Látja? Nem látja? De hallja!

Szerda délután a Kondor Béla Közösségi Házban MEGHALLGATTUNK színházi LÁTNIVALÓKAT.

S. Tóth Erika, egyesületünk audionarrátora és Koltai Judit színésznő a Holdvilág Kamaraszínház vezetője, rendezője és színésznője tolmácsolásával.

A képen a tagok a klubon ülnek

A képet Puchnyák István készítette

A bevezetőben megtudtuk, hogy 11 audinonarrátornak volt eddig szerencséje részt venni a Színművészeti Egyetem 1 éves posztgraduális képzésén 2014-ben. Sajnos azóta a képzés szünetel. Előadóink megnyugtattak, hogy az akadálymentesített színházi munka azért folyamatosan halad. Ebbe a munkába pillanthattunk bele 1-2 órára.

A képen a tagok a vendégekkel

A képet Puchnyák István készítette

Olyan dolgokra derült fény, amikre magunktól nem is gondoltunk volna. Az előadást segítő hangtechnikai rendszer műszaki feltételeitől kezdve, az audionarrátor szövege számára rendelkezésre álló szigorú időbeosztásig, rengeteg elem összehangolt működésének köszönhető a sikeres előadás.

Kiderült számunkra az is, hogy a színházi élmény a hangos meghívóval kezdődik, ami körülbelül az előadás szórólapjának mondanivalóját tartalmazza.

(http://www.vgyke.com/hirdetmeny/holdvilag-kamaraszinhaz-agacska-ismet-akadalymentesen/)

Ebben a közlekedési tudni valók, a jegypénztár nyitva tartása a jegy árak, az előadás dátuma a darab rövid története, a szereposztás hallható.

a képen: a tagok láthatóak

a képet: Puchnyák István készítette

A helyszínen a program, az elő narrációval kezdődik, amely azoknak az élményeknek az interpretálása, amikben a látók automatikusan részesülnek. Ilyen módon az akadálymentesítés egy alkotó munka, hisz az összes élményt, amelynek jelentős része képi természetű, szavakba foglalva kell életre kelteni a vakok számára. Az audionarrált színházi előadások ezért korábban kezdődnek, mint egy átlagos előadás. Megérkezvén a helyszínre a színpad bejárás következik, ahol lehetőség nyílik megtapogatni a díszleteket, jelmezeket, sőt a színészekkel is van mód egy pár szót váltani. Ezek a személyes élmények pótolni hivatottak a látványt.

A képen a tagokláthatóak

a képet Puchnyák István készítette

 

Az előadás alatt az audionarrátor számára azok a percek, másodpercek állnak rendelkezésre, elmondani a látványt, amelyek alatt épp nem beszélnek a színészek és nincsen egyéb, a darab szempontjából fontos hangeffektus.

Szó volt még a képzőművészeti alkotások és filmek audionarrálásáról, amelyek a VGYKE honlapján megtalálhatóak.

Kötetlen beszélgetéssel fejeztük be az együttlétünket. Koltay Judit elmesélte színésszé válásának kalandos történetét, amely 1995 óta összefonódik a  Holdvilág Kamaraszínház szintén kalandos életével.

Köszönjük a közvetlen, érdekes előadást!

Kiss Julia és Juhos Róbert
közösségi civilszervezők

AJAMK: Előadások látássérülteknek – KÉPTOLMÁCSOLÁS

Már a kerület látássérült lakosai számára is elérhetőek akadálymentes színházi előadások az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Mint S. Tóth Erika, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének (VGYKE) munkatársa elmondta: a VGYKE és a Koltai Judit vezette Holdvilág Kamaraszínház együttműködésének, valamint az Auchan Ifjúsági Alapítványnak köszönhetően az Skult13 Divízió segítségével a technikai eszközök és a helyszín is biztosított az egyenlő esélyű hozzáféréshez. Először májusban került színpadra látássérültek számára is élvezhető formában – S. Tóth Erika audionarrációjával kísérve – Csukás István csodálatos mesejátéka, az Ágacska.

A színházi előadások akadálymentesítése több fázisból áll. A darabot megelőzi a bevezető narráció, ami egy hangos kedvcsináló. Ezt követi az előadás előtt a kulisszabejárás: az érintettek a narrátor segítségével bejárhatják a teret, megérinthetik a tárgyakat, és megismerkedhetnek a színészek hangjával is, hogy az előadás alatt könnyebben azonosíthassák őket. Végül maga az előadás következik, ami alatt a narrátor egy elkülönített tolmácsfülkében ül, és a színpadot nézve fülmonitoron keresztül közvetíti a látássérült nézőknek azokat a vizuális információkat, melyek nem következtethetők ki a darab hangzóanyagából. Ez az úgynevezett követőnarráció. Az érintettek fülhallgatót használnak, így a narrátor nem zavarja a többi nézőt. Ez a módszer lehetőséget teremt az integrált színházi jelenlétre.

A következő ilyen akadálymentesített előadás a Hamupipőke zenés mesejáték lesz, ugyancsak a Holdvilág Kamaraszínház „otthonában”, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban november 8-án 10 és 14 órakor, valamint november 20-án 11 órakor.

Cs. V.

Forrás: XIII. kerületi Hírnök, 2016. november 3., 6. oldal

A fotón az újság egyik oldala látható egy újságcikkel, mely az itt leírtakat tartalmazza

Amennyiben szeretne tovább tájékozódni és egyéb érdekességekről olvasni az audionarráció kapcsán, azt az alábbi linken teheti meg: www.facebook.com/vgykeaudionarracio

Kérdése van az audionarráció kapcsán? Szeretne narrációt kérni? Írja meg bátran kolléganőnknek a vgyke.audionarracio@gmail.com címre!

Egy csodálatos együttműködés kezdete

Az interjú itt érhető el:

 

Amennyiben szeretnének tovább tájékozódni és egyéb érdekességekről olvasni az audionarráció kapcsán, azt az alábbi linken megtehetik: www.facebook.com/vgykeaudionarracio

Írják meg kolléganőnknek, hogy tetszett az interjú a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönjük!

Audionarrációs kérdezz-felelek (1. rész)

Alább, egy számomra különösen értékes és inspiráló véleményt, visszajelzést olvashatnak. A válaszadó Németh Orsolya, egyesületünk egyik alapítója és volt alelnöke, akinek a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés, valamint a szemléletformálás nem csupán szívügye, de szakterülete is.

Két férfi fekete sziluettje, egyikük papírlapot tart kezében, közben beszélgetnek, a másik fél gesztikulál. Mindketten egy-egy erősen kontrasztos hatású kék forgószékben ülnek.

1. kérdés: Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről?
Minden kérdésedre választ kaptál?)

Válasz: Igen. A bejáráson jól éreztem magam és külön öröm volt, hogy a színészekkel is találkozhattunk és rajtuk nézhettük meg a jelmezeket, mivel erre nincs minden darab esetében lehetőség. A segítség és az információ is elegendő volt.

2. kérdés: Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?

Válasz: Igen. Itt jegyezném meg, hogy nagyon tetszett, hogy a darab kezdése előtt mindenkit személyesen megszólítottál, hogy hall-e. Viszont a hangerő megfelelőségére való rákérdezést én nem erőltetném, mivel a készülékeken van hangerő-szabályzó, ami vakon is egyértelműen érzékelhető és könnyen használható.

3. kérdés: Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?

Válasz: Nekem elegendő volt, nem tudom, mi lett volna még, amit érdemes lett volna elmondani.

4. kérdés: Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?

Válasz: Néhány esetben igen, de a darab követését ez számomra nem befolyásolta, az összecsúszás bizonyos esetekben elkerülhetetlen szerintem.

5. kérdés: Értelmezhető volt a mozgások leírása?

Válasz: Igen, a lényeg átjött.

6. kérdés: Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?

Válasz: Igen. Megkönnyítette a dolgomat, hogy mindössze öten voltak, sok szereplős darabnál vagy filmnél ez nekem gondot szokott okozni és rend szerint ebben is nagy segítséget jelent számomra a narráció.

7. kérdés: Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?

Válasz: Érdekes lenne egyszer meglátogatni a helyiséget, ahonnan „jön” a narráció. Tudom, hogy volt már egy kétalkalmas bejárás az AJAMK-ban (Angyalföldi József Attila Művelődési Központ – a szerk.), de ha lenne rá lehetőség, ez még kifejezetten érdekes lenne egy-egy darab előtt vagy akár után is.

Köszönöm a válaszadást!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
E-mail: vgyke.audionarracio@gmail.com
Facebook: www.facebook.com/vgykeaudionarracio

Klubelőadás az audionarrációról Óbudán

Ez a klublátogatás több szempontból különleges volt. Egyrészt azért, mert ezúttal a művészetközvetítés témája alkalmat adott rá, hogy kicsit komolyabban elgondolkodjunk a kultúra mai helyzetéről itthon és a világban. Judit ezúttal nem csak a megismerkedésünk és a két egyesület közötti együttműködés hátteréről mesélt, valamint arról, hogy miképpen születik meg és épül fel egy előadás technikailag, hanem arról is, hogy milyen nehéz egy produkció financiális hátterét megteremteni, hogy bizony húsba-vágó problémákkal kénytelen megküzdeni egy színház minden évadban a szűkös pályázati és állami támogatások szabta keretek között. Emellett szó esett arról is, hogy mennyire fontos szerepe van a köznevelésnek és a szülőknek abban, hogy fennmaradhasson a kultúra, a művészet iránti igény. Ahogy Judit megfogalmazta, a művészi élmény táplálja a lelket, az tesz bennünket emberré, úgyhogy nem szabad a mindennapi rohanásban megfeledkezni róla. Már annyi is elég, ha este leülünk elolvasni egy verset, meghallgatunk egy mesét vagy akár egy szép zenei etűdöt.

20170616_103154

Innen találtunk vissza az előadás vezérfonalához, a gyakran hangoztatott gondolathoz, hogy a kultúra mindenkié, így hát alapvető, hogy akadálymentessé tegyük, lévén mindannyiunknak alanyi joga, hogy hozzáférhessen. Ehhez kapcsolódva különböző művészeti ágak audionarrációval történő akadálymentesítésére hallgattunk meg példákat, előbb az Ágacska előnarrációjának egy részletét, majd két híres festmény narrációjának hangfelvételét. Ezt követően a hallgatóság nagy örömére Judit ezúttal is rögtönzött, József Attila, Karóval jöttél című versét adta elő, illeszkedve az előadás ez alkalommal kicsit komolyabb hangvételéhez. Hiába, minden klubnak egyedi jellege, íze és atmoszférája van, így változnak a felvetett témák és a választott művek, még ha a keretek ugyanazok maradnak is. Zárásként egy filmrészletet hallgattunk meg, teljessé téve ezáltal a narrációval akadály-mentesíthető vizuális művészeti ágak palettáját.

20170616_111159

 

Másrészről azért volt számomra különleges ez az alkalom, mert egy nagyon kedves újpesti egyesületi tagunk és kísérője is megtisztelt jelenlétével. Tekintve, hogy mindketten kifejezetten rutinos látogatói a narrált színházi és egyéb kulturális eseményeknek, tartottam tőle, hogy nem sok újat mondhatok, de szerencsére nem így lett. Külön megtiszteltetésnek éreztem a jelenlétüket, már csak azért is, mert mióta megismerkedtünk, ez a kedves vak hölgy fáradhatatlan érdeklődéssel és biztatással követi a munkásságomat, amit nem tudok eléggé meghálálni, épp ezért az Ő szavaival zárnám ezt a kis élménybeszámolót.

“Kedves Erika! Ezúton is szeretnék neked köszönetet mondani az évbúcsúztató audionarrációs találkozásért, melyet a békásmegyeri klubban rendeztetek meg Pintér Terikével, az ő lámpás klubjával és természetesen a Te és Koltai Judit közreműködésével.

Számomra példaértékű volt, ahogyan felépítetted előadásodat a narrációs tapasztalatok továbbítását, a látássérült emberekhez a színházi világ közelebbre hozását […], melyet üdítően szakított félbe olykor olykor Koltai Judit, a Holdvilág színtársulat vezetőszínészének lendületes tájékoztatása. Nagyon örülök, hogy sikerült megismerkednem Veled, aki, ahogy aposztrofáltalak, ennek az ügynek a “megszállottja” vagy, remélem, a narrációs színházi előadások egyre szélesebb körben válnak a látássérültek nélkülözhetetlen színházi élményeivé.

Hogy vannak még csiszolandó pontok, vannak még a realitást sem nélkülöző megoldások, az természetes, hiszen egészen új utakat keresünk, új megoldásokat kell találnunk. Csak azzal szeretném kiegészíteni, hogy köszönöm a VGYKE hírlevelében közreadott audionarrációs cikkeket, a színházi látogatásokat megelőző előnarrációkat, és mindazt a sok erőfeszítést, mellyel segíted a látássérültek művészeti ágakban történő eligazodását.

Érdeklődéssel és köszönettel várom a következő évadot! Emmy”

A beszámolót írta: S. Tóth Erika

Szélikével búcsúzott a Holdvilág Kamaraszínház

Szerencsénkre az időpont ezúttal nekünk kedvezett, bár hétköznap délelőttre esett a búcsúelőadás, mégis sokkal többen el tudtak jönni, mint az anyák napja vasárnapján tartott premierre. A előadás előtti szokásos készülődést figyelve, egyik kedves új nézőm megjegyezte: “Mennyit futkározol, mindenhol ott vagy.” Igen, ilyenkor általában rengeteg apróságra kell odafigyelni, sokszor azt se tudja az ember, hol áll a feje… Aztán felgördül a függöny és a narrátor is “színpadra lép”, lenyugszanak a kedélyek. Most mégsem az előkészületekről vagy magáról az előadásról szeretnék mesélni. Ez a beszámoló nem is annyira beszámoló, mint inkább köszönetnyilvánítás, méltóbban aligha búcsúzhatnék az évadtól.

1. hírhez 1. kép

Akiknek tehát kiemelten köszönöm, hogy az általam narrált előadások alatt a dolgok a lehetőségekhez mérten a leggördülékenyebben működnek: Koltai Judit és a Holdvilág társulata, akik elhivatottan és nyitottan állnak az akadálymentesítés ügye mellett, S. Tóth Dániel, drága párom, férjem és “asszisztensem”, aki valami csoda folytán egyszerre van tíz helyen és figyel 20 emberre ugyanazzal a megingathatatlan nyugalommal és szerencsémre ez a nyugalom a legőrültebb pillanatban rám is átragad, valamint Miks Csaba, aki nem csak technikusom, stúdiósom, manapság, az audionarrátor szakmában divatos kifejezéssel élve “tapasztalati tanácsadóm”, de az egyik legjobb barátom is. Nélkülük nem jöhetnének létre mindenki szánára hozzáférhető módon ezek az előadások, amit nagyon bánnék, hiszen imádom a munkámat, nem is munka ez, inkább hivatás számomra. Szóval szerencsés vagyok, hogy ilyen csapat áll mögöttem, köszönöm. Zárásként két visszajelzést szeretnék megosztani veletek, mert nagyon örültem nekik.

1. hírhez 2. kép

Fodor Ágnes, egyesületünk elnökasszonya az alábbi sorokat írta a Színház vendégkönyvébe az előadás után:

Köszönöm a Szélike előadást! Nagyon nagy élmény volt! Nagyon tetszett! Képekben megjelent előttem a mese a narrációnak köszönhetően. A színészek teljes átélése is érzékelhető volt, amit nagyon köszönök!
/Fodor Ágnes, VGYKE/

Az előadás után néhány nappal, egyik nagyon kedves nézőmtől, Emmytől, aki kifejezetten rutinos látogatója a narrált színházi és egyéb kulturális eseményeknek, ezt a csodálatos levelet kaptam, azzal a kiegészítéssel, ha szeretném, nyugodtan közzé is tehetem, úgyhogy egy részletét beidézem, íme.

Drága Erikám!
Te olyan lelkes vagy, árad Belőled a vágy, hogy mindent a legjobban csinálj, tudod, hogy adni akkor érdemes, ha magának is, a másiknak is felhőtlen örömöt szerez a legjobb értelemben vett munkamánia. Mert ha a munkád a hobbid, akkor soha nem kell dolgoznod. Én meg nagyon hálás vagyok minden szívből jövő lelki kapcsolatért, ami közös érdeklődésünk folytán összehoz bennünket. […]

Ezzel tehát véget ért a 2016/17-es színházi évad, legkorábban novemberben találkozhattok Holdvilágos narrált előadással, mindenkit szeretettel várunk jövőre is!

A beszámolót írta: S. Tóth Erika

Klubelőadás az audionarrációról Rákosmentén

Mindig szívesen megyek a klubokra az audionarrációról előadni, nem csak elhivatottságból, hanem azért is, mert meglepetésemre még mindig akadnak jópáran az érintettek közül, akik nem hallottak a látássérülteknek történő művészetközvetítés ezen módszeréről vagy ha mégis, csak érintőlegesen ismerik. Rengetegen nem jártak még narrált színházi előadáson és arról pedig végképp nem hallottak, hogy vannak narrált filmek is, sőt, festményeket, fotókat vagy akár konferenciákat is lehet narrálni, épp ezért, klub-előadásainkon igyekszünk mindenből mutatni egy kis ízelítőt.

A témának ez a kuriozitása tette a Rákosmentén tartott előadást is kifejezetten interaktívvá. A kis társaság érdeklődéssel fogadott minket és rengeteg kérdés hangzott el, hogy csak néhányat említsek: volt-e olyan, hogy narrátorként bakiztam, hogyan lehet és érdemes-e egyáltalán narrálni a színpadi mozgást, mi volt számomra az eddigi legnagyobb kihívás a színházi narrációban, melyik volt a legnépszerűbb közös előadásunk, illetve mi van akkor, ha hibázik a színész…

A képen a hallgatóság látható a rákosmenti Klubnapon

Az, hogy Judittal közösen járunk a klubokra, nem csak azért érdekes, mert van ez a – most már mondhatjuk, hogy komoly múltra visszatekintő – együttműködés a VGYKE és a Színház között, hanem azért is, mert ezek a beszélgetések egyszerre két témát, kétféle nézőpontot is érintenek. Én többnyire az audionarráció szakmai hátteréről, múltjáról, jelenéről és a színházi megvalósulás részleteiről beszélek, Judit pedig a színházi üzem működéséről, az alkotás folyamatáról és kihívásairól, tehát szó szerint kulisszatitkokról, melyekről az átlag néző ritkán hall. Nagy örömünkre szolgált, hogy a jelenlévők maguk is szívesen beszámoltak saját színházi élményeikről, így valódi beszélgetés kerekedett.

Juditról érdemes tudni, hogy nem csak vezetője és rendezője a Holdvilág Kamaraszínháznak, de színésze is és hát mégiscsak ez az első hivatás a legnagyobb szerelem számára, mi sem lehet méltóbb befejezése tehát egy színházról szóló előadásnak, mint egy kis “színpadi jelenlét”, ahogy azt mondani szokták. Ennélfogva az is hagyománnyá vált az elmúlt hónapokban, hogy zárásként a művésznő előad valamit a kedves jelenlévőknek, Rákosmentén például az alábbi felvételen hallható első mese hangzott el, osztatlan sikert aratva.

Ha felkeltettük érdeklődését, Pintér Teréz, a III. kerületi Lámpásklub vezetője és vendégei várják szeretettel június 16-án, 10 és 12 óra között a Békásmegyeri Közösségi Házban (1039 Bp., Csobánka tér 5.)

A beszámolót írta: S. Tóth Erika

Szélike királykisasszony – akadálymentes premier

Szélike premier

Bár anyák napja lévén, a szokottnál kevesebben voltunk, ez nem törte meg a lendületet, olyannyira nem, hogy Koltai Judit, a Színház vezetője és egyben a darab rendezője, hirtelen ötlettől vezérelve a jelenlévő látó nézőket is felinvitálta a színpadra egy kis érzékenyítő kulisszabejárás erejéig, így tehát nem csak maga az előadás, de az akadálymentesítés folyamata is integrált élménnyé válhatott.

Új látogatókat is köszönthettünk a soraink között, egyik kedves látássérült nézőm barátnője és állandó kísérője, elhozta négy unokáját is, akik még sosem láttak testközelből színpadi kulisszát, úgyhogy nagyon élvezték a körsétát. A “régi motorosokat”, volt Lámpásklubom tagjait már ismerősként üdvözölték legkedvesebb színészeim, akiknek jó kedélye és türelme mindig megkönnyíti a munkámat a színpadbejárás sürgés-forgásában. Persze minden darabban akadnak új arcok, akik még nem találkoztak a kulturális akadálymentesítés ezen különös formájával – ezúttal a Jolanda királynőt játszó Nemcsók Nóra, de ő is ugyanolyan magától értetődő természetességgel kezelte a helyzetet, mint a többiek. Mindig meglep, ahogy ez a társulat együtt gondolkodik és ösztönösen beleérez.

Sokszor találkoztam a jelenséggel, amikor valakit feszélyez egy látássérült ember közelsége, mert nem tudja, hogyan kezelje, mit mondjon vagy mit tegyen és kényszeredetten ügyetlenkedik, túlsegíti vagy alulsegíti. Vera, vak kolléganőm kérdezte az első Holdvilágos kulisszabejárás után, hogy érzékenyítettem-e a színészeket, mert olyan természetesen kezelik a látássérült nézőket, mintha nem először találkoznának velük. Akkor mondtam, hogy nem, nekik ez valahogy jön, szóval méltán mondhatom, szerencsés vagyok, hogy ilyen társulattal dolgozhatok együtt, ezúton is köszönöm mindannyiuknak.

Az előadás maga új kihívást tartogatott számomra. Ebben a mesében ugyanis – bár sok zenei betétet és izgalmas hangeffekteket tartalmaz – nincsenek dalok, ami a hosszú dialógusokhoz és monológokhoz hasonlóan a narrátor “pihenőideje”, ekkor általában csak nagyon indokolt esetben szólal meg. Nos, mivel Szélike meséjében sok a dinamikus váltás, az akció, nem nagyon hagyott pihenni, de azért remélem, sikeresen vettem ezt az akadályt is. Egy biztos, semmit se élveztem annyira eddigi színházi munkám során, mint a Nadragulya macskát alakító Kovács Andi bajuszkáját pödrő és lustán elnyújtózva hempergő mesteri cicamozdulatait narrálni, hiába miau-bolond vagyok. Alig várom, hogy megint duruzsolhassak a nézőimnek a mikrofonfarkú, pepitakabátos, folyton tejecske után sóvárgó királyi főtanácsnokról…

Legközelebb jövő hét szerdán, azaz május 31-én 10 órától, a Holdvilág Kamaraszínház Kulturális Egyesület székhelyén, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, ahova minden kedves nézőt szeretettel várok! Részletek az eseményben.

A beszámolót írta: S. Tóth Erika

Holdvilág Kamaraszínház – Minden rendű emberi dolgokhoz (versszínház akadálymentesen)

A József Attila költeményeiből megálmodott versszínházi mű, Minden rendű emberi dolgokhoz címmel, a költészet napján, kerül akadálymentesen is bemutatásra,

2017. április 11-én, 14:00 órakor, Koltai Judit rendezésében.

Idén lesz 80 éve, hogy József Attila – irodalmunk csodás géniusza – már nincs köztünk, a kerek évforduló tiszteletére a Holdvilág Kamaraszínháznak otthont adó Angyalföldi József Attila Művelődési Központ ingyenes belépést biztosít minden kedves látogatónak.

Íme, egy kis tavaszi ízelítő a darabból…

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. április

A kép, amit a vershez választottam, nem saját szerzemény, hanem a darab része, lévén az előadás díszletének legfontosabb eleme egy óriási vetítővászon, melyen hangulatfestő, hangulatábrázoló képek sora teszi még elevenebbé a zenés-verses délutánt.

Dúsan burjánzó tavaszi kertet látunk a reggel szűrt fényében. Egy idősebb úr, könyékig feltűrt kockás ingben, könnyű szalmakalapban és kantáros kertésznadrágban kapál. Előrehajol, a szerszám nyelét két marokra fogva dolgozik elmerülten, közben mintha mosolyogna. Lábánál, egy lefelé fordított faládán és a láda mellett a fűben kiültetésre váró bokros kis cserjék. Egy nyugodtan üldögélő vizslaforma fiatal kutya figyeli a lapát mozgását, csokoládébarna árnyalata és mellén, lábszárán, pofácskáján a világosabb foltok szinte beleolvadnak a környezet sápadtzöld, sárgás pasztell-színeibe. A jelenet valahogy nagyon békés, idilli. A kép előterében bal oldalt felbukkanó lombos fiatal fácska tövébe kedve támadna a nézőnek is lekuporodni, megélve ezt a nyugodt pillanatot, miközben mélyen beszippantja a tavasz illatait.

A képen egy kertészkedő ember láthatóAz előadásra a belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni S. Tóth Erikánál lehet április 7-e péntek délig az alábbi elérhetőségeken.

E-mail: vgyke.audionarracio@gmail.com
telefon: 0630 755 6983.

Várunk mindenkit szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs

Klubelőadás Kispesten a VGYKE audionarrációs szolgáltatásáról

S. Tóth Erika, a VGYKE audionarrátor kollégája és a Holdvilág Kamaraszínház Kulturális Egyesület vezetője, Koltai Judit lesz a vendégünk, akik a színházi narráció kapcsán, a két szervezet közötti csodálatos együttműködés részleteiről mesélnek nekünk. Szó lesz még az audionarráció magyarországi történetének fontosabb állomásairól is, valamint a különböző vizuális művészeti ágak akadálymentesítésében rejlő izgalmas lehetőségekről, a festészettől, a fotóművészeten keresztül a filmig.

Íme egy kis ízelítő:

Ha tetszett, tarts velünk, ismerd meg a művészetközvetítésnek ezt az érdekes formáját, mely segít láthatóvá tenni a láthatatlant!

Ha szeretnél tovább tájékozódni, megteheted az alábbi oldalon:
https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/

Amennyiben szívesen megosztanád velünk véleményedet, tapasztalataidat a témában, csatlakozz az alábbi csoporthoz:
https://www.facebook.com/groups/1724010601224121/?fref=ts

Mindenkit szeretettel várunk az eseményen, üdvözlettel:

Bernát Zsuzsa és S. Tóth Erika

Élménybeszámoló első kézből – Ágacska

Mariann mosolyog a képen a karjában Tomival, aki megkapta Berci béka sapkáját, nagyon jól áll neki, ő is mosolyog

Február 26-án ismét narrált előadáson voltunk családommal. Én magam nagyon szeretem a színházat, de azt kell, hogy mondjam a Tomi részéről is megvan a színház iránti szeretet. Ez alkalommal Csukás István Ágacska című meséjét néztük meg. Kicsit féltem a darabtól, mert általában előtte mindig mesélek Tominak róla, de a neten nem találtam olyan változatot, amit fel tudtam volna olvasni neki. Nagy meglepetésemre ezt a mesét fogadta a legjobban. Amikor megérkeztünk, már tudta hol vagyunk, és teljes „extázisban” volt. Személyesen Koltai Judit a darab rendezője köszöntötte Tomikát név szerint, amit a saját nyelvecskéjén viszonzott is. A színészek is már ismerősökként köszöntek oda nekünk, míg előadás előtt gyorsan megetettem kisfiamat, hogy ne a korgó gyomorra, hanem az előadásra tudjon koncentrálni. A színpadi bejáráson is már olyan boldog volt Tomi, hogy alig bírtam őt tartani a kezemben, kacarászott, járt keze, lába. Öröme csak fokozódott, amikor Ágacskától kapott egy kis ágacskát is ajándékba. Kezecskéjével minden ruhát megtapintott, és a színészek hangját is megismerte. Nagyon jól éreztük magunkat, és már most tervezzük, hogy májusban ismét megyünk a Szélike királykisasszony című meseelőadásra. Köszönjük a színészeknek a remek előadást, S. Tóth Erikának pedig az audiónarrációt.

Néczin Marianna

Színházban jártunk

A mai programunk az AJAMK-ban volt. Egy akadálymentesített előadáson voltunk, melynek a címe a Mátyás király és a cinkotai kántor, amit S. Tóth Erika narrált. Véleményünk szerint, hatalmas sikere volt az előadásnak a szomszédos kerület tagjai, illetve az angyalföldi klubtagok körében is. Összesen tizenöten voltunk. Ebből három volt gyermek, akik kimondottan jól szórakoztak a teljes program alatt.

Csapatunk a műsor kezdete előtt egy órával érkezett, aminek direkt célja volt, ugyanis kulisszabejárásra kaptunk lehetőséget. Ennek során megismerhettük a színészeket is, illetve a kellékeket és magát az egész színpadot.

004005

A teltházas előadást az első sorban élvezhettük. Barátságos, vicces és egyben nagyon tanulságos volt a történet, miszerint soha nem szabad előre megítélni úgy az embert, hogy nem tudhatjuk, ki is van a ruha mögött! Annak ellenére, hogy gyerekeknek készített előadás volt, olyan gondosan volt megkomponálva az élmény, hogy mindannyiunkat magával ragadott!

Összegezve az egész napot: mindenki nagyon jól érezte magát és kíváncsian várjuk a következő ilyen előadást, amit Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház vezetője és nagyszerű csapata mutat majd be.

Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők