Séta a Tabánban

A klubunk szokásához híven, az augusztusi klubnapunkat ezúttal is rendhagyó helyszínen, rendhagyó programkínálattal szervezzük meg. Ezúttal tehát nem a szokott helyünkön leszünk, hanem a Tabánban fogunk sétálni.

A képen a Tabán egy részlete látható, a zöld domboldallal és a hatalmas fákkal

A kép forrása: http://zoldkalauz.hu

A program dátuma: 2017. augusztus 3.

A helyszínre közösen megyünk el, előtte a Gellért térnél találkozunk.

A beszélgetős, sétálós klubnap témája a Tabán lesz, ahol mindenkit meghallgatunk majd arról, hogy milyen élményei vannak a Tabánról.

A program körülbelül 14 és 17 óra között kerül megtartásra.

A programra az előzetes jelentkezés kötelező vagy a 0670-984-1745-ös telefonszámunkon vagy a lampas.ujbuda@gmail.com emailcímünkön.

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők

 

Hangfürdő tibeti hangtálakkal

Júliusban a Zuglói Civil Házban megtartottuk klubnapunkat és a vendégünk Krayné Faragó Zsuzsa kolléganőnk volt. Zsuzsi egy nagy bőrönddel érkezett közénk, aminek tetejére egy réztányér is volt kötve.

A képen az látható, amint Zsuzsi egy hangtálat kongat

Ahogy kinyitotta a bőröndöt különböző méretű réztálakat meg kavaró eszközöket szedett elő, ezután szépen elrendezte őket egy kis asztalkán. Erősen gondolkodtunk, hogy Zsuzsi valamit félreértett, hiszen mi nem főző tanfolyamra jöttünk és nem akarunk habot verni sem. Amikor előkerült a bőröndből a cintányér, akkor arra gondoltunk, hogy hangverseny lesz, ezért fürdünk a hangokban. Természetesen, amikor közelebbről megismerkedtünk ezekkel a tálakkal megnyugodtunk, hogy jó helyen vagyunk, Zsuzsi sem tévedt el. Megismerhettük a tálak történetét, készítésének titkait, és a szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásairól is beszélgettünk.

Elkezdődött az igazi hangfürdő. Igen, hangfürdő! Ezek a hangtálak csodálatos hangokat adnak ki magukból és furcsa érezni, ahogy rezegnek és rezgésüket a testünk különböző pontjain érezni.

A képen az egyik tagunk kipróbálja Zsuzsi eszközeit

A hangtálak a keleti kultúrkörben (Japánban, Kínában, Thaiföldön és a Himalája vidékén) honosak. A keleti emberek úgy tartják, hogy ősi igény formát adni a hangnak és a hang formáló hatását a harmónia és az egészség elérésére használni. A hangtálakat leginkább meditációhoz használják, de gyógyító hatása sem ismeretlen: blokkok, feszültség, stressz oldása a testben és az aurában, a gerincoszlop harmonizálása és erősítése, a véráram fokozása, aura tisztítása,
energiával való feltöltés, hogy néhányat említsünk.

A hangtálak kiváló minőségű bronzból készülnek, amit további fémekkel dúsítanak. Egy úgynevezett nyers korongot formáznak és a tálak méretétől függően akár 5-6 ember kovácsolással készíti el, miközben többször tűzben izzítják a nyers darabot. Többszörös izzítás és hirtelen lehűtés során nyeri el a hangtál azt a különösen jó hangját. Ehhez a kézzel végzett simára esztergálás is hozzájárul, amitől egyébként a tál megtisztul, és fényes felületet kap.

A hangtálak hangját a különböző ütők segítségével csalogattuk elő. Az ütők is más-más méretűek, formájúak, ezért mindegyik más-más hangon szólaltatta meg a tálakat.

Ekkor előkerült az a bizonyos „réztányér” amiről kiderült, hogy egy kisméretű gong. A gongok is hasonló eljárással készülnek és szintén több méret létezik belőle. Érdekes volt megtapasztalni a rezgését, úgy hogy nem is értünk hozzá, csak Zsuzsi kondította meg a hátunk mögött. Mégis mindenki máshol érezte a testében a rezgést.

Ezután kipróbáltuk a „cintányérokat” is. A neve: cymbal, a formája tényleg a cintányérhoz hasonlít, de ezek, kisebbek és egy madzagon lógnak és nem a lapos felüket kell össze csapni, mint a cintányérnál, hanem csak a széleiket finoman egymáshoz érinteni. Végül Zsuzsi egy szélcsengőt mutatott be nekünk. Zárt bambusz dobozkában vannak a különböző méretű fémből készült csövecskék elhelyezve egy kis üvegharang lóg a közepén, ami a csövecskéknek ütődéskor ad ki csilingelő hangot.

A képen a hangtálakhoz kapható ütők láthatóak

A délután nagyon gyorsan elrepült, alig tudtuk abbahagyni a hangtálak próbálgatását, és különböző kérdésekkel bombáztuk Zsuzsit, aki mindenre nagy szakértelemmel válaszolt.

Végül tájékoztattuk tagjainkat a következő klubnapunk időpontjáról, ami a szabadság miatt szeptember 6-án lesz a Civil Házban. Megbeszéltük a programokat és beszéltünk a Fehér bot napja alkalmából rendezett ünnepségünkről is, melyre szeretettel várunk minden tagunkat, kísérőiket és érdeklődőt!

Ismét nagy örömünkre szolgált, hogy egy újabb tagtársunk is eljött közénk és jól érezte magát velünk. Reméljük, hogy egyre több zuglói látássérült tagunk jelentkezik majd programjainkra és klubnapjainkra!

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civil szervezők

Kirándulás Zebegénybe

Augusztus 2-án, szerdán Zebegénybe kirándulunk vonattal, és tárlatvezetéssel megtekintjük az 1984-ben alapított első hajózási magánmúzeumot (kedvezményes belépő 500,-Ft).

A programot a VII., a XI., a XIII. és a XVII. kerületi Lámpás Klubok szervezik. A múzeum korlátozott létszámban tud csak látogatókat fogadni, ezért a program iránt érdeklődők keressék meg a kerületi szervezőket a használni szokott elérhetőségek egyikén!

Az indulás a Nyugati pályaudvarról lesz 9 óra körül és várhatóan 14:00-15:00 között érkezünk vissza.

A képen a zebegényi Duna partjának egy része látható, melyre a homokos és kavicsos partszakasz jellemző, árnyékot adó, hatalmas fákkal

A kép forrása: http://www.zebegenyeskornyeke.hu/

Rákosmenti meghívás

Sok szeretettel invitálunk mindenkit a következő klubnapunkra, amelyet 2017. augusztus 1-jén, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk ismét a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.).

Vendégünk lesz látássérült zuglói lámpás kollégánk Tanai Csaba, aki elhozza magával Bonca nevű vakvezető kutyáját.

Hallhattok tőle a kutyatartás rejtelmeiről, a kutyakiképzésről, a kiválasztás folyamatáról, és a kutyával való közlekedésről is. Közben természetesen kérdéseiteket is feltehetitek.

Részvételi szándékotokat mindenképpen jelezzétek!
e-mail címünk: lampas.rakosmente@gmail.com
Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468,
Acsay Péter: 06 70 248 59 53

Addig is szép nyarat kívánunk!

A fényképen Bonca, a bajnok kutyus látható

Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal a klubra, hadd találjon ő is közösségre! Minden rákosmenti látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg

Még tesztelhető a GlovEye

A Szövetség székházában elhelyezett prototípus a tervező csapattal együtt Seattle-be utazik, ahol a Microsoft Imagine Cup innovációs versenyének nemzetközi döntőjén méretnek meg.

A verseny végeztével (augusztus első harmadában) újra tesztelhetik az eszközt az érdeklődők.

Tesztelésre jelentkezni az okosklub@mvgyosz.hu e-mail címen, vagy a 06 (1) 384 – 8440-es telefonszámon (114-es mellék) lehet munkanapokon, 9.00 és 15.00 között, Berkó Norbertnél.

A GlovEye bemutató készlete látható a képen, egy kamera, egy vezérlő, egy Braille-panel és egy számítógépes alkalmazás

A kép forrása: index.hu

Pénzfelismerés, de hogyan?

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül és alapvető feladatainak ellátásán túl, a közérdekű társadalmi célok megvalósításának elősegítése végett, kialakította a jegybanki érdekeken és sajátosságokon alapuló, az MNB külső kapcsolatainak részét képező támogatási politikáját.

Ennek ismeretében a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a bankjegy címletek azonosítására alkalmas szoftverrel felszerelt eszközök (okostelefonok) beszerzéséhez kérte az MNB támogatását.

Az okostelefonokat (szolgáltató független, iPhone SE 16 GB, asztroszürke) a tagegyesületek adják át azoknak a súlyosan látássérült személyeknek, akik a teljes látásvesztés, illetve a minimális látásuk mellett önállóan, segédeszköz nélkül nem vagy csak nagy nehézséggel képesek a bankjegyeket felismerni és látásvesztésüket a fogyatékossági támogatásról, a vakok személyi járadékáról, a magasabb összegű családi pótlék megállapításáról szóló határozattal igazolják.

Az MVGYOSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy a nyertes pályázatból megvásárolt okostelefonokat két éven belül nem idegeníti el, azt a súlyosan látássérült emberek részére, a bankjegyek felismerésének támogatása céljából adja tartós használatba. A telefon ezen idő elteltével kerülhet a használója tulajdonába.

Az MVGYOSZ fenntartja magának a jogot arra, hogy ha a támogatott személy nem képes, vagy nem tudja használni a készüléket, akkor azt visszavehesse és egy másik rászoruló részére átadhassa.

A tagegyesületek abban az esetben vehetik át az okostelefonokat, ha egy munkatársuk, vagy egy egyesületi tag rendelkezik a telefon, illetve a pénzfelismerő alkalmazás használatának megtanításához szükséges tudással, ismeretekkel. Erről a Szövetség munkatársa ad ki tanúsítványt egy személyes tudásfelmérést követően. A készülékeket a tagegyesületek között a tagsági díjat fizető egyesületi tagok számának arányában osztottuk fel.

Forrás: MVGYOSZ hírlevele

A képen a forint bankjegyei láthatóak

A kép forrása: mnb.hu

Parlamenti séta

A Zuglói Lámpások Parlamentlátogatást szerveztek, melyhez mi is csatlakoztunk.

Az Országház Magyarország és a magyar demokrácia egyik legfontosabb jelképe. A parlamenti séta alkalmával idegenvezető segítségével megtekintettük az épület díszlépcsőjét, kupolacsarnokát, a Szent Koronát a koronázási jelvényekkel, felsőházi társalgóját és a felsőházi üléstermet, megismerkedhettünk továbbá a Ház történetével, építészetével és a benne található műalkotásokkal.

makett

Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) a székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Az épületet gyakran Parlamentként is emlegetik. Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.

Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált.

István

A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését. Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivételt képez a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található).

Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én végezték a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme.

a csapat

Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található. A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor (90 külső és 152 belső) van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat. A díszítéseknél felhasznált 22-23 karátos arany összmennyisége hozzávetőlegesen 40 kilogrammot tesz ki.

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Szülinapi klubnap Kispesten!

Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra,

melynek helyszíne: XIX. Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
időpontja: 2017.Július 27. (csütörtök) 15 óra

Két éve tartjuk klubnapjainkat a Családsegítő Központban, és ezt meg kell ünnepelni! Visszatekintünk, mi minden történt első szülinapunk óta. Kellemes zene és szülinapi torta is várja a velünk ünneplőket.

Klubnapunkról Ruzsa Viktor tudósít a Civil Rádióban.

Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com

Bernát Zsuzsanna, Puchnyák István
közösségi civilszervezők

A kép forrása: https://img.clipartfest.com

A kép forrása: https://img.clipartfest.com

Úti célunk a Füvészkert!

Milyen élmények várnak minket? Egy csodálatos orchidea gyűjtemény, néhány 150 évnél idősebb páfrányfenyő, és nem utolsó sorban egy páratlan kaktusz gyűjtemény látványa. Megérezhetjük a trópusi növények sajátos mikroklímáját a páratlan szépségű Pálmaházban.

Összességében nyolcezer fajta növényt láthatunk!

Az első 15 jelentkező számára a belépés és az idegenvezetés díjtalan!

Találkozzunk július 24-én hétfőn du. 13.45-kor a 3-as Metro „Klinikák” állomásának peronjánál.

Sok szeretettel várunk mindenkit!

Kérjük, a részvételi szándékodat jelezd emailben, vagy telefonon 2017. július 21-ig!

Elérhetőségeink:
Kiss Julia 06 30 498 90 94
Juhos Róbert 06 70 377 32 35
vagy emailban: lampas.bp18@gmail.com

A fényképen a Füvészkert egyik fája látható, virágzás közben

Forrás: http://www.fuveszkert.org

Klubnap a nyárról

A nagy meleg miatt ezúttal egy külső helyszínen, egy árnyékos teraszon került sor a havi klubnapunkra. A nyarat és a nyári programok megbeszélését vettük górcső alá.

20170626_153607[1]

 

Megbeszéltük a dinnyési Várparkba szervezett egész napos kirándulás részleteit, valamint a zebegényi kirándulást és az augusztusi klubnapot, melyet valószínűleg más Lámpás Klubbal közösen tartunk majd meg, egy meglepetéssel összekötve.

Ezen részletek egyeztetése után egy kvízjátékot játszottunk, mely a nyárral volt kapcsolatban. Főként az ez évi nyári programokról és a nyár jellegzetességeivel voltak kapcsolatban a kérdések. Megtudhattuk ezen játékból például azt, hogy az év fagylaltja a mascarponés túrókrém, sós karamellel volt, illetve azt is, hogy ez milyen a valóságban.

20170626_153709[1]

Megbeszéltük azt is, hogy a soron következő klubnapunk egyikén majd a napozással foglalkozunk, mely valamilyen módon mindenkit érint. A káros és hasznos oldalairól is lesz szó, ezért mindenkit várunk, akiket érdekel ez a téma!

Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők

Nem hívtuk ki a Tűzoltókat, hanem mi mentünk hozzájuk hűsölni!

A cím nem szó szerint értendő. Tikkasztó melegben értünk oda a Katasztrófavédelem Központi Múzeumába, ahol szintén meleg volt, viszont olyan érdekes világba csöppentünk bele, hogy egészen elfelejtettük, hogy szakad rólunk a víz.

A múzeum anyaga történeti áttekintést nyújt a tűzoltásról, amit egy a szakma iránt elkötelezett idegenvezető segítségével sikerült megnézni.

„Az első terem tablói az ősember kiszolgáltatottságát, az ősnépek babonás tűztiszteletét, a tűzistenek kultuszát, a tűzoltással kapcsolatos első törvényt és domborműábrázolást ismertetik. Az ókor legszervezettebb tűzvédelme a Római Birodalomban valósult meg, katonai és önkéntes tűzoltó osztagok felállításával építési szabályok bevezetésével, víztárolók, vízvezetékek, tűzfigyelő tornyok építésével.”

Egy kezdetleges tűzoltó járművet láthattunk, amely egy szekérre rögzített tartály volt, amiről idegenvezetőnk elmondta, hogy egy ökör speciálisan kipreparált húgyhólyagjából készült, amibe körülbelül 1 köbméter víz fért bele.

„Hazánkban az egykori Pannónia provincia területéről számos tűzoltó vonatkozású emlék, kőfelirat került elő, közülük a leghíresebb az 1930-ban feltárt aqvincumi polgárvárosi tűzoltó laktanyánál előkerült víziorgona maradvány.”

A hangszert – amelynek a működő képes rekonstrukciója került kiállításra – a ráerősített bronz táblácska szövege szerint a parancsnok ajándékozta a tűzoltó testületnek i. sz. 228-ban.

Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje, aki római katonaként keresztény hitéért halt mártírhalált. Kultusza a középkorban terjedt el. Festett, barokk oltárszobrát 1733-ban Balthazar Jais osztrák képfaragó készítette, amit láthattunk kiállítva.

„A második terem a középkor tűzvédelmét, a városi polgárság, a céhek, a diákság tűzoltási szerveződését, a tűzi fecskendő feltalálását és fejlődését az első tűzszabályrendeletet mutatja be. Magyarországon már Szent István király törvénybe iktatta a tűzvészek vigyázását.”

A középkori városokban tűzfigyelő tornyokat építettek és a bakterek „tűzilármával” riasztottak veszély esetén.

Ma is ismert szöveget skandáltak a településeken esténként:

Éjfélt ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra!

Tűzre, vízre vigyázzatok, le ne égjen a házatok!

A XIV.-XV. Században találták fel a kézi vízipuskát, amelynek használatát, a vízi puskás céhlegényt örökíti meg Szilágyi Margit szobra. (Bronz szobor, ami az egyik képen látható is.)

Az 1600-as években elején jelent meg a gólyanyakú fecskendő, az első hatékony tűzoltóeszköz. A korszerű tűzoltási módok alapja 1672-ben Jan Van der Heyden holland festőművész és tűzoltóparancsnok által feltalált nyomótömlő alkalmazásával jött létre.

A nagyobb iskolavárosokban – Debrecen, Sárospatak, Kecskemét, Nagyenyed, Eperjes, Nagyszombati stb. – diáktűzoltóságok jöttek létre. A legismertebb debreceni testület az 1600-as évek elejétől 1880-ig működött.

A harmadik teremben kapott helyet a magyar szervezett tűzoltóságok megalakulásának története. 1835-ben elsőként az Első Aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar, 1866-ban a Soproni Torna és Tűzoltó Egyesület, 1870-ben a Pesti Önkéntes és a hivatásos tűzoltóság szerveződött meg.

A képen egy tagunk látható, a hátterében régi tűzoltók által használt ruhák, melyek bábukon vannak

A Fővárosi Tűzoltóság és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi Ödön (Széchenyi István kisebbik fia) akit a későbbi törökországi tevékenységéért a török tűzoltóság is megalapítójának tekinti. A gyáripar fejlődésével szükségessé vált nagyobb üzemeknél gyári tűzoltóságok felállítása. Elsőként 1855-ben a Duna Gőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára, majd 1860-ban a Budai Ganz Gyár alakított tűzoltóságot.

1858 óta létező hazai tűzkárbiztosítás lassan terjedt és csak szűk rétegeket érintett. Feszty Árpád Kárvallottak című nagyméretű olajfestménye egy falu leégésének tragédiáját örökíti meg, melyet ott helyben megtekinthettünk.

A negyedik terem a századforduló tűzoltás technikai eszközeit sorakoztatja fel. 1824-ben Szabó Pál és fiai szereztek szabadalmi védelmet gőzzel működtetett tűzoltófecskendőre. A sűrített levegős légzésvédő készüléket Kőszegi Mártony Károly hadmérnök találta fel 1830-ban. Szobra és készülékének modellje állít emléket a technikatörténet e nagy feltalálójának.

A képen a csoportunk néhány tagja látható egy régi tűzoltó előtt

Az V. terem a motorizáció időszakát mutatja be. A kézi működtetésű fecskendőket felváltotta a gőzgép, majd a benzinmotoros szivattyúmeghajtás…… Szilvay Kornél fővárosi tűzoltó főtiszt több műszaki találmánya közül legjelentősebb a szárazoltógép meg alkotása, amely lehetővé tette a vízkár nélküli tűzoltást.

Ebben a korszakban a tűzjelzés eszközei is sokat fejlődtek, megjelentek a hőérzékkelők, az óraszerkezetes adatrögzítős tűzjelzők és az automatikus beépített oltóberendezések, a spinkler rendszerek. Láthattuk a Parlament füstjelző berendezését, ami egészen az 1986-ig használatban volt olyan biztonsággal, hogy soha nem fordult elő tűzeset. Az Operaház tűzvédelmi berendezése is ki volt állítva egy szemléltető rajzzal, hogy milyen pontokon tudta érzékelni az épületben az esetleges tűzveszélyt. Ezek a berendezések egy szépen, igényesen megformált bútorhoz, szekrényhez, illetve vitrinhez voltak hasonlóak.

A VI. teremben a II. világháborút megelőző időszak légoltalmi felkészülésétől a kilencvenes évek szervezeti átalakulásáig követhető a Magyar Tűzvédelem története. 1938-ban kezdődött a tűzoltóság kiképzése és korszerű felszerelése a légoltalmi feladatok ellátásához. A tűzoltók a II. világháború poklában egyedül viselték a hatósági légoltalmi szervezet vezetésével járó terhet és felelősséget, saját életük árán mentettek segítettek

Az önkéntes tűzoltóság – amely régi, a tűzoltószövetségek vezette szervezeti renddel a háború után megszűnt – az ötvenes években újraszerveződött. Az 1956-os eseményeiben hivatásukhoz méltóan, életük árán is helyt álltak, mentették az ország értékeit és az életeket.

Fény derült arra, hogy egyes épületek homlokzatán miért vannak elhelyezve kis bélyeg-szerű zománcozott táblácskák nyilakkal számokkal. Mindnyájan láttunk már ilyet, illetve akik nem azok számára most válhat ismerté, hogy ezek a tenyérnyi méretű táblák hivatottak megadni a legközelebbi tűzcsapnak az irányát méretét és távolságát.

egy utcai, tűzcsapot jelző táblácska

Az utolsó teremben egy technikatörténeti tárlat készült A sugárcsövek és a vízeloltás fejlődéstörténete címmel. A XVII. századi gólyanyakú, az egyszerű, a különleges, a napjainkban használt sugárcsövek és a Szűcs István által megalkotott impulzusoltó kialakítását, működését és használatát szemlélteti.

A kiállítást egy 115 darabból álló tűzoltósisak gyűjtemény és egy tűzoltóérem és jelvénygyűjtemény zárta.

A múzeum tisztelettel adózik azoknak a nemzetközi hírű tűzoltóknak, akik a századfordulón több tűzoltó-világversenyen sikert-sikerre halmoztak, valamint azoknak a magyar feltalálóknak, akik több nagyszerű újítással írták be magukat a technika történetébe.

Ezúton is köszönjük a maradandó élményt!

Forrás: Az idézőjelben szerepelt szövegek a tablón szerepeltek, a többi saját jegyzet
Fotók: Katasztrófavédelem honlapja és saját

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Kirándulások régi falak között

Amikor az évet terveztük, akkor szóba került, hogy jó lenne eljutni olyan helyszínekre is, amelyek történelmi szempontból érdekesek, de az egyéni eljutásnak valamilyen akadálya van. A megcélzott támogatást erre ugyan nem kaptuk meg, de egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően ez a tervünk valóra válhatott, egy öt állomásból álló kirándulás-sorozat keretében.

Az első állomásunk Esztergom volt. Az idegenvezetőnknek hála, nem a megszokott épületekre koncentráltunk, hanem azokra, amelyek mellett általában nem szokás megállni. Így például láthattuk a mintegy fél évszázados iszlám kultúra megmaradt nyomait, valamint megnéztük a Vár látogatható részeit. A hegy oldalában felsétálva megértettük saját tapasztalatból is, hogy miért volt annyira nehezen bevehető erősség.

Amint azt a lenti kép hátterében is lehet látni, a Várral szemközti hegyen egy ellenerőd is állt, mely segítette a vár védelmét. Sajnos oda nem juthattunk el, mert az időnk nem volt rá elég. A hosszú séta alatt olyan érdekességeket is megtudtunk, hogy a ma Duna néven nevezett folyót nem tekintették egy folyónak, ezért volt két külön neve az ókori időszakban.

A képen a csoport egy része látható, amint Esztergomban sétálnak

A kirándulásunk második helyszíne a Reptár volt, ahol a magyar katonai repülés emlékeit nézhettük meg, főleg a huszadik század második ötven évébe nyerve betekintést, nem egyszer tapintható formában is. Több ilyen-olyan géptestből kiálló résznek is megismerhettük a funkcióját, valamint hallhattunk érdekes történeteket vadászgépes disszidálásokról is. A szakvezetés végén még egy játszótérre is bemehettünk, ahol egy-két kiképzéshez használt eszköz egyszerűsített változatát is ki lehetett próbálni.

A képen a csoport egy L-39 oktatórepülő lőtt látható

Ezen helyszín egyik érdekes állomása volt az úgynevezett Nyeva légvédelmi rendszer, mely egy külön dombon van kiállítva. Ez az a rendszer, amivel egy magyar nemzetiségű jugoszláv főtiszt (Dani Zoltán) igazoltan lelőtt minimum egy olyan repülőgépet, melyet “lopakodónak”, vagyis radarok számára nehezen érzékelhetőnek tartanak. Megismerhettük ennek a történetnek a részleteit úgy, hogy közben majdnem mindent megnézhettünk és megfoghattunk.

A harmadik állomásunk Szombathely volt, melynek során érdekes város-szervezési kérdésekről hallgattunk meg egy elmélkedő idegenvezetést. Mivel a város már a római időktől fogva létezik és minden történelmi korszak erős nyomot hagyott a városképen, elég nehéz volt a jelenkori modernizálása, mely tulajdonképpen még most is zajlik. Ennek a nagy kihívásnak a részleteit ismerhettük meg és elmondhatjuk, hogy valóban nagyon izgalmas és érdekes volt a kirándulásunk.

A képen a fehérre meszelt barokk templomban látható a csoportunk

Az egyes korszakok nyomaiból kaptunk néhány tapintható bemutatót, de olyan ritkaságot is megnézhettünk, mint például egy barokk templomot, melynek falfehérre meszelték a falait. Az, hogy ez mennyire rendkívüli, akkor lehetett érezni, amikor egy klasszikus barokk templomba léptünk be. Az, hogy “érezni lehetett”, nem túlzás, teljesen más akusztika, teljesen más levegő fogadott minket, a látványról nem is beszélve. Ezen bekezdés alatt és felett láthatóak a két barokk templom belsejében készített fényképeink.

A képen a barokk székesegyházban látogatást tevő tagjaink láthatóak

A negyedik állomásunk egy kicsike falu, Ják volt, amelyet a legtöbb ember a templomáról ismer. Mivel Ják messze van az ország legtöbb településétől, ezért nehéz oda eljutni és valószínűleg kevesen is tudják felkeresni.

A fényképen a jáki templom belseje látható, amint azt a főkapun belépve megláthatja a vendég

A faluba érkezve egyből lehet látni a templom tornyát, mivel egy magaslaton áll az épület. A dombocska megmászása után megleptek minket az addig csak képekről ismert épület falai, legalábbis azokat, akik képeken korábban már látták, de szemtől-szemben még nem. A mérete hatalmasabb volt annál, amit a legtöbben elképzeltünk és páran megpróbálták a jól ismert fényképet elkészíteni a főbejáratról, de a kapu magassága miatt ez kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult.

A fényképen az látható, amint a nagyméretű templomt a csoportunk néhány tagja megpróbálja lefényképezni

A templom egyébként egy ma is aktív liturgikus hely, melyre belépéskor egy felirat figyelmeztet. Meglepő érdekesség, hogy a világítás csak addig működik, amíg a látogatók pénzt dobnak be egy automatába, különben a világítás elsötétül. Ez utóbbi nem feltétlenül rossz, mert a sötétben lehet a legjobban szemügyre venni a festett ablakokat, melyet a beszűrődő napfény tesz csak igazán élvezhetővé.

Az ötödik állomásunk Pozsony volt, melynek középpontjában a megújult Óváros állt. A kirándulást a Várban kezdtük, ahol megismerhettünk pár érdekességet a környék történelméből. Láthattuk például azt az utcát is, amelyik a Krav Maga bölcsője, mely egy katonaságnál is alkalmazott önvédelmi rendszer. A kidolgozója Lichtenfeld Imre volt, akinek a pozsonyi évei tragikus módon biztosítottak élményeket és tapasztalatokat.

A képen a koronázótemplom melletti téren áll a csoportunk, mely a király első útjának az első állomása

A Váron belül megtudhattuk, hogy egy amerikai-orosz csúcstalálkozónak köszönhetően újult meg a mai formájára. Aki látta korábban a budapesti és a bécsi várnak nevezett épületeket és környezetüket, az hamar felismerte a különbségeket és a hasonlóságokat. Akinek ebben nem volt része, az most ez alkalommal kapott hozzá egy nagyon alapos tájékoztatást.

A csoportunk többször keresett magyar felliratookat, a Várban találtunk, és ez látható a képen, amint a Szent Erzsébet szobor előtt áll a csoportunk

A Vár után az Óvárosba mentünk, ahol többek között láthattuk Pozsony legkeskenyebb épületét, valamint néhány olyan épületet is, melyet irodalmi művekből vagy a történelemkönyvekből ismerhettünk. Megnézettük a világ legnagyobb gombját, valamint az ufónak nevezett éttermet, melyről egy érdekes történetet is hallhattunk, hogy miért nem forog.

Érdekes túraútvonal a “királyi út”. Pozsonyban több magyar királyt is megkoronáztak, akiknek egy rituális útja volt a koronázótemplomból kilépve a városon keresztül. Ez az út apró koronákkal van jelölve, melyet az idegenvezetőnkkel végig is járhattunk, megállva az egyes állomásoknál.

A képen a koronázott király útjának rituális jelzése látható, mely a macskakövekbe elhelyezett, koronát ábrázoló fémlap

A koronázott király rituális útjának jelzése

Ezen kirándulás utolsó állomásaként meglátogattuk az úgynevezett “pozsonyi hídfőt” is, melyet a második világháborút lezáró békeszerződés után csatoltak el Magyarországtól, az akkori Csehszlovákiához. Ma már nyoma sincs az egykori falusi életnek, hanem lakótelepek és különböző gazdasági létesítmények uralják a teret.

Szívből köszönjük mindazoknak, akik támogatták a kirándulás-sorozat megvalósítását! Őszintén reméljük, hogy ismét bizonyosságot nyert az a sokszor hangoztatott kijelentésünk, miszerint a Klub keretében olyan élmények válnak (akadálymentesen!) elérhetővé, melyeket egyénileg a legtöbbünknek szinte lehetetlen megszereznie. Reméljük egyre több embernek jön meg a kedve ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk!

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők