„Számomra a zene a szabadság!”
Kérem, meséljen egy kicsit magáról, hogyan telnek a mindennapjai?
A napjaim nagy része muzsikálással telik. Megtanultam a számítógépen kottát írni, így megnyílt a világom a látó emberek felé. Hangszerelek és jó érzés, hogy el is játsszák a hangokat, amiket leírok. Többnyire a zenélés körül forog az összes teendőm, illetve rengeteget olvasok a Torma Zsolt féle hangoskönyv-olvasó szoftver segítségével.
Milyen okból kifolyólag lett látássérült?
Születésem során sérült a látásom. A jobb szememmel láttam 10 éves koromig, viszont a Vakok Iskolájában egy verekedés következtében a jobb szemem világát is elvesztettem. Vakvezető kutyára nem tartok igényt, mert nem tudom elképzelni, hogy elmegyek fellépni és odakötöm a kutyust egy zongora lábához, ezért csak fehérbottal közlekedem.
Mikor kezdődött Önnél a zene szeretete? Hogyan ismerkedett meg a zenével?
Amióta az eszemet tudom, a zene szerelmese vagyok. 2 éves voltam, amikor édesapám vett egy lemezjátszót és egy rádiót. Sok lemez volt otthon és állandóan zenét szerettem volna hallgatni, ha egy hangszernek látszó tárgy a kezembe került, én rögtön megszólaltattam. Megszállott zenész voltam már gyerekfejjel is.
Úgy tudom, hogy eredetileg bárzongorista. Hogyan indult el ezen az úton?
Este 10-től reggel 4-ig játszottam itthon és külföldön is 15 éven keresztül. Hollandiában töltöttem a legtöbb időt. Nagyon tanulságos volt számomra ez az időszak, mert bánatos és boldog emberek lelki vívódásainak lehettem szemtanúja a munkám során. Egy zongorista akkor jó, ha lehet vele beszélgetni zongorázás közben. Ilyenkor megnyílnak az emberek.
Mikor kezdett el harmonikázni?
Már 5 éve zongorázni tanultam, amikor 11 éves koromban kaptam egy harmonikát a szüleimtől karácsonyra. Nagyon megszerettem, és később tanultam is harmonikázni, mert úgy hozta a sors, hogy egyre többször léptem fel a nyilvánosság előtt. A 70’-es évek elején, amikor a rock zene divatba jött letettem a harmonikát, mert nem éreztem, hogy szükség lenne rá, de később újra elővettem. Ennek örülök, mert ez a hangszer egyre népszerűbbé válik és óriási lehetőségek vannak benne.
Milyen zenei műfajokban tud kiteljesedni?
Elsősorban az amerikai jazz áll hozzám a közel, méghozzá azért, mert azt hallom, hogy ők önfeledten, szabadon muzsikálnak. Nagy kedvencem Ray Charles. Nem azért mert vak volt – bár biztos, hogy valami vonzódás ehhez is köthető -, de az én látásmódom szerint Ő a 20. század egyik legnagyobb jazz zenésze volt.
Milyen gyakran vannak fellépései és milyen eseményeken szokott előadni?
A fellépéseim változó intenzitásúak, most májusban például sok, de van, amikor 2-3 hónapig pihenés van. 16 éve minden évben megjelenek a miskolci operafesztiválon, tehát úgy összességében akadnak megjelenések bőven.
Ki a zenei példaképe?
Ray Charles mellett a zongoristák közül kiemelnék még néhány nevet: Oscar Peterson, Errol Garner olyan amerikai muzsikusok, akiket jó példának tartok.
Ön szerint a zene segítségével milyen üzenetet tud közvetíteni a nagyközönség felé?
Szeretném azt az üzenetet közvetíteni, hogy mindenki érezze jól magát! Persze néha elcsüggedünk, de a zenén keresztül érezhetjük a szabadságot és az örömöt, hiszen a muzsikálás derűt hozhat az életünkbe.
Mit jelent Önnek a zene?
Egyszerű leszek: a szabadságot. A gondolkodásnak egy olyasfajta kifejezését, amely együttesen a szabadságot jelenti.
Köszönöm szépen az interjút és további sikereket kívánok Önnek az életben!
Ivanova Daniela