Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Szeptemberi kóstoló a Bókay-kertben

A XVIII. kerület legnagyobb gasztronómiai-kulturális rendezvényét, a Szeptemberi Kóstolót szeptember 9-től 11-ig, rendezték meg a Bókay-kertben.

A finom ételek mellett jófajta magyar bor, kézműves sör, pálinka, meg persze rendkívül gazdag kulturális kínálat várta a látogatókat. Az idei rendezvény vezérfonala a vadászat, a vadételek kedvelői sok finom étel közül válogathattak.

Erről az eseményről a Kispesti és a XVIII. kerületi Lámpás Klubok sem maradhattak ki.

Körbesétáltunk a sátrak között, ettünk, ittunk, a színpadon a Jansi&Távoli Rockonok játszott. Az ismert számokat együtt énekeltük, majd kerestünk egy nyugalmasabb helyet, ahol letelepedtünk. Az asztal körül vidám beszélgetés folyt, fagyiztunk, és közben a klasszikus rock hangjai is odaszűrődtek, mert éppen a Gesarol zenélt.

Kellemes környezetben, jó levegőn búcsúztattuk a nyarat, de a lényeg, hogy ismét együtt voltunk.

Kispest Lámpásai:
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István

Nyárbúcsúztató klubdélután

A hónap, és sajnos a nyári évszak utolsó napján megtartottuk a klubnapunkat. Emlékeztünk augusztus 20-ra és az ünnep eszmeiségének változásaira a történelem folyamán. Szót ejtettünk néhány nevezetes, az ünneppel kapcsolatos dátumról.

Szent István még életében augusztus 15-ét  Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé és 1038-ban ezen a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László Király tette augusztus 20-ra.

1771-ben Mária Terézia először Bécsbe, aztán Budára hozatta a Szent Jobbot, ettől kezdve augusztus 20.-án körmenetben vittek körül a városon.

1848-as szabadságharc leverése után nem tarthatták meg az augusztus 20. i nemzeti ünnepet egészen az 1867-es kiegyezésig, amikor az ünnep visszanyerte régi fényét.

1891- ben a belügyminiszter, Perczel Dezső elrendelte, hogy az ünnep alkalmával a középületeket címeres zászlóval lobogózzák föl. 1945-1947 ig még egyházi ünnepként tartották nyilván és ünnepelték az államalapítást.

A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, így az új kenyér  ünnepének, majd az alkotmány napjaként ünnepelték a rendszerváltásig. A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, és 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet.

Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg
amikor – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé. A magyar jogrendszer megkülönbözteti a nemzeti ünnepet, az állami ünnepet, valamint a többi munkaszüneti napot. Magyarországon két nemzeti és egy állami (és egyben nemzeti) ünnep van.

A megemlékezés után felidéztük a nyári emlékeket Képzeletben bebarangoltuk az országot, fürödtünk, kirándultunk, kertészkedtünk országszerte.

Megbeszéltünk egy következő programot, amelyet szeptember 10-re szervezünk kivételesen, amely egy szombati nap. Az a célunk vele, hogy a hét közben dolgozó társaink is részt tudjanak venni rajta.

A hangulatot megint Domoszlai János társunk Dél-Amerikai zenéje biztosította.

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Repülős klubprogram

Augusztus vége felé egy röpke órára szárnyalni hagytuk a képzeletünket. Elrugaszkodtunk a földtől és egy repülőgép fedélzetén találtuk magunkat..

Pilótánk, Várnainé Rozgonyi Sarolta a Tomory Lajos Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógusa volt. Segítségével egy kényelmes bőrülésbe süppedve hallgathattuk a Ferihegyi Repülőtér és a Malév történeti érdekességeit.

A repülőtér a Mayerfy Ferenc Xavér földbirtokosról kapta a nevét, Övé volt ez a terület, a 150 méter magas „hegy”, amin egy szőlőfajtagyűjteményt nevelt.

A repülőtér fogadóépülete egy nyilvános tervpályázat nyerteseként ifj. Dávid Károly tervei alapján épült föl 1939-43 között. Alaprajzával egy repülőgép felülnézetének körvonalát formálta meg.
A légiközlekedés dinamikus fejlődése túlhaladta az épület lehetőségeit, ezért mára csak a VIP forgalom és a teherforgalom bonyolítása folyik itt.

Hallottunk még a polgári légiforgalom fejlődéséről. Kezdetben csak belföldi járatok indultak és érkeztek ide, majd a háború után Kelet-Európába is és 1956-ban már Bécsbe is lehetett hazai légitársasággal utazni. A kiállított tablók tanulsága szerint a világ szinte minden tájára el lehetett jutni a MALÉV járataival.

Az igényes és speciális utazási forma kihívást jelentett a kor iparművészei számára is. Könnyű praktikus használati tárgyakat és reklámtárgyakat kellett tervezniük az utazás és a marketing szükségleteként, például evőeszközöket, csészéket, poharakat, táskákat egyenruhákat és hasonlókat, melyek formai megjelenésévével helyt kellet állni a nemzetközi mezőnyben. Módunkban áll ezeket a darabokat megfogni és megemelni is.

Fényképezhettünk a pilótafülke tablója előtt, majd kötetlen beszélgetéssel fejeződött be a programunk.

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Lecsót a keceléből!

Augusztusban kirándulást szerveztünk kollégánk, Domoszlai Jana falujába: Zsámbokra. A falu nem csupán „Janáról nevezetes” hanem arról is, hogy minden év augusztusában megrendezik itt a „Lecsót a keceléből” c. rendezvényt, vagyis a lecsófesztivált.

Mielőtt folytatnám a leírást, elárulom, mit jelent a kecele. Errefelé a lányok, asszonyok kötényét hívták így régen, amibe összegyűjtötték a paprikát, paradicsomot, hagymát a kertből, vagyis a lecsó hozzávalóit.

Indulásunk korántsem volt felhőtlen: az Egyesület busza sajnos a szervizben várt javításra ahelyett, hogy minket vitt volna Zsámbokra. Az idő is elszomorodott emiatt, egész úton kiadós eső áztatta az erdőket réteket, odafelé. Ám ahogy megérkeztünk, mintha elvágták volna: hétágra sütött ki a nap.

A lecsót már a hűs sátrak alatt fogyasztottuk el. Kis szieszta után felültünk az elektromos kisvasútra, hogy körbekalandozzuk a falut. Aztán visszatértünk a fesztivál helyszínére és végigjártuk a régi falusi mesterségek kiállítását: megtapogathattunk rongyszőnyeget, ami a helyi szövőszéken készült, az agyagból, szalmából vetett vályogtéglát, valamint a fából készült mángorlót is, amivel régen mostak az asszonyok.

Beszélgethettünk kosárfonóval, és megcsodálhattunk több század eleji felújított tulipános ládát is. Megkóstoltuk a helyi pék finom kenyereit, és a zsámboki méhészek pörgette akácmézet is. A színpadon közben színes programok zajlottak: mesejáték a kicsiknek, zumba bemutató a nagyoknak, népi és lakodalmas táncok, no és természetesen a lecsófesztiválra benevezett csapatok győztesét is kihirdették.

A díjat maga a polgármester adta át a legízletesebb lecsó készítőjének. Kirándulásunkat fagylaltozással zártuk hazafelé. Tisztelet Janának, aki nap mint nap megjárja ezt az utat Zsámbok és Budapest között! Programunkon 9 fő vett részt, de nagy örömünkre szolgált, hogy más kerületből is köszönthettünk résztvevőket.

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők