A májusi klubdélutánunkat a Zuglói Civil Házban. tartottuk. Klubnapunk programja a „jól hallás” témakörében zajlott. Ehhez meghívott vendégeink, Bacsevits Linda és Szakács Szabina audiólógusok voltak segítségünkre.
Elmondták, hogy milyen tünetei vannak a halláskárosodásnak, mit tudnak segíteni az audiológusok azoknak az embereknek, akik észreveszik, hogy valami baj van a hallásukkal. Ma már nagyon sokféle hallókészülék létezik, minden problémára van megoldás. Mindannyiunknak megcsinálták a hallásvizsgálatot, ami természetesen nem ugyanolyan, mint a halláscentrumban elvégzett vizsgálat. Ez inkább egy szűrés, ami felméri, hogy lehetnek-e problémák és ajánlatos-e egy komolyabb vizsgálat. Elmondták azt is, hogy akinek szüksége van ilyen készülékre milyen kedvezményekkel vásárolhatják meg.
Amíg Lindáék egyesével a szűrést végezték, addig a többiek a májusi jeles napokról beszélgettek. Kiderült, hogy egy napon több jeles ünnep is van. Három híres írónk, költőnk is ebben a hónapban született és ketten ugyanazon a napon is (május 5-én Radnóti Miklós és Lázár Ervin, május 10-én Kányádi Sándor). Érdekes, hogy május hónapban van a tűzoltók (május 4.) és a mentők (május 10.) napja is. Megemlítettük a fagyos szenteket és a hozzájuk kapcsolódó nép hiedelmeket. Az Endrődi Füzetek így ír erről: „Hát a fagyosszentek, az Szervác, Pongrác, Bonifác. Tizenkilenckor van Ivó, az is fagyosszentek, akkor az is fagyosszent, akkor még Orbán, az is fagyosszent. Hát ezek olyanok, hogy haszontalan egy szentek, mert akkorára mán ki van kelve minden kis növény, oszt akkor ők képesek lefagyasztani.”
Május legnagyobb ünnepe természetesen az anyák napja, amit szerte a világon ünnepelnek, bár nem mindenhol ugyanazon a napon. Magyarországon május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat. 1925-ben a Magyar Ijúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, majd 1928-ban már miniszteri rendelet tette hivatalos ünneppé. Tagjaink közül ketten is hoztak nekünk anyák napi verset, Esősi Zsófi Weöres Sándor: Buba éneke, Domoszlai Jana pedig Ratkó József: Zsoltár anyámnak című költeményét adták elő. A jó hangulatban észre sem vettük milyen gyorsan repül az idő. Még utoljára Jana zenélt és énekelt nekünk egy nagyon szép indián dalt.
Nagy örömünkre szolgált, hogy nem csak klubtagjaink és lámpás kollégáink vettek részt ezen a délutánon, hanem eljöttek hozzánk Dabasról Batuska Erzsébet tagtársunk és volt kolléganőnk Doktor Kata is, akik nem bánták meg, hogy velünk töltötték ezt a délutánt.
A Widex Halláscentrum dolgozói Linda és Szabina visszajelzése is megerősített bennünket, abban hogy érdemes ilyen közösségeket kialakítani és programokat szervezni.
Külön köszönet nekik a finom szendvicsekért amit hoztak nekünk, és a lehetőségért, hogy megismerhettük a munkájukat, amivel nagyon sokat segítenek a hallássérült embereknek.
Májusi klubdélután a „jól hallás” jegyében
A májusi klubdélutánunkat a Zuglói Civil Házban. tartottuk. Klubnapunk programja a „jól hallás” témakörében zajlott. Ehhez meghívott vendégeink, Bacsevits Linda és Szakács Szabina audiólógusok voltak segítségünkre.

Elmondták, hogy milyen tünetei vannak a halláskárosodásnak, mit tudnak segíteni az audiológusok azoknak az embereknek, akik észreveszik, hogy valami baj van a hallásukkal. Ma már nagyon sokféle hallókészülék létezik, minden problémára van megoldás. Mindannyiunknak megcsinálták a hallásvizsgálatot, ami természetesen nem ugyanolyan, mint a halláscentrumban elvégzett vizsgálat. Ez inkább egy szűrés, ami felméri, hogy lehetnek-e problémák és ajánlatos-e egy komolyabb vizsgálat. Elmondták azt is, hogy akinek szüksége van ilyen készülékre milyen kedvezményekkel vásárolhatják meg.
Amíg Lindáék egyesével a szűrést végezték, addig a többiek a májusi jeles napokról beszélgettek. Kiderült, hogy egy napon több jeles ünnep is van. Három híres írónk, költőnk is ebben a hónapban született és ketten ugyanazon a napon is (május 5-én Radnóti Miklós és Lázár Ervin, május 10-én Kányádi Sándor). Érdekes, hogy május hónapban van a tűzoltók (május 4.) és a mentők (május 10.) napja is. Megemlítettük a fagyos szenteket és a hozzájuk kapcsolódó nép hiedelmeket. Az Endrődi Füzetek így ír erről: „Hát a fagyosszentek, az Szervác, Pongrác, Bonifác. Tizenkilenckor van Ivó, az is fagyosszentek, akkor az is fagyosszent, akkor még Orbán, az is fagyosszent. Hát ezek olyanok, hogy haszontalan egy szentek, mert akkorára mán ki van kelve minden kis növény, oszt akkor ők képesek lefagyasztani.”

Május legnagyobb ünnepe természetesen az anyák napja, amit szerte a világon ünnepelnek, bár nem mindenhol ugyanazon a napon. Magyarországon május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat. 1925-ben a Magyar Ijúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, majd 1928-ban már miniszteri rendelet tette hivatalos ünneppé. Tagjaink közül ketten is hoztak nekünk anyák napi verset, Esősi Zsófi Weöres Sándor: Buba éneke, Domoszlai Jana pedig Ratkó József: Zsoltár anyámnak című költeményét adták elő. A jó hangulatban észre sem vettük milyen gyorsan repül az idő. Még utoljára Jana zenélt és énekelt nekünk egy nagyon szép indián dalt.
Nagy örömünkre szolgált, hogy nem csak klubtagjaink és lámpás kollégáink vettek részt ezen a délutánon, hanem eljöttek hozzánk Dabasról Batuska Erzsébet tagtársunk és volt kolléganőnk Doktor Kata is, akik nem bánták meg, hogy velünk töltötték ezt a délutánt.
A Widex Halláscentrum dolgozói Linda és Szabina visszajelzése is megerősített bennünket, abban hogy érdemes ilyen közösségeket kialakítani és programokat szervezni.
Külön köszönet nekik a finom szendvicsekért amit hoztak nekünk, és a lehetőségért, hogy megismerhettük a munkájukat, amivel nagyon sokat segítenek a hallássérült embereknek.
Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
A tánc kortalan
Szeretettel hívom Önöket, Benneteket 2017. június 1-én, csütörtökön, 15.00-17.00 óra között a CSERF-S Központban (1146. Budapest, Hermina út 57.) megtartandó, szenior táncról szóló előadásra és a szenior tánc kipróbálására! Bizony, táncra is perdülünk!
Egy kedves hölgy keresett meg engem, aki nagyon szeretne látássérültekből alkotni egy szenior tánccsoportot, az 50-70 éves korosztály is bátran jöjjön, mert a tánc kortalan! Nem csak a 20 éveseké a világ, ezt most megint bebizonyíthatjuk!
Kérdéseivel forduljon hozzám bizalommal!
Jánosi Veronika
0670 387 5266
XIII.-VII. kerületi közösségi civilszervező
Májusi meghívó Angyalföldre

Mindenkit sok szeretettel hívunk a XIII. kerületi Lámpás Klub május havi klubnapjára!
A klubnap időpontja: 2017. május 29. (hétfő) 10 és 12 óra között
A helyszínünk változatlan: a Prevenciós Központ épülete, a 29-es szoba
1134 Budapest, Tüzér utca 56-58.
A helyszínt a XIII. kerületi önkormányzat biztosítja a számunkra!
A témánk: május és a hónap jeles napjai
Amennyiben módodban áll és szeretnél kedveskedni a társaságnak, szeretettel fogadjuk felajánlásodat nasi, formájában!
Jelentkezni lehet a 0630 498-91-27-s telefonszámon, vagy a lampas.bp13@gmail.com e-mail címen!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Esélyegyenlőség Ünnepe Újpesten
Nagyon vártuk mindketten ezt a napot, hogy újra beszélgethessünk a gyerekekkel. Kétszáz gyerkőc tanári kísérettel várta izgatottan, mi történik majd.
A Cri-Du Chat vezetője, Bencsikné Mayer Mónika hívta fel a figyelmet egy helyben lévő rajz kiállításra. Utána az alpolgármester úr nyitó beszéde következett. A VGYKE. érzékenyítő program első felében, Széles Attiláné (Panka) a botos közlekedésről, Tanai Csaba pedig Boncával, a kutyás közlekedésről tartottak bemutatót.

Fantasztikus táncbemutatót láthattunk, a Kombi Táncegyüttestől, három pár táncos bemutatásával. Az érdekesség a táncosoknál, hogy egy kerekes székes hölgy, és két kerekes székes úr, ép partnereikkel fantasztikusan táncoltak.
A szünetben, az érzékenyítő foglalkozás az asztalainknál, nagy sikert aratott. Domoszlai János, Kiss Márti segítségével alig győzte, a Braille-írás bemutatását a gyerekeknek, és tanáraiknak. Az asztalainknál, tömött sorokban várakoztak a gyerkőcök, hogy bekötött szemmel Eránál, és Pankánál illatokat és különböző anyagokat ismerjenek fel.
A szünet után, Panka saját versét és humoros írását olvasta fel. Ivanova Daniella csodálatos hangján pedig rajzfilm dalokat énekelt. Mártit és Pankát is magával ragadta a ritmus, és a gyerekekkel együtt riszáltak úgyis-úgyis.
A program befejezéseként, a Down Alapítvány Zágrábi utcai Gondozóházának Tánccsoportja dobta fel a hangulatot még jobban. Most már mindenki táncolt. Ilyen jó hangulatban telt el a délelőtt, az esélyegyenlőségi napunkon.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Életmódnap a Duna Teraszon
Az Életmódnap az egészséges módon, valamint a családdal, barátokkal közösen töltött idő értékét volt hívatott reklámozni, melyre az Egyesületünk is meghívást kapott. A program alapvetően arra koncentrált, hogy értékes és érdekes időtöltést ajánljon a családoknak és a baráti társaságoknak. Hogyan jött képbe az Egyesületünk?
A szervezők elmondták, hogy érdekes játéklehetőségeket kerestek és így találták meg a vakok ping-pongját, mint sokak által nem ismert játékot. A rendezvény kitalálója azonban ismerte a VGYKE kerületi lámpásait is a korábbi rendezvényekről, így tudta, hogy nekünk is vannak érdekes, szemléletformálást célzó játékaink. Ezért megkért minket arra, hogy ezekből néhányat vigyünk ki.
Így történt, hogy a Duna Terasz legérdekesebb részén, az ugrálóvár, a vak ping-pong és a fallabda mellett a VGYKE is kapott egy sátorhelyet. A barátságos vakvezető kutya megsimogatása mellett nálunk mód nyílt Braille-írás megfejtésre, szemtakarós párosítós játékra és egy érdekes, kellemes beszélgetésre is. Nagy örömmel tapasztaltuk azt, hogy nem egyszer várakozni kellett a sátorunknál, olyan sokan kerestek fel minket!

Különösen nagy örömmel fogadtuk azt a tényt, hogy vidám, könnyedebb, szórakoztató jellegű programoknál is terveztek velünk. A nálunk megmutatkozó nagy érdeklődés igazolta, hogy a szervezők jól tették, hogy ránk is gondoltak.

A rendezvényen sok volt a gyerek, ami számunkra azért örvendetes, mert már ilyen kicsi korban pozitív élményeket szerezhettek rólunk, valamint olyan formában találkozhattak velünk, amikor mi adhattunk nekik valami kellemeset. Reméljük, hogy erre még számos további alkalommal is majd lehetőség nyílik!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
XIII. kerületi közösségi civilszervező
Az önkéntesekről tanultunk
Újbudán van egy rendszeresen megtartott esemény, az Esélyek utcája. Ezen mindig egyetlen kérdést járnak körbe az előadók. A mostani rendezvényen a vállalati önkéntesség és a civil szervezetek volt a téma.
A vállalati önkéntesség az, ahol a vállalat önkénteseket közvetít a civil szervezetek felé. Ennek a támogatási formának az árnyoldalait járta körül a találkozó, azt célozva meg, hogy értelmes és hasznos formában tudják alkalmazni az adakozók és a támogatottak. A találkozóban az volt a meglepő, hogy őszintén, nyíltan, a problémákat nem a szőnyeg alá söpörve beszélhettek a megszólalók.

Abban minden megszólaló egyetértett, hogy nyíltan vagy rejtetten kötelezővé tenni az önkéntességet egy értelmetlen dolog. Az, hogy a vállalatvezetés eldönti, hogy az alkalmazottak önkénteskedjenek, nem jó módszer, sajnos mégis gyakori. Ezt a civilek is igazolták, hogy amikor 50 órás diákokat vagy munkanélkülieket fogadtak az önkéntességhez hasonló keretek között, soha nem volt sikeres az együttműködés, hiszen ezek a civil együttműködési formák nem az önkéntességhez kötődnek. A munkanélküliek és az 50 órás diákok ezért a civilekhez kötődő jogviszonyuk megnevezésében sem önkéntesek, ezt mindig figyelembe kell venni. Hasonlóképpen a vállalatvezetés által ingyenes munkára kiküldött alkalmazottak sem illeszkednek az önkéntességhez, mert minimum egy enyhe kényszer van a háttérben, de általában jóval rosszabb a valóságos helyzet.
Az is elhangzott, hogy amikor az ember dolgozik egy munkahelyen, azt többek között a jövedelemért teszi, mert pénzzé teszi a szaktudását és az ideje egy részét. Amikor azonban valaki önkénteskedik, akkor tudását és idejét adja, de nem a pénzért cserébe. Az önkéntes nem munkahelyre megy be, hanem tenni akar valamit, ezért nagyon erős belső motivációja van egy ügy vagy egy bizonyos kampány iránt. Az alkalmazott ezzel szemben azért megy be a munkahelyre, mert a megélhetését biztosító jövedelem megszerzése érdekében megteszi azt, amit a munkaszerződésében és a munkaköri leírásában elvállalt. Neki is van belső motivációja, de az elkötelezettsége a munkahelye, a munkaköre és a feladatai iránt van, míg az önkéntesnek egy ügy vagy egy kampány felé. Az ebből eredő különbségek óriásiak és egy feladat vagy probléma megoldása közben felnagyítva szoktak megjelenni. Ezért mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy az önkéntes nem pótolja a fizetett munkaerőt és nem lehet fizetett munkaerőként kezelni.

Ugyanakkor az önkéntes nem is ingyenes dolgozó. A költségeit mindig fedezni kell, sok esetben jogosult a napidíjra és adható a részére pénzbeli jutalom. Sok országban általános gyakorlat, hogy az önkéntesek részére előre rögzített minimális napidíjat fizetnek a fogadó szervezetek, mivel az önkéntesnek is használódik például a ruhája, az egészsége és fent kell tartania a mindennapi életét. A legtöbb fogadó szervezet azonban nincs tisztában azzal, hogy a magyar jog is rendelkezik ilyenekről, ezért pénztelenül hagyják az önkéntest, mintha egy rabszolga lenne.
A vállalati önkéntesség nemzetközi gyakorlata úgy néz ki, hogy a vállalat a fizetett szabadságon felül ad egy meghatározott számú napot vagy munkaórát az alkalmazottainak, melyet nem a munkahelyen, hanem a civil szférában töltenek el. Tehát az alkalmazott nem ingyen dolgozik, nem a szabadnapján, nem a szabadsága alatt és nem a hétvégén megy el önkénteskedni, hanem a munkaidejében és ennek a költségét a vállalat állja – ettől lesz vállalati az önkéntességnek ez a formája.
Ahhoz, hogy ez Magyarországon is jól működhessen, fel kell ismerni mi az amire szüksége van a civileknek és mit tudnak ebből a vállalatok megadni.
Egy valós életből vett példa is elhangzott, az érintettek megnevezésével. A vállalati vezetés eldöntötte, hogy a dolgozók menjenek önkénteskedni szombatonként pár civil szervezetnek. Ehhez szemétgyűjtő zsákokat és festőeszközöket adtak. Az volt az utasítás, hogy 6-8 órában fessenek kerítést és szedjék össze a szemetet. A fogadó civil szervezetek nagy részének azonban nem volt udvara ahol szemetet lehetett szedni, de a székhelye vagy a telephelye sem olyan volt, ahol lett volna egyáltalán kerítés. Az egyik helyen viszont volt kerítés, de azt minden évben átfestették önkéntesek, az adott szombat előtt pontosan két héttel. Ez a példa jól megmutatta, hogy mennyire eltérőek az igények és a felajánlások.
Mi kell a civileknek? Leginkább szakértő segítség és nem alkalmilag, hanem rendszeresen. Az lenne segítség, ha a szervezetet ugyanaz a szakértő segítené, mert nem kell újra és újra bekapcsolódnia a folyamatba, nem kell újra és újra megismerkednie a szervezettel. Ez azonban a magyarországi vállalatoknak teher, mert annyira nem gondolják komolyan, hogy a fizetett munkaerejüket ingyenesen kölcsönözzék ki. A mérhető eredmények ugyanis csak később és nem közvetlenül jelentkeznek, amit a profitorientált szektorban (Magyarországon) nem fogadnak kitörő örömmel. Inkább azokkal működnek együtt akik nem kérnek komolyat és akik a vállalat számára nem kerülnek pénzbe, csak nagy kérdés, hogy ez mit ér, hiszen senki sem nyer semmit, viszont az önkéntességre kényszerített alkalmazott és a családja nagyon sokat áldoz fel, feleslegesen.
A vállalati szektor önkéntességre hajlamos alkalmazottai részéről érkezett olyan jelzés, hogy kívánatos lenne, ha létezne a fogadó szervezeteknél önkéntes koordinátor. Az önkéntes koordinátor reagálhatna a felajánlásokra, nemet mondana arra ami nem kell és minden önkéntességet érintő ügy csak nála intéződne. Tehát ő mondhatna azonnal igent vagy nemet, minden kérdésre tudna választ adni és minden adminisztrációt is nála lehetne elintézni. Az önkéntességnek ugyanis van adminisztratív része, amit a civilek sokszor hajlamosak elhanyagolni, holott az önkéntesnek és a kiküldőjének is ezek nagyon fontosak lennének. Azonban azt tapasztalják, hogy a civil szervezeteknél sok esetben egy vagy két vezető a mindenre kiterjedő döntéshozó, őket rendszerint nem lehet elérni, ha mégis, akkor gyorsan mindenre igent mondanak, majd az utólagos adminisztrációt nem lehet átvinni egy civil szervezet hierarchikus bürokráciáján. Ha lennének ilyen megfelelő jogkörökkel és információkkal ellátott koordinátorok, a vállalatok hajlandósága is megnőne. Ma azonban egy civil szervezettel a megjelent vállalatok szerint, sok esetben problémásabb együttműködni, mint egy közszolgáltatói feladatokat ellátó állami vagy önkormányzati intézménnyel.
A civil szervezetek elmondták, hogy sokszor azokon a szervezeti szinteken, ahol az önkéntest fogadják, ez az egész jelenség teherként jelentkezik. A felsőbb vezetés rájuk kényszeríti az önkéntesek fogadását (mert ingyen van), de elpocsékolt erőforrás, mert nem tudják a megfelelő módon kezelni. Könnyítene a helyzeten, ha a tényleges kiküldő, az önkéntes és a tényleges fogadó szintjén lenne a kommunikáció, mert amíg csak a legfőbb vezetői szintek kommunikálnak, addig a problémákat sem látják. Ezért kérték, hogy a vállalatok ragaszkodjanak a megfelelő szinten történő kommunikációhoz és az olyan segítő megoldásokon, mint amilyen a koordinátorok megjelenése is. Sokat segítene, ha a kiküldött önkéntesek névtelenül, de visszajelzést adhatnának mind a vállalatnak, mind a fogadó szervezet vezetésének.
A mostani helyzeten az sem segít sokat, hogy léteznek önkénteseket közvetítő szervezetek vagy koordinációt segítő internetes felületek. A mostani kommunikáció, a már ismertetett okok miatt nem elegendő az igények és a felajánlások közötti eltérések kezelésére, ezért a közvetítői tevékenység értelmét veszti, nem tudja betölteni a célját. Bármilyen közvetítésnek csak akkor lenne értelme, ha mind a küldő részéről, mind a fogadó részéről lenne megfelelően informált és felhatalmazott koordinátor.
Elhangzott végül az is, hogy van olyan vállalatvezetés ahol létezik névtelen visszacsatolás a kiküldött önkéntesek részéről, de nem tudják hasznosítani a jelzéseiket, mert nem áll összhangban a fogadó civil szervezetek utólagos jelzéseivel. Ezért szerintük is az a jelenség felelős, hogy nem az önkénteseket ténylegesen fogadó szervezeti szinttel van kapcsolatuk, de komolyan veszik a civil vezetők véleményét, így tehát marad az ellentmondásos, kiismerhetetlen helyzet. Szerintük ebben a kérdésben a civil szervezeteknél van a felelősség, nekik kellene lépéseket tenniük, amire majd a versenyszféra reagálni fog, amint reális jelzéseket kapnak mind az igényekről, mind a megvalósult közös cselekvések értékeléséről.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Május jeles napjairól játékosan
Májusi klubunkat a szokásainkat követve, a K11 Kulturális és Művészeti Központban tartottuk meg, nem túl nagy létszámmal, de annál lelkesebben! A május jeles napjai volt a klub témája.

A program első felében május jeles és jelentős napjait vettük számba. Megtudhattuk például, hogy az anyák napja ünneplése a philadelphiai Anna M. Jarvis nevéhez fűződik, aki az 1900-as évek elején megpróbálta nemzeti ünneppé nyilváníttatni május második vasárnapját édesanyja emlékére, ám később megbánta, mert elüzletiesedett, mint minden más ünnep.
Hallhattunk még a család nemzetközi napjáról, a magyarországi mentők napjáról, valamint a közismert fagyos szentekről (Szervác, Pongrác, Bonifác) is és egyéb más jeles napokról.
Ezekkel kapcsolatban felidéztük a személyes emlékeinket és megvitattuk, hogy az ünnepek üzletiesedése ellenére, meríthetünk-e ezekből a napokból, játszhat-e pozitív szerepet az életünkben? Érdekes volt, hogy a klubnapon megjelent két szülő, a saját rossz emlékei ellenére is arról számolt be, hogy igyekeznek a gyermekeik részére ezeket az ünnepeket jó élménnyé tenni és eltüntetni belőle a kényszereket és az üzleties vonásokat. Ez arra utal, hogy valahol néhány ünnepre szüksége van az embernek és ha kell, teljesen újra is értelmez néhányat, majd azokra építve teremti meg a saját rítusait. Ezért nem is csoda, hogy amikor társadalmak a saját ünnepeiket alkotják meg, akkor mások régebbi ünnepeihez nyúlnak vissza.
Utána játékra invitáltuk kis csapatunkat. Először egy történetet kellett mindenkinek minél pontosabban elmesélni úgy, hogy egyszer olvasta fel valaki, majd szójátékokkal folytattuk agyunk tornáztatását. Sokat nevettünk és memóriánkat is edzettük. A tagok visszajelzései szerint vidám és hasznos délutánt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Nálunk járt az Egyenlő Bánásmód Hatóság
A beszélgetéssel tarkított előadáson nagyon sokféle probléma előkerült, mellyel a dolgozók találkoztak a munkájuk során. Szóba került, hogy a Hatóság feladata a hátrányos megkülönböztetés orvoslása, vagyis az olyan helyzetek kezelése, amikor valaki egy sajátos tulajdonsága miatt nem ugyanazt a bánásmódot tapasztalja, amit a többi ember.
Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy milyen egy a Hatóság által is befogadható panasz. Szükséges tartalmaznia a panaszos nevét és elérhetőségét. Meg kell határozni, hogy ki és mikor okozta a sérelmet és milyen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a tettével. Ha a sérelem összefügg az illető fogyatékosságával, akkor a fogyatékos állapotról is kell mellékelni egy igazolást.
Ha valaki megél egy hátrányos megkülönböztetést, akkor a sérelem kiderülését követően egy éve van panaszt tenni. A panaszt írásban, személyesen és az ügyfélkapun lehet benyújtani. Minden esetben feltétel a panaszos személyének a bizonyíthatósága, névtelenül nincs lehetőség bejelentést tenni.

Hallottunk néhány jellemző példát arra, hogy milyen fajta sérelmeket lehet a Hatóságon keresztül kezelni és azokra milyen megoldások születtek.
Érdekes helyzet a NAV elektronikus adóbevallása, ami nem csupán nem akadálymentes egy látássérült számára, hanem másoknak is nehézséget okoz a JAVA-környezet létrehozása. Ezzel kapcsolatban a Hatóság nem tudott még eredményt elérni.
Hasonló a helyzet a KSH elektronikus népszámlálásával, mely szintén nem kezelhető egy képernyőfelolvasót használó látássérült számára. Ezzel megvalósult a sérelem, de hiába tiltotta el a Hatóság a KSH-t a jogsértéstől, a probléma még szintén nem nyert orvoslást.
A bankokkal kapcsolatos kérdésekben is nehezen tudnak lépéseket elérni, mivel a látássérültek nem mindegyike kap egyenlő esélyű hozzáférést a banki szolgáltatásokhoz. A Hatóság a folyamatos bírságolással is csak lassú lépésekkel tud haladni, de még ők is érzik, hogy a mostani helyzet nem éppen ideális. Például egy vak ember nem köthet egyedül szerződést a bankkal, ami csak egy probléma a sok közül (például a látássérültek napszemüvegével való belépés lehetőségét is több helyen megtagadják). Hasonló a helyzet a Postánál is, ahol egy vak címzett ajánlott küldeményének a személyes átvétele nehézségekbe ütközik.
Ezeknél a még megoldásig nem jutott helyzetek esetében az lenne nagy segítség a Hatóság részére, ha a sérelmet elszenvedők minden esetben panaszt tennének, mert egész más tömeges panaszokkal fordulni egy szolgáltatóhoz, mint egy-két üggyel.
Szóba kerültek még az aláírással kapcsolatos és a tömegközlekedés kérdések is, melyekben könnyebb eredményeket elérni. Ezekben a kiindulópont a jól megírt panasz volt, mely a hatékony eljárás feltétele. Ezért ösztönözve lettünk arra, hogy mindig legyünk elég aktívak, mert ezzel a sorstársaink helyzetét is javítjuk.
A Hatóság nem csupán a szankciókkal tud eredményt elérni, mert a közvetítő, a megértést segítő kommunikációja is célt tud érni, de vannak helyzetek, amikor nincs más út. Ilyenkor akár nagyobb összegű pénzbírság is kiszabható egészen addig, amíg a sérelem nem kerül orvoslásra.
A Hatóság munkájával minden olvasónk megismerkedhet az Egyesületünk ügyfélszolgálati irodájában, ahol Braille-írásos tájékoztató is elérhető.
Klubszülinap!
Sok szeretettel hívunk, várunk mindenkit születésnapi klubnapunkra, aki hozzánk tartozik, vagy szimpatizál velünk, vagy akár csak kellemes emléke fűződik hozzánk.
A közös emlékeket felidéző találós kérdésekkel, játékokkal, tortával fogjuk ünnepélyesebbé tenni ezt a napot.
Helyszín: Kondor Béla Közösségi ház Kondor Béla sétány 8.
Időpont: 2017 május.31. 15 óra.
Kérjük a részvételi szándékodat jelezd! Fontos, mert megfelelő számú ülőhelyről gondoskodnunk kell!
Jelentkezésedet várjuk emailben: lampas.bp18@gmail.com – 2017 május 29-ig
vagy telefonon, a kerület közösségi civilszervezőinél:
Kiss Julia 06 30 498 9094
Juhos Róbert 06 70 377 3235

Kép forrása: http://123rf.com
Tatai buszkirándulás – A Rehabilitációs Intézettől, az Angolparkig
Május 11-én korán keltünk, mert kirándulni mentünk Tatára. A kirándulást lázas készülődés, szervezés előzte meg, és azért is nagyon aggódtunk, nehogy elmossa az eső. A busz a VGYKE elől indult 7.30-kor, gyönyörű napsütéses időben.
Utunk első állomása a Vakok Állami Intézete, Tatai Rehabilitációs Telephelye volt. A kedves Németh Orsolya az épület előtt várt bennünket, és hamarosan sor került a szakmai dolgok ismertetésére, és az intézmény bemutatására.
E projektre a Vakok Állami Intézete az Európai Uniótól közel 1,7 milliárd forint támogatást nyert. A tatai központ épülete tágas, 2600 négyzetméter, a rehabilitációs elveknek megfelelően kialakított udvar pedig mintegy 8 ezer négyzetmétert tesz ki. Az intézmény XXI. századi színvonalú kialakítással és felszereltséggel biztosítja a látássérült személyek komplex rehabilitációját.
Az épületet a kor követelményeinek megfelelően, komplex akadálymentességgel, az egyetemes tervezés eszméjére való figyelemmel tervezték; így a létesítmény a vak és gyengénlátó felhasználókat segítő megoldások mellett kerekesszékkel is akadálytalanul bejárható és funkcionálisan használható. A vak felhasználók tájékozódását taktilis vezetősávok és Braille feliratok segítik, az alig és gyengénlátók számára pedig kontrasztos felületek és a színek következetes alkalmazása biztosítja az önálló és biztonságos használatot.
A kerekesszékkel közlekedő személyek számára az épület minden pontján rendelkezésre állnak akadálymentes illemhelyek és a lakószobák közül is több az igényeiknek megfelelően lett kialakítva. A hallássérült igénybe vevőket telepített és mobil indukciós hurok segíti az intézményben szervezett programokon való részvételben és a szolgáltatások igénybe vétele során.

A telephely kifejezetten a látássérült személyek komplex rehabilitációja céljából épült, így ahhoz minden környezeti és tárgyi feltétel rendelkezésre áll. Az udvar nem csak a fehérbottal történő tájékozódás alapjainak elsajátításához nyújt védett, ugyanakkor változatos szimulációs környezetet, hanem a későbbiekben a rehabilitáció keretében művelhető kiskert kialakítását is lehetővé teszi, a bentlakó személyek részére pedig a rekreációt, a szabadidő aktív és nyugodt eltöltését is biztosítja.
Az épületben az elemi rehabilitációs intézményekben általában megtalálható oktatótermek (tankonyha, számítógépes oktatóterem, mindennapos tevékenységek oktatására és kézműves tevékenységekre, valamint funkcionális látástréning megtartására alkalmas helyiség) mellett barkácsműhely, zeneterápiás helyiség, jól felszerelt tornaterem és fizikoterápiás kezelő is megtalálható.
Valamennyi oktatóterem a legkorszerűbb berendezéssel és látássérült személyek számára kialakított speciális segédeszközökkel felszerelt. A lakószobák saját fürdőszobával rendelkeznek, egy, illetve kétágyasak, és a közösségi élet megszervezéséhez több, eltérő funkciójú társalgót, és ima szobát is kialakítottak. A központ része továbbá egy modern eszközökkel felszerelt konferencia részleg, ahol egy osztható, nagyobb, illetve két kisebb oktatóterem, valamint szinkrontolmácsolás biztosítására szánt helyiség és a szünetekben a vendégek által használható pihenő terek, konyhaszigetek találhatóak. A 45 férőhelyes intézmény az egész ország területéről várja a komplex rehabilitációt és ehhez tartós intézményi elhelyezést igénylő látássérült személyek jelentkezését.
Három csoportra osztva jártuk végig az intézményt, az oktatótermektől a lakószobákig. Nagy tetszést arattak a Rehabilitációs Telephely, és Tata város makettjei. Tetszésünket az intézmény vendégkönyvében is kifejeztük.
Az intézmény bemutatásában közreműködtek, és kérdéseinkre válaszoltak: Patányi Katalin – telephelyvezető, Németh Orsolya szabadidő-szervező, Vargáné Horváth Renáta – telephelyvezető ápoló, Baloghné Ambrus Andrea – fejlesztőpedagógus, Szedresi Károly – fejlesztőpedagógus. Köszönjük, hogy fogadtak bennünket!

Déltől másfél órás szabad program következett a tóparton. A büfésoron sokfajta ételből lehetett választani, és még sétára is maradt idő az Öreg-tó körül. Utunk végén a gyönyörű ligeteivel, sétányaival és műemlékeivel méltán népszerű Angolparkot látogattuk meg.
Az Angolpark története és építményei
Magyarország első angol típusú kertjét 1783-ban az Esterházy család megbízásából Bőhm Ferenc uradalmi mérnök telepítette. Az angolkertek az 1700-as évek közepén jöttek divatba. A francia kert merev, szigorú formái helyett a fákat és bokrokat nem szabályos mértani rendben, hanem csoportokban ültették úgy, hogy minden oldalról szép látványt nyújtsanak. Közöttük leheveredésre, piknikezésre csábító pázsit borította a talajt. Érdekesség, hogy Tatán ültették hazánkban először szomorú fűzeket. Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett. A kert kialakításának kedvezett az itteni források feltörő vize és a Cseke-tó, nem véletlen, hogy elsősorban vízkedvelő növényeket ültettek ide.
Műromok
Az Angolpark északi részén, nem messze a tótól találjuk a Charles Moreau által tervezett romantikus műromokat. Az 1801-ben emelt építményhez egy kis ívelt kőhídon át juthatunk, a műromok igazi romok felhasználásával épültek, többek közt a közeli vértesszentkereszti román kori apátság tucatnyi oszlop- és pillérkötegei, valamint domborműves római sírkövek is beépítésre kerültek. A hajdani, közelben fakadó karsztforrások patakja a műromokon folyt keresztül. Az Esterházyak alakították ki az építmény római fürdő jellegét, régebben Mátyás király idejében valóban fürdő állt ezen a helyen.
Egyéb épületek
Ugyancsak Charles Moreau tervezte a tó déli partján álló, 1850-ben épült, romantikus stílusú Török Mecsetet. A kissé elhanyagolt épület előtti padot, Kazinczy Ferenc látogatásainak emlékére állították.
A park bejáratától nem messze van a szépen felújított pálmaház épülete, amely már régóta vendéglátóhelyként üzemel. Nem messze tőle egy mesterséges barlang, az Avernus-barlang látható. A kiskastély kissé elhagyatottnak tűnő klasszicizáló, késő barokk épületét Fellner Jakab kezdte építeni, majd 1784-ben fejezték be. Az Esterházyak hajdani nyári lakában ma hivatalok működnek. Az előtte lévő füves területen Esterházy Ferenc gróf a két világháború között nagyszabású kulturális rendezvénysorozatot szervezett. A mostani szabadtéri színpad is a közelben van.
1948-ban a londoni olimpiára készülődő sportolók megkapták az Angolpark egy részét a felkészülésükhöz. Stílusosan az Angolparkot szemelték ki az akkori vezetők, a helyi párás, nyirkos mikroklíma a londonihoz hasonlító volta miatt. A sikeres olimpiai szereplés után véglegesítették az edzőtábort.
A Cseke-tó
A 23 hektáros, két kis szigettel rendelkező, hangulatos Cseke-tavat mesterséges töltés mögött, a hajdan bővizű források vizével hozták létre. A tavat tápláló források a közeli bányák karsztvízkitermelése miatt az 1960-as években jórészt kiapadtak, a tó vízszintje rohamosan süllyedni kezdett, megmentésére az Öreg-tóból szivattyúzták át a vizet. A tó igazi horgászparadicsom, a hatalmas platánfák, vízre lógó szomorúfüzek között a tó teljes hosszában sorakoznak a kapásra váró horgászok.
Az egész Angolparkot átszövik a hangulatos kis sétautak, a mindig zöld gyep, a fenséges platánóriások, szomorú füzek elképesztő nyugalmat árasztanak.
Ebben a csodálatos környezetben töltöttük el a délutánt, élvezve a szabad levegőt, a napfényt, a látnivalókat, és egymás társaságát. Befejezésül a park bejáratához közeli cukrászdában még fagyiztunk egyet, aztán lesétáltunk a buszhoz, és 16 órakor hazafelé vettük az irányt. Buszvezetőnk, Laboda András volt, akit nyugalma és segítőkészsége miatt valamennyien megkedveltünk.

Tatai kirándulásunk nem jöhetett volna létre a XIX. kerületi önkormányzat segítsége nélkül. Kispest Önkormányzata 45 fős buszt bocsátott rendelkezésünkre, így tette lehetővé számunkra, hogy részt vehessünk ezen a tartalmas, és élményekkel teli kiránduláson, és a szakmai napon a Rehabilitációs Intézetben. Köszönet érte!
Beszámoló: Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Képek: Puchnyák István
közösségi civilszervező
Narrált képzőművészet a látók számára is!
Bevallom egy kis ellenérzéssel vágtam bele a kispesti lámpásokkal közösen rendezett kulturális programunkba, amely Bartus Ferenc Hypnagog című kiállításának megtekintése volt a Nagy Balogh János kiállító teremben. Miért kell nekem érthetetlen dolgokba bonyolódni, amikor annyi látszólag egyszerű fogalom érthetetlenül kavarog körülöttem? Utána néztem a szó értelmének (ami álomszerűt jelent), a téma felkeltette érdeklődésemet.
A szokott helyen, mi, a XVIII. kerületiek és a kispestiek találkoztunk a Templom téren. Belépve a kiállító terembe 7 db körülbelül 180×200 cm-es, és két kisebb egymáshoz képest hasonló színvilágú szürreális megfogalmazású festmény várt minket. A megbeszéltek szerint Mohay Orsolya művészettörténész volt az idegenvezetőnk.
Körülnézve egy kicsit elszomorodtam, mert azt éreztem, hogy ezek a festmények nem nekem szólnak és sok türelemre lesz szükség ehhez a programhoz. Idegenvezetőnk ismertette a konkrét életrajzi adatokat, amelyből kiderült, hogy a negyvenes éveiben járó Barcsay-díjas művész, korosztályának rangos képviselője, egyéni hangja és kísérletező munkamódszere, valamint magas szintű technikai felkészültsége miatt.
Megkértük, hogy egyenként legyen szíves narrálja a képeket. Úgy éreztem, hogy ez a segítség látóként is rám fér.

Ami ezután következett, azt nehéz lesz megosztani, mert annyira különös élmény volt. Képről képre haladva Mohay Orsolya szavai hallatán kitisztultak a képek, kirajzolódott a mondani való és életre keltek a színek és a formák. Öröm volt hallgatni, ahogy fény derült azokra a titkokra, amiket addig a festmények magukba rejtettek. Könnyedek, magától értetődőek voltak a mondani valók és a formák-színek összefüggései. A Művész, Bartus Ferenc tehetsége és a Művészettörténész Mohay Orsolya a témához való elkötelezettsége és felkészültsége kiegészítette egymást és így maradandó élményben lett részünk.
Hazafelé elgondolkodtam azon, hogy milyen gyakran elhamarkodott módon alakítunk ki véleményt olyankor, amikor első pillanatban nem találunk rá egy művészeti alkotás, értékeire. Úgy lehet orvosolni ezt a hibát, hogy gyakrabban kell kiállításokra járni és a gyakorlati élet szempontjából fölöslegesnek tartott dolgokra, mint a művészetek több időt kell fordítani.
Köszönjük az élményt Bartus Ferencnek és Mohay Orsolyának!
Kiss Júlia
közösségi civilszervező
Májusi klubnap a megújult Láthatár bolttal
Sok szeretettel hívunk mindenkit a következő klubnapunkra melynek
- helyszíne: XIX., Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
- időpontja: 2017. május 25. (csütörtök) 15 óra
Májusi klubrendezvényünkre látogat a megújult Láthatár bolt, és vásárlással egybekötött bemutatót tart.
Ha eljöttök hozzánk, azt is megtudhatjátok, kit neveznek az „Isten tűzoltójának”. A kvízjáték sem marad el. 10 magyar versrészletet olvasunk fel. Vajon emlékszel-e rájuk?
Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Bernát Zsuzsanna, Puchnyák István
közösségi civilszervezők