Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Dunai hajókirándulás

Az egyik Lámpás Klub által szervezett hajókirándulásról és városnéző sétáról az Esély című televíziós műsor is hírt adott. Ez a felvétel látható most itt is.

Szentendrén jártunk

A VII. kerületi lámpás csapat nyári szabadság utáni első útja Szentendrére vezetett. A jó szervezésnek köszönhetően tizenhárman vágtunk neki a több mint másfél órás hajóútnak, hogy megtekinthessünk Szentendrén egy, – a maga nemében páratlan – 70-es, 80-as éveket idéző tárgyakat felvonultató kiállítást. A Retro Design Center szinte minden kultikus tárgyat bemutatott, amely ezt a korszakot jellemezte.

Az első teremben játékokat láthattunk, melyek egy része bakelitból, egy része fröccsöntött műanyagból készült. Kollégánk, Susovich Erika hozott jó pár játékot, amelyet kézről-kézre adtunk, így az üvegvitrinben kiállított játékok egy részének formáját, anyagát látássérült társaink is érzékelhették. A kiállított játékok a Gazdálkodj okosan társasjátéktól, a Jáva építőelemeken át a Rubik kockáig felölelték a korszak választékát. A leghíresebb közülük a Rubik kocka lett, amely 1980-ban az Év játéka, és bekerült a New York-i Modern Művészetek Múzeumának építészeti és dizájn gyűjteményébe is.

A Lemezárugyár híres lendkerekes autói is helyet kaptak a tárlókban. A gyár a játékgyártás bázis vállalatává vált, 1956-ban már 53 féle játékot gyártottak. A gyár megszűnése után tizenöt játéknak nem selejtezték le a gyártó berendezését, de a megcélzott vásárlóréteget most már nem a gyerekek, hanem a gyűjtők jelentették.

A lábbal hajtott, kezdetben fából, később fémkarosszériával készült pedálos autók sok kisgyereknek szereztek örömet ebben az időszakban.

Egy másik tárlóban úttörő egyenruhát láthattunk. Ez is a kor emblematikus emlékei közé tartozik, hiszen a Magyar Úttörők Szövetségének gyakorlatilag minden magyar 10-14 év közötti iskolás kötelezően tagja volt.

A következő teremben a KERAVILL műszaki cikkeit láthattuk. A fa, később műanyag dobozos TV, a Sokol rádió, az orsós és kazettás magnó valamint a lemezjátszó jelentette a kor szórakoztató elektronikai cikkeit. Megjelent a Commodore 64 is, az első, otthoni használatra gyártott számítógép.

Ne hagyjuk ki a kor másik kultikus tárgyát, a Kotyogó kávéfőzőt sem! Ezt a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet gyártotta több, mint 40 éven keresztül, változatlan formában.

A kiállítás harmadik termében egy lakást láthatunk, benne a panel lakás méreteihez igazodó Varia bútorral, tárcsás telefonnal, VIVENTI ventillátorral, a szekrénysor tetején sörös doboz gyűjteménnyel, a falakon subával, nagyméretű poszterral. A konyhai részben népi tányérok díszítették a falakat. A spájzban a Bambi és Márka üdítő italok üvegjei s még sok egyéb, a korra jellemző tárgy mellett megtalálhatunk egy fontos ruhadarabot: az otthonkát. Az otthonka azt jelezte, hogy ez már a modern nő ruhái közé tartozik, a korábbi konyhai viselet, a kötény helyett.

Az udvari kiállítás 25 autót mutat be: a keleti blokk országaiban gyártott autók minden típusa előfordult hazánkban. Az autókra azonban sokszor éveket kellett várni. Motorkerékpárokból és biciklikből is van választék: érdekesség a Csepel által gyártott tandem bicikli, amelyet azért fejlesztettek ki, hogy a vakok is megtapasztalhassák a kerékpározás örömét. Ezt a kiállításrészt jól jellemzi egy akkori szlogen:

Akar kalandot? Vegyen Trabantot!

Az alagsorban egy autószerelő műhely és egy autósbolt is helyet kapott.

Azt hiszem, hogy sok érdekes tárgyat láttunk ebből a korszakból, volt miről beszélni a visszafelé vezető úton, egy kis kellemes barangolás és finom fagyizás közben.

Michlné Nagy Ibolya

Állatkerti séta

Az Újpesten működő Lámpás Klub a Fővárosi Állat- és Növénykertbe szerveztek programot, melyhez mi, a kispesti Lámpás Klub is csatlakoztunk.

A társaság java része kisbuszba szállt, a bátrabbak gyalog indultak útnak.

Megtudtuk, hogy az állatkert földrészekre van felosztva. Vezetőnk az Ausztrál kontinensre kalauzolt el bennünket, bemutatta a földrész állatvilágát.

Etettünk pelikánokat, egy teknőssel közelebbről is megismerkedhettünk. A sátorban különféle csontokat, növényeket lehetett megtapogatni, és sok érdekes dolgot tudtunk meg róluk.

Láttunk koalát, és fő táplálékát az eukaliptusz leveleket összemorzsoltuk, és rájöttünk, hogy különböző illatuk van. A koalák válogathatnak közülük. Megnéztük a kengurukat, és Ausztrália nagytestű futómadarát, az emut.

Kellemes időtöltés volt, mindenki jól érezte magát. Elmondhatjuk, hogy olyan élményben volt részünk, amely sok embernek talán egész életében nem adatik meg. Ezért nagyon örültünk annak, hogy a klubok tagjainak sikerült megszerveznünk egy újabb, rendkívüli élményekkel teli délutánt!

Bernát Zsuzsanna, Kulman Erika, Szélesné Panka és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Hajóval a Várba

Több alkalommal voltunk már dunai hajózáson és egy párszor már felkerestük a Várkertet is. Ezen alkalmakon merült fel az ötlet, hogy egyszer menjünk el hajóval a Várkertig és közösen barangoljunk a Várnegyed más részein is. Ennek a megvalósításának a napja jött el az augusztusi kirándulásunkon.

A találkozóhely a Boráros téren volt és egy szinte teljesen üres hajóra szállhattunk fel, így mindenki oda ülhetett, ahova szeretett volna.

A Várkertnél értünk partot, ahonnan a már jól ismert Várkerten keresztül mentünk fel mozgólépcsővel és lifttel a Palota déli bástyáihoz. Felfele menet csak egyetlen rövid kitérőt engedélyeztünk magunknak, amikor megnéztünk egy térbeli szobrot és egy mindig kellemesen hűs árnyékot biztosító kertet, ahol általában soha nincs tömeg.

A kirándulásunk következő állomása a Sikló melletti zsúfolt kilátóhely volt, ezért átmentünk az Palota különböző udvaraiba és átsétáltunk a még feltárás alatt álló épületrészeken. Ezt követően a Tóth Árpád sétányon folytattuk a kirándulást, ahol a gesztenyefák árnyékai alatt elhelyezett padoknak nagyon tudtunk örülni és tartottunk is egy erőgyűjtő pihenőt.

A kirándulás második felében felkerestük a Várnegyed majdnem összes kiemelt helyszínét, ahol érdekességeket hallhattunk a távolabbi és közelebbi történetükről. Minden helyszínen meghallgattunk a kirándulócsoportunk tagjainak a személyes emlékeit is, valamint extra programként néhány helyen belehallgattunk a külföldi turisták beszélgetéseibe is, hogy ők mit észlelnek egy-egy helyszínnél.

A kirándulásra szánt időkeretet kissé túl is lépve indultunk vissza és nagyon örvendtünk annak, hogy sikerült egy olyan élményeket adó programot szerveznünk, amilyenen még korábban nem voltunk.

Lenkai Viki, Neumann Károly
közösségi civilszervezők

“Felhők felett” című repüléstörténeti kiállítás a KÖKI-ben

A kispesti és a XVIII. kerületi lámpások ismét közös programot szerveztek. A Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény negyedik alkalommal rendezett  repüléstörténeti kiállítást a KÖKI Terminálban, ezt néztük meg klubtagjainkkal.

Várnainé Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógus segítségével megismerkedhettünk a repülőtér és a MALÉV vázlatos történetével, a repülés és a XVIII. kerület kapcsolatával, valamint azt is megtudhattuk, hogy mivel járult hozzá a MALÉV a magyar dizájn történetéhez.

A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret, ma is gyakran csak „Ferihegyként” emlegetik. Névadója Mayerffy Xavér Ferenc, akinek a 19. században szőlőbirtokai voltak ezen a területen.

A XVIII. kerületi lakosok közül sokan dolgoztak a repülőtéren vagy a nemzeti légitársaságnál, szinte nincs is olyan család, amelynek ne lett volna a repülés szolgálatában dolgozó rokona, ismerőse. A MALÉV ugyanis mintegy 2600 embert foglalkoztatott, köztük pilótákat, mérnököket és légiutas-kísérőket.

Vezetőnk egy MALÉV-bőrönddel érkezett, melyből sok használati tárgy került elő: mentőmellény, blúz, nyakkendők, tálcák, poharak, evőeszközök, melyek kézről-kézre jártak.

Az egyenruhák, kitűzők, táskák, az utasok kényelmét szolgáló számos kisebb-nagyobb tárgy mellett fotók, képeslapok, plakátok, valamint a repülőgépek és a repülőtéren használatos járművek makettjeit láttuk. Sőt egy Boeing 767-es repülőgép első osztályán használt üléseket ki is próbálhattuk.

Köszönjük kedves Saci! Emlékezetes és tartalmas délután volt!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők