Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Kirándulások régi falak között

Amikor az évet terveztük, akkor szóba került, hogy jó lenne eljutni olyan helyszínekre is, amelyek történelmi szempontból érdekesek, de az egyéni eljutásnak valamilyen akadálya van. A megcélzott támogatást erre ugyan nem kaptuk meg, de egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően ez a tervünk valóra válhatott, egy öt állomásból álló kirándulás-sorozat keretében.

Az első állomásunk Esztergom volt. Az idegenvezetőnknek hála, nem a megszokott épületekre koncentráltunk, hanem azokra, amelyek mellett általában nem szokás megállni. Így például láthattuk a mintegy fél évszázados iszlám kultúra megmaradt nyomait, valamint megnéztük a Vár látogatható részeit. A hegy oldalában felsétálva megértettük saját tapasztalatból is, hogy miért volt annyira nehezen bevehető erősség.

Amint azt a lenti kép hátterében is lehet látni, a Várral szemközti hegyen egy ellenerőd is állt, mely segítette a vár védelmét. Sajnos oda nem juthattunk el, mert az időnk nem volt rá elég. A hosszú séta alatt olyan érdekességeket is megtudtunk, hogy a ma Duna néven nevezett folyót nem tekintették egy folyónak, ezért volt két külön neve az ókori időszakban.

A kirándulásunk második helyszíne a Reptár volt, ahol a magyar katonai repülés emlékeit nézhettük meg, főleg a huszadik század második ötven évébe nyerve betekintést, nem egyszer tapintható formában is. Több ilyen-olyan géptestből kiálló résznek is megismerhettük a funkcióját, valamint hallhattunk érdekes történeteket vadászgépes disszidálásokról is. A szakvezetés végén még egy játszótérre is bemehettünk, ahol egy-két kiképzéshez használt eszköz egyszerűsített változatát is ki lehetett próbálni.

Ezen helyszín egyik érdekes állomása volt az úgynevezett Nyeva légvédelmi rendszer, mely egy külön dombon van kiállítva. Ez az a rendszer, amivel egy magyar nemzetiségű jugoszláv főtiszt (Dani Zoltán) igazoltan lelőtt minimum egy olyan repülőgépet, melyet “lopakodónak”, vagyis radarok számára nehezen érzékelhetőnek tartanak. Megismerhettük ennek a történetnek a részleteit úgy, hogy közben majdnem mindent megnézhettünk és megfoghattunk.

A harmadik állomásunk Szombathely volt, melynek során érdekes város-szervezési kérdésekről hallgattunk meg egy elmélkedő idegenvezetést. Mivel a város már a római időktől fogva létezik és minden történelmi korszak erős nyomot hagyott a városképen, elég nehéz volt a jelenkori modernizálása, mely tulajdonképpen még most is zajlik. Ennek a nagy kihívásnak a részleteit ismerhettük meg és elmondhatjuk, hogy valóban nagyon izgalmas és érdekes volt a kirándulásunk.

Az egyes korszakok nyomaiból kaptunk néhány tapintható bemutatót, de olyan ritkaságot is megnézhettünk, mint például egy barokk templomot, melynek falfehérre meszelték a falait. Az, hogy ez mennyire rendkívüli, akkor lehetett érezni, amikor egy klasszikus barokk templomba léptünk be. Az, hogy “érezni lehetett”, nem túlzás, teljesen más akusztika, teljesen más levegő fogadott minket, a látványról nem is beszélve. Ezen bekezdés alatt és felett láthatóak a két barokk templom belsejében készített fényképeink.

A negyedik állomásunk egy kicsike falu, Ják volt, amelyet a legtöbb ember a templomáról ismer. Mivel Ják messze van az ország legtöbb településétől, ezért nehéz oda eljutni és valószínűleg kevesen is tudják felkeresni.

A faluba érkezve egyből lehet látni a templom tornyát, mivel egy magaslaton áll az épület. A dombocska megmászása után megleptek minket az addig csak képekről ismert épület falai, legalábbis azokat, akik képeken korábban már látták, de szemtől-szemben még nem. A mérete hatalmasabb volt annál, amit a legtöbben elképzeltünk és páran megpróbálták a jól ismert fényképet elkészíteni a főbejáratról, de a kapu magassága miatt ez kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult.

A templom egyébként egy ma is aktív liturgikus hely, melyre belépéskor egy felirat figyelmeztet. Meglepő érdekesség, hogy a világítás csak addig működik, amíg a látogatók pénzt dobnak be egy automatába, különben a világítás elsötétül. Ez utóbbi nem feltétlenül rossz, mert a sötétben lehet a legjobban szemügyre venni a festett ablakokat, melyet a beszűrődő napfény tesz csak igazán élvezhetővé.

Az ötödik állomásunk Pozsony volt, melynek középpontjában a megújult Óváros állt. A kirándulást a Várban kezdtük, ahol megismerhettünk pár érdekességet a környék történelméből. Láthattuk például azt az utcát is, amelyik a Krav Maga bölcsője, mely egy katonaságnál is alkalmazott önvédelmi rendszer. A kidolgozója Lichtenfeld Imre volt, akinek a pozsonyi évei tragikus módon biztosítottak élményeket és tapasztalatokat.

A Váron belül megtudhattuk, hogy egy amerikai-orosz csúcstalálkozónak köszönhetően újult meg a mai formájára. Aki látta korábban a budapesti és a bécsi várnak nevezett épületeket és környezetüket, az hamar felismerte a különbségeket és a hasonlóságokat. Akinek ebben nem volt része, az most ez alkalommal kapott hozzá egy nagyon alapos tájékoztatást.

A Vár után az Óvárosba mentünk, ahol többek között láthattuk Pozsony legkeskenyebb épületét, valamint néhány olyan épületet is, melyet irodalmi művekből vagy a történelemkönyvekből ismerhettünk. Megnézettük a világ legnagyobb gombját, valamint az ufónak nevezett éttermet, melyről egy érdekes történetet is hallhattunk, hogy miért nem forog.

Érdekes túraútvonal a “királyi út”. Pozsonyban több magyar királyt is megkoronáztak, akiknek egy rituális útja volt a koronázótemplomból kilépve a városon keresztül. Ez az út apró koronákkal van jelölve, melyet az idegenvezetőnkkel végig is járhattunk, megállva az egyes állomásoknál.

A koronázott király rituális útjának jelzése

Ezen kirándulás utolsó állomásaként meglátogattuk az úgynevezett “pozsonyi hídfőt” is, melyet a második világháborút lezáró békeszerződés után csatoltak el Magyarországtól, az akkori Csehszlovákiához. Ma már nyoma sincs az egykori falusi életnek, hanem lakótelepek és különböző gazdasági létesítmények uralják a teret.

Szívből köszönjük mindazoknak, akik támogatták a kirándulás-sorozat megvalósítását! Őszintén reméljük, hogy ismét bizonyosságot nyert az a sokszor hangoztatott kijelentésünk, miszerint a Klub keretében olyan élmények válnak (akadálymentesen!) elérhetővé, melyeket egyénileg a legtöbbünknek szinte lehetetlen megszereznie. Reméljük egyre több embernek jön meg a kedve ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk!

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők