Mindig szívesen megyek a klubokra az audionarrációról előadni, nem csak elhivatottságból, hanem azért is, mert meglepetésemre még mindig akadnak jópáran az érintettek közül, akik nem hallottak a látássérülteknek történő művészetközvetítés ezen módszeréről vagy ha mégis, csak érintőlegesen ismerik. Rengetegen nem jártak még narrált színházi előadáson és arról pedig végképp nem hallottak, hogy vannak narrált filmek is, sőt, festményeket, fotókat vagy akár konferenciákat is lehet narrálni, épp ezért, klub-előadásainkon igyekszünk mindenből mutatni egy kis ízelítőt.
A témának ez a kuriozitása tette a Rákosmentén tartott előadást is kifejezetten interaktívvá. A kis társaság érdeklődéssel fogadott minket és rengeteg kérdés hangzott el, hogy csak néhányat említsek: volt-e olyan, hogy narrátorként bakiztam, hogyan lehet és érdemes-e egyáltalán narrálni a színpadi mozgást, mi volt számomra az eddigi legnagyobb kihívás a színházi narrációban, melyik volt a legnépszerűbb közös előadásunk, illetve mi van akkor, ha hibázik a színész…
Az, hogy Judittal közösen járunk a klubokra, nem csak azért érdekes, mert van ez a – most már mondhatjuk, hogy komoly múltra visszatekintő – együttműködés a VGYKE és a Színház között, hanem azért is, mert ezek a beszélgetések egyszerre két témát, kétféle nézőpontot is érintenek. Én többnyire az audionarráció szakmai hátteréről, múltjáról, jelenéről és a színházi megvalósulás részleteiről beszélek, Judit pedig a színházi üzem működéséről, az alkotás folyamatáról és kihívásairól, tehát szó szerint kulisszatitkokról, melyekről az átlag néző ritkán hall. Nagy örömünkre szolgált, hogy a jelenlévők maguk is szívesen beszámoltak saját színházi élményeikről, így valódi beszélgetés kerekedett.
Juditról érdemes tudni, hogy nem csak vezetője és rendezője a Holdvilág Kamaraszínháznak, de színésze is és hát mégiscsak ez az első hivatás a legnagyobb szerelem számára, mi sem lehet méltóbb befejezése tehát egy színházról szóló előadásnak, mint egy kis “színpadi jelenlét”, ahogy azt mondani szokták. Ennélfogva az is hagyománnyá vált az elmúlt hónapokban, hogy zárásként a művésznő előad valamit a kedves jelenlévőknek, Rákosmentén például az alábbi felvételen hallható első mese hangzott el, osztatlan sikert aratva.
Ha felkeltettük érdeklődését, Pintér Teréz, a III. kerületi Lámpásklub vezetője és vendégei várják szeretettel június 16-án, 10 és 12 óra között a Békásmegyeri Közösségi Házban (1039 Bp., Csobánka tér 5.)
A beszámolót írta: S. Tóth Erika
lámpás Archives - Oldal 101 a 134-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Klubelőadás az audionarrációról Rákosmentén
Mindig szívesen megyek a klubokra az audionarrációról előadni, nem csak elhivatottságból, hanem azért is, mert meglepetésemre még mindig akadnak jópáran az érintettek közül, akik nem hallottak a látássérülteknek történő művészetközvetítés ezen módszeréről vagy ha mégis, csak érintőlegesen ismerik. Rengetegen nem jártak még narrált színházi előadáson és arról pedig végképp nem hallottak, hogy vannak narrált filmek is, sőt, festményeket, fotókat vagy akár konferenciákat is lehet narrálni, épp ezért, klub-előadásainkon igyekszünk mindenből mutatni egy kis ízelítőt.
A témának ez a kuriozitása tette a Rákosmentén tartott előadást is kifejezetten interaktívvá. A kis társaság érdeklődéssel fogadott minket és rengeteg kérdés hangzott el, hogy csak néhányat említsek: volt-e olyan, hogy narrátorként bakiztam, hogyan lehet és érdemes-e egyáltalán narrálni a színpadi mozgást, mi volt számomra az eddigi legnagyobb kihívás a színházi narrációban, melyik volt a legnépszerűbb közös előadásunk, illetve mi van akkor, ha hibázik a színész…
Az, hogy Judittal közösen járunk a klubokra, nem csak azért érdekes, mert van ez a – most már mondhatjuk, hogy komoly múltra visszatekintő – együttműködés a VGYKE és a Színház között, hanem azért is, mert ezek a beszélgetések egyszerre két témát, kétféle nézőpontot is érintenek. Én többnyire az audionarráció szakmai hátteréről, múltjáról, jelenéről és a színházi megvalósulás részleteiről beszélek, Judit pedig a színházi üzem működéséről, az alkotás folyamatáról és kihívásairól, tehát szó szerint kulisszatitkokról, melyekről az átlag néző ritkán hall. Nagy örömünkre szolgált, hogy a jelenlévők maguk is szívesen beszámoltak saját színházi élményeikről, így valódi beszélgetés kerekedett.
Juditról érdemes tudni, hogy nem csak vezetője és rendezője a Holdvilág Kamaraszínháznak, de színésze is és hát mégiscsak ez az első hivatás a legnagyobb szerelem számára, mi sem lehet méltóbb befejezése tehát egy színházról szóló előadásnak, mint egy kis “színpadi jelenlét”, ahogy azt mondani szokták. Ennélfogva az is hagyománnyá vált az elmúlt hónapokban, hogy zárásként a művésznő előad valamit a kedves jelenlévőknek, Rákosmentén például az alábbi felvételen hallható első mese hangzott el, osztatlan sikert aratva.
Ha felkeltettük érdeklődését, Pintér Teréz, a III. kerületi Lámpásklub vezetője és vendégei várják szeretettel június 16-án, 10 és 12 óra között a Békásmegyeri Közösségi Házban (1039 Bp., Csobánka tér 5.)
A beszámolót írta: S. Tóth Erika
Egy kiállítás margójára – Afrika Kiállítás
2017. május 26-án a Zuglói Civil házba voltunk hivatalosak, ahol Vándor Péter Afrika képekben fotó kiállításának megnyító napja volt. A kiállítást megnyitotta Vágó Piros a Sláger FM műsorvezetője.
Vándor Péter az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) munkatársaként közel két évtizedet élt és dolgozott Afrikában. Elmesélte, hogy fényképei és összegyűjtött használati tárgyak láthatók, melyeket részben hosszas alkudozás után vett meg. Ezekről az élményeiről mesélt a megnyitó kezdetén. Élvezetes beszámolóján és rövid történetein keresztül bepillantást nyertünk az ott élő emberek hétköznapjaiba, az európaitól merőben eltérő kulturális háttérre és szokásokra.
Vándor Péter elmesélte, hogy a főként portrékból álló fotóinak mindegyikét személyes beszélgetés után készítette. Ami azért is nagy szó, mert az afrikai emberek nagy része nem szereti, ha fotózzák őket. A képek nagy része Mozambikban készült.
Az érdekes használati tárgyak között szerepelnek dobok, fonott tárgyak, különböző törzsfőnöki székek. Megtudtuk, hogy a törzsfőnökök sosem ülnek a földre, ha nincs a közelben ülőalkalmatosság, akkor a szolgájukra ülnek. A megnyitót dj Mada (EGY) és Songoro Fatime (Jazz Saxofon) pár perces koncertje zárta.
A megnyitó után mindenki megtekinthette a fotókat és a különleges tárgyakat. A szervezők a rögtönzött büfében finom szendvicseket és üditőt kínáltak a megjelent vendégeknek.
Mindenkinek ajánljuk ezt az érdekes fotókiállítást, amelynek segítségével betekintést nyerhetünk más népek életébe, kultúrájába. Vándor Péternek köszönjük az élvezetes és humoros beszámolóját az afrikai élményeiről.
Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
III. Dél-pesti Fúvószenekari Találkozó
Ebben az évben is három vendégzenekar kapott meghívást: a vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület Fúvószenekara, a Dunakeszi koncertfúvósok és a Keil Ernő Fúvószenekar. A vendég zenekarok önálló műsora után került sor a házigazda, Obsitos Fúvószenekar koncertjére.
Benépesült a Városház tér. Felcsendültek az indulók, polkák, mazurkák, de hallhattunk ragtime-ot, pasodoble-t, tangót, mambót is. A közönség vastapssal jutalmazta a produkciókat, az Obsitos Fúvószenekart többször visszatapsolták. A koncert végén a zenekarok közös produkcióval lepték meg a hallgatóságot, amivel hatalmas sikert arattak.
Befejezésül Szujkó Szilvia, a Kispesti Önkormányzat Közművelődési Bizottság elnöke oklevelet, és Horváth György, az Obsitos Fúvószenekari Egyesület elnöke márványból készült ajándékot adott át a résztvevő zenekaroknak és képviselőiknek, melyet Schefcsik Sarolta készített.
Nagy élmény, kellemes hétvégi program volt. Megbeszéltük, hogy a IV. Fúvószenekari Találkozóra is jövünk.
Beszámolót készítette: Bernát Zsuzsanna
Képeket készítette: Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Klubelőadás az audionarrációról Óbudán
Az audionarrációról sokan már hallhattak, esetleg narrációval kísért színházi előadáson is jártak már, de itt a klubon mélyebben is megismerkedhetnek ezzel a hazánkban még viszonylag új szolgáltatással, kezdeteivel, történetével, fogalmával és gyakorlati megvalósulásának részleteivel, egy interaktív élménybeszámoló keretében, melyet vendégeinktől hallhatnak.
Audionarrátor kolléganőnk, S. Tóth Erika és a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője, rendezője és színésze, Koltai Judit közös projektjükről mesélnek nekünk. Aki klubtagjaink közül rendszeresen olvassa a hírlevelet, az már bizonyára hallhatott az eddig akadálymentesített mesejátékokról és egy felnőtt darabról is, épp ezért nem csak ezekről lesz szó, hanem a jövő terveiről is, emellett különleges színházi kulisszatitkokat is megismerhetnek a kedves jelenlévők és végül, de nem utolsó sorban Judit egy kis előadással is kedveskedik majd a közönségnek, ahogy ez már a klublátogatások hagyományává vált az elmúlt hónapokban.
Időpont: 2017. június 16., 10 és 12 óra között.
Helyszín: Békásmegyeri Közösségi Ház (1039 Bp., Csobánka tér 5.)
Pintér Teréz klubvezető és vendégei: Koltai Judit és S. Tóth Erika, mindenkit várnak szeretettel!
A cikkhez csatolt kép a Holdvilág Kamaraszínház, Hamupipőke című csodálatos mesejátékának második, látássérültek számára is akadálymentes előadása előtt készült, 2016. november 20-án.
A kulisszabejárás egy mozgalmas pillanatát kapta el a fotós, nagy a nyüzsgés a színes paravánok előtt. Mindenütt színészek és kíséretükben az érdeklődő látássérült közönség. Az egyik kedves néző (igen, így hívjuk a vak embert is, aki színházba megy!) épp végigsimít a herceg (Petyi János) pompázatos, aranyszalagos, királykék selyemfelöltőjén. Mellettük egy kedves idős tagunk mosolyog, közben az előtérben Hamupipőke (Kerekes-Katz Petra) hosszú fonott copfja tűnik fel, lévén háttal áll a fotósnak. A narrátor (S. Tóth Erika) szinte elbújik a herceg palástja mögött, de azért mosolyog.
Testközelben a lakáskultúra
A két telep történetébe, és hétköznapjaiba fogunk bepillantani.
A korabeli anyagi kultúrát szemléltető enteriőrök megelevenítik az 1920-1930-as évek hétköznapi életét és a 1980-as évek lakótelepi szobáit. A korábbi múzeumpedagógiai programjainkhoz hasonlóan Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógus akadálymentes előadásában lesz részünk.
Találkozunk június 7-én 15 óra 45 perckor a 136E busz Margó Tivadar utcai megállójában.
A program 16 órakor kezdődik a Havanna Kiállítóhely és Foglalkoztatóban, Havanna u. 9. számú épületben.
Sok szeretettel várunk mindenkit!
Kispest Lámpása: Bernát Zsuzsanna 06 70 984 88 68
18. kerület Lámpása: Kiss Julia 06 30 498 90 94
közösségi civilszervezők
Kispesti klubnap a Láthatár bolttal
Megtartottuk májusi klubnapunkat, melyre ismét hívtunk vendéget. Katona Zsuzsanna látogatott el hozzánk a Láthatár boltból, és hozta el portékáját a bolt árukínálatából Zsuzsi, bemutatkozása után beszélt a megújult Láthatár boltról, melynek vezetője Eleki Abigél. Aki ellátogat a hozzájuk meglepetésben lesz része, mert a bolt át van rendezve, és a meglévők mellett, sok hasznos, olcsó, de jó minőségű áruval bővült kínálatuk. Ezután kézről-kézre jártak a különféle termékek, és mire mindent megnéztünk, kedvet kaptunk a vásárláshoz. A nagyítók, napszemüvegek, gyógyszervágók, és gyógyszeradagolók, a pattintós tű, valamint egyéb bőr és textiláruk voltak nálunk kelendőek.
A vásárlás befejeztével több programot ismertettünk klubtagjainkkal. Hívtuk őket a május 27-én tartandó III. Dél-pesti Fúvószenekari találkozóra a Városháza térre, a június 1-jei, a CSERF-S Központban (1146. Budapest, Hermina út 57.) megtartandó szenior táncról szóló előadásra és a szenior tánc kipróbálására, június 7-ére a Tomory Lajos Múzeum (1181 Budapest, Havanna utca 9.) Élet a régi – új lakótelepeken – az Állami lakóteleptől a Havannáig kiállításra, és június 10-11-re a 10. Jubileumi Kispesti Városünnepre, a Templom térre.
Klubnapunk második felében Szent Flóriánra emlékeztünk. Szent Flórián a tűzoltók védőszentje. Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az “Isten tűzoltójának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette. A lorchi Szent Flórián sír felett ma az Ágoston rendi szerzetesek kolostora emelkedik.
Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban – főként Krakkóban – s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak. Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.
A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.
Flórián napját – Május 4-ét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.
Természetesen nem maradt el kvízjátékunk sem. 10 magyar versrészletet olvastunk fel, és vagy a vers címét, vagy az íróját kellett kitalálni. A sikeres tippelés után eljött a búcsú pillanat, mert időnk lejárt.
A májusi klubnapunk (is) remek hangulatban telt, hiszen vásároltunk, művelődtünk, és játszottunk… Kell ennél több? Várjuk a júniusi klubnapot!
A tavasz és a nyárias idő szeszélyes határán tartott angyalföldi klubnapunkon a soron következő időszak programjairól beszélgettünk. Áttekintettük, hogy mi minden fog a következő hetekben elénk kerülni és részletesen egyeztettük a megjelentek igényeit és észrevételeit.
Akik nem voltak ott, azoknak ajánlóként szeretnénk ezeket áttekinteni.
Beszélgettünk az állatkerti látogatásról, mivel hiába tervezünk maratoni látogatást, a programba így sem fér bele a teljes kiállítási terület megtekintése. Ezért megbeszéltük ki melyik részt szeretné felkeresni és egy térkép segítségével összeállítottuk az útvonalunkat.
Szóba került a szentendrei kirándulás is, ahova a hajós program miatt csak korlátozott létszámban lehet majd jelentkezni. Úgy döntöttünk, hogy a Retro Múzeum felkeresésén túl csak egy hosszabb séta, fakultatív pizzázással összekötve lesz a programban, így a szentendrei programrész is kényelmes hosszúságú lesz mindenkinek.
A későbbi dinnyési és dunakanyari kirándulások is előkerültek, melyeket a többi klub szervezőivel is egyeztetni fogunk. Az a célunk, hogy ezeket a programokat is a lehető legjobban az igényekre szabjuk, hogy mindenki a legtöbbet nyerhesse belőlük!
Ezzel is szeretnénk kifejezni azt a reményünket, hogy egyre többen keresnek fel minket és kapcsolódnak be a programjainkba, hiszen sok érdekesség, élmény és újdonságot igyekszünk elérhetővé tenni!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Szentendrei kirándulás
Rákosmente, Angyalföld és Újbuda lámpásai 2017. június 8-án, csütörtökön, kirándulást szerveznek Szentendrére, a Retro Design Centerbe, amely nyitott más jelentkezők számára is.
Menetrendszerinti hajóval utazunk, amely számunkra ingyenes. A kikötés után a Retro Múzeumba (belépő 500,-Ft) indulunk, ahol az egy órás program alatt felidézzük a 70-80-as évek világát.
Az 1000 négyzetméteren elhelyezkedő kiállítás bemutat 25 autót, köztük hippi Barkast, pink kabriolet Wartburgot, Jawa, Simson motorkerékpárokat és bicikliket. Láthatunk berendezési tárgyakat: Varia bútort, piros telefont, sky forgófotelt, és miniüveg gyűjteményt. A Játékos részlegben Moncsicsit, diafilmeket, tiki-takit és jójót is! Berendeztek egy komplett KERAVILL-t is, ahol régi TV-kel, rádiókkal, orsós és kazettás magnókkal, bakelit lemezekkel találkozhatunk. Jó hír, hogy ezek közül sok tárgyat meg is tapogathatunk.
A Retro Múzeum után sétát teszünk a Belvárosban, vagy a Duna korzón. Mire elérjük a La Mia Pizzériát, már nagyon éhesek leszünk! Itt lehetőség van akár menüt is rendelni. (Minimum rendelés 1090,-Ft). Ez természetesen nem kötelező, akár szendvicset is hozhatsz magaddal, vagy a sétálóutcában is csillapíthatod éhségedet.
Az időjárástól és a kedvünktől függően 14:30-15:30 körül indulunk haza Volán busszal (ez esetben Újpest Városkapunál szállunk le, onnan mindenki metróval folytathatja az útját) vagy HÉV-vel, ez esetben a Batthyány téren veszünk búcsút egymástól.
Találkozó reggel a Batthyány téren a metró kijáratánál az aluljáró szinten, 9-kor. A hajónk 9:15-kor indul. A kedvezményes utazásra jogosító igazolványokat feltétlenül hozzátok magatokkal! Budapest határán túl 10%-os jeggyel utazhatunk. Mivel a létszám 30 főben korlátozott, kérjük, hogy feltétlenül jelentkezzetek be, illetve a kísérőigényeteket is jelezzétek legkésőbb június 6-án délig.
XI. kerület Lenkai Vikinél: 0630-186-6321
XIII. kerület Molnárné Tóth Andinál: 0630-498-9127
XVII. kerület Kray Zsuzsánál: 0670-984-8468
Várunk mindenkit szeretettel!
Nem látni és szeretni
Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nem csupán a látássérültek több formája volt jelen, hanem több hallássérült, valamint más fogyatékossággal élő személy is megjelent a klubnapon. Ennek köszönhetően több nézőpont megismerésére nyílt lehetőségünk.
Pontosan körvonalazódott, hogy kinek milyen nehézségei voltak vagy éppen még most is vannak az ismerkedésben. Néhány rossz tapasztalat ellenére is mindenki azt erősítette meg, hogy alapvetően a fogyatékosság ténye nem hat feltétlenül hátrányosan egy kapcsolatra, sőt, bizonyos esetekben még előnyökről is lehet beszélni!
Az elhangzottak főleg személyes beszámolók voltak, melyek a “minden eset egyedi” megállapításon túl valahogy azt erősítették meg, hogy nagyon sok múlik az érintett személy magáról és az állapotáról kialakított véleményén. Az, aki nem tekintette akadálynak vagy problémának a saját állapotát, az körülbelül ugyanezt a visszajelzést kapta a partnereitől is. Valahol ez volt az alkalom egyik fontos tanulsága, mely a történetekből leszűrhető volt.
Az is előkerült, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének ilyen-olyan “fogyatékosságai”, tehát nem indokolt épnek és fogyatékosnak vagy látónak és nem látónak tekinteni az embereket. Ha ezt valaki képes a gondolataiban is elrendezni, akkor nagyon sok nehézségtől meg tud szabadulni és egy sor magában képzett akadály el fog tűnni az ismerkedési kísérleteiből.
A kérdéskörről megállapítottuk, hogy egyáltalán nem tudtunk a mélyére merülni, mert az idő kevés volt hozzá. Ezért júniusban vissza fogunk rá térni, mégpedig a kapcsolatteremtés, kezdeményezés témakörével. Mindenkit, akit érdekel a téma, sok szeretettel várunk!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Klubnap lesz Újpesten
Reméljük a nyár ellenére is sokan eljöttök délutáni programunkra.
Amiről szó lesz:
Konkretizáljuk a soron következő kirándulásunk körüli közös teendőinket
Kiemelünk párat a júniusi jeles napokból
Kvíz játékkal lepünk meg benneteket
Élménybeszámolót tartunk kirándulásainkról, hogy a többiek is kedvet kapjanak, és énekel majd nekünk Hermann Tibor is.
Várunk mindenkit szeretettel, június 07-én délután 15-17 óráig, az Ady Művelődési Ház Galéria termében (1043.Tavasz u.4.)
Sok szeretettel invitálunk mindenkit a következő klubnapunkra, amelyet 2017. június 6-án, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.)
Megismerheted a csillagok állását! Vendégünk lesz Máténé Gabi látássérült asztrológus, akit a pestszentlőrinci klubban ismertünk meg, és előadását meghallgatva, rögtön meghívtunk hozzánk Rákosmentére is!
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal a klubra, hadd találjon ő is közösségre! Minden rákosmenti látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg.
A Sziklakórház egy nagyon érdekes hely, amelyet már régebben is felkerestünk és ahova nagy örömmel tértünk vissza. A XI., VII. és XIII. kerület népes 16 fős kis csapata a szép tavaszi délutánon a Széll Kálmán téren gyülekezett, innen mentünk közösen a vár gyomrába a Sziklakórházba.
Első meglepetésünk egy kisfilm volt, amelyben bemutatták elég sok beszéddel a kórház történetét. Megtudhattuk, hogy kétszer nyitották ki, mindkét alkalommal szükségkórházként működött.
Ezután elindultunk a túránkra. Elsőként a II. világháború idejéig mentünk vissza. Ebben az időben három kórteremmel működött a kórház. A kórtermekben szimpla ágyakon, ágyanként három beteg feküdt. A kórház egyéb helyiségei a röntgenszoba, egy műtő, egy kis konyha és egy felvételi iroda voltak. A helységek vitrinjeiben az 1950-es és 60-as évekbeli műszereket találhattunk. A Kórház sohasem működött a önálló intézményként, mindig a János Kórházhoz tartozott.
Túránk második részében az 1956-os forradalom idején uralkodó állapotokat ismerhettük meg. Ekkor lényegesen kevesebb beteg került elhelyezésre a kórházban és kibővült egy plusz kórteremmel is az intézmény. Túránk végén ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, ahol a különféle kórtermeket láthattuk.
A nem mindennapi programnak köszönhetően, minden jelenlévő nagyon sok új dolgot ismerhetett meg és akik már voltunk korábban a tárlat bejárásán, örömmel állapítottuk meg, hogy másodszorra is tartogatott meglepetéseket a létesítmény.
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervező
