Egy kissé előrehozott nőnapi rendezvény miatt, nem a Lámpás Klub volt az első program Újbudán, hanem egy Várkertbe szervezett kirándulás. Erre a kirándulásra március 16.-án került sor. Mivel aznap kora reggel esett az eső, ezért a megbeszélthez képest kevesebben mertek útnak indulni. Ennek ellenére nagyon kellemes idő volt egy sétához, amit ki is használtunk. A budai rakparttól kezdve a Sikló megállójáig, majdnem mindent bejártunk azokból a területekből, mely a nagyközönség számára meg volt nyitva.
Mivel az eső miatt sokan nem jöttek el, ezért 17.-én megismételtük a programot azzal a módosítással, hogy egy klubnapi beszélgetést is szerveztünk az egyik félreeső, napos helyen. A beszélgetésünk témája a látássérültek tényleges sportolási lehetőségei voltak.
A kerületi Lámpás Klub eddigi működése alatt többször előkerült már ez a kérdéskör és sajnos többször megtapasztaltuk, hogy mekkora mértékű elzárkózás jellemzi a sportlétesítményeket, ide sorolva az edzőtermeket is.
Volt például olyan kísérletünk is az elmúlt évben, hogy csoportként léptünk elő és fogalmaztunk meg egy kölcsönösen előnyös ajánlatot, de csak elutasítással találkoztunk. Valami olyasmit éreztünk, hogy az általunk megkeresett létesítmények zavarban vannak azt illetően, hogy mit is kezdjenek a látássérültekkel és az esetleges látó kísérőikkel. Másik probléma, hogy bizonyos helyzetekben, egy látássérültnek szükséges lehet egy segítő, de az üzemeltetők ezt érthető okok miatt nem tudják biztosítani. Ha ilyen esetben egy vagy két látássérült mellett megjelenik a személyi segítő, akit ők hoznak magukkal, akkor az üzemeltetők csak úgy engedik be, ha a segítő is megfizeti a belépési és minden egyéb használati díjat. Ez azonban problémás, mert így a látássérült személyeknek jóval magasabb összeget kell fizetnie egy ép látású emberhez képest.
A beszélgetés során kidolgoztunk egy megoldási lehetőséget. Ez abból áll, hogy csoportként jelennénk meg több ilyen helyszínen, valamilyen külső támogatásból kifizetve a látássérültek és a segítők belépési díjait. Egy-egy ilyen alkalommal megtapasztalhatják az üzemeltetők, hogy a sportolni vágyó látássérültek nem okoznak az ép látású emberekhez képest több problémát, valamint a segítők szerepe nem a „potyasportolás”, hanem valóban a létesítmény problémamentes és rendeltetésszerű használatához járulnak hozzá, ráadásul ezzel többlethasznot termelnek az üzemeltetőnek. Arra gondolunk, hogy az ilyen konstruktív jellegű megjelenéseink érdemben elősegíthetik ennek a helyzetnek a megoldását. A tervnek a kivitelezését azonnal megkezdtük, így módosítottuk is az ez évre tervezett programjainkat.
Addig is, amíg a megvalósítás elkezdődik, a Láthatár Bolthoz csatlakozva működő darts-klubot felkerestük néhány tagunkkal március 25.-én. Sokaknak meglepő lehet, hogy a látássérültek éppen dartsozni szeretnének, de aznap is megerősítést nyert mennyire nem lehetetlen ez, valamint az is, hogy az ép látás nem ad előnyt a győzelemhez.
A feljebb említett kerületi sport-projekt látható megvalósulására, tehát a létesítményekben való felbukkanásunkra, már májustól kezdve számítani lehet. Bárkit szívesen látunk, akinek van kedve csatlakozni hozzánk!
Sportos hónap Újbudán
Egy kissé előrehozott nőnapi rendezvény miatt, nem a Lámpás Klub volt az első program Újbudán, hanem egy Várkertbe szervezett kirándulás. Erre a kirándulásra március 16.-án került sor. Mivel aznap kora reggel esett az eső, ezért a megbeszélthez képest kevesebben mertek útnak indulni. Ennek ellenére nagyon kellemes idő volt egy sétához, amit ki is használtunk. A budai rakparttól kezdve a Sikló megállójáig, majdnem mindent bejártunk azokból a területekből, mely a nagyközönség számára meg volt nyitva.
