„A 2015-ös évet összességében jónak ítélem meg” –kezdi mondandóját Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke és a Lámpás Klubok egyik vezetője. „Minden kerületben, amelyekben már elkezdődött a munka aktívan folynak a klubtevékenységek, illetve más szabadidős programok.”
Mikor arról kérdezem, hogy milyen sikereket értek el 2015-ben, Ági kitér a VGYKE alkalmazottainak egyre magasabb számára: „Folyamatosan bővítjük munkatársaink körét, már közel 90 megváltozott munkaképességű személy dolgozik egyesületünknél”.
A tavalyi év lámpás tevékenységeiről ekképpen nyilatkozott: „Amit kiemelnék, hogy novemberben egy élelmiszerbank keretein belül élelmiszert gyűjtöttünk, melyeket tagjaink között osztottunk szét. Összesen 720 kg élelmiszer gyűlt össze. Nagyon boldogok voltak tagjaink, hiszen a karácsonyi ünneplésüket tehettük szebbé ezekkel az adományokkal.”
2016-ra bővítést és kirándulásokat terveznek: „Idén a 18. kerületben szeretnénk elkezdeni dolgozni, illetve már messzebbre elmerészkedve, buszos programokat szervezünk majd. További együttműködéseket is szándékozunk létrehozni, elsősorban önkormányzatokkal.”
Kérdésemre, hogy milyen fejlesztések indokoltak a Lámpás Klubok még hatékonyabb működését illetően, így felelt: „Folyamatosan dolgozunk azon, hogy kollégáink házon belüli képzéseken vegyenek részt, ebbe bele tartozik többek között a prezentáció készítés, a fogyatékkal élő és ép emberek közötti kommunikáció javítása és workshopok szervezése. Tervezzük továbbá, hogy különböző intézményekbe látogatunk el, ezzel is szélesítve látókörünket. Egy folyamatos belső fejlesztésen munkálkodunk.”
Ivanova Daniela
klub Archives - Oldal 4 a 5-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
“Belső fejlesztésen munkálkodunk”
Kép forrása: http://s-group.hu
„A 2015-ös évet összességében jónak ítélem meg” –kezdi mondandóját Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke és a Lámpás Klubok egyik vezetője. „Minden kerületben, amelyekben már elkezdődött a munka aktívan folynak a klubtevékenységek, illetve más szabadidős programok.”
Mikor arról kérdezem, hogy milyen sikereket értek el 2015-ben, Ági kitér a VGYKE alkalmazottainak egyre magasabb számára: „Folyamatosan bővítjük munkatársaink körét, már közel 90 megváltozott munkaképességű személy dolgozik egyesületünknél”.
A tavalyi év lámpás tevékenységeiről ekképpen nyilatkozott: „Amit kiemelnék, hogy novemberben egy élelmiszerbank keretein belül élelmiszert gyűjtöttünk, melyeket tagjaink között osztottunk szét. Összesen 720 kg élelmiszer gyűlt össze. Nagyon boldogok voltak tagjaink, hiszen a karácsonyi ünneplésüket tehettük szebbé ezekkel az adományokkal.”
2016-ra bővítést és kirándulásokat terveznek: „Idén a 18. kerületben szeretnénk elkezdeni dolgozni, illetve már messzebbre elmerészkedve, buszos programokat szervezünk majd. További együttműködéseket is szándékozunk létrehozni, elsősorban önkormányzatokkal.”
Kérdésemre, hogy milyen fejlesztések indokoltak a Lámpás Klubok még hatékonyabb működését illetően, így felelt: „Folyamatosan dolgozunk azon, hogy kollégáink házon belüli képzéseken vegyenek részt, ebbe bele tartozik többek között a prezentáció készítés, a fogyatékkal élő és ép emberek közötti kommunikáció javítása és workshopok szervezése. Tervezzük továbbá, hogy különböző intézményekbe látogatunk el, ezzel is szélesítve látókörünket. Egy folyamatos belső fejlesztésen munkálkodunk.”
Ivanova Daniela
„Vagyok 2016”
A találkozó időpontja: 2016. április 23. 9:00 – 17:00. A találkozó helyszíne: ALCOA KÖFÉM Oktatási és Közművelődési Klubház
(8000. Székesfehérvár, Verseci u. 1-15.)
Szeretnénk, ha idén is sokan eljönnének, ezért kérjük, hogy a nevezési lapot kitöltve minél előbb juttassák el nekünk az alábbi elérhetőségek egyikére:
e-mail: vagyokrendezveny@gmail.com
levél: Ságiné Farkas Gyöngyi 8000, Székesfehérvár, Ligetsor 9. 3/7.
Az április 23-i program:
9:00 Képzőművészeti kiállítás megnyitása
9:30-15:00 Ki-Mit-Tud
16:00 Eredményhirdetés
17:00 Gála
A programból látszik, idén minden egy helyen és egy napon kerül megrendezésre. Ugyan úgy, mint eddig, most is szakavatott zsűri értékeli a képzőművészeti alkotásokat, és neves színészek bírálják a produkciókat.
Ez a kilencedik VAGYOK rendezvényünk, melyet Önökkel, Veletek együtt szeretnénk megünnepelni. Kérünk minden kedves nevezőt és kísérőt, hogy az eredményhirdetésre és az azt követő gála műsorra is maradjon.
A nevezési lapokat 2016. március 31-ig kérjük megküldeni. A kiállítási tárgyakat 2016. április 20-ig kérjük eljuttatni.
A rendezvénnyel kapcsolatban az alábbi elérhetőségeken kaphatnak felvilágosítást: vagyokrendezvény@gmail.com
Mindenkit sok szeretettel várunk!
Székesfehérvár, 2016. január 13.
Lions barátsággal a Székesfehérvári Első Lions Club
” A szabadságban és az intelligenciában rejlik nemzetünk biztonsága.”
Előadás is lesz az óbudai klubnapon
Kép forrása: www.femcafe.hu
Vendégünk lesz Dr. Kiss János, aki a cukorbetegségről és a betegség megelőzéséről tart előadást.
Az előadás után kérdéseket tehetnek fel az érdeklődők a hallottakkal kapcsolatban.
Mindenkit szeretettel várunk!
Vasné Pintér Teréz
az óbudai látássérültek Lámpás klubjának vezetője Tel: 06-70-377-32-65 E-mail:pinter.tereza@gmail.com
Évalakító klubdélután a XV. kerületben
A klubdélutánon tizenhét kerületi látássérült vett részt, így a kísérőkkel és a segítőkkel együtt összesen 25-en foglaltak helyett az asztaloknál.
Még ebben a hónapban, január 31-én az Új Színházba hívtuk klubtagjainkat, Gyurkovics Tibor: Nagyvízit című színpadi művének narrált előadására. Februárban pedig farsangi buli lesz, melynek helyszíne és időpontja a közeljövőben tisztázódik.
Az elhangzott javaslatok között szerepelt múzeumlátogatás, kirándulás, baráti találkozók, illetve szakértők – többek között akadálymentesítési, számítástechnikai, egészségügyi, életmód, szociális – meghívása a klubnapokra. Rákospalota-Pestújhely-Újpalota jobb megismerése is feladata a klubnak, a javaslatok alapján nemcsak a helytörténetre, hanem a mindennapi életre vonatkozóan is; például hol, hogyan és mit tud vásárolni egy látássérült.
Az sem mellékes azonban, hogy melyik kerületi hivatal, intézmény akadálymentes. Fontos lenne még kerületi térkép megjelentetése, amelyen jelezve lennének ezek az intézmények. A szervezők azt kérték a klub tagjaitól, hogy lehetőségeikhez mérten e-mailben, telefonon, vagy akár személyesen folyamatosan jelezzék, hogy milyen programot szeretnének.
Többen is megemlítették, hogy kevésnek tartják a havi egy klubnapot, és jobb lenne, ha gyakrabban tudnánk találkozni egymással. Mindenki számára öröm volt, hogy a hideg, havas, latyakos és csúszós időjárás ellenére is ilyen sokan el tudtak jönni, és többen hoztak magukkal saját készítésű süteményt, üdítőt és gyümölcsöt.
Csukáné Polyák Erzsébet, Moldován Eszter, Simon F. Nándor
közösségi civil szervezők
Klubnap Újpesten
Kép forrása: acc.libfl.ru
Ez alkalommal a VGYKE ügyfélszolgálata települt ki klubunkra, megkönnyítve ezzel a 2016-os évi tagdíjbefizetést tagjaink számára. Köszöntőt mondott Fodor Ágnes, egyesületünk elnök asszonya, aki szívesen válaszolt a feltett kérdésekre. Kellemes, kötetlen beszélgetés alakult ki, mely során finom szendvicseket majszolva beszéltük meg a soron következő programokat.
Találkozzunk minden hónap első szerdáján, sok szeretettel várjuk jelenlegi és jövőbeli klubtagjainkat!
Mozgalmas november
Első programunk 3-án egy gasztro-kirándulás volt az Oktogon Bisztróba, ahol kellemes, barátságos hangulat és roskadozó svédasztalok vártak minket. Az ételek élvezete és a tagok segítése mellett azért jutott idő egy kis tereferére is, úgyhogy kifejezetten jól éreztük magunkat. A korlátlan fogyasztásnak hála mindenki mindent megkóstolhatott, amit csak a szeme vagy az orra megkívánt, szerencsére volt is miből választani: sültek, rántott és rakott ételek, levesek, főzelékek, a legkülönbözőbb köretek, emellett pedig természetesen sütemények és fagylalt szerepeltek a kifogyhatatlannak tűnő repertoárban. Nem is voltunk restek, szerettük a pocakunkat, volt aki annyira, hogy háromszor-négyszer is fordult, mire érezni kezdte: jóból is megárt a sok. Számos tag jelentkezett erre a programunkra, úgyhogy elkélt a segítő kéz, ezúton is köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult az esemény zavartalan lebonyolításához, fejedelmi kezdése volt a novembernek ez a lakoma.
A hónap második programja a 17-ei klub volt, ahova elhívtuk Tóth Cecíliát a Pesti Magyar Színház hivatásos audionarrátorát, aki először a narrátori képzésről és a képzést lebonyolító szakemberekről mesélt nekünk. Megtudhattuk például, hogy a tanárok között egyaránt akadtak színházi emberek és gyógypedagógusok, valamint, hogy a képzés maga nem csak a színházi audionarrációra, hanem minden egyéb médium (film, konferencia, kiállítás) akadálymentesítésére is kiterjedt. Sok érdekességet hallhattunk a tantárgyak és a vizsgafeladatok kapcsán is, ezen keresztül pedig közelről megismerhettük azt a szemléletváltó folyamatot, amely során valaki, akinek addig nem sok dolga volt látássérültekkel, megtanul “akadálymentesítve gondolkodni”. Az előadása második felében Cili mesélt a színházi narráció fázisairól: az elő-narrációról, a kulisszabejárásról, a követőnarrációról és az előadás utáni konzultációról, hiszen fontos, hogy mind a célközönség, mind a színészek, a rendező és a narrátor megoszthassák egymással tapasztalataikat, s ezáltal fejlődhessen a még gyerekcipőben járó kulturális intézmény, szolgáltatás nálunk itthon is. Emellett szóba került a Pesti Magyar Színház együttműködése azzal a külföldi céggel -amely az okostelefonon működtethető applikációt biztosítja-, ugyanis ennek segítségével válik hallgathatóvá a narráció. Megtudhattuk továbbá, hogy ez az alkalmazás azért egyedi és különleges, mert a használatához nincs szükség indukciós hurokra, így azok is élvezhetik a színház élményét, akiknek például pacemaker-ük van. Az előadás zárásaként a megjelentek gyakorlatban is megismerkedhettek az előadás folyamatába beágyazott követőnarrációval egy kis riportfilm keretében, amelyet együtt néztünk meg, és amit Cili külön, rögtönözve narrált az érintetteknek. Szerencsére sokakat érdekelt a téma, így hát hallgatóságból nem volt hiány: többek között az egyesület elnök asszonya, Fodor Ágnes is ellátogatott hozzánk, de jelen volt még Ruzsa Viktor, a Civil Rádió munkatársa is, aki már több ízben készített interjút Cilivel. Az előadás után élénk beszélgetés vette kezdetét, aminek nem is jutottunk a végére. Ebből kifolyólag ezt a témát jövőre is folytatjuk, szeretnénk ha többekhez eljutna, hisz a kultúrát élvezni mindenkinek jogában áll!
A hónap harmadik programját a XVII. kerület lámpásainak Zsuzsának, Petinek és Janának köszönhetjük, rögtön másnap, 18-án. Zsuzsa invitálására, mi is ellátogattunk néhány tagunk kíséretében egy nem mindennapi kultúrtörténeti kalandra. Abban a szerencsében volt részünk, hogy megcsodálhattuk a Magyar Állami Operaház belső tereit, egy különleges, bennfentes tárlatvezetés keretében, ami a kulisszák mögé, például a jelmeztárba is bevezetett. Bokor Jutta, az Operaház egyik népszerű énekesnője igazi titkokat mutatott, miközben kultúrtörténeti érdekességekkel halmozott el minket. Sokat hallhattunk az Operaház megalakulásáról és mecénásairól, valamint a leghíresebb látogatóiról és természetesen a zeneszerzőkről, énekesekről akik naggyá, európaivá tették a kultúrának eme csodálatos templomát (valóban olyan tisztelettel és körültekintéssel tervezte meg Ybl Miklós, mint egy templomot: a kazettás mennyezetet szemet gyönyörködtető freskók díszítik és az épület nagyobb termei kisebb hajókra oszlanak). Sok egyéb mellett megismerkedhettünk a királylépcsővel, ahonnan például “mindenki Sissije” vonult be páholyába, s ahol manapság gyerekelőadásokat tartanak, hogy megszerettessék az ifjúsággal az opera műfaját. Ezen kívül leereszkedhettünk a zenekari árokba is, hogy közelebbről megcsodálhassuk a hangszereket, a nézőtér oldalában pedig végigfuttattuk ujjunkat az apró angyalkás díszkazettákon, és megsimogattuk a falak bársonyborításának virágmintáját, az opera prominenseinek mellszobrait, miközben Jutta fáradhatatlanul mesélt nekünk. A program befejeztével kultúrával és történelemmel feltöltekezve léptünk ki a kapun, valamint konstatáltuk, hogy érdemes volt csatlakozni ehhez a különleges kiránduláshoz!
Negyedik találkozásunk alkalmával (nov. 23.), különleges tárlatvezetésben vehettünk részt, ahol egy olyan élmény, tapasztalat részesei lehettünk, ami soha, vagy csak nagyon ritkán adatik meg az ember életében. Bejuthattunk a Váci Fegyház és Börtön falai közé, ahol egy nagyon kedves hölgy, Anikó, a börtön sajtóreferense kalauzolt végig minket. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy elképesztő hatással volt az egész csapatra mindaz, amit ott láttunk és hallottunk. Egy egészen más világ, mint egy elzárt titkos falu tárult elénk, saját szabályokkal, törvényekkel és infrastruktúrával. Ez egy igazi érzékenyítő program volt – hogy egy ütős, idevágó képzavarral éljek-, akasztották a hóhért, jómagam ugyanis több sztereotípiával is leszámoltam, ami a börtönéletet illeti. Ambivalens érzések kavarogtak bennünk, ahogy végigsétáltunk a zárkasoron és megérintettük a masszív vasajtókat az ujjnyi vastagságú záróreteszekkel, melyeket a börtönszleng csak “kutya”-ként emleget. Anikó először egy szállítást előkészítő zárkába vezetett be minket, egy használaton kívüli helyiségbe, ahol a másik intézményben történő elhelyezésre előkészített fogvatartottak töltenek néhány napot, átmenetileg. Ha azt mondom, puritán körülmények fogadtak minket, akkor költőien fejezem ki magam. A berendezés két emeletes vaságyból állt, két vas faliszekrényből és egy ugyancsak vas tévéállványból, TV nélkül, kb 12 nm-en.
Mindnyájunkat érdekelt, hogy milyen lehet egy elítélt átlagos napja, és Anikó nem csak részletesen tájékoztatott, de kérdéseinkre is készséggel válaszolt. Az, hogy miképpen épül fel egy fogvatartott élete, nagyban függ attól, hogy mi az ami számára megengedett, és hogy ő maga mi mellett dönt. Meglepetésemre a börtön intézményének célja nem az, hogy büntetés gyanánt mindenben lekorlátozza, és az unalomtól katatón “zombivá” silányítsa az embert, sokkal inkább a re-szocializáció/re-integráció, persze mindezt határozott és szigorú szabályok között megvalósítva, de talán éppen emiatt hitelesen és hatásosan. Egy elítélt minden reggel 5-kor kel és fél 6-kor a celláját és a holmiját rendben hagyva jelentkezik a zárkaajtó előtt a körletfelügyelőnél. Ez követően átvonul a munkahelyére, ahol megreggelizik, és délután egyig dolgozik. Ha végzett a munkájával, napi egy óra séta engedélyezett az udvaron, felügyelettel, majd délután iskolába jár (amennyiben nincs meg a 8 osztálya esetleg érettségizni, nyelvvizsgázni szeretne) vagy választható szakkörön vesz részt, ahol szakmát tanulhat, egyéb opcióként valamilyen kézműves foglalkozáson tölti az idejét, a lényeg egyetlen dolog: a fogvatartottakat le kell foglalni és produktív tevékenységre sarkallni, hogy egyrészt ne törjék a fejüket ön- és/vagy közveszélyes megmozdulásokon, másrészt fejlődjön a szociális készségük. Ezután vacsora majd takarodó, állandó éjszakai felügyelet mellett.
Egy elítéltnek minden olyan számunkra hétköznapi apróság, ami növeli a komfortérzetünket ezáltal stabilizálja a komfortzónánkat, luxus, amit ki kell érdemelni. Ha dolgozik, naponta fürödhet, ha nem, akkor csak hetente kétszer. Ha jó a magaviselete, tarthat növényeket a zárkájában vagy mondjuk egy akváriumot, esetleg a szerettei fotóit, de ha nem, akkor csak sétálni, nevelőjével való találkozáskor vagy istentisztelet alkalmával hagyhatja el a zárkát, így hát ő dönt: mi éri meg neki és mi nem. Egy elítélt többnyire nem viselhet utcai ruhát és maximum havonta kétszer fogadhat látogatót. A fizetése a mindenkori minimálbér egyharmada, amiből például élelmiszert vehet egy erre kijelölt büfészerű helyiségben. Nem teremthet kapcsolatot önkényesen a külvilággal (például nem telefonálhat be egy rádióműsorba), és munkahelyén csak 3 szál cigarettát szívhat el (a zárkában nincs korlátozás).
A program első részében ilyen, és ehhez hasonló szabályokat ismerhettünk meg, utána együtt átmentünk a börtön kápolnájába, ahol kaphattunk egy történeti áttekintést a kezdetektől napjainkig. A váci börtön nagy múltú hely, funkcióját tekintve hazánkban a második legrégebbi. Eredetileg leánynevelő intézet volt, majd zárt-osztály, aztán mikor a legmagasabb kiszabható büntetés a szabadságvesztés lett Magyarországon, akkor börtönné alakították át. Minden zugának történelemszaga van úgymond, egyszerre baljóslatú, titokzatos, de ugyanakkor tiszteletet parancsoló. Az épületkomplexum maga egyébként 30.000 nm-en terül el, úgyhogy tényleg egy kis méretű falura hasonlít leginkább, udvarán az óriási gyárteleppel.
A kápolna falai között azt is megtudhattuk Anikótól, hogy a váci börtön (és minden egyéb büntetés-végrehajtó intézmény is) részben önfenntartó, forprofit (vagyis termelő) társaságként üzemel, az intézmények egymás között is, illetve a “külvilággal” is kereskednek, úgy, hogy minden intézménynek megvan a saját szakterülete (pl.: vasipar, papíripar, faipar stb), így ennek megfelelően tanulhat egy elítélt egy adott szakmát (a váci börtönben például könyvnyomtatási ismereteket sajátíthat el). A börtön által biztosított tanulási lehetőségek kapcsán hallottunk nem egy olyan történetet Anikótól, ahol az érintettek éltek is a lehetőséggel. Volt egy fogvatartott, aki talán 5 nyelven tanult meg a börtönben töltött 7 év alatt, majd külföldön tisztes karriert futott be, és egy másik, aki istenét találta meg a falak között és előbb a börtönkápolna, majd szabadulása után egy kis falu lelkésze lett.
Azt is megtudtuk, hogy mi a különbség a fogház, a fegyház és a börtön között. A fogház a legalacsonyabb szint, kisebb és kevésbé őrzött épület, míg a fegyház és a börtön már szigorúan felügyelt, és ennek megfelelően kialakított épületek keretein belül működő intézmény. Előbbiben a kevésbé súlyos (biztosítási csalás, adócsalás, lopás, betöréses lopás) míg az utóbbiban a súlyos bűncselekmények (gyilkosság, nemi erőszak, testi sértés) elkövetői töltik büntetésüket. A súlyos bűncselekmények elkövetőit szokták életfogytiglanra ítélni, aminek – mint szintén megtudhattuk – két típusa van, az életfogytiglan, azaz 27 év, és a tényleges életfogytiglan, ami a rab haláláig tart. Ha egy elítélt már közel jár kiszabott büntetésének végéhez, szakemberek segítségével egy re-szocializációs folyamatban vesz részt, ahol megtanulja mindazokat a szociális készségeket, amiket az évek alatt elfelejtett (emberi viselkedésminták követése, történelmi, politikai, szociális változások ismerete, stb.), majd ha minden jól megy, szabadulása után lassacskán a saját lábára áll. Ha előrelátóan sáfárkodott az idejével, akkor már szakmával, esetleg nyelvtudással, vagy egyéb képesítéssel a zsebében. Kifejezetten szimpatikus volt számomra, hogy a börtönt lehetőségnek láthattam, nem egy olyan helynek, ahol az élet funkcionális értelemben véget ér.
A program záró részeként leereszkedtünk egy alagsori körletbe, a történelem legmélyébe, a Doberdóba, ami nem más, mint az eredeti “terror múzeum” (legyen ez a megfogalmazás bármilyen morbid is). Ezt a pinceszerű kamrarendszert az ÁVH használta a ötvenes években, kegyetlen üzelmeik színhelye volt. Politikai foglyok raboskodtak itt, többek között Nagy Imre és Göncz Árpád. Lepusztult, apró, körforma cellákat ismerhettünk meg, ahol nem lehet elbújni, de élni se nagyon, bár nem is épp az élet megóvása volt a céljuk. A egyikben pici irodát rendeztek be régi bútorokból, mintha egy felügyelőtisztté lenne, a másikban valódi bűnelkövetők fotói néztek vissza ránk a falakról, veszedelmes arcok, ijesztő tetoválások, ki tudja, talán még most is a börtön lakói. Állócellát is láttunk, sőt ki is próbálhattuk, épp csak annyi hely volt benne, hogy az ember behajlíthassa a térdét, és egy másikat, aminek az aljába vizet engedtek, amiben szerencsétlen áldozat napokig állt. A Nagy Imre film kedvéért egy morbid díszletelem – egy akasztófa – is bekerült a Doberdóba, valamint a cella ajtajára egy felirat, ami arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy amit látunk – a bitófa – az idő tanúja, intés, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát. Ha három szóval kéne összefoglalnom ezt a kirándulást, azt mondanám: hátborzongató, megindító és szemléletformáló volt, számomra legalábbis biztosan.
Utolsó programunk 25-én (némileg éles váltással) a karácsonyi készülődés jegyében telt. Kreatív ötletek és tőlünk telhető kreatív megoldások jellemezték ezt a két órát, változó sikerrel. Ha másra nem is, arra kifejezetten jó volt, hogy kibeszélgethessük magunkat – főként a friss mandarin illatának köszönhetően, amivel Erzsi ajándékozta meg a kis csapatot -, és elkezdhessünk ráhangolódni az ünnepekre. Julinak külön köszönjük a kreatív energiákat és a kitartást!
Bátran állíthatom, hogy remek programokat tudhatunk magunk mögött és reméljük, hogy a december is hasonlókban bővelkedik majd!
Susovich Erika
Új célok a XIX. kerületi klub háza táján
Az esemény helyszínéül a XIX. kerületi Családsegítő Központ szolgált, a nagy nyári hőségben légkondi hűsítette a levegőt. A kellemes környezetben otthonosan éreztük magunkat, köszönettel tartozunk az intézmény vezetőjének, Víghné Vincze Erzsébetnek és kolléganőinek a lehetőségért!
A szalvétákkal díszített tányérokra édes és sós sütemény, nápolyi, diák csemege, gyümölcs ízű kukoricapehely és egyéb finomság került. Számos innivaló is helyet kapott az asztalon, például lehűtött ásványvíz, citromlé és egyéb üdítők.
A klubot 15 fő jelenlétében tartottuk. Közös együttlétünket bemutatkozásokkal indítottuk: mindenki mondott pár jellemző dolgot magáról.
Az egyesület alelnöke, Mészáros Ágnes is bemutatta az egyesületet néhány mondatban, illetve mesélt a XlX. kerület klub életének azon korábbi időszakáról, amikor ő volt a kerületi közösségi szervező.
A továbbiakban beszélgetést folytattunk arról, hogy ki vett részt már más klubok életében, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a rendezvények során és tagok -e még most is? Kiderült, hogy a jelenlévők nagyon aktívak: van, aki jelenleg például táncklubba jár.
Próbáltuk felmérni az igényeket: érdeklődtünk, hogy kinek milyen elvárásai vannak a klubot illetően. Megtudtuk, hogy a tagok milyen gondolatokkal, reményekkel indultak el eseményünkre.
Tervbe vettük a különböző közösségi programok szervezését: első körben szeretnénk egy hajókirándulással kedveskedni tagjainknak, de a pontos információkkal a későbbiekben tudunk majd szolgálni.
Végezetül pedig Domoszlai János muzsikáját hallgathatta a jelenlévő társaság.
Elmondhatjuk, hogy egy igazán kellemes délutánt töltöttünk el együtt, sok információval gyarapodtunk, új ismeretségek köttettek, remek beszélgetések zajlottak le.
Lefixáltuk a következő klubnap időpontját is, melyre reméljük, hogy még többen eljöttök!
XIX. kerület Közösség Lámpásai
Akadálymentes sakkdélután Újbudán
A sakkdélutánnak az akadálymentesített sakktáblán kívül több különlegessége is volt. Egyik meglepetésként egy finom házi sütemény szolgált, amellyel meghívott vendégeink kedveskedtek a klubtagoknak A helyszín sem volt mindennapos, hiszen nem gyakran esik meg, hogy egy színház kávézójába szervezzenek akadálymentes sakkprogramot.
A sütizéssel összekötött sakkdélután kezdetén nagy volt a nyüzsgés, mivel tiszteletét tette egy másik helyi civil szervezet is. A kerületben elkezdett működni az Élményalap nevű program, mely ingyenes élményfelajánlásokat gyűjt fogyatékos emberek részére azzal a céllal, hogy elszigeteltségüket felszámolja. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kerületi programsorozatban elsőként a VGYKE helyi klubjában került sor az esemény megvalósítására.
A sakkdélután vendége Héra Imre, nemzetközi nagymester és kedves párja volt. Ahogy leültünk az asztal mellé, azonnal játszanikezdtünk, és a játszmák alatt érdekes beszélgetést folytattunk a sakkról és mindarról, ami a mögötte van. Valójában a beszélgetésnek nem tudtunk eljutni a végére, csupán csak azért hagytuk abba, mert lejárt az előre megszabott időnk.
A sakk történetébe való rövid betekintés után megtudtuk, hogy a magyar sakkélet a nemzetközi élvonalba sorolható, bár ez mégsem került a köztudatba. Ennek okairól hallhattunk egy nagyon érdekes okfejtést. A színes elbeszélésből megtudhattuk azt is, hogy hogyan lesz valakiből jó sakkozó, mennyi múlik a pénzen és mennyi a pénzzel nem befolyásolható külső és belső tényezőkön.
Elhangzott továbbá, hogy nem esélytelen a sötét színnel játszani, és megkíséreltünk egy olyan játszmát, ahol a lépések előtt a játékosok indokolták döntéseiket. Két érdekes (és rövid) kísérletet is megtapasztalhattunk arról, hogy lehetséges -e a centrumon kívül megvalósítani támadást. Ennek részeként a stratégiákról, a sakk tanulásának folyamatáról és pár trükkről esett szó.
A vendégünktől megtudtuk azt is, hogy a játékstílus mennyire jellemző a játékos egyéniségére, de az idő sajnos olyan gyorsan elszaladt, hogy számos kérdésünket már nem tudtuk feltenni. Mindannyian úgy éreztük, hogy még bőven maradtunk volna beszélgetni és játszani is.
Megpróbáltunk nyerni a sakkbajnok ellen, de ez természetesen nem sikerült, ilyen lehetőségnek a közelébe sem kerültünk. A legrövidebb játszma három lépésből állt, a leghosszabb nagyjából harmincból.
A sakkdélután minden résztvevő számára nagyon kellemes élménynek bizonyult. Köszönet illeti a nagyon finom süteményért Orsolyát, az akadálymentes sakk biztosításáért Puschnyák Istvánt, a finom italokért, és a helyszín biztosításáért pedig a Mu Színházat és a kávézójukat. Szeretnénk megköszönni továbbá Héra Imrének, hogy megtapasztalhattuk: miként lehet a sakkon keresztül szeretet közvetíteni.
Neumann Károly
Újbudai programjaink
Kép mentése: sportagvalaszto.hu
Hogyan képviseljük érdekeinket?
A XI. kerületi klub sok szeretettel meghív minden érdeklődőt egy érdekvédelemmel, érdekérvényesítéssel kapcsolatos beszélgetésre. Azt fogjuk egy érdekérvényesítésben jártas meglepetésvendéggel körbejárni, hogy miként lehet egyéni, és közös érdekeinkért hatékonyan küzdeni. Érdemes -e egyáltalán vállalni a konfliktusokat? Vannak -e olyan praktikák, amelyek segítségével a másik fél azonnal megnyerhető az együttműködésre? Hogyan érdemes egy érdekérvényesítésbe belekezdeni, és hogyan nem?
A beszélgetés július 7-én, kedden lesz a XI. kerület, Etele út 55-ben, a Budapesti Művelődési Központ épületében, a földszint 21-es termében. A terem a főbejárattól balra van a lépcső után, a folyosó legvégén. A program 14 óra 5 perckor kezdődik és körülbelül 15 óra 45 percig tart.
Sakkdélután Újbudán
Sok szeretettel meghívjuk minden sakkot kedvelő, beszélgetni és játszani szerető tagtársunkat, továbbá családtagjaikat, barátaikat egy újbudai sakkdélutánra! A XI. kerületi klub vendége lesz Héra Imre, nemzetközi nagymester, többszörös bajnok. A programon rendelkezésre áll majd akadálymentes sakk, ezért aki csak szeretne, annak lehetősége lesz játszani. Azokat is szívesen látjuk, akik csak egy érdekes beszélgetésre vágynak, miközben finomat sütizünk.
A sakkdélután július 9-én, csütörtökön lesz a Mu Színház kávézójában. Az épület annyiban nem akadálymentes, hogy 6 lépcsőn keresztül lehet bejutni az utcáról. A Mu Színház az Újbuda-központnál található meg, a 4-es villamos végállomásánál, a református templom melletti első mellékutcában. A pontos cím: XI. Kőrösy József utca 17. A kávézó a főbejárattal közvetlenül szemben található. A program 14 óra 5 perckor kezdődik és körülbelül 15 óra 45 percig tart.
Mindenkit sok szeretettel várunk mindkét programra!
Bármilyen kérdéssel a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen vagy a 0670-984-1745 számon lehet érdeklődni.
Elindult a XI. kerületi klub
Kép forrása: lampas.ujbuda@gmail.com
Az április 7-i és a május 5-i megbeszéléseken megállapodtunk abban, hogy a nem is olyan távoli jövőben a klub keretein belül felkeresünk egy interaktív számítástechnikai kiállítást, ahol a korábbi évtizedek informatikai eszközeivel lehet majd megismerkedni.
Beszéltünk arról is, hogy milyen szakembereket látnánk szívesen vendégül. Az ötletek alapján okkal számíthatunk arra, hogy izgalmas és nagyon érdekes beszélgetéseknek lesz színhelye a kerületi klub.
Szóba került annak a lehetősége is, hogy szépítkezéssel, sminkeléssel kapcsolatos gyakorlati tanácsadásra kerüljön sor (nők részére) az egyik klubdélutánon, amolyan mellékprogramként. Reméljük, hogy ez nem is olyan sokára valósággá válik!
A közeljövő tervei között szerepel továbbá egy látássérültek speciális igényeire szabott tűzoltó-bemutató meglátogatása, egy sakkdélután, egy kártyadélután és néhány érdekes kirándulás.
Sajátos igényként merült fel a szituációs színházi előadás. Ezen a programon egy kisebb méretű színészgárda, a nézők által múltban megélt élményt dolgoz majd fel rögtönzött komikus jelenet formájában. Az igény felmerülése óta már beadtuk a pályázatot a program megvalósítására és reményeink szerint hamarosan mindenki örömére és épülésére fog szolgálni.
A legutóbbi klubon beszélgettünk arról is, hogy milyen a kerületben látássérültként közlekedni. Szeretnénk majd valamilyen formában az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, élményeinket a döntéshozók felé is megjeleníteni a jövőben, de szívesen fogadunk még a témáról véleményeket, tapasztalatokat.
A tavasszal elindult klub a nyáron is várja mindazokat, akik eddig eljöttek és azokat is, akik még nem. A klubdélutánjaink minden hónap első keddjén a Budapesti Művelődési Központ épületében kerülnek megrendezésre, 14 órás kezdettel. Bármilyen kérdéssel a lampas.ujbuda@gmail.com címen lehet érdeklődni.
Várunk mindenkit szeretettel!
Neumann Károly
Program nyugdíjasoknak
Kép forrása: www.nyest.hu
Film-kép
A Ludwig Múzeum új kiállításában Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt egy másik oldaláról ismerhetjük meg: mi jön létre, ha filmkamera helyett egy fényképezőgépet vesz a kezébe? De arra is marad időnk, hogy a filmjeiből csemegézzünk, és hogy ezekről is beszélgessünk.
Szerdánként 10.00 és 12.00 óra között. (Igény szerint más időpont is választható.)
Szervezett nyugdíjas csoportok előzetes bejelentkezését várjuk!
Időpont: 2015. április 7-e, kedd, 14:00-16:00 között
Helyszín: a XVII. kerületi Családsegítő Központ (Újlak u. 106.)
További programjaink
Április 8-án délután ellátogatunk a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol a Kaland a dzsungelben c. kiállításon vehetünk részt díjtalanul. Találkozó 13:45-kor az Örsön, a kürtős kalácsosnál.
Várunk Benneteket az április 12-ei, vasárnapi programra is, mely a Vigyázó Sándor MűvelődésiHázban, 18:00 órai kezdettel kerül megrendezésre. A költészet napjára rendezett zenés, verses összeállítást az Ascher Oszkár Színház művészei adják elő. A belépés szintén díjtalan! Találkozunk a Művelődési Házban 17:40-17:50 között!
Jelezzük továbbá, hogy május elsején jelen leszünk a Rákosmente majálison (kb. 10:00-13:00 között), amelyet a Ferihegyi úton (a Pesti út és a Gyökér utca közötti lezárt szakasz) rendeznek meg. Látogassátok meg standunkat!
Kérjük, hogy részvételi szándékotokat minden esetben jelezzétek!
Amennyiben kedveskedni szeretnétek a társaságnak és módotokban áll, a klubon szívesen fogadjuk felajánlásaitokat édesség, üdítő és gyümölcs formájában.
Minden rákosmenti látássérültet, érdeklődőt sok szeretettel várunk!