Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Szilvásváradon jártunk

Újra elmentünk Szilvásváradra, de ezúttal nem a vízfolyások és tavak kialakulásával ismerkedtünk, hanem a településsel és az erdővel.

A programunk azzal kezdődött, hogy sétáltunk egyet a településen és megnéztük a településtörténeti emlékhelyeket. Ezek a helyek annak a környéknek a múltját ismertetik ahol a látogató áll, régi képekkel és részletes leírásokkal. Szinte sarokról-sarokra haladva egyre jobban megismertük és megértettük a települést. A legnagyobb várakozás a református körtemplommal kapcsolatban volt, de amikor a csoportunk meglátta milyen magasra kell felsétálni, akkor megszavaztuk a halasztást. Nem mintha megijedtünk volna a magasságtól, csak a következő állomásunk éppen egy hegyi túra volt, amihez inkább spóroltunk az erőnkkel.

A városi séta után mentünk fel az Istállós-kői barlangba. A barlanghoz vezető út nagyon kellemes, de valóban erőt próbáló volt. Az érezhetően friss levegő és az erdő még korábban nem tapasztalt illatai, bőven kárpótoltak mindenkit az emelkedőkért. Nagyjából fél óra alatt értük el a barlangot. Mivel tágas, levegős és világos volt, ezért jó mélyen be is sétálhattak a merészebb tagjaink.

Néhány méteres kitérőtől eltekintve, onnan kezdve azonban csak lefele haladtunk és Bokros Mátyás szakvezető kalauzolásával mélyedhettünk el az erdő és az ember együttélésének titokzatos világába. Megtudtuk, hogy a környék bizonyos tekintetben őserdő jellegű. Ennek egyik jele, hogy sok kidőlt fát lehet látni, melyek az erdei élőlények közül nagyon soknak létfontosságú. A kidőlt fákon lévő élet sokféle jelét megcsodálhattuk akár tapintással is.

Akik korábban már voltak velünk, azok tudták mi a tengerszem, de most egy másik úton haladtunk és lementünk a partjára is. Meglepő felszíni képződményeket ismerhettünk meg, nem egyet meg is lehetett érinteni vagy akár sétálni is lehetett rajtuk. Többen mondták azt, hogy csak e miatt az élmény miatt már megérte eljönni.

A következő állomásunk a híres vízesés volt, de mivel éppen esküvői fotózás zajlott, nem tudtuk olyan alapossággal megvizsgálni, ahogyan terveztük. A szakvezetőnknek köszönhetően viszont átmentünk egy másik helyre, ahol egy kisebb vízesést csodálhattunk meg. Mivel a hely nem látogatott, így teljesen testközeli élményeket is szerezhettünk! Például az, aki merészebb volt és nem félt a hűvöstől, az megtapasztalhatta a víz sodrását a vízesés előtt és után.

A túra soron következő állomása a helyben kialakított erdészeti múzeum volt, ahol másfél órán át úgy merülhettünk bele az ember és az erdő viszonyát bemutató kiállításba, hogy észre sem vettük mennyi idő telt el. Megismerhettük az erdei faszállítás változásait, a különböző emberi szálláshelyeket az erdőben, valamint a különböző építési módszereket is.

A legnépszerűbb a vízfolyások felhasználását bemutató tárlatrész volt. A kiállításon egy kis patakocska vizét tóméretűre duzzasztották, majd a gáton kialakított zsilippel a vizet egy hatalmas kerékre vezették. Az ilyen módon megforgatott kerék többek között gépeket működtetett, melyek közül többet is megnézhettünk. Ezen kívül számos interaktív bemutatót is kipróbálhattunk, mely a tapintásunknak, a zokni nélküli lábunknak, a hallásunknak és a szaglásunknak adott felejthetetlen élményeket!

Utána megismertük a helyi pisztrángtenyésztés történetét és eszközeit. A korábbihoz képest teljesen más hatások értek minket, mivel a tenyésztés egy másik fázisában voltunk jelen. E miatt azoknak is voltak újdonságok, akik a korábbi túránkon is jelen voltak.

Mivel az időnk nagyon kevés volt az összes nekünk elkészített élmény befogadásához, valószínűleg majd vissza fogunk még térni a városba és a környékére. Mindenesetre szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel fogadtak és igyekeztek minket a lehető legtöbb élménnyel megajándékozni minket!

Neumann Károly
közösségi civilszervező