Az újpesti csapat egy fantasztikus darabot tekintett meg audio-narrációval október 3-án, a Pesti Magyar Színházban. A „Konyha” című előadást Tóth Cecília audio-narrátor bársonyos, kellemes hangja tette számunkra teljessé.
Aki jelentkezett a programra – mely Újpest Önkormányzatának támogatásával valósult meg -, nem bánta meg döntését, hiszen ritka pillanatnak lehettünk részesei, betekintés nyertünk a kulisszák mögé. Felmehettünk a színpadra, és mindent megnézhettünk közelről is. Azt gondoltuk, hogy a kiváltságos élményt már nem lehet tovább fokozni – hiszen nézőként még a színpadra sem juthat fel sok ember -, de ekkor csatlakozott társaságunkhoz a darab néhány színésze. Ők remek karakterleírást adtak mind privát önmagukról, mind pedig a darabban megszemélyesített szereplőkről, így hozva még közelebb hozzánk a színművet. A színészek igen közvetlenek voltak, és hatalmas teljesítményt nyújtottak mind művészetileg, mind fizikailag. Az előadás nagyon mozgalmas, dinamikus, sokszereplős és mindemellett követhető is volt, utóbbi köszönhetően Cecília mindenre kiterjedő narrációjának!
Ezzel az élménnyel a színház elindította a színielőadás élvezetét és a művelődéshez való akadálymentes hozzájutást a látássérültek számára. Nagyon jól éreztük magunkat!
Így telt az október Újpesten
Kép forrása: artnews.hu
Az újpesti csapat egy fantasztikus darabot tekintett meg audio-narrációval október 3-án, a Pesti Magyar Színházban. A „Konyha” című előadást Tóth Cecília audio-narrátor bársonyos, kellemes hangja tette számunkra teljessé.
Aki jelentkezett a programra – mely Újpest Önkormányzatának támogatásával valósult meg -, nem bánta meg döntését, hiszen ritka pillanatnak lehettünk részesei, betekintés nyertünk a kulisszák mögé. Felmehettünk a színpadra, és mindent megnézhettünk közelről is. Azt gondoltuk, hogy a kiváltságos élményt már nem lehet tovább fokozni – hiszen nézőként még a színpadra sem juthat fel sok ember -, de ekkor csatlakozott társaságunkhoz a darab néhány színésze. Ők remek karakterleírást adtak mind privát önmagukról, mind pedig a darabban megszemélyesített szereplőkről, így hozva még közelebb hozzánk a színművet. A színészek igen közvetlenek voltak, és hatalmas teljesítményt nyújtottak mind művészetileg, mind fizikailag. Az előadás nagyon mozgalmas, dinamikus, sokszereplős és mindemellett követhető is volt, utóbbi köszönhetően Cecília mindenre kiterjedő narrációjának!
Ezzel az élménnyel a színház elindította a színielőadás élvezetét és a művelődéshez való akadálymentes hozzájutást a látássérültek számára. Nagyon jól éreztük magunkat!
Újpest Lámpásai
Érdekes beszélgetések Újbudán
Kép forrása: www.mountainheartcares.com
Az első téma a siketvakság, azonban más formában, mint amit megszokhattunk, de ez legyen meglepetés! A második érdekesség, amiről beszélgetni fogunk, az az egészséges étkezés lesz.
A találkozó helye: Budapesti Művelődési Központ (XI. Etele út 55. a Bikás park metrómegállónál), azon belül is a földszint 21-es terem.
A találkozó időpontja: 14 óra 10 perc, és nagyjából 15,55-ig leszünk ott.
Előre megígérjük, hogy izgalmas és érdekfeszítő témákkal találkozhat az, aki velünk tart november 3-án, 14:10-től!
Első klubnap Békásmegyeren
Bús Balázs polgármester úr köszöntőjében hangsúlyozta a közösségépítés fontosságát, míg Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke arról beszélt, hogy 2006 óta építünk közösségeket a kistérségekben, és a III. kerületi Lámpás Klub már a VGYKE tizenötödik látássérült közössége.
A III. kerületben 2012 és 2015 között folyt a felkészülés és képzés a közösségi civilszervezők számára, de a helyszín csak most vált állandóvá, az Önkormányzat által biztosított terem használatával.
Vasné Pintér Teréz, III kerületi közösségi mentor ismertette a jövőben megrendezésre kerülő “lámpás” rendezvényeket, melyben lesznek kulturális programok, irodalmi estek, illetve az érzékenyítés sem marad el majd a különböző közösségekben.
Ezt követően Ézsiás László, látássérült költő és előadóművész mondott verset, saját költeményeiből válogatva, majd Csóka László trombitaművész adott elő egy darabot repertoárjából.
A klubnap kötetlen beszélgetéssel folytatódott. Reméljük hasonlóan jó hangulatú összejövetelt sikerül majd szervezni a további, havonta megrendezésre kerülő klubnapokon is!
Michlné Nagy Ibolya
Újbudai beszélgetés a cukorbetegségről
Kép forrása: www.bumm.sk
Olyan kérdésekre keressük majd a válaszokat, hogy miként alakul ki a cukorbetegség? Milyen előjelei vannak? Melyik fázisban, hogyan lehet közbeavatkozni? Lehet-e természetes úton kezelni? Miben segít a gyógyszerezés? Kinga egy rövid előadást tart nekünk, majd bárki, megkötések nélkül kérdezhet tőle.
A találkozónk helyszíne: a Budapesti Művelődési Központ épületében (XI. Etele út 55., a Bikás park metrómegállónál) a földszint 21-es terem. A terem ajtaja a bejárattól balra, a lépcső mögött található, a folyosó végén, a sarokban.
A találkozó időpontja: 2015. október 6. (kedd) 14 óra 10 perc, nagyjából 15:45-ig leszünk ott.
Üdvözlettel:
Kállai Ani és Neumann Károly
Telefonszámunk: 0670/ 984 – 1745
Email: lampas.ujbuda@gmail.com
Kirándulás és retrómozi – búcsúzunk a nyártól
A kollégák közül Verán és rajtam kívül a részt vettek a programon a XI. kerület mentora, Károly, a XIX-é, István, valamint Újpestről Abi és Panka. Hajón közelítettük meg a célállomást, ami már önmagában is élmény, főleg, hogy már akkor is magasan járt a hőmérő higanyszála. Nem is csoda, hogy első utunk egy kellemes fagyizóba vezetett, ahol mindenki lehűthette kicsit magát. Utána a Kovács Margit Múzeumot látogattuk meg közkívánatra, ahol a képzőművész legkülönlegesebb munkáit csodálhattuk meg, többek között érdekes szobrokat, színpompás mozaikképeket, és népi motívumokkal díszített cserép- és porcelánedényeket. Mivel a kiállítás csak részben volt akadálymentesítve látássérültek számára, a narrációt a látó kollégák biztosították. Az első néhány terem megtekintése után egy filmvetítésre invitált bennünket a Múzeum egyik munkatársa, így megismerkedhettünk Kovács Margit munkamódszerével és végigkövethettük a látott alkotások közül némelyik megszületésének minden mozzanatát. Az utolsó teremben a legfontosabb műalkotások kicsinyített reprodukcióival lehetett közelebbről megismerkedni, immáron tapintható formában.
A kirándulás következő helyszíne a BKV Városi Tömegközlekedési Múzeum volt, ahol szó szerint testközelből élhettük át az óriási masinák fejlődéstörténetének különböző állomásait. Jómagam gyermeki lelkesedéssel ültem fel egyik fényesre suvickolt, faburkolatú belső térrel ellátott retróvillamosról a másikra, tekergetve a kormánykerekeket és nyomogatva a különböző gombokat, miközben megelevenedtek előttem a 20-as, 30-as, 40-es évek Budapestjének kávéházi hangulatú fekete-fehér pillanatképei. Volt itt többek között, régi, lekerekített orrú trolibusz, csuklós ikaruszok a 80-as évekből, a már említett furcsa formájú villamoscsodák, sőt lóvasút. Nem csak magukat a járműveket csodálhattuk meg és járhattuk végig, hanem azok kiegészítőit, síneket, váltókat, régi menetleveleket és egyéb közlekedéstörténeti relikviákat is megismerhettünk. Ezt a kiállítást nem csak olajszagtól megrészegülő férfiaknak ajánlom, mindenkinek nagy élmény, kortól, nemtől függetlenül.
Második programunk 25-én egy, a régi idők hangulatát idéző kertmozizás volt nálam, a teraszon, 5 tag, egy kedves önkéntesünk Eszter, a XI. kerület mentora Károly és a házigazdák, valamint természetesen Vera részvételével. Párom komolyan vette a programot és tényleg sikerült úgy berendeznie a teret, mintha egy moziban lettünk volna: padokból, székekből nézőtér alakult, a technikai apparátust pedig úgy helyezte el, hogy tökéletesen érvényesüljön a hang- és képélmény. Szendvicset és popcornt majszoltunk, hozzá hideg üdítőt kortyolgattunk, miközben egy igazi békebeli magyar szitkomot néztünk, a Szigligeti Ede vígjátéka nyomán készült Liliomfit, Makk Károly rendezésében, Krencsei Mariannal és Darvas Ivánnal a főszerepben. A vetítés különlegességeként és egyszersmind apropójaként szolgált, hogy a film hozzáférhető audio-narrált és feliratozott, tehát hallás- és látássérülteknek egyaránt akadálymentesített formában, így téve az élményt mindenki számára hozzáférhetővé. Nagyon jól éreztük magunkat és mivel a mozi – főleg kinn a szabadan – általános népszerűségnek örvend, jövőre se maradhat ki. Azt hiszem, méltóképpen búcsúztattuk a nyarat.
Susovich Erika
Új célok a XIX. kerületi klub háza táján
Az esemény helyszínéül a XIX. kerületi Családsegítő Központ szolgált, a nagy nyári hőségben légkondi hűsítette a levegőt. A kellemes környezetben otthonosan éreztük magunkat, köszönettel tartozunk az intézmény vezetőjének, Víghné Vincze Erzsébetnek és kolléganőinek a lehetőségért!
A szalvétákkal díszített tányérokra édes és sós sütemény, nápolyi, diák csemege, gyümölcs ízű kukoricapehely és egyéb finomság került. Számos innivaló is helyet kapott az asztalon, például lehűtött ásványvíz, citromlé és egyéb üdítők.
A klubot 15 fő jelenlétében tartottuk. Közös együttlétünket bemutatkozásokkal indítottuk: mindenki mondott pár jellemző dolgot magáról.
Az egyesület alelnöke, Mészáros Ágnes is bemutatta az egyesületet néhány mondatban, illetve mesélt a XlX. kerület klub életének azon korábbi időszakáról, amikor ő volt a kerületi közösségi szervező.
A továbbiakban beszélgetést folytattunk arról, hogy ki vett részt már más klubok életében, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a rendezvények során és tagok -e még most is? Kiderült, hogy a jelenlévők nagyon aktívak: van, aki jelenleg például táncklubba jár.
Próbáltuk felmérni az igényeket: érdeklődtünk, hogy kinek milyen elvárásai vannak a klubot illetően. Megtudtuk, hogy a tagok milyen gondolatokkal, reményekkel indultak el eseményünkre.
Tervbe vettük a különböző közösségi programok szervezését: első körben szeretnénk egy hajókirándulással kedveskedni tagjainknak, de a pontos információkkal a későbbiekben tudunk majd szolgálni.
Végezetül pedig Domoszlai János muzsikáját hallgathatta a jelenlévő társaság.
Elmondhatjuk, hogy egy igazán kellemes délutánt töltöttünk el együtt, sok információval gyarapodtunk, új ismeretségek köttettek, remek beszélgetések zajlottak le.
Lefixáltuk a következő klubnap időpontját is, melyre reméljük, hogy még többen eljöttök!
XIX. kerület Közösség Lámpásai
Akadálymentes sakkdélután Újbudán
A sakkdélutánnak az akadálymentesített sakktáblán kívül több különlegessége is volt. Egyik meglepetésként egy finom házi sütemény szolgált, amellyel meghívott vendégeink kedveskedtek a klubtagoknak A helyszín sem volt mindennapos, hiszen nem gyakran esik meg, hogy egy színház kávézójába szervezzenek akadálymentes sakkprogramot.
A sütizéssel összekötött sakkdélután kezdetén nagy volt a nyüzsgés, mivel tiszteletét tette egy másik helyi civil szervezet is. A kerületben elkezdett működni az Élményalap nevű program, mely ingyenes élményfelajánlásokat gyűjt fogyatékos emberek részére azzal a céllal, hogy elszigeteltségüket felszámolja. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kerületi programsorozatban elsőként a VGYKE helyi klubjában került sor az esemény megvalósítására.
A sakkdélután vendége Héra Imre, nemzetközi nagymester és kedves párja volt. Ahogy leültünk az asztal mellé, azonnal játszanikezdtünk, és a játszmák alatt érdekes beszélgetést folytattunk a sakkról és mindarról, ami a mögötte van. Valójában a beszélgetésnek nem tudtunk eljutni a végére, csupán csak azért hagytuk abba, mert lejárt az előre megszabott időnk.
A sakk történetébe való rövid betekintés után megtudtuk, hogy a magyar sakkélet a nemzetközi élvonalba sorolható, bár ez mégsem került a köztudatba. Ennek okairól hallhattunk egy nagyon érdekes okfejtést. A színes elbeszélésből megtudhattuk azt is, hogy hogyan lesz valakiből jó sakkozó, mennyi múlik a pénzen és mennyi a pénzzel nem befolyásolható külső és belső tényezőkön.
Elhangzott továbbá, hogy nem esélytelen a sötét színnel játszani, és megkíséreltünk egy olyan játszmát, ahol a lépések előtt a játékosok indokolták döntéseiket. Két érdekes (és rövid) kísérletet is megtapasztalhattunk arról, hogy lehetséges -e a centrumon kívül megvalósítani támadást. Ennek részeként a stratégiákról, a sakk tanulásának folyamatáról és pár trükkről esett szó.
A vendégünktől megtudtuk azt is, hogy a játékstílus mennyire jellemző a játékos egyéniségére, de az idő sajnos olyan gyorsan elszaladt, hogy számos kérdésünket már nem tudtuk feltenni. Mindannyian úgy éreztük, hogy még bőven maradtunk volna beszélgetni és játszani is.
Megpróbáltunk nyerni a sakkbajnok ellen, de ez természetesen nem sikerült, ilyen lehetőségnek a közelébe sem kerültünk. A legrövidebb játszma három lépésből állt, a leghosszabb nagyjából harmincból.
A sakkdélután minden résztvevő számára nagyon kellemes élménynek bizonyult. Köszönet illeti a nagyon finom süteményért Orsolyát, az akadálymentes sakk biztosításáért Puschnyák Istvánt, a finom italokért, és a helyszín biztosításáért pedig a Mu Színházat és a kávézójukat. Szeretnénk megköszönni továbbá Héra Imrének, hogy megtapasztalhattuk: miként lehet a sakkon keresztül szeretet közvetíteni.
Neumann Károly
Mozgalmas július a XIII.-XIV. kerületben
Első programunkon (13-a, hétfő) egy igazán különleges és hangulatos kávézóba látogattunk el, ahol a kulináris élvezetek mellett, nem csak egymás, de a selymesen doromboló cicák társaságát is élvezhettük. Dóri, egy tagunk a XIV. kerületből, kollégáim Vera, Abi és én nagyon jól éreztük magunkat, sajnálhatja, aki kimaradt az élményből. Különleges sütiket kóstoltunk, hozzá forró csokit és almafröccsöt kortyolgattunk, közben szebbnél szebb bársonytalpúakban gyönyörködhettünk. Nassolás közben legjobb beszélgetni is, szóba kerültek többek között a jövőbeni tervek, ötletek a klub programjaival kapcsolatban. Később körülnéztünk kicsit ezen a nem mindennapi helyen.
A kávézónak két jól elkülönített tere szépen kidolgozott, részletgazdag, emellett igazi cicaparadicsom. A belső helyiségben faburkolatú falakon mászókák és pihenőboxok egész sora várja a bentlakókat, a vendégek pedig dizájnos raklap asztalokhoz, párnázott padokra ülhetnek le, várva, hogy a cicusok tiszteletüket tegyék mellettük. Ez afféle társalgótér, kényelmes és hívogató, az ember akár el is bóbiskolhat itt, követve a a négylábú házigazdák példáját. Mi a külső kávézóhelyiséget választottuk, itt kényelmes székek, elegáns üvegfedelű asztalok várják a vendégeket, a falakon persze cicás festmények, művészi grafikák és minden, mi macskaszemnek ingere. Némely asztalnál egy jógi nyugalmával vetekedő “asztali dísz” is akad, aki épp ott tölti napi 16 óra alvásának valamelyik tíz percét az üldögélők társaságában. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de a személyzet nagyon kedves gesztusként odahozott nekünk egy gyönyörű oroszkék cicát, szürkés, selymesen csillogó bundáját élmény volt megsimogatni. Türkizzöld szemeivel bágyadtan pislogott, mint aki már hozzá van szokva a rajongókhoz. Dóri a program záróakkordjaként fotót is készíttetett velem egy nagy fekete-fehér main coon macsekkal, hát hiába, a cicás selfie-t nem lehet kihagyni, így már biztos maradandó az élmény.
Második programunkkal (19-e, vasárnap) a nyári hőség ellen indítottunk kifejezetten kellemes támadást, naptejjel (már aki előrelátó volt), hideg üdítővel, törölközővel és matraccal felvértezve. A gárdonyi strandfürdőbe látogattunk el, ahová kisebb bolyongás után oda is találtunk. A strand területére belépve szinte azonnal megleltük a tökéletes őrhelyet egy fa terebélyes lombja alatt, közel a büféhez (ezért jó nyitásra érkezni). Erre a programra a tagok közül Tibor, kísérője Móni, Dóri és négylábú segítője Ében, valamint önkéntesünk Eszter mellett a XIX kerület egyik mentora István, a párom Dani, és az anyósom kísért el minket, azaz Verát és engem. Szikrázó napsütés, a Velencei tó vize 20-22 fokos, mi kell még? Hát egy matrac, amivel el lehet mókázni kicsit. Strandon mókában sosincs hiány, akinek kedve volt, azt megúsztattuk és szabálytalan időközönként bele is borítottuk az amúgy barátságosan sekély vízbe. Különösen a fiúkat, mert a nők már csak ilyenek ugye.
Az első két-három mártózás után meg is éheztünk kellőképpen, úgyhogy előkerültek az uzsonnák, mi pedig a párommal és Anyukával a büfé felé vettük az irányt, mert nincs pancsi lángos és jégkrém nélkül! Nem bántuk meg, finom volt. Kis délután szunya, beszélgetés, majd még egy utolsó fürdés, aztán szomorú búcsút vettünk a víztől, ki barnára, ki pirosra sülve szedelőcködött. Én már nagyon régen vágytam strandra, úgyhogy azt hiszem ez volt az eddigi legjobb klub program, amin részt vehettem, persze a lényeg, hogy a többiek is nagyon élvezték. Tibor külön megköszönte, hogy vasárnapra szerveztük, mert így ő is el tudott szabadulni a munkából.
A harmadik júliusi kiruccanást (21-e, kedd) a Margit-sziget szépségeit kiélvezve töltöttük. Zsuzsa, a XVII. kerület egyik mentorának remek javaslatára nyitott kis turistavonatra szálltunk, hogy magnó-guide segítségével megismerkedhessünk nem csak a Sziget különböző részeivel, hanem történetével és sok egyéb érdekességgel, köztük a hely fontosabb látványosságaival, szobraival, épületeivel is. Körútunk a zenélő szökőkútnál indult és a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a Palatinus strand, a Japán kert, a víztorony és a kolostorromok érintésével, egészen az Árpád-hídig vezetett, majd vissza. Ami a guide-on nem hangzott el, azt én igyekeztem elmesélni a népes kis csapatnak. Erre a programra kifejezetten sokan látogattak el, Verán és rajtam kívül ott volt még Kata, a VII-VIII. kerület új mentora, Károly, a XI. kerület egyik mentora, Zsuzsa mentortársa Péter, a XIX. kerület mentorai: Ildikó és István, valamint hét klubtag a XIII-XIV-ből. Mikor visszaértünk, a kút épp a Micimackó egyik strófájába kezdett bele, utána talán Bach következett éles váltással. Úgy tűnik, széles a repertoár. Élményektől és információktól zsongó kobakunkat végül egy kis hideg nyalánksággal hűtöttük le, lévén közel a kisvonat állomáshelyéhez találtunk egy remek olasz fagyibódét, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint tejszínes kókusz, mazsolás puncs, ribizli, karamell és tiramisu. Ennél jobb zárást aligha találhattunk volna ki a programnak.
