Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Mozgalmas tavasznyitó Kispesten

Kispest lámpásai a Láthatár Bolttal közösen kerestek fel nyugdíjas klubokat március 9-én és 10-én. Felkeresték a Kertvárosi Gondozási Központot, a Lila Akác Gondozási Központot, valamint a Wekerlei Gondozási Központot. A Láthatár Bolt képviseletében Kiss Márta tartott vásárlással egybekötött árubemutatót. Mi, lámpások, a VGYKE-t mutattuk be, valamint információkat adtunk a kerületben működő Lámpás Klub tevékenységéről.

Az idén, az eső a KMO színháztermébe kényszerítette a március 15-ei ünnepi önkormányzati műsort a Kossuth térről. Előtte a kerület vezetői mellett az intézmények, a pártok, az egyházak és a civil szervezetek képviselői, valamint a kispestiek tették le koszorúikat és virágaikat Kossuth Lajos szobra elé. Mi is ott voltunk a megemlékezésen.

Már jó ideje terveztük, hogy majd egy újbudai klubbal közös kiránduláson felkeressük a Várkert Bazárt. Erre március 16-án került sor.

A Várkert Bazár Budapest I. kerületében található, az Ybl Miklós téren. Kiemelt műemlék, a világörökség része. Bár hűvös idő volt,  a séta jól esett a friss levegőn. A sok látnivaló és a lenyűgöző panoráma kárpótolt bennünket.

A Várkert Bazár egy igazi kuriózum: a Várhegy oldalában található neoreneszánsz építmény 1875 és 1883 között épült az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Miklós tervei szerint. Egykor csodás díszkert, gloriett, díszkutak, grották és a testőrök házai is hozzá tartoztak.

Itt működött az Ifjúsági Park 1961 és 1984 között, de ezután elhanyagolták a területet. A világ száz legveszélyeztetettebb műemléke között volt a 2014-es felújításáig.

Ma egy szuper mozgólépcső segíti az összeköttetést az eddig is forgalmas Budai Vár és a Duna partja között. A tervek közé tartozik, hogy egy új kulturális teret hoznak létre kiállítóhelyekkel, színpadokkal, díszkerttel (Neoreneszánsz kert), parkkal és vendéglátó helyekkel. Ezeknek az előkészületei már ma is megtekinthetőek. Amit alkalmunk volt ezekből megnézni és megtapintani, már az is nagyon jó élmény volt a számukra.

Bernáth Zsu

Színház és hegymászás Szentendrén

A Békásmegyeri Közösségi Házban gyűltek össze a szentendrei és a harmadik kerületi lámpás klubok tagjai egy rendkívüli alkalomból február 26-án. A Színház a kulisszák mögött címet viselő rendezvénysorozat aktuális előadására mentek el, ahol Molnár Piroskáról volt szó.

A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színésznőt, aki érdemes és kiváló művész, valamint a Nemzet Színésze és még egy sor más elismerés birtokosa, életkorától és ízlésétől függően, mindenki más-más szerepből ismerte. Az előadáson ok érdekességet megismerhettek a kedvencükről, valamint a vidám történetek meghallgatása mellett még fényképeket és archív felvételeket is megnézhettek a klubtagok.

A márciusi klubnap témája a a Mont Blanc megmászása volt. A klubot vezető Hajnalné Filipich Adrienn, egy kalandos és érdekes hegymászó túra keretében jutott fel a 4810 méter magasságban elhelyezkedő csúcsra, még 2005-ben.

Adrienn beszámolt a látványról, felidézte a hegymászó túra nehézségeit és a megoldandó váratlan helyzeteket. A túráról hozott fényképeket is, melyekben Susovich Erika narrálásának köszönhetően, mindenki gyönyörködhetett és megtudhatott valamit arról, hogy milyen a Mont Blanc környékén túrázni.

Hajnalné Filipich Adrienn
közösségi civilszervező

A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!

Nőnapi köszöntés az I. kerületben

A rendezvény ceremóniamestere Tóth Olivér volt, aki az egyik egész estés műsorát alakította át a helyszín adottságaihoz. Az előadás jellegzetessége, hogy eredeti formájában egy mindenki számára teljesen egyenlő eséllyel befogadható programnak lett elkészítve, annyi akadályoztató körülményt véve figyelembe már a tervezési fázistól elkezdve, amennyit csak lehetséges. Ebből kaphattak a megjelentek egy kis ízelítőt.

A program első fele énekkel és zenével indult, ami időnként történetek előadásába fordult át. Ez azt a célt szolgálta, hogy a nézők fokozatosan bevonódjanak a programba, előkészítve a nézők előadóvá válását. A műsor második fele ugyanis arról szólt, hogy a nézők kisebb jeleneteket adhattak elő és így alkalom nyílt a közös játékra is.

Összesen négy nézi csoport alakult, mindegyik más-más jelenetet játszott el.

Az első jelenetben egy sütemény körül kialakult konfliktusba csöppentünk bele, amihez könnyű volt kelléket találni, mivel a helységben az asztalok szinte roskadoztak a sok finomságtól.

A második jelenetben tipikusnak tekinthető, szomszédok közötti vitába nyerhettünk bepillantást, amihez egy lakás átépítése biztosította a megfelelően felhevített indulatokat.

A harmadik jelenetben egy olyan családot ismerhettünk meg, ahol a három különböző generáció nőtagjai vívtak meg egy vitát, egyetlen férfi szereplővel kiegészítve, aki egyszerre volt vej, férj és apa. Ez az alakítás valószínűsíthetően a valaha eljátszott legjobb szerepnek sikerült, csak sajnos kevesen láthatták.

A negyedik jelentben azt ismerhettük meg, hogy egy felszín alatt húzódó nem nyílt konfliktus, miképpen tud testet ölteni kisebbnek tűnő problémákban.

A nézői alakításokat Tóth Olivér dala zárta le, majd sor került a nőnapi köszöntésre és egy csekély ajándékozásra.

A magunk részéről nagyon örültünk annak, hogy ismét megvalósulhatott egy olyan rendezvény, ahol a lámpás klubok más helyi közösséggel karöltve vehettek részt. Az örömünk különösen annak szól, hogy ismét elérhetővé vált egy olyan program, ami mindkét közösség igényeit figyelembe vette. Ezért mindenkinek, aki ebben tevőleges szerepet vállalt, szeretnénk köszönetet mondani, köztük a Budavári Önkormányzatnak is.

100. szülinapot köszöntöttünk a VGYKE-ben!

Margit néni kiváló szellemi frissességnek örvend, hangja üde, kedves, senki nem gondolná róla akár nyitott, akár csukott szemmel, hogy 100 éves.

Margit néni 68 éves koráig pedagógusként dolgozott, és még 98 éves koráig színházba járt. A Vakok Szövetségének több mint 35 éve tagja. Sokan köszöntötték szerettei, családja, barátai és a VGYKE Óbudai lámpás klubjának tagjai is. A sok ajándék és virág mellett Margit néni kiemelte, hogy kért egy táncszínházi előadásra jegyet, és amint jobb lesz az idő, el is szeretne menni családjával.

Margit néni, Fodor Ágnes és Vassné Terike

Kérdeztem Margit nénit miközben kávézgattunk:

Milyen 100 évesnek lenni?

– Nem gondolok erre gyakran. Illetve amikor jövök fel a harmadik emeletre a lépcsőházban, akkor a másodikig simán feljövök, de ott elkezdem a levegőt gyorsabban kapkodni és megfájdul a derekam is. Na, ekkor szokott eszembe jutni hogy mit akarok én, hiszen 100 éves vagyok! – mesélte vidáman.

Aztán nagy részletességgel mesélt szemműtéteiről, és életútjának fontosabb eseményeiről. Terikével mi csodálattal hallgattuk.

Mi a hosszú élet titka? Mit tudna tanácsolni Margitka néni a fiataloknak? – kérdeztem nagy kíváncsisággal.

-A türelem és a pozitív gondolkodás. Én mindig szívesen beszélgettem emberekkel és türelmesen meghallgattam amit mondtak. Fontos lenne, hogy most is beszélgessenek az emberek minél többet egymással, figyeljenek a másikra, és családon belül is többet beszélgessenek, ne a tv-t nézzék amikor vasárnaponta meglátogatják egymást. Egész életemben nagyon szerettem azt, amit épp csinálok, szerettem a munkámat, szerettem tanítani. A tanítóképzős éveimre emlékszem a legszívesebben, az volt a legszebb 4 év az életemben! – zárta sorait az idős hölgy.

Fantasztikusan nagy élmény volt Margit nénivel találkozni, a kisugárzása lenyűgözött mindkettőnket!

Kívánunk még egyszer a VGYKE valamennyi tagja és munkatársa nevében is Margitka néninek további jó egészséget, vidámságot és sok közös élményt szeretteivel, barátaival sorstársaival együtt!

Fodor Ágnes

Lámpás Klub a Körkép műsorán

A honlapunk látogatói itt is megtekinthetik a beszélgetést, amelyet Kulman Tiborné Erikával és Széles Attiláné Pankával készítettek, még a márciusi, nőnapi klubjuk előtt.

Egészségmegőrző nap a KMO-ban Kispest Lámpásaival

2016. február 27.-én a régi egészségnapok hagyományát elevenítette fel a KMO Művelődési Ház. Ingyenes szűrővizsgálatokkal (vérnyomás-, vércukor- és koleszterinmérés, testzsírmérés), interaktív előadásokkal, mozgásos bemutatókkal (például: Etka jóga, Gerinctorna, Szakrális körtánc), alternatív gyógyászati lehetőséggel (például: meseterápia, kineziológia).

Kizárólag egészséges alapanyagokból készült termékekkel várta a vendégeket az „Egészséges ételek büféje”, de természetesen az egészségmegőrző termékek megvásárlására is lehetőség volt az Egészségmegőrző napon.

Mi is részt vettünk a rendezvényen. Mészáros Ágnes, Katona Zsuzsanna, Kiss Márta, Jánosi Veronika, Vassné Pintér Teréz, Puchnyák István és magam, Bernát Zsuzsanna alkottuk a lelkes csapatot. Beszéltünk a látogatóknak a VGYKE-ről, és szórólapot is adtunk nekik.

Kitelepült velünk a Láthatár bolt. Katona Zsuzsi sok hasznos dolgot hozott, melyek nem csak a látássérülteknek, hanem bárkinek a segítségére lehetnek. Árukínálatukból vásárolhattak az érdeklődők.

Jánosi Veronika a Braille írást mutatta meg, és válaszolt a Braille-jel kapcsolatos kérdésekre.

Ádámné Valika dupla meglepetést okozott. Ellátogatott a rendezvényre és finom sütit is hozott nekünk.

Michl Ibolyát és több klubtagunkat üdvözölhettük még a rendezvényen, mely tartalmas és kellemes szombati program volt!

Bernáth Zsu

Fánkok, boszik és lírai levezetés (a XIII-XIV. kerület februári programjai)

Most sem unatkoztunk, dacára annak, hogy tőlünk szokatlan módon, csak három programunk volt a hónapban. Az első, egy recepttippekkel megspékelt fánkparti ugyan félig-meddig meghiúsult, egy kellemetlen “vízmajor” helyzet következtében, de a lényegre, a nassolásra, azért jutott idő. A Zuglói Civil Házban épp ottlétünkkor támadt csőtörés, ezért zavarba ejtő hirtelenséggel evakuáltak minket, úgyhogy ez volt életünk legrövidebb klubrendezvénye, a maga szűkös háromnegyed órájával, de azért jól éreztük magunkat. Szerettük a meghívott cukrász hölgy (nem mellesleg a barátnőm) ízes műremekeit és a praktikus, cseles sütippeket. Milla kétféle ízbombával örvendeztetett meg minket, egy amerikai típusú csoki vagy cukormázas tetejűvel és a klasszikus magyar natúr porcukrossal, amihez bodzalekvárt kóstolhattunk, isteni volt!

Második programunk, még mindig a farsangi ünnepkör jegyében, a boszorkányok bűvkörében telt. Ellátogattunk a Boszorkánymúzeumba, ahol egy mókás Gyalog Galopp filmrészlettel indított kultúrtörténeti áttekintést követően, borzongató tárlatvezetésen vehettünk részt. Miután a Monthy Pitontól megtudhattuk, hogy aki boszorkány az fából van, de ha mégsem, akkor kacsa, mert hiszen fenn marad a vízen, végig vettük, hogy honnan származnak és miért alakultak ki azok a népi hiedelmek, amiket a boszorkányokhoz és általában a boszorkánysághoz társítunk. Megkülönböztettük a boszorkányt a vasorrú bábától, a lidérctől és az ördögtől, tisztázva a stílszerűen vérfertőző családi viszonyokat, ezt követően pedig igyekeztünk minél meghökkentőbb kérdésekkel bombázni a tárlatvezetést tartó hölgyet. Miután az alapokat letisztáztuk, átmehettünk a horrorfilmek elkárhozott szellemeinek gonosz kacaját hallató falépcsőn keresztül a kiállítás nagyobbik helyiségébe, ahol minden varázslatos dolgot megérinthettünk, megszólaltathattunk. Volt itt indiántotem és sámándob, antik köntösbe bújtatott poros kötetek a mágiáról, mívesen kovácsolt vaskereszt, amulettek, arannyal futtatott valódi állatgerinc, na és persze az alkimisták kedvence az életelixírt tartalmazó bölcsek köve, mellette pedig a fiolába zárt illékony aranypor. A terem házigazdája, egy örök álmát alvó vén boszorka, aki rozoga hintaszékében gubbasztva, kiguvadó szemmel, egykedvűen ijesztgette az arra járókat. Nem szerette a vendégeket, úgyhogy nem is zargattuk sokáig, elkotródtunk, mielőtt még kedve támadt volna elátkozni minket. Valószínűleg nem voltunk elég gyorsak, mert visszafelé jövet olyan sokáig kellett a buszra várni az esőben, hogy kénytelenek voltunk gonosz delejt sejteni a dolog mögött…

A hónap utolsó programja egy hangulatos teadélután volt, amit az irodalomnak szenteltünk. Az esemény nálam került megrendezésre, abból a praktikus apropóból, hogy nekem valóban van itthon egy irodalmi teasarkom, amit most végre nagyobb társasággal is volt alkalmam felavatni.  Édeskés ír krémlikőr és savanykás epres-meggyes teát ittunk, hozzá fahéjas kekszet majszoltunk, közben pedig mindenki elmesélte, hogy milyen versek, mesék gyakoroltak rá nagy hatást, majd ezeket meg is hallgattuk együtt. Jobbára Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós remekeiből válogattunk, utóbbitól aztán egy igazi relikvia is előkerült, büszkén mutattam a gyűjteményem egyik ékes darabját a társaságnak, egy faximile (vagyis az eredeti kézirattal tökéletesen azonos) kiadást a Bori noteszből, ami a költő utolsó verseit tartalmazza. Ezt követően még sokáig beszélgettünk legismertebb poétáink életéről és arról, hogy vajon mi motiválta ezeket a csodálatos műalkotásokat, már hét óra is elmúlt, mire felocsúdtunk.

Susovich Erika

Februári beszélgetés Kispesten

Megtartottuk a februári klubnapunkat, melyre vendéget is hívtunk. Dézsi Katalin a Louis Braille Támogató Szolgálat vezetője látogatott el hozzánk. Katika beszélt a Támogató Szolgálat működéséről, és sok hasznos információval szolgált arról, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani a látássérülteknek. Megtudtuk azt is, milyen feltételek szükségesek, hogy a szolgáltatásokat igénybe tudjuk venni. Nagy érdeklődéssel hallgattuk, és kérdéseinkre is szívesen válaszolt.

Február a farsang jegyében telt. Beszélgettünk a farsang történetéről, és arról, hogyan ünnepelnek az olaszok, spanyolok, franciák, és a németek. A világ leglátványosabb és talán legfergetegesebb karneválja a riói sem maradt ki. Elábrándoztunk, milyen jó lenne elvegyülni a karneváli forgatagban… Mivel Rió “kicsit” messze van, felvetődött egy Lámpás farsang megrendezésének lehetősége melyen az összes Lámpás klub részt venne. Megbeszéljük majd a többiekkel, hátha jó ötletnek tartják.

Sajnos az influenzajárvány miatt sokan beteget jelentettek, ezért nem volt teljes a létszám. Ennek ellenére nagyon jó, szinte családias hangulat alakult ki. Mindenki mindenkivel tudott beszélgetni, ismerkedni. Vidám társalgás folyt, és mire a finom sütiket elmajszoltuk már szedelőzködni kellett.

Várjuk márciusi klubnapunkat, és reméljük az is ilyen kellemes hangulatban telik!

Bernáth Zsu

Példaértékű döntések Kispesten és Rákosmentén

Rákosmente képviselői 1 millió forinttal, Kispest képviselői pedig 500 ezer forinttal járulnak hozzá ahhoz, hogy a több éve működő “Közösség Lámpásai”  mentori hálózat munkája folytatódhasson, valamint még jobban kiteljesedhessen.

A támogatásoknak köszönhetően valóra válhat olyan speciális képzések elindítása, melyek eredményeként a látássérültek társadalmi integrációja minőségileg teljesen újszerű segítséget kaphat. Ennek keretében például személyiségfejlesztő foglalkozások lesznek vagy segítséget kaphatnak a felnőtt korban látásukat vesztett személyek és a családtagjaik. Az ilyen képzések azért fontosak, mert az érintettek személyre szabott támogatást kaphatnak a mindennapi életükhöz úgy, hogy ezért nem kell fizetniük, így mindenkinek lehetősége nyílik a részvételre.

Forrás: www.eleszto.blog.hu

Fodor Ágnes, az Egyesület elnöke elmondta, hogy a külön költségvetési soron juttatott közvetlen támogatások a „Közösség Lámpásai” mentori hálózat részére komoly elismerést jelentenek. Ő maga hónapok óta keresi fel a polgármesteri hivatalokat, hogy a folyamatban lévő közösségszervező és szemléletformáló munkát és az ez évi terveket bemutassa, kérve azok helyi támogatását. Több kerület is mostanában hozza meg a döntését, melyekkel kapcsolatban azt a reményét fogalmazta meg, hogy a kispesti és a rákosmentei döntéshozókhoz hasonlóan ők is fontosnak tartják majd a kerületükben élő látássérültek életminőségének javítását célzó tevékenységünket.