Irodalomterápia nemzeti ünnepünkön
2022. március 15-én Szengáli Kinga Csengével beszélgettem az irodalomterápiáról mint segítő módszerről látássérült fiatalok részére.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
2022. március 15-én Szengáli Kinga Csengével beszélgettem az irodalomterápiáról mint segítő módszerről látássérült fiatalok részére.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
2022. március 15-én Szengáli Kinga Csengével beszélgettem az irodalomterápiáról mint segítő módszerről látássérült fiatalok részére.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
A “Vizuális kultúra mindenkié”
Fra Angelico: Jelenetek a sivatagi remeték életéből (Thebais)
1417–1423 körül, Régi Képtár
(A képek forrása: Szépművészeti Múzeum, https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/jelenetek-a-sivatagi-remetek-eletebol-thebais/)
tempera, nyárfa, 73,7 × 105,5 cm
Fra Angelico (kiejtése: fra andzseliko) Domonkos-rendi szerzetes és firenzei festő volt, az olasz reneszánsz egyik legjelentősebb művésze. Egy Firenzéhez közel eső kisvárosban született, valamikor 1387 és 1395 között, a pontos dátum azonban nem ismert. Húszéves lehetett, amikor egy prédikáció olyan erős hatással volt rá, hogy testvérével együtt belépett a dominikánus rendbe. A Fra Giovanni (Giovanni testvér) nevet vette fel, az Angelico (vagyis angyali) névvel a rendtársai ajándékozták meg.
Festői munkásságát miniatúrafestőként kezdte. Noha az általa vezetett kolostori műhely évtizedeken át a firenzei miniatúrafestészet központja volt, sajnos, csak néhány alkotása maradt fenn az utókor számára.
1436-ban a dominikánus szerzetesek megkapták a firenzei San Marco-kolostort és templomot, melynek belső dekorációját Fra Angelico és rendtársai készítették. Később IV. Jenő volt az első pápa, aki Rómába hívta, hogy a Vatikánban freskókat fessen, majd V. Miklós pápasága idején festette ki a vatikáni palota pápai kápolnáját, melynek freskója ma is a Vatikán egyik büszkesége.
1455-ben hunyt el Rómában, alig néhány héttel V. Miklós pápa halála előtt. 1982-ben avatták boldoggá.
A narráció eheti képeinek címe: Jelenetek a sivatagi remeték életéből, mely az egyiptomi Théba városa melletti sivatagba visszavonult, egyedül vagy kisebb csoportokban élő személyek, vagyis a remeték életét ábrázolja. A sziklás tájban elszórt jelenetek a sivatagi atyák jellemző, hétköznapi tevékenységeit szemléltetik, egyben hangsúlyozzák a közöttük fennálló harmonikus, támogató kapcsolatot is. A késő középkorban a sivatagi atyák története népszerű volt a különböző szerzetesrendek és a laikusok körében is, mert a remeték példamutató élete mintaként szolgált a spirituális tökéletesség eléréséhez.
A kép eredete kalandos: valaha egy körülbelül 2 méter széles festmény bal felét alkotta, és a most hiányzó jobb fél korábban egy firenzei gyűjteményben volt. A két töredék közötti rész sajnos mára elveszett, ezt más, szinte azonos kompozíciójú festmény alapján képzelhetjük el. Ezeknek a képeknek a szerzősége, pontos keletkezési dátuma és viszonya mind-mind vitatott.
(1. kép)
A kép szereplőinek választott sivatagi remeték azok az ókeresztény egyiptomi remeték, akik a 3. századtól kezdve – Szent Antal példáját követve – a Nílus menti sivatagba visszavonulva éltek önmegtartóztató életet és ezzel megteremtették a keresztény szerzetesség alapjait. Úgy gondolták, hogy az Istennel való párbeszédhez a világi élettől és kísértésektől való visszahúzódás és a magány csöndje a legmegfelelőbb, és erre a legalkalmasabb hely a sivatag. Öltözékük általában teveszőr csuha volt övvel és mezítláb, szandál nélkül jártak. Csak betegség, vagy az időjárás szélsősége miatt (a tél hidege vagy a nyári talaj forrósága idején) húztak sarut a lábukra. Mind tartózkodtak a hajvágástól és soha nem borotválkoztak.
(2. kép)
A képen egy tájat látunk messziről, rajta sok szereplő. Az arányok nem valósak, de a reneszánsz kezdetén (időben közvetlenül a gótika után vagyunk, a 15. század elején) a perspektíva (mi van közel és mi van távol és ezeket hogyan mutatjuk be a képeken) és a természeti arányok ábrázolása még nem volt sem elvárás, sem bevett szokás.
A kép alján egy vastag zöldes sáv, mely egy folyót ábrázol (valószínűleg a Nílust). A vízen vitorláshajók, fehér vitorlákkal, csónakok, rajtuk evező alakokkal és egy szürke kis sziget, a sziklákon épületekkel, világítótoronnyal és egy sziklacsúcsra épített templommal.
A folyó partját világos homok borítja, a távolban, a kép tetején feketébe vész az ég alja. Jobb oldalon nagy szürke sziklák, középtájon barna hegyek, közöttük itt-ott fák, füves domboldalak, világos hegyi utak.
A jobb oldali nagy szürke sziklákon itt-ott barna csuhás szerzetesek, hol egyedül, hol kettesével, beszélgetve. A csuha a szerzetesek durva szövésű öltözete, mely bokáig ér, általában barna színű, mint egy zsák és kapucnija is van. A szerzeteseknek hosszú szakálluk van, közülük sokan kopaszodnak, két oldalt őszbe forduló hajuk hosszú, gondozatlan. Alakjuk igen apró a tájban, ezért arcuk nem látszódik. Van közülük olyan, aki az eget kémleli, mások a tevékenységükkel vannak elfoglalva. A hegyről egy szerzetes egy nagy szarvason ülve jön le, akinek méretes agancsa van, de jámboran baktat le a lovasával. Mögötte egy másik szerzetes sétál, botjára támaszkodva, hátán batyuval.
Egy hátán málhát cipelő szamarat terelget egy alak, kezében bot, azzal próbálja jó irányba tartani az állatot. Egy szent képe előtt egy idős szerzetes ül imába merülve, mintha a képpel beszélgetne.
Egy kis pirosra festett szerzetesi lak előtt konyhakert, amiben két alak szorgoskodik: egyikük kapál, a másik ezt figyeli. Itt találjuk talán az egyetlen nőalakot, ebben a kis kertben dolgozva, hiszen rajta mintha szoknya lenne, fején pedig főkötő, de könnyen lehet, hogy csak megviccel minket, nézőket, a szerzetesek földig érő csuhája.
A barna hegy tetején egy fa alatt térdepel egy imádkozó alak, az égre tekint, miközben egy glóriát viselő szent ereszkedik alá az égből feléje.
A hegy lábánál a fák alatt egy ruhátlan remete imádkozik a térdeire borulva, hosszú haja egészen a földig ér és eltakarja meztelen testét. Tőle pár lépésre egy botokra támaszkodó görnyedt férfi, felette egy sziklán egy szerzetes éppen vizet húz fel a sziklán megbúvó kis háza előtt állva.
A kép közepe táján, a hegyek ölelésében fehér templom áll, középen egy keskeny, hosszúkás toronnyal, magas, kecses ablakokkal szabdalva. Balról mellette fekete ruhás szerzetesek csoportja imádkozik éppen, mialatt férfiak a vállukon hoznak egy hordágyat, rajta egy ülő alakkal.
A képen azok az alakok, akik nem a saját lábukon közlekednek, azok vagy szarvason (valamilyen agancsot viselő korabeli állat) ülnek, vagy kézikocsin húzzák őket (egy másik ember húz egy kerekes kis kocsit, melyen egy személy fér el), vagy két alak fog közre egy harmadikat, akit két hosszú bot közé erősített hordozóban visznek, mintha egy kis batyuban ülne az a harmadik.
A kép előterében, mintha hozzánk közelebb esne, a folyó mellett, szerzetesek érkeznek egyenként egy halott ravatalához: az elhunyt társuk feje körül glória, egy piros és mintás szövettel borított ravatalon fekszik, a többiek körülötte gyűlnek, egyik társuk, díszes, bordó ruhában, tehát nem remete, a halottat búcsúztatja, egy másik felolvas valamit. Ezek a szerzetesek fehér és fekete papi öltözetekben vannak.
Artist: Fra Angelico
tempera, poplar
73,5 x 105 cm
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Kerámiafoglalkozásunkon, 2022. március 10-én az eddig elkészült kerámiák végleges formába öntése, díszítése történt meg.
Mindenki nagyon jól érezte magát, az alkotás öröme leírhatatlan volt minden alkalommal.
Szalai Miklósné Tündi
Közösségi civilszervező
„Csak esélyt kellene adni.” Ebben a négy szóban sok minden benne van. Istók Imola, a XIII. kerületi közösségi civilszervező saját példáján keresztül fejti ki, hogy milyen a munka világa egy látássérült embernek.
A kisfilmet a KreLab Creative Agency készítette. Köszönet érte!
Megtekinthető az euJobs HR-Group Youtube-csatornáján is.
VGYKE
Kedves Klubtagok, Kedves VGYKE Tagok!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra.
Helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház
(1181 Bp. Kondor Béla sétány 8.)
Időpont: 2022. március 30. (szerda) 15 óra.
Vendégünk lesz Házi Tamás, a VGYKE munkatársa, a látássérültek munkaerőpiaci elhelyezkedését segítő „Foglalkoztatás 2020” projekt szakmai vezetője. Bemutatjuk munkáját, beszélgetünk vele arról, milyen lehetőségei vannak a vakon vagy gyengénlátóként élő embereknek a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre. Ejtünk néhány szót Gy. Dobos Mariann új könyvéről, a VGYKE által kiadott „Vakon a munka kapujában” című kiadványról is.
Klubunk második felében tavaszváró kvízzel és egy kis játékkal zárjuk a napot.
Mindenkit sok szeretettel várunk!
Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
közösségi civilszervezők
Elérhetőségeink:
Telefon: 06 70 377 3235 / 06 30 852 2131
E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
Fotó: Várai Mihály-Újpest Média
2022. március 2.
Márciusi klubunkon az újpesti Állat- és Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársait, valamint a Rendőrség képviseletében Varga Brigitta körzeti megbízott főtörzszászlóst láttuk vendégül.
Mindketten sok új információt, szabályváltozást osztottak meg velünk, mindezt érdekes történetekkel fűszerezve.
Az Őrszolgálat 15 éve működik már; és – bár kezdetben sokan nevettek rajtuk – ma már a Rendőrség partnereként, velük szoros együttműködésben végzik munkájukat. Sokféle területen tevékenykednek a prevenciótól és iskolai szemléletformáló programok tartásától kezdve a helyszínre való kiszállásig, a veszélyeztetett állat elhozataláig. Megtudhattuk, mi a teendő, ha úgy ítéljük meg, hogy egy állatot bántalmaznak, kínoznak a környezetünkben; hová kerül a bűnjelként lefoglalt állat a rendőri intézkedés után, és meddig marad ott. Fontos információ például, hogy ha mérgezésre gyanakszunk, lehetőség szerint őrizzük meg a méreggyanús anyagot, mert az is bűnjel; a méreg kihelyezése abban az esetben is bűncselekmény, ha az állat nem evett belőle! Érintettük a szaporítás kérdését, a bejelentések megtételének módját és az intézkedés menetét; végül pedig a hallgatóság kérdései is megválaszolásra kerültek.
Látássérültek, idős emberek könnyebben válhatnak csalók áldozatává – ezekről, és egyéb bűnözői trükkökről tartott Varga Brigitta példákkal illusztrált tanulságos beszámolót, kiemelve a megelőzés fontosságát és módjait.
Zárásképp mini állófogadás keretében láttuk vendégül a résztvevőket süteménnyel, üdítővel.
Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők
A „Vizuális kultúra és sport is mindenkié” FOF 2021 nyertes pályázatának következő vállalt programját az Újpalota Fitness támogatásával rendezték meg március 9-én.
Az érdeklődő látássérültek kipróbálták a speciális Fanatic Jump Blind mozgásformát, vagyis erősítő gyakorlatokat végeztek trambulinokon.
A sport valóban mindenkié!
Köszönet Rizmayer Beatrix edzőnek!
Alább az ő kedves szavai olvashatók, melyeket március 9-én posztolt Facebook-oldalán.
Kizárólag Vakok- Gyengénlátók, és Fogyatékkal élők számára fejlesztettem ki a világon egyedülálló Fanatic Jump Blind mozgásformát.
Ma nagyon jól érezték magukat, hála a VGYKE támogatásának!
Hihetetlen érzés olyat alkotni ami másoknak ad, ráadásul olyat amit eddig nem tapasztalhattak meg!!!
Elindult valami….
Köszönjük az Újpalota fitnesznek, hogy biztosította a helyet!
2022. március 7-én Nagy Bernadett tartott tájékoztatást az érdeklődőknek a közgyógyellátással igénybevehető eszközökről az élet minden területén.
Szép számmal érdeklődtek az előadás iránt, mindenki értékes információkkal, tudással térhetett haza.
Kolléganőim, Czagány Izabella és Majláth Mónika is segítettek a klubnap lebonyolításában.
A klubnap a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósult meg.
Szalainé Tündi
Közösségi civilszervező
A „Vizuális kultúra és sport is mindenkié”FOF2021 nyertes pályázatunk egyik vállalt programja a Fővárosi Nagycirkuszba való látogatás.
A 2022. január 12 – 17. között megrendezett XIV. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál díjnyertes produkcióiból készült a Fesztivál Plusz 2022 műsora a látássérültek számára.
A rendezvény helyszíne: Fővárosi Nagycirkusz.
A rendezvény időpontja: 2022. március 06. 15:00.
A Cirkusz fesztivál díjnyertes artista számait vonultatta fel. Káprázatos, lélegzetelállító és felejthetetlen előadásban volt részünk.
A „Vizuális kultúra és sport is mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező
Hosszú kényszerszünet után március 4-én újra indult az Érzékenyítő komplex mintaprogram Rákosmentén. Az első állomás az Újlak utcai Általános Iskola volt, ahol két hetedikes osztályt érzékenyítettek.
A csapat egyik része tisztázta a diákokkal a látássérülés fogalmát, szimulációs szemüvegek segítségével mutatta be a különböző szembetegségeket, majd a beszélő eszközöket.
A másik csapat a kutyás és a fehérbotos közlekedést ismertette a diákokkal. Gandhi vakvezető kutya és a pénzfelismerő applikáció nyerte el legjobban a diákok tetszését.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civil szervezők
Kedves Klubtagok és Érdeklődők!
A XIII. kerület március 28-án klubnapot szervez.
Vendégünk Makány Márta divattervező lesz. Ő egy csodálatos szakember, nagyon sok tapasztalattal a háta mögött, kérdezzétek bátran a divattal kapcsolatosan!
Időpont: 2022. március 28. 15.00-17.00 óra
Helyszín: Prevenciós Központ (1134 Budapest, Tüzér u. 56-58.)
Tisztelettel megkérünk mindenkit, hogy a részvételi szándékát jelezze a lenti elérhetőségeken!
E-mail: angyalfold.szervezo@vgyke.com
Telefon: 06304989127 és 06707734054
Klubnapunk online is követhető lesz Facebook-oldalunkon.
Közösségi civil szervezők: Istók Imola és Majláth Mónika
A „Vizuális kultúra mindenkié”
Németalföldi mester: Asztali csendélet, háttérben az emmausi vacsora ábrázolásával
16. század vége, Régi Képtár
(A kép forrása: Szépművészeti Múzeum, https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/asztali-csendelet-hatterben-az-emmausi-vacsora-abrazolasaval/)
olaj, tölgyfa, 69 × 143 cm
Újra a Németalföldön járunk a 16. és 17. század találkozása idején. Már több alkalommal érintettük ezt a földrajzi helyet és az időt az elmúlt hetek narrációi során. Azt talán még nem tisztáztuk, hogy hol van ez pontosan: a Németalföld egy történelmi régió, amelyet a tengerszinthez mérten alacsonyan fekvő területek alkottak. Három nagy folyó torkolatvidéke (ahol ezek a folyók a tengerbe ömlenek). A terület az évszázadok során sokat változott, egy mai térképen ez lenne Hollandia, Belgium és Luxemburg vidéke.
A kép címe: Asztali csendélet, háttérben az emmausi vacsora ábrázolásával. A szerző ismeretlen, valószínűleg egy olyan festőcéh műhelyéből került ki, ahol tisztázatlan pontosan ki is készítette, vagyis az alkotó neve sajnos nem maradt fenn az utókor számára.
A címben szereplő vacsora egy bibliai történetre utal. Lukács evangéliumából ismerjük a történetet, hogy Jézus a feltámadása után megjelent két tanítványának, amikor azok Emmausz felé tartottak, de ők nem ismerték fel. Később, miközben együtt elfogyasztották a vacsorát, Jézus megtörte a kenyeret és tanítványai csak e mozdulat közben eszméltek rá, ki is ő valójában.
A várost, mely felé sétált és ahol megpihent ez a három alak, Emmausznak hívták, de a mai napig nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, valójában hol lehetett. Pár éve régészek azt állították, hogy Ciszjordániában megtalálták a település romjait, 25 kilométerre Jeruzsálemtől, de vita azóta sem zárult le.
Számtalan népszokás is őrzi az Emmauszi vacsora emlékét. A Tolna megyei Szálka községben húsvét után a hívek a Mausz kápolnához sétálnak fel, hogy megemlékezzenek a tanítványok és Jézus útjáról. Hasonló szokás él a tolnai Mözsön is, ahol a húsvéti búcsút hívják Émausznak. Saját mondájuk szerint Jézus Emmauszba menet áthaladt Mözsön is.
Emmausz kedvelt témája volt a 14. századtól a képzőművészetnek. Számos, Jézus életének eseményeit bemutató oltár és freskósorozat örökítette meg ezt a jelenetet. Olyan festőóriások festették meg, mint Rembrandt, Caravaggio, Tiziano, Dürer és Velázquez. Kétféle módon közelítettek hozzá: vagy az utazást festették meg, vagy a vacsorát. Ha az utat ábrázolták, akkor Krisztus és a két tanítvány zarándokruhában vannak egy út mentén, vagy erdőn-mezőn áthaladva. Sok esetben ez remek alkalom volt a festőnek, hogy aprólékos és jól megmunkált tájképet fessen, ahol a három alak szinte csak apró részletként szerepel a képen.
Ellenben a vacsora esetében a képek hasonlóak: Krisztus középen ül, két oldalán a két tanítvány, ő pedig megáldja és megtöri a kenyeret. Eleinte szerény, visszafogott jelenet volt, a későbbi korokban viszont nem egyszer komoly lakomaként ábrázolták a vacsorát (ezt látjuk a mai narrációban megjelenő képen is). Krisztus alakját gyakran fényesség veszi körül.
Egy bőségesen megrakott asztal elé ültettek le minket. Első pillantásra csak azt a sok földi jót vesszük észre, ami az asztalon az orrunk előtt van, csak akkor tekintünk messzebbre, ha már elteltünk a sok jó látványával. Mivel minden élénk, meleg színekkel van megfestve, a háttérben pedig ég a tűz, ezért szinte érezni a tűz melegét és az ételek illatát.
Rengeteg étel van előttünk, elkészítés előtt, tehát nem kész fogásokat látunk, hanem az alapanyagokat. Az asztal lapja fából készült, itt-ott bukkan csak elő az ennivalók alól, annyira telepakolták azt.
A bal oldalon virágok vannak egy csokorba kötve, talán egy vázában, de az nem látszik. Liliomok, nőszirom, rózsa, bazsarózsa, gerbera és még számtalan vágott virág, sárga, fehér, piros színekben, valamint a szép zöld leveleik, különféle méretekben és formákban.
Ezután halak jönnek, tele az asztal halakkal: egy piros tányéron kis méretű hal, talán hering, ezt már elkezdte feldolgozni a kukta, úszói már levágva. A tányéron ott a kés is, egy hosszú pengéjű filézőkés, valamint egy fej hagyma. Az asztal hozzánk közelebb eső felén folytatódnak a halak, vagyis halszeletek jönnek, szép, egészséges, piros színű tonhalszeletet látunk, valamint ennek a tonhalnak egy másik szétvágott darabját.
Felettük az asztalon, tőlünk távolodva, egy zöld mázas csupor, mely színültig van fehér héjú tojásokkal. Mögötte egy nagyobb réz edény, melynek egy piros tányér a fedője, azon a tányéron egy megkopasztott, kizsigerelt szárnyas látható (mivel se tolla, se feje, ezért nehéz ennyiből megmondani, mi lehetett egykor), valamint mellette citrusfélék. A réz edény mellett jobbról az asztalon van ebből a feldolgozott szárnyasból még egy darab, ami már nem fért el a tányéron, ezért csak az asztalra tették, az edény mellé. Mögötte káposztafejek, előtte 4 nagyobb uborka és fehér gyökérzöldségek. A kép közepén, talán a leghangsúlyosabb helyen, újra egy hal, egy nagy méretű tőkehal, egészben, ami kicsit olyan, mintha még élne, mintha éppen most ugrott volna ki a vízből. (A tőkehal barnás színű, valamint a szája alatt középen van egy szál szakáll, erről lehet felismerni.)
Ne feledjük ezen a ponton, hogy a hal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma, valamint a hal szó görögül éppen az, mint a Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó görög megfelelőinek kezdőbetűi összeolvasva, ezért is jelképezi Jézust a hal.
A hal előtt kis kenyérkék, amik zsömlékre és kis bucikra hasonlítanak. A kép jobb szélén egy nagy tál, mely telis tele van gyümölcsökkel: cseresznyék, egy nagy fürt piros szemű szőlő és egy fürt zöld, almák, körték, sárga húsú szilvák és barackok. Mögöttük az asztalon, tőlünk távolabbra, ismét halak, többféle méretben és formában, kicsi vékony halak és ovális testű lapos nyelvhalak. Ezek már nem tűnnek olyan frissnek és élettelinek, mint a többi.
A halakat nem csak mi figyeljük élénken: egy szürke színű macska ágaskodik fel éppen az asztalra, aki két mancsával már a halak tányérjába kapaszkodik és éhes szemekkel nézi a döglött állatokat. A macska mögött, a kép jobb oldalán a háttérben egy házi tűzhely, ami inkább hasonlít egy mai kandallóra, hiszen a tűzhely ma egész más. Ez egy hatalmas építmény a konyhában, mint egy kis helyiség, amit 3 oldalról fal vesz körül, benne biztonsággal tudtak tüzet gyújtani, és egy kalapszerű óriási kéménybe torkollik. A tűztér előtt székeken egy nő és egy férfi ül, akik éppen az ennivalót készítik: a nő, akinek bordó ruhája van, kezében valami serpenyőfélét fog és azt teszi éppen vissza a tűzbe, a férfi, vele szemben, piros ruhában egy darab húst fog a kezében. Talán ezt teszi éppen a serpenyőbe és mi pont ezt a mozdulatsort látjuk. A tűzhely mellett a falon egy polcon fémtányérok sorakoznak, alattuk kancsók lógnak szép rendben. Egy fiatal lány viszi éppen a vacsoravendégeknek a sült szárnyast, vidám arcával éppen visszanéz, talán felénk, talán a tűz körül foglalatoskodók felé.
A képnek a hátterében, valahol a nagy hal folytatásában egy nyitott ajtón keresztül egy másik helyiségbe pillanthatunk be. Ebben a szobában egy fehér abrosszal terített asztal mellett három alak ül: szemben velünk, messze, az asztalfőn Jézus, aki bordó ruhában van, feje körül fényes glória. A két oldalán ülő két alaknak magyaráz. A tanítványok egyike pirosban van, a másik zöldben. Egyikük izgatottan a Megváltóra figyel, másikuk inkább az asztalra szegezi pillantását.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.