Susovich Erika
A kisember érdekérvényesítésének esélyeiről beszélgettek Újbudán
A beszélgetés azzal indult, hogy sem a kisembernek, sem egy kisemberek érdekeit képviselő szervezetnek nem maradt sok esélye a sérelmeik orvoslására és az érdekeik érvényesítésére.
Több tényező miatt olyanná vált a társadalmi környezet, hogy a kis befolyással is alig-alig rendelkező, pénztelen személynek vagy csoportnak nem csupán nem nyílnak meg lehetőségek, hanem a meglévők is egyre inkább szűkülnek. Ennek egyik sajátos vonása, hogy amire 20-25 éve egy sérelmet szenvedőnek még joga volt, az több esetben is mára már jogszerűtlenné lett, így a sérelmek megjelenítése és bizonyítása is bonyolultabbá vált. Léteznek olyan emberek és hivatalok, akik ezzel a helyzettel hajlamosak visszaélni, ezért a sérelmeket szóvá tenni és orvosolni egyre nehezebb feladat. A megjelentek erre a helyzetre próbáltak megoldási lehetőségeket kitalálni.
Egyik lehetőségként a sorstársi szolidaritás útja került elő. Ha a közel azonos helyzetűek képesek lennének egymás problémáiért is küzdeni, akkor a másik oldalon is komolyabb súlya lenne a felvetett ügyeknek és nem lehetne lesöpörni egy-egy udvarias elhárító levéllel. Ha az a személy vagy hivatal, aki a panaszt fogadja és szembesül azzal, hogy mekkora tényleges súlya van a felvetett problémának, akkor tárgyalásokat fog kezdeni és könnyen fog hajlani arra, hogy az udvarias elutasítás helyett együttműködő legyen. Ehhez az lenne „csak” szükséges, hogy az akadállyal élők ne legyenek közömbösek egymás gondjai iránt és ismerjék egymás ügyeit, küzdelmeit.
Ehhez azonban az is szükséges, hogy tömör és világos kommunikációra kerüljön sor. Úgy kell megfogalmazni az üzeneteket, úgy kell felvetni a problémákat, hogy az mindenkinek azonnal érthető legyen. Mindezt röviden ajánlatos megtenni, mert a kevés, de egyszerű szavakkal, nagyon pontosan megfogalmazott információt nem lehet félremagyarázni és könnyen megragad mindenkiben.
Ez a fajta kommunikáció segíthet abban is, hogy amikor a nyilvánossághoz fordul egy sérelmet szenvedett személy vagy csoport, akkor érthető legyen mi a probléma és ne lehessen mellékvágányra terelni a kialakuló vitát.
Szóba kerültek a fenyegetések is. Az elszenvedett sérelmek miatti kiállás időnként elvezethet oda is, hogy a sérelmet szenvedőt fenyegetés éri. Azt a javaslatot kaptuk, hogy ilyenkor nem szabad visszavonulni, hanem ki kell állni a nyilvánosság elé és vállalni kell a konfliktust. Ha a fenyegetés hatására valaki visszavonul, akkor nem fog megoldódni a sérelmet okozó helyzet, ellenben a még határozottabb kiállás segíthet a konfliktus feloldásában, például a másik fél általában ilyenkor visszavonul vagy tárgyalásokat kezd.
A beszélgetés során nagyon sok példát hallgathattunk meg arra vonatkozóan, hogy konkrét ügyekben milyen módon került sor a leírtak gyakorlati alkalmazására vagy egyes ügyek min buktak el. Végső tanulságként azt vonhattuk le, hogy fontos az együttműködésre koncentrálni és tömören, de nagyon pontosan kell megfogalmazni a problémákat.
Neumann Károly
Újbudai programjaink
Kép mentése: sportagvalaszto.hu
Hogyan képviseljük érdekeinket?
A XI. kerületi klub sok szeretettel meghív minden érdeklődőt egy érdekvédelemmel, érdekérvényesítéssel kapcsolatos beszélgetésre. Azt fogjuk egy érdekérvényesítésben jártas meglepetésvendéggel körbejárni, hogy miként lehet egyéni, és közös érdekeinkért hatékonyan küzdeni. Érdemes -e egyáltalán vállalni a konfliktusokat? Vannak -e olyan praktikák, amelyek segítségével a másik fél azonnal megnyerhető az együttműködésre? Hogyan érdemes egy érdekérvényesítésbe belekezdeni, és hogyan nem?
A beszélgetés július 7-én, kedden lesz a XI. kerület, Etele út 55-ben, a Budapesti Művelődési Központ épületében, a földszint 21-es termében. A terem a főbejárattól balra van a lépcső után, a folyosó legvégén. A program 14 óra 5 perckor kezdődik és körülbelül 15 óra 45 percig tart.
Sakkdélután Újbudán
Sok szeretettel meghívjuk minden sakkot kedvelő, beszélgetni és játszani szerető tagtársunkat, továbbá családtagjaikat, barátaikat egy újbudai sakkdélutánra! A XI. kerületi klub vendége lesz Héra Imre, nemzetközi nagymester, többszörös bajnok. A programon rendelkezésre áll majd akadálymentes sakk, ezért aki csak szeretne, annak lehetősége lesz játszani. Azokat is szívesen látjuk, akik csak egy érdekes beszélgetésre vágynak, miközben finomat sütizünk.
A sakkdélután július 9-én, csütörtökön lesz a Mu Színház kávézójában. Az épület annyiban nem akadálymentes, hogy 6 lépcsőn keresztül lehet bejutni az utcáról. A Mu Színház az Újbuda-központnál található meg, a 4-es villamos végállomásánál, a református templom melletti első mellékutcában. A pontos cím: XI. Kőrösy József utca 17. A kávézó a főbejárattal közvetlenül szemben található. A program 14 óra 5 perckor kezdődik és körülbelül 15 óra 45 percig tart.
Mindenkit sok szeretettel várunk mindkét programra!
Bármilyen kérdéssel a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen vagy a 0670-984-1745 számon lehet érdeklődni.
Láthatóvá válnak a látássérültek Újbudán!
Kép forrása: www.snipview.com
SAJTÓMEGHÍVÓ
A rendezvényre ezúton tisztelettel meghívjuk a sajtó képviselőit!
Időpont: 2015.június 23. 12 óra.
Helyszín:
Budapest Főváros, XI. kerület Újbuda Önkormányzata
Bocskai út 39-41. I/114.
Milyen módon segíti ez a kezdeményezés a látássérült emberek társadalmi integrációját? Hogyan vállnak a látássérült közösségek aktív helyi közösségé? Milyen eszközökkel lehet e közös célokat megvalósítani? Hogyan ösztönzi és valósítja meg Újbuda Önkormányzata a felelős társadalmi szerepvállalását a helyi közösségek felé?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a sajtónyilvános eseményen.
Megjelenésére feltétlenül számítunk!
Kérjük, hogy részvételi szándékát jelezze a lenti elérhetőségeken.
További információ:
Baráth Andrea
esélyegyenlőségi munkatárs, Újbuda Önkormányzata,
Telefon: +36 30 817 2301,
Email: barath.andrea@ujbuda.hu
Dzsungelkaland
Megtekintettük a városligeti Vajdahunyad várában található Mezőgazdasági Múzeum „Kaland a dzsungelben” című kiállítását, mely során interaktív módon, 16 állomáson keresztül mutatták be a dzsungel életét. Minden állomáson egy rejtvényt kellett kitalálni, és a kérdésekre szóló választ a megfelelő színű hőlégballon kiválasztásával adhattuk meg. Néhány tárgyat meg is tapogattunk, például egy fából faragott majmot, egy orrszarvú szarvát és egy dzsungelben élő állat lábnyomát.
Az egyik állomáson egy hangot azonosítottunk be a rejtvényt illetően, amely Tarzan híres kiáltása volt az ismert filmből. A rejtvényt helyesen kitöltők – így mi is, – ajándékot, csokoládét kaptunk jutalmul.
A programon 10 fő vett részt.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, a Múzeumnak pedig az érdekes kiállítást!
Acsay Péter
