Közösségi klub indult az I. kerületben
Közösségi klub indult az I. kerületben
Kedves Olvasó!
Idén februártól csatlakoztam a közösség lámpásaihoz. Az I. kerületet viszem majd. Teljesen vakon születtem, ezért lámpásként arra fogok törekedni, hogy kerületemben minél több kapcsolatot építsek ki az ott élő látássérültekkel. Érdekes és izgalmas programok segítségével szeretném átadni azokat a tapasztalataimat az ott élő látássérülteknek, amelyeket én is megéltem. Kommunikáció- és média szakon végeztem, ezért a jó kommunikáció nagyon fontos számomra. Közvetlen személyiségnek tartom magamat, és nyitott vagyok minden olyan lehetőségre, kapcsolatra, amelyekkel az I. kerületben élő látássérültek mindennapi életét és a társadalomba való integrációját segíthetem. Éppen ezért felveszem minden olyan az I. kerületben lévő civil szervezettel, önkormányzattal, családsegítő központtal stb. a kapcsolatot, amelyek segítségére lehetnek az ott élő látássérülteknek. Fontosnak tartom, hogy a látássérültek bármikor bármilyen helyzetben tudják, hogy kihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük, és minden segítséget meg is kapjanak.
Az I. kerületet egyelőre online formában fogom építeni.
Rátóti Krisztina Andrea
I. kerület
Telefon: 06/70-377-3235
E-mail: 1.kerulet.szervezo@vgyke.com
#aliglátó #gyengénlátó #I.kerület #közösségiklubok #látássérült #vak #VGYKE
A Sziklakórház rejtélyei
A Sziklakórház egy nagyon érdekes hely, amelyet már régebben is felkerestünk és ahova nagy örömmel tértünk vissza. A XI., VII. és XIII. kerület népes 16 fős kis csapata a szép tavaszi délutánon a Széll Kálmán téren gyülekezett, innen mentünk közösen a vár gyomrába a Sziklakórházba.
Első meglepetésünk egy kisfilm volt, amelyben bemutatták elég sok beszéddel a kórház történetét. Megtudhattuk, hogy kétszer nyitották ki, mindkét alkalommal szükségkórházként működött.
Ezután elindultunk a túránkra. Elsőként a II. világháború idejéig mentünk vissza. Ebben az időben három kórteremmel működött a kórház. A kórtermekben szimpla ágyakon, ágyanként három beteg feküdt. A kórház egyéb helyiségei a röntgenszoba, egy műtő, egy kis konyha és egy felvételi iroda voltak. A helységek vitrinjeiben az 1950-es és 60-as évekbeli műszereket találhattunk. A Kórház sohasem működött a önálló intézményként, mindig a János Kórházhoz tartozott.
Túránk második részében az 1956-os forradalom idején uralkodó állapotokat ismerhettük meg. Ekkor lényegesen kevesebb beteg került elhelyezésre a kórházban és kibővült egy plusz kórteremmel is az intézmény. Túránk végén ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, ahol a különféle kórtermeket láthattuk.
A nem mindennapi programnak köszönhetően, minden jelenlévő nagyon sok új dolgot ismerhetett meg és akik már voltunk korábban a tárlat bejárásán, örömmel állapítottuk meg, hogy másodszorra is tartogatott meglepetéseket a létesítmény.
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervező