Első programunkon (13-a, hétfő) egy igazán különleges és hangulatos kávézóba látogattunk el, ahol a kulináris élvezetek mellett, nem csak egymás, de a selymesen doromboló cicák társaságát is élvezhettük. Dóri, egy tagunk a XIV. kerületből, kollégáim Vera, Abi és én nagyon jól éreztük magunkat, sajnálhatja, aki kimaradt az élményből. Különleges sütiket kóstoltunk, hozzá forró csokit és almafröccsöt kortyolgattunk, közben szebbnél szebb bársonytalpúakban gyönyörködhettünk. Nassolás közben legjobb beszélgetni is, szóba kerültek többek között a jövőbeni tervek, ötletek a klub programjaival kapcsolatban. Később körülnéztünk kicsit ezen a nem mindennapi helyen.
A kávézónak két jól elkülönített tere szépen kidolgozott, részletgazdag, emellett igazi cicaparadicsom. A belső helyiségben faburkolatú falakon mászókák és pihenőboxok egész sora várja a bentlakókat, a vendégek pedig dizájnos raklap asztalokhoz, párnázott padokra ülhetnek le, várva, hogy a cicusok tiszteletüket tegyék mellettük. Ez afféle társalgótér, kényelmes és hívogató, az ember akár el is bóbiskolhat itt, követve a a négylábú házigazdák példáját. Mi a külső kávézóhelyiséget választottuk, itt kényelmes székek, elegáns üvegfedelű asztalok várják a vendégeket, a falakon persze cicás festmények, művészi grafikák és minden, mi macskaszemnek ingere. Némely asztalnál egy jógi nyugalmával vetekedő “asztali dísz” is akad, aki épp ott tölti napi 16 óra alvásának valamelyik tíz percét az üldögélők társaságában. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de a személyzet nagyon kedves gesztusként odahozott nekünk egy gyönyörű oroszkék cicát, szürkés, selymesen csillogó bundáját élmény volt megsimogatni. Türkizzöld szemeivel bágyadtan pislogott, mint aki már hozzá van szokva a rajongókhoz. Dóri a program záróakkordjaként fotót is készíttetett velem egy nagy fekete-fehér main coon macsekkal, hát hiába, a cicás selfie-t nem lehet kihagyni, így már biztos maradandó az élmény.
Második programunkkal (19-e, vasárnap) a nyári hőség ellen indítottunk kifejezetten kellemes támadást, naptejjel (már aki előrelátó volt), hideg üdítővel, törölközővel és matraccal felvértezve. A gárdonyi strandfürdőbe látogattunk el, ahová kisebb bolyongás után oda is találtunk. A strand területére belépve szinte azonnal megleltük a tökéletes őrhelyet egy fa terebélyes lombja alatt, közel a büféhez (ezért jó nyitásra érkezni). Erre a programra a tagok közül Tibor, kísérője Móni, Dóri és négylábú segítője Ében, valamint önkéntesünk Eszter mellett a XIX kerület egyik mentora István, a párom Dani, és az anyósom kísért el minket, azaz Verát és engem. Szikrázó napsütés, a Velencei tó vize 20-22 fokos, mi kell még? Hát egy matrac, amivel el lehet mókázni kicsit. Strandon mókában sosincs hiány, akinek kedve volt, azt megúsztattuk és szabálytalan időközönként bele is borítottuk az amúgy barátságosan sekély vízbe. Különösen a fiúkat, mert a nők már csak ilyenek ugye.
Az első két-három mártózás után meg is éheztünk kellőképpen, úgyhogy előkerültek az uzsonnák, mi pedig a párommal és Anyukával a büfé felé vettük az irányt, mert nincs pancsi lángos és jégkrém nélkül! Nem bántuk meg, finom volt. Kis délután szunya, beszélgetés, majd még egy utolsó fürdés, aztán szomorú búcsút vettünk a víztől, ki barnára, ki pirosra sülve szedelőcködött. Én már nagyon régen vágytam strandra, úgyhogy azt hiszem ez volt az eddigi legjobb klub program, amin részt vehettem, persze a lényeg, hogy a többiek is nagyon élvezték. Tibor külön megköszönte, hogy vasárnapra szerveztük, mert így ő is el tudott szabadulni a munkából.
A harmadik júliusi kiruccanást (21-e, kedd) a Margit-sziget szépségeit kiélvezve töltöttük. Zsuzsa, a XVII. kerület egyik mentorának remek javaslatára nyitott kis turistavonatra szálltunk, hogy magnó-guide segítségével megismerkedhessünk nem csak a Sziget különböző részeivel, hanem történetével és sok egyéb érdekességgel, köztük a hely fontosabb látványosságaival, szobraival, épületeivel is. Körútunk a zenélő szökőkútnál indult és a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a Palatinus strand, a Japán kert, a víztorony és a kolostorromok érintésével, egészen az Árpád-hídig vezetett, majd vissza. Ami a guide-on nem hangzott el, azt én igyekeztem elmesélni a népes kis csapatnak. Erre a programra kifejezetten sokan látogattak el, Verán és rajtam kívül ott volt még Kata, a VII-VIII. kerület új mentora, Károly, a XI. kerület egyik mentora, Zsuzsa mentortársa Péter, a XIX. kerület mentorai: Ildikó és István, valamint hét klubtag a XIII-XIV-ből. Mikor visszaértünk, a kút épp a Micimackó egyik strófájába kezdett bele, utána talán Bach következett éles váltással. Úgy tűnik, széles a repertoár. Élményektől és információktól zsongó kobakunkat végül egy kis hideg nyalánksággal hűtöttük le, lévén közel a kisvonat állomáshelyéhez találtunk egy remek olasz fagyibódét, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint tejszínes kókusz, mazsolás puncs, ribizli, karamell és tiramisu. Ennél jobb zárást aligha találhattunk volna ki a programnak.
Mozgalmas július a XIII.-XIV. kerületben
Első programunkon (13-a, hétfő) egy igazán különleges és hangulatos kávézóba látogattunk el, ahol a kulináris élvezetek mellett, nem csak egymás, de a selymesen doromboló cicák társaságát is élvezhettük. Dóri, egy tagunk a XIV. kerületből, kollégáim Vera, Abi és én nagyon jól éreztük magunkat, sajnálhatja, aki kimaradt az élményből. Különleges sütiket kóstoltunk, hozzá forró csokit és almafröccsöt kortyolgattunk, közben szebbnél szebb bársonytalpúakban gyönyörködhettünk. Nassolás közben legjobb beszélgetni is, szóba kerültek többek között a jövőbeni tervek, ötletek a klub programjaival kapcsolatban. Később körülnéztünk kicsit ezen a nem mindennapi helyen.
A kávézónak két jól elkülönített tere szépen kidolgozott, részletgazdag, emellett igazi cicaparadicsom. A belső helyiségben faburkolatú falakon mászókák és pihenőboxok egész sora várja a bentlakókat, a vendégek pedig dizájnos raklap asztalokhoz, párnázott padokra ülhetnek le, várva, hogy a cicusok tiszteletüket tegyék mellettük. Ez afféle társalgótér, kényelmes és hívogató, az ember akár el is bóbiskolhat itt, követve a a négylábú házigazdák példáját. Mi a külső kávézóhelyiséget választottuk, itt kényelmes székek, elegáns üvegfedelű asztalok várják a vendégeket, a falakon persze cicás festmények, művészi grafikák és minden, mi macskaszemnek ingere. Némely asztalnál egy jógi nyugalmával vetekedő “asztali dísz” is akad, aki épp ott tölti napi 16 óra alvásának valamelyik tíz percét az üldögélők társaságában. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de a személyzet nagyon kedves gesztusként odahozott nekünk egy gyönyörű oroszkék cicát, szürkés, selymesen csillogó bundáját élmény volt megsimogatni. Türkizzöld szemeivel bágyadtan pislogott, mint aki már hozzá van szokva a rajongókhoz. Dóri a program záróakkordjaként fotót is készíttetett velem egy nagy fekete-fehér main coon macsekkal, hát hiába, a cicás selfie-t nem lehet kihagyni, így már biztos maradandó az élmény.
Második programunkkal (19-e, vasárnap) a nyári hőség ellen indítottunk kifejezetten kellemes támadást, naptejjel (már aki előrelátó volt), hideg üdítővel, törölközővel és matraccal felvértezve. A gárdonyi strandfürdőbe látogattunk el, ahová kisebb bolyongás után oda is találtunk. A strand területére belépve szinte azonnal megleltük a tökéletes őrhelyet egy fa terebélyes lombja alatt, közel a büféhez (ezért jó nyitásra érkezni). Erre a programra a tagok közül Tibor, kísérője Móni, Dóri és négylábú segítője Ében, valamint önkéntesünk Eszter mellett a XIX kerület egyik mentora István, a párom Dani, és az anyósom kísért el minket, azaz Verát és engem. Szikrázó napsütés, a Velencei tó vize 20-22 fokos, mi kell még? Hát egy matrac, amivel el lehet mókázni kicsit. Strandon mókában sosincs hiány, akinek kedve volt, azt megúsztattuk és szabálytalan időközönként bele is borítottuk az amúgy barátságosan sekély vízbe. Különösen a fiúkat, mert a nők már csak ilyenek ugye.
Az első két-három mártózás után meg is éheztünk kellőképpen, úgyhogy előkerültek az uzsonnák, mi pedig a párommal és Anyukával a büfé felé vettük az irányt, mert nincs pancsi lángos és jégkrém nélkül! Nem bántuk meg, finom volt. Kis délután szunya, beszélgetés, majd még egy utolsó fürdés, aztán szomorú búcsút vettünk a víztől, ki barnára, ki pirosra sülve szedelőcködött. Én már nagyon régen vágytam strandra, úgyhogy azt hiszem ez volt az eddigi legjobb klub program, amin részt vehettem, persze a lényeg, hogy a többiek is nagyon élvezték. Tibor külön megköszönte, hogy vasárnapra szerveztük, mert így ő is el tudott szabadulni a munkából.
A harmadik júliusi kiruccanást (21-e, kedd) a Margit-sziget szépségeit kiélvezve töltöttük. Zsuzsa, a XVII. kerület egyik mentorának remek javaslatára nyitott kis turistavonatra szálltunk, hogy magnó-guide segítségével megismerkedhessünk nem csak a Sziget különböző részeivel, hanem történetével és sok egyéb érdekességgel, köztük a hely fontosabb látványosságaival, szobraival, épületeivel is. Körútunk a zenélő szökőkútnál indult és a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a Palatinus strand, a Japán kert, a víztorony és a kolostorromok érintésével, egészen az Árpád-hídig vezetett, majd vissza. Ami a guide-on nem hangzott el, azt én igyekeztem elmesélni a népes kis csapatnak. Erre a programra kifejezetten sokan látogattak el, Verán és rajtam kívül ott volt még Kata, a VII-VIII. kerület új mentora, Károly, a XI. kerület egyik mentora, Zsuzsa mentortársa Péter, a XIX. kerület mentorai: Ildikó és István, valamint hét klubtag a XIII-XIV-ből. Mikor visszaértünk, a kút épp a Micimackó egyik strófájába kezdett bele, utána talán Bach következett éles váltással. Úgy tűnik, széles a repertoár. Élményektől és információktól zsongó kobakunkat végül egy kis hideg nyalánksággal hűtöttük le, lévén közel a kisvonat állomáshelyéhez találtunk egy remek olasz fagyibódét, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint tejszínes kókusz, mazsolás puncs, ribizli, karamell és tiramisu. Ennél jobb zárást aligha találhattunk volna ki a programnak.
Susovich Erika
Akadálymentes nap Újbudán
Az első előadást a HARKE (Hallássérültek Rehabilitációjáért küzdők Egyesülete) részéről Mecs Tamás tartotta, aki a hallássérültek közlekedési nehézségeit foglalta össze. Elmondta, hogy számtalan olyan helyzet van, amikor a hallássérültek kimaradnak az informálásból, különösen egy veszélyhelyzetben. Ha például egy rendkívüli helyzetben csak bemondással tájékoztatják a közlekedőket, akkor a hallássérült személy nem tud rá reagálni. Önmagában ez is baj, de mivel a hallássérültek kívülről nem azonosíthatók, ezért a többi ember segítségére sem számíthatnak. Ezért lenne szükséges egy ilyen helyzetben is működő vizuális tájékoztatás.
Az eddig kialakított vizuális tájékoztató rendszerek előrelépést jelenthetnek, amennyiben működnek és a pontos információt mutatják. Ez sajnos még nincs így.
Külföldi példák is említésre kerültek, ahol a hallássérültek számára nehezebb helyzetben a személyzet automatikusan biztosít jelnyelvi tolmácsot, amint észleli az érintett jelenlétét.
Az előadás egésze nagyon érdekes volt, de a legmeglepőbb része az az állítás volt, hogy a hallássérültek vezethetnek autót. Kiderült az is, hogy a hallássérült sofőrök baleseti statisztikája kedvezőbb, mivel az egyik érzékszerv hiánya miatt jobban figyelnek, mint az ép hallással rendelkezők. Az előadás jelnyelvi tolmács segítségével lett mindenki számára érthetővé téve.
A második előadást Nemes Szabolcs kollégánk tartotta, aki arról beszélt nagyon részletesen, hogy milyen kihívást jelent látássérültként közlekedni. Az előadásában kitért arra is, hogy nincs általános recept a látássérültek segítésére, mert minden személynek eltérő képességei vannak.
Elmondta, hogy a kerületben óriási problémát jelent a hangosított lámpák hiánya. Az ügyben írt leveleknek nem látja értelmét, mert a válaszok csak udvarias elutasításokat tartalmaznak. Jelenleg nincs olyan hivatal vagy közszolgáltató, amelyik hajlandó lenne komolyan venni a vakon közlekedők igényeit. Ez azért teremt nehéz helyzetet, mert a kerület forgalmasabb útjain is előfordul, hogy az autóforgalom nem egyenletes és ezért a csend megtévesztő, mert a gyalogoslámpa jelzése a csend ellenére még nem zöld. Olyan átkelőkkel is találkozni, melyeket a mozgássérültek számára akadálytalanná tettek, de a vakokról megfeledkeztek.
Szabolcs elmondta, hogy bár szeret sétálni, sok helyen mégsem biztonságos, mert sok a váratlan és újszerű akadály. Például a lomtalanítások idején utcára hányt szeméthalom kezelhetetlen helyzeteket eredményez. Beszélt a járdára kitelepült árusokról és éttermekről, akik rendszerint úgy hajtják végre a járdafoglalásokat, hogy a vakok számára fontos tájékozódási pontokat észlelhetetlenné teszik.
Kitért az úgynevezett FUTÁR-távkapcsolókra is. Felvetette, hogy amennyiben hiszünk abban, hogy ez egy hasznos eszköz, amelyik képes elérhetővé tenni azt a biztonságot, amely a látó emberek számára természetes, akkor óriási igazságtalanság történik. Ugyanis a lámpa zöld jelzésének az önálló felismerése a látó ember számára pénz kifizetése nélkül van biztosítva, de eme közlekedésbiztonsági vívmányhoz való jogot egy látássérültnek, meg kell vásárolnia 4200 forintért. E miatt ez az eszköz nem tud elterjedni, így a hibák kiderítése, fejlesztése és az eszközben rejlő egyéb lehetőségek sem kerülnek kihasználásra. A teremben később többen mutogatták, hogy minden városhoz másik eszköz kell, így nem egy embernél több távirányító is volt.
Azt a kérdést is felvetette, hogy miért ne lehetne az összes lámpa eleve hangosított? Ha egy lámpát meghangosítanak, akkor az mindenki biztonságos közlekedést segíti. Például Prágában a lámpák hangjelzése segít a zebrán átkelőknek észlelni a tilosra váltó lámpát, így a villogó, de egy pillanatra zöldnek látszó lámpa téves észlelése sem okoz veszélyhelyzetet. A hangjelzés tehát kiegészíti, pontosítja az észleléseket. Ott senki sem panaszkodik a hangerő miatt, mert be lehet rendesen állítani.
Végül azzal zárta az előadását, hogy Budapest vakbarát várossá válása nem egy-egy megoldásban keresendő, hanem a cselekvési és döntési jogkörrel bíró emberek együttműködésében.
A program második felében egy vita következett a civil szervezetek hatékonyságáról a közlekedéssel kapcsolatos érdekérvényesítésben. Az ilyen ügyekben ismertté vált Andó Gergelynek nagyon sok gyakorlati javaslata volt a megjelentek számára.
Elsősorban azt javasolta, hogy akik akadállyal élnek, ne törődjenek bele az udvarias és sablonos elutasításokba, hanem harcoljanak azért a jogukért, hogy önállóan közlekedhessenek. Ehhez minden egyes konkrét panasz megjelenítése mellett az is kell, hogy az érintettek látványosan és határozottan lépjenek fel. Kiemelte, hogy a problémás esetek 20 százalékának a megoldása, valószínűleg az összes probléma 80 százalékát orvosolná, ehhez viszont ki kell törni a passzivitásból.
A saját küzdelmeire utalva tanácsolta, hogy nem szabad elfogadni a sérelmeket és tűrni, hogy valaki nem teszi meg azt, ami a feladata, mert akkor nem fog semmi sem megváltozni. A közömbös hivatalokat és ügygazdákat azzal lehet kizökkenteni a megszokott rutinjukból, ha a sérelmet szenvedettek tiltakozása látványos és az üzenetük torzulás nélkül képes eljutni a társadalom felé. Ehhez sokszor a civil szervezeteknek is szakítást javasolt a megszokott eljárásaikkal, mert ez csak annak a biztosítására elegendő, ami most van és a mostani helyzet – a korábbi előadások alapján – nem látszik túl ideálisnak.
A vita másik résztvevője Le Marietta, a Járókelő Egyesület vezetője volt, aki a hatékony cselekvéshez ajánlott fel lehetőséget az érintetteknek. Az egyesületük tevékenységének a bemutatásakor elmondta, hogy ők három ügyből kettőt megoldanak, csak el kell indítani náluk az ügyeket. Arra kérte a megjelent csoportok képviselőit, hogy keressék velük a kapcsolatot, ha a gyalogos közlekedésben tapasztalnak problémát.
A program megszólalói közül többen bírálták azokat a civil szervezeteket, amelyek a bürokratikus működésükkel és a pénzosztó forrásokkal ápolni kívánt béke miatt a tényleges érdekképviseleti munkát visszaszorítják. A program után mindenki kaphatott emlékül egy helyben készített braille-névjegykártyát.
A program során sok más praktikus javaslat hangzott el. Részleteket az eseményről készült honlapon (http://anap.pe.hu) is lehet találni. A programért külön köszönet illeti a Kelenvölgyi Közösségi Házat, a Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesületét, az Összefogás Újbudáért Egyesületet, a Szocinform Társaságot, a Járókelő Egyesületet és a program megrendezésében közreműködő látássérült és látó segítőket.
Láthatatlan érték Budapesten
A régi épület a befogadott gyermekek növekvő létszámához elég hamar szűknek bizonyult, így pár évvel később nagyméretű, igen összetett alaprajzú és tömegű, organikus szárnnyal bővítették az intézményt.
Az akkor új épületszárny feltehetően játékosnak szánt, de használhatóságát tekintve kissé öncélú és bonyolultnak tűnő tereit kis lakói nagy örömmel vették birtokba és használták. Mára a Mátyás király úti ingatlanban felnőttek az ott gondozott, család nélküli gyermekek. Jövőjükre legkézenfekvőbb megoldásként kínálkozott, hogy maradnának – ehhez azonban újabb terekre lett volna szükség.
A történet itt váratlan fordulatot vett. A beruházáshoz anyagi forrásokkal nem rendelkező szerzetesrend Azerbajdzsánból kapott jelentős összegű adományt, amelyet hazai, minisztériumi pénzzel egészítettek ki. A váratlan támogatás nélkülözhetetlen előfeltétele volt a szintén adományként, évek alatt formált egyszerű, de alapos építészeti terv és makett, amelyet Kendik Géza építész készített el.
Az egy év alatt felhúzott új épületszárny nem kívánt sem múlt-tisztelően historizáló, sem túlformáltan organikus lenni. A speciális funkciónak lett itt alárendelve minden. Az épület legfőbb szempontja lakóira való tekintettel a könnyű tájékozódás, és az akár mozgássérült fiatalok teljes körű és akadálymentes ellátása. A múlt századi villához és a 90-es években készült, formabontónak szánt épülethez ezen elvek mentén tehát egyszerű, modern, letisztult épületszárny csatlakozik.
Forrás: valasz.hu
Ösztöndíj pályázati lehetőség fogyatékossággal élő hallgatók számára
A tapasztalatszerzés helyszínét a Miniszterelnökség ajánlja fel az ösztöndíjasnak, figyelembe véve tanulmányait, érdeklődési körét, valamint a kiválasztási folyamat eredményét és a befogadó intézmények igényeit. A hallgatók szakmai fejlődését a teljes időtartam alatt a befogadó intézményeknél dolgozó, felkészített mentorok segítik.
Az Ösztöndíjprogramra pályázni elektronikus úton, a kormany.hu oldalon keresztül lehet.
Az alábbi dokumentumok szükségesek a pályázathoz:
- magyar nyelvű fényképes szakmai önéletrajz
- legalább 4 lezárt félévet igazoló dokumentum
- igazolás, tanulmányi osztály által hitelesített indexmásolat
- aktív hallgatói jogviszony fennállását bizonyító igazolás
- a 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 63. §-ában meghatározott szakvélemény a fogyatékosság igazolásáról
A pályázati időszak: 2015. július 24. – 2015. augusztus 16.
További részletek
NGM GINOP tájékoztató
Nevezetesen a GINOP 5-ös (Foglalkoztatás) és 6-o (Versenyképes munkaerő) s prioritásában megjelenő pályázati lehetőségeket néztük meg. Fontos volt számunkra, hogy a megváltozott munkaképességű személyek minél több formában legyenek kedvezményezettjei ezeknek a pályázatoknak, hiszen a tapasztalataink szerint nagyon sok esetben a megváltozott munkaképességű munkavállalók körében a károsodás és a funkcióbeli hiányok ellenében a vezető hátrány-okok sokkal inkább azok a külső, vagy egyéb körülmények, mint pl. a képzettség, legyen szó akár szakmai, vagy általános jelleg. Tudásról, vagy akár képességekről, mint a digitális írás és olvasástudás, vagy általános kompetenciák.
Végigtekintve a Kormányzat terveit a pályázatok kiírásában, számos javaslattal tudtunk élni annak érdekében, hogy a fogyatékos munkavállalók is be tudjanak kapcsolódni a projektekbe, de akár az érdekképviseleti, vagy szolgáltató szervezeteknek is szerepük lehet egy-egy terület szakmai fejlesztésében. Ahol lehetőséget látunk a beavatkozásra, az az alacsony képzettségűek fejlesztése, felzárkóztatása, vagy az idegen nyelvi tudás fejlesztése, de a digitális kompetenciák fejlesztése is fontos területe a munkavállalásnak. A szervezetek oldaláról fontosnak tartjuk, hogy a gyakornoki programokban is megjelenjenek a megváltozott munkaképességű fiatal, vagy akár a rehabilitációs folyamatban résztvevők is. a tranzitfoglalkoztatás lehetősége pedig olyan további lehetőségeket mutat, amiben számos fogyatékos személyek érdekeit képviselő, vagy részükre szolgáltatást nyújtó szervezetnek van tapasztalata a korábbi nyertes TÁMOP ÉS HEFOP pályázatok kapcsán.
Fontos konklúziója volt a találkozásnak, hogy a tervezési fázisban lévő pályázatok esetében is folyamatosan szükséges egy szakmai párbeszéd, hiszen a megváltozott munkaképességű munkavállalók nyílt piaci foglalkoztatása során az érintett szervezetek vannak a tapasztalatok birtokában. Így pl. fontos, hogy a megváltozott munkaképesség során ezt kiterjesztő módon értelmezzük és az ehhez társuló további hátrányokat (alacsony iskolai végzettség, munkába járás nehézségei, elavult készségek és kompetenciák, mentális felkészültség, stb.) is kezeljük egy pályázati kiírás során.
Reméljük, hogy az elhangzott javaslatoknak lesz hatása, és tovább fog folytatódni a párbeszéd.
Pál Zsolt
A kisember érdekérvényesítésének esélyeiről beszélgettek Újbudán
A beszélgetés azzal indult, hogy sem a kisembernek, sem egy kisemberek érdekeit képviselő szervezetnek nem maradt sok esélye a sérelmeik orvoslására és az érdekeik érvényesítésére.
Több tényező miatt olyanná vált a társadalmi környezet, hogy a kis befolyással is alig-alig rendelkező, pénztelen személynek vagy csoportnak nem csupán nem nyílnak meg lehetőségek, hanem a meglévők is egyre inkább szűkülnek. Ennek egyik sajátos vonása, hogy amire 20-25 éve egy sérelmet szenvedőnek még joga volt, az több esetben is mára már jogszerűtlenné lett, így a sérelmek megjelenítése és bizonyítása is bonyolultabbá vált. Léteznek olyan emberek és hivatalok, akik ezzel a helyzettel hajlamosak visszaélni, ezért a sérelmeket szóvá tenni és orvosolni egyre nehezebb feladat. A megjelentek erre a helyzetre próbáltak megoldási lehetőségeket kitalálni.
Egyik lehetőségként a sorstársi szolidaritás útja került elő. Ha a közel azonos helyzetűek képesek lennének egymás problémáiért is küzdeni, akkor a másik oldalon is komolyabb súlya lenne a felvetett ügyeknek és nem lehetne lesöpörni egy-egy udvarias elhárító levéllel. Ha az a személy vagy hivatal, aki a panaszt fogadja és szembesül azzal, hogy mekkora tényleges súlya van a felvetett problémának, akkor tárgyalásokat fog kezdeni és könnyen fog hajlani arra, hogy az udvarias elutasítás helyett együttműködő legyen. Ehhez az lenne „csak” szükséges, hogy az akadállyal élők ne legyenek közömbösek egymás gondjai iránt és ismerjék egymás ügyeit, küzdelmeit.
Ehhez azonban az is szükséges, hogy tömör és világos kommunikációra kerüljön sor. Úgy kell megfogalmazni az üzeneteket, úgy kell felvetni a problémákat, hogy az mindenkinek azonnal érthető legyen. Mindezt röviden ajánlatos megtenni, mert a kevés, de egyszerű szavakkal, nagyon pontosan megfogalmazott információt nem lehet félremagyarázni és könnyen megragad mindenkiben.
Ez a fajta kommunikáció segíthet abban is, hogy amikor a nyilvánossághoz fordul egy sérelmet szenvedett személy vagy csoport, akkor érthető legyen mi a probléma és ne lehessen mellékvágányra terelni a kialakuló vitát.
Szóba kerültek a fenyegetések is. Az elszenvedett sérelmek miatti kiállás időnként elvezethet oda is, hogy a sérelmet szenvedőt fenyegetés éri. Azt a javaslatot kaptuk, hogy ilyenkor nem szabad visszavonulni, hanem ki kell állni a nyilvánosság elé és vállalni kell a konfliktust. Ha a fenyegetés hatására valaki visszavonul, akkor nem fog megoldódni a sérelmet okozó helyzet, ellenben a még határozottabb kiállás segíthet a konfliktus feloldásában, például a másik fél általában ilyenkor visszavonul vagy tárgyalásokat kezd.
A beszélgetés során nagyon sok példát hallgathattunk meg arra vonatkozóan, hogy konkrét ügyekben milyen módon került sor a leírtak gyakorlati alkalmazására vagy egyes ügyek min buktak el. Végső tanulságként azt vonhattuk le, hogy fontos az együttműködésre koncentrálni és tömören, de nagyon pontosan kell megfogalmazni a problémákat.
Neumann Károly
Tomori Pál Általános Iskola – Érdekes kérdések
Két osztállyal találkoztunk és az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az egyikkel a szokásos hatvan perc helyett két teljes órát volt alkalmunk foglalkozni, így az osztályfőnöki óra hosszabb beszélgetésére és a gyakorlati feladatok kipróbálására egyaránt több idő jutott, ami a szokottnál is interaktívabbá és érdekesebbé tette a programot. Ezúttal nem önként jelentkezőket, hanem önként hozzászólókat választhattunk. Ha például beszélgettünk a vásárlásról és valaki kitalálta, hogy a pénzérmét a szélén található felület segítségével lehet felismerni, rögtön ki is próbálhatta ezt a gyakorlatban. Ugyanígy a többi feladat esetében, pl: kitaláltad, hogy meg lehet jelölni a ruhákat megkülönböztetés céljából? Rendben, gyere, párosíts zoknit! Ha kevesebb idő van egy-egy osztályra, akkor is hasonlóképpen építjük fel a programot, csak ebben az esetben a beszélgetés és a gyakorlati feladatok párhuzamosan zajlanak, pörögni kell, így kicsit nehezebb dolga van a feladatmegoldónak.
Ezúttal több idő jutott a kérdésekre is, aminek külön örültünk, mert kifejezetten érdeklődő diákokkal találkoztunk. Mindig gyűjtöm a szokatlan, ritkábban előforduló megszólalásokat, felvetéseket, most két ilyen is akadt. A harmadikosoktól hangzott el az alábbi kérdés: Hogyan lehet elmagyarázni egy született vaknak a szín fogalmát? Ez a felvetés önmagában még nem lenne szokatlan, inkább az lepett meg, hogy a kérdező ilyen teoretikusan tapintott rá egy problémára. A szín mint olyan, egy fogalom, vizuális érzéklet, amiről tapasztalatok nélkül mindössze elméleti alapú képzettársítása lehet valakinek, aki sose látta. Az ég kék, a fű zöld, a Nap sárga, ezt egy születésétől fogva vak ember is megtanulja, de csak úgy, mint bárki más a szorzótáblát, bebiflázva. Ennek kapcsán került szóba az is, hogy “milyen színű a vakság” vagyis mit lát az, aki nem lát. Beszéltünk róla, hogy ez változó lehet attól függően, hogy valakinek például milyen a fényérzékenysége amellett, hogy vak, de azért többnyire – Vera szerint – szürke vagy fekete, legalábbis elvileg.
A másik kérdés, ami mindkettőnket meglepett, egyszersmind Vera őszinte elismerését is kivívta, így hangzott: Ha valaki később vakul meg, hova tud menni, hogy megtanulja azokat a dolgokat, amik a mindennapi élethez szükségesek? Az elemi rehabilitáció témája, eddig még egy diákban sem merült fel, akikkel találkoztam, úgyhogy vissza is kérdeztem, hogy volt-e már érzékenyítésen, de nem, nem volt. Válaszként szóba került a mozgástréning, informatikai képzés, továbbá a rehabilitációs folyamat rugalmassága, lévén ez a folyamat mindenkinél személyre szabott, az adott látássérült igényeihez, valamint látásteljesítményéhez igazodva, így nem csak az önállóságot, de a még rendelkezésre álló képességeinek optimális kihasználását is megtanulhatja minden érintett. Ilyen mélységekbe még egyetemi csoporttal se jutottunk, úgyhogy le a kalappal a Tomori diákjai előtt. Mikor véget ért a program, néhányan még odajöttek kérdezni külön, a szünetük rovására is, az ilyesmi mindig nagy sikerélmény, nem hiába mentünk el hozzájuk. Hazafelé Laci is hasonló érdeklődésről számolt be, a gyerekek nem csak kérdeztek, de a humort is értették, úgyhogy Péterrel mókásabbra vehették a figurát, mint általában. Remélem megyünk legközelebb is a Tomoriba, még sok ilyen sulit kérek, kérünk!
Susovich Erika
Kávékóstolás felsőfokon
Kép forrása: www.playbuzz.com
Közönségből sem volt hiány: aznap vezetői értekezlet lévén sokan jöttünk össze a helyíségben.
10 órakor kezdődött a program. A Tchibo munkatársai hozták a kávéfőzőt, a kóstolandó termékeket.
Először egy kb. negyedórás előadás hangzott el a kávéról általában. Eközben a másik Tchibo-munkatárs összeállította a szerkezeteket, darálni, majd főzni kezdte a kávét.
Számomra a kávé az csak kávé volt – eddig. Most megtudtam, hogy milyen fajtái vannak (Robuszta, Arabika), mitől függ a koffeintartalom, mit tesz hozzá a főzőgép minőségi különbsége, milyen vizzel lesz tökéletes… Felsorolni sem lehet a tényezőket, amitől igazán finom lesz a kávé!
Az előadás közben röpködtek a kérdések, mindenre választ kaptunk. Nem hagyta magát összezavarni az előadó. Ezért profi a profi! Elkészült az első főzet…
Először egy meglehetősen erős, sűrű kávét kaptunk. Feketén, édesítés, higítás nélkül. Hááát! Talán Robuszta kávéból készült, már nem emlékszem rá. Gyomromban éreztem az erejét. Felmerült bennem a kérdés: végig tudom kóstolni a sort?
Másodiknak Arabika kávé következett, éreztetve az aromában ténylegesen jelentkező különbségeket. Más íz, más utóhatás. Finom, finom!
Hogy mi a különbség a két fajta között? Akit igazán érdekel, nézzen utána!
Harmadik kóstolnivaló egyigazi különlegesség: kávétea!
Számomra üdítően hatott a kellemes “fűíz”, talán valami gyógynövény teához tudnám hasonlítani. Ez a kávé terméséből készült finomság rengeteg pozitív hatással bírhat – mint egy gyógytea.
Negyediknek egy capuccino adag következett. Mivel nagy capuccino rajongó vagyok, ezt vártam a legnagyobb érdeklődéssel. Nem is csalódtam benne! Ez lett számomra a nap fénypontja!
Részemről a program itt véget is ért, máshova vártak, indulnom kellett. Sajnos. Szívesen beszélgettem volna még a profikkal a főzés tudományáról…
És nem éreztem gyomromban a “túltöltést”, nem éreztem a kávé túlpörgető hatását. Igaz, aznapra ennyi elég is volt ebből a nedűből…
Köszönet a Tchibo-nak a rendezvény létrejöttéért!
Nemes Szabolcs
Pályázati kiírás!
Kép forrása: gff-mezotur.hu
A pályázat keretösszege 100.000 Ft, amely az MVGYOSZ-nek a VGYKE részére 2015. évben leosztott SZJA 1%-os támogatási keretéből kerül finanszírozásra.
Egyesületünk ezen pályázattal azon diák tagjait kívánja támogatni, akik általános vagy középiskolai tanulmányaikat folytatják és a VGYKE rendes tagjai, azaz betöltötték a 14., de még nem töltötték be a 18. életévüket.
Pályázatot nyújthatnak be a VGYKE azon rendes tagjai, akik a 2015-ös évre befizetett érvényes tagsági jogviszonnyal rendelkeznek, illetve akik a 2015-ös tagdíjat legkésőbb a pályázat benyújtásakor személyesen befizetik.
Pályázni kizárólag a VGYKE által kiadott pályázati űrlap teljeskörű és a valóságnak mindenben megfelelő kitöltésével, illetve a kitöltött űrlap határidőben történő benyújtásával lehet. Az űrlap mellé kötelező mellékletként csatolni szükséges a pályázó eredményesen lezárt tanulmányi évét igazoló bizonyítvány másolatát.
A támogatási összeg egyszeri 10.000,- Ft . A támogatásról kizárólag a VGYKE elnöksége dönt a pályázati adatlapon feltüntetett információk alapján.
A pályázati felhívás és adatlap 2015. június 15-től letölthető a VGYKE honlapjáról (www.vgyke.com), illetve beszerezhető személyesen vagy kérhető e-mailben a VGYKE központi ügyfélszolgálatán és kistérségi irodáiban az alábbi elérhetőségeken:
VGYKE központi ügyfélszolgálat:
1146 Budapest, Hermina út 57.
Telefon: (1) 384-5541 (1-es menüpont)
E-mail: ugyfel@vgyke.com
Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete
Cím: 2040 Budaörs, Szivárvány utca 5.
Telefon: (23) 428-727 (70) 773-4054
E-mail: budaors@vgyke.com
Cegléd és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2700 Cegléd, Alkotmány utca 11.
Telefon: (70) 773-4044
E-mail: cegled@vgyke.com
Dabas és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2370 Dabas, Szent István tér 1/B.
Telefon: (70) 773-4072
E-mail: dabas@vgyke.com
Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2100 Gödöllő, Szabadság u. 23.
Telefon: (70) 387-5265
E-mail: godollo@vgyke.com
Látássérültek Pilisvölgye Egyesülete
Telefon: (70) 387-5263
E-mail: pilisvorosvar@vgyke.com
Dunakanyari Látássérültek Egyesülete
Cím: 2600 Vác, Földvári tér 14.
Telefon: (70) 773-4078
E-mail: vac@vgyke.com
A pályázatok benyújtási határideje: 2015. augusztus 15.
A pályázatok benyújthatók postai úton a VGYKE postacímére: 1380 Budapest, Pf. 1075 illetve személyesen a VGYKE központi ügyfélszolgálatán és kistérségi irodáiban. Az egyesület ügyfélszolgálati irodáiban munkatársaink előzetes egyeztetés esetén állnak rendelkezésükre a pályázati adatlapok kitöltésében.
Postai benyújtás esetén határidőben benyújtottnak minősül az a pályázat, melyen a postai bélyegző dátuma 2015. augusztus 15.
A pályázatokat a VGYKE elnöksége bírálja el legkésőbb 2015. szeptember 2. napjáig.
A nyertes pályázók listája elérhető lesz a VGYKE honlapján.
Felhívjuk figyelmüket továbbá, hogy a pályázat benyújtása nem jelenti automatikusan a támogatás odaítélését!
PÁLYÁZATI ADATLAP
Kiállítás fogyatékkal élők kézműves munkáiból
Kép forrása: erdely.ma
A kiállítás célja: Zuglóban élő embereknek, illetve a kedves érdeklődőknek bemutatni, hogy a fogyatékkal élők is nagyon szép és igényes munkákat tudnak létrehozni.
Helyszín: Zuglói Civil Ház 1144. Bp. XIV. kerület Csertő park 12. – Civil Ház AGORA kiállító tere
Nyitva tartása: 2015. szeptember 3-a 17.00 (csütörtök)-MEGNYITÓ- október 10-ig (szombat)
Megnyitója: szeptember 3-án, 17 órakor
A kiállítást megnyitja Szombathy Bálint – képzőművész, művészeti író, szépségkutató
Kiállítás résztvevői: Zuglói fogyatékkal élőkkel foglalkozó civil szervezetek, illetve intézmények (iskolák) tanulói
Minden kedves tagtársunk kézműves munkáit szeretettel várjuk! Ha szívesen képviseltetné alkotását a kiállításon, keresse egyesületünket, hogy szándékát továbbíthassuk az alapítvány számára!
Elérhetőség: Eleki Abigél és Mészáros Ágnes, lampas.vezeto@gmail.com
Változatos programok a XIII-XIV. kerületi Közösség Lámpásainak háza táján
Kép forrása: norwinband.net
13-án hétfőn a nagy melegre való tekintettel egy hangulatos kávézót látogatunk meg, melynek különlegessége, hogy miközben az ember jeges teáját kortyolgatja, izgága és érdeklődő vagy épp buddhai nyugalommal meditáló cicák veszik körül. A tíz szőrmók hamar belopja magát az vendégek szívébe, ami nem is csoda, nem csak kedvesek, de játékosak is, igazi kis kópék. Egy jó hangulatú beszélgetés és kellemes frissítő tökéletes kiegészítője a simizni való bársonytalpúak doromboló asszisztenciája. Még mielőtt minden tagotok elmacskásodna otthon, tartsatok inkább velünk!
Következő programunk, még mindig a kánikula elleni küzdelem jegyében, egy gárdonyi strandolás, 19-én vasárnap. Mi sem jobb a hőségben, mint megmártózni a hűs habokban és árnyékban heverészni, aztán ha kedvünk támad, vizibicajozni egy nagyot? Ha pedig megéheztünk a tekerésben, lángosra és fagyira fel! Ne csak a pancsoló kislány élvezze a strandot, gyertek velünk Ti is!
Harmadik programunk a klub, ami a múlthavi Vakok kertjében megrendezett szabadtéri piknik sikerérén felbuzdulva, ismét a természet lágy ölén várja látogatóit, 21-én kedden, ezúttal a Margit-szigeten. Sétálunk egy nagyot, úgyhogy akinek van kedve, kutyust is hozhat. Ha lesz aznap kisvasút, azt is kipróbáljuk és a tervek szerint egy fagyizót is útba ejtünk, úgyhogy az ízlelőkéteket se hagyjátok otthon!
A programokkal kapcsolatban tovább tájékozódhattok Jánosi Veronikánál a lampas.bp13@gmail.com e-mail címen vagy a 0670/984-5071-es telefonszámon.
Mindenkit szeretettel várnak a XIII-XIV. kerület Közösség Lámpásai:
Jánosi Veronika és Susovich Erika
Informatika oktatás az Óbudai Egyetemen
Kép forrása: www.katinfo.esy.es
A beiratkozás időpontja és tanfolyam kezdete 2015. szeptember 15. kedd 10 óra.
A tanfolyamot azoknak ajánljuk, akik a Windows 7 operációs rendszer kezelését, a számítógépes alapismeretek, online alapismeretek, továbbá az Office 2010 irodai programcsomag lényeges alkalmazásait, moduljait szeretnék elsajátítani.
Az ECDL bizonyítvány megszerzésének módjai:
- Rendszeres tanfolyami részvétel heti 1 vagy 2 alkalommal 6 tanórában.
- Modulvizsgára jelentkezés, oktatás nélkül, tárgykörbeli szintfelmérés – vizsgára történő regisztrálás előtt – házi vizsgát kell tenni.
- Távoktatás jelleggel, az alábbi módszerekkel segítünk a felkészülésben:
JAWS tandem használatával, Skype-on és E-mail-en keresztül.
A tanfolyam elsősorban az ECDL Start megszerzését célozza.
A felkészítés gyakorlatközpontú. Minden modult gyakorlati feladatokon keresztül mutatunk be. A foglalkozások konzultációs jellegűek, tematikája az ECDL vizsgaközpont által kiadott tananyag szerint épül fel. A közösen megtárgyalt, egyénileg kipróbált anyagrész mellett lehetőséget biztosítunk az otthoni gyakorlás során felmerült kérdések tisztázására is. Az egyes modulok képzési időtartama 40-50 óra.
Az ECDL Start moduljai:
- Számítógépes alapismeretek
- Online alapismeretek
- Szövegszerkesztés
- IT biztonság
Teljes körű ECDL vizsgához további modulok:
- Táblázatkezelés
- Adatbázis-kezelés
- Prezentáció
(A prezentáció helyettesítésére alternatív megoldásként OCR (optikai karakterfelismerő) és SCR (képernyőolvasó) alkalmazásokat vezettünk be.
Tapasztalataink szerint a célcsoport igényeit, úgy tudjuk legjobban szolgálni, ha a tanárok személyesen is megküzdöttek már akadályokkal, valamint jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek az informatikai rendszerek használatában.)
A programhoz szakmai felügyeletet a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság is biztosít, valamint azért, hogy a vizsga a résztvevőknek ne jelentsen anyagi terhet, az ECDL vizsgakártyákat is térítésmentesen bocsátja rendelkezésre.
A fejlesztőlaborban jelenleg 12 munkaállomásból álló géppark áll rendelkezésre a hallás- és látássérültek számára, felszerelve a szükséges szoftverekkel. Az időről-időre megújuló ECDL követelményrendszerhez igazodva, optimalizáltuk a tananyagot. A sok éves tapasztalata alapján megújult módszertan alkalmazásával folytatjuk a képzést.
A beiratkozás időpontja és tanfolyam kezdete: 2015. szeptember 15. kedd, 10 óra.
Ezen a napon indul a kezdő csoport részére az oktatás.
Az alábbi elérhetőségeken lehet jelentkezni a tanfolyamra:
Dr. Kutor László docens, a program kezdeményezője és szervezője
Ecsedi Csaba informatikus, felkészítő tanár
ecsedi.csaba@nik.uni-obuda.hu
Óbudai Egyetem – Neumann János Informatikai Kar
Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 96/b 1.em. 112. fejlesztőlabor
Mobil: +36-30-2242798
