fontosságát hangsúlyozta
Tapolczai Gergely (Fidesz) – aki felszólalását jeltolmács segítségével mondta el – közölte: neki és családtagjainak nagy segítséget jelentettek az eddigi szemléletformáló és rehabilitációs programok. Pozitívan szólt az esélyegyenlőségi műsorok indításáról és az integrált iskolákról, a turisztikai szolgáltatók szemléletformálásáról, a felnőttképzési programok bővítéséről, a technikai segítő eszközök kölcsönzési rendszerének fejlesztéséről.
Kiemelte, hogy már a kromoszóma-rendellenességben szenvedők is jogosultak fogyatékossági támogatásra, és bővült a fogyatékosságügyi tanácsban jelen lévő csoportok köre is. Rámutatott ugyanakkor arra: a fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők nem kapják meg a kellő tájékoztatást.
Mint mondta, a keretprogramot a jövőben készülő intézkedési terv tölti meg tartalommal, amelynek kidolgozásához felajánlotta segítségét.
Az MSZP a kritikái ellenére támogatja a programot
Korózs Lajos, az MSZP vezérszónoka előrebocsátotta, kritikai észrevételei ellenére támogatja a program elfogadását.
A szövegből idézve megjegyezte, a helyzetértékelésben a foglalkoztatás kapcsán azt írják, hogy az eddig megtett intézkedések eredményesnek bizonyultak. Szavai szerint ezt a kormányzat nem tudja alátámasztani, ugyanis az adatok alapján kevesen tudnak elhelyezkedni. Az lenne az ideális állapot, ha nem kellene arra ösztönözni a munkaadókat, hogy a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztassák – szögezte le.
A szöveg kitér arra, hogy megvalósuló akadálymentesítési megoldások erősen eltérő színvonalúak – folytatta.
Felhívta a figyelmet, hogy az anyag olyan célokat is vázol, amelyek már az előző programban is szerepeltek.
Jobbik: miért csak most kerül a parlament elé a program?
Vágó Sebestyén a Jobbik vezérszónoka is közölte, hogy támogatni fogják a határozati javaslat elfogadását. Azt viszont kérdésként tette fel, hogy miért csak most kerül a parlament elé a program, miközben az előző 2013-ban már lejárt. A képviselőnek hiányérzete volt, hogy a program nem tartalmazza a források megjelölését.
Ugyanígy kritizálta, hogy a kitűzött célok végrehajtásának határideje nem szerepel az anyagban. Az akadálymentesítésre áttérve hangsúlyozta, hogy még a parlamentben sem lehet minden helyiséget – például a Jobbik irodáit vagy az orvosi rendelőt – akadálymentesen megközelíteni. Emellett viszont üdvözölte az ésszerű akadálymentesítés bevezetését.
Tovább kell fejleszteni a támogatott lakhatást – mondta a képviselő, aki üdvözölte a korai felismerés és a korai fejlesztés szerepét a programban.
Az LMP többet remélt a javaslattól
Szél Bernadett (LMP) arról beszélt, hogy az anyag másfél évet késett, ehhez képest ő többet remélt volna tőle, ugyanis lett volna idő az alapos kidolgozásra.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint a fogyatékossággal élők foglalkoztatása 14 százalék volt, ami öt százalékpontos növekedés a 2001-es felméréshez képest – emelte ki. Az anyagból viszont hiányolta annak bemutatását, hogy az elmúlt időszakban ez az arány hogyan változott. Felhívta a figyelmet, hogy az sem derül ki, milyen hatékonysággal működik a támogatási rendszer. Kijelentette, hogy ha a foglalkoztatás csökkenő támogatások mellett nő, akkor csökken az egy főre eső támogatások összege.
Hibásnak nevezte, hogy sem a sérülés foka, sem a végzettség alapján nem differenciálnak a támogatás során.
Képviselői hozzászólások
Kovács Sándor (Fidesz) szerint a csökkent munkaképességűek, de nem fogyatékossággal élők rehabilitációját nem feltétlenül a fogyatékossági programban kellene taglalni. A program nagy előnyének nevezte ugyanakkor, hogy az érintettek teljes életútját végigkíséri és családtagjaikkal is komplexen foglalkozik.
Vágó Sebestyén (Jobbik) bírálta, hogy a program öt év múlva kerül ismét a Ház elé, mert így a hozzá kapcsolódó intézkedési tervek megvalósulását a parlament nem tudja ellenőrizni.
Frakciótársa, Lukács László György helyesnek ítélte a korai diagnosztika fontosságának hangsúlyozását, de úgy látta, hogy nem lesz megfelelő forrás ezen szűrésekre. Ugyancsak fontosnak ítélte a korai objektív hallásszűrést.
Hiányolta a javaslatból az intézmények elérésének biztosítását. Arra is rámutatott: a bírósági eljárásokban korlátozottan vehetnek részt a fogyatékkal élők, mind fizikai okok, mind az információkhoz való elégtelen hozzáférés miatt.
Czibere Károly államtitkár a vitában elhangzottakra reagálva fontos társadalompolitikai eredménynek nevezte, hogy politikai oldalaktól függetlenül nemzeti konszenzus alakult ki az ügy támogatására, mert a szakpolitikai viták ellenére az alapvető elvekben egyetértés van.
Ezt követően az ülést vezető Latorcai János lezárta az általános vitát.
Napirend után
Napirend utáni felszólalásában Vágó Sebestyén (Jobbik) arra hívta fel a figyelmet, hogy egy fiatalember rendszeres találkozókat tart Tatabányán, amelyeken az Alzheimer-kórban szenvedőket és hozzátartozóikat segítik. A szocialista Kiss László az Óbudán talált ókori szarkofágokról beszélt.
A felszólalás után Latorcai János levezető elnök lezárta a napirend tárgyalását, a képviselők hétfőn folytatják a munkát.
Forrás: MTI
Pályázati felhívás!
Kép forrása: fogadjorokbeegymacit.hu
Az elismerést minden évben az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az American Chamber of Commerce in Hungary, a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület és a Salva Vita Alapítványközösen adja át.
Pályázatra jogosultak köre:
Az elismerésre és a logó használatára bármely nyílt munkaerőpiaci munkáltató jelentkezhet, az üzleti szférából, a közszférából és a non-profit szervezetek köréből egyaránt. Kis-, közép- és nagyvállalatok egyaránt lehetnek Fogyatékosság-barát Munkahelyek.Az elismerés elnyerésének nem előfeltétele, hogy a szervezet fogyatékos emberek foglalkoztatasson, bármely, a nyitottságot, fejlődési szándékot kifejező tevékenység díjazásra érdemes lehet. A jelentkezést azonban kizárja, ha az adott szervezet rehabilitációs akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkezik.
Hogyan lehet pályázni?
A pályázó szervezeteknek a jelentkezési lapon kell meghatároznia azokat a rövidtávú (3 hónapon belül megvalósítandó) és középtávú (2 éven belül megvalósítandó) fejlesztéseket, melyeket a fogyatékkal élő személyek toborzása, foglalkoztatása, megtartása érdekében tervez.
A pályázat beadásához szükséges jelentkezési lap – a szervezet besorolásától függően- az alábbi linkről tölthető le. A jelentkezési lap kis-középvállalatok, non-profit szervezetek és 250 fő alatt foglalkoztató költségvetési intézmények számára ide kattintva letölthető. Jelentkezési lap nagyvállalatok és 250 fő felett foglalkoztató költségvetési intézmények számára ide kattintva letölthető. A rövid- és középtávú fejlesztések meghatározását követően a beszkennelt és aláírt pályázatokat a következő e-mail címre várjuk:
A pályázattal kapcsolatos teljes körű információk az fbm.hu oldalon találhatóak!
Kertészet segít a fogyatékkal élőknek
Kép forrása: borthykert.hu
A Rádió Orient műsorában Vég Katalin, a Salva Vita Alapítvány ügyvezető igazgatója és Borhy Bernadett, a kertészet vezetője mutatta be a fogyatékkal élők munkaerő piaci boldogulását támogató kezdeményezéseket.
A Borhy Kertészet 2009-től kezdett el fogyatékkal élő csoportokat fogadni. A Rádió Orient műsorában Borhy Bernadett ügyvezető elmondta, mindig nyitottak voltak a megváltozott munkaképességűek befogadására. „2011-ben a Salva Vita Alapítványnál dolgozó barátunk javasolta, hogy nyissuk meg a kertészet kapuit a fogyatékkal élők munkapróbái előtt. Örömmel fogadtuk a felkérést” – azóta folyamatosan érkeznek a segítségre szorulók csoportjai a kertészetbe, ahol személyre szabott munkapróbákon készülhetnek a munkaerőpiacra a fogyatékkal élők. A kertészetben eltöltött idő alatt óránként váltogatják a feladatokat: van, aki virágokat pakol, míg mások az öntözéssel foglalkoznak.
A Borhy Kertészet munkája nem kerülte el az emberek figyelmét: a Fogyatékosság-barát Munkahely címet többnyire önkormányzatok és nagy cégek nyerik el, azonban Borhy Bernadett vállalkozása lett az első hasonló jellegű díjazott kisvállalkozás.
Vég Katalin, a Salva Vita Alapítvány ügyvezető igazgatója kiemelte, az angliai példán nyugvó ötletet a magyar körülményekhez igazították. „Azon munkáltatók kaphatják a díjat, akik vállalják, hogy fejlődnek a fogyatékos emberek foglalkoztatása terén. Célunk, hogy a fogyatékkal élő emberek alkalmazása beivódjon a munkáltatók hétköznapjaiba – így a fogyatékosok bátrabban jelentkeznek az állásokra.”
A Salva Vita Alapítvány 1993-ban jött létre az értelmi sérült és megváltozott munkaképességű emberek segítésére. “Fontos, hogy ők is megtalálják az életben a céljaikat. Munkánk során folyamatosan szélesedett az ügyfélkör, programjaink a képzés és a munkavállalás köré szerveződnek” – Vég Katalin hozzátette, 1996 óta működik munkahelyi gyakorlatos programjuk. A speciális középiskolákból kikerülő fiatalok felkészületlenek a munkaerő piaci körülményekre – ezt segíti a program, amelyben többek között a Borhy Kertészet is részt vesz. Az alapítvány a személyre szabott projektek mellett támogatott foglalkoztatás programmal, valamint a munkáltatók felkészítésével javítja az esélyeket.
Az alapítvány koordinálja továbbá a 2010-ben, a minisztérium által létrehozott segítő vásárokat. Vég Katalin elmondta, a fogyatékkal élők által készített termékek piacra jutását ösztönzi a Rossmann egyhetes adventi akciója, amely keretében a fiatal dizájnerek tervei alapján készített tárgyak vásárolhatóak meg.
“Nincs még egy olyan kertészet és családi vállalkozás az országban, amely elnyerte ezt a díjat. A Borhy Kertészet példaértékű munkáltató” – A Salva Vita Alapítvány vezetője hozzátette, öröm, hogy a kisvállalkozások is bekapcsolódnak a fogyatékkal élők elhelyezkedését támogató programokba. A Borhy Kertészet a két évre szóló díj keretében esélyegyenlőségi tervet készített, valamint érzékenyítő tréningen vett részt.
Borhy Bernadett kiemelte, munkapróbáikon autista emberek is részt vehetnek. Az egy hónapos, intenzív projekt során 6 fő látogat el több alkalommal a kertészetbe. “A kert pozitív jelentőséggel bír, nyugalommal tölti el az embereket. Akár terápiás jellegű is lehet” – utalt a kedvező hatásokra a vendég. Hozzátette, mindenkinek egyéni programot készítenek, a cél, hogy az emberek elégedetten és magabiztosan távozzanak.
“Mindent, ami belefért, beleraktunk ebbe a kis kertbe. A fogyatékkal élők mellett nagy szeretettel fogadjuk a kisgyerekes családokat is. Azt szeretnénk, hogy jó érzés társuljon a kertészetünk nevéhez, hogy program legyen eljönni hozzánk” – az ügyvezető hozzátette, remélik, hogy többen bekapcsolódnak az országban jelenleg egyedülálló munkájukba.