Október 5-én Hernádi Paula grafikusművész, Ferenczy Noémi díjas zománcművész, Jel-kép, tűzzel-vassal című kiállítására látogattunk el klubtagjainkkal, a Nagy Balogh János Kiállítóterembe. Megtisztelő és egyben öröm volt számunkra, hogy az alkotóval is találkozhattunk. 2015 novemberében jártunk már Fajka János tűzzománc kiállításán, így kíváncsian vártuk a mostanit.
Rendszeres látogatói vagyunk a kiállításoknak, mert Mohay Orsolya művészettörténész akadálymentessé teszi számunkra. A képeket narrálja, minden kérdésre válaszol, hogy a látássérültek is élvezhessék a műveket. Szerencsére a zománcképek tapinthatóak is, ami segít a jobb megértésben.
Mohay Orsolya sorra bemutatta a kiállított műveket, Hernádi Paula pedig válaszolt kérdéseinkre, és elmondta milyen technikával készíti a képeket. A gazdag színárnyalatok eléréséhez olyan vékonyan kerülnek egymásra a színek, hogy átdereng az alatta lévő. Ezeket a képeket, nagyobb méretük miatt, nem ecsettel, hanem szórópisztollyal fújja. Azt is megtudtuk, hogy évtizedekig Kispesten élt, és lélekben mindig kispesti marad.
Vitrinekben ki voltak állítva a művésznő oklevelei, és Ferenczy Noémi díja, amit meg lehetett tapintani.
Hernádi Paula előbb az egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán, majd 1977-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1977 óta kiállító művész, festményeivel, grafikáival és tűzzománc-alkotásaival sikerrel szerepel hazai és külföldi kiállításokon is, művei többek között Svájcban, Svédországban, Ausztriában, Kanadában és Németországban is megtalálhatók.
Köszönjük a szíves fogadtatást, örültünk a személyes találkozásnak, és annak, hogy részesei lehettünk egy csodálatos akadálymentes kiállításnak!
A programról tv felvétel készült, az M1 Esély című műsorában lesz látható.
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
kiállítás Archives - Oldal 3 a 5-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Találkozás Hernádi Paulával
Október 5-én Hernádi Paula grafikusművész, Ferenczy Noémi díjas zománcművész, Jel-kép, tűzzel-vassal című kiállítására látogattunk el klubtagjainkkal, a Nagy Balogh János Kiállítóterembe. Megtisztelő és egyben öröm volt számunkra, hogy az alkotóval is találkozhattunk. 2015 novemberében jártunk már Fajka János tűzzománc kiállításán, így kíváncsian vártuk a mostanit.
Rendszeres látogatói vagyunk a kiállításoknak, mert Mohay Orsolya művészettörténész akadálymentessé teszi számunkra. A képeket narrálja, minden kérdésre válaszol, hogy a látássérültek is élvezhessék a műveket. Szerencsére a zománcképek tapinthatóak is, ami segít a jobb megértésben.
Mohay Orsolya sorra bemutatta a kiállított műveket, Hernádi Paula pedig válaszolt kérdéseinkre, és elmondta milyen technikával készíti a képeket. A gazdag színárnyalatok eléréséhez olyan vékonyan kerülnek egymásra a színek, hogy átdereng az alatta lévő. Ezeket a képeket, nagyobb méretük miatt, nem ecsettel, hanem szórópisztollyal fújja. Azt is megtudtuk, hogy évtizedekig Kispesten élt, és lélekben mindig kispesti marad.
Vitrinekben ki voltak állítva a művésznő oklevelei, és Ferenczy Noémi díja, amit meg lehetett tapintani.
Hernádi Paula előbb az egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán, majd 1977-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1977 óta kiállító művész, festményeivel, grafikáival és tűzzománc-alkotásaival sikerrel szerepel hazai és külföldi kiállításokon is, művei többek között Svájcban, Svédországban, Ausztriában, Kanadában és Németországban is megtalálhatók.
Köszönjük a szíves fogadtatást, örültünk a személyes találkozásnak, és annak, hogy részesei lehettünk egy csodálatos akadálymentes kiállításnak!
A programról tv felvétel készült, az M1 Esély című műsorában lesz látható.
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Van még hely, ahol nincs digitális lábnyom? Igen, van és mi odamegyünk!
Október 13-án a hónap legszerencsésebb napján találkozzunk 9-kor a 3-as Metro Deák téri megállójában!
Kérjük, részvételi szándékodat jelezd légy szíves, mert az első 15 jelentkező részvétele ingyenes lesz!
Nem hívtuk ki a Tűzoltókat, hanem mi mentünk hozzájuk hűsölni!
A cím nem szó szerint értendő. Tikkasztó melegben értünk oda a Katasztrófavédelem Központi Múzeumába, ahol szintén meleg volt, viszont olyan érdekes világba csöppentünk bele, hogy egészen elfelejtettük, hogy szakad rólunk a víz.
A múzeum anyaga történeti áttekintést nyújt a tűzoltásról, amit egy a szakma iránt elkötelezett idegenvezető segítségével sikerült megnézni.
„Az első terem tablói az ősember kiszolgáltatottságát, az ősnépek babonás tűztiszteletét, a tűzistenek kultuszát, a tűzoltással kapcsolatos első törvényt és domborműábrázolást ismertetik. Az ókor legszervezettebb tűzvédelme a Római Birodalomban valósult meg, katonai és önkéntes tűzoltó osztagok felállításával építési szabályok bevezetésével, víztárolók, vízvezetékek, tűzfigyelő tornyok építésével.”
Egy kezdetleges tűzoltó járművet láthattunk, amely egy szekérre rögzített tartály volt, amiről idegenvezetőnk elmondta, hogy egy ökör speciálisan kipreparált húgyhólyagjából készült, amibe körülbelül 1 köbméter víz fért bele.
„Hazánkban az egykori Pannónia provincia területéről számos tűzoltó vonatkozású emlék, kőfelirat került elő, közülük a leghíresebb az 1930-ban feltárt aqvincumi polgárvárosi tűzoltó laktanyánál előkerült víziorgona maradvány.”
A hangszert – amelynek a működő képes rekonstrukciója került kiállításra – a ráerősített bronz táblácska szövege szerint a parancsnok ajándékozta a tűzoltó testületnek i. sz. 228-ban.
Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje, aki római katonaként keresztény hitéért halt mártírhalált. Kultusza a középkorban terjedt el. Festett, barokk oltárszobrát 1733-ban Balthazar Jais osztrák képfaragó készítette, amit láthattunk kiállítva.
„A második terem a középkor tűzvédelmét, a városi polgárság, a céhek, a diákság tűzoltási szerveződését, a tűzi fecskendő feltalálását és fejlődését az első tűzszabályrendeletet mutatja be. Magyarországon már Szent István király törvénybe iktatta a tűzvészek vigyázását.”
A középkori városokban tűzfigyelő tornyokat építettek és a bakterek „tűzilármával” riasztottak veszély esetén.
Ma is ismert szöveget skandáltak a településeken esténként:
Éjfélt ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra!
Tűzre, vízre vigyázzatok, le ne égjen a házatok!
A XIV.-XV. Században találták fel a kézi vízipuskát, amelynek használatát, a vízi puskás céhlegényt örökíti meg Szilágyi Margit szobra. (Bronz szobor, ami az egyik képen látható is.)
Az 1600-as években elején jelent meg a gólyanyakú fecskendő, az első hatékony tűzoltóeszköz. A korszerű tűzoltási módok alapja 1672-ben Jan Van der Heyden holland festőművész és tűzoltóparancsnok által feltalált nyomótömlő alkalmazásával jött létre.
A nagyobb iskolavárosokban – Debrecen, Sárospatak, Kecskemét, Nagyenyed, Eperjes, Nagyszombati stb. – diáktűzoltóságok jöttek létre. A legismertebb debreceni testület az 1600-as évek elejétől 1880-ig működött.
A harmadik teremben kapott helyet a magyar szervezett tűzoltóságok megalakulásának története. 1835-ben elsőként az Első Aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar, 1866-ban a Soproni Torna és Tűzoltó Egyesület, 1870-ben a Pesti Önkéntes és a hivatásos tűzoltóság szerveződött meg.
A Fővárosi Tűzoltóság és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi Ödön (Széchenyi István kisebbik fia) akit a későbbi törökországi tevékenységéért a török tűzoltóság is megalapítójának tekinti. A gyáripar fejlődésével szükségessé vált nagyobb üzemeknél gyári tűzoltóságok felállítása. Elsőként 1855-ben a Duna Gőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára, majd 1860-ban a Budai Ganz Gyár alakított tűzoltóságot.
1858 óta létező hazai tűzkárbiztosítás lassan terjedt és csak szűk rétegeket érintett. Feszty Árpád Kárvallottak című nagyméretű olajfestménye egy falu leégésének tragédiáját örökíti meg, melyet ott helyben megtekinthettünk.
A negyedik terem a századforduló tűzoltás technikai eszközeit sorakoztatja fel. 1824-ben Szabó Pál és fiai szereztek szabadalmi védelmet gőzzel működtetett tűzoltófecskendőre. A sűrített levegős légzésvédő készüléket Kőszegi Mártony Károly hadmérnök találta fel 1830-ban. Szobra és készülékének modellje állít emléket a technikatörténet e nagy feltalálójának.
Az V. terem a motorizáció időszakát mutatja be. A kézi működtetésű fecskendőket felváltotta a gőzgép, majd a benzinmotoros szivattyúmeghajtás…… Szilvay Kornél fővárosi tűzoltó főtiszt több műszaki találmánya közül legjelentősebb a szárazoltógép meg alkotása, amely lehetővé tette a vízkár nélküli tűzoltást.
Ebben a korszakban a tűzjelzés eszközei is sokat fejlődtek, megjelentek a hőérzékkelők, az óraszerkezetes adatrögzítős tűzjelzők és az automatikus beépített oltóberendezések, a spinkler rendszerek. Láthattuk a Parlament füstjelző berendezését, ami egészen az 1986-ig használatban volt olyan biztonsággal, hogy soha nem fordult elő tűzeset. Az Operaház tűzvédelmi berendezése is ki volt állítva egy szemléltető rajzzal, hogy milyen pontokon tudta érzékelni az épületben az esetleges tűzveszélyt. Ezek a berendezések egy szépen, igényesen megformált bútorhoz, szekrényhez, illetve vitrinhez voltak hasonlóak.
A VI. teremben a II. világháborút megelőző időszak légoltalmi felkészülésétől a kilencvenes évek szervezeti átalakulásáig követhető a Magyar Tűzvédelem története. 1938-ban kezdődött a tűzoltóság kiképzése és korszerű felszerelése a légoltalmi feladatok ellátásához. A tűzoltók a II. világháború poklában egyedül viselték a hatósági légoltalmi szervezet vezetésével járó terhet és felelősséget, saját életük árán mentettek segítettek
Az önkéntes tűzoltóság – amely régi, a tűzoltószövetségek vezette szervezeti renddel a háború után megszűnt – az ötvenes években újraszerveződött. Az 1956-os eseményeiben hivatásukhoz méltóan, életük árán is helyt álltak, mentették az ország értékeit és az életeket.
Fény derült arra, hogy egyes épületek homlokzatán miért vannak elhelyezve kis bélyeg-szerű zománcozott táblácskák nyilakkal számokkal. Mindnyájan láttunk már ilyet, illetve akik nem azok számára most válhat ismerté, hogy ezek a tenyérnyi méretű táblák hivatottak megadni a legközelebbi tűzcsapnak az irányát méretét és távolságát.
Az utolsó teremben egy technikatörténeti tárlat készült A sugárcsövek és a vízeloltás fejlődéstörténete címmel. A XVII. századi gólyanyakú, az egyszerű, a különleges, a napjainkban használt sugárcsövek és a Szűcs István által megalkotott impulzusoltó kialakítását, működését és használatát szemlélteti.
A kiállítást egy 115 darabból álló tűzoltósisak gyűjtemény és egy tűzoltóérem és jelvénygyűjtemény zárta.
A múzeum tisztelettel adózik azoknak a nemzetközi hírű tűzoltóknak, akik a századfordulón több tűzoltó-világversenyen sikert-sikerre halmoztak, valamint azoknak a magyar feltalálóknak, akik több nagyszerű újítással írták be magukat a technika történetébe.
Ezúton is köszönjük a maradandó élményt!
Forrás: Az idézőjelben szerepelt szövegek a tablón szerepeltek, a többi saját jegyzet
Fotók: Katasztrófavédelem honlapja és saját
Kiss Julia
közösségi civilszervező
Rákosmente júniusi programjai
2017.06.01-jére a XIII. kerület egyik lámpása olyan programot szervezett, amelyben táncot tanítottak a senior korosztálynak. Ehhez a programhoz csatlakoztunk mi négyen Rákosmentéről. Egy rövid ismerkedéssel kezdtünk, majd megkapta a szót oktatónk: Fürstné Pannika, aki elmondta, hogy ez az örömtánc Németországból indult. Előbb kerekes székesekre találtak ki a koreográfiákat, majd később más fogyatékosoknál is alkalmazták. A tánc, a mozgás hatékonyan tartja karban a szellemi frissességet, és jól hat a mozgáskoordinációra is. Egy ülőtánccal, egy Harlekinnel melegítettünk be, majd következett egy kis nehezítés: egy állótánc, hogy végül egy cha-cha-cha zárja a napot, aminek a lépéseit már ismét ülve gyakoroltuk. Miután teljesen kifáradtunk, megbeszéltük, hogy ezt a lehetőséget minden klubbal megismertetjük, hogy akit érdekel a tagjaink közül, kipróbálhassák. A Lámpások pedig ezzel is színesíthetik és gazdagíthatják a programkínálatukat.
A kép forrása: http://www.eotvos10.hu
Idén 2017. 06.03-án tartották a gyereknapot a Napsugár Óvodában, ahol különböző programok és játékok várták az aprónépet és szüleiket. Ilyen volt a mazsorett bemutató, ugráló vár, és az általunk vezetett érzékenyítő program. Azok a gyerekek és felnőttek, akik meglátogattak minket, érdekes dolgokat próbálhattak ki. Az apróságok szemtakaróval, vagy anélkül kitapogathattak különböző tárgyakat, szagolhattak illatokat, és megismerkedtek a Braille ABC-vel és könyvvel. Meghallgathattak egy részletet a Pinokkió című könyvből, amiből megtudhatták, hogy miként fogadták testvérükké a bábok Pinokkiót. A felnőttek is érdeklődtek a továbbtanulási lehetőségekről és arról, hogyan lehet vakon tanulni. Péter megmutatta az Iphone-ja használatát is. Sajnos az időnk hamar elszaladt, de mi nagyon élveztük, hogy ott lehettünk.
2017. június 6-án különleges klubnapot tartottunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, ahol egy új rákosmenti tagot is köszönthettünk. Röviden bemutatkoztunk egymásnak, és elmondtuk hogyan működünk. Ezt követően a tagok közérdekű információkat hallhattak a Támogató Szolgálat által szervezett soltvadkerti nyári táborról, a tervezett szentendrei kirándulásról, és örömmel osztottuk meg azt is, hogy nyertünk a kerületi Civil pályázaton. Majd átadtuk a szót vendégünknek, Máté Gabinak, az egyetlen látássérült asztrológusnak. Gabit a lőrinci klubban ismertük meg, és előadását olyan jónak találtuk, hogy azt gondoltuk, hogy ez a téma a mi tagjainkat is érdekelheti. Gabi a meghívásnak örömmel tett eleget, így a rákosmentieket is beavatta a horoszkóp titkaiba. Elmondta, hogy azok a horoszkópok, amiket a rádióban és a TV-ben hallhatunk, nem konkrét személyre vonatkoznak, hanem az adott jegyre általánosan. Ahhoz, hogy valakinek konkrétan tudjon mondani valamit, ismernie kell az illető születési időpontját napra, órára és percre pontosan. Gabi felajánlotta a klub tagjainak, hogy ingyenesen elkészíti a saját horoszkópjukat azoknak, akik ezt kérik. A napot a névnaposok felköszöntése és Jana gitárjátéka zárta. A programon 17-en vettünk részt.
Mi rákosmenti lámpások 2017. június 8-án kirándulást szerveztünk a szentendrei Retro Múzeumba. Csatlakozott még hozzánk Angyalföld és Újbuda csapata is, így ez a program három kerület összefogásával és szervezésével valósult meg. Az Örsről indultunk, hogy ezt követően hajóra szálljunk, és ringatóztunk a Duna lágy hullámain. Megérkezve a múzeumhoz, már várt minket a vezetőnk: Istvánkó Károlyné Bea, aki elmondta, hogy ez a hely egy családi vállalkozás, amelyet a férje és ő hoztak létre. A látogatást kint az udvaron kezdtük régi autókkal. Megcsodálhattunk Trabantot, Zasztavát, Moszkvicsot, rózsaszín Cabriót, és oldalkocsis motorkerékpárt is. Néhányan dalra fakadtak és felidézték az ismert sláger részletét: „Trabanton szállni élvezet”. Az épületben korabeli lakást állítottak össze Varia bútorelemekből, a még mindig működő TV-ből régi reklámok szóltak. Egy másik teremben Keravill-t rendeztek be: láthattuk az első Commodore 64-es számítógépeket, rádiókat és barkács készletet is. Aztán búcsút vettünk a Retro Múzeumtól, és egy kis sétát tettünk Szentendre belvárosában. Már délután 3 óra felé járt az idő, amikor betértünk a La Mia nevű hangulatos étterembe, ahol mindenki kedvére fogyaszthatott valami finomságot, és amely jó megkoronázása volt a napunknak. A programon 24-en vettünk részt.
A Piroska Óvodában 2017. június 10-én családi napot rendeztek, amelyre minket, rákosmenti lámpásokat is meghívtak. Ezen a napon mindenféle programmal vártak kicsiket és nagyokat: volt itt ugráló vár, kutyás bemutató, tánc és tombola, valamint a felnőtteket rock koncert is szórakoztatta. A jól összeszokott csapattal együtt megérkeztünk az oviba, és elfoglaltuk a helyünket a ház árnyékában. A gyerekek és szüleik megismerkedhettek Boncával, a vakvezető kutyával és hallhattak a kutyatartás titkairól. Az asztalunknál tapintás segítségével összepárosító játékot játszottunk, illatokat szagoltunk, beszélgettünk, aztán Péter részleteket mesélt egy Braille mesés könyvből, a Pinokkióból. Sikerült kapcsolatot találnunk a Vöröskereszt munkatársával, akik szintén kitelepültek az oviba, és megállapodtunk abban, hogy eljönnek hozzánk is a klubba, és vérnyomást, vércukrot, koleszterint mérnek majd a tagjainknak ingyenesen. Ismét hasznosan töltöttük az érzékenyítő napunkat az oviban.
Amikor két éve érzékenyítettünk a Betlehem Óvodában megismerkedtünk egy anyukával, akinek időközben a gyerekei iskolások lettek. A gyerekei a Podmaniczky János Evangélikus Általános Iskolába kerültek. Ez az anyuka úgy gondolta, hogy az iskolásoknak is fontos, hogy ezekről a dolgokról halljanak. Felvette a kapcsolatot velünk, Rákosmente lámpásaival és az iskola igazgatónőjével egyeztetve meghívott minket 2017. június 12-ére. A program egy rövid megnyitóval kezdődött, ahol bemutatkoztunk és elmondtuk a látogatásunk célját. Az osztály 25 gyerekből állt, akiket két csoportra osztottak. A megnyitó után csapatunk kétfelé vált, a program egyik része egy tornateremben zajlott, és a gyerekek megismerkedtek a vakvezető kutyával, és a Braille írás rejtelmeivel, valamint azt is megtudhatták, hogy miként lehet vakon telefonálni. A másik teremben érzékenyítős játékokat játszottunk: folyadéköntést, zoknipárosítást, pénzfelismerést, és mindezt szemtakaró segítségével. A gyerekek kérdezhettek is tőlünk tabuk nélkül: így megkérdezték pl., hogy milyen előnyei vannak a vakságnak. A nap egy csoportkép elkészítésével fejeződött be. Aztán jött számunkra a nap legmeghatóbb pillanata, amikor a gyerekek a saját készítésű ajándékaikkal ajándékoztak meg minket, és megköszönték, hogy ott voltunk náluk. Öröm volt velük dolgozni!
2017. június 21-én világszerte a Jóga világnapját ünneplik. Nem volt ez másképp nálunk Rákosmentén sem. Kerületünkben a Rákosligeti Polgári Kör védnöksége alatt Fényünnepet, azaz jóga pikniket rendeztek a Heltai térre. Ennek a programnak Fábián Bea jógaoktató volt a szervezője, aki a Maros Moziban tart jógát felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A Heltai tér egy szépen rendben tartott füves, fás területén éppen Meridián torna zajlott, amelybe mindannyian becsatlakoztunk. A testükön lévő különböző pontokat (meridián) stimuláltuk, amivel az egészségünket, edzettségünket, fittségünket növeltük.
Aztán következtek a hangtáljaink (Zsuzsa). A bronz ötvözetből álló hangtálak hosszú utat jártak be, míg Ázsiából eljutottak hozzánk. A jógaszőnyegeken ülve körbeadtuk a hangtálakat, amiket a résztvevőink egy filc ütővel finoman meg is szólaltathattak. Kellemes lágy hangokat csalogattunk ki belőlük, amelyek harmóniát hoztak a testünkbe. Majd a hangfürdő következett, amelyet a hangtálak és a gong hangjaival kísértünk. Végül a cimball magas hangjára visszahoztuk a résztvevőinket a valóságba. Nagyon különleges érzés volt a szabadban játszani. Búcsúzóul, akik szerették volna, meg is szólaltathatták a gongokat. Programunkon 13 fő vett részt.
A zuglói lámpások az országgyűlés épületének meglátogatását szervezték meg 2017. június 26-án. Ez a program nagy sikert aratott, mi rákosmentiek is csatlakoztunk négyen, és még Győrből is érkeztek résztvevők. Szemerkélő esőben érkeztünk meg a Látogató Központ elé, ahol regisztrálás után kaptunk egy-egy audioguide-ot, amellyel tisztán hallhattuk az idegenvezetőnk hangját. Megtudtuk például, hogy a századelőn épült Parlament méreteit tekintve szinte egyedülálló a világon. Az építés során fontosnak tartották, hogy magyar emberek, magyar technológiával, és magyar nyersanyagokból építsék föl az épületet. Megcsodálhattuk a kupolacsarnokot, a felsőházi üléstermet is, és hallhattunk arról is, hogy a mai modern körülmények mellett milyen fontos a gyorsírók szerepe. A vezetés végén az épület üzemeltetésével kapcsolatos kiállítást is megtekintettük, és megtapogathattuk az ötágú vörös csillagot is, amely az ország házának tetejét díszítette a szocializmus időszakában.
Krayné Faragó Zsuzsanna közösségi civilszervező
Mátyás Király Palotájában jártunk!
Idegenvezetőnk G. Tóth Franciska volt, akit már az esztergomi Babits Mihály Emlékházban nagyon megszerettünk. Jó volt újra találkozni vele!
A séta során újabb és újabb meglepetések értek bennünket, noha már többen jártunk itt korábban is. A palota kőtárában jól esett a régi pince hűvösében elidőzni – és a Mátyás korabeli kutak és erkélytöredékekben meglátni a régi világ törekvéseit, a vörös márvány hűvösét kezünkkel tapintani.
A híres díszudvarban olyan hangulat lepi meg a látogatót, amilyen a reneszánsz korszak idején is lehetett, noha Visegrádon még viszonylag a kezdeti lépéseket tették meg a művészek és a mesterek, akiket Mátyás felesége, Beatrix királyné hívott ide Itáliából. Giovanni Dalmata neve fontos, hiszen Ő alkotta meg az 1000 Ft-os címletünkön is rajta lévő Herkules kutat. Ha az embernek van ideje igazán közelről nézni és érinteni ezt a kutat, valóban elhisszük Franciskának, hogy Dalmata kivételes tehetségű, egyéni művészi ötletekkel alkotó szobrászművész volt. A szép gránátalma füzérek díszítette kút valóban a gyönyörködésre szolgál, miközben az ember szelleme és lelke a vízcsobogást hallgatva megnyugszik. A kútból főleg az oldallapok maradtak meg épen, eredeti szépségükben és ezért ezeket nagy becsben tartják, és egy zárt teremben lehet megtalálni.
Az eredeti töredékek mellett kapott helyet a Múzsák kútja, amelyből annak idején vörös és fehér bor folyt, a korabeli vendégek nagy örömére és Mátyás király ünnepi pompájának fokozására. Ha elképzeljük, milyen lehetett a király 350 szobás régi palotája, megértjük annak a pápai követnek a levelét, aki az 1480-es években azt írta, hogy „kelt a visegrádi paradicsomból…”
A kiállítási tárlókban lévő gazdag leletanyagból legjobban a régi csirkecsontok tetszettek nekünk, amelyek a régészek „ínyenc fogásai”, ugyanis a konyhai szeméthulladékok között találták meg ezeket. A terem közepén egy 14. századi padlófűtéses udvarház makettje kapcsán a Mátyás előtt fontos király Károly Róbert emlékezete is előkerült. Ő 1323-ban fővárossá tette Visegrádot, a Fellegvárban őriztette a magyar Szent Koronát. Ebben a Duna menti házában érte őt és családját a magyar középkor egyik legsúlyosabb merénylete, amelyet Zách Felícián követett el. 1855-ben ezt a történeti eseményt énekli meg Arany János költőnk Zách Klára címmel. A balladát Franciska felolvasta nekünk.
Az I. emeleten Corvin János lakosztálya egy igazi kis minibirodalom – szalonnal, dolgozószobával és alvószobával. A fiatal herceg számára biztosan kényelmes szállás lehetett. A berendezése szerény, egyszerű, kevés bútortárgy is elég volt a lakószobákban. A sok szép és gazdag információ után igazán megszomjaztunk, és a palota büféjében uzsonnáztunk és kávéztunk egyet miközben idegenvezetőnk Áprily Lajos verseit olvasta fel nekünk, aki itt élt és alkotott Visegrádon, itt is halt meg, a visegrádi temetőben nyugszik.
Csak egy másfél órát kellett utaztunk Budapestről, és egy igazi felüdülésben volt részünk. Franciska csak annyit mondott a visegrádi történelmi séta után, hogy mostantól Újpest Lámpásai Visegrádot is beragyogják kedvességükkel és érdeklődésükkel. Ezt szívesen vállaljuk, és várjuk az esztergomi találkozást is a szintén gazdag múltra visszatekintő, Árpád-kori fővárosban!
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Vendégségben voltunk a Havanna lakótelepen!
A mai Havanna lakótelep az 1916-ban alapított Magyar Lőszergyár Rt helyén épült. A terület 100 éves történetét öleli föl a kiállítás.
Az I. világháború végén 1919-ben a Budapestre bevonuló román csapatok leszerelték és elszállították a gyár gépeit és ott maradtak a jó állapotú lövedéket gyártó telep sok, különálló, földszintes épülete és a vasúti sínrendszere.
„Az 1920 június 4.-én megkötött trianoni békeszerződés után megindult a menekültáradat a korábbi magyar területekről. Elhelyezésük különösen Budapesten járt komoly nehézséggel, mert itt már a háború alatt is nagy volt a lakáshiány és a túlzsúfoltság. A menekülők között sok ezren laktak pályaudvarokon, vagonokban.”
Egy részüknek jutott itt lakás, mert a Magyar Lőszergyár Rt-t. területén lévő épületállományt használták föl az elszállásoláshoz. Számos kedvező feltétel segítette és gyorsította a munkát: a fallal és vízelvezető árokkal körbevett lőszergyári épületegyüttes téglából készült, a területnek önálló vízellátása, áramfejlesztő generátora volt.
Az Állami lakótelepet 1945-ben Pestszentlőrinchez csatolták. A háború után továbbra is problémás, nehezen élő családok laktak itt, de a többség számára az alapvető feltételek, még ha szűkösen is, de biztosítva voltak. A bérlakásokat az 50-es évek végén felújították, egyre több lakásban állt cserépkályha. Összetartó közösség, otthonos, biztonságot nyújtó zárt világ jött létre az 1920-as és 70-es évek között.
Az 1960-70-es években számos lakótelepet építettek enyhítendő a folyamatos fővárosi lakáshiányt. Az üres területek beépítése után egyre több helyen hajtottak végre” városrehabilitációt”, melynek során lakónegyedek bontásával teremtettek helyet az új panelépületeknek.
Az 1980-as ötéves terv ideje alatt, a kerület vezetői és a fővárosi tanács döntése alapján kezdték el az állami lakótelep bontását. A mintegy 60 hektár nagyságú területen 1976-ban kezdtek építkezni. A korábbi épületekből csak a Vörösmarty utcai iskolát, a római katolikus és az unitárius templomot tartották meg, illetve megőrizték a legtöbb öreg fát és fasort.
„…1978-ban épült fel az első 3 ház 1985-re a teljes építkezés befejeződött…….A 140 önálló házszámmal rendelkező házgyári technológiával előállított 10 emeletes panel épületekben 6289 lakás található. Többségükben 1,5-2 szobás 55-75 négyzetméter alapterületű összkomfortos lakás, amelyekben többnyire gyermekes családok költöztek be…..”
Az újonnan épülő lakótelep első utcáját Kuba fővárosáról nevezték el. A Magyar Rádió fiataloknak szóló Ötödik sebesség című műsorának szerkesztői, az 1978 június 9-i adásban arra kérték a Fővárosi Tanácsot, hogy az utca a XI. Világifjúsági Találkozó helyszínének nevét kapja meg. Ezt a XVIII.kerületi Tanács Végrahajtó Bizottsága elfogadta, és a kubai szocialista forradalom kitörésének 25. évfordulóján, 1978 julius 26-án felavatták a Havanna utcát. Az állami lakótelep rekonstrukciója nyomán megszületett a Havanna utcai lakótelep, majd egyszerűbben a „Havanna”.
A történeti áttekintés után, ez alkalommal is a múzeum csak számunkra volt nyitva, így Rozgonyi Sarolta közreműködésével a kiállított használati tárgyak egy részét kézbe vehettük, megtapogathattuk. Többen ráeszméltek közülünk, hogy a családban valahol egy padlás mélyén pihenő egy egy használati tárgy micsoda kincset jelent az utókor számára, ha ismeretes a funkciója és a felhasználásának körülményei.
Kézbe vehettünk régi hurkatöltőt, ami olyan volt mint egy óriás, nagyjából 70 cm hosszú injekcióstű bádogból és esztergált fából. Egyensúlyozhattunk kétkarú mérlegekkel, tarkedli sütővel a kezünkben hasonlóságot kerestünk a ma divatos maffin és a tarkedli között. Megcsodálhattunk szépen díszített fűszertartót, ami egy fiókos szekrény kicsinyített mása volt. Majdnem kifogott rajtunk egy térdig érő henger formájú, belső tartályát felül hatalmas karral forgatható horganyzott bádogból készült tárgy. Hosszas töprengés és szakmai segítséggel sikerült kitalálni, hogy egy kezdetleges mosógéppel állunk szemben.
Hasonló sikert aratott a régi TV-készülékek látványa illetve a 70-es 80-as évek TV-műsorainak felidézése is. A fenti tárgyak szakszerűen, korhűen berendezett szoba részletekben voltak elhelyezve, így láthattunk mesefigurát ábrázoló subaszőnyeget és tájképet ábrázoló fali tapétát is.
Nagyon kedves , barátságos „vendégségnek” voltunk részesei, ami nem csak kellemes volt, hanem nagyon tanulságos is. Ezúton is köszönjük a Havanna kiállítóhelynek és Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógusnak ezt a tanulságos és kellemes délutánt!
(Az idézőjelbe tett szövegrészek a kiállítás tablóinak a szövegei)
Kiss Julia
közösségi civilszervező
Testközelben a lakáskultúra
A két telep történetébe, és hétköznapjaiba fogunk bepillantani.
A korabeli anyagi kultúrát szemléltető enteriőrök megelevenítik az 1920-1930-as évek hétköznapi életét és a 1980-as évek lakótelepi szobáit. A korábbi múzeumpedagógiai programjainkhoz hasonlóan Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógus akadálymentes előadásában lesz részünk.
Találkozunk június 7-én 15 óra 45 perckor a 136E busz Margó Tivadar utcai megállójában.
A program 16 órakor kezdődik a Havanna Kiállítóhely és Foglalkoztatóban, Havanna u. 9. számú épületben.
Sok szeretettel várunk mindenkit!
Kispest Lámpása: Bernát Zsuzsanna 06 70 984 88 68
18. kerület Lámpása: Kiss Julia 06 30 498 90 94
közösségi civilszervezők
Rendőrmúzeumban voltunk
A múzeumban már várt minket Daka Béla nyugalmazott rendőralezredes, aki körbevezetett bennünket. Nagyon érdekes és színes előadást hallhattunk, láthattunk.
Először is a múzeum bemutatásával kezdte a tárlat vezetést. Megtudhattuk, hogy a Rendőrmúzeum jogelődjét, a Bűnügyi Múzeumot 1908-ban alapították. Rudnay Béla főkapitánysága idején az 1890-es években kezdték el gyűjteni a Budapesti Rendőr-főkapitányság lelkes rendőrtisztviselői az érdekesebb bűnjeleket és a rendőrségi relikviákat. Az alapítás évében 1908-ban a Bűnügyi Múzeum a Budapesti Rendőr-főkapitányság épületének Ferenc József téri frontján (mai Széchenyi István tér-Budapest, V. kerület Lánchíd pesti oldala) került kialakításra, melynek első vezetője Dr. Kelety Géza rendőrfogalmazó, későbbi budapesti rendőrfőkapitány-helyettes volt. 1963-ban új helyen (1087 Budapest, Mosonyi u. 9. – volt toloncház), a mai Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet épületében alakították ki a Bűnügyi Múzeumot, amely 1967-ben kapta meg működési engedélyét, mint országos gyűjtőkörű szakmúzeum.
Ebben az épületben a múzeum 1997-ig működött, ahol a múzeum „zártkörű” volt, azaz a múzeumot csak meghatározott körű látogatók (rendőrök, rendőri iskolák hallgatói, önkéntes rendőrök, joghallgatók, orvostanhallgatók stb.) tekinthették meg. A múzeum „zártkörű” jellege a múzeum anyaga, illetve a múzeumnak helyet biztosító objektum védettsége miatt került meghatározásra. 1997 augusztusában a Bűnügyi Múzeum bezárta kapuit, majd 1999. április 26-tól új helyen, új névvel, megújult tartalommal nyílt meg újra a ma már Rendőrmúzeumként ismert intézmény a Mosonyi utca 5. szám alatt. Ettől az időponttól a múzeum teljes kiállítási anyaga nyilvánossá vált, azaz bárki által megtekinthető.
A kiállítás két fő részből, rendőrség-történeti és kriminalisztikai kiállításból áll.
A rendőrség-történeti kiállításban a magyar rendőrség története látható 1848-tól napjainkig. A rendőrség-történeti tárlat tárgyi emlékek (egyenruhák, fegyverek, dokumentumok, oklevelek, plasztikák, kitüntetések, fotók) segítségével kalauzol végig a testület fejlődését bemutató termeken 1848-tól napjainkig. Ebben a kiállítási részben látható a belügyminiszterek arcképcsarnoka is, melyben 1848-tól napjainkig kerültek bemutatásra a belügyminiszterek portréi.
A rendőrség-történeti kiállításban a csendőrség története is helyet kap. Láthattuk a történelemből is híres Matuska Szilveszter biatorbágyi viadukt felrobbantásáról szóló képeket (1931. szeptember 13.), melyekből kiderült, hogy a híd nem robbant fel, csak a vonatsín, amelyen éppen a bécsi gyorsvonat, ami épp akkor haladt át a hídon.
Megtudhattuk, hogy az ujjlenyomatnak milyen fontos szerepe van a bűnügyek vizsgálatában és, hogy már az ókorban is használták. Az ókori népek a személyazonosság igazolására ujjlenyomatos agyagpecséteket használtak. Ebben a teremben a csendőrség és a rendőrség öltözéke és különböző használati tárgyaik is helyet kaptak. Láthattunk tűzszerész ruhát. Megállapítottuk, hogy nem könnyű öltözet. Kézbe foghattunk bilincset, forgalmat irányító rendőrtárcsát, golyóálló mellényt.
A Rendőrmúzeum kriminalisztikai kiállításában a bűnügyi technikusok, nyomozók, szakértők tevékenységének bemutatása mellett különböző hírhedt bűnügyek láthatóak az 1950-es évektől, melyeket a bűnügyek leírásaival, fotóival, makettekkel, bűnjelek segítségével mutatnak be.
A kriminalisztikai kiállításban található egy 1764-ben készült bűnügyi festmény is, mely a múzeum legrégebbi tárgya. A kiállításban többek között olyan bűnügyek kerültek bemutatásra, melyeket vagy az ügy jellege tesz érdekessé, vagy olyan fokú az érdeklődés az adott bűnügy iránt, amely az ügy bemutatását megkívánja.
A múzeum egyik legkeresettebb jelensége „Kántor” – híres németjuhász fajtájú nyomkövető-kutya – melynek preparátuma szintén a kriminalisztikai kiállítás részét képezi. Kántor pályafutása 1953-ban kezdődött, amikor félévesen Tóth Tiborral kiválasztották egymást, és elkezdték a kísérleti nyomozókutya képzést, amelynek végére kiderült, hogy Kántor kivételes tehetség, és a három hónapos képzést iskolaelsőként végezték el. Első nyomozásuk egy tyúklopási ügy volt, a tipikus bevetések pedig bolti lopások. Volt olyan, hogy másfél napon keresztül követett egy nyomot és ezalatt több mint 100 kilométert tett meg felvezetőjével együtt. Kántor a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb nyomozókutyája volt. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében – 279 alkalommal sikeresen. Munkája során 1,2 millió forintnyi betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza. A jegyzőkönyvek szerint az együtt töltött 11 év alatt 78000 kilométert tettek meg nyomon. 1964-ben egy nyom követése közben aknára lépett, ami halálosan megsebesítette, Tóth Tibor is megsebesítette Sárváron az első, a 2011-es első IPA Nemzetközi Bűnügyi Kutyavezetői Versenyt Tóth Tibor és Kántor emlékének ajánlották. Szamos Rudolf könyvet írt Kántor nyomoz címmel, amiből 1975-ben Kántor címmel televíziós sorozat készült Tuskó nevű fajtársa főszereplésével, akinek preparátuma Kántor mellett van kiállítva.
Tagjainkkal egyetértésben, úgy gondoljuk, hogy egy nagyon érdekes és élményekben gazdag kiállítás részesei lehettünk, amit Daka Béla ny. rendőralezredes színes bemutatója felejthetetlenné tett számunkra. Ajánljuk másoknak is a múzeum meglátogatását, ahol megismerkedhetnek a rendőrség történelmével, a különböző bűnesetekkel és felderítésükkel. Sajnálatunkra a múzeumban tilos fényképezni, de egy közös fényképre – Kántor és Tuskó kutya előtt – engedélyt kaptunk.
Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
Narrált képzőművészet a látók számára is!
Bevallom egy kis ellenérzéssel vágtam bele a kispesti lámpásokkal közösen rendezett kulturális programunkba, amely Bartus FerencHypnagog című kiállításának megtekintése volt a Nagy Balogh János kiállító teremben. Miért kell nekem érthetetlen dolgokba bonyolódni, amikor annyi látszólag egyszerű fogalom érthetetlenül kavarog körülöttem? Utána néztem a szó értelmének (ami álomszerűt jelent), a téma felkeltette érdeklődésemet.
A szokott helyen, mi, a XVIII. kerületiek és a kispestiek találkoztunk a Templom téren. Belépve a kiállító terembe 7 db körülbelül 180×200 cm-es, és két kisebb egymáshoz képest hasonló színvilágú szürreális megfogalmazású festmény várt minket. A megbeszéltek szerint Mohay Orsolya művészettörténész volt az idegenvezetőnk.
Körülnézve egy kicsit elszomorodtam, mert azt éreztem, hogy ezek a festmények nem nekem szólnak és sok türelemre lesz szükség ehhez a programhoz. Idegenvezetőnk ismertette a konkrét életrajzi adatokat, amelyből kiderült, hogy a negyvenes éveiben járó Barcsay-díjas művész, korosztályának rangos képviselője, egyéni hangja és kísérletező munkamódszere, valamint magas szintű technikai felkészültsége miatt.
Megkértük, hogy egyenként legyen szíves narrálja a képeket. Úgy éreztem, hogy ez a segítség látóként is rám fér.
Ami ezután következett, azt nehéz lesz megosztani, mert annyira különös élmény volt. Képről képre haladva Mohay Orsolya szavai hallatán kitisztultak a képek, kirajzolódott a mondani való és életre keltek a színek és a formák. Öröm volt hallgatni, ahogy fény derült azokra a titkokra, amiket addig a festmények magukba rejtettek. Könnyedek, magától értetődőek voltak a mondani valók és a formák-színek összefüggései. A Művész, Bartus Ferenc tehetsége és a Művészettörténész Mohay Orsolya a témához való elkötelezettsége és felkészültsége kiegészítette egymást és így maradandó élményben lett részünk.
Hazafelé elgondolkodtam azon, hogy milyen gyakran elhamarkodott módon alakítunk ki véleményt olyankor, amikor első pillanatban nem találunk rá egy művészeti alkotás, értékeire. Úgy lehet orvosolni ezt a hibát, hogy gyakrabban kell kiállításokra járni és a gyakorlati élet szempontjából fölöslegesnek tartott dolgokra, mint a művészetek több időt kell fordítani.
Köszönjük az élményt Bartus Ferencnek és Mohay Orsolyának!
Kiss Júlia
közösségi civilszervező
Bartus Ferenc kiállítása: „hypnagog” – elalvás előtt
Szokott kis csapatunkkal (Kispesti és XVIII. kerületi lámpás klubok) ismét felkerekedtünk, és elmentünk a Nagy Balogh János Kiállítóterembe, Bartus Ferenc „hypnagog” című kiállítására.
Bartus Ferenc Barcsay-díjas festőművész, korosztályának egyik legkiemelkedőbb művészegyénisége. Kísérletező művész, aki folyamatosan keresi a festészet technikai és formai megújításának lehetőségeit.
„A hypnagog görög eredetű szó, és az elalvás előtti, az álmot megelőző és előidéző állapotot jelöli. Mindenki tapasztalhatta már, hogy elalvás előtt vizuális képek tömege jelenhet/jelenik meg előtte, és mindenfajta logikai kapcsolatot nélkülözve követik egymást, folynak egymásba. Ezek az álomszerű percepciók egészen meglepő szürreális formában is jelentkezhetnek, akárcsak az itt kiállított képek látványvilágában, ahol is különböző pszeudó-terekből néznek ránk igencsak szokatlan formájú hibrid lények. Ezeknek a stilizált fizikai tereknek a megjelenítése, bár beazonosítható természeti elemekből (fűcsomó, virág, felhő, horizontvonal stb.) vannak összerakva, mégsem nevezhető realista szemléletűnek, sokkal inkább egyfajta groteszk szürreálnak – ezt erősíti egyébként a képtérbe elhelyezett figuráció is, ezeknek az emberfejű állatoknak, illetve állatfejű embereknek a hibridjei. Számomra elég nyilvánvaló, hogy itt most épp azoknak a bizonyos kvázi álomképeknek a lenyomatairól van szó, ezekkel szembesít bennünket a művész.”
“Ma, amikor lejárt a stílusirányzatok kora, az egyéni karakter maradt csupán a művész számára iránymutatóként, és Bartus Ferencnek sikerült ezt az egyéni hangot megtalálnia”. – fogalmazott Nagy Árpád Pika festőművész, aki Bartus mestere és pályatársa.
Mohay Orsolya művészettörténész nagy szeretettel fogadott most is bennünket, és képről-képre haladva narrálta a festményeket. Így tette számunkra akadálymentessé ezt a különleges vizuális élményt. Köszönet érte!
Beszámoló: Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Fényképek: Puchnyák István
közösségi civilszervező
Kiállítási meghívó
A kép forrása: http://www.ujmuveszet.hu
Sok szeretettel hívunk benneteket Bartus Ferenc festőművész „Hypnagog” című kiállítására!
Az időpont: 2017. május 9-én, kedden 15 óra, melyen Mohay Orsolya tárlatvezetésének örvendhetünk.
A kiállítás helyszíne: Nagy Balogh János Kiállítóterem
1191 Budapest, Ady Endre út 57.
Találkozás: a 42-es villamos Templom téri megállójában, 14.45-kor.
Az időjárásjelentés hűvös, esős időt jósolt a kitűzött kirándulási napunkra. Erával buzgón fohászkodásba kezdtünk az égiekhez az eső elhalasztása miatt. A reggeli metró-mizéria, egy órával későbbi vonatra kényszerített bennünket.
A Nyugati előtt, a gyülekezőpontnál, egy kedves úriember kamerával, és mikrofonnal érdeklődött a felől, hogy milyen napot is ünneplünk. A költészet napján mi mást is kérhetett volna tőlünk, mint egy verset. Természetes volt, hogy nem jutott eszünkbe egy sem. Illetve, az elkezdett versbe bele zavarodtunk. Azért kaptunk egy-egy csokit a bátorságunkért. Közben megérkeztek, a metró többi áldozatai is. Vidáman indultunk úti célunk felé. Zebegénybe érve, egy helyi ismeretekkel rendelkező segítőnk vezetett minket, ezen a szép napon.
A Hajózási Múzeumban már várt bennünket, Mekke Péter, aki megmutatta nekünk a parányi helynek tűnő házban elhelyezett sokszínű, értékes gyűjteményt. Nem csak a hajózással kapcsolatos érdekességek vannak kiállítva, hanem a kapitány által különböző szárazföldi helyekről hozott állatok, tengeri élőlények, totem oszlop másolatok, saját maga faragott, szintén saját készítésű vitorlások és hajók láthatók.
Még sokáig sorolhatnánk a gyűjtemény sokszínűségét, de inkább a ezek megtekintését javasoljuk. A fohászkodásunk nem volt hiábavaló, mert a kicsit szeles, napsütéses időben elindultunk a falun keresztül az étterem felé. Csodaszép helyeken, tiszta patak, erdő mellett, és szép falusi házak között, hosszú gyaloglás után értünk éhségünk csillapításának színhelyére. Innen visszatérve, még lesétáltunk a Dunához, kirándulásunk befejezéseképpen.
A naptól, és széltől kipirulva, kicsit fáradtan, de élményekben gazdagon ültünk, mind a 21-en vonatra.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
