Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció 45

A Gödöllői Királyi Kastély

Nem kell messzire mennünk, hogy bepillantást nyerjünk Erzsébet királyné és családjának életébe, elég csak a Gödöllői Királyi Kastélyba kilátogatnunk. A kastély története még a 18. században kezdődött, amikor Mária Terézia kancelláriaminisztere, gróf Grassalkovich I. Antal megbízta Mayerhoffer Andrást az épület megtervezésével. A kastély építését 1735 körül kezdték meg és a következő száz évben mindegyik Grassalkovich hozzáépíttetett egy kicsit, szépített rajta. A folyamatos fejlődés 1841-ig tartott, amikor kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így leányágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök 1864-ben eladták az épületet egy belga banknak, majd nem sokkal később a magyar állam tulajdonába került és 1867-ben királyi pihenő rezidenciává alakítva koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlották fel. A kastély középső szárnyában ezt a korszakot mutatják be: a dísztermet és a királyi lakosztályokat fotók alapján állították helyre. Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó pihenőhelyévé vált, a II. világháború után a szovjetek pedig istállónak, katonai raktárnak és laktanyának használták. A későbbiekben szociális otthon is működött itt. Ezeket az évtizedeket a Horthy-bunker és egy kiállítás idézi fel a kastélyban. Története szokványos a magyarországi kastélyok sorában, de szerencsére nem lett az enyészeté, ugyanis 1985-ben elkezdődtek a felújítási munkálatok a műemléki épületben és azóta is fogadja a látogatókat.

A kastélyt egy macskaköves feljárón közelíthetjük meg, amelynek két oldalán kőből készült, henger őrbódék fogadnak minket. (1. kép) Az őrhelyeken túlhaladva a feljáró két oldalán elegáns faragású kőkorlátokat találhatunk, amelyek mentén két-két padra akár le is ülhetünk. A bejárathoz közel, a korlát két oldalán egy-egy fekvő helyzetben megörökített oroszlánt is láthatunk. Akárcsak a Lánchíd oroszlánjai is lehetnének. Testhelyzetük, méltóságteljes alakjuk őket idézi. (Korábbi narráció a Lánchídról) A kastély homlokzatának színeit a fehér és a rózsaszín határozza meg, a kapu két oldalát díszítő vörösmárvány oszlopok fejezetei aranyozást is kaptak. Az egykor a kocsik behajtására szolgáló, súlyos kétszárnyú fa kapu fölött levéldíszes kovácsoltvas korláttal ellátott erkély található. Emögött húzódik a díszterem, ahova öt, íves záródású ablakon árad be a fény. Méretüket jól érzékelteti, hogy a több, mint 9 méter belmagasságú térnek majdnem teljes magasságát elérik. A kastély barokk stílusához híven a homlokzat ablakait gazdag díszítéssel keretezték és nem maradhat el a homlokzatról a két puttó által tartott magyar címer sem, amelynek tetején a Szent Korona is látható.

A kastély látogatók által is bejárható helyiségei kétféle térre oszthatók: a nagyméretű reprezentatív terek, amelyek elegáns és nagyvonalú díszítése a vendégek elkápráztatását is szolgálta (díszterem, színház, fogadószobák), valamint a kisebb méretüknél fogva is intimebb, a királyi család magánéletének helyet adó helyiségek (dolgozószobák, öltözködő terek). Ezúttal a reprezentatív, közösségi életet szolgáló terekben sétálunk. A főbejáraton belépve, az egykori kocsiáthajtón túlhaladva jobbra és balra nyíló lépcsősoron mehetünk fel az emeletre. Induljunk el a jobbra nyíló lépcsőn a ragyogóan tiszta és világos lépcsőházban! (2. kép) A márványlépcsőket vörös szőnyeg fedi, bal oldalán áttört mintával ékesített kőkorlát fut végig. A minta fonatokat, ruházatok zsinórdíszítését idézi. A lépcső egy balra nyíló fordulója után zöld növényekkel betelepített emeleti közös pihenő részre jutunk, ahonnan a királyi rezidencia termei nyílnak. A lépcsőházat és az előteret jobbról a homlokzatihoz hasonló, félköríves záródású nagyméretű ablakokon beáradó fény világítja meg. A tér halvány rózsaszín és hófehér színét nem törik meg az ablakok keretezését díszítő részletgazdag növényi motívumokat, indákat idéző stukkó díszítések sem, amelyek szintén fehér színt kaptak. Aprólékos kidolgozásuk és hófehér színük akárcsak egy csipketerítő finomságát idéznék. A tér megvilágítását a falon található háromágú falikarok és a mennyezetről lelógó nagyméretű kovácsoltvas csillár szolgálja. A korszak díszítőművészetére jellemző, növényeket idéző indák és levelek alkotják ezeket a praktikus világítóeszközöket. A barokk korban nyert egyre nagyobb teret a tudatos kerttervezés és az épületek belső tereinek díszítésében is nagyobb szerepet kaptak a növényi elemek.

A kastély két reprezentatív terme, a díszterem és a színház, visszarepít bennünket az egykori fogadások világába. A díszterem (3. kép) Nicolaus Pacassi császári főépítész tervei alapján készült 1758 körül. Az óriási tér kialakításában használt anyagok is a gazdagságot és a kifinomult ízlést tükrözik. A falakat márványstukkó borítja, a falak és a mennyezet bizonyos részein virágos-indás aranyozott stukkók futnak végig. A 165 négyzetméter területű és 9,3 méter belmagasságú impozáns tér két sarkában íves fülkék találhatók. Az íves fülkékkel szemközti falon pedig öt nagyméretű ablak kapott helyet, ebből három az, amelyet kívülről a főbejárat felett már láthattunk. Az ablakok közötti falszakaszon, a teremben több méter magas tükröket helyeztek el, amelyek optikailag megsokszorozzák a teret. A falak fényes felülete, a fehér színre kerülő csillogó arany díszítések remekül verik vissza az ablakokon beáramló fényt, de a mennyezetről lelógó öt csillár és a falakon található falikarokba egykor helyezett gyertyák fényét is megsokszorozhatta. A nagyméretű fehér felületen kirajzolódó arany mintázatok egyfajta ritmikusságot adnak a térnek a falszakaszok felosztásával, elhelyezésük szimmetrikus.

AZ 1780-as évek elején alakították ki a kastély kőszínházát, amely az idők folyamán teljesen megsemmisült. 2003-as helyreállításának köszönhetően ma már a közönség újra látogathatja. (4. kép) A nézőteret a fehér alapon arany díszítésű karzat, illetve a jelenleg vörös bársony kárpitozású barokk stílusú fehér székek alkotják. Mivel egyes színházi produkcióknak is otthont biztosít a kastély, az egykor színháztér ma is használatban van. A tér érdekességét a falak díszítése adja, ugyanis első pillantásra itt is rózsaszín és fehér márvány borítású falburkolatot feltételezhetnénk, azonban alaposan szemügyre véve felfedezhetjük, hogy mesteri módon megfestett falakról van szó. A barokk építészet előszeretettel alkalmazta ezt a fortélyt, a trompe-l’oeilnek (ejtsd: trompöj) nevezett illuzionisztikus látszatfestészetet. A színházteremben alkalmazott falfestés szemünket becsapó módon a falakat oszlopokkal, falfülkékkel és ablakokkal tagolja, valamint különleges márványborítás látszatát kelti.

A reprezentatív tereket a hátunk mögött hagyva, jövő héten már a királyi család egykori privát tereibe látogatunk el és betérünk az Erzsébet királyné tiszteletére létrehozott emlékszobákba is.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület