Fekete-csütörtök – A budapesti kávéházak története

A kép forrása: hu.depositphotos.com
Fekete-csütörtök – A budapesti kávéházak története

Kedves Tagok, Kísérők, Érdeklődők!

A Zuglói Lámpások szeretettel meghívják Önt novemberi programjukra.

Időpont: 2023. november 23. (csütörtök) 14 óra

Mikor nyílt meg Budapesten az első irodalmi kávéház?

Mi kötötte össze a huszadik század költőit, gyári munkásait és minisztereit?

Milyen slágereket fütyültek a két világháború között Budapest utcáin?

Hol található Buda egyetlen, 1961 óta folyamatosan nyitva tartó presszója?

Többek között ezekre a kérdésekre keressük és találjuk meg a válaszokat 2023. november 23-án, csütörtökön Zeke Gyula író, Budapest-történész és “kávéházi szaktudós” segítségével.

Zeke Gyula 2014-ben jelentette meg “Volt egy feketém… // A budapesti eszpresszók története” című vaskos monográfiakötetét, mely minden kávét és kultúrát szerető ember számára fontos és értékes olvasmánynak tekinthető, és minden, az 1900-as évek kávéházi kultúrájával kapcsolatos információt gondosan összeszedett, gazdag és színes fotógyűjteménnyel illusztrált formában tár az olvasó elé.

(A könyv felolvasott változata az MVGYOSZ hangoskönyvtárában is elérhető Vass István tolmácsolásában)

Gyula rendszeresen tart e tárgyban előadásokat és könyvbemutatókat, melyeken, mintha csak egy nagy tudású, elegáns főúr köszönne ránk a múlt homályából, szinte már-már tálcán kínálva szervírozza hallgatói elé ezt a képzeletbeli, erős feketét, holland kakaópor és fahéj gyanánt pedig ritkán hallható, de annál izgalmasabb irodalomtörténeti érdekességekkel fűszerezi azt.

Ebbe kortyolhatnak most bele mindazok, akik tehát eljönnek november 23-án a Zuglói Civil Házba (1144 Budapest, Csertő park 12.) egy könnyed, ebéd utáni kávéra.

Az előadást ismert és ritkán hallott slágerek színesítik majd.

Zongorán közreműködik: Helle Maximilian

A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezéseket az alábbi email címen várjuk 2023. november 16. 12 óráig. Kérjük, a regisztrációkor jelezzék, hogy szeretnének-e kávét inni!

Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők
VGYKE
Közösség Lámpásai projekt
ZUGLÓ

E-mail: zuglo.szervezo@vgyke.com

#aliglátó #gyengénlátó #kávé #kávéház #klubprogram #közösségiklubok #kultúra #látássérült #meghívó #vak #VGYKE #Zugló

(Tizen)öt órai teadélután

(Tizen)öt órai teadélután

2023. szeptember 26.

Angyalföld szeptemberi klubvendége Czagány Izabella volt, aki bevezetett minket a teázás rejtelmeibe. Kóstolhattunk japán, kínai és angol teákat. Elmondta, milyen eszközöket használnak a tea adagolásához, leszűréséhez, hányszor lehet leforrázni a kiadagolt teafüvet, és arról is beszélt, hogy milyen illedelmeket kell betartani egy-egy tea elfogyasztásakor.

Majláth Mónika
Közösségi civilszervező

#aliglátó #Angyalföld #gyengénlátó #klubnap #közösségiklubok #kultúra #látássérült #tea #vak #VGYKE

Újra világít a Kispesti Lámpás

Újra világít a Kispesti Lámpás
Online újraindító klub a VGYKE-nél

Bernát Jánosné Zsuzsanna halálával és Puchnyák István nyugdíjba vonulásával tavaly ősszel kialudt a lámpás Kispesten – azonban eljött az idő, hogy – amellett, hogy – ahogyan mi hívtuk – Zsu emlékét és az általa és István által szervezett gazdag programok élményét megőrizzük, újra életre hívjuk a klubot – egyelőre online.

Augusztus 16-án megtartottuk újraindító programunk, melyet az érdeklődők a klub Facebook-oldalán nézhetnek vissza, erre a hivatkozásra kattintva.

Mivel az augusztus egyik legemlékezetesebb jeles napja 20-a, államalapító Szent István királyunk és maga az államalapítás ünnepe, szóltunk az ünnep eredetéről, jelentőségéről, a sokak által kedvelt, és minden évben várt tüzijátékról, valamint néhány, az ünnephez kapcsolódó hétvégi programról. Szóba került az idén immár negyven éve a városligeti Királydombon bemutatott “István, a király” című rockopera is.

Augusztusban több jeles évforduló is van, többek között Ziegler Géza születésének, vagy az anyák megmentőjeként emlegetett Semmelweis Ignác halálának évfordulója is.

Végezetül egy újonnan induló rovattal, könyvajánlóval zártuk a délutánt. Hogy mely könyvről volt szó? Aki jelen volt, már tudja, aki pedig lemaradt volna, a fenti hivatkozásra kattintva megtudhatja.

Következő online klubnapunk időpontja: 2023. szeptember 20. szerda (és ezen túl minden hónap harmadik szerdáján) 14 óra. Akkor is várok mindenkit nagy szeretettel!

Ruzsa Viktor
Budapest XIX. kerületi közösségi civilszervező

Telefon: +36 30 780-5391

E-mail: kispest.szervezo@vgyke.com

Facebook-oldal

#aliglátó #gyengénlátó #Kispest #klubnap #közösséglámpásai #kultúra #látássérült #online #újraindulás #vak #VGYKE

Bemutatunk egy templomot

A kép forrása: Vikipédia
A soroksári online klubon bemutatunk egy templomot.

2023. július 31.

Soroksári júliusi online Klubnapunk keretében ízelítő gyanánt bemutatásra került a Kiskunhalasi Szent Péter és Pál apostolok római katolikus templom.

Aki teheti, látogasson el személyesen is!

A templomról többet megtudhatsz, ha velünk tartasz. Érdekességeket hallhatsz, ha megtekinted az alábbi videót.

Dudikné Rácz Andrea
XX. és XXIII. kerületi közösségi civilszervező

#aliglátó #bemutatás #Facebook #gyengénlátó #klubnap #közösséglámpásai #kultúra #látássérült #online #templom #vak #vallás #VGYKE

Világhírű festményeket közvetíteni látássérült embereknek?

 

Ezzel a címmel jelent meg újabb sajtóközleményünk szeptember 23-án.

Az alábbi linkre kattintva olvasható.

Ismét a Cirkuszban jártunk

 

2022.09.14.

A Fővárosi Nagycirkusz nagyon kedves felajánlása nyomán a VGYKE meghívást kapott a cirkusz Rain – Esőcirkusz című előadására, melyre a XVI. kerületi Lámpás Klub tagjaival látogatott el.

Az előadást egy taktilis bemutató előzte meg, melyen lehetőség nyílt az artisták eszközeit megtapintani, és beszélgetni néhány fellépővel.

Maga a műsor a békéről és a békéért szólt – mely az elmúlt évtizedekben nem volt aktuálisabb, mint amennyire ma az. Az eső elmossa a bánatot és a tragédiákat, s cseppjei új életet hoznak: tisztábbat, szebbet, virágzóbbat. A Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz című műsorában ezt az esőt idézi meg: az előadás egy cirkuszi imádság a békéért és a megtisztulásért, a kegyelemért és a megbocsátásért.

A produkció alatt egy készüléken keresztül audionarráció segítségével értesültek látássérült tagjaink arról, hogy mi is történik pontosan a porondon, ezzel emelve számukra az előadás élményét.

Az audionarráció különlegessége az volt, hogy maga Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója narrálta az eseményeket, aki lelkességével, kedvességével igazán jó hangulatot csinált a résztvevőknek, továbbá a tökéletes élmény érdekében ajándék pattogatott kukoricával is kedveskedtek tagjainknak.

Még egyszer köszönjük a Fővárosi Nagycirkusznak és személyesen Fekete Péter Igazgató Úrnak a meghívást és a fantasztikus élményt!

Kollárszky Boglárka

Kultúra és sport a Youtube-on

 

Youtube-csatornánkon ezúttal nemrég lezárult projektünké a főszerep.

Ajánljuk figyelmükbe az alábbi összeállításokat.

Balázs Zsanett interjúja a VGYKE sport programjáról az Újpalota Fitnesz Centrumban
Látogatás a RepTárba – A VGYKE kirándulásáról a Szolnok TV műsorában
A sport is mindenkié – A VGYKE Fitnesz programja az Esélyben
Látogatás a RepTárba – A VGYKE kirándulásáról az Esélyben

“A Vizuális kultúra és sport is mindenkié FOF 2021” online projektzáró esemény

 

A Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete 2022. augusztus 29-én tartotta meg “A Vizuális kultúra és sport is mindenkié FOF 2021-C-1380” online projektzáró rendezvényét Google Meet-en keresztül.

A megszólalók közösen értékelték a nagy sikerrel lezárult projekt eredményeit.

Aki akkor nem tudott bekapcsolódni, meghallgathatja egyesületünk Youtube-csatornáján.

Meghívó projektzáró eseményre

 

Kedves Partnereink!

Sok szeretettel hívunk mindenkit “A Vizuális kultúra és sport is mindenkié FOF 2021-C-1380” on-line projektzáró eseményünkre, ahol közösen értékeljük a megvalósult programokat és beszámolunk az elért eredményeinkről.

Időpont: 2022. augusztus 29. (hétfő) 14 óra

Helyszín: Google Meet

Kérjük Önöket, hogy a kezdés előtt legalább tíz perccel csatlakozzanak!

Csatlakozás

A projekt megvalósítását az EMMI és a Slachta Margit NSZI támogatta.

Fodor Ágnes
Elnök

Narráció 20

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Fehér László: Aluljáró II.
1978, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/aluljaro-ii/)
farostlemez, olaj, 241 × 170 cm

Elérkeztünk az utolsó narrációhoz ebben a sorozatban. Az elmúlt húsz hétben közösen felfedeztük a Szépművészeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria híres, vagy kevésbé ismert alkotásait, melyeken keresztül szerettünk volna kedvet csinálni a múzeumlátogatáshoz, a képzőművészethez. Noha a vizuális művészetbe soroljuk ezeket az alkotásokat, szeretnénk, ha azok is bátran elébük állnának, akiknek a látása sérült. Ehhez segítettünk közelebb kerülni az elmúlt hónapokban, érdekességekkel, életutakkal, műleírásokkal.

Reméljük, Önök is éppen annyira élvezték ezeket az alkalmakat, mint mi!

Fehér László 1953-ban született Székesfehérváron. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, festő szakon. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert diplomázás után, sokat utazott, sokat látott. Amikor a hetvenes években a pályája indult, még fotórealista képeket festett. A fotórealizmust már érintettük kettővel ezelőtti narrációnkban, amikor Méhes László egyik képét mutattuk be. Ez a festészeti irányzat a fényképezésen alapul és fő jellemzője a részletek aprólékos kidolgozása, egészen a valóságban talán nem is látható apróságokig. Ezekben az időkben a fotórealizmus még sokakban visszatetszést keltett, kihívónak, felforgatónak tartották, és ez kiemelten igaz volt Fehér László képeire is, hiszen ő egy-egy társadalmi réteget, annak életmódját mutatta be kíméletlen őszinteséggel.

A hetvenes évek végén készített képeket, ezek egyike a ma bemutatott festmény is, a nagyvárosi sivár élet hétköznapi jeleneteiről, reggeli rohanásról, munkáról, tömegközlekedésről. Ezek mind fekete-fehérek, tehát nincs rajtuk szín, olyanok, mintha ügyetlen amatőr fényképek nagyításai lennének. Ezt a hatást erősítik a szokatlan beállítások és furcsa nézőpontok.

Később készített képeket a zsidó valláshoz kapcsolódóan, ekkortájt színesebbek lettek képei, valamint a valósághoz való hűségükből is veszítettek. Ezután egy olyan korszaka következett, amikor az alakoknak csak a körvonalait tette a képre, mint egy képregény rajzolt figurái. Sok esetben egy-egy hangsúlyos színnel dolgozott, vagy nem használt színeket egyáltalán, majd ismét visszatért a fotószerű festményekhez, ekkor már családtagjairól, barátairól, művészekről, neves művészeti közszereplőkről festett életnagyságúnál is nagyobb portrékat.

1984-ben nősült meg, két gyermeke született: egy fiú és egy lány.

A kilencvenes évektől installációkat, azaz térkompozíciókat készített, ekkor a térben helyezte el az általa kitalált elemeket. A körvonalakból álló alakjait vagy azok egy csoportját vashuzalokból hajlította meg és ezeket állította a térbe. Számos európai városban volt kiállítása, több díjat nyert, 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat.

Nagyméretű képet nézünk, magassága jóval egy magas férfi felett jár, szinte akkora, mint a világ legmagasabb emberének magassága, 240 centiméter. A címe: Aluljáró II.

A hetvenes évek Budapestjén járunk, ennek bizonyítéka egy fekete-fehér fénykép, amelyet óriásira nagyított a festő és ezt festette meg. A kép egy hétköznapi jelenetet ábrázol, egy nagyvárosi tömegközlekedési jelenetet. Egy lépcsősor tetején állunk, lábunk előtt indulnak a lépcsők lefelé, egy sötét alagútba. Szabályosan közlekedünk, a lépcsők jobb oldalán állunk, mellettünk vezet egy korlát lefelé. Az aluljárót három oldalról üvegtáblák fogják körbe és védik meg attól, nehogy beleessen valaki. Szemben velünk egy kis kerek lámpa van a lépcsők felett, ami megvilágítja azokat, ha eljön az este.

Négy alak van a képen, ám ebből egyet semennyire sem látunk. Ha megszámoljuk a lábakat a képen, akkor jövünk rá, hogy négyen vannak, de ebből csak hármat tudunk leírni. Egy figura megy lefelé az aluljáróba, három pedig felénk tart, felfelé a lépcsőn. A nekünk háttal lévő, szinte az utolsó lépcsőfokon tartó férfialak távol van már tőlünk, testével kicsit balra fordul, arra megy majd tovább. Mivel a kép fekete-fehér, ezért a ruhájának színéről csak sejtésünk lehet, de mivel akkoriban nem volt nagy választék sem ruhákban, sem anyagokban, ezért nincs nehéz dolgunk. Egy – valószínűleg – világosbarna ballonkabát van rajta, hátul kicsit felsliccelve, öv nélkül. Olyan dinamikus a férfi mozgása, hogy egészen fellibben a kabát alja a szökkenésben, ahogyan az utolsó lépcsőfokokat sietve megteszi. Nadrágja sötét, cipője is, ezen egy kis fény csillan meg. Arcát nem látjuk, hiszen háttal van, haja rövid, éppen csak kikandikál a szőrmesapka alól, mely fejét takarja.

A bal oldalon jönnek többen is felfelé az aluljáróból. Legfelül egy női alak van, majdnem a lépcső tetején, előttünk, alakja szinte akkora, mint a kép magassága. Belőle sem sokat látunk, mivel a kép bal széle függőlegesen kettévágva az alakot, pont úgy, hogy sem a fej, sem a nyak nincs már a képen, csak a bal váll. Sötét szövetkabátot visel, ami kissé nagy rá, nem simul a testére. Bal kezében egy nejlonzacskót visz, ami szinte világít a fényben. Bal lábát emeli éppen, ezzel lép a számára következő lépcsőfokra, így kibukkan a kabát alól egy világos színű szoknya, vagy nadrág. Azért vagyunk határozatlanok, mert csak egy kis részlet villan ki a ruhadarabból, ami így női ruha is lehet, meg férfi is.

Mögötte, pár lépcsőfokkal lemaradva, egy férfi érkezik. Ő az egyetlen, akinek az arcát is látjuk. Egy idősebb férfi, fején világos árnyalatú kalap (az életben valószínűleg barna), orrán szemüveg. Arcán gondolkodó arckifejezés, fejét lesüti, maga elé néz, valószínűleg azért, nehogy orra bukjon a lépcsőkön. Bőre sima, borotvált. Fehér inget visel, sötét nyakkendővel. Szövetkabátja takarja öltönyének zakóját és az élére vasalt, sötét öltönynadrág is csak térd alatt bukkan elő alóla.

Mindenki siet, mindenki magába zárkózik: egy igazi nagyvárosi pillanat.

Fehér László 2010-ben volt Veiszer Alinda vendége a Záróra című műsorban, egy izgalmas beszélgetés kerekedett belőle:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Májusi klubprogram – audionarrált színházi előadás

 

Május havi klubprogramunk keretében a budapesti Studio K Színházban jártunk, ahol Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica című darabjának előadásán vettünk részt audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.

Heilbronn kovácsa a Sátánnal való cimborálással vádolja Vihar-sugár Grófját. Egyetlen lánya kiveti magát az emeleti ablakból, majd extázisban hagyja el otthonukat a gróffal való találkozás után, hogy szerelme nyomába szegődjön…

A darab egy modern feldolgozása e klasszikus műnek. A meglehetősen szokatlan előadásmód eleinte furcsa, de mégis nagyon érthető és élvezhető volt számunkra.

Az előadást megelőzően még betértünk a Bakáts térnél található Nándori Cukrászdába, ahol mindannyian megkóstoltunk valami finomságot a kínálatból. A remek süti után sétáltunk egyet a téren és a Ráday utca forgatagában.

Az eseményről készült néhány fotó az alábbi linken megtekinthető.

Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
XVIII. kerületi közösségi civilszervezők

Narráció 19

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Roskó Gábor: Nézzük, mi újság a világban
1989, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/nezzuk-mi-ujsag-a-vilagban/)
rétegelt lemez, akril, olaj, 153 × 153 cm

Roskó Gábor 1958-ban született Budapesten. Igen korán szenvedélyesen rajzolt, édesanyja, Rónai Éva textilművész műhelyében pedig a kézműves szakma szeretetét tanulta meg. Középiskolai tanulmányait a Kisképzőben végezte, mely a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ismertebb neve, itt ötvösnek tanult. Ezután a Magyar Képzőművészeti Főiskolára került, ahol sokszorosító grafika szakon diplomázott, de később úgy nyilatkozott, hogy az Erdély Miklós vezette Indigó csoportnak többet köszönhetett, mint a felsőoktatásban eltöltött éveinek.

Sok helyen megfordult Európában ösztöndíjjal, tanulmányutakon. 1995-ben kapott Munkácsy-díjat, mely a képzőművészek egyik igen fontos díja Magyarországon. Elsősorban grafikusként és keramikusként ismert, de festészeti munkái is különlegesek, semmi mással nem összehasonlíthatóak, és valójában ezekkel került be a hazai kulturális köztudatba. Műveiben hangsúlyos szerep jut az allegóriáknak (olyan szóképek, melyek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést) és az iróniának. Roskó önkényesen válogatott történeti és képi utalásai között találunk ókori állatmeséket, zsidó hagyományt, valamint távoli tájak kultúráinak elemeit.

Újságokba készített rajzai és akvarelljei játékosak, furcsák, kesernyés humorúak. Ezeket a témákat később kerámiaszobrokba ülteti át, ezekből lesznek az emberformájú háztartási gépek és eszközök: megkövesedett varrógép vagy emberfejű porszívó.

A kép címe: Nézzük, mi újság a világban. Játékos, szinte színházi cím, mintha egy felnőtteknek szóló mesét hallanánk. Egy nagy méretű, négyzetes kép előtt állunk, magassága és szélessége ugyanaz. Falemezre készült a festmény. A kép középpontjában egy férfi ül, őt vesszük észre először. Egy kárpitozott széken foglal helyet, melynek íves, fából készült lábai vannak, magas támlája és párnáját piros szövet borítja. A férfi ülő alakja függőlegesen kitölti a képet: barna bőrcipőbe bújtatott lábfejét elvágja a kép alsó széle, a kalapja pedig majdnem eléri a kép felső szélét.

Egy férfi ül velünk szemben ezen a széken. Ránk néz, legalábbis felénk, fején kék színű kalap, ami olyan, mint egy hajóskapitány-kalapja. Arca hosszúkás, sima, álla hegyes, állkapcsa határozott, erős. Orra szabályos, szája keskeny és kicsi. Szemei laposak, tekintete fáradt, talán unott. Szemei barnák, szemöldöke keskeny. Füle nagy, haját takarja a hajóskapitány kalapja. Testalkata erőteljes, zömök, bár magasságát nem tudjuk, hiszen ül. Vállai csapottak, egy galléros, narancssárga, rövid ujjú póló van rajta. Karjait összefűzi maga előtt, kicsit védekezően. Barna rövidnadrágban ül, alsó lábszárát egészen térdig felhúzott fehér zokni takarja.

A férfitól jobbra, a kép bal szélén egy róka áll. És ha azt mondjuk, hogy áll, akkor azt szó szerint értjük: hátsó két lábán, nekünk háttal, kicsit féloldalasan áll, és a férfit nézi. Pont olyan magas, hogy majdnem egy magasságban van a feje a férfiéval. A tarkóját látjuk, tekintetét a férfi arcába fúrja. Egy katonai (talán tábornoki) egyenruhát visel, vagyis csak egy kabátot, melynek vállára és gallérjára katonai rangjelzéseket varrtak. A hátul felvágott kabátból kilóg a róka lompos farka. Kezeit, vagyis mellső lábait a háta mögött kulcsolja össze, jobb kezében egy videókazettát tart. Ez egy régi VHS-kazetta (a VHS magyarul otthoni videórendszert jelent), amire a mai fiatalok már nem emlékeznek, de a nyolcvanas években, amikor ez a kép is készült, a filmeket otthon vagy tévében lehetett látni, vagy felvételről, ezeket a felvételeket pedig videókazettákon tárolták és terjesztették. A VHS-kazetta egy könyvméretű fekete, műanyag doboz, benne két fehér orsóval. Az egyikre mágnesszalag van feltekerve, és a lejátszás során egyik orsóról fut át a szalag a másikra.

A férfi bal oldalán, nekünk jobbra, egy ördögszerű lény áll, szintén állathoz hasonlatos testtel, szintén emberszerűen a lábain, mint a róka vele szemben, de ez a vörös testű, arctalan lény, akinek szája helyett mintha csőre lenne, ráadásul feje mindkét oldalán, egyik nagyra nyitott csőréből pedig sárga kígyónyelv nyúlik ki. Ez a háromlábú lény két mellső végtagjával egy kormánykereket fog, ami egy hatalmas piros teáskannából nőtt ki. Ez a teáskanna, mely nagyobb, mint az emberi figura feje, egy háromszögletű kis asztalkán ül. Ennek az asztalkának van egy alsó polca is, ezen a polcon, a teáskanna alatt egy videómagnó van, mellyel azt a videókazettát lehetne lejátszani, ami a róka kezében van.

A padló a figurák alatt vörös színű, melyre a szék és az asztal alatt egy színes, vörös alapon sárga és kék mintás szőnyeget terítettek. A távolban hegyek, melyek kékben, zöldben és barnában csúcsosodnak, mintha egy vadul hullámzó tengeri vihar lenne. Komorak és távoliak ezek a hegyek, az előttünk meghúzódó pokolian vörös térben játszódó jelenet mintha csak lebegne a hegyektől körülölelt térben.

A kép címe (Nézzük, mi újság a világban) vajon a festő kérdése? Vagy a kép egyik szereplőjének a gondolata? Vajon a kérdésre a válasz, hogy mi újság a világban, a videókazettán van? Megnézték már? Meg fogják nézni? A kép 1989-ben készült, a rendszerváltás idején, így ekkoriban tényleg húsbavágó volt ez a mondat, egy betonfalon innen és túl is.

A következő videó 2013-ban készült, egy portré a művészről, melyben ő maga is beszél magáról és a műveiről:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.