Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Akadálymentes sakkdélután Újbudán

A sakkdélutánnak az akadálymentesített sakktáblán kívül több különlegessége is volt. Egyik meglepetésként egy finom házi sütemény szolgált, amellyel meghívott vendégeink kedveskedtek a klubtagoknak A helyszín sem volt mindennapos, hiszen nem gyakran esik meg, hogy egy színház kávézójába szervezzenek akadálymentes sakkprogramot.

A sütizéssel összekötött sakkdélután kezdetén nagy volt a nyüzsgés, mivel tiszteletét tette egy másik helyi civil szervezet is. A kerületben elkezdett működni az Élményalap nevű program, mely ingyenes élményfelajánlásokat gyűjt fogyatékos emberek részére azzal a céllal, hogy elszigeteltségüket felszámolja. Nagy örömünkre szolgált, hogy a kerületi programsorozatban elsőként a VGYKE helyi klubjában került sor az esemény megvalósítására.

A sakkdélután vendége Héra Imre, nemzetközi nagymester és kedves párja volt. Ahogy leültünk az asztal mellé, azonnal játszanikezdtünk, és a játszmák alatt érdekes beszélgetést folytattunk a sakkról és mindarról, ami a mögötte van. Valójában a beszélgetésnek nem tudtunk eljutni a végére, csupán csak azért hagytuk abba, mert lejárt az előre megszabott időnk.

A sakk történetébe való rövid betekintés után megtudtuk, hogy a magyar sakkélet a nemzetközi élvonalba sorolható, bár ez mégsem került a köztudatba. Ennek okairól hallhattunk egy nagyon érdekes okfejtést. A színes elbeszélésből megtudhattuk azt is, hogy hogyan lesz valakiből jó sakkozó, mennyi múlik a pénzen és mennyi a pénzzel nem befolyásolható külső és belső tényezőkön.

Elhangzott továbbá, hogy nem esélytelen a sötét színnel játszani, és megkíséreltünk egy olyan játszmát, ahol a lépések előtt a játékosok indokolták döntéseiket. Két érdekes (és rövid) kísérletet is megtapasztalhattunk arról, hogy lehetséges -e a centrumon kívül megvalósítani támadást. Ennek részeként a stratégiákról, a sakk tanulásának folyamatáról és pár trükkről esett szó.

A vendégünktől megtudtuk azt is, hogy a játékstílus mennyire jellemző a játékos egyéniségére, de az idő sajnos olyan gyorsan elszaladt, hogy számos kérdésünket már nem tudtuk feltenni. Mindannyian úgy éreztük, hogy még bőven maradtunk volna beszélgetni és játszani is.

Megpróbáltunk nyerni a sakkbajnok ellen, de ez természetesen nem sikerült, ilyen lehetőségnek a közelébe sem kerültünk. A legrövidebb játszma három lépésből állt, a leghosszabb nagyjából harmincból.

A sakkdélután minden résztvevő számára nagyon kellemes élménynek bizonyult. Köszönet illeti a nagyon finom süteményért Orsolyát, az akadálymentes sakk biztosításáért Puschnyák Istvánt, a finom italokért, és a helyszín biztosításáért pedig a Mu Színházat és a kávézójukat. Szeretnénk megköszönni továbbá Héra Imrének, hogy megtapasztalhattuk: miként lehet a sakkon keresztül szeretet közvetíteni.

Neumann Károly