Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Vendégségben voltunk a Havanna lakótelepen!

A mai Havanna lakótelep az 1916-ban alapított Magyar Lőszergyár Rt helyén épült. A terület 100 éves történetét öleli föl a kiállítás.

Az I. világháború végén 1919-ben a Budapestre bevonuló román csapatok leszerelték és elszállították a gyár gépeit és ott maradtak a jó állapotú lövedéket gyártó telep sok, különálló, földszintes épülete és a vasúti sínrendszere.

„Az 1920 június 4.-én megkötött trianoni békeszerződés után megindult a menekültáradat a korábbi magyar területekről. Elhelyezésük különösen Budapesten járt komoly nehézséggel, mert itt már a háború alatt is nagy volt a lakáshiány és a túlzsúfoltság. A menekülők között sok ezren laktak pályaudvarokon, vagonokban.”

Egy részüknek jutott itt lakás, mert a Magyar Lőszergyár Rt-t. területén lévő épületállományt használták föl az elszállásoláshoz. Számos kedvező feltétel segítette és gyorsította a munkát: a fallal és vízelvezető árokkal körbevett lőszergyári épületegyüttes téglából készült, a területnek önálló vízellátása, áramfejlesztő generátora volt.

Az Állami lakótelepet 1945-ben Pestszentlőrinchez csatolták. A háború után továbbra is problémás, nehezen élő családok laktak itt, de a többség számára az alapvető feltételek, még ha szűkösen is, de biztosítva voltak. A bérlakásokat az 50-es évek végén felújították, egyre több lakásban állt cserépkályha. Összetartó közösség, otthonos, biztonságot nyújtó zárt világ jött létre az 1920-as és 70-es évek között.

Az 1960-70-es években számos lakótelepet építettek enyhítendő a folyamatos fővárosi lakáshiányt. Az üres területek beépítése után egyre több helyen hajtottak végre” városrehabilitációt”, melynek során lakónegyedek bontásával teremtettek helyet az új panelépületeknek.

Az 1980-as ötéves terv ideje alatt, a kerület vezetői és a fővárosi tanács döntése alapján kezdték el az állami lakótelep bontását. A mintegy 60 hektár nagyságú területen 1976-ban kezdtek építkezni. A korábbi épületekből csak a Vörösmarty utcai iskolát, a római katolikus és az unitárius templomot tartották meg, illetve megőrizték a legtöbb öreg fát és fasort.

„…1978-ban épült fel az első 3 ház 1985-re a teljes építkezés befejeződött…….A 140 önálló házszámmal rendelkező házgyári technológiával előállított 10 emeletes panel épületekben 6289 lakás található. Többségükben 1,5-2 szobás 55-75 négyzetméter alapterületű összkomfortos lakás, amelyekben többnyire gyermekes családok költöztek be…..”

Az újonnan épülő lakótelep első utcáját Kuba fővárosáról nevezték el. A Magyar Rádió fiataloknak szóló Ötödik sebesség című műsorának szerkesztői, az 1978 június 9-i adásban arra kérték a Fővárosi Tanácsot, hogy az utca a XI. Világifjúsági Találkozó helyszínének nevét kapja meg. Ezt a XVIII.kerületi Tanács Végrahajtó Bizottsága elfogadta, és a kubai szocialista forradalom kitörésének 25. évfordulóján, 1978 julius 26-án felavatták a Havanna utcát. Az állami lakótelep rekonstrukciója nyomán megszületett a Havanna utcai lakótelep, majd egyszerűbben a „Havanna”.

A történeti áttekintés után, ez alkalommal is a múzeum csak számunkra volt nyitva, így Rozgonyi Sarolta közreműködésével a kiállított használati tárgyak egy részét kézbe vehettük, megtapogathattuk. Többen ráeszméltek közülünk, hogy a családban valahol egy padlás mélyén pihenő egy egy használati tárgy micsoda kincset jelent az utókor számára, ha ismeretes a funkciója és a felhasználásának körülményei.

Kézbe vehettünk régi hurkatöltőt, ami olyan volt mint egy óriás, nagyjából 70 cm hosszú injekcióstű bádogból és esztergált fából. Egyensúlyozhattunk kétkarú mérlegekkel, tarkedli sütővel a kezünkben hasonlóságot kerestünk a ma divatos maffin és a tarkedli között. Megcsodálhattunk szépen díszített fűszertartót, ami egy fiókos szekrény kicsinyített mása volt. Majdnem kifogott rajtunk egy térdig érő henger formájú, belső tartályát felül hatalmas karral forgatható horganyzott bádogból készült tárgy. Hosszas töprengés és szakmai segítséggel sikerült kitalálni, hogy egy kezdetleges mosógéppel állunk szemben.

Hasonló sikert aratott a régi TV-készülékek látványa illetve a 70-es 80-as évek TV-műsorainak felidézése is. A fenti tárgyak szakszerűen, korhűen berendezett szoba részletekben voltak elhelyezve, így láthattunk mesefigurát ábrázoló subaszőnyeget és tájképet ábrázoló fali tapétát is.

Nagyon kedves , barátságos „vendégségnek” voltunk részesei, ami nem csak kellemes volt, hanem nagyon tanulságos is. Ezúton is köszönjük a Havanna kiállítóhelynek és Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógusnak ezt a tanulságos és kellemes délutánt!

(Az idézőjelbe tett szövegrészek a kiállítás tablóinak a szövegei)

Kiss Julia
közösségi civilszervező