Klubnap a segédeszközök és az audionarráció jegyében

A márciusi klubunkra meghívtuk a Láthatár bolt munkatársát a Rákoshegyi Közösségi Házba, hogy ismertesse a legújabb akciókat. Katona Zsuzsa felhívta figyelmünket a már hagyományosnak tekinthető gyógycipő készíttetésének lehetőségére is.

A rákosmenti klubtagok hallgatják az előadást egy nagyon gazdagon terített asztal mellett

Ezt követően másik vendégünk Petneházy Emőke kapott szót, aki az AKKU Egyesület audionarrátora, és egyben rákosmenti lakos. Megtudhattuk, hogy a színházi előadások narrációs programja szerint a vendégek először kulisszabejáráson vehetnek részt, ahol megismerkedhetnek a szereplőkkel, a színpaddal, és a díszletekkel. Ezután kiosztják az Iphone-okat, amelyekhez egy-egy fülhallgatót csatlakoztatnak, amelyen keresztül élvezhető az előadás. Megtudtuk azt is, hogy már számos filmet akadálymentesítettek, és még sokat terveznek. Főleg magyar filmekben gondolkodnak, mert a külföldi filmek narrálása anyagi nehézségekbe ütközik.

Petneházy Emőke előadást tart a rákosmenti klubtagoknak

Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy közeledik a nőnap. Hölgytagjainkat egy-egy szál virággal köszöntöttük, Péter pedig Kéri János Nőnapi köszöntő című versével kedveskedett. Megemlékeztünk a közelgő Húsvétról is, Pétertől hallhattak az angol és német népi szokásokról, hagyományokról.

Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervezők

Klubnap a bevásárlásról

A meghívott vendégünk betegsége miatt, szinte az utolsó percekben kellett a meghirdetett téma helyett egy másikat találni. Ez nem volt nehéz, mivel mindig könnyen találunk magunknak olyan témát, amiről órákat csacsoghatunk. Az egyik tagunk a klubdélután előtt vásárolt a lányával, és a vásárlásuk nehézségeit, élményeit osztotta meg velünk, melyből kialakult egy nagyon izgalmas spontán beszélgetés a vásárlásról.

A klubnap első érkezői beszélgetnek egymással

Egy érdekes jelenséget azonosítottunk. Egy vak ember esetében mindenki érti, milyen okból kér segítséget, de ő maga nem látja, kihez érdemes menni segítségért. Egy gyengénlátó viszont látja, de nem értik, miért is kell neki a segítség. Ezért más-más praktikákra van szükség, de hamar el is indult az ötletbörze, mely során nagyon sok hasznosítható tipp és gondolat cserélt gazdát.

Szóba került az interneten való rendelés és kiszállítás, amit napjainkban egyre több áruházlánc új szolgáltatásként tüntet fel, mely a látássérültek körében is elég nagy népszerűségnek örvend, legalábbis azoknál, akik nem szeretik a mindennapos vásárlást. Előnye, hogy  nagyban megkönnyíti a vásárlást, mert nem kell boltban segítséget kérni, és a hazaszállítás is kényelmesebb.

Így végül nem maradtunk téma nélkül, és egy nagyon kellemes klubdélutánt tudhattunk magunk mögött. Megemlítettük a klubnapon, de itt is jelezzük, hogy a klubnapok innentől kezdve mindig délután lesznek, így reméljük, mindenki számára kényelmesebb lesz. Sok szeretettel várunk mindenkit legközelebb is!

Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők

Állásajánlat

Elvárások:

Munkaidő: napi 4 óra, heti 20 óra.

Bérezés: a minimálbér 4 órás időarányos része.

Önéletrajzokat a lampas.vezeto@gmail.com e-mail címre várjuk.

Érdeklődni telefonon a 06/70-984-11-08-as telefonon lehet Mészáros Ágnesnél.

Mészáros Ágnes

A képen egy hölgy látható, amint egy asztalnál ül, papírral a kezében és a laptopján dolgozik

A kép forrása: https://www.kiplinger.com/

Kihelyezett funkcionális látásvizsgálat

Márciusban két napon át „kihelyezett” funkcionális látásvizsgálatot rendeztünk a rákosmenti látássérült tagjaink számára a Rákoshegyi Közösségi Házban. A látásvizsgálat mindkét napon reggel 9-től délután 4-ig zajlott, és tagjaink közül hatan vették igénybe.

A látásvizsgálat egyik jelenete, ahol a kiértékelés zajlik

Mindenkire kiemelt figyelem irányult, a jelentkezőket 2 órás időközökkel hívtuk be a vizsgálatra. Az alapos, mindenre kiterjedő felmérés alapján mindenki sokkal inkább tisztába került saját maga látásteljesítményével (látásélesség, kontrasztlátás, látótér, színlátás és hasonlók) kapcsolatban. Résztvevőink hasznos tanácsokat kaptak az életvitelük minőségének javítására. Volt, aki jelentkezett fehér botos közlekedés tanulására, más az okostelefonok használatát sajátítja majd el. Minden érdeklődő írásos összefoglaló anyagot kap postán keresztül a felmérés eredményéről.

A funkcionális látásvizsgálat egy pillanata, ahol a vizsgálatot végzők a látássérült személytől kérdeznek

Tagjaink nagyon hasznosnak, korrektnek találták a vizsgálatot, és szeretettel ajánlják sorstársaik számára. Legfőképpen azért, mivel ez a felmérés a „beugró” a Szemléletmód Rehabilitációs Központ további szolgáltatásainak igénybe vételéhez. Mikola Gyöngyvér és Jordanits Szilvia messzemenően kitettek magukért szakmailag, és külön köszönjük, hogy a város másik feléről kitelepültek hozzánk segítséget nyújtani! Köszönetet mondunk a Rákoshegyi Közösségi Háznak is, akik díjmentesen biztosították a helyszínt két teljes napra, és hozzátették a kedvességüket, emberségüket is!

Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervezők

Klubnap Kőbányán

Vendégünk volt Farkas Darinka, a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola, valamint Tanai Csaba, a VGYKE munkatársa, illetve a tizedik kerületi rendőrkapitányság nyomozója, Kós Judit őrnagy! A program nagyon jó hangulatban zajlott, a klubtagjainkat magával ragadta mind a két előadás!

A tagok egy hosszú asztal körül ülve hallgatják az előadást

Farkas Darinka a vezető kutyák kiképzésének menetéről beszélt, elmondta, milyen követelményeknek kell megfelelniük a vezető kutyáknak! Arról is beszélt, hogy folyik az interaktív kiképzés, mikor az új kutyák át estek az orvosi szűrésen, vagyis megfeleltek a követelményeknek!

Tanai Csaba kollegám arról beszélt, hogy milyen biztonságérzetet ad az embernek a vezető kutyával való közlekedés. Mennyire kinyílik és pozitív irányba változik az életminőség. Szerencsére ezt én magam is tapasztalom, mivel magam is elkezdtem vezető kutyával közlekedni!

A kőbányai klubon a tagok beszélgetnek egymással egy asztal köré ülve

Kós Judit őrnagy az úgynevezett trükkös rablások elkövetési módját mutatta be a tagoknak hanganyag formájában. Azért, hogy könnyen felismerhesse mindenki, milyen rafinált módokon próbálnak bejutni a gyanútlan emberek otthonába, hogy megfosszák őket értékeiktől, pénzüktől!

Samu Attila
közösségi civilszervező

Békásmegyerre látogat a Szemléletmód

Szeretettel hívok mindenkit 2018. március 23-án, pénteken délelőtt 10 órakor kezdődő klubnapunkra a Békásmegyeri Közösségi Házba.

Vendégeink lesznek a BULÁKE Szemléletmód Rehabilitációs Központ munkatársai, Mikola Gyöngyvér és Jordanits Szilvia. Tájékoztatnak minket arról, hogy milyen szolgáltatási formák keretében tudnak segíteni a látássérülteknek.

Remélem, hogy minél többen együtt leszünk majd.

Telefon: 06 70 377 32 65
Email: lampas.obuda@gmail.com

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

A képen a BULÁKE Szemléletmód Rehabilitációs Központjának a logója látható

Otthonában köszöntöttük a VGYKE legidősebb tagját

Margitka néni derűs jókedvvel fogadott minket, és ma is jó egészségnek örvend. Tavalyi találkozásunk óta semmit nem változott. Az elnökasszony köszöntötte mindannyiunk nevében, és átadta Dobos Mariann Közösséget építünk című könyvét, mely részletesen mutatja be egyesületünk sokoldalú tevékenységét.

A képen Margitka néni látható, balján Terike, a kerületi közösségszervező, jobbján Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke, és mellette Ádámné Szladovits Valéria

Először arról kérdeztük Margitka nénit, mivel tölti legszívesebben az időt? Elmondta, hogy a mindennapi sétájáról ma sem mond le. Nem kis dolog ez, ha azt is tudjuk róla, hogy a harmadik emeletre lépcsőn kell felmennie. Utána pihenésképpen keresztrejtvényt fejt és ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nehezebbeket jobban szereti.

Az irodalom iránt volt mindig legnagyobb az érdeklődése, így ebben a témakörben ma is nagyon szeret beszélgetni.  Mivel pedagógusként hatvannyolc éves koráig aktív életet élt, szívesen idézi fel azokat az eseményeket, melyek azokból az időkből valók. Margitka néni nagyon sok szép emléket őriz a múltból.

Azért szépek ezek az emlékek, mert ő a szépet és a jót kereste és látta meg mindenkiben és mindenben. Ez a szemlélet tette őt lelkiképpen gazdaggá, így tud ma is feltöltődést adni nekünk, akik vele beszélgethetünk vagy hallunk róla.

Kívánunk Margitka néninek további jó egészséget, szerető családja körében sok örömöt!

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

Hungarikum Élményház

Zugló lámpásai szeretettel meghívnak 2018. március 23-ára (péntek) a Hungarikum Élményházba egy interaktív kiállításra.

A program 14 órakor kezdődik, 13,30-kor találkozunk a Vörösmarty téren a földalatti kijáratánál.

A kiállításról egy kis ízelítő: a kiállítás öt teremben van berendezve, minden teremben más témakört próbáltak felölelni. A tárgyak nagy része tapintható.

Egyik teremben híres magyar feltalálók és találmányaik láthatók, például Kempelen Farkas sakkozó gépének a hiteles másolata,vagy Rubik Ernő bűvös kockája óriás változatban, Bíró László a golyós toll feltalálójáról egy portré, másik teremben egy igazi parasztház van kialakítva korabeli tárgyakkal, eszközökkel, régi magyar tévé műsorok, archív felvételek és még sok érdekesség lesz látható,hallható a kiállításon.

Ha sikerült felkelteni az érdeklődésedet jelentkezz megszokott elérhetőségeinken:

lampas.zuglo@gmail.com
Márti: +36303273704, +36709845071
Csabi: +36307685404

A képen a kiállítás belső tere látható, köztük a hatalmas Rubik kocka is

Pontról-pontra

A játék neve: Pontról-pontra, kitalálója Bieber Mária, aki ezt a játékot a Braille-bizottság keretén belül, az MVGYOSZ 100. jubileumi évfordulójára készítette el. A játék 1 évig készült, különböző társas játékok adták az ötleteket, mint például a Ki nevet a végén vagy Vágó István ismert televíziós műsora a Fele sem igaz. A játékszabály is több játék szabályaiból lett összegyűjtve. A feladatokhoz tartozó kérdések is komoly gyűjtő munka eredményei.

A képen Bieber Marcsi magyarázza a játékszabályokat

Mi is ez a játék? Lényege, hogy összefogja a vakokat, gyengénlátókat, aliglátókat és a látókat, a gyerekeket és a felnőtteteket, hogy együtt tudjanak játszani. Mivel kevés akadálymentes játék áll rendelkezésre, ezért is tartja fontosnak a készítő ezt a játékot.

A játék egy 10×10-es táblán zajlik, amin háromféle mező található. A mezők kiemelkednek a tábla síkjából ezért a vakok is könnyen kitapinthatják a különböző formákat. A kör alakú mezők, (amiből 43 darab van, mert Louis Braille 43 évig élt) a feladatmezők, a négyzet alakú mezők, a szerencse- vagy balszerencse-mezők, és a háromszög alakú mezők, a pihenő mezők. A kör alakú mezőkhöz feladatok tartoznak igaz-hamis állításokkal. A szerencse vagy balszerencse mezőkhöz különböző tárgyak tartoznak, amit a játékosok egy dobozból becsukott szemmel húznak ki, és csak tapintással szabad kitalálni, ha sikerül, akkor kapnak egy-egy feladatot. A játékot tapintható dobó kockával és a vakok számára jól kitapintható különböző formájú, látók számára színes bábukkal játsszák. A játékot 2-6 személy játszhatja. Az győz, aki hamarabb végig halad a tábla mezőin.

A játéktér egy tábla, faszínű, piros és kék mezőkkel

Miért Pontról-pontra a játék neve? Azért, mert a pontírás az alapja, a készítő ezzel is kedvet szeretne csinálni a Braille-írás és olvasás megtanulásához. A feladatok kérdései is többnyire a pont írás ismeretét tárja fel, de természetesen a jubileumi évhez kapcsolódóan is vannak kérdések.

A megjelentek Marcsi vezetésével elkezdik a játékot

Ez csak a kezdet, a feladatok bármilyen témakörben megváltoztathatóak. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége tervezi a játék elkészítését és forgalomba hozatalát is.

Ezt a játékot próbálhattuk ki, mi a VGYKE lámpásai. Mivel sokan vagyunk és, mindenki szerette volna kipróbálni a játékot, ezért 3 fős csapatokat alkottunk. Így könnyebb volt a feladatok megoldása is.

Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk ezen a délelőttön!

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervező

Újra lesz Főzőcske!

2018. március 28-án pénteken délután lesz ismét Főzőcske. A helyszín ezúttal a Hermina út, a megfőzendő étel pedig zöldségkrémleves lesz.

A képen egy tányérnyi sajtos zöldségkrémleves látható

A kép forrása: mindmegette.hu

A főzéssel kapcsolatos költségeket magunk között osztjuk szét, tehát a program nem ingyenes!

Jelentkezni március 21-én délig lehetséges, a XIII. kerületieknek a 0630-498-9127-es telefonszámon vagy a lampas.bp13@gmail.com email-címen lehet, a többiek részére pedig a kiküldött meghívóban leírt elérhetőségeken! A férőhelyek és a mennyiségek biztosítása miatt nagyon fontos az előzetes jelentkezés!

Tóth Andrea
közösségi civilszervező

Érzékenyítés egy újpesti gimnáziumban

A Könyves Kálmán Gimnázium előtt találkoztunk Andival, Attilával, Karesszal, Csabával, és Boncával, az esős szerda délelőttön. Bár az idő szomorú, mi vidámak voltunk. Egy hetedik, és egy nyolcadik osztály várta, érkezésünket.

Megbeszélés szerint, kis csapatunk egyik fele a hetedikbe ment, a másik kis időre, nyolcadikosnak érezhette magát. Csabával, a botos, illetve, a kutyás közlekedésről beszélgettünk, a gyerekekkel. Karesz az utcai akadálymentesítésről adott tájékoztatást, amelyről kiderült, elég sokat tudnak a srácok. Sokszor elmondom, hogy nincs egyforma csoport, reagálás a megjelenésünkre, és magára az érzékenyítésre, mindegy a korosztály. Most sem volt másként. Míg a nyolcadikosok aktívak, bátrak voltak, a hetedikesek, csöndben, feszülten figyelték Csaba, Karesz, és Panka előadását. Túlságosan fegyelmezettek voltak, de nagyon figyeltek.

Panka a látássérültek zebrán való átkísérését mutatja egy diáknak

 

Az Eráék csoportja, sok érdekes kipróbálható információval látták el a gyerkőcöket. Andi a Braille-írógéppel, igen csak felkeltette a gyerekek érdeklődését, a pontírásra. Attila, és Era, a tapintás és szaglás felfedezésében segítettek.

A Braille-írásról a és a pénzfelismerésről beszélgetnek a VGYKE munkatársai a diákokkal

Náluk is kiderült a beszélgetések folyamán, hogy sokat tudnak a gyerekek, a látássérültségről. Mindent összevetve, nagyon jó délelőttünk volt. Köszönjük kollégáink segítségét!

Kulmanné Era és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők

Klubnap az iskoláról

Azt ígértük, hogy az integrált és szegregált oktatás kérdése elő fog kerülni egy klubnapon és ez márciusban meg is történt. Azért, hogy a beszélgetés izgalmas és érdekes legyen, sikerült biztosítani olyanok jelenlété, akik mindkét formában tanultak, valamint az egész kérdést egy szülő szemével is megismerhettük.

A beszélgetés elején elhangzott, hogy nem vitát szeretnénk gerjeszteni, hanem eddig nem nagyon ismert gondolatokat szeretnénk előhozni a megjelentek tapasztalataiból, hogy azokat mások hasznosíthassák. Mindenki azonnal el is mondta, hogy nyitott mások gondolataira, nem akar senkit sem meggyőzni a saját nézetéről. Amint hamar kiderült, nem volt akkora nagy eltérés a vélemények között, hogy nagyon kiélezett viták alakulhassanak ki, de ez nem okozott problémát, mert vita nélkül is újszerű gondolatokkal találkozhattunk.

A klubra korán érkezők kialakították maguknak a beszélgetőhelyet és leültek egy asztal köré

A szülői oldalról elhangzott, hogy egy integrált osztályban a tanár nem feltétlenül ismeri a speciális igényeket, így sokszor a látássérült diák nem szándékoltan, de egyféle kísérleti nyúllá válhat. Van rá esély, hogy a tanár kétkedik és nem tudja a látássérült diákkal kapcsolatban, hogy milyen feladatot adhat ki a számára, pontosan milyen elvárásokkal élhet és hol vannak a diák tényleges határai. E mellett a legnagyobb probléma a segédeszközök hiánya. Amíg egy szegregált iskolában eleve jelen vannak a segédeszközök a termen belül, az integrált oktatásban ezek általában hiányoznak és még egy olyan helyzet megoldása sem egyszerű, mint a táblahasználat. A szülőben ezért folyamatosan az a képzet alakult ki, hogy sok mindent tűrni kell, ami az integrált oktatás egy rejtett költsége.

Azt is megtudtuk, hogy a szülő az iskolai évek alatt mégis kétkedik. A mai világban ritka az olyan diák, akinek ne lennének speciális figyelmet érintő igényei és ezeket az iskola valamilyen módon folyamatosan tolerálja. “Éppen ezért egy igazolt speciális igény, mint a látássérültség, miért nem fogadható be nagyobb toleranciával, miért kell az elvárhatónál nagyobb mértékben alkalmazkodnunk?” – kérdezte a szülő. A válasz a felvételi rendszerben lehet, ahol a látássérült diák befogadása a szegregált iskolába amolyan szívességnek tűnik, holott ez tényszerűen nem egészen helytálló. legalábbis így hangzott a szülői dilemma.

A volt diákok részéről elhangzott, hogy egy integrált osztályban az optikai segédeszközök használata probléma lehet, mert van olyan életkor, amikor ezt egyes osztálytársak a megbélyegzésre használják fel. Nagyon nem mindegy az sem, hol ül a diák. Számít a sor, az oszlop, a távolságok, az ablak és a tábla helye, valamint a pillanatnyi megvilágítás. Többen említették a jelenlévők közül azt is, hogy a táblai szöveg olvashatósága sem mellékes, ami szinte esetenként változhat. Egy diák ezért érezheti úgy, hogy nem mer szólni, mert könnyen rásül az a bélyeg, hogy neki mindig mindennel csak baja van.A megjelentek az egyik diák tapasztalatait hallgatják

Az integrált iskolai tapasztalatokkal rendelkező volt diákok elmondták, hogy valóban jelen van az a folyamatos teher, hogy ők akartak integrált iskolába menni, nem pedig az iskola hívta őket, így óvatosan kell bánni a panaszokkal, ezért nem egyszer teljesen jogtalan helyzetet is csendben eltűrtek, például eleve teljesíthetetlen feladatra kényszerítették őket és ezért elégtelent kaptak. Azt is említették, hogy érettségit adó szegregált intézmény az ő idejükben nem létezett, így valójában nem is volt igazi választási lehetőségük, tehát nem kellett volna magukat kellemetlenül érezniük.

A szegregált iskolai élményekkel (is) rendelkezők megerősítették, hogy az egyéni igényeket az intézmény természetesnek tekinti, biztosítja a feltételeket, nem egyszer sokkal jobb oktatást biztosítva, mint amit például az integrált iskola adhat. Már a kezdetektől volt például iskola úszómedence, számos szakkör és maguk a tantermek felszereltsége is messze meghaladják az ország legtöbb integrált iskolai tantermét. Az egyik szülő éppen erre hivatkozva mondta, hogy ő a saját gyerekét legalább alsó tagozatban szeretné szegregált intézménybe járatni.

A felsorolt esetekben egyébként voltak kiemelkedően jó példák is a szegregált intézményekből. Volt például olyan tanár, aki eleve minden feladatlapot nagyobb betűvel készített el, holott ezt nem kérte tőle senki. Mégis megtette, így véletlenül sem felejtette el sohasem maradtak feladatlap nélkül a gyengénlátó diákjai és nem is kerültek megbélyegzésre. Ezen kívül még számos eset említésre került, ami bizonyította, hogy eszközszegény intézmény esetén is vannak lehetőségek, de ezek mindig az intézmény munkatársain múlik.

Abban nem volt egyetértés, hogy az alsó tagozaton az integrált vagy a szegregált oktatás jobb, de minden érintett azt vallotta, hogy idővel el kell mozdulni az integráció felé. Valamilyen módon mindenki megfogalmazta azt is, hogy az integrált tanulás megkövetel egyféle érettséget és felelősségvállalást a diáktól, ami nagyon sokban segíti a konstruktív önérdekérvényesítő képesség fejlesztését.

Az elhangzott beszámolókat nagyon kellemes volt hallgatni, rengeteg olyan mondat és érv hangzott el ugyanis, melyeken órákat lehetett még gondolkodni és örömmel hallottuk, hogy azoknak is segítettek ezek, akik kérték ennek a témának a megbeszélését. Reméljük még sok ilyen tematikus klubnapot tudunk rendezni a jövőben! Ha bárkinek ilyen igénye lenne, ahogy a márciusi klubnap is bebizonyította, érdemes jeleznie!

Neumann Károly
közösségi civilszervező