Sok tervezés, szervezés után végre elérkezett a nagy nap: az újpesti klub elindult Tihanyba!
Hangolódásképp már a buszon kiosztottuk a résztvevőknek a helyszín bejárása során nekik vett levendulás csokidrazsét, általunk sütött levendulás édes és sós süteményeket, hűtött vizet, hiszen Tihanyig hosszú az út… Végül nagyobb fennakadások nélkül érkeztünk meg első helyszínünkre: a tihanyi Levendula Házba.
A látogatóközpontban a kávézótól a bolton át a kiállításokig sokféle programlehetőség közül lehet választani. Először megnéztük a Balaton-felvidék kialakulásával, a levendula lepárlásával, és Bittera Gyula munkásságával kapcsolatos állandó kiállítást: ennek során jártunk működő vulkánban, megláboltuk a Kis-Balaton mocsarát, kőzetmintákat tapinthattunk, megnézhettük, miképp is néz ki egy lepárló. Miután mindenki élve megúszta e kalandokat, pihenésképp beültünk a vetítőterembe, és megtekintettünk egy, a levendula kultúrtörténetével, felhasználásával foglalkozó kisfilmet.
Rövid szünet után (ami alatt a levendulás gofritól a szintén levendulás kávéig mindenféle jót ki lehetett próbálni a büfében – persze “hagyományos” étel-ital is akadt a kínálatban) kézműveskedéssel folytattuk a napot, levendulás szappant készítettünk szappanpehely, levendulavíz és szárított virág felhasználásával.
Gyors kör az ajándékboltban, vagy még egy kávé a büfében – azután felgyalogoltunk Tihany belvárosába, ahol a Tűzkert Étterem várt ízletes ebéddel: házi kőrözöttes-sajtos kenyérlepénnyel, ragulevessel, lekváros palacsintával. Bizony, még Hablatynak, a vakvezető labradornak is pincér szolgálta fel a friss ivóvizét!
Ebéd után jóval ráérősebb tempóban indultunk tovább: néhányan megkóstolták a fagylaltot (volt levendulás is), megkerestük Mihail KolodkoGombóc Artúr-szobrát, gyönyörködtünk a Balaton türkizében és távolban sok fehér vitorlán. Szerencsénkre nagyon kellemes sétaidőt fogtunk ki aznapra! Ám nem andaloghattunk sokáig, az Apátság látogatóközpontjában már vártak ránk – miénk volt a moziterem fél órára, ahol a bencés rend történetével, szellemiségével ismerkedhettünk meg. Ugyan a majorság bejárására ezúttal nem volt módunk, magát a (pillanatnyilag külső felújítás alatt álló) templomot megnézhettük: vezetőnk mesélt az épületről, Tihany “királyőrző” mivoltáról, Szent Benedek Regulájáról – még frissen szedett levendulát, többféle tömjént is kaptunk szaglászásra, otthoni kipróbálásra! Egy rövid, ám annál szebb orgonakoncertet követően az altemplom majdnem ezeréves oszlopait is megtapinthattuk.
Maradt némi szabadidőnk: volt, aki fagyizni ment, mások ajándékboltba – olyan is akadt, aki kipróbálta a híres Apátsági Rege CukrászdaBalatonra néző teraszát és süteményeit is. Mire összegyűlt a csapat, buszunk is megérkezett – hogy, mielőtt még nekivágnánk a Budapestre tartó hosszú útnak, elvigyen minket a nap utolsó helyszínére: az Aszófő és Örvényes között félúton található Levendula Labirintusba levendulát szedni. Kicsit aggódtunk, találunk-e még szednivalót a labirintusként ültetett bokrokon, hiszen a virágzás már bő hete tartott – de szerencsénk volt, és aki akart, hatalmas csokor illatos, lila virággal térhetett haza, hogy aztán a molyriasztástól a teázáson át a gasztronómiáig ezer módot találjon otthon levendulája hasznosítására.
