Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció

Zala György: Erzsébet királyné szobra
1932

Kevés budapesti szobor van méltatlanabb helyen, mint a magyarok egyik imádott királynőjének, Erzsébet királynénak szobra. Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de az eredetileg a Március 15. téren felállított szobor áthelyezése a Döbrentei térre nem tűnik szerencsés döntésnek. Ez a tér gyakorlatilag a forgalmas közlekedési utakkal körbevett csöppnyi zöld terület. Itt fut az Erzsébet-híd le- és felhajtója, itt megy a rakpart valamennyi villamosa. Bár zöld fák veszik körül a szobrot és talapzatát, mégis kissé eldugottnak érezhetjük a helyet. Aki nem tudatosan keresi, az aligha pillantja meg.

A szobor egy kör alakú, alacsony kő emelvényen áll, amelyet már megviselt az időjárás. (1. kép) A töredezett kőlapok alól kikandikál itt-ott a növényzet. A kör közepén elegáns márvány talapzaton arany nyomtatott, klasszikus talpas nagybetűkkel olvasható: Erzsébet királyné és alatta 1837-1898.

A talapzaton látható a királyné bronz szobra. (2. kép) Az alakot a szobrász egy padon ülve jelenítette meg. A pad gazdag díszítőelemei között akadnak növény- és virágfűzérek, illetve akantuszlevelek is, amelyeket eddig a klasszicista épületek oszlopainak fejezetében láthattunk. A királyné megfogalmazásából kiérződik mindaz, amit a magyar nép imádott királynéjáról gondolt. Szépség, finomság, kedvesség, méltóságteljesség. Érződik rajta egyfajta közvetlen anyai gondoskodás. Ruházatát finoman leomló, de érzékelhetően súlyos anyag alkotja, a szobrász nem dolgozott rajta ki semmilyen apróbb díszítést. Fején díszes korona és fejét fedő fátyol található, amely lágyan omlik le vállára és takarja be részben mindkét karját. Erzsébet királyné híres volt gyönyörű hosszú hajáról, ennek a súlyos hajtömegnek egy része koszorúként elhelyezett hajfonatként díszíti fejét és bukkan elő a korona alól. Bal keze a pad karfájára helyezett virágcsokron nyugszik. Jobb keze lábán nyugszik, de ujjai nem simulnak a lábára, hanem könnyedén felemelkednek. Olyan hatást kelt, mint amikor valaki szórakozottan ujjaival dobol.

Jobb keze mellett a pad karfáján egy bagoly bújik meg, amely a bölcsesség jelképe és talán a királynénak tulajdonított bölcs és diplomatikus viselkedését mutatja ki. (3. kép) Úgy tartották ugyanis, hogy ő volt a legfőbb védelmezője a magyaroknak a Habsburg Birodalomban és közbenjárása nagyban hozzájárult az 1867-es Kiegyezéshez is. Erzsébetet magyarok iránti rajongása sarkallta arra, hogy 1863-ban elkezdjen magyarul tanulni, sőt még egy magyar udvarhölgyet – Ferenczy Ida – is felvett maga mellé. A királyné kissé finom és kedves mosolyával tekint le maga elé, illetve a szobor előtt állókra, kedves magyar alattvalóira.

Ahogy a szobrok történeteit olvasva már megszokhattuk, nem ritkán változtatnak helyet a városban és sokszor születésük körülményei sem egyszerűek. Ahogy Anonymus szobra is több tervváltozatot igényelt, így Erzsébet királyné szobrának tervét is csak a sokadik (pontosabban az ötödik) pályázati kiírásakor fogadta el a zsűri. Az 1898-ban Genfben merénylet áldozatává vált királyné szobrára közadakozást indítottak (akárcsak Vörösmarty Mihály költő szobra számára), és közel két éven belül egy igazi vagyont, másfél millió koronát adományoztak egy méltó emlékmű számára. 36 fős szoborbizottságot hívtak össze, akik az 1902-ben kiírt pályázatra beérkezett művek között nem találtak egyetlen egy megfelelőt sem. Az elsőt még további három sikertelen kiírás (1903, 1909, 1913) és egy világháború követett, míg végül az 1920-as ötödik pályázaton Zala György szobrász pályaművét már méltónak ítélte meg a bizottság. Ünnepélyes felavatására így 1932. szeptember 25-én került sor, de az összegyűlt pénz értéke az idő közben jelentősen leromlott, így az eredeti elképzeléseknél szerényebb kivitelezésre kerülhetett sor. Az Eskü téren (ma Március 15. tér) felállított szobor pedig csak köztéri szobor viszonylatban rövid ideig állhatott a számára kijelölt helyen, ugyanis a II. világháború után 1953-ban lebontották. Szerencsére elkerülte a beolvasztást és 1986-ban ismét felállították jelenlegi helyén.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

Ligeti Miklós
Anonymus szobra
1903

A narrációk sorában több szoborról is esett már szó. A sorban találunk antik istenről készült alkotást (Hermész szobra a Váci utcában), neves költőről és hőseiről mintázott emlékművet (Arany János szobra a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében), vagy éppen egy érzelem megörökítését (Franz Xavier Messerschmidt síró feje). Van amikor a mester rendelkezésére áll az ábrázolandó személy teljes valójában vagy éppen a hagyományokra alapoz és az alakja jellemző attribútumokkal látja el munkáját. Ligeti Miklós 1903-ban viszont tényleg nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy olyan híres alak megformázására adott be tervet Bánffy Dezső miniszterelnök kérésére, akiről szó szerint semmit se tudunk. Ez a személy nem más, mint Anonymus Béla király jegyzője.

Lássuk, hogy mit is tudunk erről a történelmi figuráról! Az Anonymus is már azt jelenti, hogy névtelen. Munkáit úgy írta alá, hogy „P. dictus magister”, tehát P. mester. Azt is tudjuk róla, hogy valószínűleg a 12. század végén és a 13. század elején élt és vélhetőleg III. Béla király jegyzője volt. Művével, a Gesta Hungarorummal vonult be a történelembe. Ő írta le a legrészletesebben a magyar honfoglalás történetét. Művének egy 13. századi, latinul írt példányát ma az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

A ma a Vajdahunyad várában álló szobor burjánzó zöld növényzet koszorújában, márványból faragott és alapzaton álló, karfás kő padon ül (1. kép). A pad talapzatán vésett felirat olvasható csupa nyomtatott nagy betűvel: Anonymus – Gloriosissimi Belae regis nótárius, azaz Anonymus – A legdicsőségesebb Béla király jegyzője. Az 1,9 méter magas bronz szobor testtartása félelmetesen életszerű. A csuklyás alak kissé berogyasztott vállakkal hátra dől a padon, jobb kezét a stilizált karfára helyezi, ebben nádtollat tart.

Kézfején finoman kirajzolódnak az erek, az íráshoz használt tollat lazán mutató és középső ujja között tartja. (2. kép) Hosszú csuhája alól kivillanó csizmás lábai közül a jobb lábfejét egyenesen a talajra helyezi, ám a bal kissé talán esetlenül és csámpásan befelé fordul. Ez az apró szabálytalanság azt az érzetet kelti, mintha csak az imént huppant volna le padjára az alak.

Az ülő figura mellett a bal oldalon kinyitott vaskos kódex látható, lapjain a Gesta Hungarorum szövegéből vett részlet olvasható díszes P betű iniciáléval részletgazdagon kidolgozva (3. kép). A középkori szerzetesek ruházatáról megmaradt feljegyzések és festmények alapján fogalmazta meg Ligeti Miklós Anonymus öltözetét is. A földig érő szerzetesi csuha kiegészítéseként csúcsos végű csuklya fedi a jegyző kissé lefelé döntött fejét. A csuklyát mélyen arcába húzza az alak, ezáltal arca jelentős része a szemlélő elől eltakarva marad. Csak ha egész közel megyünk és bekukkantunk a csuklya alá, láthatjuk a Ligeti által elképzelt arcot. A már idősödő férfi szemöldökét kissé ráncolja, arcát határozott vonalú orra teszi karakteressé. A csuklya nyakrésze alsó ajkát és állát elfedi.

Az arc, illetve arctalanság terén érünk el a szoborhoz kapcsolódó legizgalmasabb történethez. Az Anonymus szobor ugyanis része volt annak a tíz szoborból álló adománynak, amelyet Ferenc József ajánlott fel a magyar fővárosnak. Ennek az adománynak pár darabjával már megismerkedhettünk a Kodály Köröndön és a Milleniumi Emlékmű esetében. A névtelen jegyző alakjának megformázására Bánffy Dezső miniszterelnök kérte fel Ligetit, ám a döntésre egy neves művészekből álló zsűrit hívtak össze. Az első terv bizony szó szerint sokkolta a bírákat, amikor az akkor 27 éves fiatal szobrász, Ligeti Miklós eléjük tárta azt. Megdöbbenésük egyik oka az alak arcának elrejtése volt (ekkor még egyáltalán nem formázta meg Ligeti az alak arcát), de a szobor aszimmetrikus kompozíciója se nyerte el a zsűri tetszését. Persze voltak a tervnek támogatói is és végül szavazategyenlőség alakult ki. Úgy határoztak, hogy a miniszterelnök döntsön a terv sorsáról, aki olyan változatot kért a szobrásztól, amelyen már az arc is látszik. Mire elkészült ez a változat, addigra már 30 tagúra duzzadt a zsűri, ahol pedig már az eredeti, rejtett arcú változatra esett a választás és a legenda szerint össze is törették a művésszel a második tervet. Ennek persze ellentmond az, hogy a második változatról, tehát a látható arcról készült szoborról készült bronz másolatot megvásárolta a Szépművészeti Múzeum, sőt a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán meg is tekinthető ez a változat. Összetörték vagy sem, igaz-e vagy sem a tervekről szóló történet, annak mindenképp örülhetünk, hogy a városligeti Vajdahunyad várában sétálva megcsodálhatjuk Ligeti szobrát.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület