Vendégváró
Folytassuk visszatekintésünket a VGYKE Hangos Hírmondó Vendégváró rovatában!
2020. június 26.
Beszélgetés Dely Csabával, a Rákosmenti Zene Barátok alapítójával
2020. június 30.
Beszélgetés Ecsedi Csabával, az Óbudai Egyetem oktatójával
Az M3-as metró déli szakaszának felmérésén történt
Az M3-as metróvonal rekonstrukciója a déli szakaszon is elkészült. A Budapest Közút Zrt. meghívására a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete néhány munkatársa vett részt a helyszíni bejáráson, melyre 2020. október 19-én délelőtt került sor.
Az MVGYOSZ-t Németh Orsolya és Erhart Péter képviselte, míg a VGYKE részéről Kiss Mártával és Gandhi kutyájával, Tanai Csabával és Bonca kutyájával, valamint Murgács Jánosné Annamáriával jelentünk meg.
A bejárás résztvevői
A vak és gyengénlátó utasok akadálymentes közlekedése érdekében a déli szakasz megállóiba is taktilis vezetősávokat helyeztek el, és néhol még a liftek kialakítása is folyamatban van.
A bemutatott állomások:
- Népliget
- Ecseri út
- Pöttyös utca
- Határ út
A vezetősávok a peronok teljes hosszában segítik a látássérült utazókat, egyenlő távolságra helyezkednek el a biztonsági sávtól és a faltól, ahol szemetesek és padok találhatók. A tesztelők hangsúlyozták, hogy a taktilis jelzések térmagassága 4 mm-ig elfogadható. Jelezték továbbá, hogy egyes állomásokon a vezetősávok hiányosak, a Határ úton pedig tovább folytatódnak, mint az szükséges.
A taktilis sáv a Népliget állomáson
A Népliget és Határ út állomásokon a peronról már lifttel is fel lehet jutni az aluljáró szintjére (a Népligetnél a felszínig felviszi az utasokat.) Ez kedvez pl. a vakvezető kutyával közlekedő látássérülteknek vagy a mozgáskorlátozottaknak. A többi megállóba is építenek liftet, de természetesen ettől még a mozgólépcsők is működnek majd.
A Népligetnél azt tapasztaltuk, hogy a felszíni lifttől kiinduló taktilis jelzés a kerékpár útra vezeti ki a látássérülteket, így erre is felhívtuk a figyelmet.
A bemutatott helyszínekre jellemző, hogy a peron színe egybeolvad a lépcsősoréval, a lépcsőfokokról hiányzik a kontrasztos sárga csík, ez pedig gyengénlátó szempontból zavaró lehet.
“Büszkék vagyunk, de azért elfáradtunk.” – a “tesztelő” kutyusok, Gandhi és Bonca a bejárás végén egymás mellett fekszenek.
A felmérés végeztével a résztvevők döntése alapján Kőbánya-Kispestre is ellátogattunk, hogy a régebben kialakított taktilis sávot teszteljük, amit jó állapotúnak találtunk. Érdekességképpen megvizsgáltuk a Kőbánya-Kispesti Vasútállomás 8. vágánya mellett végighúzódó, újonnan elkészült vezetősávot is. Az ötlet Olaszországból származik. A kb. 1,5 m-es csíkokat egyelőre csak tesztelésképpen helyezték el. Megállapítottuk, hogy a jelzés színei jól kivehetők, csíkjai és pöttyei fehér bottal is érzékelhetők. A sáv minden szabványnak megfelel, és csúszásmentes.
A teljes bejárásról, továbbá a felmérők által javasolt változtatásokról jegyzőkönyv is készült. A dokumentumot e-mailben továbbították a résztvevőknek.
Az M3-as metróvonal déliszakaszát október 22-én adták át, és november 7-én kezdik el a középső szakasz felújítását.
Ezúton szeretnénk megköszönni a bemutatót a Budapest Közút Zrt. mérnökeinek, valamint a BKK munkatársainak!
Helmes Renáta
A vizuális kultúra mindenkié! – interjú
Balázs Zsanett a projekt szeptemberi megnyitóján Cseh Addriennt, az AKKU, vagyis Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület elnökét egyesületük működéséről, míg Fodor Ágnest, a VGYKE elnökét a “Vizuális kultúra mindenkié!” elnevezésű program múlt- és jövőbeli megvalósításáról kérdezte.
Narráció 6
Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett
1907
Bár órákig, napokig lehetne a Magyar Nemzeti Galéria tereiben csodálni a szebbnél szebb műalkotásokat, Rippl-Rónai József Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című alkotása lesz az utolsó, amelyet itt megnézünk.
A kép méretében is igazodik a családias, bensőséges témához. A 68×100 centiméteres nagysága messze elmarad például Székely Bertalan Egri nők című festményétől, a témához illeszkedő méreteitől. A kép kompozíciója igencsak sűrű, az alakok mintha csak karnyújtásnyira lennének tőlünk. Ez is erősíti a bensőséges hangulat érzését és a nézőt szinte az asztal mellé ülteti. A kép előterében meleg színű, vörös asztalterítővel borított kerek kis asztalkát látunk. Rajta vörösborral megtöltött íves, keskeny nyakú elegáns üvegből készült kancsó áll. A kancsó két oldalán kerekded formájú boros poharakban már a kitöltött ital várja az ivókat. Mind a kancsó, mind a poharak felületén megcsillan a közeli ablak fénye, tükröződik formája. Az asztal túloldalán, a kép bal oldalán ül a festő apja kék és barna csíkos kárpittal fedett, magas háttámlájú, karfás székében. Komor, fekete kabátot visel. Hosszú szakállába és bajuszába már őszes sávok jelentek meg. Arcán is nyomott hagyott az idő. Szomorúan és kissé gondterhesen támasztja jobb kezével fejét, homlokát. Elgondolkozva tekint maga elé. A kép jobb szélén ül a Piacsek bácsiként ismert alak. A markáns orrú, ráncos férfi szakálla és haja hófehér. Szájából pipája hosszú szára lóg ki és elgondolkodva tekint maga elé. Hátuk mögött, alig látszik a szoba világos sárga fala.
Izgalmas hangulatú kép ez. Két férfi, előttük vörösbor. Akár jókedélyű beszélgetést is ábrázolhatna ez alapján a festő, mégis a szűk képkivágatú, szoros kompozíció jelenet egyfajta fáradtságot, elmerengést sugároz. A két férfi bár egymás mellett ül, de tekintetük nem találkozik, láthatóan nincsen közöttük interakció, nem beszélgetnek. Mindketten saját világukba, gondolataikba vonultak vissza.
A festmény Rippl-Rónai úgynevezett kukoricás korszakából való. Nevét arról kapta, hogy a művész ebben a korszakában a festéket laposan, kukoricaszemre emlékeztető formákban hordja fel a vászonra és vastagabb körvonalat hagy nekik. Nemcsak a foltok formája miatt érdekesek ezek a képek. A festő felhagy a térmélység érzékeltetésével, a színeket jellemzően tisztán viszi fel. Rippl-Rónai erről így nyilatkozott: “Abból áll ez, hogy színeket egymásra semmi körülmények között nem rakunk. Minden szín megvan a tubusban, csak ki kell venni belőle, úgy, ahogy van.” Ezt érzékeljük ezen a képen is, tehát a „szűkös” érzetet nemcsak az alakok és tárgyak zsúfoltsága okozza, hanem a színek is ráerősítenek erre.
Néhány gondolat a művészről:
Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett
1907
Bár órákig, napokig lehetne a Magyar Nemzeti Galéria tereiben csodálni a szebbnél szebb műalkotásokat, Rippl-Rónai József Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című alkotása lesz az utolsó, amelyet itt megnézünk.
A kép méretében is igazodik a családias, bensőséges témához. A 68×100 centiméteres nagysága messze elmarad például Székely Bertalan Egri nők című festményétől, a témához illeszkedő méreteitől. A kép kompozíciója igencsak sűrű, az alakok mintha csak karnyújtásnyira lennének tőlünk. Ez is erősíti a bensőséges hangulat érzését és a nézőt szinte az asztal mellé ülteti. A kép előterében meleg színű, vörös asztalterítővel borított kerek kis asztalkát látunk. Rajta vörösborral megtöltött íves, keskeny nyakú elegáns üvegből készült kancsó áll. A kancsó két oldalán kerekded formájú boros poharakban már a kitöltött ital várja az ivókat. Mind a kancsó, mind a poharak felületén megcsillan a közeli ablak fénye, tükröződik formája. Az asztal túloldalán, a kép bal oldalán ül a festő apja kék és barna csíkos kárpittal fedett, magas háttámlájú, karfás székében. Komor, fekete kabátot visel. Hosszú szakállába és bajuszába már őszes sávok jelentek meg. Arcán is nyomott hagyott az idő. Szomorúan és kissé gondterhesen támasztja jobb kezével fejét, homlokát. Elgondolkozva tekint maga elé. A kép jobb szélén ül a Piacsek bácsiként ismert alak. A markáns orrú, ráncos férfi szakálla és haja hófehér. Szájából pipája hosszú szára lóg ki és elgondolkodva tekint maga elé. Hátuk mögött, alig látszik a szoba világos sárga fala.
Izgalmas hangulatú kép ez. Két férfi, előttük vörösbor. Akár jókedélyű beszélgetést is ábrázolhatna ez alapján a festő, mégis a szűk képkivágatú, szoros kompozíció jelenet egyfajta fáradtságot, elmerengést sugároz. A két férfi bár egymás mellett ül, de tekintetük nem találkozik, láthatóan nincsen közöttük interakció, nem beszélgetnek. Mindketten saját világukba, gondolataikba vonultak vissza.
A festmény Rippl-Rónai úgynevezett kukoricás korszakából való. Nevét arról kapta, hogy a művész ebben a korszakában a festéket laposan, kukoricaszemre emlékeztető formákban hordja fel a vászonra és vastagabb körvonalat hagy nekik. Nemcsak a foltok formája miatt érdekesek ezek a képek. A festő felhagy a térmélység érzékeltetésével, a színeket jellemzően tisztán viszi fel. Rippl-Rónai erről így nyilatkozott: “Abból áll ez, hogy színeket egymásra semmi körülmények között nem rakunk. Minden szín megvan a tubusban, csak ki kell venni belőle, úgy, ahogy van.” Ezt érzékeljük ezen a képen is, tehát a „szűkös” érzetet nemcsak az alakok és tárgyak zsúfoltsága okozza, hanem a színek is ráerősítenek erre.
Néhány gondolat a művészről:
Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
C’est la vie!
A Pinceszínházba hívjuk kedves tagjainkat!
Gregg Opelka darabja az ötvenes évek Párizsába repíti a nézőket. Valahol a Montmartre szélén, egy lerobbant orfeum, a Chez Leplée színpadán Fatiguée, egy hajdani színésznő (Polyák Lilla) és Dominique, egy volt balett táncosnő (Juhász Réka) estéről estére Edith Piaf sanzonokat énekelnek – nem túl nagy lelkesedéssel. Minden vágyuk, hogy egyszer saját műsorukat adhassák elő. Hűséges, ám ritkán józan zongorakísérőjük, Jean-Paul-Pierre (Gebora György) már meg is komponálta számukra az igen csak testhez álló, pikáns dalokat. Egy este a tulajdonost egy jól megszervezett akcióval eltávolítják a kabaréból és kezdetét veszi az örömzenélés. A hangulat egyre forróbb lesz, ám a finálé előtt váratlanul kiderül, hogy a kabaré tulajdonosa végig jelen volt…
Gregg Opelka “zenés parféjának” ősbemutatóját 2002-ben tartották Chicagoban, a szellemes magyar fordítás Galambos Attila munkája. A közönséget is játékba csábító előadást Méhes László rendezte a Pinceszínházban.
Az előadás hossza: 75 perc
Kezdés: 2020. október 29. 19.00 óra
Találkozó ideje és helye: 18.00 óra és 18.15 óra között a Kálvin téri 4-es metrónál. Onnan gyalog sétálunk a színházba.
A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre, kérem kedves tagjainkat, hogy időben jelentkezzenek a megadott elérhetőségek valamelyikén.
Felhívom kedves tagjaink figyelmét, hogy a vírus elleni védekezés miatt maszk mindenkinél legyen!!
Telefon:
Szalainé Tündi: 06704320147
Tanai Csaba: 06307685404
E-mail: ferencvaros.szervezo@vgyke.com
Szalainé Tünde és Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők
Októberi klubnap a fehér bot jegyében
Forrás: network.hu
Kedves Klubtagok és VGYKE Tagjaink!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra, melynek helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház. (1181 Bp. Kondor Béla Sétány 8.)
Időpont: 2020. október 28. (szerda) 15 óra
Október a látás hónapja és a fehér bot nemzetközi világnapja.
Ez alkalomból ismertetjük a fehér bot történetét,és betekintést nyerhetünk Helen Keller vak írónő élettörténetébe is.
Szeretettel várunk mindenkit!
Elérhetőségeink:
Juhos Róbert
Tel: 06 70 377 3235
Email: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
Bernát Zsuzsanna és Juhos Róbert
Közösségi civilszervezők
Vendégváró
Folytatódik visszatekintésünk.
Minden héten szeretnénk ajánlani olvasóinknak egy régebbi Vendégváró adást is:
2020. június 19.
Beszélgetés Nyiriné Kovács Máriával és Kiss Mártival a vakvezető kutyák képzéséről, és a velük való közlekedésről
VGYKE
Hétfőtől ismét személyesen is elérhető Egyesületünk!
Tisztelt tagtársunk, kedves olvasónk!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy október 19-től Egyesületünk valamennyi szolgáltatása előzetes időpont egyeztetést követően személyesen is, változatlan nyitvatartás mellett ismét elérhető!
Tekintettel a járványhelyzet alakulására, valamint Tagjaink, munkatársaink védelme érdekében a regionális központunkba történt belépést követően a maszk használata továbbra is kötelező.
Felhívjuk figyelmüket, hogy az irodáinkba történt belépést követően testhőmérsékletük érintésmentes mérésére is sor kerül!
Kérjük Önöket, hogy a Szugló utcai irodánkba történő ellátogatásukat megelőzően mindenképp vegyék fel a kapcsolatot munkatársainkkal az alábbi elérhetőségek valamelyikén.
Ügyfélszolgálatunkat az alábbi elérhetőségeken kereshetik:
Telefonon: +36 1 384 5561
Mobiltelefonon: +36 70 387 52 67
E-mailen: ugyfel@vgyke.com
Láthatár Segédeszköz Boltunkat
E-mailen: lathatar@vgyke.com,
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 383 3611
Masszázs szolgáltatásunkat
E-mailen: masszazs@vgyke.com
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 773 39 88
Louis Braille Támogató Szolgálatunkat
E-mailen: tszolgalat@vgyke.com
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 387 52 62
VGYKE
Narráció 5
Vaszary János: Morfinista
1930
A Magyar Nemzeti Galéria tereiben sétálva eddig találkozhattunk idilli hangulatú, nemzeti öntudattól és harci láztól átitatott és vallási hitvallástól sugárzó képpel is. Ezen a héten a modern élet kritikus ábrázolását csodálhatjuk meg Vaszary János Morfinista című képén. Színpompás, álomszerű jelenetet látunk, de ez az álom kissé nyomasztóvá válik, ha részletesen megvizsgáljuk.
A kép előterében, a festmény alsó sávjában hófehér bőrű, meztelen nőalak nyúlik el ernyedten. Üres tekintettel kifelé mereng a képből. Szó szerint üres, a festő a lelki üresség ábrázolásához nem festett szemgolyót se az alaknak. A nő talán egy fotelben ül, amelynek egyik karfáján lazán veti át lábait, gyűrűs kezével pedig a másik karfán támaszkodik. Ruhát nem visel, csak egy fehér alapon piros pöttyös kendő látható a fején és egy színben ezzel harmonizáló (piros, fehér, kék) gyöngysor van a nyakában. Alakját, a kép többi részéhez hasonlóan kissé elvontan, az egyéni jellemzőktől, részletektől mentesen festette meg a művész. A hófehér testet kékes lila körvonalakkal rajzolta meg. Nincs is szükség ezekre, hiszen az élvezeteket hajszoló nőben egy elvont fogalmat, a nagyvárosi létet fogalmazta meg a festő. A nő mögött a háttér kissé kaotikus, mintha egy morfiumgőztől terhes képzelgés lenne, ahol a valóság elemei rendszertelenül rakodnak egymásra. Határozott fénysugár világítja meg a nő arcát és mögötte a háttérben látható óriási Buddha szobor fejet, amely azt mutatja, hogy a 30 évek válságai között sokan a vallásban kerestek megoldást. Ezzel együtt a Buddha szobrok gyakori lakásdekorációs elemek is voltak a korszak art deco stílusú lakásaiban. A nő lábainál a háttérben cilindert viselő férfialak fekete árnya látható. Ez az elem szintén a korszak élvhajhász életmódját szimbolizálja. A test gyönyörei, az erotikus kapcsolatok nyíltsága erőteljesen hozzátartoztak a modern városi világhoz. Ezt a világot jelenítik meg a háttérben felbukkanó toronyházak és épülettömbök. A nagyvárosi éjszaka csillogását adó fényeket apró színes pöttyök sokaságával ábrázolta a művész. A morfin okozta képzelgéseket, hamis álmokat kék és rózsaszín gömbökkel jelenítette meg a művész.
Összességében nézve a kép remekül érzékelteti a 20. század első évtizedeinek nagyvárosi életérzését, életviszonyait. A csillogás, az élvezetek között bőven válogathat a városlakó, de a nyüzsgésben mégiscsak egyedül érzi magát és kapcsolatai felszínesek maradnak. Ezt az érzetet adják vissza a Morfinista festményének színei is. A képet szemlélve szinte dúskálunk a színekben, de a festmény kékei és rózsaszínei mégis tompák és kissé fakók.
Vaszary Jánost (1867-1939) festményeiről, grafikáiról ismerjük, de tervezett gobelineket (faliszőnyegeket) is, ami jól mutatja sokszínű tehetségét. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd kortársaihoz hasonlóan, ő is Münchenben és Párizsban tanult. Munkáiban erőteljesek a franciás jegyek, de mutatják a Nagybányai Iskola hatását is. Képzőművészeti tevékenysége mellett figyelemre méltó tanári aktivitása is, ugyanis 1920-tól tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Részt vett több fontos művészeti csoport munkájában is. Alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának.
Ha szeretnél többet megtudni Vaszary Jánosról, akkor érdemes meghallgatni az alábbi két videót:
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Vaszary János: Morfinista
1930
A Magyar Nemzeti Galéria tereiben sétálva eddig találkozhattunk idilli hangulatú, nemzeti öntudattól és harci láztól átitatott és vallási hitvallástól sugárzó képpel is. Ezen a héten a modern élet kritikus ábrázolását csodálhatjuk meg Vaszary János Morfinista című képén. Színpompás, álomszerű jelenetet látunk, de ez az álom kissé nyomasztóvá válik, ha részletesen megvizsgáljuk.
A kép előterében, a festmény alsó sávjában hófehér bőrű, meztelen nőalak nyúlik el ernyedten. Üres tekintettel kifelé mereng a képből. Szó szerint üres, a festő a lelki üresség ábrázolásához nem festett szemgolyót se az alaknak. A nő talán egy fotelben ül, amelynek egyik karfáján lazán veti át lábait, gyűrűs kezével pedig a másik karfán támaszkodik. Ruhát nem visel, csak egy fehér alapon piros pöttyös kendő látható a fején és egy színben ezzel harmonizáló (piros, fehér, kék) gyöngysor van a nyakában. Alakját, a kép többi részéhez hasonlóan kissé elvontan, az egyéni jellemzőktől, részletektől mentesen festette meg a művész. A hófehér testet kékes lila körvonalakkal rajzolta meg. Nincs is szükség ezekre, hiszen az élvezeteket hajszoló nőben egy elvont fogalmat, a nagyvárosi létet fogalmazta meg a festő. A nő mögött a háttér kissé kaotikus, mintha egy morfiumgőztől terhes képzelgés lenne, ahol a valóság elemei rendszertelenül rakodnak egymásra. Határozott fénysugár világítja meg a nő arcát és mögötte a háttérben látható óriási Buddha szobor fejet, amely azt mutatja, hogy a 30 évek válságai között sokan a vallásban kerestek megoldást. Ezzel együtt a Buddha szobrok gyakori lakásdekorációs elemek is voltak a korszak art deco stílusú lakásaiban. A nő lábainál a háttérben cilindert viselő férfialak fekete árnya látható. Ez az elem szintén a korszak élvhajhász életmódját szimbolizálja. A test gyönyörei, az erotikus kapcsolatok nyíltsága erőteljesen hozzátartoztak a modern városi világhoz. Ezt a világot jelenítik meg a háttérben felbukkanó toronyházak és épülettömbök. A nagyvárosi éjszaka csillogását adó fényeket apró színes pöttyök sokaságával ábrázolta a művész. A morfin okozta képzelgéseket, hamis álmokat kék és rózsaszín gömbökkel jelenítette meg a művész.
Összességében nézve a kép remekül érzékelteti a 20. század első évtizedeinek nagyvárosi életérzését, életviszonyait. A csillogás, az élvezetek között bőven válogathat a városlakó, de a nyüzsgésben mégiscsak egyedül érzi magát és kapcsolatai felszínesek maradnak. Ezt az érzetet adják vissza a Morfinista festményének színei is. A képet szemlélve szinte dúskálunk a színekben, de a festmény kékei és rózsaszínei mégis tompák és kissé fakók.
Vaszary Jánost (1867-1939) festményeiről, grafikáiról ismerjük, de tervezett gobelineket (faliszőnyegeket) is, ami jól mutatja sokszínű tehetségét. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd kortársaihoz hasonlóan, ő is Münchenben és Párizsban tanult. Munkáiban erőteljesek a franciás jegyek, de mutatják a Nagybányai Iskola hatását is. Képzőművészeti tevékenysége mellett figyelemre méltó tanári aktivitása is, ugyanis 1920-tól tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Részt vett több fontos művészeti csoport munkájában is. Alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának.
Ha szeretnél többet megtudni Vaszary Jánosról, akkor érdemes meghallgatni az alábbi két videót:
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Online fehér bot napi műsor a Facebookon
Tisztelt Tagtársaink, Olvasóink!
Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy online fehér bot napi, integrált műsorunk időpontja: 2020. október 15. csütörtök 14 óra.
Felhívjuk figyelmüket, hogy amennyiben a fenti időpontban nem tudják nyomon követni az adást, az később is bármikor elérhető lesz a VGYKE Facebook-oldalán, valamint dupla cd-n fogjuk ajándékozni tagjaink számára.
Műsorunkat népszerű látó és látássérült előadóművészek színesítik, mint pl. Jánoki Márió, Ézsiás László, Domoszlai János, a Classic Kamarazenekar vagy a Vakrepülés Színtársulat.
Mindenkit vár a hangszórók és képernyők elé a két műsorvezető: Bönde Katalin és Miks-Rédai Csaba!