Kedves újpestiek és mindenki más!
Jöhet a hideg, a hó, mert korcsolyázhat akár egyedül, akár a családjával vagy akárkivel!
November 25 és február 18 között Újpesten, a Szent István téren hétköznap 15 és 20 óra között, hétvégén 9 és este 19 óra között, csak 14 és 15 óra között van szünet.
Ha korcsolyával jön, akkor ingyenes a belépés, de lehet a helyszínen korcsolyát bérelni.
Kesztyű mindenkinek kötelező!
Era és Panka
Kedves újpestiek és mindenki más!
Jöhet a hideg, a hó, mert korcsolyázhat akár egyedül, akár a családjával vagy akárkivel!
November 25 és február 18 között Újpesten, a Szent István téren hétköznap 15 és 20 óra között, hétvégén 9 és este 19 óra között, csak 14 és 15 óra között van szünet.
Ha korcsolyával jön, akkor ingyenes a belépés, de lehet a helyszínen korcsolyát bérelni.
Kesztyű mindenkinek kötelező!
Era és Panka
November 10-én nemzetiségi estet tartottak a KMO-ban. Idén az önkormányzat nyitottá tette a rendezvényt a kispestiek és a civilszervezetek tagjai előtt. Nagyon örültünk a meghívásnak, klubtagjainkkal mi is részt vettünk a folklóresten.
Gábor Ilona igazgató köszöntőjét követően a rendezvényt megnyitó Gajda Péter polgármester példaértékű, az országban is különlegességnek számító hagyománynak nevezte, hogy a kispesti nemzetiségek már hosszú évek óta együtt ünnepelnek, bemutatják egymásnak és a vendégeknek kulturális műsoraikat, gasztronómiájukat.
Az esti folklórprogramban kilenc nemzetiségi önkormányzat előadói, vendégművészei, együttesei léptek a KMO színpadára, a produkciók előtt a nemzetiségi önkormányzatok vezetői köszöntötték a közönséget és mutatták be a fellépőket.
A jó hangulatot a görög önkormányzat előadója, az Ellinizmosz Görög Tánccsoport alapozta meg. A román önkormányzat képviseletében a nagykárolyi Taraful Ceatara együttes adott műsort. A német önkormányzat nevében az Erkel Iskola diákjai léptek színpadra. Ezután a Polonez Néptáncegyüttes lengyel táncait élvezhették a nézők, majd a deszki Bánát szerb tamburazenekarnak tapsolhattak. A cigány önkormányzat a rendkívül tehetséges énekes-gitárost, Bogdán Norbertet mutatta be a közönségnek, nagy sikerrel. Az örmény kultúra követe Nelson Sahakijan operaénekes volt, aki előbb egy népdalt éneket, majd Tóth Andrással együtt részletet adott elő a Musza Dagh című musicalből. Az örmény bemutatót az Urartu Örmény Színház táncosainak harci tánca zárta. Ezt követően a tököli Prekovac Együttes adott ízelítőt a horvát zenei kultúrából. A színpadi programok sorát a bolgár önkormányzat zárta a Martenica Táncegyüttes műsorával.
Végezetül a Martenica táncházat tartott a színházteremben, az aulában pedig a Bánát tamburazenekar szórakoztatta a vendégeket, akik közben a nemzetiségek finomabbnál-finomabb ételeit kóstolgatták.
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
A közeli programunk a havi klub lesz ami 2017.11.27. (hétfő) délelőtt 10-12.00-ig lesz a Prevenciós Központban.
Cím: 1133. Bp. Tüzér u. 56-58.
Témánk: S. Tóth Erika lesz a vendégünk aki az audionarrációról tart majd nekünk egy izgalmas előadást.
Jelentkezni: 2017.11.24.(péntek) 16:00-ig a már jól ismert elérhetőségeinken lehet.
Amennyiben szeretnél valami kis finomsággal hozzájárulni a programhoz, várjuk sok szeretettel.
.
a kép forrása: femina.hu
Jánosi Vera és Molnárné Tóth Andrea
Elérhetőségeink: 0630/498-91-27
e-mail: lampas.bp.13@gmail.com
A kiállítás különlegessége, hogy a Nagy Balogh János Kiállítóteremben most először, minden műtárgynak van Braille-írásos felirata, mely élményszerűbbé, önállóbbá teszi a kiállítás megtekintését. Az ötlet Mazalin Natália műveihez kapcsolódik, aki, egy bibliai idézetet dolgoz fel két munkáján. Az idézeteket a Vakok Állami Intézetének munkatársai segítettek Braille-írással átírni, melyek közvetlenül megjelennek munkáin. De külön, kiemelve is olvasható.
Megint készülünk arra, hogy képzőművészek is jelen legyenek a tárlatvezetésen, akik autentikusan tudnak segíteni munkájuk megértésében, illetve azok láthatóvá, érzékelhetővé tételében.
Programunkon a Kispest TV készít felvételt.
Kiállító művészek: Bereczky Ildikó, Duffek Tivadar, Haraszty István, Haraszty Zsófia, Hernádi Paula, Homoki Anikó, Horváth Péter, Horváth Tamás, Janisch Kornélia, Lach Sándor, Mazalin Natália, Molnár Kriszta, Németh Róbert, Nikmond Beáta, Pál Csaba, Raj Csaba, Ruttkay Sándor, Skoda Éva, Takács Szilvia, Tényi Sarolta, Thomai Ioannidou, Varga László, Zálogh Sándor.
Helyszín: Nagy Balogh János Kiállítóterem, (1191 Budapest, Ady E. út 57).
Időpont: 2017. november 21. (kedd) 15 óra
Találkozunk a szokott helyen, 14 óra 45 perckor a 42-es villamos Templom téri megállójában (a Határ úti metrómegállótól a 42-es villamossal harmadik megálló.)
Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Tudod, hogy készül a csokoládé? Kíváncsi lennél rá?
Most megtudhatod, ha velünk tartasz 2017. november 20-án a csokoládé múzeumba!
A program 2017. november 20-án 15 órakor kezdődik. Gyülekezés 2 órakor a Deák téri metrómegállóban a peronnál vagy az Örs Vezér téten 2 óra 20 és 30 között a Kürtös kalácsosnál.
Az első 15 jelentkezőnek mi álljuk a belépőt! Még nem késő jelentkezni!
Jelentkezésedet várjuk emailben: lampas.bp18@gmail.com
Vagy telefonon is:
Kiss Julia: 06 30 498 9094
Juhos Róbert: 06 70 377 3235
Október 25-én, szokásunkhoz híven a hónap utolsó szerdáján a Kondor Béla Közösségi Házban töltöttük a délutánunkat.
A vendégeink a VGYKE ügyfélszolgálatának munkatársai voltak. Örömmel használták ki a tagok a tagdíjbefizetés lehetőségét. Olyannyira, hogy egy eddig személyesen nem ismert klubtagunk külön ezért a lehetőségért jött el közénk. Kiderült, hogy szívesen járnának gyakrabban is, de külföldön élő gyerekeik és unokáikhoz sokszor mennek ki látogatóba és ezért nem tudnak eljönni közénk. Élve az alkalommal a fő programpontként magunkról beszéltünk, hogy új társunk is otthonosabban érezze magát közöttünk.
Utána megemlékeztünk nemzeti ünnepünkről 1956 os forradalomról és meghallgattuk Cseh Tamás Korvin köziek című dalát.
Szokásunkhoz híven egy-két szép őszi verset is meghallgattunk: Ady Endre: Párizsban járt az ősz Sztankay István előadásában és Petőfi Sándor: Szeptember végén című verset Sinkovits Imre előadásában. Nagy örömünkre hosszú szünet után Domoszlay János is köztünk volt és a délutánt az Ő muzsikálásával fejezhettük be. Nagyon kellemes barátságos délután volt.
Kiss Júlia
közösségi civilszervező
Dátum: 2017. december 6-án és 7-én 15,00 és 17,00 óra között.
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
A vendégeinknek lehetősége van a Nagycirkusz bejárására is, mely 13,00-kor kezdődik.
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az alábbi linken lehet megtenni:
https://goo.gl/Eaad8w
Kitöltési probléma esetén telefonon lehet segítséget kérni a 06709841745 számon.
További információk:
Mészáros Ágnes
meszarosagnes@vgyke.com
A rendezvény az Értéksziget Webáruház és az OTP Bank támogatásával valósul meg.
Szentendrén egy családi vállalkozás csodálatos gyűjteményének lehettünk látogatói. A HÉV-től egy nagyon szép dunaparti séta után jutottunk el a Ladik utcába. Olyan kedves, barátságos volt a fogadtatás és a tárlatvezetés, mintha régóta ismertük volna egymást. Így is volt, csak nem közvetlenül, hanem közvetve. Játékokon, berendezési tárgyakon és persze az autókon keresztül, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak egykoron.
A kiállítás első termében régi technikai eszközöket láthattunk. Hallottuk, hogy 1950-2004 között a műszaki berendezéseket a KERAVILL-ban árusították, ami a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat –ból formált mozaikszó. Találkoztunk bútorszerűen megformált TV-vel, lemezjátszóval, rádióval egybe építve. Kézbe vehettünk Zenit fényképezőgépet, Sokol-rádiót. A falakat régi bakelitlemez borítók díszítették és mese videokazettákat vehettünk kézbe. A fiatalok számára ez utóbbiak már ismerősek voltak.
A következő teremben egy játékgyűjteményt nézhettünk meg. Sok számunkra eddig új történetet hallhattunk az egyes darabokról. Kiderült, hogy a Matchbox autó egy játékgyáros apuka kezei közül nőtte ki magát. A nyugtalanul viselkedő lányának készítette el az első darabot, segítségül az iskola fegyelmének megszokásához.
A tv-maciról több „pletykát” hallottunk, miszerint a fogmosási technikájának helyességét 14 fogorvos ellenőrizte le, hogy biztos jó példa legyen a gyerekek számára. 1980-ban Farkas Bertalan fölvitte magával a világűrbe és esténként üzenetet küldtek vele a gyerekeknek. Innen származik az a szólás, hogy: fellőtték a pizsamát! Láthattuk az 1980-as moszkvai olimpia kabalafiguráját, a Misa mackót, az elsőt az olimpiai kabalafigurák sorában.
A rengeteg játékot végignézve, néhányat megfogdosva jutottunk el egy 60-as évek stílusában berendezett nappaliba és konyhába. Műbőr fotelekből nézhettünk a VIDEOTON TV-készülékből sugárzott korabeli reklámfilmeket. A fiatalok számára is volt néhány ismerős szlogen. Sok érdekes tárggyal találkozhattunk és hallhattuk történeteiket. Az utolsó évtizedek technikai fejlődése nagyon távolra röpített minket ettől a világtól. Patronos szódaszifont vehettünk a kezünkbe kávédarálót tekergethettünk. Keveredni láttuk a népi hangulatot idéző tárgyakat a „korszerű” alumínium és bakelit tárgyakkal.
Végezetül az udvaron kötöttünk ki, ahol a szocialista autóipar már feledésbe merült jellegzetes darabjait láthattuk, sőt bele is ülhettünk néhányba és fényképezhettünk bennük. A személyautók közül a híres Trabantot, Wartburgot, kicsi Polskit próbálhattuk ki. Természetesen a híres Ikarus autógyár egyes darabjait is megnézhettük, körbe járhattuk, sőt a vezető ülésbe is beleülhettünk. Meghallgattuk a sikeres múltját a gyárnak. A koronája volt a fotózás lehetőségeknek, hogy az oldalkocsis MZ-motort is ki lehetett próbálni nekifeszülve a hatalmas sebesség légellenállásának. Szerencsénk volt, mert belecsöppentünk egy olyan világba, ami közös nevező volt a huszonéves és a hatvanéves számára egyaránt.
Kiss Júlia
közösségi civilszervező
A honlapunk főoldalán található sárga négyzetek közül a harmadiknak a neve “könyvünk”-re módosult. Ezen négyzet alatt, valamint ide kattintva elérhetőek a könyv elektronikus változatai, köztük a képernyőfelolvasóra optimalizált változatának az első része is.
Ezen az oldalon lehetőség van a könyv sajtómegjelenéseit is figyelemmel kísérni, mely aloldal folyamatosan bővül, de már most is több tudósítást és interjút lehet elolvasni illetve meghallgatni.
Hamarosan elérhető lesz majd egy új aloldal is, ahol össze lesznek gyűjtve a honlapunk könyvhöz kapcsolódó híranyagai is.
Mindenkinek kellemes olvasást kívánunk!
Október végén a Színészmúzeumban jártunk XIII. kerületi tagjainkkal. A program terve még év elején fogalmazódott meg bennünk, amikor is rájöttünk, hogy a színészet történetét még nem ismerjük igazán.
Tárlatvezetőnk egy kedves fiatal hölgy volt, aki maximálisan mindent megmutatott, amit csak lehetett tapintani és sokat mesélt a XX. század elejének színészi világáról.
Bajor Gizi házában került kialakításra a múzeum, amely egy nagy villa, melynek felső része ad otthont az állandó kiállításnak. A múzeum szobáin haladva, végig tudtuk követni egy színdarab születését. Az első teremben Huszka Jenő korabeli híres zeneszerző bútorait, munkáit találhatjuk meg ezáltal megismerve a zenés színház fontosságát a korban. A következő helyszín a próbaterem, ahol olvasó próba szövegeit egy üveg asztalon és a színpadot találhatjuk, ahol a próbák zajlanak. A termet színesíti még Fedák Sári fényképe is.
Az utolsó helyszínen a régi Astóriánál épült első Nemzeti Színház tapintható makettjét tapogathattuk meg, nagyon szépen kidolgozott, érzékletes volt. Ez a színház az 1800-as évek végén épült, majd a I. világháború alatt lerombolták, később a Blaha Lujza téren épült egy újabb Nemzeti Színház, melyből a pártállami időszak alatt kellett elköltöznie az akkori társulatnak, melynek tagja volt például Gobbi Hilda is.
Az utolsó teremben ismerkedhettünk meg továbbá a táncos színházzal, ki is lehetett próbálni a különféle lépéseket, valamint meg lehetett fogni a balettcipőket, valamint a királyi páholy székeit is megnézhettük.
Érdekes, nem mindennapi élményekben volt részünk a múzeum meglátogatásával, melytől sokkal, de sokkal többet kaptunk, mint amennyit reméltünk.
Tóth Andrea és Jánosi Veronika
közösségi civilszervezők
A kép forrása: https://www.mavcsoport.hu/
Azt, hogy a vakoknak segíteni kell, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál működő Vasúti Igazgatási Szerv a napokban született közigazgatási határozata mondja ki. Jelenleg ez a segítségnyújtás csak a mozgássérültekre terjed ki.
Egy Budapesten élő, vak nő, Dr. Nyusti Szilvia fordult a felügyeleti szervhez nyár végén sérelmezve, hogy bár a MÁV üzemeltet egy telefonszámot, amin elvileg segítséget kérhetnek a fogyatékkal élők, a valóságban a vasúttársaság szerint ez a lehetőség kizárólag a mozgásukban korlátozottak számára érhető el. Márpedig a pályaudvarokon, vasútállomásokon nem mindig egyszerű önállóan, vakon közlekedni. Vezetősávok például a legtöbb helyen nincsenek, így a fővárosi pályaudvarokon sem. Bár azt a hangos utastájékoztatásból megtudhatja egy az állomásra időben érkező vak utas, melyik vágányról indul a vonata, a felszállási hely meglelése már az önállóan gyakorlottan közlekedőktől is meglehetős ügyességet igényel.
Ha vonattal érkezik az érintett valahová, nehézséget jelent, hogy nem mindig tudható, melyik vágányra fut be a szerelvény. A Keleti Pályaudvaron például igen körülményes fehér bottal megtalálni a főbejáratot, ha az első vágányra érkezik az utazó. Egy-egy átszállás, főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, szintén kihívásokkal teli mutatvány nem látva.
A hatóság most arra kötelezte a MÁV-ot, hogy a vak utasoknak segítsen ezekben az esetekben, ha utazási szándékukat utóbbiak időben bejelentik. A határozatban az is szerepel, hogy a MÁV-nak meg kell jelölnie azokat a
helyeket az állomásokon belül és kívül, ahol az érintettek segítséget kérhetnek. A vasúti hatóság a határozatot azzal indokolta, hogy a vonatkozó uniós rendelet nem csupán a mozgássérülteket illetően ír elő kötelezettséget, hanem az érvényes minden fogyatékos személyre.
A vasúttársaságnak most 90 napja van, hogy teljesítse a követelményeket vagy ha nem ért egyet a határozattal, jogszabálysértésre való hivatkozással felülvizsgálatért bírósághoz forduljon.
A hatóság egyébként azt is vizsgálta, mi a helyzet akkor, amikor – az üzletszabályzatban megjelölt lehetőséggel élve – egy vak személy egy helyjegyes vonaton szeretné megváltani menetjegyét, ám minden hely foglalt. A felügyeleti szerv itt azonos álláspontot foglal el a MÁV-val: fő szabály szerint ugyan a vak személyek minden esetben pótdíj nélkül is megválthatják jegyeiket a vonatokon, ám akkor, ha egy helyjegyes járaton minden ülőhelyet értékesítettek, a vak utas kedvéért senkit sem lehet felállítani. Ez akkor is így van, ha a vagonokban megtalálhatóak azok a piktogrammal ellátott ülőhelyek, melyeket a különféle okból erre rászorulóknak jelöl ki a vasúttársaság. Ezért azokon a helyjegyes járatokon, melyek valószínűleg teljes kihasználtsággal közlekednek, a hatóság és a vasúttársaság is azt ajánlja a vak utasoknak, váltsák meg helyjegyüket előre, amire már interneten is van lehetőség.
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1. Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása.
2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor)
3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer).
4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód).
5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében.
6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok.
7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek.
8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken:
http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983