Mivel az eső miatt sokan nem jöttek el, ezért 17.-én megismételtük a programot azzal a módosítással, hogy egy klubnapi beszélgetést is szerveztünk az egyik félreeső, napos helyen. A beszélgetésünk témája a látássérültek tényleges sportolási lehetőségei voltak.
A kerületi Lámpás Klub eddigi működése alatt többször előkerült már ez a kérdéskör és sajnos többször megtapasztaltuk, hogy mekkora mértékű elzárkózás jellemzi a sportlétesítményeket, ide sorolva az edzőtermeket is.
Volt például olyan kísérletünk is az elmúlt évben, hogy csoportként léptünk elő és fogalmaztunk meg egy kölcsönösen előnyös ajánlatot, de csak elutasítással találkoztunk. Valami olyasmit éreztünk, hogy az általunk megkeresett létesítmények zavarban vannak azt illetően, hogy mit is kezdjenek a látássérültekkel és az esetleges látó kísérőikkel. Másik probléma, hogy bizonyos helyzetekben, egy látássérültnek szükséges lehet egy segítő, de az üzemeltetők ezt érthető okok miatt nem tudják biztosítani. Ha ilyen esetben egy vagy két látássérült mellett megjelenik a személyi segítő, akit ők hoznak magukkal, akkor az üzemeltetők csak úgy engedik be, ha a segítő is megfizeti a belépési és minden egyéb használati díjat. Ez azonban problémás, mert így a látássérült személyeknek jóval magasabb összeget kell fizetnie egy ép látású emberhez képest.
A beszélgetés során kidolgoztunk egy megoldási lehetőséget. Ez abból áll, hogy csoportként jelennénk meg több ilyen helyszínen, valamilyen külső támogatásból kifizetve a látássérültek és a segítők belépési díjait. Egy-egy ilyen alkalommal megtapasztalhatják az üzemeltetők, hogy a sportolni vágyó látássérültek nem okoznak az ép látású emberekhez képest több problémát, valamint a segítők szerepe nem a „potyasportolás”, hanem valóban a létesítmény problémamentes és rendeltetésszerű használatához járulnak hozzá, ráadásul ezzel többlethasznot termelnek az üzemeltetőnek. Arra gondolunk, hogy az ilyen konstruktív jellegű megjelenéseink érdemben elősegíthetik ennek a helyzetnek a megoldását. A tervnek a kivitelezését azonnal megkezdtük, így módosítottuk is az ez évre tervezett programjainkat.
Addig is, amíg a megvalósítás elkezdődik, a Láthatár Bolthoz csatlakozva működő darts-klubot felkerestük néhány tagunkkal március 25.-én. Sokaknak meglepő lehet, hogy a látássérültek éppen dartsozni szeretnének, de aznap is megerősítést nyert mennyire nem lehetetlen ez, valamint az is, hogy az ép látás nem ad előnyt a győzelemhez.
A feljebb említett kerületi sport-projekt látható megvalósulására, tehát a létesítményekben való felbukkanásunkra, már májustól kezdve számítani lehet. Bárkit szívesen látunk, akinek van kedve csatlakozni hozzánk!
Lenkai Viki és Neumann Károly
Íme, 2016 SzuperWMN-díjazottjai! – Büszkén mutatjuk be nektek Magyarország legbátrabb nőit
A díjátadón voltak könnyek, volt dráma és volt nevetés – ahogy az egyik néző fogalmazott: pont olyan volt, mint egy film. Pedig nem színészek ők, hanem nagyon is valóságos nők, akiket megtiszteltetés volt megismerni. Ismerjétek meg őket ti is!
A WMN magazin első születésnapját méltóképpen szerettük volna megünnepelni. Ezért hívtuk életre a SzuperWMN pályázatot, melyben az ország legbátrabb nőit kerestük. Olyan nőket, akikben óriási adag kurázsi lobog. Olyan nőket, akik túl tudtak lépni saját magukon, hogy valami olyasmit hozzanak létre, ami másokon segít, ami inspiráló, példamutató mindannyiunk számára. És amihez bátorság kell, erő és áldozatvállalás.
Rengeteg pályázat érkezett be a szerkesztőségbe, és bizony nagyon nehéz volt ennyi fantasztikus nő közül csupán néhányat kiválasztania a WMN-zsűrinek. Nem is sikerült teljesen, ezért civil kategóriában végül nem egy, hanem rögtön négy nőt jutalmaztunk, egy győztest, két második helyezettet és egy különdíjast is – mondta el D. Tóth Kriszta
A civil kategóriában két második helyezettet is díjaztunk, fejenként 30 ezer forint értékű vásárlási utalvánnyal a Marks & Spencer felajánlásával.
Fodor Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének elnöke, SzuperWMN civil második helyezett. A díjat átadta: Galamb Eszter, a Marks & Spencer marketing vezetője, Both Gabi a WMN olvasószerkesztője és D. Tóth Kriszta.
Fodor Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének elnöke. Ágnes, aki maga is látássérült, a magyarországi látássérültek érdekvédelmi harcának állt élére. Kitartó munkával elérte, hogy jelentősen javuljanak az esélyeik és az életminőségük: legyen az Braille-írással feliratozott népszavazási ívek és gyógyszeres dobozok, látássérült fiatalok képzése, vagy a hasonló sorsú gyerekeket nevelő szülők mentorszülői hálózatának kialakítása.
Fotó az oklevelekről
Both Gabi köszönti Fodor Ágnest
Fodor Ágnes átveszi a Marks & Spencer utalványt
Teltház volt a Mazel Tovban
A közönség soraiban Böjte Csaba is helyet foglalt
Forrás: WMN.hu
„Budapest megmentette az életemet!”
Kép forrása: facebook.com
Olvashattunk már rólad itt az oldalon, körülbelül másfél évvel ezelőtt. Hogy alakult azóta az életed?
Nagyjából ugyanolyan, mint amilyen másfél éve volt, a különbség talán csak annyi, hogy az utóbbi időben az egyetem egy kicsit megerőltetőbb lett számomra, és mellette néhány diákmunkát is bevállaltam. A magánéletemben pozitív változások álltak be. Összességében azt mondhatom, hogy jelenleg minden a helyén van az életemben.
Mennyi van még az egyetemi tanulmányaidból?
Akadt egy kis gondom vele, ugyanis a 2016-os tavaszi félévben végeztem volna, de mivel lassabban tudom elsajátítani az anyagot, mint a többiek, ezért csak 2017 elején fogok diplomázni.
Mit gondolsz, sikerült beilleszkedned a magyar társadalomba? Hogy érzed most magad Magyarországon?
Ott, és akkor tudok beilleszkedni, ahol, és amikor örömmel fogadnak. Az alkalmazkodás nem csak egy emberen múlik, a társadalom részéről is befogadónak kell lenni. Azt mondhatom, hogy jól érzem magam Budapesten, és önmagam lehetek. Nagyon tetszik a magyar nyelv, és ez fontos számomra a beilleszkedés szempontjából. Imádom továbbá, hogy bármikor kimozdulhatok otthonról, és biztonságban érzem magam itt, még látássérültként is.
Mi a helyzet a zenei karriereddel? Sok fellépésed van?
Kicsit megterhelővé vált mostanra, ezért már nem énekelek olyan sokat. Általában ingyen lépek fel, de a plusz szemeszter és az azzal kapcsolatos egyéb teendők most nagyon sok időmet lefoglalják. Ettől függetlenül továbbra is nyitott vagyok az új eseményekre, fellépésekre, amennyiben van időm rájuk. Talán a tanulmányaim után ismét több időt tudok majd szentelni a zenei karrieremre, ám, mint azt már az előző interjúban is kifejtettem: elsősorban a megélhetőségemre koncentrálok.
Magyar barátaid vannak, vagy szívesebben töltöd az időd külföldiek társaságában?
Őszinte leszek veled, nem tetszik ez a kérdés, mert számomra nincs különbség a magyarok és a külföldiek között. Azokkal töltöm az időmet, akik szintén szívesen vannak az én társaságomban, nem teszek különbséget ember és ember között. Bárkivel szívesen barátkozom, aki nyit felém.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Végre van olyankor időm enni és aludni. Komolyra fordítva a szót, a szabadidőmben leginkább történeteket, verseket írok, vagy bármi olyat, ami épp eszembe jut. Szeretek fotózni is, például Budapestet, és ha marad egy kis extra pénzem, akkor azt biztosan fagyira költöm (még télen is!), vagy finom kávékat kortyolgatok.
Lesz a közeljövőben valamilyen tehetségkutató, amin tervezel elindulni?
Ha sikerül megkomponálnom egy friss saját szerzeményt, szeretnék jelentkezni majd a „Dal”-ra. Vannak ötleteim új dalokhoz, de ezek egyelőre még csak a tarsolyomban bujkálnak. Egyébként nem szívesen indulnék már olyan tehetségkutatókon, amiken a zsűri azt várja tőlem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok, és úgy énekeljek, ahogyan azt ők szeretnék. Szóval kihagyom az X-faktort és társait, és megmaradok önmagamnak. Megpróbáltam a Paraszupersztárt is, de nem is tudom, talán abba a közegbe sem illettem.
Ha meg kérdezhetem, miből tartod fent magad?
Kutyát sétáltatok, és imádom csinálni! Néha vigyázok is a kisállatokra, ha a gazdi épp elutazott valahova. Nagyon szeretek állatokkal foglalkozni, és úgy gondolom, hogy ez egy remek munka diákoknak, hiszen tanítás után kötetlenül tudom végezni. Persze ez nem azt jeleni, hogy állatorvos akarnék lenni, de róluk gondoskodni imádok.
E mellett pedig lehetőségem adódott arra is, hogy recepciósként dolgozzak, ami annyit tesz, hogy fogadom a vendégeket, odaadom nekik a kulcsot és hasonlók. Azért jó ez a munka, mert nem igényel vizuális képességeket.
Kép forrása: facebook.com
Vannak-e nagy terveid, amiket a következő öt évben valósítanál meg?
Látássérültnek lenni igenis korlátokkal jár. Az emberek azt szeretnék, ha olyan lennék, mint egy motivátor, vagy coach, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, de valójában realista vagyok. Nincsenek különösebben nagy terveim az életemet illetően. Az egyetlen nagy álmom, hogy legyen egy jó munkám, ami finanszírozza a kiadásaimat. Így függetlenül élhetnék, és soha nem kellene visszamennem oda, ahonnan jöttem.
Kép forrása: facebook.com
Mit tanácsolnál azoknak a látássérülteknek, akik hozzád hasonlóan külföldön kezdenének új életet?
Röviden annyit mondanék, hogy Budapest megmentette az életemet! Önállóságot és biztonságot találtam itt, és sokkal kiegyensúlyozottabbnak és eredményesebbnek érzem magam. Annyi tanácsot adnék csak látássérült társaimnak, hogy vegyenek bátorságot ahhoz, hogy azt tegyék, amire vágynak! Nem lesz könnyű, hiszen véleményem szerint a világ még nem áll készen a látássérült emberekre, de sokkal jobb kimozdulni és megtapasztalni az életet, mint megrekedni valahol, amit illúziónak hívunk, s ami bezár az otthonunkba. Sajnálom, ha ez nem az a válasz, amire az olvasók számítottak tőlem, de ez az én meglátásom, és az őszinteséget mindennél többre tartom.
Nagyon köszönöm az interjút, és további sikereket kívánok az életedben!
Ivanova Daniela
Masszázs a klubnapon
Klubnapot tartottunk a harmadik kerületben, március 18.-án a III. kerületben. A klubnapunk középpontjában a segédeszközök és a masszázs állt.
A segédeszközöket a Láthatár Bolt kedves munkatársa, Kis Márta mutatta be. Megmutatta általában melyiket keresik, melyiket milyen módon kell használni. A helyszínen volt lehetőség vásárlásra is.
Págány Noémi beszélt a VGYKE által működtetett masszázs-szolgáltatásról is, mely például Békásmegyeren is elérhető a helyi Szakrendelőben és még Budapesten pár másik helyen. Ezeken a helyeken szakképzett gyógymasszőrök nyújtanak elérhető áron nagyon magas színvonalú szolgáltatást. Noémi azzal a meglepetéssel érkezett hozzánk, hogy “kóstolót” is hozott magával, vagyis mindenki, aki kérte, kapott egy pár perces ízelítőt a masszázsból. Ennek köszönhetően is, valóban felüdítő és kellemes meglepetésekkel volt teli a klubnapunk.
Velünk volt még Favin Mária is, aki a Mozgáskorlátozottak harmadik kerületi szervezetének a vezetője. Reméljük, hogy a jövőben sok kellemes közös élményünk lesz. Ezt követően egy kötetlen beszélgetés keretében, finomabbnál finomabb süteményeket fogyaszthattunk.
Valóban kellemes délelőttnek örvendhettünk, mind a tizenhatan! Végül búcsúzásképpen mindenki kellemes húsvétot kívántunk egymásnak.
Vasné Pintér Teréz
Tavaszváró összejövetel
A XV. Kerületi Látássérültek Klubja a Tavaszváró összejövetelét április 9-én tartja, 13.30 és 16.30 óra között, a Csokonai Művelődési Központban.
Címe: 1153 Budapest, Eötvös utca 64-66.
Megközelítése: a 25-ös vagy a 125-ös busszal, az Eötvös utca 74. nevű megállóig, akkor pár métert előre kell menni, vagy pedig a Rädda Barnen utcai megállóig, akkor pedig visszafelé pár méter.
Forrás: http://veganallatvedelem.blogspot.hu/
Vendégünk Visnyovszky Friderika Ágota, a Vegán Állatvédelem Egyesület egyik vezetője vezetője.
A narrált prezentációs előadás témája egészséges életmód, és az etikus állatvédelem, vagyis:
- Mit jelent a vegán szó?
- Milyen tévhitek övezik?
- Lehet-e egészségesen élni csak növényeken?
- Mit tesz a bolygóval az állattenyésztés?
Vegán süti kóstoló!
Kutyus hozható!
Mindenkit sok szeretettel várunk, hívd el a hozzátartozóidat, a barátaidat is!
Csukáné Polyák Erzsébet (06-70/773-4054)
közösségi civil szervező
lampas.xvker@gmail.com
CIVILEK A CIVILEKÉRT! 2016
A pályázat a civil társadalom erősítését és a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítését szolgálja. Célja a civil szervezetek számára személyi jövedelemadó felajánlásokat elősegítő tevékenységek támogatása.
„A pályázat során a sikeresen pályázó civil szervezetek 1%-os kampányához 70%-os támogatást nyújt az „Érthetően az Egészségért Alapítvány” és az Egészségügyi Média Szövetség”
– írják a felhívásban.
Sikeres pályázóként lehetőségünk adódott arra, hogy kedvezményesen kihelyezzünk 10 db plakátot a különböző egészségügyi intézményekben. A plakát tervezési grafikáját és a nyomtatást is az Érthetően az Egészségért Alapítványnak köszönheti a VGYKE.
Köves úti sebészet
Uzsoki úti szemészet
Szegedi úti sebészet
Maglódi úti szemészet
Stáhly úti szemészet
Hercegprímás út gyógytorna
Vörösvári úti fizikoterápia
Csobánka tér bőrgyógyászat
Fiumei út EKG
Csengery utca sebészet
Péterfy Sándor utca EKG
Keressék plakátjainkat, és kérjük, hogy Önök is támogassák egyesületünket adójuk 1%-ának felajánlásával!
Szoborkiállításon jártunk
Állás(pont) címmel nyílt meg Vizsolyi János szobrászművész tárlata a Nagy Balogh János Kiállítóteremben. A kiállításról hírt kapva, azonnal arra gondoltunk, hogy keressük fel, ami megtörtént március 17-én.
Tárlatvezetőnk, a kedves Mohay Orsolya, remek ötlettel állt elő, hogy a látássérültek számára akadálymentessé tegye a tárlatot. Mivel a kiállított műtárgyak kényes felületűek, ezért mindenki kapott egy pár kesztyűt, így nyugodtan meg lehetett a szobrokat tapogatni. Orsolya minden alkotásnak elmondta a címét, beszélt a “párításról”, és arról milyen anyagból készültek a szobrok. Mivel nonfiguratív alkotásokat láttunk, beindult a fantáziánk, vajon mit is ábrázolhatott a művész? Igazán különleges, akadálymentes kiállításon vettünk részt, és elmondhatjuk, hogy kesztyűs kézzel bántunk a szobrokkal…
Wehner Tibor művészettörténész ezt írta a kiállításról:
Vizsolyi János szobrászatában nincs semmi, ami konkrét; csak az anyag, a tömeg, a forma valóságos elemei, dimenziói behatárolhatók, de az általuk kialakuló viszonyok már nem – és ezek mozgatják meg a teret. Vizsolyi „munkái a nonfiguratív plasztikai törekvések főáramában jöttek, jönnek létre: az elvont, organikus formákkal rímelő tömbök, kőtestek gyengéd, szelíd geometriával ütköztetette.
Számunkra nagy öröm volt, hogy egy ilyen világot is megnyitottak a látássérültek előtt, ezért nagyon hálásak vagyunk a kiállítóteremnek!
Nagyon kíváncsian várjuk a porcelánkiállítást, amit majd a jövő héten “nézünk” meg! Még nem késő csatlakozni hozzánk!
Bernáth Zsu
A látássérültek sem maradhatnak Facebook nélkül
Az internet használatát rendkívül megnehezíti, ha valaki nem vagy csak nagyon gyengén lát. A Facebook egy új fejlesztésével viszont a fogyatékossággal küzdők számára is megnyílik a világ. A technológiai fejlődésnek hála a látássérültek számára egyre több cég kínál új élményeket.
Mesél a mesterséges intelligencia
Bár a szövegek gépi felolvasása régóta könnyen megoldható funkció az informatikában, egy közösségi oldalon az írásos bejegyzéseknél talán még fontosabbak a képek, amelyekről viszont eddig a látássérülteknek egyáltalán nem lehetett információjuk. (Csak a Facebook érdekkörébe tartozó hálózatokon 2 milliárd képet osztanak meg az emberek naponta.)
A világszinten ma élesedő funkcióval egy mesterségesintelligencia-algoritmust hívhatnak segítségül a nem, vagy rosszul látó felhasználók. Ez a megoldás a posztok görgetése során nem csak a szövegeket, hanem a fotókat is igyekszik beazonosítani és a legjellemzőbb fogalmak felolvasásával tájékoztatja a kép témájáról a segítségre szorulókat.
Az objektumfelismerő algoritmus az emberi agy működéséhez hasonló mesterséges ideghálózatként működik és milliárdnyi paraméter segítségével, valamint rengeteg előzetes példa “megtanulásával” tájékozódik a képekkel kapcsolatban.
Elsőként csak az Apple iOS rendszerének szövegfelolvasó funkcióját használó facebookozók próbálhatják ki a technológiát, természetesen angol nyelven. A Facebook ígérete alapján viszont hamarosan újabb nyelvek és platformok is bekapcsolódnak a körbe.
A legalkalmasabb fejlesztővel dolgoznak
A most bemutatott funkció létrehozásán sokat fáradozott a Facebookhoz tavaly nyáron csatlakozó Matt King (képünkön). A szakember lett a cég első vak fejlesztőmérnöke. Az ő tudása és (sajnálatos módon) első kézből származó tapasztalata a remények szerint a megfelelő irányba viszi a vállalat ilyen jellegű kutatásait.
Talán nem feltétlen véletlen, hogy a Facebook előtt alig pár nappal két másik nagy cég, a Microsoft és a Twitter is hasonló, látássérülteket támogató funkciókat jelentett be.
Forrás: bitport.hu
Meghívás a XV. kerületi klubdélutánra
Kedves XV. Kerületi Látássérült Társunk!
A XV. Kerületi Látássérültek Klubja következő – ötödik – klubnapját április 8-án tartja, 14-16.30 óra között, a Nyitott Ajtó Együttműködési Iroda helyiségében,
1156 Budapest, Páskomliget u.6.
(az Újpalotai Vásárcsarnokkal szemben, a CIB Bank mellett)
Tagtársunk, Contireas Enrique tart előadást az agyunk működéséről és az érzelmi világunkról.
Megközelíthető: a 196, 296, 96, 130, 231 buszokkal, valamint a 69-es villamossal (Vásárcsarnok megálló).
A részvételi szándékodat jelezzed Csukáné Polyák Erzsébetnél 06-70/773-4054-es, Moldován Eszternél a 06-30/498-9659-es telefonszámon, vagy a lampas.xvker@gmail.com E-mail címen, illetve a Facebookon a XV. kerületi látássérültek zárt csoportjában.
Mindenkit sok szeretettel várunk,
hívd el a hozzátartozóidat, a barátaidat is!
Nőnap és Postamúzeum
Sokan gyűltünk össze az újpesti klubnapunkon március 2-án, melyen egy hatalmas meglepetéssel szerettünk volna kedveskedni a vendégeinknek. Nőnap alkalmából zenei és irodalmi program várt minden megjelent klubtagot. Szabó Gábor zongorázott, Kulman Tibor pedig a saját verseit adta elő. Az előadás után sokat beszélgettünk a művészekkel.
Március második hetében aztán újra találkoztunk. A nap melegített, a szél fújdogált, mi nevetgéltünk, az emberek pedig csak találgatták, hogy vajon mitől van ilyen fene nagy jókedve ennek a kis társaságnak. Holott mi csak egyszerűen örültünk egymásnak, és az újabb közös programnak.
Egy kisebb séta után, mely a Hősök teréről indult, meg is érkeztünk és már követtük is a tárlatvezető hölgyet. Sok-sok minden elénk tárult a Posta történetéből, amire nem is gondoltunk volna! Rengeteg a látnivaló: gépek, járművek, alkatrészek, postaládák, levelezőlapok, képeslapok, I.világháborús levél-gyűjtemények, távírászközpontok, hírközlési tárgyak, és még sokáig lehetne sorolni, nem beszélve a sok érdekes történetről.
Mindenkinek ajánljuk ezt a pazar programot tárlatvezetéssel, amely tényleg tele van csupa érdekességgel! Mi nagyon jól kikapcsolódtunk, és önfeledten merültünk bele az ott töltött időben a levelezés történetébe.
Kulmanné Era és Szélesné Panka
Meghívó porcelánkiállításra
Egy különleges porcelángyűjtemény megtekintésére hívunk mindenkit a Kispesti Helytörténeti Gyűjteménybe (XIX. Csokonai u. 9.). Sebők Judit magángyűjtő és kutató figurális porcelángyűjteménye mutatkozik be a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény Gyűjtők és gyűjtemények című kamarakiállítás-sorozatának negyedik állomásán, amely az 1960 és 1980 közötti magyar porcelángyártás történetét, jellegzetes figuráit és tervezőit mutatja be.
A kép forrása: http://uj.kispest.hu
A különleges tárlatot 2016. április 14-én 16 órától fogjuk megnézni.
Odajutás: a hármas metró Határ út megállójától az 50-es villamossal a negyedik megálló. A villamos Fő utcai megállójában fogunk találkozni 15.45-kor.
Jelentkezéseiteket várjuk telefonon, vagy e-mailben.
Emailben: lampas.kispest@gmail.com
Telefonon:
Bernát Zsu: 06-30-498-9127
Puchnyák István: 06-70-984-8868
Mindenkit sok szeretettel várunk!
„Mindent lehet, csak akarni kell!”
Hogyan veszítetted el a látásodat és miként élted meg az új élethelyzetet?
21 éves koromban egy orvosi műhibából kifolyólag elveszítettem a látásom. Óriási tragédia ért és újból fel kellett állnom. A sok biztatás mellett erős akaratra is szükségem volt ahhoz, hogy elinduljak biztos úton.
Milyen ösvényen indultál el?
Marosvásárhelyen születtem és ott nőttem fel, egy erdőszéli, eldugott kis területen. Reménytelen volt részemről, hogy vakon ott tovább éljek. 1990. április 27-én hivatalos engedéllyel átjöttem Budapestre, az Idővel Vakult Személyek Osztályára. Itt tanultam meg
közlekedni, háztartási munkát végezni, vásárolni és különböző képzéseket végigcsinálni. Ezek telefonkezelő, masszőr, reflexológia, európai üzleti asszisztens és mentorszülő képzések voltak, utóbbi pedig különösképpen felkeltette a figyelmemet.
Hogyan alakult a magánéleted?
1990. december 8-án férjhez mentem és született egy gyönyörű kislányom Orsolya, aki jelenleg 13 éves. Sajnos 19 év után elváltam és egy teljesen önálló életet kezdtem el. Sokat küzdöttem és harcoltam, hiszen az iskolai képzések és a tanítás alatt is bizonyítanom kellett, hogy vak szülőként is megállom a helyem és jó példát mutatok gyermekem számára.
Jelenleg is tagja vagy a VGYKE-nek. Miben tudtak Neked segítséget nyújtani az egyesület szolgáltatásai?
Sok segítséget kapok a VGYKE-től, például a mostani munkahelyemet is az elnök asszony, Fodor Ágnes ajánlotta. Ezen kívül még a Támogató Szolgálattól is kértem segítséget. Szeretek kulturális programokon részt venni, melyre sor került már az újpesti Közösség Lámpásai által. Továbbképzések terén is óriási segítséget kaptam az egyesülettől, és nyitott vagyok még több olyan képzés elvégzésére, amelyre szükségem lehet a munkám kapcsán.
Hogy érezted magad az előző, és hogy érzed magad a mostani munkahelyeden?
Talán mondhatom, hogy elértem azt a sikert, amire vágytam. Mentorszülőként a VGYKE-nél dolgoztam, melynek jelenleg is tagja vagyok, és továbbra is önkéntesen vállalom a segítségnyújtást. Sok tapasztalatot szereztem ebben a munkakörben, és sokat tanultam más szülőktől is, akik hasonló helyzetben voltak gyermekeikkel.
Jelenleg a NISZ Zrt.-nél dolgozom: a telefonközpontot kezelem. Napi 9 órában vagyok bent, ami leköti a napom háromnegyed részét. Nem könnyű, hiszen ez egy új munkakör és rendszer, amit el kellett sajátítanom. Azt vallom, hogy mindig szüksége van az embernek tanulásra és továbbképzésre.
Miként sikerül áthidalni a különböző akadályokat a közlekedésben és a munkahelyen?
Nagyon nehéz vakon munkát találni. Sajnos sokan elhagyják magukat, begubóznak, nem fejlődnek, és nem törekszenek a magasabb életszínvonalra. Sok akaraterőre és kitartásra van szükség. Nem könnyű közlekedni bizonyos területeken, ahol nagy a tér és nincs támpontom, így hát alkalomadtán szükségem van látó ember segítségére. Általában örömmel segítenek, de van, amikor csak megnéznek és elmennek mellettem.
Mik a terveid, álmaid a jövőre nézve?
Szeretném, ha a közeljövőben könnyebb lenne az életem, találnék egy segítőtársat, aki megkönnyítené a mindennapjainkat a lányommal. Az egyesület által pedig szeretnék segítséget nyújtani más sorstársaknak, és megmutatni, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
Ivanova Daniela
