Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Sörtúra a Dreher Sörgyárban

Rákosmente Lámpásai látogatást szerveztek a Dreher Sörgyárba, melyhez több kerület, így mi, Kispestiek is csatlakoztunk.

A program keretében megismertük, milyen folyamatokon megy keresztül a maláta, míg folyékony kenyér nem lesz belőle. A Sörutazás a Dreher Sörmúzeumban indult, ahol a kiállítás a céhes időktől kezdve mutatja be, hogyan alakult ki és fejlődött az ipari serfőzés Magyarországon.

Megkaptuk látogatómellényünket, és indult a sörtúra Fodor Dániel vezetésével… Megízleltük az alapanyagokat, a malátát, a komlót. A pörkölt malátát rágcsálva mentünk Európa legszebb főzőházába, ahol a Zsolnay eozin mázas csempékkel díszített, közel 100 éves falak között, az eredeti állapotban helyreállított, csodálatos rézüstökben készítik ma is a főzőmesterek a nemes nedűt.

Választ kaptunk rá, hogy miért léhűtő a léhűtő, és anekdotázgattunk arról, hogy vajon honnan jön a részeg disznó kifejezés? Nos, a Dreher a sörtörkölyt, vagyis a sörkészítésre már nem alkalmas, elhasznált malátát újrahasznosítja, takarmánynak megy, többek között disznóknak is.

Tradicionális technológiát őriznek a hatalmas, nyitott erjesztőkádak, de a csomagolás már a világszínvonalú, modern palackozó és doboztöltő gépsorokkal történik. Egy óra alatt 57 000 üveg, 15 000 2 literes műanyag palack, 300 50 literes hordó, 45 000 doboz sör készülhet el. Pár sörkülönlegességet csak a fesztiválokra visznek, hiszen pasztőrözés nélkül készülnek, ezért 8 nap alatt jár le szavatossági idejük. Ilyen például a nitrogénnel csapolt Dreher Bak, vagy a Dreher Hidegkomlós.

A gyár egyes telephelyei között az utat egy hangulatos kisvonattal tettük meg. Nagyon örültünk neki, mivel elég sokat kellett gyalogolni, lépcsőzni.

Végül betértünk a sörözőbe, ahol vendégül láttak bennünket pogácsára, és egy pofa sörre. Jól esett kiszáradt torkunknak a hűvös nedű, és sokan megkóstolták a helyi specialitást, a rigót, ami a barna és világos sör egy az egy arányú keveréke. Közben felidéztük Benjamin Franklin gondolatait:

A sör a bizonyíték arra, hogy az Isten szeret minket és azt akarja, hogy boldogok legyünk.

Mivel több kerületből jöttünk, így alkalom nyílt ismerkedésre, beszélgetésre. Kolléganőnk, Krayné Faragó Zsuzsanna, az alábbi fényképes összeállítást készítette el a kellemes hangulatú sörtúráról:

Bernát Zsu

A „hűvösről” jelentjük

Júniusban egy kevesek által látogatható helyre volt szerencsénk eljutni klubtagjainkkal. Az újpesti Lámpás Klubon kívül más kerületek klubjai is csatlakoztak a különleges kiránduláshoz, melynek célja a Váci Fegyház és Börtön volt.

A különleges kirándulás közvetlen célja az volt, hogy a büntetés magyarországi történetével ismerkedhessenek meg a csoport tagjai. Az intézményben működik ugyanis egy olyan rész, amelyet egy filmes stáb teljes egészében az ÁVH-s időszaknak megfelelően alakított át. Ez a rész a forgatás vége óta nem nyilvános múzeumként működik, számos olyan tárgyat és büntetési módszert bemutatva, mely máshol nem látható.

Azt a lehetőséget is érdeklődéssel fogadtuk, hogy betekintést nyerhessünk valamennyire egy ilyen különleges intézmény hétköznapjaiba.

Amikor megérkeztünk, meglepve vettük tudomásul, hogy a fegyház épülete szép helyen található, egyáltalán nem a város peremén, vagy attól messze .

Az intézmény folyosóin sok virággal igyekeztek hangulatossá tenni a környezetet, mintha egy kollégium folyosója lenne, de azért a  rácsok és az állandóan nyíló és záródó rácsok, valamint a sok őr jelenléte éreztette, hogy mégsem ott voltunk.

Egy különleges engedély birtokában mód nyílt egy cella megtekintésére is, ahol a szakvezetőnk a jelenkor büntetésről való gondolkodását mutatta meg a csoportunk tagjai számára, hogy majd össze lehessen azt hasonlítani a korábbi időszakok elképzeléseivel. A klubok tagjai számára teljesen új értelmet nyert a szabadságvesztés fogalma, ahogy feltárult előttünk  valamennyi a fogvatartottak jelenlegi körülményeiből.

A túra következő állomása az intézmény kápolnája volt, amely régebben a város és a börtön határára épült. Annyira így volt ez, hogy vasárnapi misék alkalmával a kápolna földszintjén a város polgárai ültek, az elkülönített erkélyeken pedig a börtön foglyai kaptak helyet. A börtön kibővítése során azonban a kápolna városi bejáratát befalazták, így ma már a város lakói nem tudnak az utcáról belépni, nyilván csökkentve ezzel a szökési lehetőségeket is.

A kápolnában került sor a második előadásra, ahol a régebbi korszakok büntetőpolitikájáról esett szó. Megismerhetővé vált az a gondolkodásbeli változás, amely során az azonnali halálos ítélettől és más drasztikus büntetésektől a mai differenciált büntetésrendszerig eljutott a magyarországi büntetésvégrehajtás.

Az előadottak annyira érdekesek voltak, hogy a csoport tagjai szinte folyamatosan kérdezgettek. Ahogy kiderült, állandóak a változások, melyeket nem csupán a korábbi hibák vagy hiányosságok ösztönöznek, hanem az egyre nagyobbat változó világ.

A résztvevők közül többen elmondták, hogy alapjában véve is nagy öröm számukra a Lámpás Klubok által kínált változatos és ingyenes programsorozat, de az ilyen jellegű ismeretszerzési lehetőségeket nagyon sokra értékelik. Sokszor ezek pénzért sem érhetőek el – legalábbis ennyire közvetlen formában sehol máshol – így mindig izgatottan várják az újabb lehetőségeket.

A szervezők elmondták, hogy nyitottak az ép látású emberek felé is, akiket érdekel egy-egy szakterület vagy csak szeretnének érdekes és minőségi programokon jelen lenni. Nagy előnynek gondolják azt, hogy a látássérültek előtt sok olyan ajtó is megnyílik, mely a nagyközönség előtt általában zárva van. Ennek köszönhetően tényleg nagyon sok egyedülálló lehetőséget tudnak kínálni, mint például amilyen ez a váci kirándulás is volt.

Táborozó gyerekek és a Braille- írás rejtélye

Érdekes telefon érkezett Egyesületünk ügyfélszolgálatára egy szép napon. Egy fiatal józsefvárosi lelkész, Lakó István érdeklődött Egyesületünk munkatársánál, hogy hogyan lehetne megoldani azt, hogy a felügyelete alatt táborozó gyerkőcsereg egy kis előadás, kötetlen beszélgetés formájában többlet információt kapjanak a Braille-írásról.

Nagyon megörültem az érdeklődésnek és azonnal felvettem Istvánnal a kapcsolatot! Telefonon elmondta, hogy a gyerekek hozták fel a témát és temérdek kérdéssel árasztották el őt és ezért is ragadott klaviatúrát, – majd megtalálva Egyesületünket- telefont és kérte segítségünket. Meg is szerveztük a találkozót még azon a héten, amikor felhívott minket.

Nagy izgalommal készültem két kolléganőmmel, Doktor Katával és Hulé Katalinnal („Erzsébetvárosi Lámpások”) a találkozóra. Szerettem volna, ha amellett, hogy jól érzik magukat a lurkók, sok kérdést is sikerül nekik megválaszolni és olyan információkkal, élményekkel telve távoznak majd tőlünk, amiket otthon is szívesen elmesélnek.

A 16 fős csapat megérkezését követően sorban bemutatkoztak nekünk és meglepetésemre egyből millió kérdéssel bombáztak meg minket! Igyekeztünk sorban válaszolni is nekik, majd mivel rengeteg érdekességgel készültünk a vegyes korosztályú (6-14 évesek) társaságnak, szépen kitértünk minden fontos dologra is: hogyan ismerik fel és kezelik a pénzt a látássérültek; hogyan tudnak ők a közlekedés során segíteni, ha szükséges; szó esett a vakvezető kutyusokkal való közlekedésről; a különböző segédeszközökről és azok használatáról; és a gyerekek által annyira várt Braille-írásról is!

Kata vezette be a gyerkőcöket a Braille-írás rejtelmeibe: megmutatta a Braille-írógépet, hogy hogyan kell azt használni, mesélt a Braille-írás keletkezéséről és mindenkinek a saját nevével ellátott könyvjelzőt is készített a géppel. Kaptak tőlünk Braille ABC-t is a fiatalok, hogy később is fel tudják eleveníteni a betűk pontkombinációit.

Nagyon jó délelőttöt töltöttünk együtt a táborozókkal, akik a közös program végén egy dallal búcsúztak tőlünk, megköszönve, hogy eljöhettek hozzánk és mi viszonzásul hűvös limonádéval, csokival és gumicukorkával köszöntük meg azt az érdeklődést, kedvességet amit elhoztak Egyesületünkbe ezen a szép nyári napon! Lakó István lelkésszel már az újabb közös programon törjük a fejünket!

Eleki Abigél