Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ill. ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és más programok lebonyolításában ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
A Kreatív Hobby Alkotóműhely a rákosmenti klubon
Sok szeretettel hívunk következő klubnapunkra, melyet 2018 augusztus 7-én, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk ismét a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.)
Klubnapunkra meghívtuk Czifra Erikát, aki itt a kerületünkben a Dominika Kreatív Hobby és Alkotóműhely vezetője, és aki már tavaly decemberben felajánlást tett a nekünk, hogy szívesen tartana kézműves foglalkozást a klubban. Most ennek jött el az ideje, mert Erika ősztől tematikus foglalkozásokat tart iskolásoknak, így most tud hozzánk jönni. Így már jó előre felkészülünk a karácsonyra, és elkészítjük az egyszerű, de nagyszerű kis kopogtató díszeket, amiket haza is lehet vinni, és fel is lehet ajánlani a Lámpások karácsonyi vásárára. Az érte kapott adományok klubunk anyagi helyzetét javítják. A fennmaradó időt beszélgetéssel, eszegetéssel töltjük ki, nem feledkezve meg a név,- és születésnaposainkról sem.
Részvételi szándékotokat mindenképpen jelezzétek!
E-mail címünk: lampas.rakosmente@gmail.com
Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468,
Acsay Péter: 06 70 248 59 53
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ill. ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és más programok lebonyolításában ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
A kép forrása: http://17.kerulet.ittlakunk.hu
Emlékezetes agárdi kiránduláson a Kispesti Lámpás klub
Július 25-én autóbuszos kirándulást szerveztünk Agárdra.
Utunk első állomása a Gárdonyi Géza Emlékház volt. Gárdonyi Géza, az egri csillagok írója, eredeti nevén Ziegler Géza 1863.augusztus.3-án született ebben az épületben. A szülőhelyének tiszteletére vette fel a Gárdonyi nevet. Mivel sokan jelentkeztek a kirándulásra, két csoportban vettünk részt a tárlatvezetésen. Igazán tartalmas, színes előadást hallottunk Gárdonyi életéről. Most a kevésbé ismert dolgokat emelném ki.
Gárdonyi Géza polihisztor volt. Megszámlálhatatlan művet írt, regényeket, novellákat, színdarabokat, meséket és verseket. Humoristának is nevezhetjük, hiszen nem csak komoly dolgokat vetett papírra: ilyen mulatságos írása például a Göre Gábor bíró úr könyve is. Az én falum című novelláskötetéről azt tartják, a magyar falu egyik legszebb bemutatása.
Ugyanakkor történész is volt. Minden történelmi témájú könyvét alapos kutatómunka előzte meg, elutazott a helyszínekre, bejárta a levéltárakat, mindent összegyűjtött. Az Egri csillagokat hiteles történelmi forrásként használhatjuk. Régésznek is kiváló volt: A Margit-szigeti kolostor feltárásánál is részt vett az ásatáson. A Margit-legendáról szól az Isten rabjai című regénye.
Az állat- és növényvilág is nagyon érdekelte: egri otthonában egy komplett botanikus kertet rendezett be. Külföldi útjairól és híres emberek sírjairól vagy a segesvári csatatérről és Jókai svábhegyi villájából is növényeket hozott haza. Ezeket elültette, gondozta, ahogy a gyümölcsfáit és a szőlőjét is.
Zoológiával is foglalkozott, és felfedezett egy állatfajt, a hatszemű bikapókot, amely az egri pincékben él. Gárdonyiról az sem köztudott, hogy több hangszeren játszott. Tanult hegedülni és orgonálni, de művészi szinten játszott pianínón és cimbalmon is.
Szegeden megismerkedett Dankó Pistával, a híres cigányprímással, akivel barátságot kötött: 59 nótájának ő a szövegírója. De nem csak szöveget, zenét is szerzett. A leghíresebb a „Fel nagy örömre” kezdetű egyházi ének, amit karácsonykor szoktak énekelni a templomokban.
Gárdonyi Géza festő is volt. Itt, a gárdonyi szülőházban is van egy Gárdonyi-festmény. Gyakorlatilag mindent festett: csendéletet, portrét, tájképet, még a családját is megörökítette. Néhány regényét maga próbálta meg illusztrálni, szeretett rajzolni is
A polihisztor sokat foglalkozott a különféle vallásokkal, a katolicizmus mellett a buddhizmussal, a spiritizmussal, kicsit az okkultizmussal is.
Gárdonyi Géza magának való, befelé forduló ember volt, akit nem véletlenül egri remeteként is emlegetnek. Az egri házában a dolgozószobát a mennyezetbe vágott ablak világította meg, a tornác felőli ablaktáblákat szorosan zárva tartotta, hogy ne zavarják a külső zajok: legnagyobb regényeit ott írta. Imádott pipázni, gyűjteményét ugyancsak a házban őrizte. A fentiek után talán nem meglepő, hogy kitalált magának egy bonyolult titkos-írást is.
Komolyan hipochonder volt, sokszor évekig nem dolgozott, mert fájt a feje, orvosról orvosra járt, míg kiderült, hogy csupán az olvasószemüvege nem jó, ettől fájt a feje.
1922 októberében befeküdt az ágyába, és nem kelt fel többé. Az orvosok semmilyen betegséget nem találtak nála, fia szerint egyszerűen csak meg akart halni. Október 30-án hunyt el.
Az előadás után megnéztük az emlékház termeiben kiállított tárgyakat. Az elsőben az író életét mutatták be: Eredeti dokumentumokat láthattunk a tárlókban, a vitrinben a saját személyes tárgyait, a falakon életével kapcsolatos reprint dokumentumokat. A másodikban egy konyhát láttunk: korabeli használati eszközöket és a csikó tűzhelyet. Találkozhattunk csöcsös-kancsóval, tarkedli sütővel, fazekas használati tárgyakkal. A harmadik teremben a munkásságával kapcsolatos dokumentumokat állították ki. A rajzait is láthattuk itt, az Egri csillagok c. regény első oldalát saját kézírásával, ill. az Isten rabjai c. regényéhez Gárdonyi helyszínrajzát, rajzait. A negyedik teremben az Egri vár makettjét néztük meg.
Ebédidő lévén a Kék-tó pizzériába tértünk be, majd az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő kültéri termál medencéiben, és fedett gyógymedencéiben pihentük ki a nap fáradalmait.
Agárdi kirándulásunk nem jöhetett volna létre a XIX. kerületi önkormányzat segítsége nélkül. Kispest Önkormányzata 45 fős buszt bocsátott rendelkezésünkre, így tette lehetővé számunkra, hogy részt vehessünk ezen a tartalmas, és élményekkel teli kiránduláson. KÖSZÖNET ÉRTE!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Ismerkedés a siketvakok mindennapjaival
Júliusi klubunkat ezúttal a Rákosligeti Katolikus Közösségi Házban tartottuk a XV. utcában Rózsahegyi Péter képviselőnk jóvoltából, mert a megszokott helyünkön nyári szünetet tartanak. Erre az alkalomra ferencvárosi lámpás kolléganőnket hívtuk meg, aki a siketvakok mindennapjaival ismertetett meg minket. Lenkai Viki ugyanis a Siketvakok Egyesületében elnökségi tag is egyben.
Megtudtuk tőle, hogy egyesületük 1994-ben alakult, és először siketvak gyerekekkel kezdett foglalkozni. Egy idő után kiterjesztették a munkájukat a felnőttekre is. Szóba került az is, hogy a siketvakok botja piros-fehér csíkos, és még nem annyira ismert.
Ezután két izgalmas játékra került sor: először „siketvak activity-t” játszottunk, vagyis a kezek játékával, hang nélkül próbáltunk elmutogatni egymásnak egy-egy szót. Ezt követte a rajzposta: a kezdő játékos egy egyszerű jelet rajzolt a 2. játékos hátára, amit az tovább rajzolt az előtte állóéra. Addig folytattuk a sort, ameddig tartottak a résztvevők. A végén nagy mulatság közepette összehasonlítottuk a kezdő és a végső rajzot.
Miután a játék véget ért, fölköszöntöttük név- és születésnaposainkat. Köszönjük Rákosmente Önkormányzatának, hogy lehetővé teszi klubunk megtartását.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
Az Állatorvosi Múzeumban jártunk
Lehetőségünk nyílt az Állatorvostudományi Egyetemen egy vezetett tárlat megtekintésére!
Nagyon örültünk , hogy ott lehettünk hiszen rengeteg információval lettünk gazdagabbak az egyetem történetével kapcsolatosan és ezentúl is számos ehhez kapcsolódó témákban is!
A muzeológus Váradi Adrienn nagyon aktív volt és lelkesen, beszélt az egyetem múltjáról, jelenéről, és jövőbeli terveikről nagyon magával ragadóan beszélt szerettük!
Samu Attila, Popele Róbert
közösségi civilszervezők
Találkozás az égbolt királynőjével
Még tavaly történt, hogy az újpesti Lámpások szervezésében mi, Rákosmente Lámpásai, meglátogattuk a Ferihegyi Repülőtér Aeroparkját. Ebből merítettünk ihletet, és elhatároztuk, hogy mi is megvalósítjuk ezt tagjainknak.
Erre az élményre július 17-én került sor. Népes társaságunk számára egy különbusz állt rendelkezésre, amellyel a reptérnek szinte minden zegét-zugát bejártuk. Olyan helyekre is eljuthattunk, amelyekre még a repülőtér dolgozói sem léphetnek be. Átestünk a szigorú biztonsági ellenőrzésen is, bár összegyűlt egy cipős doboznyi szúró-vágó eszköz, bicska, tölténynek látszó játéktárgy – két kiskamasz résztvevőnk jóvoltából, – amelyeket a beléptető portán hagytunk megőrzésre.
Idegenvezetőnk Kránitz Balázs, – akiről kiderült, hogy a Rádióban műsort is vezet, – annyi érdekességet, tudnivalót, kulisszatitkot osztott meg velünk, hogy alig győztük kapkodni a fejünket! Balázs körbeadott egy kis gép makettet is, hogy fogalmunk legyen arról, milyen egy repülőgép.
A buszból tanúi lehettünk a reptéri tűzoltóság oltási gyakorlatának is, melynek keretében egy kiszuperált réges-régi MALÉV gép mentését szimulálták. Mielőtt először kiszálltunk volna, láthatósági mellényeket öltöttünk magunkra, hogy jól szemmel követhetők legyünk a pilóták és biztonsági emberek számára.
Megálltunk a leszállópályánál, hogy fül -és szemtanúi legyünk annak, hogy húznak el felettünk a gépek mindössze 40 méterrel. Láthattunk, hallhattunk egy Jumbo Jet-et (Boeing 747), amelyet az égbolt királynőjének is neveznek, első sorban a kecses felépítése, méretei miatt. Bőrünkön tapasztaltuk meg a hangörvény hatását is az elhaladó gép után, amely frenetikus élményt okozott!
A buszból való újabb kiszállásunk alkalmával a különböző légitársaságok pilótái, – mielőtt rákanyarodtak volna a kifutópályára, – integettek csapatunknak. Ez felemelő érzés volt, igazán vendégnek érezhettük magunkat! Talán a holland király is közöttük volt, aki „másodállásban” pilótaként dolgozik a KLM repülőtársaságnál.
Köszönjük Rákosmente Önkormányzatának, hogy lehetővé tette a program megvalósulását!
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
Hallásvizsgálat a kőbányai klubnapon
A nyári szünet előtti klubnapunk vendégei a Widex hallókészülék márka képviseletétől voltak !
A hölgyek egy hordozható hallásvizsgáló készülék segítségével megmérte majd minden jelenlévő klubtagunk hallását, aztán általános információkról beszéltek nekünk!
Többek között a hallókészülékekről és a támogatásokról! Köszönjük!
Samu Attila és Popele Róbert
közösségi civilszervezők
Várak elfoglalása Dinnyésen
Két felől támadták az Újpesti lámpások a Dinnyési Várparkot, mivel a társaság egyik része vonattal, a másik fele pedig a VGYKE Támogató szolgálat buszával érkezett a helyszínre. Az idő is nekünk kedvezett a „támadásra”.
A várakat egy sétány övezi, mely a Nagy-Magyarország formáját alkotja. A sétány érdekessége, hogy a várak eredeti helyükön találhatóak meg, s járhatók körbe. A felépített csodálatos, ember nagyságú várak lenyűgözték mind a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Szinte mindegyik várat elfoglalták, vagy lerombolták a rajtunk uralkodó török seregek. A sétányt emlékoszlopok övezik, melyek mindegyike 1-1 magyar királynak, kormányzónak, fejedelemnek állít emléket. A várak saját építési alapanyagaik alapján lettek felépítve.
A várpark megálmodója és megvalósítója Alekszi Zoltán, aki hosszú kutató munka után hozta létre ezt a csodát minden korosztály számára. A gyerekek jókat bújócskáztak, szaladgáltak a várak között. Ezt a fantasztikus történelmi kalandozást egy finom ebéddel zártuk.
Ezt követően ismét kettészakadt a kis csapat, és elindultunk hazafelé.
Köszönetet mondunk Lukácsi Árpádnak a szállításért, a jó társaságáért, valamint minden tagunk és kísérőjük részvételéért.
Széles Attiláné/ Panka és Kulman Tiborné/ Era
közösségi civilszervezők
Feladni? Soha!
Klubnapunkat a Zuglói Civil Házban (Budapest Csertő park 12.) tartottuk. Vendégünk Fóris Norbert volt, akinek ez a két szó a mottója, és látássérültként sportol.
Norbi már gyerekkorában sem adta fel, és hat évesen ugyanúgy megtanult biciklizni, mint látó testvére. A sport lételeme volt és ez később sem változott, olyannyira nem, hogy jelentkezett a Testnevelési Egyetemre. Itt bár sok kihívás elé állt, de még sem adta fel kitűnő eredménnyel végzett mind az elméleti mind a gyakorlati tantárgyakból. Szeptembertől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatója lesz. Jelenleg is judózik és futó versenyeken is részt vesz.
Minden évben részt vesz a magyarországi El Camino (Szent Jakab zarándokút) Budapesttől Lébényig tartó zarándoklaton. Nyolc nap alatt teszik meg ezt a távolságot, ami nem könnyű feladat a kölünböző terepeken, még látóknak sem, de Norbi nem adja fel és mindig új kihívásokat keres, és lehetőségeihez képest teljesít. Míg Norbi zarándokol addig kutyusa Gyömbér a csepeli kiképző központban pihen ki magát, hogy újult erővel segíthesse szeretett gazdiját.
Klubnapunk második felében július hónap érdekességeiről beszélgettünk, mint például Semmelweis Ignácról az anyák megmentőjéről, akit életében nem ismertek el és nem ismerték el fertőtlenítési módszerét sem. Beszéltünk az aratási szokásokról is, hiszen ez a hónap a betakarítás ideje is.
Megemlékeztünk a „Nagymamák Világnapjáról” ez július 13-án van, és kevesen halottak róla.
Magyarország történelmében két fontos dátum is van júliusban, az egyik: 22-e a Nándorfehérvári csata győzelmének napja, aminek tiszteletére minden délben 12-kor megszólalnak a harangok, a másik: 31-e a Segesvári csata, ami sajnos vereséggel és sok magyar áldozattal ért véget, feltehetőleg Petőfi Sándor is itt vesztette életét.
A klubnap végén beszélgettünk a további kirándulási és program tervekről és felhívtam tagjaim figyelmét egyesületünk segédeszköz pályázatára is.
Kiss Márta
közösségi civilszervező
A Civil Rádió műsorajánlója
Ezen kívül Gábor zenész mivoltát is megismerhettük. A velük készített stúdióbeszélgetés itt hallgatható meg:
https://soundcloud.com/user-857189882/tucsok-es-lampasok
Ruzsa Viktor
Visegrádi városnézés és a Királyi Palota meglátogatása
Nagy várakozással tekintettünk a visegrádi kirándulás elé. A kezdeti esős idő, megérkezésünkre kiderült. Kellemes kiránduló időben néztük végig a Királyi Palotát. A tárlatvezető nagyon kedves és figyelmes volt és talán többet is megmutatott nekünk, mint a látóknak szokott.
Az első megálló a Herkules kút volt a Királyi vár udvarán, itt a tárlatvezető kicsit bepillantást nyújtott Mátyás király életébe. Végig sétáltunk a király konyháján, minden berendezést valamint nyulat, fácánokat, vaddisznót lehetett tapintani, ami akkoriban elkészítésre került a király asztalán.
Korhű ruhákra is rápillanthattunk és egy teljes vértezetet is végig lehetett tapogatni. Majd a nappali szoba, majd a hálószoba a fürdő dézsával következett. A helységek melegét gyönyörű, hatalmas cserépkályhák biztosították. Vak társaimnak lehetőségük nyílt mindezt megérinteni a király asztalával és székével együtt.
A tárlatvezetés végén a kerthelyiségbe vezettek minket, azután pedig a király kis kápolnájába sétálhattunk. Ezután következett az ebéd a Dunaparton levő étteremben. Üldögéltünk a Dunaparton, majd egy közeli játszótéren a társaság legnagyobb örömére hintázhattunk is. Gazdag élményekkel, vidám hangulatban tértünk haza.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Megismertük a bennünk élő játékos embert
Egy régebbi tervünk volt egy olyan alkalom megszervezése, amikor a kerületünkben működő Homo Ludens Egyesülettel közösen játszhatunk. Már régebb óta ismerjük egymást, mert nagyon sok kerületi rendezvényre ők is, mi is kitelepültünk és sokszor megcsodáltuk az ő játékaikat, ők meg azokat az eszközöket, melyeket mi vittünk ki ezekre a rendezvényekre. Nagy örömünkre, a közös játék a mostani klubnapunkon végre megvalósulhatott.
A közös játék előtt egy rövid beszélgetésben vettünk részt a játékról. Megtudtuk ebben, hogy a játék valószínűleg minden élőlény ösztönös viselkedésének a része. Az ember esetében megvan az a kettős jellege, hogy egyszerre tanít meg szabályokhoz igazodni, e mellett pedig lehetőséget ad legális keretek között kilépni a mindennapokból. Ezt a kettős funkciót minden életkorban képes ellátni a játék és éppen ez az, amiért érdemes megfigyelni magunkat a játék közben. Ezzel a felvezetéssel ültünk le játszani, igyekezve nem elfelejteni, hogy alkalmat kapunk saját magunk alaposabb megfigyelésére is.
Ezt követően több játékot is megnéztünk, melyeket a Homo Ludens általában meg szokott mutatni a kitelepülésein. Érdekes volt szembesülnünk azzal, hogy amint a játékokat a kezünkbe vettük, kételyek nélkül elkezdtük az eszközöket a rájuk ruházott szereppel azonosítani. Például az egyik eszközről azonnal elhittük, hogy gurulós lepke, holott mondhattuk volna azt is, hogy sok festett fadarab egy guruló hordozóra szerelve, de egyikünk sem próbálta ekként értelmezni. Ugyanígy a szépen festett göröngyös lemezt is autópályaként azonosítottuk, holott a lemezdarabra nem fért volna rá egyetlen igazi autó sem. Ezek az automatikus azonosítások valójában annak a bizonyítékai, hogy él bennünk egy játékos ember, aki szeret és akar is játszani.
Ezután kipróbáltunk egy bonyolult társasjátékot, melynek kínai sakk a neve. A közös játékunknak az adott egy különös izgalmat, hogy minden korosztályból volt játékos, óvodástól a nyugdíjasig. A játékmesterünk elmagyarázta a szabályokat, majd időnként megálltunk és rámutatott pár érdekességre az egy-egy játékos által alkalmazott stratégiára vonatkozóan.
Az egyik ilyen érdekesség az volt, hogy mit tud felülírni a játék és mit nem. Például az óvodás klubtagunk önálló játékosként a győzelemre törekedett és a játéktáblán a saját édesanyja is egyike volt azoknak, akiket szeretett volna legyőzni. Ennek ellenére, mégis az édesanyjától kért taktikai tanácsokat, vagyis egy meglepő formáját láthattuk a határtalan bizalomnak. Egy másik meglepő felfedezés volt, hogy többeknél mennyire érzelmi alapú a taktikai döntéshozatal a játék során. Többen ugyanis a mások által kinyilvánított vélemény alapján hoztak döntéseket, nem pedig a táblán látható pillanatnyi helyzet alapján. Így az, aki azt kommunikálta magáról, hogy vesztésre áll, észrevétlenül tudott jobb pozíciókhoz jutni, szemben azzal, aki kifejezte, hogy győzni szeretne és ennek a lehetőségét kereste a táblán. Ezek a felvett vesztes és győztes szerepek nagyrészt befolyásolták a többi játékos döntéseit és így értékeltek valakit veszélyes ellenfélnek vagy veszélytelennek. Mindez teljesen leválasztódott attól, hogy mi volt a táblán a valódi állás.
Más játékokkal való ismerkedésünk során elhangzott az is, hogy a játék átszövi az életünket, csak időről-időre komolyabb helyzetekben találkozva nem ismerjük fel, hogy minden társadalmilag elfogadott rituálé is egyben egy játék. Például a kórházban egy fehér köpenyben járó, nyakában sztetoszkópot lógató embert orvosként azonosítunk, a bíróságon belül talárban járkáló embert pedig jogászként. Annyira nem kételkedünk ezekben, hogy Budapesten belül egy narancssárga ruhás, kukásautó közelében sétáló emberről, soha nem hisszük azt, hogy a hulladékot lopja, hanem szemétszállítóként tekintünk rá. Ugyanilyen azonosítást végeztünk el a játék közben, amelyek az előbbiekben is említésre kerültek.
Nagyon sok más dolgot is hallottunk a játék személyes és kollektív előnyeiről, ami sokak kedvét meghozta ahhoz, hogy egy későbbi időpontban majd még időt szánjunk közös játékokra és ismét alkalmat kapjunk megfigyelni és megismerni a bennünk élő játékos embert.
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Mi történt a júliusi klubnapon, Újpesten?
Semmelweis Ignácra, Móricz Zsigmondra, és Csontváry Kosztka Tivadarra emlékeztünk. Az anyák megmentőjéről, az író műveiről olvastunk fel. A festő egy képéről Panka narrációt írt, melyet szeretettel fogadtak tagjaink.
A jeles napok megvitatása után, a közelgő kirándulás részleteit beszéltük meg. Ismertettük, hogy mi várható a kiránduláson. Megkérdeztük a hölgyeket, hogy milyen helyekre szeretnének még eljutni velünk? Sok tippet kaptunk, amelyekből majd a jövőben velük együtt választunk.
Minden alkalommal lehetőséget adunk tagjainknak, hogy egymással is szabadon beszélgessenek, illetve velünk is. Lehetőségük van arra is, hogy Era segítségével, nyomtatványokat töltsenek ki ügyintézéseikhez.
Mindenkinek kellemes nyári időtöltést kívántunk, és elköszöntünk egymástól.
Kulmanné Era és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők
