Szem nem maradt szárazon a Premier Kultcafé megnyitóján

kép0A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány szívügye a fogyatékkal élők felkarolása, ezért Kárász Róbert, a TV2 műsorvezetője és Törőcsik Mari színművésznő közösen fogtak össze, hogy az ismert emberek és politikusok által felajánlott macikat elárverezve, a befolyt összegből maradandót tudjanak alkotni. Így született hát ez a remek kezdeményezés is: a Vörösmarty mozi felújítása, majd megnyitása, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak.

Már messziről felsejlik a sziporkázó hangulat: öltönyben feszítő úriemberek és csinos hosztesz lányok várják a vendégeket a bejáratnál. Nagyon örülök, hogy ilyen szépen kiöltöztem, mert már a meghívóból éreztem, hogy ez egy nagyon magas színvonalú este lesz. Ám arra nem számítottam, hogy az első ember, akit majd meglátok Koós János lesz, és azt est további részében még több színész, énekes, politikus és ismert személyiség fog rám mosolyogni.

kép1Pezsgővel köszöntöttek, majd bevezettek a gyönyörűen felújított, korszerű előadóterembe, ahol épp Mága Zoltán próbált zenekarával. „Ezen a színpadon fogok állni, amin épp most Ő próbál” –gondoltam magamban büszkén, és úrrá lett rajtam az izgatottság. Ez a következő fél órában csak fokozódott, főleg amikor megláttam Gesztesi Károlyt, Szinetár Dórát, Weisz Fannit, és a rengeteg fotóst és újságírót. A hab a tortán az volt, amikor Andy Vajna és felesége, Vajna Tímea helyet foglaltak az első sorban, én pedig a színpadon megjelenve alig 1-2 méterre voltam csak tőlük. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha egy amerikai Got Talent meghallgatáson lennék, és ők lennének a zsűri.

kép2Majd ahogy elkezdtem énekelni, kedves arcokat láttam, legfőképp Vajna Timi bátorító tekintete és mosolya hatott rám elemi erővel, jól esett látni, hogy így ismeretlenül is, de egy kedves gesztus által támogatást kapok. Két dalt énekeltem: a Somewhere Over The Rainbow és a What A Wonderful World című számokat.

kép3Az est további része is nagyon izgalmasan zajlott. Kárász Róbert elmondta, hogy mennyire büszke, amiért a sok-sok munka gyümölcse végre beért, és a Premier Kultcafét ezzel a megnyitóval indíthatják útjára.

„A Premier Kultcafé azért született, hogy fogyatékossággal élőket foglalkoztatva mutassa meg, hogy a kultúra mindenkié, nincsenek akadályok”

– említik meg a Premier Kultcafé Facebook oldalán.

kép4Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes igazi sikertörténetnek nevezte a kávézó létrejöttét. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere az önkormányzat által korábban felajánlott 5 millió forinton felül a kerületi jótékonysági bál bevételét és további 3 millió forintot ajánlott fel a kávézó működtetésére.

A helyszínen üzemelő kávézó és pékség mellett a nagyobbik moziterem alkalmas egyebek mellett céges rendezvények, koncertek, vagy kisebb előadások, felolvasó estek, kiállítások megtartására, a kisebbik teremben pedig április elejétől hétköznaponként két időpontban művészfilmeket láthat a közönség a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) jóvoltából – sorolta Kárász Róbert. (Forrás: eloben.hu)

Az est fényét tovább emelte Mága Zoltán, Prima Primissima díjas hegedűművész és zenekarának hangulatos koncertje.

kép5Törőcsik Mari színművésznő egészségi állapota miatt sajnos nem tudott személyesen megjelenni a megnyitón, de kifejezetten erre az alkalomra írt levelében elmesélte: nagyon sajnálja, hogy nem lehet itt. A levél felolvasása után Kárász Róbert felhívta telefonon a művésznőt és kihangosítva beszélgettek egymással a körülbelül 150 fős nézőközönség előtt. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor Törőcsik Mari és Kárász Róbert egymást elismerve hálásan megköszönték az elmúlt idők áldásos munkáját, és együtt ünnepelték a megnyitó létrejöttét. Törőcsik Mari kifejezte háláját a támogatóknak a projekt megvalósulásáért, valamint kiemelte, hogy ez az esemény “élete legszebb pillanatai közé fog tartozni”. A közönség nagy tapssal és ovációval jutalmazta a művésznő kedves sorait, amelyek valószínűleg minden vendég szívét megérintették. A pontot az i-re a művésznőről szóló, fényes karrierjét bemutató videómontázs tette fel.

kép6A műsor után a tömeg megrohamozta az állófogadás keretében elfogyasztható finomságokat és italokat, addig a párom és én kerestünk egy félreeső kis helyet, ahol kényelmesen megpihenhetünk és megkóstolhatjuk az ízletes menüt. Miközben utat törtünk a tömegben, mindenfelé elismerő, boldog pillantásokkal találkoztam, amelyek még inkább emlékezetessé tették számomra ezt az estét.

Fotó: jozsefvaros.hu

Fotó: jozsefvaros.hu

Egy Down-szindrómás felszolgáló miután gratulált, mosolyogva kérdezte, hogy nincs e szükségünk valamire, mi pedig kértünk egy kólát. Hatalmas lelkesedéssel és örömmel hozta nekünk az italt, miközben fotósok örökítették meg a szép pillanatot. Neki is, és nekünk is nagy sikerélmény volt ez, talán mondhatom úgy, hogy mind otthonra találtunk a Premier Kultcafénak köszönhetően. Akkor este éreztük, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk.

Ivanova Daniela

Forrás: eloben.hu

Fotók: Abai Róbert

Nyit az első fogyatékkal élőket foglalkoztató kávézó Budapesten

A gyakorlóteremben néma csendben figyeli Robi, Mónika, István, András, Marika, Elvira, Cecília és Ricsi Anna Lillát, aki egy rögtönzött előadásban megmutatja, hogy fog történni a felszolgálás november 16-tól a Nem Adom Fel Cafe&Bar-ban. Mindez akár egy hétköznapi jelenet is lehetne egy nyitás előtt álló kávézó stábjánál. Jelen esetben azonban a helyzet koránt sem ennyire egyszerű. Ricsi, a társaság egyetlen mozgássérült tagja kerekes székben ül, a többiek szellemileg sérültek.

A csendet markolni lehet a helyiségben. Mindenki feszülten figyel, miközben Anna Lilla fogadja a vendéget. Kedvesen, mosolyogva üdvözli, majd a pulthoz küldi rendelni, miközben ő előkészíti a betérő által választott asztalt. Az alkalmi vendég egy fehér sótartót kap a kezébe. Ez fogja jelezni a pincérnek, hova kell vinnie a rendelt ételt és italt. Anna Lilla feladata most egy muffin és ásványvíz felszolgálása egy olyan asztalhoz, ami a faltól kevésbé megközelíthető. Halkan odasúgja Nóra, az alapítvány PR-osa és a csapat trénere, hogy nem véletlenül ezt az asztalt választotta a vendég. Meg kell tanulniuk megoldani a nehéznek tűnő feladatot is. Most már én is árgus szemekkel figyelem az eseményeket. Anna Lilla határozott léptekkel viszi a tálcát az asztalhoz. Egy pillanatra megtorpan az új helyzet láttán, de tudja, gondolkodásra nincs idő, cselekedni kell. Óvatosan félrehúzza kicsit az egyik széket, s szépen, szabályosan a vendég elé helyez mindent. Majd jó étvágyat kívánva, távozik. A vendég végez, elköszön és távozik. Jöhetnek az utómunkálatok. Anna Lilla törlőruhát és tálcát kér a pultnál, majd miután mindent összeszedett az asztalról, gondosan letörli, megigazítja a székeket és a használt eszközöket a pulthoz viszi.

Nemadomfel fotó 1

A feladat befejeződött, Anna Lilla jutalma tapsvihar. Gyors léptekkel visszaül a még mindig tapsoló csapattársaihoz, és határozottan hátradől a székben. Nóra lépésről-lépésre elemzi a helyzetet, hogy mindenki most is jól az eszébe vésse, mik is a lépések egy ilyen esetben.

Elül a taps, megnyugodnak a kedélyek. Egyenként beszélgetésbe kezdek a személyzet tagjaival, hogyan is látják ők ezt a szakmát. Mennyire tartják nehéznek, van-e már gyakorlatuk, s mit szólnak Anna Lilla mai teljesítményéhez.

Gyorsan kiderül, Anna Lilla azzal, hogy felszolgáló lett, egyúttal a saját álmát is megvalósította. Kislány kora óta erre vágyott. Ezért egy pillanatig sem tartja nehéznek a feladatot, sőt, örül minden helyzetnek, hiszen a felszolgáláson kívül a kihívásokat is nagyon szereti. Cecília pont így érez, ő már egy kézben is tudja vinni a tálcát…illetve tudná, ha erre engedélyt kapna.

Szinte mindenki egyet ért Anna Lillával és Cecíliával a csapatban, már ami a kihívásnak való megelelést illeti, egyedül Móni és Robi kételkednek kicsit. Ők félnek. Soha nem csináltak még ilyen munkát, nem tudják, milyen lesz, amikor majd idegenekkel kell beszélgetniük. Amit történetesen nem szeretnek annyira. Szerintük jobb lenne előtte egy kicsit megismerni a vendégeket, de tudják, erre nem lesz idejük. De mire mindketten végigmondják a gondolataikat, már nevetnek, s a jól ismert mottót kántálják: nem adják fel, ezért biztos, hogy minden rendben lesz.

István jön a sorban. Szerintem „pályatévesztő”, hiszen elmondása szerint minden reggel ő készíti anyukájának és saját magának is a cappuccinót – ugyanazzal a forgatókönyvvel. Először az anyukájáét, akinek – miután a hab is elkészült a reggeli ébresztőre – színes cukorral ráírja, hogy „anyu”, s tálcán viszi neki az ágyba. Csak ezután következhet az ő adagja. Nevetünk mindannyian, amikor nem is értem, miért nem kávét főz, hiszen a szerviz már tökéletesen ki van dolgozva. De István nem bánja, hogy felszolgál, hiszen kihívásnak tekinti az új munkát. Ahogy kollégája, András is.

Nemadomfel fotó 2

Marika és Elvira a konyhán fognak segédkezni. Nevetve mondják, hogy nem bánják, hogy szendvicseket kell készíteniük, mert otthon is előfordul, hogy ez a feladat rájuk hárul, így nem lesz nehéz a munka, s boldognak érzik magukat, hogy sok finomság között lehetnek. Kérdésemre, melyik lesz szerintük a legfinomabb szendvics, egyöntetűen a halhabosra szavaznak.

Ha kávézó máshol még nem is működik az országban, azért van három olyan étterem, ahol a konyhától a pultig, a felszolgálóktól a takarító személyzetig, mindenki fogyatékkal élő.

2007-ben az Ízlelő családbarát étterem volt az első, mely megváltozott munkaképességű és sérült embereket kezdett foglalkoztatni Szekszárdon. Társadalmi vállalkozásként működik. Fenntartója a Kék Madár Alapítvány, többek között támogatott foglalkoztatással foglalkozik fogyatékkal élők és sérültek körében, valamint segítséget nyújt azoknak a családoknak, ahol beteg gyerekeket nevelnek. Jelenleg 17 állandó kollégával dolgozunk, ebből 15 fogyatékos.

2012-ben a Hatpöttyös étterem is belevágott ebbe a nem mindennapi feladatba Székesfehérváron közhasznú, nonprofit kft-ként, családi vállalkozás formájában.  Egy EU-s pályázat segített az építkezésben, egy OFA pályázatból történt a finanszírozása a berendezéseknek, és mindkettő mellé nagyon sok önerő volt szükséges. A kezdeti költségek kb. 1/3-át fedte le a két pályázat, a többi pedig önerő volt, így az első másfél év működtetése teljesen saját pénzből történt. 18 állandó, határozatlan idejű kolléga dolgozik az étteremben, amiből 15 megváltozott képességű.

2014-ben Miskolcon nyitotta meg kapuit a Batyu-Téka, melyet a Szimbiózis Alapítvány nonprofit kft-je működtet. A költségek egy részének finanszírozására pályázati forrásbevonással történt, de jelentős önerőt is biztosítani kellett.

Az étteremben 4 fő dolgozik fixen (az üzletvezető+3 fő, akik a kiszolgálásban dolgoznak), valamint naponta 3-4 fő fogyatékossággal élő fiatal (főként autizmussal élő és értelmileg akadályozott személy), akik körforgásszerűen az alapítvány intézményeiből (lakóotthon, nappali ellátás) érkeznek, terápiás munkavégzés céljából.

A sort Ricsivel zárom. Szellemileg teljesen ép, így a felszolgálói munka elméleti elsajátítása nem okoz számára problémát. Az viszont annál inkább, hogy az egyik kezével a kerekes széket kell hajtania, míg a másikban a tálcát viszi.

“Nagy kihívásnak tartom. Nem egyszerű hajtani a széket és a tálcát vinni, de most van a gyakorlás időszaka, s egyre jobban megy. Nagyon szeretek az emberekkel beszélgetni és viccelődni, így remélem, ez majd kompenzálni fogja azt, ha valakinek a nyakába borítok egy forró kávét.”

A teremben felzúg a nevetés, hiszen már mindenki várta, hogy Ricsi valami szellemeset mondjon. Míg Ricsin nevetgélünk és ugratjuk, sütemények kerülnek az asztalra, s az est hátralévő részében mindenki már inkább ezzel foglalkozik.

Ilyen hely nem volt még Budapesten. Sőt, ebben a felállásban sehol. Hiszen az országban nincs olyan kávézó, ahol fogyatékkal élők alkotnák a személyzetet éppúgy a vendégtérben, ahogy a konyhában.

Elsőnek lenni mindig jó. Tudják ezt ezek a fiatalok is, ezért lelkesek, szorgalmasak, nyitottak az új befogadására, és nem utolsó sorban, szinte mindannyian nagy kávérajongók.

Nemadomfel fotó 3

Csorba Nórát, a Nem Adom Fel Alapítvány PR-osát kérdeztem.

Kiknek és miről szól a Nem Adom Fel Alapítvány?

Ha nagyon definíció-ízűként szeretnék fogalmazni, akkor úgy hangzik, a 18 év feletti, megváltozott munkaképességűek munkaerő piacra való integrálása a fő célunk. Ami persze igaz, de ennél sokkal több. Az elmúlt 10 évben igyekeztünk nem csak a sérült embereket beilleszteni a társadalomba, hanem az arra fogékonyaknak megmutatni ennek a világnak a sokszínűségét. Így tudott létrejönni a Nem Adom Fel Együttes is, amit sok közismert személy támogat. Valamint, van egy „érzékenyítő csapat”-unk, akik rendszeresen tartanak tréningeket és előadásokat nagyvállalatoknál, állami intézményeknél, hogy a vezetők és az alkalmazottak hogyan segítsék a hozzájuk kerülő sérült embereket. Ez az egyik leghatékonyabb programunk a sztereotípiák szertefoszlatására. S most következik majd a Nem Adom Fel Café&Bar, ami terveink szerint ugyanolyan erővel fog tudni hatni ebben a kölcsönös integráló folyamatban, mint amikor cégekhez vonulunk ki.

Mire gondolsz pontosan?

Egy kávézó mindig jó terep a találkozásokra. S nekünk pont erre van hatalmas szükségünk. Itt tudjuk leginkább megmutatni, hogy a sérült és megváltozott munkaképességű emberek pont olyan feladatokat tudnak ellátni az életben, mint bárki más. Ez egy nagyon kötetlen hely lesz, hiszen szeretnénk a vendégeknek megmutatni azt az arcunkat, amilyenek valójában vagyunk.

Mit lehet tudni a személyzetről?

Ez egy válogatott társaság. Két castingon vagyunk már túl. Ez is pont az élet egyéb részének megfelelően történt. Meghirdettük lakóotthonokban, napközi otthonoknak a státuszokat. Az érdeklődőknek be kellett nyújtani egy önéletrajzot. Miután meghallgattuk őket volt egy kicsi gyakorlat is. Ennyi. Igyekeztünk különböző személyiségeket találni, mert kellettek emberek a konyhába és a vendégtérbe is. Egyedül a pultba nem kerestünk senkit, mert ott én leszek az egyik kolléganőmmel.

Gondolom, nagyon heterogén csapatot sikerült így összeválogatnotok. Mennyire tudtátok őket hatékonyan együtt képezni?

Furcsa kis világ ez. Sokszor azt hiszi az ember, hogy ő formálja őket, közben pedig pont fordítva történik minden. Hatalmas lelkesedéssel álltak ehhez a folyamathoz. De természetesen volt egy speciális tananyag, amit hárman állítottunk össze. Koszta Attila, Tunyogi Szilvia és én, akik az alapítvány munkatársai vagyunk, s jól ismerjük a fogyatékkal élő fiatalok szokásait. Három hétig képeztük őket. A szellemileg sérült emberek bizonyos specializációkkal működnek. Ennek a társaságnak minden tagja hihetetlenül fogékony. Ezen, vagyis a felfogóképességükön tudtunk rájuk igazán hatni. A viselkedéskultúrájuk az adott. Ők ilyenek, ebben képtelenség változást elérni, de ez nem baj, hiszen mindenki nagyon pozitív személyiség. Ennél többet akkor sem tudtunk volna kihozni belőlük, ha akartunk volna. Így nem maradt más dolgunk, mint a technikai rész alaposabb elsajátíttatása. Tálcafogás, asztaltakarítás, jobb oldalról való szervírozás, stb.

A konyhában dolgozókat is ennyire könnyű volt betanítani? Mert azért az más terep.

Nem volt nehezebb. De nekik lesz segítségük. Egyrészt, a konyha fő munkatársai az alapítványnál dolgozó kollégák, akik bármikor, bármiben segítik őket. Valamint, minden munkafolyamatról fázisfotók készültek, amik a falra lesznek ragasztva. Így pontosan tudni fogják, melyik szendvicset, hogy kell összerakni, ahogy azt is, mikor, hol kell mosogatni.

Nemadomfel fotó 4

Mi volt a legnehezebb lépés a képzés során?

A sérült emberek érzékenyebbek és ezért valamivel bizalmatlanabbak is. Leginkább olyan emberekkel szeretnek beszélgetni, akiket ismernek, vagy akiket megkedvelnek. De egy kávézóba legtöbbször idegenek érkeznek. Amennyire lehetett, igyekeztünk ezt a helyzetet gyakoroltatni velük. Talán a létező összes emberi természetet és viselkedésmintát reprodukáltuk nekik. (nevet) Ösztönösen megtanulták már az életben, hogyha baj van, ahhoz az emberhez mennek segítséget kérni, aki közel áll hozzájuk. S mivel mi ott leszünk, lesz kihez fordulniuk.

De azért mégsem ugyanaz, ha te játszod a haragos vendéget.

Ez igaz. De én nem vagyok a barátjuk a hétköznapokban sem, ezt ők is tudják. Hosszú ideje tekintenek rám úgy, mint aki a vezetőjük. Egyedül Ricsinél volt ezt nehéz megoldani, mert vele három éve dolgozom együtt, mint az alapítvány munkatársával. Most pedig a főnöke leszek. Leültünk és megbeszéltük ezt a helyzetet… ahogy az élet más területén is pont így történt volna. Számomra inkább a többiekben való gondolkodás volt nehezebb. Akikkel most dolgozni fogok, mindannyian idősebbek nálam. Nekem lélekben ezt sokkal nagyobb meccs volt lejátszanom, hogy hol vagyok én hozzájuk képest a magam 22 évével.

S teljesen elfogadtattad velük, hogy te vagy az elsődleges bázisuk mindenben? Hiszen értem én, hogy nagyon sok szituációs gyakorlaton túl vagytok, de az nem az élet.

Most úgy néz ki, mindent tudnak, minden érzést a helyén kezelnek. Amikor majd megnyílik a kávézó, egészen biztos, hogy lesznek nehéz pillanatok. Akkor semmi nem fog számítani, beülök az illetővel egy 2*2 méteres szobába, s addig nem megyünk ki, addig beszélgetünk, amíg a lelkében minden a helyére nem kerül. Nem lehet, s nem is akarom másképp kezelni őket, mint ahogy eddig tettem.

Nemadomfel fotó 5

Vannak benned kételyek?

Inkább csak elő félelmek. Nagyon intelligensnek tartom őket ahhoz, hogy az ingereket jól le tudják vezetni. Elraktározzák ők a negatívumokat, ahogy bárki más, de tudnak tovább menni. Magamtól jobban tartok. (nevet) Hihetetlenül pörgős ember vagyok. Félek, hogy néha lemaradok majd egy olyan pillanatról, amiről nem kellene. Én most pl. azt tanulom, hogy kicsit lelassítsak, figyeljem a pillanatot, hogy ne rögtön a következő lépést nézzem. Feltétlenül látnom kell, hogy senki ne legyen elnyomva vagy túlértékelve a csapatból, hanem mindenkit egyformán kezeljek. Hiszen Budapesten úttörők leszünk. Nincs még olyan hely a városban, ahol fogyatékkal élőket foglalkoztatnának. Látnom kell mindent, hogy tovább tudjam adni azoknak a gyakorlati dolgokat, akik ezután akarnak majd ilyen helyet nyitni.

A személyzeten túl mit kell tudni a kávézóról?

Kb. 80 férőhelyes lesz maga a kávézó a 200 nm alapterületből, ahol kávét, üdítőt, salátákat, hideg és melegszendvicseket, részben általunk készített süteményeket és alkoholt lehet majd kapni. Szeretnénk az árakat viszonylag alacsonyan tartani, így a Tchibo –val szerződtünk le. Ugyanis a kávézón túl, van egy elég nagy rendezvényhelyszínünk is, így a koncepció kialakításánál azt is figyelembe vettük, mit érdemes tartanunk egy esetleges rendezvény szemszögéből. A konyhánk úgy van berendezve, hogy bármikor meleg konyhává lehet alakítani, ami a későbbi tervünk. Egyelőre a kávézó a fontos, hiszen abból van a környéken kevés. Viszont marad még kb. 120 nm-ünk, amit majd ki kell használnunk a későbbiekben, ezért egyrészt közösségi térként szeretnénk funkcionálni kiállításokkal, koncertekkel, sorolhatnám.

Ez hatalmas költséggel jár.

Különböző támogatásokkal és összefogással jött létre a koncepció. Több millió forintot nyertünk OFA pályázaton, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma is támogat bennünket. A Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet is nagyon sokat segített, amely mellettünk a fő üzemeltető. Magánszemélyek és a cégek is támogattak bennünket, ahogy civil szervezetek is, pl. a tananyag kidolgozásában. Ez egy nagyon nagy együttműködés eredménye lesz.

Mindez a 8. kerületben. Nem lett volna jobb a belváros?

A többrétű integráció miatt megyünk leginkább oda. Bárhol a városban érdeklődéssel figyelnének bennünket. Azt gondolom, kevésbé meghatározó a kerület egy sérülteket foglalkoztató kávézó tekintetében. De mi az Óbudai Egyetem mellett leszünk, azért az már nem egy annyira rossz környék.

Mik a távlati terveitek?

Ez egy lassúbb folyamat lesz. Nyilván ez elején látni szeretnénk, mit szeretnek a környékbeliek, valamint a srácok, hogy bírják majd mindezt abban a 4 vagy 6 órában. A legfőbb vágyunk, hogy a cateringünket ki tudjuk majd vinni különböző külső rendezvényekre. Ez már gyerekcipőben meg van most is, de az igazi mégis csak az lenne, ha ezt a Nem Adom Fel Cafe&Bar tudná megtenni a későbbiekben.

 

Forrás: diningguide.hu

Mozgalmas július a XIII.-XIV. kerületben

Cicakávézó

Első programunkon (13-a, hétfő) egy igazán különleges és hangulatos kávézóba látogattunk el, ahol a kulináris élvezetek mellett, nem csak egymás, de a selymesen doromboló cicák társaságát is élvezhettük. Dóri, egy tagunk a XIV. kerületből, kollégáim Vera, Abi és én nagyon jól éreztük magunkat, sajnálhatja, aki kimaradt az élményből. Különleges sütiket kóstoltunk, hozzá forró csokit és almafröccsöt kortyolgattunk, közben szebbnél szebb bársonytalpúakban gyönyörködhettünk. Nassolás közben legjobb beszélgetni is, szóba kerültek többek között a jövőbeni tervek, ötletek a klub programjaival kapcsolatban. Később körülnéztünk kicsit ezen a nem mindennapi helyen.
A kávézónak két jól elkülönített tere szépen kidolgozott, részletgazdag, emellett igazi cicaparadicsom. A belső helyiségben faburkolatú falakon mászókák  és pihenőboxok egész sora várja a bentlakókat, a vendégek pedig dizájnos raklap asztalokhoz, párnázott padokra ülhetnek le, várva, hogy a cicusok tiszteletüket tegyék mellettük. Ez afféle társalgótér, kényelmes és hívogató, az ember akár el is bóbiskolhat itt, követve a a négylábú házigazdák példáját. Mi a külső kávézóhelyiséget választottuk, itt kényelmes székek, elegáns üvegfedelű asztalok várják a vendégeket, a falakon persze cicás festmények, művészi grafikák és minden, mi macskaszemnek ingere. Némely asztalnál egy jógi nyugalmával vetekedő “asztali dísz” is akad, aki épp ott tölti napi 16 óra alvásának valamelyik tíz percét az üldögélők társaságában. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de a személyzet nagyon kedves gesztusként odahozott nekünk egy gyönyörű oroszkék cicát, szürkés, selymesen csillogó bundáját élmény volt megsimogatni. Türkizzöld szemeivel bágyadtan pislogott, mint aki már hozzá van szokva a rajongókhoz. Dóri a program záróakkordjaként fotót is készíttetett velem egy nagy fekete-fehér main coon macsekkal, hát hiába, a cicás selfie-t nem lehet kihagyni, így már biztos maradandó az élmény.

Gárdonyi strand

Második programunkkal (19-e, vasárnap) a nyári hőség ellen indítottunk kifejezetten kellemes támadást, naptejjel (már aki előrelátó volt), hideg üdítővel, törölközővel és matraccal felvértezve. A gárdonyi strandfürdőbe látogattunk el, ahová kisebb bolyongás után oda is találtunk. A strand területére belépve szinte azonnal megleltük a tökéletes őrhelyet egy fa terebélyes lombja alatt, közel a büféhez (ezért jó nyitásra érkezni). Erre a programra a tagok közül Tibor, kísérője Móni, Dóri és négylábú segítője Ében, valamint önkéntesünk Eszter mellett a XIX kerület egyik mentora István, a párom Dani, és az anyósom kísért el minket, azaz Verát és engem. Szikrázó napsütés, a Velencei tó vize 20-22 fokos, mi kell még? Hát egy matrac, amivel el lehet mókázni kicsit. Strandon mókában sosincs hiány, akinek kedve volt, azt megúsztattuk és szabálytalan időközönként bele is borítottuk az amúgy barátságosan sekély vízbe. Különösen a fiúkat, mert a nők már csak ilyenek ugye.
Az első két-három mártózás után meg is éheztünk kellőképpen, úgyhogy előkerültek az uzsonnák, mi pedig a párommal és Anyukával a büfé felé vettük az irányt, mert nincs pancsi lángos és jégkrém nélkül! Nem bántuk meg, finom volt. Kis délután szunya, beszélgetés, majd még egy utolsó fürdés, aztán szomorú búcsút vettünk a víztől, ki barnára, ki pirosra sülve szedelőcködött. Én már nagyon régen vágytam strandra, úgyhogy azt hiszem ez volt az eddigi legjobb klub program, amin részt vehettem, persze a lényeg, hogy a többiek is nagyon élvezték. Tibor külön megköszönte, hogy vasárnapra szerveztük, mert így ő is el tudott szabadulni a munkából.

Kisvonatozás a Margit-szigeten

A harmadik júliusi kiruccanást (21-e, kedd) a Margit-sziget szépségeit kiélvezve töltöttük. Zsuzsa, a XVII. kerület egyik mentorának remek javaslatára nyitott kis turistavonatra szálltunk, hogy magnó-guide segítségével megismerkedhessünk nem csak a Sziget különböző részeivel, hanem történetével és sok egyéb érdekességgel, köztük a hely fontosabb látványosságaival, szobraival, épületeivel is. Körútunk a zenélő szökőkútnál indult és a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a Palatinus strand, a Japán kert, a víztorony és a kolostorromok érintésével, egészen az Árpád-hídig vezetett, majd vissza. Ami a guide-on nem hangzott el, azt én igyekeztem elmesélni a népes kis csapatnak. Erre a programra kifejezetten sokan látogattak el, Verán és rajtam kívül ott volt még Kata, a VII-VIII. kerület új mentora, Károly, a XI. kerület egyik mentora, Zsuzsa mentortársa Péter, a XIX. kerület mentorai: Ildikó és István, valamint hét klubtag a XIII-XIV-ből. Mikor visszaértünk, a kút épp a Micimackó egyik strófájába kezdett bele, utána talán Bach következett éles váltással. Úgy tűnik, széles a repertoár. Élményektől és információktól zsongó kobakunkat végül egy kis hideg nyalánksággal hűtöttük le, lévén közel a kisvonat állomáshelyéhez találtunk egy remek olasz fagyibódét, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint tejszínes kókusz, mazsolás puncs, ribizli, karamell és tiramisu. Ennél jobb zárást aligha találhattunk volna ki a programnak.

Susovich Erika

Változatos programok a XIII-XIV. kerületi Közösség Lámpásainak háza táján

Kép forrása: norwinband.net

Kép forrása: norwinband.net

13-án hétfőn a nagy melegre való tekintettel egy hangulatos kávézót látogatunk meg, melynek különlegessége, hogy miközben az ember jeges teáját kortyolgatja, izgága és érdeklődő vagy épp buddhai nyugalommal meditáló cicák veszik körül. A tíz szőrmók hamar belopja magát az vendégek szívébe, ami nem is csoda, nem csak kedvesek, de játékosak is, igazi kis kópék. Egy jó hangulatú beszélgetés és kellemes frissítő tökéletes kiegészítője a simizni való bársonytalpúak doromboló asszisztenciája. Még mielőtt minden tagotok elmacskásodna otthon, tartsatok inkább velünk!

Következő programunk, még mindig a kánikula elleni küzdelem jegyében, egy gárdonyi strandolás, 19-én vasárnap. Mi sem jobb a hőségben, mint megmártózni a hűs habokban és árnyékban heverészni, aztán ha kedvünk támad, vizibicajozni egy nagyot? Ha pedig megéheztünk a tekerésben, lángosra és fagyira fel! Ne csak a pancsoló kislány élvezze a strandot, gyertek velünk Ti is!

Harmadik programunk a klub, ami a múlthavi Vakok kertjében megrendezett szabadtéri piknik sikerérén felbuzdulva, ismét a természet lágy ölén várja látogatóit, 21-én kedden, ezúttal a Margit-szigeten. Sétálunk egy nagyot, úgyhogy akinek van kedve, kutyust is hozhat. Ha lesz aznap kisvasút, azt is kipróbáljuk és a tervek szerint egy fagyizót is útba ejtünk, úgyhogy az ízlelőkéteket se hagyjátok otthon!

A programokkal kapcsolatban tovább tájékozódhattok Jánosi Veronikánál a lampas.bp13@gmail.com e-mail címen vagy a 0670/984-5071-es telefonszámon.

Mindenkit szeretettel várnak a XIII-XIV. kerület Közösség Lámpásai:
Jánosi Veronika és Susovich Erika