Persze, nem mindenkit érdekelt a virágszüret – ám a labirintusban (melynek alacsony bokrait többen csak átléptük, láthatóan meglepve ezzel a tereptárgyak kikerülésére képzett vakvezető kutyát) pad is akadt! Aki leült, hallgathatta a szorgos méhek zümmögését, nézhette, ahogy a már megnyesett bokrok ezüstös-zöldjét felváltja a még lábon álló virágok sötétlilája, amit csak egy-egy szál fehér margaréta tör meg olykor – Újpest színei, örültünk páran. A sorok között lepkék cikáztak, és mindent betöltött a levendulamező parfümös illata… Az illatot aztán magunkkal hoztuk a buszra is a teleszedett zsákocskák segítségével; éppen úgy, ahogy a szerzett élményeket is.
Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők
kirándulás Archives - Oldal 2 a 6-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
A levendulák bűvöletében – beszámoló az újpesti klub tihanyi kirándulásáról
Sok tervezés, szervezés után végre elérkezett a nagy nap: az újpesti klub elindult Tihanyba!
Hangolódásképp már a buszon kiosztottuk a résztvevőknek a helyszín bejárása során nekik vett levendulás csokidrazsét, általunk sütött levendulás édes és sós süteményeket, hűtött vizet, hiszen Tihanyig hosszú az út… Végül nagyobb fennakadások nélkül érkeztünk meg első helyszínünkre: a tihanyi Levendula Házba.
A látogatóközpontban a kávézótól a bolton át a kiállításokig sokféle programlehetőség közül lehet választani. Először megnéztük a Balaton-felvidék kialakulásával, a levendula lepárlásával, és Bittera Gyula munkásságával kapcsolatos állandó kiállítást: ennek során jártunk működő vulkánban, megláboltuk a Kis-Balaton mocsarát, kőzetmintákat tapinthattunk, megnézhettük, miképp is néz ki egy lepárló. Miután mindenki élve megúszta e kalandokat, pihenésképp beültünk a vetítőterembe, és megtekintettünk egy, a levendula kultúrtörténetével, felhasználásával foglalkozó kisfilmet.
Rövid szünet után (ami alatt a levendulás gofritól a szintén levendulás kávéig mindenféle jót ki lehetett próbálni a büfében – persze “hagyományos” étel-ital is akadt a kínálatban) kézműveskedéssel folytattuk a napot, levendulás szappant készítettünk szappanpehely, levendulavíz és szárított virág felhasználásával.
Gyors kör az ajándékboltban, vagy még egy kávé a büfében – azután felgyalogoltunk Tihany belvárosába, ahol a Tűzkert Étterem várt ízletes ebéddel: házi kőrözöttes-sajtos kenyérlepénnyel, ragulevessel, lekváros palacsintával. Bizony, még Hablatynak, a vakvezető labradornak is pincér szolgálta fel a friss ivóvizét!
Ebéd után jóval ráérősebb tempóban indultunk tovább: néhányan megkóstolták a fagylaltot (volt levendulás is), megkerestük Mihail KolodkoGombóc Artúr-szobrát, gyönyörködtünk a Balaton türkizében és távolban sok fehér vitorlán. Szerencsénkre nagyon kellemes sétaidőt fogtunk ki aznapra! Ám nem andaloghattunk sokáig, az Apátság látogatóközpontjában már vártak ránk – miénk volt a moziterem fél órára, ahol a bencés rend történetével, szellemiségével ismerkedhettünk meg. Ugyan a majorság bejárására ezúttal nem volt módunk, magát a (pillanatnyilag külső felújítás alatt álló) templomot megnézhettük: vezetőnk mesélt az épületről, Tihany “királyőrző” mivoltáról, Szent Benedek Regulájáról – még frissen szedett levendulát, többféle tömjént is kaptunk szaglászásra, otthoni kipróbálásra! Egy rövid, ám annál szebb orgonakoncertet követően az altemplom majdnem ezeréves oszlopait is megtapinthattuk.
Maradt némi szabadidőnk: volt, aki fagyizni ment, mások ajándékboltba – olyan is akadt, aki kipróbálta a híres Apátsági Rege CukrászdaBalatonra néző teraszát és süteményeit is. Mire összegyűlt a csapat, buszunk is megérkezett – hogy, mielőtt még nekivágnánk a Budapestre tartó hosszú útnak, elvigyen minket a nap utolsó helyszínére: az Aszófő és Örvényes között félúton található Levendula Labirintusba levendulát szedni. Kicsit aggódtunk, találunk-e még szednivalót a labirintusként ültetett bokrokon, hiszen a virágzás már bő hete tartott – de szerencsénk volt, és aki akart, hatalmas csokor illatos, lila virággal térhetett haza, hogy aztán a molyriasztástól a teázáson át a gasztronómiáig ezer módot találjon otthon levendulája hasznosítására.
Persze, nem mindenkit érdekelt a virágszüret – ám a labirintusban (melynek alacsony bokrait többen csak átléptük, láthatóan meglepve ezzel a tereptárgyak kikerülésére képzett vakvezető kutyát) pad is akadt! Aki leült, hallgathatta a szorgos méhek zümmögését, nézhette, ahogy a már megnyesett bokrok ezüstös-zöldjét felváltja a még lábon álló virágok sötétlilája, amit csak egy-egy szál fehér margaréta tör meg olykor – Újpest színei, örültünk páran. A sorok között lepkék cikáztak, és mindent betöltött a levendulamező parfümös illata… Az illatot aztán magunkkal hoztuk a buszra is a teleszedett zsákocskák segítségével; éppen úgy, ahogy a szerzett élményeket is.
Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők
Gépmadarak között – beszámoló a szolnoki RepTárban tett látogatásról
2022. május 17-én a VGYKE kirándulást szervezett a „RepTár” Szolnoki Repülőmúzeumba. A kiránduláson helyi partnerünk, a JNSZM Vakok Egyesülete is részt vett.
80 fővel és két busszal indultunk el Budapestről. Amint megkaptuk a karszalagjainkat, hat csoportot alkotva indultunk a terület felfedezésére és a különböző állomásokon minket váró programok megtekintésére – igencsak színes és tartalmas programokkal vártak minket! Megnézhettünk belülről egy Mi-8-as helikoptert, amelyet csak a mi csoportjainknak nyitottak ki; a gépben ülve jó pár különleges háttértörténetet hallgathattunk meg. Részletes és színvonalas tárlatvezetéseken vehettünk részt, amelyeken a Reptár történetétől a vadászgépek fegyverrendszerének működéséig hallhattunk érdekes előadásokat. Felpróbálhattunk régi felszereléseket a gázálarctól a világháborús Stahlhelmig, megtapinthattunk gépeket és repülőalkatrészeket, megtudtuk, miképp is néz ki valójában egy fekete doboz.
A finom ebéd után meglátogattuk a Pilótapontot, ahol beülhettünk egy MIG-21UM, illetve egy JAK-52 oktatógép vezetőüléseibe.
A nap szabadprogrammal zárult, ahol tagjaink felfedezték a RepTár minden zegét-zugát a hangároktól a szabadtéren kiállított rakétákon át a szuvenírboltig; kipróbálták a 3D karikát, a MIG-29-es szimulátort és a 4D mozit is. Szemfülesek megtalálhatták Farkas Bertalan emléktábláját, vagy azokat a repülőgépeket, amelyeket a mindőnk által ismert Rubik-kocka alkotójának édesapja, Rubik Ernő tervezett. Élményekkel eltelve érkeztünk haza.
A program a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg.
Czagány Izabella
Gyertyamártogatás a szentendrei Skanzenben
2021.07.28.
A VGYKE 2020-ban sikeresen pályázott az NFSZK „Vizuális kultúra mindenkié” nevű pályázatán, így július 28-án tagjainkat és kísérőiket elvittük egy interaktív, egész napos kirándulásra a szentendrei Skanzenbe.
Az eseményen több mint 100 fő vett részt. A budapesti látássérült klubok és a kistérségek is képviseltették magukat.
A Skanzenbe érkezve 6 fős csapatokra oszlott a társaság, és különböző mesterségekkel ismerkedhettek meg. Többek között a fazekassággal, a gyertyamártogatással, a molnárok munkájával, kenyérsütéssel, stb. A kispesti csoport a gyertyamártogatással ismerkedett, és mindenki hazavihette saját készítésű gyertyáját.
A programokat követően a VGYKE közgyűlésén vettek részt egyesületünk tagjai, ahol meghallgatták az éves beszámolókat, meghatározásra került a jövő évi tagdíj összege, és küldöttet is választottak az MVGYOSZ-be.
Délután még lehetőség nyílt a Skanzen eddig nem látott tájegységeit is felfedezni, beszélgetni, viccelődni, és örülni a személyes találkozásnak.
Kirándulás a szentendrei Skanzenbe
A VGYKE „Vizuális kultúra mindenkié” FOF2020-as pályázatának keretén belül elvittük tagjainkat és kísérőiket a szentendrei Skanzenbe. A programot 2021. július 28-án rendezték meg.
Bérelt buszokkal indultunk a VGYKE Regionális Központjának épülete elől.
A Skanzenbe érve csoportokba szerveződve elindultunk a kijelölt helyszínekre. Tagjaink segítőikkel együtt különböző foglalkozásokon vettek részt.
Volt, aki a malmok történetével ismerkedett, kenyeret sütött, gyertyamártást gyakorolt, kendert font, a fazekasműhelyben agyagot formázott vagy a vidéki ház körüli munkákkal ismerkedett.
A programok után a Vígadó teremben finom ebéddel vendégeltük meg tagjainkat.
Ebéd közben megtartottuk a VGYKE éves közgyűlését.
Fodor Ágnes elnök asszony köszöntötte a résztvevőket és ismertette a 2020. évi közhasznúsági jelentés tartalmát, a tagdíj változatlan összegére tett javaslatot. A tagok minden napirendi pontot egyöntetű szavazattal elfogadtak.
Az MVGYOSZ küldöttgyűlésében személyi változások miatt kiegészítésre volt szükség. A tagok elfogadták Leány Ferenc küldött jelöltet, hogy képviselje érdekeiket az MVGYOSZ érdekvédelmi gyűlésein.
Ebéd után az indulásig kötetlen, szabad foglalkozásra volt lehetőség.
Tagjaink tartalmas napot tölthettek együtt, mindenki elégedetten tért haza.
Kiss Márta
Közösségi civil szervező
Meghívó Közgyűlésre
A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) a VGYKE elnökségének 10/2021. számú határozata alapján 2021. július 28-án 11.00-tól 13.00 óráig közgyűlést tart, melyre szeretettel várjuk minden kedves tagtársunkat és kísérőjét!
Bérelt Autóbuszokkal indulunk 8.30 órától a VGYKE Regionális Központja elől (Szugló u. 81.)
A kirándulással egybekötött közgyűlésre várjuk Önt és kísérőjét is, egész nap nagyon sok érdekes szabadidős programmal kedveskedünk tagjainknak.
A közgyűlés napirendje:
1. Elnöki köszöntő (Fodor Ágnes elnök)
2. Felügyelő bizottság 2020. évi beszámolójának elfogadása
3. A 2020. évi beszámoló és közhasznúsági mellékletei,
valamint a mérlegbeszámoló elnökségi határozatban
történt elfogadásának megerősítése
4. A 2022. évi tagdíj meghatározása
5. Az MVGYOSZ küldöttjeinek kiegészítése
Amennyiben a taggyűlés 11.00-kor nem határozatképes, úgy azt az egyesületi alapszabály IV. fejezet 1/8. pontjában leírtak szerint 30 perccel később a jelenlévő tagság létszámától függetlenül megtartja.
A közgyűlésen való részvételt a helyszínen regisztráció előzi meg, ahol ellenőrzésre kerül a tagsági jogviszony és a 2021 évi tagdíj befizetése, ezért valamennyi tagtársunkat kérjük, hogy feltétlenül hozza magával tagsági könyvét! Felhívjuk figyelmüket, hogy a közgyűlésen megtartandó nyílt szavazáson kizárólag a regisztrációnál átvett szavazó cédulával vehetnek részt!
Tájékoztatjuk, hogy a VGYKE választási szabályzata értelmében a helyszínen további MVGYOSZ küldött jelöltek állítására is van lehetőség.
Az MVGYOSZ küldötteinek listája, melyet ki kell 1 fővel egészíteni, a következő:
Fodor Ágnes
dr. Kiss János
Mészáros Ágnes
dr. Ozvári-Lukács Ádám
A VGYKE a közgyűlés alatt, minden tagtárs és résztvevő személy számára
a Skanzen fogadó Kemencés termében ebédet, rétest és ásványvizet biztosít.
Budapest, 2021. június 28.
Fodor Ágnes
elnök
Program a Szentendrei Skanzenben
Kedves Programra jelentkezők, Kedves Tagtársak!
Ebben a tájékoztatóban szeretnénk megosztani a kirándulással kapcsolatos információkat, tudnivalókat.
A kirándulás napja: 2021. július 28. (szerda)
A kirándulás helyszíne: Szentendre – Skanzen
Gyülekezés: 7 óra 45 perc Budapest, XIV. ker. Nagy Lajos király útja 125. szám előtti murvás parkolóban
8 óra 15-re mindenkinek a buszon kell lennie, türelmi idő 8 óra 20 percig van.
Indulás: 8 óra 25 perckor, ez időpont után érkezőket nem tudjuk megvárni.
Érkezés a Skanzenhez kb. 9 órakor. Kollegáink a bejáratnál ásványvizet fognak osztani 0,5 l / fő.
A csoportbeosztást elkészítettük, minden csoportvezető megkapta a névsort és 9 óra 30 perckor a különböző kézműves foglalkozások helyszínét el kell foglalni.
11 óráig tartanak a foglalkozások, 11.30-ra vissza kell érnünk a Vigadóhoz, ahol 12 órától ebédet kapunk.
Az ebéd: csontleves csiga tészta, sertéspörkölt kagyló tészta, csemege uborka és rétes + 1 üveg ásványvíz.
Ebéd közben Fodor Ágnes elnök asszonyunk tájékoztatja a tagságot a 2020-as év szakmai munkájáról és eredményeiről, az egyesület közhasznúsági beszámolójáról. Az ebéddel egybekötött rendhagyó közgyűlésen továbbá döntés születik a 2022. évi tagdíjról és az MVGYOSZ küldöttek listájának kiegészítéséről. A közgyűlésen csak azok jogosultak szavazni, akiknél helyben ott van a tagsági könyv és erre az évre befizették a tagdíjat.
Ezek után kötetlen program következik 14 óra 20 percig.
Gyülekező: 14.30 kor a kijáratnál, a buszok 15 órakor indulnak vissza a Szugló utcába.
Kérünk mindenkit, hogy az időpontokat szigorúan tartsa be, hogy ne kelljen fölöslegesen várakozni!!!
A két bérelt buszon a helyek megteltek, így aki még szeretne jönni, azt a szentendrei helyszínen 9 órakor szeretettel várjuk.
Kérdés esetén kérjük, keressék a közösségi civilszervezőket, illetve az Ügyfélszolgálat munkatársait.
VGYKE
A „Vizuális Kultúra” mindenkié a szentendrei Skanzenben
Kedves tagjaink, kísérők!
2020-ban a Covid járvány miatt sajnos nagyon sok programunkat nem tudtuk megvalósítani. Reméljük, az idei év már kegyesebb lesz és a lakosság átoltottsági aránya, valamint a vírus terjedésének csökkenése nem áll majd terveink útjába, így idén ismét egy nagyszabású kirándulást tervezhetünk tagjainkkal és kísérőikkel.
Sokan emlékezhetnek a 2019-es dinnyési Várpark látogatására, ami integrált keretek között valósult meg, és aki velünk tartott, mindenki jól érezte magát.
A VGYKE 2020-ban is sikeresen pályázott az NFSZK „Vizuális kultúra mindenkié” „FOF2020” nevű pályázatán, így ez évben is szeretnénk tagjainkat és kísérőiket elvinni egy interaktív, egésznapos kirándulásra a szentendrei Skanzenbe.
Erre várjuk 100 fő jelentkezését.
A program tervezett ideje: 2021. július 28. (szerda).
Indulás bérelt buszokkal a VGYKE Szugló utca 81. sz. alatti Regionális Központjától, a visszaérkezés is ide történik.
A buszok fertőtlenítve, tiszta állapotban megfelelnek a járványügyi előírásoknak, ezt a busz társaság garantálja.
A Skanzenben önkéntes diák segítők várnak bennünket, így aki kísérő nélkül érkezik, kérheti a segítségüket. Ezen kívül a diákok narrációval segítik a Skanzen megismerését.
A Skanzen munkatársai változatos programokkal várnak bennünket, lesz agyagkorongozás, kenyérsütés, megismerkedhetünk a molnárok életével, szerszámaikkal, a malmokkal, megtudhatjuk, hogyan készült a lenvászon.
Az ebédet (előrecsomagolt szendvics és 0,5 l ásványvíz) a VGYKE biztosítja a csoport tagjainak.
Természetesen mi is betartjuk a járványügyi előírásokat.
Jelentkezéseiket a kerületi „lámpás klubok” vezetőinél és a VGYKE ügyfélszolgálatánál kizárólag e-mailben várjuk: ugyfel@vgyke.com
A jelentkezésnek tartalmaznia kell a jelentkezők nevét és telefonszámát, létszámot, kérnek-e segítőt.
Felhívjuk figyelmüket, hogy kizárólag a védettséget igazoló kártyával vagy az oltást igazoló orvosi dokumentummal lehet a kirándulásra jelentkezni.
A szájat és orrot eltakaró maszk használatát az akkor hatályos rendeletek szerint alkalmazzuk. Egyesületünk a kirándulás alatt a kézfertőtlenítőt folyamatosan biztosítja.
Várjuk kedves tagjaink és kísérőik jelentkezését. Bízunk abban, hogy ismét egy élmény-gazdag napot tölthetünk együtt.
Az indulás pontos időpontjáról a későbbiekben adunk tájékoztatást.
A VGYKE közösségi civil szervezői
Falevélgyűjtős kirándulás
Ma már talán nem mindenki emlékszik rá azonnal, de ennek az évnek az ősze kissé enyhe volt. Mi ezt az enyhe időjárást használtuk ki az ősz kellős közepén arra, hogy elmenjünk egy falevél-gyűjtős kirándulásra. A program eredete az volt, hogy ebben az évben is sokfelé mentünk, majd az ősz elején több gyerek is emlegette, hogy mennyire szomorú évszak az ősz. Ennek az ellenkezőjét szerettük volna bizonyítani, ezért szerveztük meg ezt a kirándulást.
A kirándulásunk egy hosszú útvonalon keresztül haladt, nagyjából az újbudai hegyektől a Tabán felé, majd egy kis buszozással a Normafa felé vettük az irányt és Zugligetig gyalogoltunk lefelé. Az út során az volt az egyik célunk, hogy a lehető legtöbb színárnyalatot gyűjtsük össze levelekből. Ezzel azt kívántuk megmutatni, hogy az ősz egy nagyon színes és izgalmas évszak.
Ez a célunk egész jól teljesült, mivel a gyerekek (is) nagy izgalommal igyekeztek a földről a lehető legtöbb színű levelet összegyűjteni. E közben nagyon sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy egy enyhébb szellő megfújta a fákat és színes levéleső közepébe kerültünk, melyet nagy örömmel fogadtak a kirándulócsoportunk tagjai!
Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy mennyit változtak a kisebb patakok az ősz során, mely minket is meglepett. Tavasszal és nyáron ugyanis azt állapították meg többen is, hogy az erdei patakok mellett gyér a növényzet, mivel a fák lombjai eltakarják a napot. Ezért a patakok hangja ugyan szép, kellemes és megnyugtató volt, de a színvilág erősen sárszínűnek hatott. Most ősszel azonban a lehullott sok színes falevél nagyon szépen feldíszítette az erdei patakokat is, ami nagyon eltért attól, amit tavasszal és nyáron láthattunk.
A kiránduláson az is elhangzott, hogy az ősz valójában nem az elmúlás évszaka, hiszen a fák élete nem ér véget, csak egyféle téli pihenőre vonulnak és tavasszal újra látható lesz a lombjaikból álló koronájuk. A friss erdő illata, a meglepően sok mókus további örömforrás volt mindenki számára.
Ebben az évben ez volt az utolsó erdei-hegyi kirándulásunk és mindenki elmondta, hogy nem nagyon tudja kiválasztani melyik adta számára a legtöbb kellemes élményt. Őszintén reméljük azt, hogy a következő évben is legalább ennyire élménygazdag programsorozatot tudunk majd szervezni!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Szilvásváradon jártunk
Újra elmentünk Szilvásváradra, de ezúttal nem a vízfolyások és tavak kialakulásával ismerkedtünk, hanem a településsel és az erdővel.
A programunk azzal kezdődött, hogy sétáltunk egyet a településen és megnéztük a településtörténeti emlékhelyeket. Ezek a helyek annak a környéknek a múltját ismertetik ahol a látogató áll, régi képekkel és részletes leírásokkal. Szinte sarokról-sarokra haladva egyre jobban megismertük és megértettük a települést. A legnagyobb várakozás a református körtemplommal kapcsolatban volt, de amikor a csoportunk meglátta milyen magasra kell felsétálni, akkor megszavaztuk a halasztást. Nem mintha megijedtünk volna a magasságtól, csak a következő állomásunk éppen egy hegyi túra volt, amihez inkább spóroltunk az erőnkkel.
A városi séta után mentünk fel az Istállós-kői barlangba. A barlanghoz vezető út nagyon kellemes, de valóban erőt próbáló volt. Az érezhetően friss levegő és az erdő még korábban nem tapasztalt illatai, bőven kárpótoltak mindenkit az emelkedőkért. Nagyjából fél óra alatt értük el a barlangot. Mivel tágas, levegős és világos volt, ezért jó mélyen be is sétálhattak a merészebb tagjaink.
Néhány méteres kitérőtől eltekintve, onnan kezdve azonban csak lefele haladtunk és Bokros Mátyás szakvezető kalauzolásával mélyedhettünk el az erdő és az ember együttélésének titokzatos világába. Megtudtuk, hogy a környék bizonyos tekintetben őserdő jellegű. Ennek egyik jele, hogy sok kidőlt fát lehet látni, melyek az erdei élőlények közül nagyon soknak létfontosságú. A kidőlt fákon lévő élet sokféle jelét megcsodálhattuk akár tapintással is.
Akik korábban már voltak velünk, azok tudták mi a tengerszem, de most egy másik úton haladtunk és lementünk a partjára is. Meglepő felszíni képződményeket ismerhettünk meg, nem egyet meg is lehetett érinteni vagy akár sétálni is lehetett rajtuk. Többen mondták azt, hogy csak e miatt az élmény miatt már megérte eljönni.
A következő állomásunk a híres vízesés volt, de mivel éppen esküvői fotózás zajlott, nem tudtuk olyan alapossággal megvizsgálni, ahogyan terveztük. A szakvezetőnknek köszönhetően viszont átmentünk egy másik helyre, ahol egy kisebb vízesést csodálhattunk meg. Mivel a hely nem látogatott, így teljesen testközeli élményeket is szerezhettünk! Például az, aki merészebb volt és nem félt a hűvöstől, az megtapasztalhatta a víz sodrását a vízesés előtt és után.
A túra soron következő állomása a helyben kialakított erdészeti múzeum volt, ahol másfél órán át úgy merülhettünk bele az ember és az erdő viszonyát bemutató kiállításba, hogy észre sem vettük mennyi idő telt el. Megismerhettük az erdei faszállítás változásait, a különböző emberi szálláshelyeket az erdőben, valamint a különböző építési módszereket is.
A legnépszerűbb a vízfolyások felhasználását bemutató tárlatrész volt. A kiállításon egy kis patakocska vizét tóméretűre duzzasztották, majd a gáton kialakított zsilippel a vizet egy hatalmas kerékre vezették. Az ilyen módon megforgatott kerék többek között gépeket működtetett, melyek közül többet is megnézhettünk. Ezen kívül számos interaktív bemutatót is kipróbálhattunk, mely a tapintásunknak, a zokni nélküli lábunknak, a hallásunknak és a szaglásunknak adott felejthetetlen élményeket!
Utána megismertük a helyi pisztrángtenyésztés történetét és eszközeit. A korábbihoz képest teljesen más hatások értek minket, mivel a tenyésztés egy másik fázisában voltunk jelen. E miatt azoknak is voltak újdonságok, akik a korábbi túránkon is jelen voltak.
Mivel az időnk nagyon kevés volt az összes nekünk elkészített élmény befogadásához, valószínűleg majd vissza fogunk még térni a városba és a környékére. Mindenesetre szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel fogadtak és igyekeztek minket a lehető legtöbb élménnyel megajándékozni minket!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Kispesti lámpás klub a Váci Lecsófesztiválon
Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.
(Cserna-Szabó András)
A hétvégén felkerekedtünk klubtagjainkkal, és elutaztunk a váci lecsófesztiválra.
A Dunakanyar legnagyobb gasztronómiai fesztiválját Vác főterén rendezték meg. Számos csapat mérte össze lecsófőző tudományát, melyet szakmai zsűri bírált el. Először körbejártunk, és kiderítettük, hol milyen lecsót, illetve lecsó jellegű ételt készítettek. Volt választék bőven. Sima lecsó, szalonnás, tejfölös, kolbászos, gombás, májas, és még sorolhatnám… A nézelődésnek meg lett az eredménye. Farkaséhesen visszatértünk az első bográcshoz, mert a legínycsiklandóbb illatot ott éreztük. Nem is csalódtunk. Jó étvággyal falatoztunk.
A DULÁTE (Dunakanyari Látássérültek Egyesülete) sátrában finom almás pitét kóstolhattak az odalátogatók. Természetesen mi sem hagytuk ki.
Kellemes napunk volt, jól éreztük magunkat a rendezvényen, de a vonat nem vár, szedelőzködtünk.
Annyi időnk még maradt, hogy fagyizzunk egyet, aztán kisétáltunk az állomásra.
Olyan jól sikerült ez a program, hogy megbeszéltük a folytatást. Szeptember 7-én megyünk a Bókay-kerti Napokra.
Akinek van kedve, tartson velünk!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Felhívás agárdi kirándulásra
A Kispesti Önkormányzat támogatásával 1 napos autóbuszos kirándulásra megyünk Agárdra, július 25-én. Van még 15 szabad hely, várjuk a jelentkezőket! A jelentkezéseket érkezési sorrendben fogadjuk, július 15-ig várjuk a visszajelzéseket!
A program időpontja: 2018. július 25 (szerda)
Indulás a VGYKE elől: 8.30 – 8.45
1146 Bp. Hermina út 57.
Gárdonyi Géza Emlékház látogatás: 10.00 – 11.00
2484 Agárd, Sigray u. 3.
Szabad program és étkezés (önköltséges): 11.00 – 13.00
Délután pihenés az Agárdi gyógy- és termálfürdőben: 13.00.16.30
2484 Agárd, Fürdő tér 1.
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
A kép forrása: http://termalonline.hu
Zugló és Rákosmente a Margitszigeten
2018. május 28-án délelőtt mi, Rákosmente lámpásai zuglói kollégánkkal karöltve egy közös kirándulást szerveztünk a Margitszigetre.
Amikor megérkeztünk, a Zenélő kútnál kisvasútra szálltunk, így értük el a sziget Margit-híd felőli részét. A hangszóróból magyarul és angolul hallhattunk ismertetőt a sziget látnivalóival kapcsolatban. Útközben szívtuk a friss levegőt az árnyas fák alatt, és hallgattuk a csodálatos madárcsicsergést. Aztán megérkeztünk a szökőkúthoz, amely a barcelonai után Európa második legszebb szökőkútja. Letelepedtünk az óriási platánok alá, és úgy élveztük a zenét, ami a korai időpont miatt ismert gyermekdalokból állt.
A melegben egy kis üdítővel és jégkrémmel hűtöttük magunkat. Majd összeálltunk egy csoportkép erejéig a szökőkút előtt, és ezalatt megkezdődött a második zenés program is, amelyben komoly- és könnyűzenei számok hangzottak el. Aztán visszaszálltunk a kisvasútra, amely most másik útvonalon – érintve a rózsák kertjét – visszavitt minket az indulási helyünkre.
Mi ezzel a kirándulással köszöntöttük a nyarat.
Önkénteseinknek nagyon köszönjük a sok segítséget!
Acsay Péter, Kiss Márta és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
