Kerületünk szociális szolgáltatásairól az Erzsébetvárosi klubon

Kerületünk szociális szolgáltatásairól az Erzsébetvárosi klubon

Kedves klubtagok, Tisztelt érdeklődők!

Sok szeretettel hívjuk Önöket az Erzsébetvárosi Lámpás klub szeptemberi klubnapjára. Múlt hónapban, bizonyára sokan emlékszünk rá, a teljesség igénye nélkül próbáltam online bemutatni a kerületünket, annak részeit. Most ismét eljött az idő, hogy személyesen találkozzunk, és arra gondoltam, beszélgessünk kicsit a szociális szolgáltatások igénybevételének lehetőségeiről kerületünkben. Mit is rejt magában a Bischitz Johanna Szociális Szolgáltató Központ? Mely korosztálynak, miféle szolgáltatásokat nyújtanak?

Kinek van már bármiféle tapasztalata a szolgáltatásokkal kapcsolatban?

Időpont: 2024. 09. 19. 14:00-16:00

Helyszín: KlauDió Civil Központ

Cím: 1072 Budapest, Nagydiófa u. 34.

Visszajelzéseiket 2024. 09. 17-én 12 óráig várjuk a részvételről a lenti elérhetőségek valamelyikén. Kíséretet a klubnapra sajnos csak előre egyeztetve, igen korlátozott mértékben tudunk biztosítani. A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk mindenkit, látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékkal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket. Kérjük, amennyiben ismersz olyat, aki szívesen segítené önkéntesként klubjaink és programjaink lebonyolítását (főképp kísérésben), ajánlj neki minket!

Klubjaink és programjaink Erzsébetváros önkormányzatának támogatásával valósulhatnak meg.

Jánosi Veronika

Közösségi civilszervező

Elérhetőségek:

Mobil: +36 70 387 52 66

E-mail: erzsebetvaros.szervezo@vgyke.com

 

 

 

 

 

 

 

 

Kirándulás és retrómozi – búcsúzunk a nyártól

Szentendrei kiruccanás fotó 1

A kollégák közül Verán és rajtam kívül a részt vettek a programon a XI. kerület mentora, Károly, a XIX-é, István, valamint Újpestről Abi és Panka. Hajón közelítettük meg a célállomást, ami már önmagában is élmény, főleg, hogy már akkor is magasan járt a hőmérő higanyszála. Nem is csoda, hogy első utunk egy kellemes fagyizóba vezetett, ahol mindenki lehűthette kicsit magát. Utána a Kovács Margit Múzeumot látogattuk meg közkívánatra, ahol a képzőművész legkülönlegesebb munkáit csodálhattuk meg, többek között érdekes szobrokat, színpompás mozaikképeket, és népi motívumokkal díszített cserép- és porcelánedényeket. Mivel a kiállítás csak részben volt akadálymentesítve látássérültek számára, a narrációt a látó kollégák biztosították. Az első néhány terem megtekintése után egy filmvetítésre invitált bennünket a Múzeum egyik munkatársa, így megismerkedhettünk Kovács Margit munkamódszerével és végigkövethettük a látott alkotások közül némelyik megszületésének minden mozzanatát. Az utolsó teremben a legfontosabb műalkotások kicsinyített reprodukcióival lehetett közelebbről megismerkedni, immáron tapintható formában.

A kirándulás következő helyszíne a BKV Városi Tömegközlekedési Múzeum volt, ahol szó szerint testközelből élhettük át az óriási masinák fejlődéstörténetének különböző állomásait. Jómagam gyermeki lelkesedéssel ültem fel egyik fényesre suvickolt, faburkolatú belső térrel ellátott retróvillamosról a másikra, tekergetve a kormánykerekeket és nyomogatva a különböző gombokat, miközben megelevenedtek előttem a 20-as, 30-as, 40-es évek Budapestjének kávéházi hangulatú fekete-fehér pillanatképei. Volt itt többek között, régi, lekerekített orrú trolibusz, csuklós ikaruszok a 80-as évekből, a már említett furcsa formájú villamoscsodák, sőt lóvasút. Nem csak magukat a járműveket csodálhattuk meg és járhattuk végig, hanem azok kiegészítőit, síneket, váltókat, régi menetleveleket és egyéb közlekedéstörténeti relikviákat is megismerhettünk. Ezt a kiállítást nem csak olajszagtól megrészegülő férfiaknak ajánlom, mindenkinek nagy élmény, kortól, nemtől függetlenül.

Retromozi fotó2

Második programunk 25-én egy, a régi idők hangulatát idéző kertmozizás volt nálam, a teraszon, 5 tag, egy kedves önkéntesünk Eszter, a XI. kerület mentora Károly és a házigazdák, valamint természetesen Vera részvételével. Párom komolyan vette a programot és tényleg sikerült úgy berendeznie a teret, mintha egy moziban lettünk volna: padokból, székekből nézőtér alakult, a technikai apparátust pedig úgy helyezte el, hogy tökéletesen érvényesüljön a hang- és képélmény. Szendvicset és popcornt majszoltunk, hozzá hideg üdítőt kortyolgattunk, miközben egy igazi békebeli magyar szitkomot néztünk, a Szigligeti Ede vígjátéka nyomán készült Liliomfit, Makk Károly rendezésében, Krencsei Mariannal és Darvas Ivánnal a főszerepben. A vetítés különlegességeként és egyszersmind apropójaként szolgált, hogy a film hozzáférhető audio-narrált és feliratozott, tehát hallás- és látássérülteknek egyaránt akadálymentesített formában, így téve az élményt mindenki számára hozzáférhetővé. Nagyon jól éreztük magunkat és mivel a mozi – főleg kinn a szabadan – általános népszerűségnek örvend, jövőre se maradhat ki. Azt hiszem, méltóképpen búcsúztattuk a nyarat.

Susovich Erika