Rockzene a Vendégváróban

 

Miért kezd el valaki zenélni? Hol válik el az úgynevezett komoly és könnyűzene? Hogyan lehet vakon érvényesülni ebben az ugyan auditív, de manapság egyre több vizualitást megkövetelő tevékenységben?

Ezekről a húsba vágó kérdésekről, valamint az önkéntesség elvárhatóságáról beszélgetett Szepesi Richárd (Ricsosz) zeneszerző, előadóművésszel Bönde Katalin a 2021. november 19-én 14 órakor elhangzott Vendégváróban.

Hol látható/ hallható a műsor?

A VGYKE hivatalos Youtube-csatornáján
A VGYKE Facebook-oldalán

Az adást a Hobby Rádió is közvetítette. Köszönet érte!

Az interjú mellett Ricsosz szerzeményei is felcsendültek, melyeket különböző zenekaraival, vagy szólóban adott elő!

Ha tetszett, a likeokat és megosztásokat köszönjük.

Balázs Zsanett interjúja

 

Balázs Zsanett interjúiban a VGYKE számos szolgáltatását, tevékenységét mutatta be az egyesület vezetősége és munkatársai. Ezúttal a közösség lámpásai mentor hálózaton a sor.

Fodor Ágnes elnök és Mészáros Ágnes alelnök elmesélik, hogyan és mely kerületekben „világítanak” lámpásaink.

VGYKE

Vak baseball: lehetséges ez?

 

A VGYKE Hangos Hírmondójának Vendégváró rovatában a vak baseball volt a téma.

Elsőre talán őrültségnek tűnik, de higgyétek el, nem az! Integrált, barátságos, nemzetközi környezetben, friss levegőn, a legnagyobb odafigyelés mellett ismerkedhetsz meg az amerikaiak egyik nemzeti sportjával a baseballal. Szabadon futhatsz biztonságos környezetben, sokat nevethetsz, és még az angolt is tanulhatod, vagy gyakorolhatod. Sőt, megmutatják neked, hogy mire is használják valójában a baseball ütőt.

Minden betűnél meggyőzőbb azonban, ha megnézitek ezt a videót.

Youtube-csatorna
Facebook-oldal

Az adás a Hobby Rádióban is elhangzott.

A felvételeket készítette és szerkesztette: Miks-Rédai Csaba

Képszerkesztés: Bönde Katalin

Interjú Fodor Ágnessel a Zugló TV-ben

 

Fodor Ágnes elnök a Zugló TV-ben adott interjút 2021. október 14-én.

A Nemzetközi Fehér Bot Napja alkalmából beszélt a látássérülteket érintő akadálymentesítésről, pozitív változásokról, valamint bemutatta a VGYKE egyre bővülő szolgáltatásait. Szó esett a pandémia időszakáról is.

VGYKE

Akadálymentes környezet: Balázs Zsanett interjúja

Akadálymentesítés: órákig lehetne beszélgetni a témáról. A 17 perces összeállításban a VGYKE két munkatársa, Leány Ferenc és Helmes Renáta az utcai akadálymentesítést és a belső tereken való biztonságos közlekedést emelte ki. Az interjúalanyokat Balázs Zsanett kérdezte.

Petneházy Emőke interjúja Bacsa Erikával a múzeumi audionarrációról

A kép forrása: http://akkuegyesulethu.web-server.hu/

A VGYKE és az AKKU Egyesület közös projektjének keretében Petneházy Emőke felkérést kapott a VGYKE-től, hogy tartson egy tájékoztató előadást az audionarrációról.

Mivel Emőke néhány héttel ezelőtt a VGYKE Hangos Hírmondójának Vendégváró rovatában már részletesen mesélt erről a témáról, úgy gondolta, hogy inkább Bacsa Erikával készít egy interjút a múzeumi audionarrációról.

A felvételt és a videót készítette: Miks-Rédai Csaba és Bönde Katalin

Felkérés kutatásban való részvételre

Hankó Csilla vagyok a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének másodéves PhD hallgatója. Kutatási témám a látássérült szülők és látó gyermekük kapcsolatának vizsgálata.

Jelenleg interjúkészítéshez szeretnék találni olyan látássérült nőket, akik vagy gyermekvállalás előtt állnak, vagy már gyermeket nevelnek. Az interjú teljesen anonim és önkéntes alapon zajlik és kb. 1-1,5 órát vesz igénybe. Kutatásom részét képezi egy interakció vizsgálat is, melyben a szülő-gyermek kapcsolatot vizsgálom, így keresnék olyan vállalkozó szellemű látássérült édesanyákat is, akik csecsemőkorú (5-15 hónapos) gyermeket nevelnek.

Kutatásom etikai engedéllyel rendelkezik. Amennyiben bármilyen kérdésük lenne a vizsgálatokkal, a kutatás céljával, kivitelezésével kapcsolatban, kérem keressenek fel bátran az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Email: csillahanko92@gmail.com, hanko.csilla@pte.hu

Mobil: +36-30-825-2509

Hankó Csilla

Egy gyermek ül az ágyon, a szülők meg mosolyogva figyelik őt

Forrás: anyakanyar.hu

Felkérés szakdolgozathoz

Pozsgay Dóra vagyok, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar látássérültek pedagógiája és pszichopedagógia szakos hallgatója.

Abban a reményben írok, hogy segítséget tudna/tudnának nyújtani szakdolgozatom elkészítésében, melynek témája: Retinitis pigmentosa, avagy mit lehet tudni a farkasvakságról. A dolgozat interjúkra épül, melyhez olyan látássérült személyeket keresek, akik szintén ilyen szembetegséggel rendelkeznek. A kérdések a mindennapi kihívásokra, az elfogadásra, betegséggel való együtt élésre terjednek ki. Életkorhatár nincs, de ha a személy 18 év alatti, akkor szeretnék a szülőkkel is beszélgetni. Az interjúk teljesen anonim módon zajlanak, harmadik félnek semmilyen személyes adatot nem szolgáltatok ki.

Várom mielőbbi válaszát a pozsgaydora@gmail.com email címre.

Segítségét előre is köszönöm!

Pozsgay Dóra

A képen két rajzolt alak látható, akik beszélgetnek egymással

Interjú Soltvadkertről

Ez év augusztusában az Egyesületünk Támogató Szolgálata egy új programmal jelentkezett. Nyári táborozást szerveztek Soltvadkerten, kifejezetten a látássérülteknek, köztük olyan családoknak, ahol vagy a szülők között vagy a gyerekek közül valaki, vagy akár többen is látássérültek. Többünket érdekelt, hogyan sikerült ezt valóra váltani, ezért egy mostani klubnapon egy rövid interjút készítettem erről Jánosi Veronikával, mely beszélgetés szerkesztett változatát örömmel adjuk közre.

Milyen programokon vettél részt?
Lovaskocsizáson, borkóstolón és strandozáson.

Mi tetszett a legjobban a táborban és miért?
A lovaskocsizás. A kocsit hajtó úr nagyon közvetlenül viselkedett velünk, nyitott, kedves volt és megengedte, hogy a kocsizás után megsimogassuk a lovakat. Kimondottan örültem ennek a lehetőségnek, mert nagyon szeretem a lovakat.

Lovaskocsi lovakkal

A képet Puchnyák István készítette

Mi volt a legviccesebb élményed a táborban?
A dohányzó helység táblája, mert az volt ráírva: élmény dohányzó, meg az étkezésekre invitáló zenék. Ilyen volt például a Hooliganstól a  Legyen valami című szám.

Nem érezted azt, hogy nem tudsz kikapcsolódni, mert több munkatárssal nyaraltál együtt?
Nem, mert most egy teljesen más oldaláról ismerhettem meg őket. A munkavégzés közben nem nagyon van rá lehetőségünk, hogy közelebbről is megismerjük a másikat, itt viszont hosszú órákat beszélgettünk az élet nagy dolgairól vacsora után és lefekvéskor is. Az pedig, hogy a Szolgálat munkatársai és önkéntesei támogatták a pihenésünket, akik egyébként a kollégáink és profi személyi segítők, megnyugtató volt, hiszen ismertem őket és már kialakult köztünk egy kialakult bizalom és egyféle olyan rutin, ami gördülékennyé tett mindent. Ezért egyébként hálás vagyok nekik és itt is szeretnék érte köszönetet mondani!

Miért tartod jó ötletnek azt, hogy volt egy ilyen tábor?
Egyrészt azért, mert ez egy kifejezetten látássérült szempontokat is figyelembe vevő szervezés volt, ami manapság nagyon ritka. Azt is említeni kell, hogy a szervezők maguk is sorstársak, ami miatt a speciális igényeinket nem csupán elméletből ismerik. Ez nagyon sokat számít, de erről mindannyian tudnánk mesélni mennyire fontos tényező. Tehát önmagában is egy hiánypótló szolgáltatásról beszélhetünk. Ugyanakkor nagyon szeretek ismerkedni, nyitott vagyok mindenki felé, mert szeretem hallgatni ahogy mások megosztják a tapasztalataikat a mindennapi életükről ahogy én is megosztom velük az enyémet. Véleményem szerint egy ilyen alkalom nagyon jó lehetőség az újabb barátságok kialakulására. Éppen ezért remélem, hogy legközelebb még több külsős személy fog jelentkezni, így ezáltal még több látássérült sorstárssal ismerkedhetek majd meg.

soltvadkerti szállás

A képet Puchnyák István készítette

Mit javasolnál azoknak akik haboznának, hogy jövőre jelentkezzenek-e?
Azért jöjjön el az akinek az ideje csak engedi, mert nagyon jó a hangulat. Mindenki nagyon közvetlen és segítőkész volt az egész tábor alatt! Igény szerint bárki kérheti, hogy vigyázzanak a lurkóra, míg a szülők egy kellemes órát tölthetnek el kettesben. A szállás rendezett, tiszta volt, bár nem éreztem teljesen akadálymentesítettnek, mégsem kellemetlen élményként gondolok vissza rá. Az ételek ráadásul nagyon finomak és bőségesek voltak. Napi öt étkezést kaptunk, így tényleg nem kellett semmi kiegészítés és mindegyik étel mennyei volt! Mindez pedig 25000 forintba került egy személynek, ami a mai viszonyokat tekintve kifejezetten pénztárcakímélő pihenésnek tekinthető, mivel öt napos nyaralásról van szó. Nagyjából ezek jutnak először eszembe, de még sok-sok mindent tudnék említeni, ami miatt nagyon szívesen ajánlom mindenkinek.

Jövőre is részt veszel majd a táborban?
Ahogy említettem is, nagyon szívesen, mert azt remélem, hogy legközelebb sokkal több új emberrel ismerkedhetek meg.

Molnárné Tóth Andrea

Zugló is mögöttünk áll

Kép forrása: zuglo.hu

Kép forrása: zuglo.hu

Mennyire áll Önhöz közel ez a téma?

A szociális ügyekért és köznevelésért felelős alpolgármester vagyok, így egyrészt munkaköri kötelességem, hogy fontos legyen számomra, másrészt emberileg is nagyon a szívemen viselem ezt a témát. Elhangzott itt például az, hogy a külföldről idelátogatók sokszor látják úgy, hogy Magyarországon kevés fogyatékkal élő él, ami nagyon szíven üti az embert, hiszen megengedhetetlen az, hogy emberek úgy érezzék: ők nem teljes értékű tagjai a társadalomnak. Pedig rengeteg minden van, amit hozzá tudnak tenni, csak bizonyos dolgokban segítségre van szükségük.

Milyen személyes érintettsége van a látássérülés kapcsán?

Nekem kontaktlencsém van, ami egy könnyen korrigálható látáshiba. Szerencsés vagyok, hiszen lehetne súlyosabb is. Jómagam szemüveg, vagy kontaktlencse nélkül bizony problémákba ütközöm az utcán; nem látom, hogy hányas busz jön, sem az utcatáblákat. Többen élnek enyhe látássérüléssel, akiknek a problémáját könnyű korrigálni, de sokan vannak, akiknél ez nem ennyire egyszerű. Abba is érdemes belegondolni, hogy valamely képességünk elvesztése nem csak születéskor történhet, hanem az életünk folyamán bármikor. Előfordulhat, hogy egyszer én, vagy a családom kerülünk ilyen helyzetbe, ezért is tudom, hogy nagyon fontos erre odafigyelnünk.

Ön szerint miben tud Zugló Önkormányzata segíteni a VGYKE-nek?

Az egyesületet anyagilag is támogatjuk, a Közösség Lámpásai program szintén kiemelten fontos számunkra. A látássérültek részére Zuglóban is találunk intézményeket, melynek nyilván hozadéka az, hogy az ő igényeikre, szempontjaikra jobban odafigyeljünk. Ezen a téren még sok fejlődni valónk van, de célunk az, hogy a fogyatékkal élő gyermekeket minél integráltabb módon neveljük.

Milyen lehetőségek vannak az ellátórendszer és a korai fejlesztés területén?

A konferencia keretein belül is elhangzott az, hogy a védőnői hálózat továbbképzése során olyan eszközök kerülnek majd a szakemberek kezébe, amelyek egy jó szűrést fognak lehetővé tenni, ezáltal segítve a minél előbbi diagnosztizálást. Erre a folyamatra az önkormányzatnak is fel kell készülnie, ugyanis a mi bölcsődéinkben és óvodáinkban is várhatóan egyre több fogyatékkal élő gyermek fog megjelenni. Az imént említett intézményeinkben nagy szakmai tudású gyógypedagógusok segítik ezeket a gyermekeket, illetve részt veszünk Czeizel Barbara korai fejlesztői tevékenységében is, melynek során sok segítséget kapunk szakembereink megfelelő képzését illetőleg. Próbáljuk megadni számukra azt a tudást, ami elengedhetetlen a sérült gyermekek integrált neveléséhez.

Nagyon szépen köszönjük, hogy eljött, és reméljük gondolatébresztő volt Ön számára ez a nap.

Én köszönöm a meghívást! Értékes gondolatokra leltem itt a délelőtt során, amelyek segítenek számomra abban, hogy inspirálódjak, és természetesen maximálisan támogatom az ilyen és ehhez hasonló szakmai találkozókat, együttműködéseket.

Ivanova Daniela

„Mindent lehet, csak akarni kell!”

kép

Hogyan veszítetted el a látásodat és miként élted meg az új élethelyzetet?

21 éves koromban egy orvosi műhibából kifolyólag elveszítettem a látásom. Óriási tragédia ért és újból fel kellett állnom. A sok biztatás mellett erős akaratra is szükségem volt ahhoz, hogy elinduljak biztos úton.

Milyen ösvényen indultál el?

Marosvásárhelyen születtem és ott nőttem fel, egy erdőszéli, eldugott kis területen. Reménytelen volt részemről, hogy vakon ott tovább éljek. 1990. április 27-én hivatalos engedéllyel átjöttem Budapestre, az Idővel Vakult Személyek Osztályára. Itt tanultam meg
közlekedni, háztartási munkát végezni, vásárolni és különböző képzéseket végigcsinálni. Ezek telefonkezelő, masszőr, reflexológia, európai üzleti asszisztens és mentorszülő képzések voltak, utóbbi pedig különösképpen felkeltette a figyelmemet.

Hogyan alakult a magánéleted?

1990. december 8-án férjhez mentem és született egy gyönyörű kislányom Orsolya, aki jelenleg 13 éves. Sajnos 19 év után elváltam és egy teljesen önálló életet kezdtem el. Sokat küzdöttem és harcoltam, hiszen az iskolai képzések és a tanítás alatt is bizonyítanom kellett, hogy vak szülőként is megállom a helyem és jó példát mutatok gyermekem számára.

Jelenleg is tagja vagy a VGYKE-nek. Miben tudtak Neked segítséget nyújtani az egyesület szolgáltatásai?

Sok segítséget kapok a VGYKE-től, például a mostani munkahelyemet is az elnök asszony, Fodor Ágnes ajánlotta. Ezen kívül még a Támogató Szolgálattól is kértem segítséget. Szeretek kulturális programokon részt venni, melyre sor került már az újpesti Közösség Lámpásai által. Továbbképzések terén is óriási segítséget kaptam az egyesülettől, és nyitott vagyok még több olyan képzés elvégzésére, amelyre szükségem lehet a munkám kapcsán.

Hogy érezted magad az előző, és hogy érzed magad a mostani munkahelyeden?

Talán mondhatom, hogy elértem azt a sikert, amire vágytam. Mentorszülőként a VGYKE-nél dolgoztam, melynek jelenleg is tagja vagyok, és továbbra is önkéntesen vállalom a segítségnyújtást. Sok tapasztalatot szereztem ebben a munkakörben, és sokat tanultam más szülőktől is, akik hasonló helyzetben voltak gyermekeikkel.

Jelenleg a NISZ Zrt.-nél dolgozom: a telefonközpontot kezelem. Napi 9 órában vagyok bent, ami leköti a napom háromnegyed részét. Nem könnyű, hiszen ez egy új munkakör és rendszer, amit el kellett sajátítanom. Azt vallom, hogy mindig szüksége van az embernek tanulásra és továbbképzésre.

Miként sikerül áthidalni a különböző akadályokat a közlekedésben és a munkahelyen?

Nagyon nehéz vakon munkát találni. Sajnos sokan elhagyják magukat, begubóznak, nem fejlődnek, és nem törekszenek a magasabb életszínvonalra. Sok akaraterőre és kitartásra van szükség. Nem könnyű közlekedni bizonyos területeken, ahol nagy a tér és nincs támpontom, így hát alkalomadtán szükségem van látó ember segítségére. Általában örömmel segítenek, de van, amikor csak megnéznek és elmennek mellettem.

Mik a terveid, álmaid a jövőre nézve?

Szeretném, ha a közeljövőben könnyebb lenne az életem, találnék egy segítőtársat, aki megkönnyítené a mindennapjainkat a lányommal. Az egyesület által pedig szeretnék segítséget nyújtani más sorstársaknak, és megmutatni, hogy mindent lehet, csak akarni kell!

Ivanova Daniela

“Erős stratégiai szövetség az, ami minket 10 éve összeköt!”

Kép forrása: www.alleywatch.com

Kép forrása: www.alleywatch.com

Idén tizedik alkalommal került aláírásra az a szolgáltatási szerződés, amelyet évente értékelnek és szükség esetén módosítanak a felek, azaz: a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (BULÁKE), a Cegléd és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete (CTLE), a Dabas és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete (DATLE), a Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete (GÖTLE), a Látássérültek Pilis-Völgye Egyesüülete (LPE), és a Dunakanyari Látássérültek Egyesülete (DULÁTE) valamint a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE).

A VGYKE kistérségi egyesületei nem csak tagszervezetek csupán, hanem egyben stratégiai szövetség és szolgáltatási szerződés is összeköt minket, mely az eredményes érdekképviseleti munkánk és sikereink kulcsa  – mondta az elnök asszony. – Célunk már kezdetek óta a helyi közösségek szervezése és megerősítése, valamint az európai irányelvek érvényesítése, azaz a szolgáltatásokat és a döntéseket is az érintettekhez a lehető legközelebb kell nyújtani, és biztosítani. Szerintem a VGYKE „előretolt bástyái” a kistérségi egyesületek, hiszen mindent nagyszerűen végeznek és biztosítanak, és ugyanazokat a tevékenységeket végzik, amelyeket a VGYKE is Budapesten – nyilatkozott büszkén Fodor Ágnes.

A VGYKE tiszteletben tartja a kistérségi egyesületek önállóságát, eltérő adottságait és igényeit, ugyanakkor fontosnak tartja az egységes arculat megteremtését a határozott megjelenés és fellépés érdekében.

A kistérségi egyesületek és a VGYKE a közhasznúság szellemének megfelelően a járásokban is hozzáférhetővé teszi szolgáltatásait a munkavállalóin, tisztségviselőin, és önkéntesein kívül más személyek számára is, hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. (Civtv. 32§)

A VGYKE felkérésére és támogatásával a kistérségi egyesületre alapozva jött létre a kistérségi ügyfélszolgálati iroda, amely a szervezetek közreműködésével biztosítja személyesen, e-mailben és telefonon az ügyfélszolgálati tevékenységet és az információs- és tanácsadó szolgálat működtetését.

A helyi, kistérségi szintű érdekképviseleti munkában a VGYKE és a kistérségi egyesületek az alábbi tevékenységeket és irányelveket egyaránt fontosnak és követendőnek tartják:

§  szociális kérdések

§  infokommunikációs akadálymentesítés

§  a Braille-írás helyes használata és megjelenítése

§  látássérültek elemi és foglalkozási rehabilitációja

§  képzés és foglalkoztatás

§  szemléletformáló programok, előadások megtartása, „érzékenyítés”, a társadalom minél szélesebb felvilágosítása a látássérültek életéről.

Fodor Ágnes hasznosnak tartaná, ha országos szinten is megszületne az egyesületek között egy erős stratégiai dokumentum, és az egymás részére nyújtott  szolgáltatási szerződés.

Ivanova Daniela