1941. február 5.
A hangulatfotó, amit ehhez a néhány sorhoz választottam kifejezetten lírai. Egy tiszta-vizű, csendes tó tükörsima felületét látjuk, amin a jobb és bal oldalt benyúló kis tőzeges sziget kopár, fekete fáinak bozontos ág-boga köszön vissza homályosan. Pirkad, az ég alja a távolban már rózsaszínes árnyalatba fordul, a látóhatáron lágyan megkettőződve a tavon. Az ágak sűrűje kontrasztos karcolatként festi meg a színes hátteret. A horizont vonala fölött és alatt még sötéten kéklik az éjszakai égbolt és jegesen sima víz, amelyen elhagyottan lebeg egy aprócska fadarab.
1941. február 21.
A fentebbi strófában leginkább a hanghatás fogott meg, ahogy “cserren” a veréb, nem is beszélve a bravúros téli szinesztéziáról: “fehér hang”.
A fotón, amit a vershez választottam megkapó a költői kompozíció. Aprócska verebet látunk télen, egy lombját vesztett fa egyik vékonyka ágán csücsülni. Az gallyakat jég vonja be, szikrázóan csillognak a napfényben. A lecseppenő víz is megfagyott a madárka körül, pici jégcsapok lógnak mindenhonnan. Barna tollazata – mely nyáron tökéletesen elrejti őt környezetében – a képen erősen kiválik a fehér háttér előtt. Vélhetően tojó, kicsit kevésbé díszes, mint a hímek általában. Begye világosabb, cappuccino árnyalatú, hátán nyugvó szárnytollai sötétebbek, itt-ott fekete csíkok is vegyülnek a meleg barna tónusba. Arcocskája begyével azonos színű, feje búbján sötétebb kis sapkával. Csőre kicsi, egyenes, gombostűfejnyi fekete szemével a távolt fürkészi, miközben karmos lábai ügyesen kapaszkodnak a jeges ágon.
1941. február 26.
Radnóti Miklós naptárversei nagyon képszerűek, így könnyű rájuk hangolódni és vizuális aláfestést találni hozzájuk. Ezúttal azonban nem ezt teszem. Tavaly decemberben jelent meg Radnótiné Gyarmati Fanni, 2014-ben publikált naplójának kiegészítéseként egy csodálatos, 325 fotót tartalmazó album – Árnyékban éles fény vagy címmel, melyben a házaspár nem mindennapi mindennapjait követhetjük nyomon. A Napló is és az album is különleges irodalomtörténeti értéket képvisel. Az albumot még izgalmasabbá teszi, hogy olyan fotókat is tartalmaz, melyek eddig sehol nem jelentek meg. A hagyaték gondozója, akire Fanni ezeket a fotókat bízta, Radnóti legkiemelkedőbb monográfusa, Ferencz Győző, az albumot szerkesztetője pedig Krähling Edit.
A választott kép, úgy hiszem, egyike azoknak, melyek az albumban jelentek meg elsőként, bár erre nincs külön utalás. Én mindenesetre a kötetben találkoztam vele először.
Egy visegrádi kirándulás egyik felhőtlen pillanata köszön vissza a fekete-fehér fotóról. Radnóti és Fifi egy csónakban ülnek, a költő elől – ő evez – felesége mögötte. Fanni, két kezét Miklós vállán nyugtatja, miközben jobb oldalt kicsit fölé emelkedve mosolyog ki mögüle, valószínűleg térdel a csónakban. Pántos, fekete úszódresszt és fején kis kockás kendőt visel, arca sugárzó, gondtalan. Férje enyhén behajlított térdekkel támasztja magát evezés közben, ahogy mindkét kézzel a lápát nyelét fogja, feltűnik a bal keze középső ujján hordott jegygyűrűje. Az album egyik kommentárja említi, hogy mindig így viselte. Ha Fifi baljára vándorol tekintetünk, láthatjuk, hogy ő is, bár ezt külön nem emeli ki a szerző. Miklós világos színű szövetnadrágot visel és a kor divatjának megfelelő, ugyancsak fekete úszódresszt, melynek fazonja leginkább talán a mai birkózók, pántos, részben a felsőtestet is fedő sportruházatához hasonlatos. A költő arca nyugodt, töprengő, elmélázó, tekintete talán a Duna partvonalának dimbes-dombos tájait fürkészi. A víz lágyan fodrozódik a csónak alatt, a háttérben dúslombú fák és partmenti házak tűnnek fel, minden nagyon békés.
Radnóti Miklós: Naptár (1. rész)
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
A hangulatfotó, amit ehhez a néhány sorhoz választottam kifejezetten lírai. Egy tiszta-vizű, csendes tó tükörsima felületét látjuk, amin a jobb és bal oldalt benyúló kis tőzeges sziget kopár, fekete fáinak bozontos ág-boga köszön vissza homályosan. Pirkad, az ég alja a távolban már rózsaszínes árnyalatba fordul, a látóhatáron lágyan megkettőződve a tavon. Az ágak sűrűje kontrasztos karcolatként festi meg a színes hátteret. A horizont vonala fölött és alatt még sötéten kéklik az éjszakai égbolt és jegesen sima víz, amelyen elhagyottan lebeg egy aprócska fadarab.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.
A fentebbi strófában leginkább a hanghatás fogott meg, ahogy “cserren” a veréb, nem is beszélve a bravúros téli szinesztéziáról: “fehér hang”.
Tudta-e?
Szinesztézia: egy jelenség, melynek lényege az egyszerre legalább két érzékszervre ható képzettársítás (pl.: a kék szín látványa felidézi a hideg érzetét). Az irodalomban gyakran találkozhatunk ezzel a metaforával rokon költői képpel.
A fotón, amit a vershez választottam megkapó a költői kompozíció. Aprócska verebet látunk télen, egy lombját vesztett fa egyik vékonyka ágán csücsülni. Az gallyakat jég vonja be, szikrázóan csillognak a napfényben. A lecseppenő víz is megfagyott a madárka körül, pici jégcsapok lógnak mindenhonnan. Barna tollazata – mely nyáron tökéletesen elrejti őt környezetében – a képen erősen kiválik a fehér háttér előtt. Vélhetően tojó, kicsit kevésbé díszes, mint a hímek általában. Begye világosabb, cappuccino árnyalatú, hátán nyugvó szárnytollai sötétebbek, itt-ott fekete csíkok is vegyülnek a meleg barna tónusba. Arcocskája begyével azonos színű, feje búbján sötétebb kis sapkával. Csőre kicsi, egyenes, gombostűfejnyi fekete szemével a távolt fürkészi, miközben karmos lábai ügyesen kapaszkodnak a jeges ágon.
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.
Radnóti Miklós naptárversei nagyon képszerűek, így könnyű rájuk hangolódni és vizuális aláfestést találni hozzájuk. Ezúttal azonban nem ezt teszem. Tavaly decemberben jelent meg Radnótiné Gyarmati Fanni, 2014-ben publikált naplójának kiegészítéseként egy csodálatos, 325 fotót tartalmazó album – Árnyékban éles fény vagy címmel, melyben a házaspár nem mindennapi mindennapjait követhetjük nyomon. A Napló is és az album is különleges irodalomtörténeti értéket képvisel. Az albumot még izgalmasabbá teszi, hogy olyan fotókat is tartalmaz, melyek eddig sehol nem jelentek meg. A hagyaték gondozója, akire Fanni ezeket a fotókat bízta, Radnóti legkiemelkedőbb monográfusa, Ferencz Győző, az albumot szerkesztetője pedig Krähling Edit.
A választott kép, úgy hiszem, egyike azoknak, melyek az albumban jelentek meg elsőként, bár erre nincs külön utalás. Én mindenesetre a kötetben találkoztam vele először.
Egy visegrádi kirándulás egyik felhőtlen pillanata köszön vissza a fekete-fehér fotóról. Radnóti és Fifi egy csónakban ülnek, a költő elől – ő evez – felesége mögötte. Fanni, két kezét Miklós vállán nyugtatja, miközben jobb oldalt kicsit fölé emelkedve mosolyog ki mögüle, valószínűleg térdel a csónakban. Pántos, fekete úszódresszt és fején kis kockás kendőt visel, arca sugárzó, gondtalan. Férje enyhén behajlított térdekkel támasztja magát evezés közben, ahogy mindkét kézzel a lápát nyelét fogja, feltűnik a bal keze középső ujján hordott jegygyűrűje. Az album egyik kommentárja említi, hogy mindig így viselte. Ha Fifi baljára vándorol tekintetünk, láthatjuk, hogy ő is, bár ezt külön nem emeli ki a szerző. Miklós világos színű szövetnadrágot visel és a kor divatjának megfelelő, ugyancsak fekete úszódresszt, melynek fazonja leginkább talán a mai birkózók, pántos, részben a felsőtestet is fedő sportruházatához hasonlatos. A költő arca nyugodt, töprengő, elmélázó, tekintete talán a Duna partvonalának dimbes-dombos tájait fürkészi. A víz lágyan fodrozódik a csónak alatt, a háttérben dúslombú fák és partmenti házak tűnnek fel, minden nagyon békés.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt tovább narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Lezárult az iPhone-pályázat
Egyesületünk 16/2017 számú elnökségi határozata alapján, hosszú mérlegelést követően azon pályázókat részesítettük előnyben, aki vak vagy aliglátó, halmozottan sérült, családos (több gyermekkel), gyermekét egyedül nevelő – vagyis közülünk is hátrányosabb, nehezebb körülmények között él.
Szeretnénk felhívni a többi pályázó figyelmét, hogy az MVGYOSZ „Távszem” projekt elindulása esetén a most sikertelenül pályázók előnyben részesülnek.
A nyerteseket telefonon értesítjük.
A készülékek augusztus 30-ig kerülnek kiosztásra.
A kép forrása: https://www.myistore.co.za
Látássérült gyermekek az iskolában
Ezen új fejezet az ingyenes tankönyvek kérdése felől közelíti meg ezt a kérdést, de számos egyéb kedvezményre és lehetőségre is kitér. Ez az új fejezet elérhető erre a linkre kattintva.
A gyermekekkel kapcsolatos ismertető eddig elérhető fejezetei a következők:
1. magasabb/emelt összegű családi pótlék
2. gyermekgondozási segély
3. közgyógyellátás
4. parkolási igazolvány
5. intézményi gyermekétkeztetési kedvezmények
6. ápolási díj
7. kiemelt ápolási díj
8. ingyenes tankönyvek az iskolában
Forrás: www.jogsegely.sk
Múzeumi tárgyakat, emlékeket gyűjtünk
Az MVGYOSZ 2018. október 15-én lesz 100 éves. Ennek tiszteletére szeretnénk maradandóvá tenni történetünket, emléket állítani neves, vak és gyengénlátó honfitársainknak. Mindezt a centenáriumra megnyíló múzeumban fogjuk az érdeklődőknek bemutatni.
Ha tudomása van olyan vak és gyengénlátó személyről, aki munkássága alapján méltó a megemlékezésre, illetve tudomása van olyan eszközről, amely a régmúltban segített egy vak és gyengénlátó embert tanulásában, munkájában vagy a mindennapi életében, kérem, írja meg nekünk!
Örömmel fogadjuk a tárgyi felajánlásokat is: korabeli fotókat, emlékiratokat, segédeszközöket, munkaeszközöket vagy bármi mást.
Postacímünk: MVGYOSZ (Múzeum) 1146 Budapest, Hermina út 47.;
E-mail címünk: muzeum@mvgyosz.hu
A kép forrása: http://www.birminghammuseums.org.uk
Audionarrációs kérdezz-felelek (2. rész)
Gál Krisztián és párja, Gál Mónika, újdonsült nézőim voltak a Mátyás király és a cinkotai kántor című zenés mesejáték akadálymentes premierjén. Mindketten vakok, látó kisfiúkkal látogattak el az előadásra. Igazán örültem a válaszaiknak!
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Válasz: Nagyon érdekes volt a színpad bejárás, így képet kaptunk arról, hol helyezkednek el a különböző díszletek, hogy is néznek ki a jelmezek. Elegendő segítséget kaptunk a színházon belüli közlekedésben, mosdó, ruhatár, és büfé megtalálásában, majd ezt követően a színházterembe való bejutáshoz, és színpadbejáráshoz. Amit szerettünk volna, meg is tudtuk nézni, így előadás közben nem okozott gondot elképzelni az adott szituációkat.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Válasz: Teljesen jó minőségű volt a narráció vételi minősége a készülékkel. Végig érthető, és nagyon jól értelmezhető volt a narráció, főleg azoknak a kis tőmondatoknak örültem, mikor különböző látványos , de nem egyértelmű szituációkat segített értelmezni. Mint pl: Mikor a király súgta a kántornak, ha nem felel meg a három kérdésre, akkor a plébános mezítláb kell, hogy útnak induljon. Ezek a kis tőmondatok nagyon kellettek, ahhoz, hogy teljes egésszé álljon össze a fejemben a színdarab.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Válasz: Elegendő volt a narráció, legalább is az én véleményem szerint. Ha ennél több lett volna, akkor a színpadi történések szorultak volna a háttérbe. A rövid tőmondatok sokkal többet segítenek, mint a nagyon részletgazdag bővített mondatok, az előbb leírtak miatt. Persze ez tényleg az én egyéni véleményem.
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Válasz: Nem, inkább segített megérteni sok elgondolkodtató szituációt.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Válasz: Igen.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Válasz: Egy-két párbeszéd után már nem okozott gondot, a szereplők beazonosítása.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
üresen hagyva
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
E-mail: vgyke.audionarracio@gmail.com
Meghívás Kispestre
Mindenkit sok szeretettel hívunk a következő klubnapunkra, melynek
helyszíne: XIX. Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ)
időpontja: 2017. augusztus 31. (csütörtök) 15 óra
Az augusztusi klubnapunk a nyár jegyében telik. Utazó kvízünkkel bejárjuk a magyar kastélyokat, elidőzünk a Balatonnál, és a fáradtságra jól esik a masszázs, amiről Págány Noémi tart majd előadást, megismerteti velünk a VGYKE gyógymasszázs-szolgáltatásait.
Klubnapunkról Ruzsa Viktor tudósít a Civil Rádióban.
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Szeretettel várunk mindenkit!
Bernát Zsuzsanna, Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Füvészkerti barangolás
A XVIII. kerületi Lámpás Klub látogatást szervezett a Füvészkertbe, ehhez csatlakoztunk mi is klubtagjainkkal.
Két vezetővel indultunk a Füvészkerti sétára. A kert eredetileg Nagyszombaton volt és 1771-ben lett alapítva Winterl Jakab botanika és vegytan professzor által. Több ízben is elköltöztették a kertet, míg végül a Józsefvárosban megkapta a végleges helyét. Akkoriban persze nagyobb méreteket öltött a területe, de 1911 után a Klinikák bővítése miatt lecsökkent 3 hektárnyira.
A kertben található vadászkastélyt az 1720-as években építették fel barokk stílusban, amely manapság esküvők helyszínéül is szolgál. A kertben ma háromezer fa és cserje található, ezek között vannak olyanok is, amelyek több száz évesek: a legidősebb egy huszonöt méteres sajmeggy, amelyet valószínűleg még a Szeleczkyek ültettek.
Budapest botanikus kertje kiemelten fontos természetvédelmi feladatot lát el. Mintegy 85 hazai veszélyeztetett fajt gondoz, és a Föld növényvilágából 250 veszélyeztetett fajt mutat be. A kert Klinikák felöli sarkában a fenyőgyűjtemény kapott helyet. Duglászfenyők, japánciprus, borókák, lucok és jegenyefenyők zöldellnek télen is. Azonban a két nyitvatermő, a szecsuáni mamutfenyő és a páfrányfenyő (ginkgo biloba) lombja ősszel vörösesbarnára, illetve aranysárgára színeződve lehullik.
Kitört a vihar, ezzel véget ért a szabadtéri program. A pálmaházban találtunk menedéket, és a trópusi (banán, kávécserje, ananász, papaya, kókuszpálma, gyömbér), valamint szubtrópusi (szobafenyő, rózsamályva, citrusfélék) növényekkel ismerkedtünk, de megcsodálhattuk az orchideákat, broméliákat, és a többi egzotikus virágot.
Felidéztük Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényét, mert a botanikus kert pálmaháza nyújtott búvóhelyet Nemecsek Ernő és barátai számára is.
Köszönjük a szervezőknek és a vezetőknek ezt a kellemes délutánt!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
Közösségi civilszervezők
Kirándulás a Tündérhegyen
Korábban már többször szóba került, hogy kellene egy túrát szerveznünk a sokak által nem annyira ismert Tündérhegyre. Ez a túra augusztus 30-án fog megvalósulni, délelőtt.
A túrához a Normafától indulunk el, de akinek igénye van rá, az velünk jöhet fel a 212-es busszal. Ehhez 9,00-kor kell a találkozási helyre érni.
A kép forrása: https://utazom.com
A Normafától hegyi terepen, nem mindig kialakított, kitaposott ösvényen megyünk át a Tündérhegyre, megközelítőleg 2 órás sétával. Az útvonalon lefele és felfele is kell menni, vegyesen. Megfelelő ruházat és erőnlét szükséges, ahogyan a meleg miatt hűsítőt, az esetleges eső ellen pedig egyéni védőfelszerelést is ajánlunk. Eső esetén nagyon sáros szokott lenni akár 2-3 nap múlva is a talaj, ami ellen csak a megfelelő lábbeli véd, de igyekszünk majd a legszárazabb utakat megtalálni. A kirándulás útvonalán nincsen bolt vagy mosdó!
A Tündérhegytől főként lefele fogunk gyalogolni, majd a Libegőtől BKK járattal mehetünk haza. Megközelítőleg 13 órára érkezünk Zugligethez.
A túrára mindenképpen előzetesen kell jelentkezni vagy a 0670/984-1745-ös telefonszámon vagy a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen.
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
A Vakok Iskolájának mennyei dísze (1. rész)
“Nincs semmi mentségünk, hogy bármit alkossunk, ami nem meglepően szép.” Az idézet William Morristól, a neves angol iparművésztől származik és híven tükrözi mindazt, amit egy ólomüveg-ablak megpillantásakor érzünk. Az aprólékos gonddal kidolgozott, szivárványos fényárban úszó, színes üveg-festmény valóban lélegzetelállító látvány, fenséges, mintha maga az isteni gondviselés áradna be az ablakrámákon keresztül. Sokszor megcsodáltam már a Nádor Terem óriási üvegtábláit, most megkísérlek visszaadni belőlük, annyit amennyit csak tudok.
Ez a monumentalitásában is egyedi szecessziós műalkotás, mely az ország legnagyobb ólomüveg ablaka, annyi apró részletből áll, hogy érdemes tábláról-táblára bemutatni, de kezdjük ezeknek szemet gyönyörködtető képeknek a formáival és elhelyezkedésével. A terem belmagassága kb hat méter, ehhez viszonyítva az ablak pedig nagyjából öt méter magas és négy méter széles. A környezete arannyal futtatott kazettás díszmennyezet, a kazetták egészen a fal felső harmadáig lefutnak, ezekbe ágyazódik az ablakráma felső harmada. Ennek a csodaszép keretnek a formája olyan, akár a templomi sekrestye nagy, vastag gyertyáié, fölül, kicsivel a plafon alatt hullámívesen lekerekített, majd ez a hullámív fokozatosan kiegyenesedik ahogy végigfut a falon lefelé egészen nagyjából egy méterrel a padlózat fölött egy téglalapot bezárva.
A kereten belül három nagyobb egységet találunk, két kisebb kicsúcsosodó gyertyaforma ívű üvegtábla-csoportot és fölül egy fordított esőcsepp-forma képcsoportot, mely tökéletesen beilleszkedik a gyertyák csúcsai közé, akár egy virág bibéje a szirmokkal körülölelt kehelybe. Ez a három nagyobb, művészien kidolgozott belső keretezéssel elválasztott egység több kisebb egységre tagolódik. A gyertyákat egyenként hét részlet alkotja, alul két téglalap alakú állókép, fölöttük két klasszikus, árkádos ablakforma, még följebb két pici kúp alakú kép, legfölül pedig egy rombusz-forma, mely a két kúp közé csúszik.
A felül lévő esőcsepp alakú képcsoport négy kisebb részre tagolható, a jellemző félkörívet egy legyezőforma és két tojásdad kép alkotja, a könnycsepp csúcsát pedig egy ugyanolyan rombusz, mint a másik két képcsoport, csúcsát, tehát ami az alul lévő képcsoportokban a gyertya lángját, az fölöl a fordított könnycsepp csúcsát alkotja. Az ablak teljes egészét a szimmetria határozza meg, ebben a tökéletesen egymás mellé csúszó három kicsi rombuszban, mely a három képcsoport összekötő eleme és egyben centruma ez az alkotói koncepció érhető tetten.
A teljes nagyablak formakoncepcióján kívül helyezkedik el még négy apró kör alakú ablak, mely a nagy ablak legfelső traktusát egészíti ki, de annak keretén kívül található. A gyertyaforma fönti mélyedésébe csúszik be kettő kör és amellett még kettő, ugyancsak a szimmetria elvét követve.
A négy kis körablak egy-egy mélyedésben található, melyet míves keret fog közre. Mindegyik ablakon ugyanaz a kép látható, melynek közepén egy klasszikus címerforma fehér területet figyelhetünk meg. A címer háromszögekkel díszített keretén kívül, fölül középen egy angyalportrét látunk, melyet két kék angyalszárny vesz körül, a címer alsó részén pedig virágmotívumok futnak, akár a dúsan burjánzó indák, kacsok. A kehelyforma kék virágok terebélyesre nyílnak, szirmaik egyenként is megszámolhatók és nem meglepő módon szimmetrikusan helyezkednek el, a nagyobb virágokon 4-4, a kisebbeken 3-3 található. A virágokat összekötő indák halovány-zöldes apró-levelűek, a szirmok tövében található csigavonalban felpöndörödő kacsok pedig, légiesen könnyű, pasztelles lila árnyalatukkal engedik át a beáramló szivárványosan tört, villódzó fényt.
S. Tóth Erika
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság félfogadása
ha
- neme,
- faji hovatartozása,
- bőrszíne,
- nemzetisége,
- nemzetiséghez való tartozása,
- fogyatékossága,
- életkora,
- egészségi állapota,
- vallási- vagy világnézeti meggyőződése,
- politikai vagy más véleménye,
- anyanyelve,
- családi állapota,
- anyasága vagy apasága,
- szexuális irányultsága,
- nemi identitása,
- vagyoni helyzete
- vagy egyéb tulajdonsága miatt
hátrányos megkülönböztetés éri!
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladata a hátrányos megkülönböztetéssel okozott jogsértések kivizsgálása és megszüntetése.
Keresse fel Dr. Szatmári Éva Pest megyei egyenlőbánásmód-referens ügyfélfogadását:
telefon: 06 30/960-2657
email: eva.drszatmari@gmail.com
Pilisvörösvár Művészetek Háza
2085 Pilisvörösvár, Fő utca 127. tel: +36 30/228 0271
2017.08.22. kedd 11:30-15:30
Pest Megyei Kormányhivatal
1052 Budapest, Városház u. 7. (Tel: +36 1/485 6957)
2017.08.28. hétfő 11:30-15:30
Ceglédi Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztály
2700 Cegléd, Dózsa György utca 1. +36 53/314 710/106
2017.08.29. kedd 11:30-15:30
Egyenlő bánásmód – mindenkit megillet!
A kép forrása: http://www.egyenlobanasmod.hu
Újra nyitva a Láthatár Bolt és az Ügyfélszolgálat!
Tájékoztatjuk kedves Vásárlóinkat, hogy Láthatár Boltunk és az Ügyfélszolgálatunk augusztus 21-től a megszokott nyitva tartással vár mindenkit!
A Láthatár Boltban
hétfőtől csütörtökig 9 és 17 óra között,
pénteken pedig 9 és 15 óra között lehet vásárolni.
Az Ügyfélszolgálat
hétfőn, kedden és csütörtökön 8 és 16 óra között,
szerdán 8 és 18 óra között,
pénteken pedig 8 és 14 óra között várja az ügyfeleket.
A kép forrása: https://psychologytoday.com/
Zebegényben jártunk
Az év elején egy sorstársunk említette az Ügyfélszolgálaton, hogy saját maga gondoz és igazgat egy hajózástörténeti gyűjteményt. Akkoriban több klub is egyből lecsapott a lehetőségre, hogy a tagjaival meglátogathassa ezt a nem mindennapi gyűjteményt. Mi is így voltunk vele és ezt most augusztusban meg is valósítottuk.
Zebegénybe vonattal érkeztünk, majd a Malom-patakon átkelve érkeztünk meg egy házhoz, amely otthont ad ennek az érdekes múzeumnak. Megtudtuk, hogy ez Magyarország első magánkézben lévő hajózástörténeti múzeuma, mely 1984 óta működik. Akkor még csak szóban hallottuk, később meg is tapasztaltuk, hogy a gyűjtemény nagyon gazdag és sokféle interaktív bemutatóra is alkalmas lenne. Jelenleg a helyszűke okoz problémákat, de ha sikerülne a gyűjteményt nagyobb helyre költöztetni, akkor a látogatók sokkal több élményben részesülhetnének.
Megtudtuk, hogy a gyűjteményt Farkas Vince hajóskapitány hozta létre, részben a saját gyűjtéséből, jelentős részben pedig a saját kezével alkotta meg a faragványokat, modelleket. A gyűjteményt ma már a lánya, Farkas Judith gondozza és ő maga személyesen vezetett minket végig a helyszíneken.
Azt egyből megismerhettük, hogy a néhai alapító mennyire elszánt volt. Azért, hogy az egyes hajózási módok történeti fejlődését bemutathassa, több tucat apró makettet készített, mely a kezdeti megoldásoktól a jelenig demonstrálta a fejlődési fázisokat. A gyűjteménynek ez csak egy kicsike része, de annyira egyedinek számít, hogy a világ legtöbb hasonló tematikájú múzeumából ez teljesen hiányzik.
Egy másik teremben teljesen használható műszerekből tekinthettünk meg egy válogatást. Ezek között olyan eszközöket is, melyek napjaink digitális navigációjában sem nélkülözhetők, mert bármilyen elektronikai zavar mellett is minden hajózónak tudnia kell meghatároznia merre van. Az általunk látott eszközök némelyike eléggé tekintélyes múlttal rendelkezik, de nem egy ritkaság is megtekinthető, melyek más múzeumokból hiányoznak.
Rengeteg dokumentummal is rendelkezik a múzeum, köztük érdekes hajónaplókkal, valamint nagyon sok hajózási térképpel. Ezek közül is többet megismerhettünk, melyek a készítésük korának a gondolkodásáról is sokat elmondtak, izgalmas időutazást téve így lehetővé.
A múzeum után egy kicsit sétáltunk Zebegényben. A vasútállomás közelében egy hangulatos cukrászdát is találtunk, ahova beültünk fagyizni és közben megbeszélhettük a múzeumban szerzett élményeinket. Megállapítottuk, hogy önmagában a most megtekinthető gyűjtemény is nagyon érdekes és izgalmas és nekünk, laikusoknak is számos élményt kínál. Reméljük, hogy a múzeum hamarosan új, nagyobb otthont talál magának és akkor a mostani gondozójának a tervei valóra válhatnak!
Szeretnénk köszönetet mondani Farkas Judithnak, hogy lehetővé tette a látogatásunkat és lelkesedéssel, szeretettel kalauzolt végig minket édesapja gyűjteményében!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
A programjaink Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg, melyért szeretnénk a köszönetünket kifejezni!
