Folytatjuk megkezdett programunkat. Egyetemista és fiatal diplomás látássérülteknek kínálunk fel találkozási lehetőséget október 24-én, szerdán 15 órától az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda, alagsor 123. képzőtermében két népszerű fiatallal.
Gombás Juditot sokan a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) egyik alapítójaként ismerik. Ez sem lenne kis teljesítmény, de emellett több egyetemen tanult idegennyelveket, majd doktorrá avatták a Testnevelési Egyetemen, jelenleg pedig az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktató-kutató munkatársa. Ócsvári Áron élében is együtt jár a sport és a tudomány. Gyerekkora óta túrázik, úszik és dzsúdózik, és sok-sok táborozás folytán a NASA egyik űrtáborába is eljutott. Szintén LÁSS-tag, épített és szabadtéri falon is gyakorlott mászó, még a raftingolástól sem riad vissza. Amúgy az ELTE programtervező informatikus szakán írja a diplomamunkáját, közben saját vállalkozását építgeti.
karrier Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Sikeres látássérültek klubja 2.0
Folytatjuk megkezdett programunkat. Egyetemista és fiatal diplomás látássérülteknek kínálunk fel találkozási lehetőséget október 24-én, szerdán 15 órától az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda, alagsor 123. képzőtermében két népszerű fiatallal.
Gombás Juditot sokan a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) egyik alapítójaként ismerik. Ez sem lenne kis teljesítmény, de emellett több egyetemen tanult idegennyelveket, majd doktorrá avatták a Testnevelési Egyetemen, jelenleg pedig az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktató-kutató munkatársa. Ócsvári Áron élében is együtt jár a sport és a tudomány. Gyerekkora óta túrázik, úszik és dzsúdózik, és sok-sok táborozás folytán a NASA egyik űrtáborába is eljutott. Szintén LÁSS-tag, épített és szabadtéri falon is gyakorlott mászó, még a raftingolástól sem riad vissza. Amúgy az ELTE programtervező informatikus szakán írja a diplomamunkáját, közben saját vállalkozását építgeti.
Az eseményre 2015. január 22-én, 17:30-tól 19:00 óráig került sor a Hermina út 57-es szám alatt. A szűk másfél órában csak úgy záporoztak a kérdések Zsoltra, aki örömmel mesélt magáról, az álmairól, céljairól, továbbá nehéz és boldog pillanatairól.
Hogyan lettél látássérült, és hogy sikerült ezt követően erőre kapnod?
21 évesen vesztettem el a látásom egy agydaganat miatt. A műtét után nem mentem rehabilitációra, külső segítség nélkül álltam fel. Másfél évre volt szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak és ez idő alatt sok olyan döntést kellett meghoznom, ami a mai napig meghatározza az életemet. Kitűztem olyan célokat, amelyekért harcolhattam, s amelyek átlendítettek a holtponton.
Megtanultam a billentyűk sorrendjét, ezzel elsajátítva a vakon gépelés technikáját, majd elkezdtem emberek közé járni, hogy érjenek új impulzusok, benyomások. Ezek az elhatározások indítottak el a továbblépés útján.
Honnan jött a szociálpolitika?
Még a látásvesztésem előtt 2 évig villamosmérnöknek tanultam Győrben, de már nem tudtam visszamenni. Első lépésként elvégeztem egy masszőrtanfolyamot, de viszonylag hamar rádöbbentem, hogy ez számomra kevés, nem elég kihívás.
Akkoriban a Vakok Állami Intézetének kollégiumában laktam és voltak olyan ismerőseim, akik szociális munkát szerettek volna tanulni. Mivel úgy véltem, hogy a szociális munkásként lennének olyan feladatköreim, amelyek számomra nem kivitelezhetőek, így inkább a szociálpolitika felé kacsintgattam. Ezen belül is a foglalkoztatáspolitika volt az a terület, ami nagyon megragadta a fantáziámat.
Számodra mi a coaching?
A coaching egy eszköztár, egy szemlélet, amely megadja a lehetőséget számomra, hogy valakin segíthessek úgy, hogy Őt támogatom. Az előfeltételezés az, hogy minden embernek van egy célja, és olyan sok tudás, illetve képesség van bennünk, amelyet akaratlanul is, de mélyen eltemetünk Az én feladatom az, hogy elhiggye: Ő képes arra, hogy tudásának és képességeinek birtokában ezt a célt el is érje.
Milyen indíttatásból kezdted el a coach tanfolyamot?
Még az egyetemen tanultam, amikor már sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon. Kutatással, módszertani fejlesztéssel, stratégiai tervezéssel foglalkoztam hosszú évekig, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni. Úgy gondoltam, hogy a coach tevékenység egy érdekes, izgalmas és számomra új terület. Utánanéztem a tanfolyamoknak, majd belevágtam és elindultam ezen az úton.
Hogy érzed, meg kell még küzdened az előítéletekkel a coaching során?
Szájhagyomány útján terjed a hírem, s ennek nagy előnye, hogy a kliensek hamar túllépnek a tényen, hogy látássérült vagyok. Fenntartások kételyek biztosan vannak bennük, de már az első alkalommal eldől, hogy szimpatikusak vagyunk e egymásnak, vagy sem.
A mediációs végzettséged mennyiben segít téged az életedben?
A mediáció ráerősített arra, hogy a türelem egy erős és pozitív tulajdonság. Amikor kijöttem a kórházból a szemész doktor azt mondta nekem: „egy dolgot kell megtanulnia kedves Zsolt, türelmesnek kell lennie!” Akkor még nem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de később, amikor hosszú percekig kerestem a földre leesett kulcsot, már tudtam. A mediáció ezt a türelmet strukturálta bennem.
Hogy néz ki egy napod?
Általában fél 7-kor kelek, ami nehezen megy nálam, mert nem reggel vagyok aktív. A munkám nagyon változatos, ezért az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság nagyon fontos tényezők az életemben. A klasszikus munkaidőm nagy részét az Újbuda Önkormányzatánál végzett tevékenységem tölti ki: egy családbarát projekt szakmai vezetője vagyok. E mellett még dolgozom a VGYKE-nél és bontogatom a szárnyaimat coachként. Szeretném, ha a későbbiekben lennének fix napok, amelyeken egy-egy munkakörre több időt szánhatok, és örülnék, ha a coaching a jelenleginél nagyobb szerepet kapna. Esténként jógázom, vagy aikidózom, illetve a barátokkal vagyok. Általában éjfél és hajnali 2 között kerülök ágyba.
Sport akkor és most?
Mindig is imádtam sportolni, bár nem látszik rajtam (nevet). Kosárlabdáztam és tájfutó is voltam, jelenleg pedig aikidózom és jógázom. Imádom a kihívásokat, tavaly nyáron például kipróbáltam a műrepülést, ami nagyon tetszett és szeretném folytatni.
Az egyensúlyra való törekvés már gyermekként megfogalmazódott bennem, és rájöttem, hogy a végletek nem működnek, az egyensúly elérése a cél. A sport nagyszerű eszköze ennek: levezetem a feszültséget, fejlesztem a testem és balanszírozom magam.
Mi a Te szupererőd?
Az én szupererőm a rendszerszemlélet. Képes vagyok egymástól igencsak távol eső dolgokat valamilyen úton-módon összekapcsolni.
Ha most azonnal megtehetnéd, hogy változtass valamin, mi lenne az?
Inkább fejlődnék, mint sem változtatnék, például szeretnék fegyelmezettebb lenni az időgazdálkodás terén. Nagy problémám az, hogy a nap csak 24 órából áll, de ez nem egy olyan dolog, ami ellen bármit is tehetnék. Van egy kedvenc mottóm: „Az ostoba ember az, aki meg akarja változtatni a világot. Az okos ember önmagát akarja megváltoztatni.”
Ki a példaképed?
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
Én is hasonlóképpen érzek. Egy-egy mondat, kifejezés, vagy viselkedés sokkal nagyobb hatással van rám, mint egy adott ember egésze. Nem tudnék egyvalakire rábökni és mindenben követni őt, hiszen belőle mindössze egy pici szelet – egy mondat, tett, vagy reakció – ragadja csak meg a fantáziámat. Ezért igyekszem mindenből kiragadni azt, ami számomra értékes és fontos.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Arra, hogy önállóan felálltam a padlóról és tudom, hogy bármikor képes lennék újra megtenni.
Mik az álmaid és mi a 10 éves jövőképed?
Sok álmom van. Szeretnék delfinekkel úszni és megnézni a Karib-tengert.
A 10 éves tervem pedig az, hogy a coaching szakmában kiteljesedjek, és elismert szakemberré váljak. Úgy gondolom, hogy akkor leszek sikeres coach, ha a kliens, aki hozzám fordul, a foglalkozások végén elégedetten, azzal a gondolattal távozik, hogy megkapta, amiért jött. Nekem ennyi elég.
Honnan jön ez a nagy magabiztosság?
Borzasztóan kíváncsi ember vagyok. Érdekel a dolgok miértje, hogy mi hogyan működik, és miért van az úgy. Próbálok összefüggéseket, logikákat, magyarázatokat találni, s ezek folyamatosan hajtanak előre.
Fontos, hogy a céljaink elérhetőek legyenek, és fejben tisztában legyünk azzal, hogy képességeink és tudásunk birtokában képesek vagyunk el is érni azt. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha hiszünk benne, ha tudjuk, és ha cselekszünk is!
Ivanova Daniela
„Pályázunk a „Fogyatékos-barát munkahely” címre”
Kerekesszékes sajtómunkatársként minden telefonbeszélgetés során az első felmerülő kérdésem, hogy az adott helyszín, ahová tudósítani, interjút készíteni megyek, akadálymentes –e, így ebben a helyzetben sem tettem másként. Örömmel nyugtáztam, hogy aggodalomra semmi ok, az eddig felkeresett polgármesteri hivatalok épületei maradéktalanul akadálymentesek voltak.
Forrás: obuda.hu
A III. kerületben Kelemen Viktória alpolgármester asszony fogad. Idevezető utam során az egyedüli komolyabb nehézséget az épülethez vezető utcán található, nagy hézagokkal teli macskakövek okoznak, amelyeken csak két keréken egyensúlyozva tudok átlendülni. Viszont ezt az akadályt kárpótolja számomra az épületbe való gördülékeny bejutás. A kapuig rámpa vezet, majd megnyomom a kerekesszékesek számára kihelyezett csengőt. Körülbelül 5 perc elteltével nyílik az ajtó és egy rendkívül készséges úriember fogad, aki beüzemeli a lépcsőket leküzdő elektromos liftet. Ezt követően folytatom utam a második emelet felé, amit ezúttal egy hagyományos felvonóval teszek meg, melynek gombjain Braille felirat is jelzi az emeletek számát. Végezetül pedig a 2. emeleten, rámpán legurulva jutok el a keresett ajtóig. Vízzel, kávéval kínálnak, az alpolgármester asszony mosolyogva fogad, majd kezdetét veszi az interjú.
Csak nem egy év telt el a szándéknyilatkozat aláírása óta. Sikerült megvalósítani a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával kapcsolatos terveket?
A szándéknyilatkozatban több olyan pont is van, ami az önkormányzatra vonatkozik. Azt mondhatom, hogy valami megvalósult már és van, ami még folyamatban van. A két megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának pontja maradéktalanul megvalósult. Egyikük felvételére év elején, a hivatalban került sor, a másik kollégánkat pedig egyik intézményünkbe, a Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központba sikerült felvenni. Továbbá a jövőben még több megváltozott munkaképességű munkavállaló felvételét tervezzük.
Mily módon történt a megváltozott munkaképességű személyek felvétele?
Az utóbbi időben regisztráltunk a Támop 1.1.1-es projektre, hogy közvetítésük által is közelebb kerülhessünk a megváltozott munkaképességű álláskeresőkhöz.
Az eddig felvett munkatársaink civilek, önéletrajz megtekintése után hívtuk be őket egy állásinterjúra és így kerültek hozzánk. Jelenleg ügyintézői és szociális segítői pozícióban tevékenykednek, továbbá egyik munkatársunk a telefonközpontban dolgozik.
Mennyire elégedettek a kollégák munkájával? Sikerült beváltaniuk a hozzájuk fűzött reményeket?
Abszolút elégedettek vagyunk velük. Mindkét személy egy olyan területen tevékenykedik, ahol a többi kolléga szociális érzékenysége rendkívül érzékelhető. Türelmesen, empátiával, elfogadással állnak hozzá a fogyatékossággal élő dolgozókhoz.
A szándéknyilatkozatban szerepelt egy olyan pont is, miszerint lehetőségük szerint az önkormányzat rendezvényein fogyatékossággal élő művészeket is meginvitálnak. Sikerült velük felvenni a kapcsolatot?
Igen, minden évben van egy nagyszabású rendezvényünk, a Húsvéti Gála, amelyen bemutatkozási lehetőséget kapnak a Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központunkban élő művészek. Ezen felül különböző szervezetekkel és alapítványokkal is kapcsolatban állunk, és az ő segítségükkel is van szerencsénk meginvitálni a legtehetségesebbeket. Weszely Ernő vak zongora-harmonika művész például rendszeres fellépője rendezvényeinknek.
A december 3-ai Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napjára pedig szervezünk egy nagyobb szabású műsort, ahol ismét örömmel vonultatunk fel fogyatékossággal élő előadókat.
Milyen tervek szerepelnek a jövőre nézve ezen a területen?
A Támop 1.1.1-es program keretében ismét megkerestük a Nem Adom Fel Alapítványt, akikkel hosszú ideje nagyon jó kapcsolatot ápolunk és egy általuk szervezett érzékenyítő tréningen is részt vettünk már. A jövőben önkormányzati szándékban áll egy ökoház építése, továbbá tervben van még több érzékenyítő tréningen való részvétel.
Ezen felül van egy kitűzött célunk, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal szeretnénk megvalósítani. Olyan, az önkormányzatok épületeibe való jeltolmács rendszer kihelyezését tervezzük, melyek a hallássérült ügyfelek ügyintézésében segítenének azzal, hogy a táblagépen feltűnő jeltolmács eljeleli számukra az információkat. A folyamat elindításának jövőre, kísérletjelleggel látunk neki.
Ivanova Daniela
Kiteljesedés a munkában
Nem feltétlenül tartom magam sikeres látássérültnek, inkább úgy mondanám, hogy megpróbálok talpon maradni azon körülmények között, amik az országban és az én közvetlen környezetemben adódnak.
Vakként vakokkal dolgozni?
Amikor végeztem az egyetemen, sokan mondogatták nekem: „ugye csak vakokkal akarsz dolgozni”? Fontosnak tartottam elmondani nekik, hogy igen, lehet, hogy velük fogok, de az is lehet, hogy nem. Attól még, hogy nem látok, egyáltalán nem biztos, hogy pszichológusként csak és kizárólag látássérülteknek lehetek a segítője. Igyekeztem ezt az irányt megtartani, jelenleg is a nyílt munkaerőpiacon tevékenykedem látók között, viszont amikor látássérültekkel dolgoztam, akkor is jól éreztem magam.
Először még ne álmodjunk túl nagyot
Ahhoz, hogy dolgozó ember legyek, az idők folyamán szükségem volt alázatra és alkalmazkodóképességre. A mai munkaerőpiacon borzasztóan nehéz boldogulni, ezért ahhoz, hogy munkaviszonyunk lehessen, többet kell, alkalmazkodunk, mint egy látó embernek. Mivel előfordulhat, hogy látássérültként nem olyan munkát fognak nekünk ajánlani, mint amilyet megálmodtunk még az egyetemen vagy gyermekkorunkban, ezért szerintem nagyon fontos, hogy ha szükséges, tudjunk engedni picit az elvárásainkból.
Dolgozni kell!
Egy látássérült ember ugyanazért dolgozik, mint bárki más. Van egy külső kényszer az életünkben, hiszen valamiből élni kell! E mellett pedig segített nekem pályámon maradni egy belső motiváció azzal kapcsolatban, hogy szeretem a szakmámat és örömömet lelem benne. Tehát véleményem szerint a külső kényszer és a belső motiváció összeadódva hozhat gyümölcsöző eredményeket a munka területén.
Szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel, felnőttekkel való munkám során tettem szert tapasztalatokra. A nyílt munkaerőpiacon sikerült elhelyezkednem.
Merjük vállalni a hiányosságainkat?
Úgy tapasztaltam, hogy az segít, ha az ember nyíltan és őszintén kommunikál a fogyatékosságáról. Azok az interjúim voltak eddig igazán sikeresek, amelyeken azt is elmondtam, hogy mi az, amit nem tudok.
Nekem személy szerint a szakmai önéletrajzomban nem szerepel, hogy nem látok, méghozzá azért, mert azt gondolom, hogyha szerepelne, már az első körben kiszórnának. Telefonon szoktam először megemlíteni, de az is előfordult már, hogy csak a személyes találkozásnál derült ki. Az első benyomás rendkívül fontos, tehát ha valaki írásban olvassa rólam, hogy látássérült vagyok, lehet, hogy a készségeim nem érdeklik őt, egyszerűen csak nem szeretne vakkal együtt dolgozni. Viszont ha sor kerül egy személyes találkozóra, akkor talán tudok pozitív benyomást kelteni magamról, s ez által egy sikeres állásinterjú emlékével távozhatok.
Lesz valaki, aki majd igent mond
A sors elém sodort szituációkat, amelyekben találtam olyan igazgatóhelyettest, vezetőt, főnököt, aki nyitott volt felém, és azt mondta, hogy „igen, próbáljuk meg, hátha sikerül”! Úgy vettem észre, hogy az a vezető, aki magabiztos és tudja mit akar, az szívesebben vesz fel megváltozott munkaképességű munkavállalót, ugyanis képes kockázatot vállalni. Ellenben az, aki állandó nyomást érez és nem biztos önmagában, annak inkább “csak” a teljesítmény számít. Véleményem szerint egy magabiztos vezetőnél sokkal nagyobb esélyünk van az elhelyezkedésre látássérültként.
Sokszor kell próbálkozni, hiszen így lesz egyre nagyobb esélye az elhelyezkedésnek. Az első lépések megtétele a legnehezebb, de ha tudunk alkalmazkodni és a sok kudarcot követően is megőrizni a hitünket, biztos, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz.
“Karrierálom”?
Számomra nincs kifejezetten egy olyan “álommunka”, vagy “karriercél”, amit minden áron el szeretnék érni, nekem a titok nyitja olyan kisebb sikerek és célok lehetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkámban kiteljesedve boldognak érezhessem magam.
Újabb sikeres látássérült
Forrás: www.feol.hu
Ha Téged is érdekel a munka területén való siker elérésének folyamata és nyitott vagy vendégünk tanácsaira és tippjeire, akkor ne hagyd ki következő programunkat!
Időpont: 2014. október 30. 17.30.
Helyszín: Cserf-S Központ, Hermina út. 57.
Lehetőség szerint egy kis rágcsálnivalóval járulj hozzá a családias légkörhöz, érezzük nagyon jól magunkat! A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, így kérlek küldj egy e-mailt a: acdc@vgyke.com e-mail címre, hogy biztosítsd a helyed ezen a kiváló programon!
Várunk szeretettel!
“Sötétben mégis fényben lenni”
17:30-tól vette kezdetét az interaktív beszélgetés. A vendégek egy rövid bemutatkozással köszöntötték egymást. Volt, aki érintettként vett részt a társalgásban, hiszen maga is diplomás látássérült, illetve sokan kifejezetten István élet –és sikertörténetére voltak kíváncsiak.
A családias légkörről a szervezők és az érdeklődők egyaránt gondoskodtak: finom teával, pogácsával és rágcsálnivalóval színesítették a programot.
No de mit is érdemes tudni Istvánról és a coaching tevékenységről? „A coaching egy személyre szabott tanácsadási módszer. Fejlesztő, nevelő, edző jellegű tevékenység, ahol az ügyfelet egy meghatározott cél elérésében segítik.” István vállalati, vezetői és életvezetési coachinggal is foglalkozik, 17 éves vezérigazgatói és 12 éves értékesítési vezetői múlt áll mögötte. Érdemes kiemelni, hogy e mellett rendelkezik még okleveles vegyészmérnöki alapképzettséggel, műszaki doktorátussal, továbbá angol, orosz és német nyelvismerettel.
A vállalati karrieremből az utolsó 5 évet úgy vezettem végig, hogy teljesen látás vesztett voltam, majd az elmúlt két évemet szintén ugyanígy menedzseltem. Ebben a szakaszban a munkám üzleti, szakértői munkával és coaching tevékenységgel folyt.
István beszámolt arról az időszakáról is, amikor egy jóindulatú tumor eltávolítása során elvesztette a látását:
Mikor kijöttem az intenzív osztályról és kezdtem magamhoz térni, láttam, hogy nem látok. Azon töprengtem el, hogy vajon miért nem estem pánikba? Az biztos, hogy minden napra volt programom. Elkezdtem látni, csak másképpen, és ez a fajta tudat-átépülés volt nagyon izgalmas. A harmadik hete voltam már az Amerikai úton, és épp akkor volt az az időszak, amikor az éves üzleti tervet kellett elő készíteni. Akkor én egy 4 milliárdos éves forgalmú céget vezettem, ami amerikai tulajdonban van a mai napig. A kollégáim bejöttek hozzám és 3 órán át dolgoztunk a terven bent a kórházban. Ez volt az első óriási sikerem és tudtam, hogy ha Isten az egyik kezével elvesz, a másikkal kétszer annyit ad valamiből. Én akkor rengeteg hitet kaptam.
István története gondolatébresztő és inspiráló hatású volt: kérdések, tapasztalatok és vélemények láttak napvilágot. A bő másfél órás alkalmat oldott hangulat és jókedv jellemezte, a humoros hozzászólások is elengedhetetlen kellékei voltak az eszmecserének.
Bátran kijelenthetjük, hogy a vendégek feltöltődve, pozitív gondolatokkal távoztak, hiszen István kitartása, ambíciói és életigenlő magatartása – melyet rendkívüli humorával fűszerezett -, mindannyiunkban mély nyomot hagyott. A folytatásra pedig október 30-án, ugyanebben az időpontban kerül sor, addig is pedig sikerre fel, tegyünk minden nap egy-egy lépést célunk megvalósításáért!
A következő összejövetelről szóló pontos információk hamarosan olvashatóak lesznek a honlapon.
Forrás: Wikipédia
Törj karriered csúcsára!
Forrás: utillitek.com
Meghívunk Téged a „Sikeres látássérültek” című rendezvényünkre, melynek első időpontja 2014. szeptember 25. Csütörtök délután 17:30-től vendégül látjuk Dvariecki Bálintot, aki szívesen megosztja veletek tapasztalatait és azt is hogyan jutott el odáig, hogy cégvezető legyen. Íme egy kis ízelítő saját gondolataiból:
Dvariecki Bálint vagyok, 38 éves látássérült cégvezető. 1999-ben diplomáztam Informatikus Mérnök végzettséggel Műszaki Manager szakirányon. Diploma után az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Karon helyezkedtem el, mint informatikus. Pár év múlva átvehettem az informatikai csoport vezetését. A kinevezésemet akkor kizárólag azért kaptam meg, mert rendelkeztem diplomával, valamint mert mindig többet próbáltam nyújtani, teljesíteni, mint ami elő volt írva. Közben megalapítottam az Alko-soft céget. Most már kizárólag a cégemben dolgozok, melynek folyamatosan fejlesztem, növelem a tevékenységét, ismertségét. Már nem csak a magam megélhetését biztosítja, hanem másik két embernek is munkát tudok adni. Az elért sikereimet a rengeteg kitartás, az optimizmus, a folyamatos megújulás és a jóval több munkavégzésnek köszönhetem.
Egy mondat, ami mindig segít a kudarcok után felállni: ugyanannyit érek, mint a teljesen látó társaim! Akkor is megmutatom nekik!
Ha még többet szeretnél tudni Bálintról és belőle erőt meríteni, itt a helyed! A rendezvényen egy családias légkör kialakítása a célunk, ezért arra kérünk, hogy hozz magaddal egy kis rágcsálnivalót, amit majd közösen fogyasztunk el.
Helyszín: Cserf-S Központ, 1146 Budapest, Hermina út 57.
A programon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, ezért kérlek részvételi szándékodat jelezd az acdc@vgyke.com e-mail címen jelezd nekünk.
