Amint a képek is mutatják, klub témáink, az idősek, és a zene világnapjáról szólnak majd. Kitelepül az ügyfélszolgálat csapata is megkönnyítvén a jövő évi tagdíj befizetését, és a lejárt tagkönyvek kicserélését.
Megbeszélés tárgya lesz, hogy igazságosan felváltva vehessenek részt tagjaink a színházi előadásokon.
Újpesti meghívó
Amint a képek is mutatják, klub témáink, az idősek, és a zene világnapjáról szólnak majd. Kitelepül az ügyfélszolgálat csapata is megkönnyítvén a jövő évi tagdíj befizetését, és a lejárt tagkönyvek kicserélését.
Az októberi színházi előadásra (Sej szellők címmel október 21), sajnos csak nyolc jegy áll rendelkezésünkre.
Megbeszélés tárgya lesz, hogy igazságosan felváltva vehessenek részt tagjaink a színházi előadásokon.
Szót ejtünk a már emlegetett Bajor Gizi múzeum látogatásáról is.
Ahogy eddig is mindenkit várunk szeretettel október 4.én, 15-17 óra között az Ady Endre Művelődési Ház Galéria Termében (1043 Tavasz u. 4.).
Elérhetőségeink: lampas.ujpest@gmail.com
Telefon:
Eránál 06-30/905-1321
Pankánál 06-30/498-9033
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Meghívó
Hernádi Paula, grafikus, zománcművész JEL-KÉP, TŰZZEL-VASSAL című kiállítására invitálunk benneteket.
A helyszín: Nagy Balogh János Kiállítóterembe (1191 Budapest, Ady E. út 57.).
Mohay Orsolya művészettörténész lesz a tárlatvezetőnk, és teszi számunkra akadálymentessé a kiállítást.
Időpont: 2017. október 5. (csütörtök) 15 óra
Találkozunk a szokott helyen, 14 óra 45 perckor a 42-es villamos Templom téri megállójában (a Határ úti metrómegállótól a 42-es villamossal harmadik megálló.)
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Szeretettel várunk mindenkit!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Gombóc Artúrtól a némberig…
A XVIII. kerületi lámpások szeptember 7-én kirándulást szerveztek Vácra, melyhez mi is csatlakoztunk.
Igazi kirándulóidő volt, bár néha szemerkélt az eső, de ez nem zavart bennünket. Örömmel sétálgattunk a Március 15. téren, Vác főterén. Kissé elidőztünk a szökőkútnál, és a belváros tapintható makettjénél, aztán átsétáltunk a Hajózástörténeti Gyűjteménybe.
Magyarország legnagyobb hajókonstruktőre, hajótervező mérnöke, Szabadi Kálmán életmű kiállítása. XX. századi vitorlások, gőzösök, jachtok kicsinyített élethű másolatai keltik életre a tengeri, a balatoni és a dunai hajózást.
Szabadi Kálmán Budapesten született, az MFTR bentlakásos Hajós Otthonában nevelkedett, 1942-től Vácott élt 2010. november 13-án bekövetkezett haláláig. 1942-ben helyezte édesapját az MFRT (Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.) Visegrádról Vácra állomásvezetőnek.
Nagy élmény volt számára, hogy gyermekfejjel láthatta Asbóth Oszkár siklóhajójának, és a Csepelről felszállt Gráf Zeppelin bemutatóját. Pályaválasztását, műszaki érdeklődését befolyásolta egyrészt a család, másrészt a Zeppelin és az Itália nevű léghajók tragédiája. Az átélt események arra ösztönözték, hogy műszakilag képezze magát.
Az élet úgy hozta, hogy formatervező, konstruktőr lett. Először motorkerékpárt, oldalkocsit, robogót, a „Fesztivál” néven jegyzett kisautót, (melynek „szülőhelye” a Váci Dunai Hajógyár volt), buszokat, lakókocsikat tervezett, és csak későbbiek során került kapcsolatba a hajókkal. Terveiről olvashatunk a korabeli szak- és napilapokban (1957, 1960, 1973).
A vízi-szórakozás és a jachtturizmus, valamint az általános, biztonságos vízi közlekedés kiszélesítése érdekében 1969-től jelentős terveket készített. Ilyen volt a Pelikán vízitaxi. Ötletet az adta, hogy négy-öttagú család is kényelmesen motorcsónak-túrákat tehessen. A Rozmár 12 személyre készült árvíz és belvízvédelmi munkahajó. Széchenyi Ödön emlékét idézte a Hableány II. Ez a túrajacht 5 férőhelyre kialakított, 10 személyes motoros vízi jármű.
Ez a hajó arról is nevezetes, hogy gróf Széchenyi Ödön 1867-es nevezetes Budapest-Párizs hajóútjának 110. évfordulójára ismét megtette ezt az utat. Nagyszerű sebességgel haladt, és különösen a Rajnán bizonyította kitűnő hullámtörő-képességét 1200-kp-os hasznos tehervitelével. A Viking: 12 személye tervezett tengerészcsónak vízi cserkészeknek, míg ennek kisebb, 4-6 személyre elképzelt változata a Viking II. a balatoni viszonyokra, mentési feladatokra alkalmas csónak. Ezek mellett tervezett kétszemélyes horgász-halász- vadász célokat szolgáló csónakokat. Ilyenek voltak a Potyka, a Csuka nevezetűek. A tervek sokaságából csak néhányat említettem.
Voltak életében nehéz korszakok, amikor sok kudarc érte. Például hiába tervezett kisautót, és a gyárvezetés is nagy reménységgel nézett a magyar gépkocsigyártás elé, az elképzelésből semmi sem lett, mivel a Zaporozsecnek kellett elsőbbséget biztosítani. Magyarország nem gyárthatott személygépkocsikat.
A legnehezebb időkben is Széchenyi István jelmondatát tartotta szem előtt:
Lenyesik szárnyaimat, lábamon járok; levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak.
Szerette volna, ha 115 méter hosszú szállodahajó terve, melyet a 90-es évek elején felajánlott a városnak, megépül Vácott, és a város, a turisztikai látványosság mellett, egy sajátos szállodaformával gazdagodik. Foglalkoztatta a Duna-part rendezésének ügye, és érdeklődéssel fordult a főtéri munkálatok felé. Több fórumon és levélben is kifejtette véleményét a Március 15. tér rekonstrukciójáról. Foglalkoztatta a híd is, amely átszeli majd a Dunát, hogy mennyire lesz képes elviselni a forgalom terhét?
Szabadi Kálmán sokoldalú életútját mindig a tenni akarás, a segítőkészség jellemezte. 1956-tól napjainkig a különböző terveiből, a hajókról készített modelljeiből múzeumnyi mennyiségű anyag gyűlt össze. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valamikor hajógyára (vízibuszok) révén (is!) Vác fontos ipari centrum volt, ezért, ha máshol nem is, de itt létjogosultsága van a magyar hajózás múltját őrző állandó kiállításnak.
Bár a kiállítás nem volt akadálymentes, de Papp László lebilincselő előadása feledtette velünk ezt a hiányosságot. Az igazgató úr anekdotázott Matuska Szilveszterről, bemutatta szinte az egész tér kulturális látnivalóit, beszélt Sajdik Ferenchez fűződő barátságáról, és arról, hogy ő javasolta neki, hogy táblaképeket fessen. Ezek a festmények láthatók a Kúria épületében, a Sajdik Ferenc Gyűjteményben.
Természetesen nem hagyhattuk ki a talán legnépszerűbb helyi látványosságot, Sajdik Ferenc életmű-kiállítását, vagyis a Mosolyalbumot sem. Bár ő maga sosem élt Vácon, rokonai és barátai miatt hosszú ideje kötődik a városhoz, ezért nem meglepő, hogy műveinek bemutatóhelyéül is ezt a települést választotta. Mindenki kedvenc mesefigurái, Pom-Pom, Gombóc Artúr és a Nagy Ho-ho-ho-horgász mellett rengeteg más témájú festmény, rajz és karikatúra is található a gyűjteményben, mind Sajdik sajátos, első pillantásra felismerhető stílusában.
A kiállításon lehetőség nyílt ajándéktárgyak vásárlására. Pom-Pomot, Gombóc Artúrt, és a Nagy Ho-ho-ho-horgászt ábrázoló tapintható kulcstartók, illetve hűtőmágnesek közül választhattunk.
Pár perces séta után a Székesegyház épületéhez érkeztünk. A Székesegyház a város ünnepélyes terén, a Konsantin téren áll a monumentális székesegyház, mely épülettömbjével már messziről felhívja magára a figyelmet.
Maga az épület a korabeli francia forradalmi építészet talán egyetlen magyarországi példája, mely követőket nem talált. Főleg klasszicista jegyek figyelhetők meg rajta, de a főhomlokzati oszlopcsoport, az ezek fölött lévő szobrok valamint a lanterna még a barokk szellemiségét tükrözi.
A székesegyház méreteit tekintve kiemelkedő: külső hossza 72 méter, szélessége 34 méter, a kupola 55 méter magas. A süveg nélküli, kőbábos korláttal záródó tornyok 38 méter magasak. A homlokzat előtt található, az oszlopokat közrefogó tornyok háromszintesek, melyek közül az elsőn a lépcsőház, a másodikon a harangok, a harmadikon pedig a tűzzománc, három és fél méteres számlapú, fekete alapon aranyozott, római számokkal ellátott, ütős toronyóra foglal helyet. A toronyórát a Rancz Lajos tulajdonában álló Rancz Első Magyar Toronyóragyár Kft készítette. A főhomlokzat díszes: hat eltérő ritmusú oszloppár által tartott főpárkányon a dóm titulusai olvashatóak, felettük Bechert József váci szobrászmester által alkotott apostolszobrok láthatóak.
A dóm belseje meglepően világos, a katolikus templombelsőkhöz viszonyítva, több helyen is felfedezhetjük a forradalmi építészet jegyeit. A tér a kórustól a szentély felé haladva fokozatosan kitágul, majd a szentélynél összeszűkül. Méreteit tekintve 60 méter széles, 28 méter széles, közel 50 méter magas. Összesen mintegy 5000 személy befogadására alkalmas, az ülőhelyeinek száma 278. A berendezés, illetve a falak freskói későbarokk stílusban készültek. A kórus, a jelentős hangversenyek hangszeréül szolgáló orgonával, a bejárat felett húzódik, és hat korinthoszi oszlopon nyugszik. Az orgonakarzat felett borda nélküli keresztboltozat, majd impozáns kupola, diadalív, ismét keresztboltozat, illetve a szentély fölé boruló félkupola fedi a belsőt. A falakat az egész teremben korinthoszi féloszlopok kísérik.
A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát ábrázolja. Mindkettőt a kor neves művésze, Franz Anton Maulbertsch alkotta. A szentélykorlát részben a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokból készült. A dóm alatt altemplom húzódik, ahol három csoportban püspökök, kanonokok és világiak nyugszanak.
Lenyűgözött bennünket a templom szépsége, elmormoltunk egy-egy imát, gyertyát gyújtottunk elhunyt szeretteinkért, és indultunk vissza a Kúria épületébe, utolsó programunkra. A középkori épület a püspöki tanácsadó testület, a káptalan székhelye volt, erről tanúskodik a boltozatos kapu záróköve is. 1770-ből írásos dokumentum tanúsítja, hogy szállóként is működött az akkor már barokk stílusúvá átalakított épület, melyet a későbbiekben tovább alakítottak, jelenleg a homlokzata eklektikus.
A Kúria épületének pincéje kb. 140 négyzetméteres, három hajós helyiség, melynek egy része 1520 körül épült. 2006 óta itt üzemel a Bormúzeum és a Váci Csokizó, valamint megnyílt a Vác Mosolyalbum, ahol Sajdik Ferenc Kossuth- díjas művész karikatúráit tekinthettük meg. Az épület előtt Harangpavilon található, mely minden órában kellemes harangjátékával kedveskedik a téren tartózkodóknak.
Utoljára Váci Curia Borházba látogattunk el. A Borházat a Vig házaspár hozta létre, és üzemelteti. Mi a kellemes mediterrán kerthelyiségben foglaltunk helyet, ahol Vig Gyula megismertetett bennünket a magyar borokkal és az elmúlt évszázad magyar borkultúrájával. Egy érdekességet kiragadok a hallottakból: Megengedhető-e a borivás a némbernek?
Köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk ezen a tartalmas programon, ahol valamennyien jól éreztük magunkat, és sok ismerettel, élménnyel lettünk gazdagabbak!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Klubnap a közlekedésünkről
A klubnapi beszélgetésünk egy a közlekedéshez látszólag nem olyan szorosan kapcsolódó témával kezdődött, mivel a strandolás került szóba. Mindenki elmondta a legfrissebb élményeit, melyből azt mindenképpen megállapíthattuk, hogy aki nagyon szeret fürdeni, annak nem egyszer komoly szervezést igényel a megvalósítás, hiszen a strandok nagyon nem akadálymentesek.
A mindennapos közlekedésünkre térve megállapíthattuk, hogy még mindig nélkülözhetetlen a segítségkérés, mert sajnos még a látássérültek által gyakran látogatott helyeken is probléma van az akadálymentesítéssel. Példának elhangzott, hogy a VÁI előtt úgy oldották meg a kerekesszékes akadálymentesítést, hogy a vezetősávot is feltörték a részükre kialakított rámpa érdekében, majd ezt nem állították helyre, mely megoldás nem példa nélküli.
A FUTÁR-kapcsolókkal való két éves közlekedésünk tapasztalatait is összegeztük. Az hamar kiderült, hogy az ajándékba kapott kapcsolókat mindenki használja valamire. Van olyan aki például arra, hogy a megfelelő oldalt megtalálja olyan helyeken, mint amilyen a Móricz Zsigmond körtér. Mindenki egyetértett abban, hogy az elképzelés jó, de a létező megoldásokban még komoly hiányosságok vannak.
Az egyik nagy gond, hogy a FUTÁR-táblák helye nem mindig kiszámítható. Ha a megállók nagyjából azonos részén lettek volna elhelyezve, sokkal komolyabb segítséget jelentenének. A hangerő sem mindig ideális, sokszor a túl halk és a túl hangos között változik. Újbuda számos megállójában ráadásul egyszerre több hangszóró is elindul, ami elrontja az érthetőséget (például a Gárdonyi téren).
Ahol több járat érkezik egy megállóba (például a piacnál Újbuda-központban), ott sajnos még mindig nem segít a FUTÁR eligazodni. Még mindig az lenne segítség az elmondások szerint, ha a beérkező busz azonosítaná magát, reagálva a kapcsolóra.
A négyes metró mozgólépcsőinél az irányok cserélése a tagjaink egy részének gondot okoz, mivel a kapcsolóra adott jelzés sokszor nem működik, nem egyértelmű vagy téves. Az, hogy a mozgólépcsőket minden irányban működtetni kell, az nem jelentene problémát, ha a jelzések egyáltalán léteznének és mindig egyértelműek lennének. A jelzések azonosítását nehezítik a rendszeresen elhangzó, hosszú bemondások arról, hogy a metróban nincs vezető. Amíg ezek a bemondások mennek, nem lehetséges az irányjelzések pontos azonosítása, de egyébként is nehezítik a hang alapján való tájékozódást. Mivel a bemondás nagyon hosszú, a hang alapján tájékozódó, önállóan közlekedő utasnak sokszor nincs más választása, mint mozdulatlannak maradni.
Általában a vezetősávokról hangzott el az, hogy a gyengénlátóknak sokat segítene a kontrasztos kialakítás. Mivel a látásssérültek nagyobb része gyengénlátó, többek számára érthetetlen az, hogy a kontrasztos kialakítás miért marad el. Mások a szabványosítást hiányolták, mivel előfordulnak teljesen egyedi, a gyakorlatban nem visszafejthető jelzések. Ilyenkor csak azt érzékelik, hogy a bot elakad, de az okát nem tudják.
A vezetősávok másik helyi problémája, hogy a felújítások, felbontások során sérülnek, valamint a felújítások idején meg sem kísérlik pótolni. Mivel Újbudán sok a járdát érintő felbontás, ez a mindennapi közlekedés szempontjából ez egy akut probléma. Van olyan, akinek az utcáját minden évben felbontják, így az önálló, vagyis kísérő nélküli közlekedése annak ellenére rendszeresen ellehetetlenül, hogy egyébként ügyesen közlekedik egyedül.
Komoly probléma, hogy elég sok levelet írnak az érintettek, de az udvarias válaszleveleken kívül semmi érdemi változás nem történik. Többen példának említették, hogy már 2015 nyarán is jelezték (és azóta is megteszik) mennyire komoly gondot jelentenek a járdákat érintő felbontások, de semmi sem változott.
Másik említett probléma a megállók buszon történő bemondása. Pontos felmérést senki sem készített az arányokról, de nem egyszer téves a bemondás, ami rendszeresen okoz nehézséget. Többeknek komoly stresszt okoz az önálló közlekedésben az a tény, hogy nem tudhatják mennyire támaszkodhatnak a bemondásra. Ilyenkor marad a segítségkérés, ami egyébként is elkerülhetetlen, csak alapvetően nem kellemes dolog.
A 4-es és 6-os villamos vonalán még a mai napig nem lehet tudni, hogy éppen melyik villamos áll be a megállóba, de ugyanez a helyzet a budai fonódó hálózat sok megállóhelyén is. A kerületi megállók közül a Petőfi híd budai hídfője jelent súlyosabb gondot, mert nem mindegy melyik végállomásra megy a villamos, de ez csak az elindulás után derül ki, ami már késő. Ráadásul a középperonos megállóknál még az oldal azonosítása sem megoldható, valamint a kerületi végállomásokon az induló villamos megtalálása sem megy segítségkérés nélkül. A FUTÁR-kapcsolók ebben nem segítenek semmit, mert a kijelzők ugyan fel vannak szerelve, de 2015 óta még egy napot sem működtek.
Szóba kerültek a vonatok is, hogy mennyire nem egyszerű a szerelvények megtalálása. Példának éppen a kelenföldi állomás lett felhozva, melynél komoly erőfeszítéseket tettek a megfelelő akadálymentesítésre, de a vágány megtalálása még helyismerettel sem lehetséges. Többen ezért nem is a lakóhelyükhöz közel, hanem a belvárosi végállomásokon szállnak vonatra, mert ott van idő segítséget kérni a helyes vágány megtalálásához.
Összességében azt mondhattuk el, hogy a FUTÁR-kapcsolók valamennyit segítettek a mindennapos közlekedésben, a legtöbben támaszkodnak rá. A helyzet összességében valamennyivel jobb lett. Ugyanakkor a mindenkori önálló közlekedés lehetőségének a biztosítása még ezzel nem valósult meg és sajnos az alapvető nehézségek ugyanazok maradtak, mint a kapcsolók kiosztása előtt.
Az utolsó 15 percben megállapodtunk abban, hogy az októberi klubnapon a “látás hónapja”, vagyis az októberi rendezvények lesznek a beszélgetésünk témái. Reméljük, hogy nagyon sokan fognak hozzánk csatlakozni!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Kispesti meghívó
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra melynek
helyszíne: XIX. Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
időpontja: 2017.Szeptember 28. (csütörtök) 15 óra
Szeptemberi klubnapunk vendége Börcsök Gáborné rendőr százados lesz a XIX. kerületi Rendőrkapitányságról, és a vagyonvédelemről tart előadást.
Közlekedéssel kapcsolatos tájékoztató is lesz, melyből kiderül, mi a bikesafe program?
Sőt, klubnapunkon lehetőség nyílik álkamerák és személyi riasztók kipróbálására.
Megemlékezünk Szent Adorjánról, aki – többek között – a büntetés-végrehajtás védőszentje.
Elkezdődött az iskola. Tudsz annyit, mint egy ötödikes? Kvízjátékunkból ez is kiderül.
Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E–mail: lampas.kispest@gmail.com
A kép forrása: szolnokinaplo.hu
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Városnéző sétára indultunk
Szeptember 7-én harmadik kerületi klubtagokkal csatlakoztunk a Kálvin téren ahhoz a látássérült csoporthoz, amely Szekeres Júlia idegenvezetővel városnézésre indult. Irodalmi, történelmi sétát tettünk az V. kerület déli részén.
Először megnéztük a középkorban épült városfalat. Megtudtuk. hogy Mátyás király építette a törökök támadása ellen. Az utcán szembe állt az a ház, ahol Petőfi Sándor lakott néhány évig. Az Egyetem tér felé haladva több történelmi személyiségről hallottunk. Megnéztük a pesti árvíz érdekességeit is.
Tovább mentünk és megérkeztünk a Károlyi Mihály utcában található Károlyi-Palotához, amely közel hatvan éve a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont. Megtudtuk, hogy a palota első formájában 1696-1698 között épült barokk stílusban. Több tulajdonosa volt, majd 1766-ban lett a Károlyi családé. A reformkor politikájának és irodalmának neves alakjai mind megfordultak a palotában. A hozzá tartozó kertet 1932-ben rendbe tették és közkertté nyilvánították (Károlyi-kert).
A kertet az idők során többször átalakították. Fénykorában még egzotikus növényeket is neveltek a virágházban. a kertben pedig lugasokat telepítettek. Utoljára 1996-ban az elhasználódás miatt ismét áttervezték. A parkban van szökőkút jelentős gyepfelülettel az évszaknak megfelelő virágokkal, kanyargós sétányokkal. A parkban található az ország egyik legidősebb fehér eperfája.
Sétánk végére érve kellemesen elfáradtunk, de megérte!
Új ismeretekkel és a sok látnivaló élményével megint gazdagabbak lettünk.
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
Kirándulás a budai hegyekben
Régi tervünk volt, hogy sokat sétáljunk és túrázzunk a környékünk hegyes területen. Ez a tervünk időről-időre valóra válik, legalábbis törekszünk arra, hogy évente legalább egyszer legyen ilyen programunk is. Eredetileg egy nehezebb terepre szerveztük a kirándulást, de a jelentkezők kérését figyelembe vettük, így egy sétálósabb program valósult meg a tündérhegyi túránk helyett.
Amikor az első hegyes túránkat szerveztük, már akkor kiderült, hogy a valóban friss levegő, az erdő illatai és az új helyek felkeresése okozta öröm mindenkinek ad annyit, ami miatt újra és újra el fog jönni. Ez így történt most is és a kapott élmények sem okoztak csalódást.
A kirándulásunk a távoli találkozóhely miatt buszozással indult, majd a Normafától elindulva kezdtük a gyalogtúránkat. A Normafán megnéztük a frissen átadott szabadtéri kondiparkot, valamint azt a kisplasztikát, mely a környező hegyeket mutatja be. Ebből megtudtuk, hogy nagyjából 300 és 500 méter közötti tengerszint feletti magasságban fogunk kirándulni, de a szintkülönbségből elég keveset fogunk érzékelni.
A túra során egy jelzett útvonalon haladtunk, számos olyan elhagyott létesítményt megfigyelve, melyek egykor a kirándulókat szolgálták ki. Ezek pihenőhelyet, eső elől való menekülést és biztonságosan tiszta ivóvizet nyújtottak az arra járók részére. Az állagromlás mértékét jelzi, hogy a nagyon rossz állapotban lévőket már kerítéssel is elzárták.
Az egyik különleges élmény melyben részünk lehetett, az emberek által nem feldúlt részeken megtapasztalható illatfelhő volt, melyet számos virágnak és fának köszönhettünk az erdő határán haladva. Alapvetően tisztább városrészből indultunk el, de mindannyian megéreztük, hogy teljesen más minőségű levegő volt az erdőben, mint amit a mindennapokban megszoktunk.
A kirándulás útvonalán nagyon sok tájékoztató táblát találtunk, melyekből számos érdekességet is megtudtunk. Az egyik különlegesség a Mátyás király idejében kialakított vadaskert felfedezése volt, melynek ma már csak a nyomait lehet megérinteni. A másik érdekesség Budapest egyetlen hosszú időn át életben maradt libanoni cédrusa volt, mely mára már hatalmasra nőtt. A kissé erősebb melegben megtapasztalhattuk mit jelent egy ilyen fa árnyéka, ugyanis nagyon sokfelé ágazva, hatalmas lombozattal nyújt hűs pihenőhelyet. A 120 éves fa védettséget élvez, ezért nem lehetett megérinteni a törzsét.
A kirándulás végéhez érve megállapodtunk abban, hogy igyekszünk majd több hegyi túrát szervezni a jövőben. Nem csupán azért, mert kellemes menekülést kínál a kínzó meleg elől, hanem azért is, mert szeretnénk felfedezni a környező hegyek további meglepő titkait.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Holdviláglát(ogat)ás
Szereted a vizuális kultúra mindennapi és nem mindennapi remekeit? A színházat, a filmet, a festészetet? Vagy csak szeretted, de el se tudod képzelni, hogy újra átélheted? Szívesen ringatóznál Claude Monet-val a Velencei gondolán vagy adóznál az élet szépségének Matisse mozgalmas és örömteli műalkotásán keresztül? Csukd be a szemed és képzelj el egy számodra kedves festményt. Hogy mondanád el magával ragadó szépségét egy vak embernek? Milyen lehet csukott szemmel nézni egy színdarabot vagy egy filmet? Próbáltad már?
Egy kis történeti áttekintést követően, többek között ezekre a kérdésekre keressük együtt a választ. Mindegy, hogy látsz vagy sem, hogy láttál-e valaha vagy sem, hogy jártál-e már narrált színházi előadáson, filmvetítésen, tárlaton vagy sem vagy, hogy egyáltalán tudod-e, mi az az audionarráció. Ez a beszélgetés biztos tartogat számodra újdonságokat és meglepetéseket, sőt kulisszatitkokat, merthogy nem csak a narrációról lesz szó, hanem a különös és az átlag néző számára rejtett “színházi üzem” működéséről is.
Meghívott vendégeink: Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház színművésze, rendezője és művészeti vezetője, valamint S. Tóth Erika kolléganőnk, akinek a narrációival, beszámolóival és “tudta-e” rovatával már kedves tagjaink is megismerkedhettek az egyesület hírlevelén keresztül.
Időpont: 2017. szeptember 27. szerda, 15:00 és 17:00 között.
Helyszín: Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)
Izgalmas klubdélutánnak nézünk tehát elébe, mindenkit várnak szeretettel XVIII. kerület Lámpásai: Kiss Juli és Juhos Robi
Nyárzáró és ősznyitó Újpesten
Augusztusban 26-án és 27-én mi újpesti lámpások kitelepültünk az újpesti városnapokra. Nagy izgalommal mentünk ki kollégáinkkal, Mártival és Csabával, na és persze Boncával, a vakvezető kutyussal. A nagy meleg ellenére szívesen beszélgettünk az emberekkel a VGYKE-ről és a kerületi Lámpás Klubról. A piac területén kaptunk helyet kicsit távol a főtértől, de azért megálltak és szívesen hallgatták, amit tudni kell a tevékenységeinkről. Miben kaphatnak segítséget a látássérültek a VGYKE–től, illetve a kerületi klubtól? Milyen lehet a látássérültek mindennapi élete, hogyan lehet nekik segíteni?
Felkeresett bennünket a halláscentrum vezetője, Bocsevits Linda, akivel már a közös piaci programunkat terveztük meg. Nagy örömmel fogadott bennünket, Galler Brigitta rendőr főtörzszászlós, a körzeti megbízott, két kézlenyomat készítése között. Megbeszéltük az előadását a következő klubnapunkon.
A városnapi forgatagban sok élmény és tapasztalat hatott ránk.
A szeptemberi klubnapon aztán el is látogatott hozzánk Varga Brigitta rendőr főtörzszászlós körzeti megbízott és tájékoztatott a nyár bűnözési eseményeiről. Elmondta, hogy nyáron a bűnözők is nyaraltak így kevés rablás és más érdemleges bűncselekmény sem történt.
A klubon beszéltünk a programokról, a jeles napokról és milyen programok lesznek még. Hladony Sándor képviselő úr sok mindent elmondott az újpesti programsorozatokról. A metró felújításának a részleteiről és a pótlóbuszok indulásának időpontjairól is. Sok érdekességet tudtunk meg a metrófelújítás, folyamatairól és munkálatairól. Az idő hamar elszaladt , de még mindig tudtunk volna beszélgetni a nyaralásról és a ránk váró sok programokról. Így lassan mindenki elindult haza felé .
A szeptember elejei közös programjainkban szerepet kapott egy látogatás a Bazilikában, amely felülmúlta minden várakozásunkat!
A szívünknek kedves idegenvezetőnkkel való újabb találkozásunk, már az amúgy is vidám kedvünket fokozta. Ráadásnak a látnivalók, amerre csak néztünk!
Az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza. A klasszicista stílusban épült templom 1822 és 1869 között épült és a Szent István téren áll. Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas. Méreteit tekintve a római Szent Péter-Bazilika, a londoni Szent Pál-székesegyház, a Milánói dóm és a Kölni dóm után Európa egyik legnagyobb bazilikája. Világviszonylatban a tizennyolcadik.
A plébánia területéhez tartozik a Simor Papi Otthon kápolnája. A plébánia területén élő hívek száma 800 fő. Amikor beléptünk az óriási kapun, hatalmas tér nyílt meg előttünk. A hosszú padsorok között végig menvén, eljutunk a bazilika közepéig. Onnan felnézve, a kupola tárult a szemünk elé. Idegenvezetőnk, hosszasan vezetett be minket, a bazilika történelmébe. Beszélt még a belső tér minden oltáráról, képeiről, szobrairól, és minden történelmi csodáról, ami a helyszínen látható. A Bakócz-kápolna az egyetlen építészeti emlék, amely az első, a középkori Szent Adalbert-székesegyházból (átépített formában ugyan, de) megmaradt. Ezen a helyen lepett meg bennünket gyönyörű énekével idegenvezetőnk Franciska.
De még fokozta a varázslatot Kováts Péter orgonaművész egy húsz perces fantasztikus orgonajátékkal. Még szívesen hallgattuk volna a bazilikát betöltő orgonajátékot, de már hívogatott minket a Kálvária domb tetejének kilátója és egy közös fotó az idegenvezetőnkkel!
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Főzőversenyt nyertünk!
Zuglóban hagyománnyá vált a Bethesda Alapítvány számára adományokat gyűjtő főzőfesztivál, ahol a kerületben működő szervezetek főznek, a vendégek pedig megvásárolják ezeket a finomságokat ebédre. A vásárlások teljes értéke az gyermekkórházat támogató alapítványhoz kerül, így az Egyesületünk is nagyon-nagy örömmel nevezett be tavaly és ez évben is egy csapattal.
Az Egyesületünk lelkes csapata füstölt csülkös babgulyást készített bográcsban, házi csipetkével. Úgy alakult, hogy amíg fiúk a nedves fából gyújtottak tüzet a bogrács alá, addig a lányok előkészítették a gulyásba valókat. Hagymát, fokhagymát, zöldséget pucoltunk, aprítottunk, valamint húst, szalonnát, kolbászt, daraboltunk. Jutott munka mindenkinek!
A munka alatt jókat beszélgettünk, viccelődtünk és úgy éreztük, hogy egy igazán kellemes napot tölthetünk együtt. Ez nem egy kiüresedett közhely volt az esetünkben, hanem valóban úgy éreztük, hogy nem csupán a füsttől könnyezünk, hanem a nevetéstől is. Amikor ezt megállapítottuk, akkor még nem sejtettük, hogy ennek később szerepe lesz. A zsűri ugyanis több kategóriában díjazta a csapatokat és a VGYKE csapata a legvidámabb csapat kategóriában nyerte el az első helyet!
Ez nem jelenti azt, hogy az ételünk nem lett ízletes! Nagyon sokan jöttek hozzánk és olyan is jóízűen evett valaki a babgulyásunkból, aki egyébként se a bográcsételeket, se a gulyást nem kedveli, de az illatnak és a látványnak nem bírt ellenállni. Sőt, még az a veszély is fenyegetett minket, hogy a bográcsunkban nem marad majd annyi étel, hogy a zsűrinek le tudjunk adni egy tányérnyit! Olyannyira finom lett a gulyásunk, hogy még mi magunk sem bírtunk ellenállni a csábításnak!
Ebben az évben ők voltak a legvidámabbnak ítélt csapat tagjai: Czagány Izabella, Kiss Márta, Mészáros Ágnes, Molnárné Tóth Andrea, Neumann Károly, Szőnyi István, Tamás József és Tanai Csaba. A jutalmuk az ezt elismerő oklevelen túl egy 50 ezer forintos ebéd a városligeti Robinson étteremben.
Ami pedig nagyon lényeges: a rendezvény célja is teljesült, mert 760 ezer forint gyűlt össze az Alapítványnak, ami 1520 adag étel eladását jelenti. A csapatunk minden tagja örült annak, hogy ehhez hozzájárulhattunk mi is. Hálásan köszönjük a szervezőknek ezt a lehetőséget és az elismerést is!
Kiss Márti és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
Élménybeszámoló egy szép váci napról
Tegnap lezárult a Vácon megrendezett „Ha jó neked menjünk a Hajó múzeumba” nevű projekt. Mint mindenki kirándulás előtt mi is kutattuk az aznapra jósolt időjárás előrejelzést. A jóslat is és a valóság is kedvező volt. Ami meghatározó ilyen esetben. Tehát jó esélyekkel vágtunk neki a napnak!
Megérkezvén a vasútállomásra a Széchenyi úton keresztül elsétáltunk a Március 15.-e térre. Egy középkori eredetű emberi léptékű „ékszerdobozba” csöppentünk bele. Az utcák hangulata megőrizte történeti jellegét, földszintes épületei finoman díszített homlokzataival követte utunkat. Sok kicsi üzlet kedves kirakata mosolygott ránk. A látók számára hangulatos kis kiülő teraszok a látássérültek számára még inkább kihívást jelent, mint csábító lehetőséget. Persze voltunk annyian, hogy ez nem okozott nehézséget.
Rövid séta után megérkeztünk első úti célunkhoz, ami a Hajótörténeti Múzeumba vezetett. A kiállítás tapintható része nem volt látogatható, viszont cserébe egy lenyűgöző előadásban volt részünk, Papp László igazgató úrnak köszönhetően. A város története iránt elkötelezett embert ismerhettünk meg, aki barátságban volt Szabady Kálmán hajó konstruktőrrel. Ő hozta létre ezt az életmű kiállítást. Papírból készült hajómodelleket láthattunk, legalább három százat. Gyönyörűen pontosan megformált remekművek voltak. Magyarország összes hajógyárában dolgozott több- kevesebb ideig. Tervezett vízi taxit Pelikán néven, árvíz és belvízvédelmi munkahajót és még szórakozást, sportolást vízi mentést egyaránt szolgáló vízi járművet is. Még autót is tervezett, de olyan történelmi korban, amikor ez nem valósulhatott meg. Példaképe gróf Széchenyi Ödön volt, akinek emlékét idézte a Hableány II. túrajachtja, amivel a nevezetes 1867-es Budapest-Párizs hajóútjának 110. évfordulójára ismét megtette Ő is ezt az utat. Mivel a modelleket megtapogatni nem lehetett, kárpótlásul egy érdekes történetet hallgathattunk meg.
Matuska Szilveszterről, aki a Váci Országos Királyi Fegyintézetben töltötte életfogytiglani büntetését. „- Találkoztam egykori váci fegyőrrel és nevelőtiszttel, akik szerint Matuska Szilveszter művészetet szerető ember volt, hangszeren játszott, énekkarban énekelt –„állítja Papp László, akit úgy tájékoztattak a Matuskát ismerő börtönőrök, hogy a robbantó nem barátkozott senkivel, a politika nem érdekelte, a köztörvényes bűnözőkkel nem állt szóba. Matuska 1944-ben, az orosz csapatok bevonulása után szabadult. Egy szemtanú szerint a fegyházból mindenki elmenekült, csupán egy ember fogadta az oroszokat: Matuska Szilveszter. Házigazdaként viselkedett, legalább két hetet töltött velük fontos és felelősségteljes beosztásban.
Távozásakor egy ládát hagyott a börtönben. Sokáig senki sem merte kinyitni – elvégre egy robbantóé volt, ki tudja, hátha valami trükköt hagyott hátra az elítélt. Egy bátor ember végül leverte a lakatot, s bomba helyett a ládából három kép került elő – kettőt Papp László szerzett meg. A harmadik – egy virágcsokros csendélet – egy másik gyűjtőé lett. Évtizedes kutatómunka után sem kerültek elő újabb Matuska-alkotások.
Az Igazgató úrnak köszönhetően, a szomszédos Sajdik Ferenc Múzeumba is sikerült bepillantanunk, ahol a híres mesefigurák kulcstartókon tapintható formában is élvezhetőek voltak.
Egy kellemes sétával a Székesegyházat néztük meg. Tervezésére Eszterházy Károly püspök Pilgram osztrák építésznek adott megbízást 1761-ben. A már elkészült alapokra a következő püspök, Migazzi Kristóf egy a saját építésze, Canevale által megálmodott klasszicizáló, késő barokk ízlésű székesegyházat építtetett, ami 1777-ben készült el. Egy kicsit beültünk megpihenni, elmélkedni és gyönyörködni.
Visszasétáltunk a Fő térre, ahol megtapogathattuk a belvárosról készített tapintható makettet. Utána a Curia Borház Múzeumába mentünk, ahol szintén fantasztikus előadásban volt részünk. Előadónk a hazai borkultúrának volt rajongója ismerője és kutatója. Jó humorú sziporkázó előadást hallottunk. Megtudtuk, hogy a történelmi időkben 1500 féle szőlőt termesztettek. A számlálást nehezítette, hogy a különböző területeken különbözően nevezték el a szőlőfajtákat.
Már az 1800-as években is gondot okozott, ha távoli kontinensről hoztak be Európába gyökerestül növényeket. A filoxéra, (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar) az l860-as években, Amerikából érkezve jelent meg Európában, óriási pusztítást okozva a szőlőterületekben.
Ugyanebből az időszakból talált feljegyzést az előadónk, miszerint tiltották, hogy a némberek alkoholt fogyasszanak. Akkoriban még ez a szó ártatlanul csak a nő- embert jelentette. Jót mulattunk, hogy mennyire elferdült a jelentése és sajnáltuk, hogy kiment a divatból ez a régies kifejezés.
Hallottunk a világhírű Tokaji borainkról, ami a mondás szerint a borok királya, és a királyok bora. Ez a felséges magyar borkülönlegesség valóban a legkülönb, elsőrangú a magyar borfajták közül, és valóság az is, hogy számos koronás fő asztalának egyik kelléke volt a tokaji palackbor.
Végezetül megtudtuk a nagy titkot, amit őriznünk is kell: hogy miért díszíti a régi szikvizes üveg kivezető nyílását kakastaréj?
Aki kíváncsi rá járjon utána, látogasson el Vácra a Bormúzeumba!
Jól éreztük magunkat! Köszönjük a Vendéglátóinknak, Egymásnak és a XVIII. kerületi Önkormányzatnak, ezt a kellemes, szép napot!
Kiss Júlia és juhos Róbert
közösségi civilszervező
Főzőcske
A közös főzőcske szeptember 22-én (pénteken) 15 és 17 óra között a Hermina út 57–ben lesz.
Finom bolognai spagettit fogunk elkészíteni, akik nem tudnak főzni, azokat minden műveletre megtanítunk.
A megvásárolt alapanyagok becsült összege maximum 2000 forint, melyet a jelentkezők között osztunk el.
Jelentkezés szeptember 18-ig az alábbi elérhetőségeken:
email: lampas.ujbuda@gmail.com vagy 0630/ 498-91-27–s telefonszámon Andinál.
A kép forrása: femcafe.hu
Sok szeretettel várunk mindenkit!
Molnárné Tóth Andrea és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
