Kép forrása: www.owl.hu
A kirándulás 13:00-kor indul a Széll Kálmán térről, a 16-os busz megállójából. A gyaloglós rész a Dísz tértől kezdődik és a Várkertben ér véget, nagyjából két órás lesz.
Jelentkezni november 12-ig lehet a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen, vagy a 06/70-984-1745-ös telefonszámon.
Kép forrása: www.owl.hu
A kirándulás 13:00-kor indul a Széll Kálmán térről, a 16-os busz megállójából. A gyaloglós rész a Dísz tértől kezdődik és a Várkertben ér véget, nagyjából két órás lesz.
Jelentkezni november 12-ig lehet a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen, vagy a 06/70-984-1745-ös telefonszámon.
A kirándulás célja az volt, hogy megismerjük a környék múltját és megtapasztalhassunk valamit az ember környezetet átalakító tevékenységéből. Ez azért került a kirándulás középpontjába, mert az egész terület eredetileg a Duna része volt, majd egy tavat alakítottak ki a gát felépítésével 1838 után. A tavat a Millennium évében próbálták egy Konstantinápolyt utánzó vígalmi negyeddé átalakítani, de ezt a szúnyogok nem így gondolták, ezért a negyed bezárt és a II. világháború után feltöltötték a környék háborús romjaival. Ezt követően nagyon lassan alakult ki a mai formája, mely egyetemi létesítményeket, egy Infoparknak nevezett irodaház-csoportot, és a mai néven Lágymányosi-öbölnek nevezett parkot foglal magában. Ezeket a helyszíneket kerestük fel.
A kirándulás első részében az egyetemi épületek érdekes építészeti megoldásait tekintettük meg. Ott szóba került az is, hogy bizonyos rovarok mai napig megmaradtak és minden évben hosszú hetekre teljesen ellepik a környéket, ezért szinte lehetetlen a szabadban ételt fogyasztani. Úgy tűnik, hogy az ember térfoglalása nem megy olyan könnyen, hiába áll nyerésre. Ezt követően az Infoparkon keresztül mentünk el a korábbi nevén Lágymányosi-nak nevezett hídhoz. Ott egy kilátót is építettek, de ez alkalommal nem néztük meg, hogy a kirándulás sík terepen maradhasson.
A kirándulás második részében az Öbölhöz mentünk, ahol a különböző módokon kialakított partokat tekintettük meg. Megtapasztaltuk milyen a meredek gátfal, a homokos és ezzel strandot utánzó vízpart, a leülésre is helyet biztosító vízparti pihenőhely, a nagy köveket tartalmazó, és a kilátó jellegű part. A leülésre helyet kínáló, nagyon tágasra kialakított teraszos jellegű részen azt is észrevettük, hogy a helyek szélcsendesek. E miatt a vízparton érezhetően kellemes meleg volt, míg a park magasabb területein inkább őszies volt a levegő.
A kirándulást az Park területén nyilvánítottuk befejezettnek, de a hazajutásra az akadálymentesnek mondott 1-es villamossal tettünk kísérletet. A megálló kifejezetten messze volt, ami így akaratlanul is egy nagyon kellemes Infoparkos sétát jelentett. A kellemes élményt a friss levegő biztosította, mivel a híd oldalát úgy alakították ki, mintha egy hegy lenne. A villamosnál megtapasztaltuk, hogy a lift szinte már ijesztően lassú és nagyon nehezen tudtuk a FUTÁR-kijelzőt megszólalásra bírni.
Ahogy a képek is közvetítik, szép környezetben, jó levegőn volt alkalmunk sétálni. Mivel a kirándulásunk az útvonal hossza miatt elnyúlt, a következő (november 14-re tervezett) alkalmat úgy tervezzük, hogy rövidebb legyen. Akkor majd a Duna különböző módokon kialakított partszakaszait fogjuk megismerni.
Neumann Károly
A szeptember első napja szokatlanul meleg volt, nyoma sem volt az ősznek. Sajnos a nagy meleg miatt szerény érdeklődés mutatkozott klubprogramunk iránt. Vendégünk Kis János volt, aki azzal a szándékkal érkezett hozzánk Gödöllőről, hogy bemutassa a VGYKE Mentorszülők a Látássérültekért nevű csoportjának tevékenységét. Megtudtuk, hogy mi az a különleges segítség, amelyet a mentorszülők biztosítani tudnak a látássérült, vagy a látássérült gyerekeket nevelő szülők számára. A családias létszám miatt a klubnap egy nagyon izgalmas, érdekes és jó hangulatú beszélgetéssé alakult. A programot majd meg fogjuk ismételni egy hűvösebb alkalommal, hogy klubunk minden tagja hasznot meríthessen belőle.
Szeptember 13-án egy kirándulásra került sor a Kamaraerdő területén. Egy korábbi klubprogramon már megállapodtunk abban, hogy el kellene mennünk Kamaraerdőbe, de számos kérdés felmerült a körülményeket illetően. A 13-án szervezett kirándulás a korábban felvetett kérdések mindegyikére válaszolt, ezért amolyan felderítő jellegű túrának tekintettük.
A túrát a Kő-ér mellett kezdtük el és a Nagy-rétig akadálytalanul eljutottunk. Ott túl sokan sütöttek ahhoz szalonnát, hogy könnyedén elhaladjunk mellettük, ezért ott tartottuk az első pihenőt és jól laktunk a finom illatokkal. Akkor a nálunk lévő mérőeszköz azt jelezte, hogy a sok gyaloglás mellett csak 20 métert haladtunk felfelé, ezért nem tűnt annyira meredeknek az út, amitől egyesek tartottak.
A pihenő után elindultunk azon a tanösvényen, amelyiket a legárnyékosabbnak gondoltuk. Aránylag rövid sétát követően már 65 méteres szintkülönbség volt mögöttünk, ami a kezdeti kellemes sétához képest már nem volt annyira kényelmesen teljesíthető. Bár a nehéz terepért kárpótolt minket a kellemes levegő és a madarak koncertje, az eredeti terveinket módosítottuk és irányt változtattunk.
A tanösvényen haladva minden utunkba kerülő, az erdő élővilágát ismertető táblát áttanulmányoztuk és sok érdekességet tudhattunk meg róluk, így nem egyszer visszaköszöntek az iskolában összegyűjtött emlékek. A kirándulás alatt megpróbáltuk hangjuk alapján megtalálni az egyes madarakat, és megállapítottuk, hogy a tollazatuk színvilága olyannyira beolvasztja őket a növények közé, hogy ép látással is nagyon nehéz őket felfedezni.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy az erdő a nagy nyári melegben nagyon kellemes hűsölőnek bizonyult volna, ezért majd visszamegyünk és leellenőrizzük ezt az elképzelésünket jövő nyáron. Abban is megállapodtunk, hogy legközelebb egy másik irányból fogjuk kezdeni a kirándulást, így a kevesebb erővel rendelkezők energiája sem lesz túl hamar elhasználva.
A meredekebb emelkedők ellenére is nagyon örültünk annak, hogy végre eljutottunk Kamaraerdőbe, annak pedig különösen, hogy a „túraszakosztályunk” addig nem látott tagokkal bővült.
Neumann Károly
A napfényes őszi napon az Örs vezér térről indultunk az egyesület buszával, rövid idő alatt meg is érkeztünk. A helyszínen már várt minket a tárlatvezetőnk.
Megtudhattuk, hogy Grassalkovich Antal építtette a kastélyt a XVIII. században, ám a család férfi ágának kihalása után az épület állami tulajdonba került. Az 1867-es kiegyezést követően Ferenc József és Erzsébet királyné kapta a kastélyt ajándékba a magyar államtól.
A gyönyörű lakosztályok meglátogatása során sok tárgyat megtapogathattunk, például a különböző korszakból származó kályhákat, melyek barokk klasszicista, és rokokó stílusban készültek. Megcsodálhattunk továbbá egy régen csatában viselt sodronyinget, valamint megsimíthattuk egy medve kipreparált bundáját is, amelyet az arisztokraták a kandalló elé terítettek ki díszként hajdanán.
Végezetül elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és egy rövid sétát tettünk a kastély kertjében. Az árnyas fák alatt elfogyasztottuk az otthonról hozott kis elemózsiát, majd meglátogattuk Gödöllő legédesebb helyét, a Monarchia Rétesházat. Itt meghívásunkra legalább 12 fajta rétesből választhattak egyet-egyet tagjaink. Sokan még haza is vittek egy kis meglepetés rétest, ki az unokáknak, ki pedig saját magának. A visszafelé úton néhány társunk elbóbiskolt a jó program után, – még nem kérdeztem őket, de bizonyára a rétessel álmodtak…
Acsay Péter,
Kray Zsuzsa
Előzetesen abban állapodtunk meg, hogy akár fúj a szél, akár szakad az eső, a túrát akkor is teljesíteni fogjuk. Erre a megállapodásra szükség is volt, mert egész délelőtt szakadt az eső. Nem meglepő, hogy a megbeszélthez képest kisebb létszámban voltunk jelen a gyülekezőnél.
A három látássérültből és öt látóból álló csoportunknak azonban viszonylagos szerencséje volt, mert esőmentes pillanatban vághattunk neki a hegynek, és a túra végére a nap is kisütött.
A túra elején az erdőben lévő kápolnát kerestük fel és próbáltunk a domboldalban lévő egykori temető nyomaira bukkanni. Mivel a friss eső miatt a meredek domboldalt nem lehetett megmászni, a túrát a korlátokkal szegélyezett emelkedőn folytattuk. A domb tetejére érkezve megnéztük a felújított szobrokat és a stációkat jelző oszlopokat, valamint a bátrabbak leereszkedtek a domb tetején kialakított völgybe, amiből a sártenger miatt nem volt egyszerű feladat visszajutni. Ezt a nem kis feladatot megoldva a csoport úgy döntött, hogy ne a szűk, bokros erdei ösvényen haladjunk tovább, hanem a betonozott úton maradjunk, ameddig csak lehet.
Amikor már nem volt lehetőség a betonozott sétálóúton menni célunk felé, bevetettük magunkat az erdőbe. A sáros emelkedők már nem okoztak nekünk gondot a korábbi völgyes élményünk miatt, de az ösvényekre kidőlt fák kalandossá tették a túra következő részét. Szó szerint kitaposatlan utakon haladtunk, árkon-bokron keresztül, ami a csoport összetételét tekintve mindenkinek kihívást jelentett. Ez azonban nem szegte senkinek sem kedvét és hamar elérkeztünk a névtelen patak forrásához.
Egy kis pihenő után visszatértünk a gyalogútra és elsétáltunk a Kiscelli Múzeumhoz, ahol egy jól kitapintható sárkányszobrot találtunk, valamint egy kutat, ahol megtisztíthattuk a sárossá vált cipőinket, bakancsainkat, de volt olyan ügyes csoporttag is, akinek a cipője sár nélkül megúszta a túrát.
A túra a Margit Kórház déli oldalán ért véget, a 160-as és a 260-as buszok megállójában. Végezetül pedig megbeszéltük, hogy amint sikerül összehangolni az időpontokat, akár nagyobb létszámban is megismételjük a túrát.
Neumann Károly
Március 10-én, 13.30-kor szép, napsütéses időben gyülekezett népes csoportunk a múzeum főbejárata előtt.
13.45-re volt időpontunk, a helyszínen pedig egy kedves és intelligens tárlatvezető hölgy várt ránk. Első utunk az autók felé vezetett, ahol megérinthettük a kerekeket és a vázat. Második helyszínünkön a fogatos járművekkel ismerkedhettünk meg: megtekinthettünk a régi időktől egészen napjainkig használatos szekereket, illetve rá is ülhettünk egy régi járműre. Később a biciklik történetéről hallhattunk, amelyek a régebbi időkben hátsó kerék meghajtásos technikával közlekedtek.
A program utolsó szakaszában csengethettünk a vasútnál található csengővel, amellyel jelzik ,hogy érkezni fog egy szerelvény, valamint beülhettük egy vasúti kocsiba is.
A tagok visszajelzései alapján és a saját nevemben is mondhatom, hogy egy élvezetes délutánt töltöttünk el a múzeumban. Bízunk benne, hogy lesz még folytatás!
Jánosi Veronika
Kép forrása: www.kobufe.hu
Csapatunk 2015.03.28-án, 3/4 10-kor gyülekezett a Széll Kálmán téren, a metró mozgólépcsőjének tetején. Innen busszal mentünk fel a Normafához és a réten tettünk frissítő sétát, mielőtt ráleltünk volna a sétaútra. Közben szebbnél szebb fákat csodáltunk meg, gallyak recsegtek a lábunk alatt, a kirándulás zárásaként pedig rétesezni is betértünk.
A 21A buszra visszaszállva elmentünk egészen a Gyermekvasútig, majd a fogaskerekűvel lejöttünk a Városmajor utcáig, ahol elbúcsúztunk egymástól. A hűvös idő ellenére kellemes délelőttöt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika
Susovich Erika
Kép forrása: szamtan.eu
Időpont: 2015.03.28. szombat, kb. 10.00-15.00 óra között
Helyszín: a Normafa és környéke
Jelentkezéseiteket 2015.03.20-án, pénteken 18.00 óráig várjuk a lampas.bp13@gmail.com e-mail címen, vagy Jánosi Veronikánál a +36/70-984-50-71-es telefonszámon!
Fontos a jelentkezés, mert a találkozó pontos helyéről és idejéről csak a jelentkezőket áll módunkban értesíteni március 27-én, 12.00 óráig.
Megjelenésetekre feltétlenül számítunk!
Jánosi Veronika
Eleki Abigél
Krayné Faragó Zsuzsanna
Zugló és a XIII. kerület Lámpásai
Kép forrása: tourinform.hu
2015. március 14-én (szombat), 7.30 perckor Zugló vasútállomáson. A vonat 7.55-kor indul és 9.10-kor van Cegléden
2000 Ft/fő, amely tartalmazza az ebédet és az útiköltséget oda-vissza
Menü: gulyásleves, kenyér, túrós csusza tepertővel, ásványvíz
Amennyiben időnk engedi, látogatást teszünk a Református templomba is.
A vonat 16.45 körül indul Ceglédről Budapestre, és 18 órára van Budapest Zugló vasútállomáson.
Befizetési határidő: 2015. március 3.
Befizetni a VGYHE irodájában, vagy Bereczk Istvánné klubvezetőnél és Nagy Krisztinánál lehet. A ceglédi tagoknak peddig a Cegléd és Térsége Látássérültjeinek Egyesületében (2700 Cegléd, Alkotmány utca 11.) van erre lehetősége.
Várjuk jelentkezésüket és jó szórakozást kíván a:
Nosztalgia Klub Vezetősége
Egy jó kis csapat gyűlt össze a Kispesti mentorok szervezésével. Reggel 9 óra tájban el is kezdtek gyülekezni a jelentkezők. Hatalmas embersereg gyűlt össze, körülbelül 150-200 fő. Nekünk a hajón még külön székeket is kellett kérnünk, akkora volt a tumultus.
9:30-kor kezdetét vette az utazás. Érkezésünkkor Editke, a szentendrei Lámpás kolléganőnk és Eszter, a segítője már nagyon várt minket.
A hajón kapott térkép, illetve Editke és Eszter jóvoltából könnyű dolgunk volta programtervet illetően. Elsőként a Malommúzeumot tekintettük meg. Nagyon impozáns volt, sok szép képpel. Ezt követően még maradtunk egy kicsit a múzeum udvarán, hiszen Jani mentortársunk hozott magával egy gitárt, s ha már megpihentünk, hát fakadjunk is dalra! Jani remek előadása még a betérő látogatóknak is tetszett, olyannyira, hogy egy csekélyke összeggel hozzá is járultak Jani tehetségének gondozásához.
Ezt követően jöhetett a megérdemelt fagyizás. Végezetül a elsétáltunk a Duna partra, majd elértünk a BKV közlekedési kiállításához. Ez mindenkinek nagyon tetszett, mert valamennyi járműre fel lehetett ülni. Volt itt régi villamos, hév, mozdony, trolibusz. Itt is tartottunk egy hosszabb pihenőt, ismét előkerült a gitár. Együtt énekeltünk, daloltunk, volt, aki még egy kis „Cleveland-i csoszogóst” is beiktatott és táncra perdült.
Ezután elindultunk hazafelé, de ezúttal nem hajóval, hanem tömegközlekedéssel értünk a célállomásra.
Összességében egy remek napot tudhatunk magunk mögött. Az egész csapat nagyon jól érezte magát. Az időjárás is nekünk kedvezett, gyönyörű, verőfényes napsütést kaptunk. Reméljük még sok ilyenben lesz részünk!
Szikora Szilárd
Kispest Közösség Lámpása
Kiemelték azokat a növényeket, amelyek a kertben is megtalálhatóak, majd a séta alatt megnézték, megszagolták őket és próbálták együtt felismerni, hogy melyik-melyik.
A kellemes séta alatt volt lehetőség megbeszélni, hogy ki melyiket ismerte már ezelőtt is, illetve melyiket használta már esetleg, valamint arról is szó esett, hogy ki mit tapasztalt utána. A kellemes nap után élményekkel gazdagon tértek haza a résztvevők.
Kedves Közösségi tagjaink!
Forrás: www.sportagvalaszto.hu
Szeretettel meghívunk Benneteket egy szentendrei hajókirándulásra, 2014. augusztus 8. péntekre.
Gyülekező: 2014.08.08-án reggel, 8.45-9.00 között a Batthyány téri metróállomáson, a mozgólépcső tetején.
Indulás időpontja: 9.15
Program: 9.15-kor indulás a hajóval, érkezés körülbelül 10.45-re. Utána a csoport igényeinek megfelelően városnézés Szentendrén.
Tervezett visszaút: 15 és 16 óra között.
A jelentkezéseket várjuk e-mailben a lampas.bp13@gmail.com e-mail címre, vagy hívhattok is minket a +36 70 984 50 71-es telefonszámon. Kísérőről kérjük gondoskodjatok, ha mégsem sikerül, ezt jelezd nekünk telefonon.
Megjelenésetekre feltétlenül számítunk!
Zugló Önkormányzata és a XIII. kerület Lámpásai