Tavaly tavasszal kaptunk lehetőséget arra, hogy elmenjünk Jákra és megnézzük a sokunk által csak a könyvekből ismert jáki templomot. A korlátozott számban elérhető helyek miatt többen lemaradtak a programról, így ebben az évben nagyon igyekeztünk, hogy ismét lehetőségünk legyen eljutni a faluba.
Az épület bejárását három részre bontottuk, hogy a rendelkezésre álló időt a legjobban tudjuk kihasználni. Az első szakaszban körbejártuk az épületet, a másodikban a könyvekből ismert építmény belsejét néztük meg, a harmadikban pedig egy kisebb kápolnát.
Az épület megtalálása egyébként egyszerű volt, mert a templom tornyai nagyon messziről is láthatóak voltak, így csupán “toronyiránt” kellett sétálnunk. A templom a község legmagasabb épülete, egy kisebb domb tetején áll, amit lépcsőn is meg lehet közelíteni vagy akár egy kis kerülővel egy lépcsőmentes, enyhe emelkedőn is. A templomnak rendkívül szép udvara van, sok szép és illatozó fával és gondozott kerttel.
Mielőtt beléptünk egy oldalsó kicsike ajtón, megtudtuk, hogy maga a “jáki templom” néven ismert épület nem a köznép temploma volt, hanem a szerzeteseké. Ez egy nagyméretű épület volt az építése idején, ilyet a köznép számára nem volt szokás kialakítani. A bejárást is négy részre kellett ezért felosztanunk a hatalmas belső tér és a bennük elhelyezett látnivalók miatt.
A könyvekből ismert kapu mögött egy kisebb csarnok helyezkedik el, ahol a szerzetesek és a vendégek a megérkezéshez kapcsolatos rítusokat elvégezhették. A falakon több, nagyon régi freskó látható, melyeket megpróbáltunk mindenki számára érthetővé tenni.
A két oldalsó hajó egy-egy oltárban végződik, de önmagukban is akkora méretűek, mint máshol egy nagyobb kápolna. A falakon sok évszázadot túlélt szobrokat látni, melyek narrációja a jól látók számára is annyira érdekes volt, hogy egy létszámunkat sokszorosan meghaladó tömeg alakult ki körülöttünk. A mellékhajók egyikét egy rózsaablak zárja le, melynek hatása sötétben érzékelhető a legjobban. A templom látogatásakor a világítás csak néhány percre kapcsolódik fel, így a belső tér fényben és sötétben is megnézhető, ezért a rózsaablak nem kerüli el a látogatók figyelmét.
A főhajóban egy hatalmas oltár uralja a képet, de akik jobban látnak, a felső ablaksorokat is észre tudták venni. Amikor az oltárnak hátat fordítottunk, akkor láthattuk azt a karzatot, ahova a földbirtokos és családja ülhetett le. Ezen a ponton voltunk abban a helyzetben, hogy mindannyian megérthettük, milyen hatalmas építményben vagyunk. Ez a földesúri karzat a képekről ismert főbejárat mögött helyezkedik el és a sok látnivaló miatt egyszerű nem észrevenni.
A templomból kilépve mentünk át a köznép számára épített kápolnába, melyet Szent Jakabról neveztek el. A templom meglepően kicsi, a belső tere szinte csak az oltár és az előtte lévő alig három négyzetméteres rész. Meglepve kérdeztük, hogy miként fértek be a falusiak? A megoldás mindannyiunkat meglepett! Az épület kör alakú és a falai nagyon vastagok. Alaposabban megnézve a falakat, észre lehetett venni, hogy a belsejében egy hosszú körkőrös lépcsősor van, ahova a falusiak felálltak, így onnan, állva és felülről nézhették az oltár előtti szertartást. Ez a fajta elhelyezés nagyon ritka, a megjelentek közül egyikünk sem találkozott még vele, pedig sok kultikus épületet láttunk már korábban.
Korábbi klubnapjainkon sokszor szóba kerültek a családkutatás témakörén belül a nemesi családok és a reprezentatív épületeik. Ezen alkalmakkor többször példának emlegettük a németújvári várat, mely a batthányiak központja. Erre való tekintettel elmentünk megnézni ilyen szemmel is a várat, mivel Jáktól nincs annyira messze. Az út önmagában is lenyűgöző, de a vezetőnknek köszönhetően nagyon sok érdekes történetet hallhattunk a környékről.
A vár sok érdekessége közül az egyik az, hogy egy kialudt vulkáni kúpon fekszik. Mivel nagyon meredek a hegy oldala, ezért hatalmas teljesítménynek számít gyalog feljutni. Mi sem vállalkoztunk rá, így a várhoz épített siklón mentünk fel. A várban láthattuk a reprezentatív gyűjteményt, mely nem csupán a várlakók életét dokumentálta, hanem a nemesi család jelentős embereiről készített festményeket, a hivatalukhoz kötődő ruhákat és más eszközöket mutatta be. Megtudhattuk mi a célja a lovagteremnek és a vadászteremnek, de láthattunk egyes korszakokra jellemzően berendezett szobákat is. A számunkra érdekes tanulság a korábbi klubnapok miatt az volt, hogy a nemesi életformának olyan sok tárgyi emléke marad meg egy családon belül, amit nem lehet évtizedek alatt elfeledni.
Visszafelé érdekes történeteket hallottunk a helyben élők identitásának alakulásáról és több ponton is megálltunk, ahol ezzel kapcsolatos fontos helyek voltak. Ezek közül kettő kiemelkedő volt a többi közül.
Láthattunk például olyan speciális éttermeket, melyekben csak helyi ételeket és italokat kínálnak. Ezeknek a neve buschenschank. Ezek olyan helyek, ahol a helyben élő termelő a gazdaságában előállított ételeket eredetileg egy fatányérra helyezte, mellé pedig a saját italait, jellemzően a borait szolgálta fel. Ezeket a különleges éttermeket törvény védi és nagyon sok gazdasági előnyt kapnak, így életben tudtak maradni sok évszázadon keresztül is.
Megálltunk egy burgenlandi temető mellett is, ahol nagyon sok magyaros hangzású név volt. Az ottani alkalmi vezetőnk nagyon érdekes történeteket mesélt a magyaros nevekről és a családok identitásáról. Amivel megajándékozott minket, az valójában egy Burgenland-történet volt, melyért nagyon hálásak vagyunk, valóban gazdagabbak lettünk neki köszönhetően.
Visszatekintve úgy érezzük, hogy nagyon sokat tanulhattunk ebből a kirándulásból és mindenkinek ismételten szeretnénk kifejezni ezért a köszönetünket! Őszintén reméljük, hogy a kirándulásainkhoz egyre több embernek megjön a kedve és legközelebb sokkal többen mehetünk el újra Jákra és a környékére!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
kirándulás Archives - Oldal 3 a 6-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Jákon jártunk
Tavaly tavasszal kaptunk lehetőséget arra, hogy elmenjünk Jákra és megnézzük a sokunk által csak a könyvekből ismert jáki templomot. A korlátozott számban elérhető helyek miatt többen lemaradtak a programról, így ebben az évben nagyon igyekeztünk, hogy ismét lehetőségünk legyen eljutni a faluba.
Az épület bejárását három részre bontottuk, hogy a rendelkezésre álló időt a legjobban tudjuk kihasználni. Az első szakaszban körbejártuk az épületet, a másodikban a könyvekből ismert építmény belsejét néztük meg, a harmadikban pedig egy kisebb kápolnát.
Az épület megtalálása egyébként egyszerű volt, mert a templom tornyai nagyon messziről is láthatóak voltak, így csupán “toronyiránt” kellett sétálnunk. A templom a község legmagasabb épülete, egy kisebb domb tetején áll, amit lépcsőn is meg lehet közelíteni vagy akár egy kis kerülővel egy lépcsőmentes, enyhe emelkedőn is. A templomnak rendkívül szép udvara van, sok szép és illatozó fával és gondozott kerttel.
Mielőtt beléptünk egy oldalsó kicsike ajtón, megtudtuk, hogy maga a “jáki templom” néven ismert épület nem a köznép temploma volt, hanem a szerzeteseké. Ez egy nagyméretű épület volt az építése idején, ilyet a köznép számára nem volt szokás kialakítani. A bejárást is négy részre kellett ezért felosztanunk a hatalmas belső tér és a bennük elhelyezett látnivalók miatt.
A könyvekből ismert kapu mögött egy kisebb csarnok helyezkedik el, ahol a szerzetesek és a vendégek a megérkezéshez kapcsolatos rítusokat elvégezhették. A falakon több, nagyon régi freskó látható, melyeket megpróbáltunk mindenki számára érthetővé tenni.
A két oldalsó hajó egy-egy oltárban végződik, de önmagukban is akkora méretűek, mint máshol egy nagyobb kápolna. A falakon sok évszázadot túlélt szobrokat látni, melyek narrációja a jól látók számára is annyira érdekes volt, hogy egy létszámunkat sokszorosan meghaladó tömeg alakult ki körülöttünk. A mellékhajók egyikét egy rózsaablak zárja le, melynek hatása sötétben érzékelhető a legjobban. A templom látogatásakor a világítás csak néhány percre kapcsolódik fel, így a belső tér fényben és sötétben is megnézhető, ezért a rózsaablak nem kerüli el a látogatók figyelmét.
A főhajóban egy hatalmas oltár uralja a képet, de akik jobban látnak, a felső ablaksorokat is észre tudták venni. Amikor az oltárnak hátat fordítottunk, akkor láthattuk azt a karzatot, ahova a földbirtokos és családja ülhetett le. Ezen a ponton voltunk abban a helyzetben, hogy mindannyian megérthettük, milyen hatalmas építményben vagyunk. Ez a földesúri karzat a képekről ismert főbejárat mögött helyezkedik el és a sok látnivaló miatt egyszerű nem észrevenni.
A templomból kilépve mentünk át a köznép számára épített kápolnába, melyet Szent Jakabról neveztek el. A templom meglepően kicsi, a belső tere szinte csak az oltár és az előtte lévő alig három négyzetméteres rész. Meglepve kérdeztük, hogy miként fértek be a falusiak? A megoldás mindannyiunkat meglepett! Az épület kör alakú és a falai nagyon vastagok. Alaposabban megnézve a falakat, észre lehetett venni, hogy a belsejében egy hosszú körkőrös lépcsősor van, ahova a falusiak felálltak, így onnan, állva és felülről nézhették az oltár előtti szertartást. Ez a fajta elhelyezés nagyon ritka, a megjelentek közül egyikünk sem találkozott még vele, pedig sok kultikus épületet láttunk már korábban.
Korábbi klubnapjainkon sokszor szóba kerültek a családkutatás témakörén belül a nemesi családok és a reprezentatív épületeik. Ezen alkalmakkor többször példának emlegettük a németújvári várat, mely a batthányiak központja. Erre való tekintettel elmentünk megnézni ilyen szemmel is a várat, mivel Jáktól nincs annyira messze. Az út önmagában is lenyűgöző, de a vezetőnknek köszönhetően nagyon sok érdekes történetet hallhattunk a környékről.
A vár sok érdekessége közül az egyik az, hogy egy kialudt vulkáni kúpon fekszik. Mivel nagyon meredek a hegy oldala, ezért hatalmas teljesítménynek számít gyalog feljutni. Mi sem vállalkoztunk rá, így a várhoz épített siklón mentünk fel. A várban láthattuk a reprezentatív gyűjteményt, mely nem csupán a várlakók életét dokumentálta, hanem a nemesi család jelentős embereiről készített festményeket, a hivatalukhoz kötődő ruhákat és más eszközöket mutatta be. Megtudhattuk mi a célja a lovagteremnek és a vadászteremnek, de láthattunk egyes korszakokra jellemzően berendezett szobákat is. A számunkra érdekes tanulság a korábbi klubnapok miatt az volt, hogy a nemesi életformának olyan sok tárgyi emléke marad meg egy családon belül, amit nem lehet évtizedek alatt elfeledni.
Visszafelé érdekes történeteket hallottunk a helyben élők identitásának alakulásáról és több ponton is megálltunk, ahol ezzel kapcsolatos fontos helyek voltak. Ezek közül kettő kiemelkedő volt a többi közül.
Láthattunk például olyan speciális éttermeket, melyekben csak helyi ételeket és italokat kínálnak. Ezeknek a neve buschenschank. Ezek olyan helyek, ahol a helyben élő termelő a gazdaságában előállított ételeket eredetileg egy fatányérra helyezte, mellé pedig a saját italait, jellemzően a borait szolgálta fel. Ezeket a különleges éttermeket törvény védi és nagyon sok gazdasági előnyt kapnak, így életben tudtak maradni sok évszázadon keresztül is.
Megálltunk egy burgenlandi temető mellett is, ahol nagyon sok magyaros hangzású név volt. Az ottani alkalmi vezetőnk nagyon érdekes történeteket mesélt a magyaros nevekről és a családok identitásáról. Amivel megajándékozott minket, az valójában egy Burgenland-történet volt, melyért nagyon hálásak vagyunk, valóban gazdagabbak lettünk neki köszönhetően.
Visszatekintve úgy érezzük, hogy nagyon sokat tanulhattunk ebből a kirándulásból és mindenkinek ismételten szeretnénk kifejezni ezért a köszönetünket! Őszintén reméljük, hogy a kirándulásainkhoz egyre több embernek megjön a kedve és legközelebb sokkal többen mehetünk el újra Jákra és a környékére!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
A Gellért-hegyen sétáltunk
Minden évben amikor melegebb az idő, el szoktunk menni egy nagyobb sétára a Gellért-hegyre. Ez ebben az évben is így volt, de sajnos elég szerény mértékű érdeklődés kísérte a mostani túránkat.
Ebben az évben a kényelmesebb utat választottuk és busszal mentünk fel a Citadella aljáig. A buszra a metró mellett szálltunk fel, ahol meleg és por vett minket körül. Ezért meglepetésként ért minket, hogy amint leszálltunk a buszról, madárcsicsergés, friss és illatos levegő kényeztetett minket. Sokféle virág illata keveredett a levegőben, de helyenként az orgona mindent felülmúlt, ami nagyon kellemes indítása volt a közös sétánknak.
A Citadellánál lévő kilátónál sor került a szokásos játékunkra, ahol leteszteltük, hogy akiknek van még valamennyi látásuk, azok meddig és mennyit látnak. Ezt követően mentünk el a szoborig, ahol két, teljesen másféle kilátásnak örvendhettünk.
A kilátással és a látottakkal kapcsolatos beszélgetésünk után a játszóterek felé mentünk le a parkokon keresztül, ahol az időjárás újabb és újabb illatokkal ajándékozott meg minket, illetve megvizsgáltuk a parkokban elrejtett szobrokat. Közben nagyon kellemesen beszélgettünk, ötletelgettünk a soron következő kirándulások részleteiről.
Őszintén reméljük, hogy mindenkinek adott valamit a közös séta, az illatok és a kilátás! A közeli hetekben még sok hasonló kirándulással készülünk, így azok, akik a mostaniról valamilyen okból lemaradtak, még kereshetnek minket az újabb lehetőségek miatt!
Neumann Károly, Samu Attila
közösségi civilszervezők
Vonatozz velünk a Margit-szigeten!
Május 23-án a Margit-szigetre látogatunk kisvonattal!
Körülbelül 30 perc alatt körbe járjuk a sziget területét, megismerjük majd az ott található nevezetességeket, emlékműveket.
Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet: Juhos Róbert 06 70 377 32 35 Mészáros Gábor 06 20 9436 289 Email: lampas.bp18@gmail.com
Belépő 1200ft, de 15 fő fölött kaphatunk kedvezményt.
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervező
A kép forrása: http://www.margitszigetisetajarat.hu/
Elhagyott temetőben és sípályán jártunk
Még annak idején, az újbudai Klub első hegyi kirándulásán, elmentünk egy olyan helyre, mely eredetileg egy temető volt és látszódtak is ennek a nyomai. Amikor a sírhelyek nyomait láttuk, beszéltünk egy másik helyről, ami szintén egy volt temető helyén került kialakításra. Erre a helyre mentünk el márciusban, ahol egy nagyon kellemes időutazáson és kiránduláson vehettünk részt.
Maga a helyszín az egyes villamos végállomásánál található és sokan Szabadidő Park néven ismerik, de a legtöbben Barátság Parkként hivatkoznak rá, sokáig ugyanis úttörőtáborok, napközis táborok helyszíne volt.
A területen nagyon sok minden jelzi, hogy egykori temető helyén jár a látogató. A sétánk közben nagyon sok jól azonosítható sírhelyet láttunk, nem egyszer nagyon kopott sírkövekkel is találkoztunk. Amíg a terület az 1980-as években kerületi iskolások napközis tábora volt, rengeteg sírkő még állt (pontosabban félig-meddig meg voltak már dőlve) és a Park egyes részein a gyerekek köztük játszottak. Azóta a sírhelyeket felszámolták, így egyikben sincsenek emberi maradványok és a temető-jellegre utaló elemek is nagyon megritkultak.
Megtudtuk azt is, hogy az 1980-as évekig haditechnikai eszközök is voltak elhelyezve sok helyen. Repülők, tankok és már eszközök voltak játékként elhelyezve, ezek mind alkalmassá lettek téve arra, hogy a gyerekek balesetveszély nélkül játszanak rajtuk. Sőt, még közlekedést tanító park is volt a terület legmagasabb részein, melynek a nyomait a kiránduláson nem találtuk meg.
A jelenben télen-nyáron működő sípálya, különböző sportpályák és két kisebb medence található a területen, így a Park elsődlegesen a sportolási igényeket szolgálja ki. Mindemellett pedig nagyon kellemes sétálóhely, ahol erdős hangulatot idéző csendes környezetben lehet sétálni. Sőt, még egy Csillagvizsgáló is működik a helyszínen, mely az esti órákban kínál nagyon érdekes programokat, mivel a földrajzi adottságok miatt a fényszennyezettség mértéke kisebb, mint a város sok más pontján. Állítólag a Tejút megfigyelésére is van lehetőség, de ehhez egyszer éjszaka kellene visszatérnünk.
A parkban sétálva szavak nélkül is megértettük, hogy mi a jó azon a helyen. Sokféle és kellemes madárcsicsergés, tiszta levegő és friss erdei illat volt mindenhol, amerre csak jártunk. Bár egy közlekedési csomópont mellett voltunk és a közelünkben egy jelentős autós útvonal helyezkedett el, mindebből semmit nem éreztünk, mert mindent leárnyékolt a hegy!
A terveink szerint még sok hasonló helyre szeretnénk ebben az évben eljutni, reméljük legközelebb többen tartanak velünk!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Túra a testi-lelki egészségért a Börzsönyben
A kép forrása: http://www.borzsony.hu
Január 28-án vakmissziós túra lesz a Börzsönyben, közepesen nehéz túra.
Az útvonal: Nagymaros-Visegrád vá. – Templom-völgy – Szent Mihály-hegy – – Hegyes-tető – Köves-mező – Nagymaros-Visegrád vá. (7,5 km – 370 m szint fel / 370 m szint le)
Arra kérjük a vakmissziós túrákra jelentkező vak illetve csökkent látóképességű túrázóinkat, hogy ha kísérővel nem rendelkeznek egy vagy két héttel az aktuális időpont előtt jelentkezzenek, hogy kísérőt biztosíthassunk számukra. Ezekre a túrákra látó túrázók jelentkezését is várjuk.
Kérjük a vasárnapi túrákra jelentkezőket, hogy jelentkezésüket csütörtök estig adják le.
Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a túravezető:
Tombácz Károly
Túra a testi-lelki egészségért Budán
Kép forrása: szamtan.eu
Január 14., vasárnap vakmissziós túra lesz a Budai BUDAI-hegységben. Könnyű túrának számít.
Az útvonal: Széchenyi-hegy – Normafa – János-hegy – Normafa. (6,5 km)
Arra kérjük a vakmissziós túrákra jelentkező vak illetve csökkent látóképességű túrázóinkat, hogy ha kísérővel nem rendelkeznek egy vagy két héttel az aktuális időpont előtt jelentkezzenek, hogy kísérőt biztosíthassunk számukra. Ezekre a túrákra látó túrázók jelentkezését is várjuk.
Kérjük a vasárnapi túrákra jelentkezőket, hogy jelentkezésüket csütörtök estig adják le.
Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a túravezető:
Tombácz Károly
Tihanyban jártunk a szentendreiekkel
Szeptemberben a szentendrei látássérültekkel kirándulni mentünk. Felkerestük a Tihanyi Bencés Kolostort. Ágoston atya tárlatvezetésével betekintést nyertünk az intézmény mindennapi életébe és sorra csodálhattuk a történelmi múltat is magába foglaló szebbnél szebb látványosságokat.
Először megnéztünk egy tíz perces kisfilmet is erre vonatkozóan. Megtudtuk, hogy 1055-ben I. András alapította meg az Apátságot.
Sétánk első helyszíne a templom volt. Csodálatos látvány tárult elénk, de akik nem látnak, nagyon részletes tájékoztatást kaptak mindenről. Szebbnél szebb freskók díszítették a mennyezetet, szobrok, képek és különleges gyertyák sokasága tárult elénk. Bartolf Zsuzsi sorstársunk szép ide illő énekeket énekelt. A sekrestyében megnéztük a szekrényekben elhelyezett mise ruhákat és megtudtuk, hogy melyiket milyen alkalomra vesznek fel. Kezünkbe vettük azokat a kellékeket is, melyeket a szertartásokon használnak.
Utána lementünk az altemplomba első András sírhelyéhez. A sír mellett az alapító levél is megtalálható.
Tovább haladva kimentünk a Kolostor udvarába, ahol különféle növények sokasága fogadott minket. Kezünkbe vettünk néhányat, és nagyon érdekes illatokat ismerhettünk meg. Utána lementünk a pince labirintusba melynek több helységében egy – egy kiállítás volt látható.
Egy filmen pedig megnézhettük az apát palacsinta készítését, mely helyi specialitás. Egy túrós egy diós és egy mákos palacsintát rétes lapba tekerve megsütnek.
Ezt a különleges finomságot sétánk végére érve a Rege cukrászdában megkóstoltuk és nagyon ízlett. A teraszon a Balaton látványa még kellemesebbé tette együttlétünket.
Mindenki nagyon jól érezte magát ezen a kiránduláson is.
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
Kirándulás az újpesti ökoparkban
Időnként szóba került az a programjainkon, hogy milyen helyeken jó lakni. Ezen beszélgetéseink során került elő, hogy egy betonrengetegnek nevezett lakótelep is lehet kellemes lakóhely. Ennek okán jutottunk el Újpestre, ahol a panelépületek közötti bőséges zöldfelületet ökoparkká alakították át és megpróbáltuk ezt a nagyobb területet bejárni.
A park egyik érdekessége, hogy az eredetileg kialakított zöldfelületeket és utcabútorokat meghagyták, így azokat vagy felújították vagy helyben újrahasznosították. Például a régi ping-pong asztalok alatti vastag betonréteget ledarálták és az új burkolatok alépítményéhez felhasználták. A cél az volt, hogy minden menthetőt megtartsanak és semmit ne vigyenek ki a felújított területekről, hanem valamilyen módon hasznosításra kerüljenek. Így a kitermelt föld is helyben maradt, melyből zajfogó dombot készítettek, csökkentve a sétálók zajterhelését.
Arra különösen ügyeltek, hogy a csapadékhiányt jól tűrő növényfajtákat használjanak fel, így a park területén soha nem kell mesterséges esőt varázsolni, vagyis öntözni. Ezzel együtt arra is törekedtek, hogy a lehető legtöbb őshonos magyarországi növényfajtát telepítsék be, így a biológiai sokféleség alapjait is megteremtsék. A sokféle növény használatának a velejárója lett a madárfauna bővülése is, mely igazolta a cél megvalósulását. A madarak betelepítése és tartós maradása végett etetőket, itatókat és odúkat helyeztek el a fákon. A növényzetet úgy állították össze, hogy az fészkelőhelyet és táplálékot is biztosíthasson a legtöbb madár részére.
A kialakítás során arra is figyeltek, hogy lehetőleg a környéken élő vállalkozók legyenek bevonva a munkálatokba, így sokakban kialakítottak valamiféle kötődést az új parkosítás iránt. Ennek annyi alapja már eleve volt, hogy nagyon sok panelépület előtt lehet a lakók által gondozott virágoskerteket látni, vagyis a helyben élők egy részében már eleve létezett egy parkosításra való törekvés.
A megépítés során nem csupán a teljes akadálymentesség volt szempont, hanem az is, hogy a nagy tereket az összes ott élő ember igényei szerint alakítsák ki. Ezért felméréseket végeztek a tervezés előtt a helyi igények megismerése érdekében, illetve ahol taposásnyomokkal volt megtörve a fű, oda közlekedőfelületet készítettek.
Az is érdekesség, hogy a projekt, hasonló magyarországi közparkok költségeihez képest, csupán az ötödrészébe került a helyi önkormányzatnak. Mivel nem kell öntözni és lényegesebben kevesebb a rongálás is, ezért az üzemeltetés is olcsóbb – legalábbis a kihelyezett táblák ezt adják a sétálók tudtára.
A hangulatos kirándulás közben valóban volt egy olyan érzésünk, mintha erdőben vagy ligetben sétálnánk. Azt is érzékeltük, hogy madárcsicsergés töltötte be a teret, valamint számos helyen árnyékot is találhattunk, ami melegebb időben sokat számít. Reméljük, hogy a soron következő kirándulásaink egyikén-másikán újabb hasonló parkokba is eljuthatunk majd, így mód nyílik a személyes tapasztalaton alapuló összehasonlításra is!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Érintsd meg a belváros múltját (1. rész)
Már 2015-ben megfogott a kezdeményezés, mikor először jártam ezen a sétán, akkori klubtagjaimmal. Később az Imagine Budapest egy másik, látássérülteknek szervezett kirándulásán is részt vettem, így ezúttal már ismerősként üdvözöltek a szervezők. Besegítettem a látogatók toborzásába, a programlehetőséget a Lámpáskollégáknak is elküldve. Nagy örömömre VasnéPintér Terike a III. kerületből többedmagával csatlakozott, így végül szép számmal összegyűltünk a Kálvin téri templom bejáratánál, ahol Szekeres Júlia idegenvezető várt bennünket. Indulhatott is a kalandozás térben és időben. Első állomásunk a Mátyás király korabeli városfal, ma is régi impozáns jellegét őrző maradványa volt. A porhanyós mészkő összetéveszthetetlenül rücskös, darabos tapintása önmagában érdekes, de az anekdotikus történelmi kitekintés tette igazán izgalmassá a helyszínt.
Az akkori város jóval a mai utcaszint alatt helyezkedett el, így ahhoz, hogy megérinthessük a falat, nekünk is lejjebb kellett lépcsőznünk egy emelettel a “föld alá”. A lejárat két utcai üzlet között, szinte észrevétlenül búvik meg egy üvegajtó mögött. Itt lent, kicsit eltávolodva az utcazajtól zavartalanul beszélgethettünk. Szemben a fallal megcsodálhattunk egy kör-alakú, kőből faragott autentikus térképet, ez igazítja el az arra járót a reneszánsz korabeli városkép kavalkádjában. Megtudhattuk, hogy a falrész tulajdonképpen csak érdekesség gyanánt maradt meg, mert valójában már a 16. században elkezdtek bele egyre több helyen kapukat vájni, ahogy a város egyre nőtt, majd pedig a 18. századra már szinte teljesen lebontották, lévén akadályozta a dinamikusan fejlődő pesti oldal terjeszkedését.
A belváros, különösen ez a környék rengeteg történelmi és kulturális emléket, értéket őriz. Nekem például nagyon tetszett a közeli Lövölde tér története, melybe idegenvezetőnk bepillantást engedett. Mint megtudtuk, a 18. században a polgárság feladatai közé tartozott a városok biztonságának és békéjének megőrzése. Egy 1701-ből származó rendeletben I. Lipót király kötelezte a céheket, hogy mestereik minden vasár- és ünnepnapon lövészetre járjanak, a távol maradókat pedig pénzbírság fenyegette. Mária Terézia 1740-ben elrendelte, hogy minden felnőtt férfipolgár egy éven át lövészeteken vegyen részt.
1824-ben avatták fel a Zambelli András tervei alapján készült új lövöldét, a Kálvin tér környékén, a mai Királyi Pál utcában. A klasszicista épületnek hosszú dór oszlopsora, díszes diadalívszerű kapuja, és I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonja volt. A tulajdonképpeni lőtér mellett vendéglők, pipázó-, társalgó- és tánctermek szolgáltak a színes kulturális élet színteréül és egy park is tartozott az épülethez, így a létesítmény a polgári élet egyik központjává vált. A megnyitóra rendezett ünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak.
A sokak szerint Pest ékességének számító lövöldét az 1838-as árvíz pusztította el, de 1840-re újraépítették. Az új épületet a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában álmodták meg. Az előző lövöldéhez hasonlóan ezt is Zambelli András tervezte, és 1840-ben Habsburg József nádor avatta fel. Mikor ezt meghallottam, rögtön eszembe jutott, hogy az ő neve látássérült körökben ismerősen csenghet, hiszen a Vakok Általános Iskolájának létrejöttét jelentős összeggel támogatta és a Nádor Terem róla kapta a nevét. A nádor egyébként, az itt található csodálatos ólomüvegablakról is visszaköszön, erre az üvegfestményekről készült narrációk olvasói biztosan emlékeznek.
Megtudhattuk továbbá, hogy a klasszicista stílusú lövölde két épületegyüttesből állt. Az egyikben vendéglők, éttermek és kiszolgáló helyiségek, a másikban pedig a lőcsarnokok és a lövészmester lakása voltak, a lövőház parkjába pedig díszes kapun át lehetett bejutni. 1874-ben, az itt működő lövöldéről nevezték el a teret Lövölde térnek. Kis érdekesség, melyet szintén Szekeres Julitól, vezetőnktől tudhattunk meg: a lövöldéből származik a “fején találta a szöget” kifejezésünk. A lőgyakorlatokon használt céltáblák közepébe ugyanis egy szöget vertek, ha a gyakorlatozó jól célzott és eltalálta, az maximum pontot ért és számíthatott társai elismerésére. És még egy kis érdekesség: az akkoriban használt céltáblák nem kör, hanem négyzet alakúak voltak, mert így könnyebben meg lehetett határozni a mértani középpontot a sarkok átlóinak metszéspontjánál.
Ahogy én is kicsit utánaolvastam, további érdekességekre is bukkantam. A lövölde épülete 1890-ig állt a téren. Az épület lebontása után a teret megnagyobbították és köréje bérpalotákat építettek. A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó kávézó, melynek gyakori vendégei voltak Teleki Pál politikus, Szablya-Frischauf Ferenc iparművész, Fülep Lajos és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészek is, valamint Gundel Antal lapszerkesztő. Ő egyébként Gundel János fia, aki a Gundel éttermet alapította. Antal testvére Gundel Károly, ő virágoztatta fel és gazdagította különleges fogásokkal a méltán népszerű helyet, megszilárdítva ezzel a későbbi gasztrodinasztiát. A Kairo kávézóban megforduló értelmiségiek 1906-ban egy rövid életű hetilapot is kiadtak Szerda címmel.
Következő állomásunk szemben a várfalhoz vezető lejárattal Petőfi és Szendrey Júlia lakása volt a Királyi Pál utca 18. szám alatt. Korábban a Dohány utcában is éltek – akkor Tabakgasse volt az utca neve –, ahol Jókai Mór volt a bérlőjük, ám ebbe a lakásba már nélküle költöztek. Tárlatvezetőnk elmesélte, hogy Petőfi súlyosan összeveszett barátjával, amiért az megszökött a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Petőfi és felesége már sajnos nem tölthettek sok időt ebben a lakásban, bár fiuk, Zoltán még itt született meg. A szabadságharc ideje alatt azonban a család Nagyszalontára költözött.
Kedves Olvasók! Tartsanak velem a jövő héten is, amikor tovább barangolunk a belváros történelmi, irodalmi és építészeti emlékei között.
Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további beszámolókat olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!
S. Tóth Erika audionarrátor, kommunikációs munkatárs Mobil: +3630 755 6983
Kirándulás a budai hegyekben
Régi tervünk volt, hogy sokat sétáljunk és túrázzunk a környékünk hegyes területen. Ez a tervünk időről-időre valóra válik, legalábbis törekszünk arra, hogy évente legalább egyszer legyen ilyen programunk is. Eredetileg egy nehezebb terepre szerveztük a kirándulást, de a jelentkezők kérését figyelembe vettük, így egy sétálósabb program valósult meg a tündérhegyi túránk helyett.
Amikor az első hegyes túránkat szerveztük, már akkor kiderült, hogy a valóban friss levegő, az erdő illatai és az új helyek felkeresése okozta öröm mindenkinek ad annyit, ami miatt újra és újra el fog jönni. Ez így történt most is és a kapott élmények sem okoztak csalódást.
A kirándulásunk a távoli találkozóhely miatt buszozással indult, majd a Normafától elindulva kezdtük a gyalogtúránkat. A Normafán megnéztük a frissen átadott szabadtéri kondiparkot, valamint azt a kisplasztikát, mely a környező hegyeket mutatja be. Ebből megtudtuk, hogy nagyjából 300 és 500 méter közötti tengerszint feletti magasságban fogunk kirándulni, de a szintkülönbségből elég keveset fogunk érzékelni.
A túra során egy jelzett útvonalon haladtunk, számos olyan elhagyott létesítményt megfigyelve, melyek egykor a kirándulókat szolgálták ki. Ezek pihenőhelyet, eső elől való menekülést és biztonságosan tiszta ivóvizet nyújtottak az arra járók részére. Az állagromlás mértékét jelzi, hogy a nagyon rossz állapotban lévőket már kerítéssel is elzárták.
Az egyik különleges élmény melyben részünk lehetett, az emberek által nem feldúlt részeken megtapasztalható illatfelhő volt, melyet számos virágnak és fának köszönhettünk az erdő határán haladva. Alapvetően tisztább városrészből indultunk el, de mindannyian megéreztük, hogy teljesen más minőségű levegő volt az erdőben, mint amit a mindennapokban megszoktunk.
A kirándulás útvonalán nagyon sok tájékoztató táblát találtunk, melyekből számos érdekességet is megtudtunk. Az egyik különlegesség a Mátyás király idejében kialakított vadaskert felfedezése volt, melynek ma már csak a nyomait lehet megérinteni. A másik érdekesség Budapest egyetlen hosszú időn át életben maradt libanoni cédrusa volt, mely mára már hatalmasra nőtt. A kissé erősebb melegben megtapasztalhattuk mit jelent egy ilyen fa árnyéka, ugyanis nagyon sokfelé ágazva, hatalmas lombozattal nyújt hűs pihenőhelyet. A 120 éves fa védettséget élvez, ezért nem lehetett megérinteni a törzsét.
A kirándulás végéhez érve megállapodtunk abban, hogy igyekszünk majd több hegyi túrát szervezni a jövőben. Nem csupán azért, mert kellemes menekülést kínál a kínzó meleg elől, hanem azért is, mert szeretnénk felfedezni a környező hegyek további meglepő titkait.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Füvészkerti barangolás
A XVIII. kerületi Lámpás Klub látogatást szervezett a Füvészkertbe, ehhez csatlakoztunk mi is klubtagjainkkal.
Két vezetővel indultunk a Füvészkerti sétára. A kert eredetileg Nagyszombaton volt és 1771-ben lett alapítva Winterl Jakab botanika és vegytan professzor által. Több ízben is elköltöztették a kertet, míg végül a Józsefvárosban megkapta a végleges helyét. Akkoriban persze nagyobb méreteket öltött a területe, de 1911 után a Klinikák bővítése miatt lecsökkent 3 hektárnyira.
A kertben található vadászkastélyt az 1720-as években építették fel barokk stílusban, amely manapság esküvők helyszínéül is szolgál. A kertben ma háromezer fa és cserje található, ezek között vannak olyanok is, amelyek több száz évesek: a legidősebb egy huszonöt méteres sajmeggy, amelyet valószínűleg még a Szeleczkyek ültettek.
Budapest botanikus kertje kiemelten fontos természetvédelmi feladatot lát el. Mintegy 85 hazai veszélyeztetett fajt gondoz, és a Föld növényvilágából 250 veszélyeztetett fajt mutat be. A kert Klinikák felöli sarkában a fenyőgyűjtemény kapott helyet. Duglászfenyők, japánciprus, borókák, lucok és jegenyefenyők zöldellnek télen is. Azonban a két nyitvatermő, a szecsuáni mamutfenyő és a páfrányfenyő (ginkgo biloba) lombja ősszel vörösesbarnára, illetve aranysárgára színeződve lehullik.
Kitört a vihar, ezzel véget ért a szabadtéri program. A pálmaházban találtunk menedéket, és a trópusi (banán, kávécserje, ananász, papaya, kókuszpálma, gyömbér), valamint szubtrópusi (szobafenyő, rózsamályva, citrusfélék) növényekkel ismerkedtünk, de megcsodálhattuk az orchideákat, broméliákat, és a többi egzotikus virágot.
Felidéztük Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét, mert a botanikus kert pálmaháza nyújtott búvóhelyet Nemecsek Ernő és barátai számára is.
Köszönjük a szervezőknek és a vezetőknek ezt a kellemes délutánt!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
Közösségi civilszervezők
Séta a Füvészkertben
Az 1635-ben a Nagyszombatban alapított Egyetem Orvosi Kara 1769-ben kezdte meg a működését. Abban az időben Európa-szerte a természettudományok oktatása kizárólag az orvosképzés keretében folyt.
Winterl Jakab – a vegytan és a botanika professzora – 1771-ben teremtette meg Magyarország első botanikus kertjét. A botanikus kert már kezdettől fogva az orvos – és gyógyszerészképzés segítése mellett feladatának tekintette a hazai flóra kutatását. 1777-ben az Egyetem Budára, a királyi várba költözött. A botanikus kert pedig a mai Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen folytatta működését.
A reformkor a hányatott sorsú Botanikus Kert történetében is fordulópontot jelentett. József nádor támogatásával az Egyetem 80 000.- Ft-ért megvásárolja a Festetics család Józsefvárosban lévő 10 hektáros birtokát (1847).
A terület mocsaras lápos vidék volt, amit az Illés forrás táplál. A város fejlődésével az alapterület 3 hektárra csökkent, de így is 8000 növényi fajt, ebből 3000 hazait foglal magában a gyűjtemény. A park, amelyben a Polláck Mihály által tervezett 1802-ben felépült vadászkastély is áll, azóta is a Botanikus Kert otthona.
A beépítés előtti időszakról nyerhetünk betekintést Molnár Ferenc neves regénye, a Pál utcai fiúk révén, amelynek fontos fejezete a „füvészkertben” játszódott. A Füvészkert elnevezés Diószegi Sámuel és Kazinczy Ferenc közös gondolata, és így vált a Botanikus kertből Füvészkert.
Elsőként rögtön a bejáratnál az egynyári dísznövények mellett haladtunk el, majd a szomszédos fűszeres kertet tapogattuk, szaglásztuk végig. Rozmaring, csombort stb. Utána rögtön a Pollack Mihály által tervezett vadászkastély hátsó homlokzatával találtuk magunkat szembe, amit gyönyörű több, mint 100 éves vadszőlő indái borítottak be, amit meg is simogathattunk.
Tovább haladva egy körülbelül 30 méter magas himalájai selyemfenyő tövében néhány óriási fenyőtobozt vehettünk kézbe. Innen az Alpok aljáról a gyepvidéki Magyarországra léptünk és szembe találtuk magunkat az ökörfarkkóróval és megtudtuk, hogy sárga virágát a halászathoz használták, mert magához vonzotta a halakat és el is kábította őket, ami után már könnyű volt a halászat.
Aztán mi kábultunk el a látva a gyönyörű rózsa gyűjteményt, és megtudtuk, hogy a nevüket a Magyar királynékről kapták. Egy szépen kifejlett sajmeggyfa mellett vitt el az utunk tovább, amiről megtudtuk, hogy a környék mókusainak kedvenc tartózkodási helye. Ez után egy Ginko Biloba, lefordítva “ezüst barack” árnyékában találtuk magunkat. Kínai kolostorok parkjait díszítették vele, és mint kiderült nem véletlenül, mert ismerték a nagyon kedvező élettani hatását, nevezetesen, hogy serkenti az agyműködést. Természetesen vigyázni kell vele, mert a túladagolás mérgező lehet. Kétlaki, lombhullató. A nőivarú termése olyan kellemetlen szagú, vajsav tartalma miatt, hogy közterületre inkább hímivarút ültetnek. Hihetetlenül ellenálló, hideget a városi levegő füstgázát a legjobban tűri, sőt a radioaktív sugárzás különböző fajtáinak is ellenáll. A Hirosimára ledobott atombomba epicentrumától 6 km-re találtak életben maradt példányokat.
Ahogy térültünk-fordultunk, szembe találtuk magunkat a Pollack Mihály-féle kastély főhomlokzatával, amit a japán kultúrának szentelt terület vesz körül. Egy ázsiai juharfával találkoztunk itt először, aminek a levele, termése ugyanúgy néz ki mint a számunkra megszokott, csak a jellegzetes levele kb.5cm átmérőjű, a termése is arányosan egész kicsiny. Megcsodálhattuk az ikebana gyűjteményt, és hallhattunk az itt évente megrendezett Sakura ünnepről. A híres japán cseresznyefa virágzáshoz kötődő ünnep alkalmával a japán nagykövet eljön ide és ünnepélyes keretek között elültet egy cseresznyefát.
Továbbra is ázsiai területen haladtunk, a legmagasabb fűfélék birodalmába jutottunk. Olyan érzés volt, mintha egy nagyon kis alapterületű, de valószínűtlenül magas zárt térbe érkeztünk volna. A teret bambusznád határolta le, amely egészen besűrűsödött, bő 10 cm átmérőjű fás száraktól az egészen friss lágyszárú ágakig majdnem tömör falat alkotva. Egy keskeny kaviccsal burkolt járdán tudtunk keresztül haladni. Állítólag napi 10-15 cm-t is képes növekedni itt olyan 10 méteres magasságig. Áthaladva ezen a különös élményen egy kínai mamutfenyő lábához értünk. Megsimogathattuk a levelét, ami selymes, puha tapintású. Az egyébként lombhullató fenyőfajta, már a dinoszauruszok idejében is élt. A mocsári ciprus rokona és magról vagy dugványról szaporítható.
Még egy különlegességet vettünk szemügyre. Az egyik nagy élelmiszer áruházlánc üzleteiben kapható „kaki” vagy datolyaszilva gyümölcsét termő fa mibenlétére derült fény. A sötét színéről és csontkeménységéről híres ébenfa termése a fent említett gyümölcs. Szobrokon nagyon értékes bútorokon kívül a fekete zongorabillentyűk készülnek ébenfából.
Elérkeztünk a Pálmaházba, ami a bambusz-ligethez hasonlóan szintén egy különös tér- élmény volt. A körülhatároló fal volt légies a belső tartalom pedig sűrű és átláthatatlan. Két részre volt osztva, trópusira és szubtrópusira. Néhány érdekesség egy-egy növényről , amiről ott hallottunk:
Utazópálma: arra a legendára utal, hogy az utazóknak a fa mindig friss ivóvízzel szolgált. Valóban az U keresztmetszetű levélnyelek alján bőségesen gyűlik össze esővíz, de ezt alighanem csak az értékeli, aki már közvetlenül a szomjhalál előtt áll. A legyezők mindig észak-dél irányban állnak, ezzel támpontot nyújtottak az utazóknak
Olajpálma: belőle sajtolják az étkezéhez használt olajat. Egyre több új olajpálma-ültetvényt telepítenek Afrikában, ami azonban végzetes lehet az emberszabású majmok számára, élőhelyük ugyanis tökéletes helyszínt jelent az ültetvényeknek, valamint kiszorítja a többi pálmafajt.
Gyömbér: Megtudtuk, hogy ez a növények egy családja 1500 faj tartozik hozzá. Ezen belül egy faj, amit mi ismerünk és használunk.
Banán: Rengeteg, csaknem 1000 féle banán van. Egészen kicsitől a nálunk ismert méretig. A színük is különböző tud lenni, zöld sárga rózsaszínű, piros.
Kávé cserje: Etiópiából származik, a ruta félék családjába tartozik. Tapasztalati úton jöttek rá, hogy éberen tartja a fogyasztóját. A vidáman ugrándozó kecskéknél figyelték meg, hogy buzgón rágcsálták a cserje termését. Az éjszakákon át imádkozó afrikai dervisek is igénybe vették a kávé mára már közismert hatását. Megtudtuk, hogy melyik a világ legdrágább kávéja A Kopi Luwak kávé, amelyet a cibetmacska közreműködésével készítenek. A cibetmacska az érett vörös színű kávécseresznyét eszi meg. Miután megette, szervezete csak a puha héjat emészti meg. A kemény kávébab a székletével együtt távozik, amiből pörkölés után a kávét készítik. Ízvilága leginkább a csoki aromájára emlékeztet. Az igazi Kopi Luwak kávé nemcsak azért olyan drága, mert állati ürülékből szerzik, hanem azért is, mert a cibetmacska többnyire éjszakai állat, ezért nehéz megtalálni, így ürülékére is körülményesebb rábukkanni.
Fikusz, filodendron a szobanövényként ismert fajok. Megtudtuk, hogy természetes környezetében a fikusz léggyökereivel szaporodik úgy, hogy képes 1 hektár területet beteríteni.
Végül megcsodáltuk a Broméliákat és a rovaremésztő növényeket: kancsóka, harmatfű, kürtvirág, Vénusz légycsapó. Hallottuk arról, hogy milyen fontos az esővíz szerepe ezeknek az egzotikus növényeknek a tartásában. Minden cseppet gondosan összegyűjtenek, mert még így is ki kell egészíteni az öntözéshez való locsolóvizet.
Nagyon tartalmas élményben volt részünk, a záróra közeledte és a ránk zúduló vihar sürgős befejezésre kényszerített. Amikor kiléptünk a szabadba, ugyanazok a légköri viszonyok fogadtak, mint a mesterségesen kialakított pálmaházi klíma.
Ezért kezdtem a beszámolót azzal a kérdéssel, hogy kint vagy bent? Csukott szemmel, vagy vakon illetve látássérülten nehéz lehetett eldönteni, hogy van-e épp tető a fejünk felett?
Ezúton is köszönet az idegenvezetőinknek a tartalmas bemutatóért!
