Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Felfedeztük a füleki várat

Az ez évre tervezett, várakat felkereső sorozatunknak az utolsó állomásán voltunk, Füleken. Azokon a klubnapokon melyeken a családtörténettel foglalkoztunk, sokszor példaként idéztük ezt a várat is. Annak az egyik példájaként volt felidézve, hogy egy nemesi családnak sok látható, kézzel is megfogható emléke van, köztük egy jelentősebb épület is. Mivel sokat beszéltünk a füleki várról, ezért mindenképpen szerettük volna megismerni testközelből is.

Fülek egyébként nem volt ismeretlen a számunkra, mert egy nagyon régi klubnapon már az egyik vendégünk beszélt a városról. Úgy emlegette, mint a magyar és a szlovák nyelv közötti határvonalat. Arról beszélt nekünk, hogy véleménye szerint Fülek az a hely, ahol az emberek beszélik és használják a magyar nyelvet, a szlovák nyelvhasználat pedig erősen vissza van szorulva annak ellenére, hogy minden kiírás szlovákul is létezik. A megérkezésünk és ottlétünk alatt ennek számos példáját felfedeztük, így valóban nem volt szükségünk tolmácsolásra.

Maga a vár egy kialudt vulkáni kúpra lett felépítve. A nagyobb része romokban áll, így inkább egy várromra emlékeztet messziről a képe. Az épület azonban még így is a település fölé emelkedik és meghökkentően hatalmas. A helyszínre érve megtudtuk, hogy többször töltötte be az erőd funkcióját, ezért mindent, amit egy klasszikus vártól remélünk, azt itt megkaphatjuk.

A bejárást ez esetben is részekre osztottuk, hogy a legjobban tudjuk kihasználni az időt. Megtekintettük a kerítésen kívüli részeket, a vártornyot és a nagyobb helyet foglaló romos területet.

A kerítésen kívüli részeken kevés látnivaló volt, de a cél az volt, hogy érzékeljük hol voltak eredetileg a vár határai. Nem meglepő módon az épületet nem a tényleges határainál védték, hanem jóval előtte. Így, ha az ostromlók ezeken a külső vonalakon át is jutottak volna, még messze lettek volna a vár bevételétől. Érdekesség, hogy a vár bevétele nem is ostrommal sikerült, hanem a várvédők lerészegedése miatt az egyik ellenséges rab megszökött és egy nem őrzött ablakon át bejutottak a törökök, így nem volt szükség hagyományos ostromra.

A vár tornya azért érdekes, mert teljesen helyre van állítva és bőven az ember megjelenése előtti időktől mutatja be a térség történetét a török utáni időkig. Ezeket a történelmi korszakokat szintenként rendezték be, így egy nagyon izgalmas időutazáson vehettünk részt. Számunkra nagyon érdekes volt a klubon történt beszélgetések miatt az is, hogy milyen emlékek maradtak meg az egykori nemesi családtól, így a tárlatvezető talán olyan érdeklődést tapasztalhatott meg a részünkről, amelyben valószínűleg még nem sokszor volt része. A legfelső szinten egy kis bemutatót is kaphattunk a török időkben használt fegyverekből, mely sokaknak nagyon tetszett.

Maga a romterület bejárása nem volt egyszerű, mivel a hatalmas és romos lépcsők nem mindig voltak megfelelőek azoknak, akiknek nem ép a látásuk. A főbb helyekre azonban így is eljutottunk. Akik rendszeresen velünk tartanak ezekre a kirándulásokra, már megszokták, hogy megkeressük a vízellátást biztosító kutat, azt a bejáratot, ahol nagyobb szekerek is be tudtak hajtani, valamint az érdekesebb őrhelyeket, melyek a vár védelmében kulcsszerepet játszottak.

Fülekről Budapestre tartva megálltunk Ipolytarnócon is, ahol az ősparkot kerestük fel. Ezen a területen zajlik egy kísérlet, mely az eredetileg őshonos fákat próbálja helyreállítani. Bár a területre nem lehetett bemenni, elgyalogolhattunk mellette, ennek köszönhetően pedig képet kaphattunk az egykor őshonos növényi élővilágról.

A tanösvény azért is volt nagyon érdekes, mert valamikor régen a terület egy tengerpart volt, ahol ma már a környéken ismeretlen állatok éltek együtt. A fogaik, lábnyomaik meg is maradtak, ezeket meg is foghattuk, köztük a cápák fogait is. Számos érdekes információt hallhattunk az ember előtti múlt kutatásának a módszertanáról.

A tanösvénynek a másik látványossága egy hatalmas fa, mely az egykori folyóra merőlegesen dőlt ki, majd megkövesedett,  ezért sokáig hídként használták. Ennek a hatalmas fának a maradványai láthatóak ma is, különböző módokon védelmezve a látogatók elől, de megtapinthattuk egyes részeit. Nagyon sok ilyen jellegű emlék maradt meg napjainkig, mert egy közeli vulkán kitörése konzerválta az akkori élővilágot, így a területet a “magyar pompei” néven is emlegetik.

Nagyon örültünk annak a kedves fogadtatásnak, melyben mindkét helyen részesültünk és ezért ismét szeretnénk köszönetet mondani! Ha valakinek van kedve ilyen élményekhez, akkor sok szeretettel várjuk a hasonló kirándulásainkon az év még előttünk álló részében!

Neumann Károly
közösségi civilszervező

Sárváron jártunk

A különböző programok között válogatva kaptunk egy lehetőséget arra, hogy másokkal közösen elutazhassunk Sárvárra. Amikor a programra igent mondtuk, még nem is sejtettük, hogy mennyire kellemes élményekben lesz majd részünk.

A hosszas utazás során először Kám mellet álltunk meg, a Jeli Arborétumnál. Ha pedig már ott voltunk, akkor be is mentünk egy 2,5 órás sétára. Éppen virágoztak a rododendronok, így mind a látvány, mind az illat nagyon kellemes ajándék volt a számunkra. Nagy örömünkre az arborétum látássérülteknek is akadálymentesítve lett, így mindent megfoghattunk, mindennel megismerkedhettünk úgy, ahogy nekünk a legjobb volt. Ha valakinek megjött a kedve, akkor a kijáratnál vihetett is haza cserepes palántákat.

A pihentető séta után folytattuk az utunkat Sárvárra, de közben megálltunk a somlói borvidéken, ahol gyors pincelátogatásban lehetett részünk. Megtudtuk, hogy Magyarország legkisebb területű borvidékén vagyunk, mely tulajdonképpen egy kisebb hegynyi területet fed le. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a szőlészetről és a borászatról, ami meghozta a kedvünket egy hosszabb időtartalmú ilyesféle programhoz.

Végül megérkeztünk Sárvárra, ahol egyenesen a Várba mentünk. A vár a Kanizsay és a Nádasdy családok tulajdonában állt, majd az utolsó nemesi lakója a bajor királyi család volt. Utóbbiak a második világháború végéig laktak a kastélyban. Az épületen belül két kiállítást tekinthettünk meg. Az egyik maga az épület történetének a bemutatása, a másik pedig a huszárokat bemutató gyűjtemény.

A huszárkiállítástól nem vártunk sokat, mégis nagyon értékes tudással lettünk gazdagabbak. Megtudhattuk, hogy eleinte a kifejezés egy negatív, megbélyegző címkeként volt használatos. Megismerhettük a huszárok katonai egységként való alkalmazásának a történetét, mely történetben sok meglepő dolgot is hallottunk.

Az épületet és korábbi lakóit bemutató tárlat egy bűvös szekrénnyel kezdődött, melyben titkos fiókokat kellett megtalálni. Több ilyen szekrényt is használtak a korábbi évszázadokban, hogy például a szerelmes leveleket vagy féltett ékszereket el tudják rejteni. Van olyan bűvös szekrény is kiállítva, melyen a mai napig is keresik a titkos rekeszeket. Ezt követően különböző szalonokon haladtunk keresztül, ahol annak idején nagyon fontos kérdések dőltek el. Ezen termek egyikében találkozhattunk az első magyar nyelvű nyomtatott Újszövetséggel is.

A klubunk számára különösen érdekesek voltak a nemesi családok máig megmaradt ereklyéi. Korábban beszéltünk róla, hogy a nemesi családoknak volt legalább egy nagyobb épülete, mely a családi központ szerepét töltötte be. Számos festménynek, díszes ruhának és sokféle érékes tárgynak voltak az ilyen épületek az otthonai.  Sárvár esetében olyannyira így van ez ma is, hogy sokmilliós értékben adnak át tárgyakat az egykori birtokos családok a Vármúzeumnak teljesen ingyen, mert úgy érzik, hogy a családi kincseknek ott van a méltó helye. Például az egyik XVIII. században készített festményen látható volt egy óra. Amikor a család megtalálta a saját gyűjteményében a nagyon értékes 300 éves órát, azonnal becsomagolták és postára adták.

Külön meglepetés volt, hogy megismerhettük a bajor királyi család történetét és a sárvári életüket. Izgalmas történeteket hallgattunk a máig zajló kincskeresésről, mert a szovjetek elől menekülő család nagyon sok értékét egyszerűen csak elfalazta a háború utáni időkre. Amikor azt gondoltuk, hogy a tárlat végére értünk és már nem érhet minket több meglepetés, akkor egy ókortól a jelenig tartó parfümhasználat történetét bemutató kiállítási anyagban mélyedhettünk el. Megismerhettünk a női és a férfi szokások közötti különbségeket és az ezekhez tartozó tárgyakat.

Mindent összefoglalva elmondható, hogy meglepetésekben és kellemes élményekben gazdag kirándulásban volt részünk. Reméljük legközelebb többen jönnek majd velünk!

Neumann Károly
közösségi civilszervező