Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció

Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között

Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.

A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).

A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.

A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.

Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület