Abban a nagy örömben lehet részünk, hogy a klubtagságunk folyamatosan növekszik, mégpedig teljes családok belépésével. Ezen alkalommal a kisgyerekeseknek kedveztünk és egy ismerkedést segítő programot szerveztünk egy újpalotai játszótérre. Azért éreztük ennek a szükségességét, mert a nagyobb rendezvényeinken nem szeretnénk, ha a gyerekek úgy érkeznének meg, hogy idegen gyerekek közé kerüljenek. Arra gondoltunk, hogy egy közösen szerzett, kellemes, ismerkedő jellegű élmény esetén, majd várni fogják a következő találkozást.
A helyszín kiválasztásában az volt a célunk, hogy kifejezetten kevés eszköz legyen a játszótéren, így a gyerekeknek kikerülhetetlen legyen a közös játék, ezen keresztül pedig az ismerkedés. Amíg ennek a kezdeti fázisa tartott, addig mi szülők nagyon izgatottan és érdeklődve figyeltük a kicsik egymásra való ráhangolódását.
Szerencsére az összehangolódás, a barátkozás hamar megindult, ami a szülőknek is megkönnyebbülést jelentett. Mialatt a kicsik játszottak, hamar megindult a tervezés, ötletelés arról, hova lehetne közösen is elmenni. Ismertetésre kerültek az eddigi programjaink, valamint az, ahogyan ezeket a gyerekeknek is élvezhetővé varázsoltuk.
Ez az összehangolódást elősegítő alkalom nagyon jól sikerült, így reménykedünk abban, hogy hamarosan a nagyobb szabadidős programjainkon is köszönthetjük az új kicsi tagjainkat a családjaikkal együtt!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
látássérült gyerekek Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Játszótéri kirándulás
Abban a nagy örömben lehet részünk, hogy a klubtagságunk folyamatosan növekszik, mégpedig teljes családok belépésével. Ezen alkalommal a kisgyerekeseknek kedveztünk és egy ismerkedést segítő programot szerveztünk egy újpalotai játszótérre. Azért éreztük ennek a szükségességét, mert a nagyobb rendezvényeinken nem szeretnénk, ha a gyerekek úgy érkeznének meg, hogy idegen gyerekek közé kerüljenek. Arra gondoltunk, hogy egy közösen szerzett, kellemes, ismerkedő jellegű élmény esetén, majd várni fogják a következő találkozást.
A helyszín kiválasztásában az volt a célunk, hogy kifejezetten kevés eszköz legyen a játszótéren, így a gyerekeknek kikerülhetetlen legyen a közös játék, ezen keresztül pedig az ismerkedés. Amíg ennek a kezdeti fázisa tartott, addig mi szülők nagyon izgatottan és érdeklődve figyeltük a kicsik egymásra való ráhangolódását.
Szerencsére az összehangolódás, a barátkozás hamar megindult, ami a szülőknek is megkönnyebbülést jelentett. Mialatt a kicsik játszottak, hamar megindult a tervezés, ötletelés arról, hova lehetne közösen is elmenni. Ismertetésre kerültek az eddigi programjaink, valamint az, ahogyan ezeket a gyerekeknek is élvezhetővé varázsoltuk.
Ez az összehangolódást elősegítő alkalom nagyon jól sikerült, így reménykedünk abban, hogy hamarosan a nagyobb szabadidős programjainkon is köszönthetjük az új kicsi tagjainkat a családjaikkal együtt!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Sportnap volt Újbudán
A 2015-ben teremtett hagyományt követve, ismét rendeztünk egy úgynevezett A-napot, vagyis akadálymentes napot. 2018-ban ez a nap ismét a sporthoz kötődött, ez alkalommal szintén a bowlingot részesítettük kitüntetésben, miképpen tavaly is.
Az úgynevezett A-napjaink témája mindig valami olyan, ami egy aktuális és égető problémára hívja fel a figyelmet. Az első alkalommal, vagyis 2015-ben, a közlekedéssel foglalkoztunk. 2016-ban az előadóművészet került terítékre. 2017-ben vállaltuk fel a sport ügyét, mivel megtapasztaltuk, hogy a kerületben a látássérültek ilyen jellegű tevékenysége mennyi akadályba ütközik. Mivel a tavalyi rendezvényeink semmilyen érezhető hatással vagy következménnyel nem jártak, ezért ebben az évben is a sport lett a témánk.
A 2018-as A-napunk megnyitóján elhangzott, hogy a sportolásra alkalmat biztosító helyek általánosságban elzárkóznak attól, hogy egy látássérültet és a segítőjét fogadják. Ha pedig erre mégis lehetőség nyílik, akkor a látássérülteknek többszörös árat kell fizetniük, mivel a kísérő belépőjét és a saját belépőjét is teljes áron kell kifizetniük, nem beszélve a segítő egyéb díjazásáról. Az elmúlt három évben a megkeresett létesítmények nem voltak nyitottak a problémánk megoldása felé, de sokan mások is elzárkóztak a kezdeményezés támogatásától.
A programunkat azért a Rubin Hotelbe szerveztük, mert ők egyedülállóan nyitottak és készségesek voltak az irányunkban. Sőt, a kialakított díjfizetés olyan jellegű, amelyik a kísérő belépéséből nem csinál problémát, sőt, semmilyen speciális igényünkkel sem volt egy kicsi problémájuk sem. Ez a hozzáállás üdítő kivétel, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik.
A bowlingot azért választottuk ki tavaly, mert kifejezetten olyan sportágat kerestünk, ami nem klasszikusan parasport. Azért nem egy parasportág mellett döntöttünk annak idején, mert a többségünk úgy érezte, hogy ezek a sportágak eleve magukban hordozzák a periférikusság jellegét és valamilyen módon azt éreztetik, hogy a fogyatékosoknak megvannak a saját sportágaik. Ezzel szemben éppen azt akarjuk demonstrálni, hogy egy nem fogyatékos embereknek kitalált sportágban is lehet egy látássérült nagyon jó, ha megfelelő képzést kap és van elérhető gyakorlási lehetősége. Mindezt úgy állítjuk, hogy többünk is aktív pár parasportágban. Például az A-napunk előtti napon, ketten is a vakok ping-pongjában mérettettük meg magukat, az egyikünk pedig egy kifejezetten nagyon erős játékos, akit a profik sem bírnak nagyon könnyen legyőzni, nem ritkán sehogyan sem.
A szeptember 21-i napon a látássérült gyerekeket nevelő családok örvendhettek a bowlingnak. Mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is a betanítással kezdődött a program. A betanítás a szabályok ismertetésével indult, majd a játéktér bemutatásával folytatódott. A játékteret ilyenkor bejárjuk, megmutatjuk az eszközöket, a golyókat is beleértve. Próbagurításokkal állapítjuk meg, hogy kinek melyik golyó az ideális tömegű, valamint ez alatt a gurítási technika is ismertetésre kerül. Ezt követően minden ugyanaz, mint a hagyományos esetben.
A rendezvény helyszínén annyi segítség van, hogy a digitális kijelzőt gyengénlátók is láthatják, mivel megfelelően kontrasztos és nagy felületre írnak ki, nagy méretű betűkkel. Érdekesség, hogy mindez nem miattunk van így, hanem eleve ilyenre tervezték.
A vakok számára annyi támpont van a pályán, hogy három nagyon eltérő zaj, három irányból érkezik az éppen gurító játékos felé, ezért a bábuk helyzete, a pálya oldala és a bábukkal ellentétes oldal könnyen azonosítható. A negyedik oldal a teljesen csendes falsík. Ezekből a hangokból a dobásirány nagyjából azonosítható és mivel minden körben a játékosoknak két gurítása van, a második gurításkor rendszerint nagyon magas pontszámot tudtak elérni azok, akik csak a hangokból tájékozódtak.
Ezen a napon külön pályát biztosítottunk a kisgyerekeknek, így a gyerekeknek sokkal barátságosabb szabályokat alkottunk. Náluk csak annyi volt a célunk, hogy fedezzék fel ezt a sportágat, ismerjék meg a pályát, a golyókat és szeressék meg az egész mindent, amit bowlingnak neveznek. Ők először nagyon közelről gurítottak, majd egyre távolabb álltak a bábuktól. Természetesen minden pillanatban felügyelte és segítette őket egy-egy játékvezető, akiket folyamatosan cseréltük, hogy mindig olyan ember legyen mellettük, aki nem fáradt és éber.
A rendezvényünkön résztvevő minden gyermek nagyon örült a lehetőségnek és kifejezték abbeli reményüket, hogy hamarosan újra játszhatnak.
Szeretnénk köszönetet mondani a Rubin Hotelnek a helyszín biztosításáért és a készséges, türelmes hozzáállásért, valamint Újbuda Önkormányzatának az anyagi támogatásért, melyet a civil pályázaton biztosítottak a számunkra!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Kirándulás a Cerka-firka Játszótérre
Eredetileg azt terveztük, hogy a Gellért-hegyen található összes játszóteret bejárjuk, de ez a szándékunk az első játszótéren megdőlt. Az ok egyszerűen csak annyi volt, hogy a Cerka-firka Játszótér annyira lekötötte a gyerekeket, hogy a megbeszélt időben nem volt szívünk váltani.
A játszóteret korábban Kőcsikós néven ismerték, de aztán egy felújításon esett át, ennek köszönhetően pedig számos, nagyon ötletes, fejlesztő jellegű játék került elhelyezésre. Első ránézésre nem is látszódik mennyire jól el vannak találva a játékok, csupán a gyerekekre kifejtett hatáson lehetett észrevenni, hogy valami eltér a szokásostól. Sőt, azt is észre lehetett venni, hogy nem egy felnőttet is magával ragadt a játszótér egy-egy része.
A játszótér egyik előnye, hogy nincs kiírva semmire sem, hogy mire és hogyan kell használni, a gyerekek maguk értelmezik a használat lehetséges módjait. Még minket is megleptek azzal, ahogyan néhány játékot újraértelmeztek. A másik előnye, hogy mivel nehéz megközelíteni, nincs tumultus. A gyerekek a saját tempójuk szerint tudtak játszani, mely a látássérült gyerekeknek elég sokat számít.
A játszótér a szülőknek is kellemes pihenést biztosít. Mivel a játékok és a környezetük teljesen biztonságosak, ezért a szülők leülhetnek az árnyékba, gyönyörködhetnek a látványban vagy a madárcsicsergéses csendben. A csendes, idilli környezet a gyerekeknek is meghozta a kedvét a sétához, így a játékban kifáradva is örömmel vágtak neki gyalogosan a hegyről való lemenetelnek.
Legközelebb a környéken fogjuk folytatni a játszóteres túrát, a környék újabb játszótereivel ismerkedve meg. Reméljük ismét sokan tartanak velünk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Gyereknap a Holnemvolt Parkban
A gyereknap alkalmából megszerveztük, hogy a klubunkhoz tartozó gyerekes családok ellátogathassanak az újonnan nyílt Holnemvolt Parkba. Egy ténylegesen a gyereknapra szervezett alkalommal néhányan már megismertük a helyet, ezért gyorsan módosítottunk az előre megbeszélt terveken és úgy gondoltuk, hogy ezt a helyet mindenkinek látnia kell.
A Holnemvolt Park az Állatkert területéhez tartozik, a Vidámpark helyén lett kialakítva. Valójában egy nagy játszótér, ahol az állatok is megjelennek.
A Park bejáratánál egy kisebb tó van kialakítva, rajta egy lécekből összeállított, úszó valami, amelyet kötéllel lehet mozdulásra bírni. A feladat a játékban az, hogy a tavon át kell jutni a túlpartra, majd vissza. Először a hozzánk tartozó gyerekek felnőttel úsztak át, aki megmutatta nekik az úszóalkalmatosság kezelését. A harmadik körben a gyerekek már egyedül vezették az úszó járművet, ami nagyon szép teljesítmény.
A következő állomásunk egy játszótér volt, meglepő játékokkal. Nem a szokásos játékok voltak, hanem mindegyik játék valamilyen módon teret engedett a gyerekek kreativitásának vagy bátorságának. Ezek közül a legnagyobb sikere egy körülbelül 1,5 méteres mókuskeréknek volt, melyet a bátrabb szülők is kipróbálhattak.
A harmadik állomásunk egy hatalmas, körülbelül 2,5 méteres átmérőjű forgó henger volt, melyen át lehetett szaladni. Sok hozzánk tartozó gyerek is vállalkozott rá. Eleinte történtek kisebb-nagyobb esések, de végül mindenkinek sikerült átjutni a hengeren elesés nélkül.
A soron következő állomásaink az állatok voltak, de csak a kecskék és juhok között tudtunk érdekfeszítőt kreálni a gyerekeknek, mert a többi állat inkább aludt, mintsem velünk foglalkozzon. Megetethettük és megsimogathattuk őket, ami mindenkinek nagy élmény volt.
A Holnemvolt Park még nem üzemel teljesen és pár részére nem is jutott időnk, de így is nagyon kellemes gyereknapi programot biztosított a számunkra. Különösen tetszett nekünk az, hogy itt is lehetőséget adtak a klubhoz tartozó gyerekeknek a saját ritmusuknak megfelelő élménybefogadásra. Külön szeretnénk köszönetet mondani a Park azon dolgozóinak, akik ebben együttműködtek velünk!
Tóth Andrea
közösségi civilszervező
Hangoskönyvet kapnak a vak és gyengénlátó gyerekek
kép forrása: lira.hu
A Kuku és barátai című mesekönyv szerzője a gyógypedagógus-szociológus Loványi Eszter születése óta hallássérült, mindennapjait Kuku nevű kutyája segíti. A szerző saját könyvén keresztül, mesék formájában mutatja be azokat a valós személyek ihlette hétköznapi hősöket, akik valamilyen fogyatékossággal élnek négylábú segítőikkel.
Az egyesület egy közösségi gyűjtés jóvoltából most elkészítette a tavaly megjelent mesekönyv audionarrált változatát is, hogy a látók mellett a látássérült gyerekek is megismerkedhessenek a segítő kutyák szerepével és mindennapjaival – közölte a szervezet.
Az eredeti, 44 oldalas illusztrációkkal teli kötet a terápiás kutyák és gazdáik hétköznapjait meséli el igaz történeteken keresztül. A szerző szerint az óvodás és kisiskolás korosztály az, amelyik a legnyitottabb módon és természetesen kezeli a másságot, ezért kiemelten fontos, hogy minél korábban legyen lehetőségük tapasztalatokat szerezni a vakvezető-, hallás-, mozgássérült-segítő, autistasegítő- és terápiás kutyák, valamint fogyatékossággal élő gazdáik világáról.
