A kulisszák mögött – látogatás a megújult Operaházban

 

Sokak által várt kirándulást szerveztek az újpesti Lámpások: izgalmas vezetett épületsétán vettünk részt az újjáépült Operaházban.

Bejártuk az egész Házat: az Opera lenyűgözően szép nézőterén ülve láthattunk egy keveset a színpadon zajló háttérmunkákból, és többek között azt is megtudtuk, miképp tartják karban a nézőtér felett ragyogó 2,5 tonnás kristálycsillárt. Ezután – áthaladva a kerengő baluszteres márványkorlátokkal határolt díszlépcsőin – a ragyogó kárpitokkal és faragott nemestölgy burkolatokkal pompázó Vörös Szalonba, majd a királyi páholyhoz vezető lépcsőkhöz sétáltunk.

A nézőtér részlete a színpadról fényképezve a csillárral és a királyi páhollyal

Magába a királyi páholyba még mi sem mehettünk be biztonsági okokból, ám a „mágikus” tükör előtt állva színes történeteket hallhattunk a századelő prominens személyiségeiről, illetve magáról az épületről.

Sétánkat folytatva előbb a zene apoteózisát ábrázoló Feszty-falfestményekkel díszített büfébe, majd onnan a nagyrészt tölgyfaburkolatú, kék-arany kárpittal borított és pikáns történetekben sem szűkölködő dohányzófolyosóra jutottunk. Kilépve innen az Operaház erkélyére, szinte mellbevágott az Andrássy út forgalmának zaja – viszont remek rálátásunk nyílt a környékre, és hallhattunk pár érdekességet a homlokzat szobrairól, illetve az Operaház építéséről is.

A kirándulás végeztével mindenki egyetértett abban, hogy – bár a Ház bővében van a lépcsőknek – igencsak megérte ez a látogatás.

Hamarosan bővebb, narrált képes beszámoló is kerül majd az Újpest Közösség Lámpásai Facebook-oldalára, érdemes követni minket!

Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők

Az ásványok birodalma – beszámoló az újpesti klubról

 

Májusi klubunkon Váradi Ágnes tartott előadást, aki három éve foglalkozik ékszerkészítéssel, azon belül ásványékszerek készítésével.

Munkája során alaposan tanulmányozta a különféle ásványokat: tulajdonságaikat, felhasználásukat, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket – ezekről mesélt nekünk, az ásványok jó részét meg is mutatva, tapintásra, megnézésre körbeadva. Jó hangulatú beszélgetéssel ért véget a találkozó – érzéseink szerint túl hamar, rengeteg kérdésünk lett volna…

Az előadás első felét, ami az ásványok keletkezéséről szólt, élőben is közvetítettük Facebook-eseményünknél.

Képes beszámolónk (a már megszokott képfeliratokkal)

Következő klubunk június elsején lesz – amire egy különleges zenei programmal készülünk; részletek hamarosan Újpest Közösség Lámpásai, valamint a VGYKE Facebook és Instagram-oldalán, honlapján és hírlevelében! Várunk mindenkit szeretettel!

Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők

Narráció 16

 

Vaszary János: Aranykor
1898, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/aranykor/)
olaj, vászon, 92,5 × 156 cm

Vaszary János Miklós néven látta meg a napvilágot 1867. novemberének utolsó napján.

Elszegényedett nemesi származású vallásos családba született, apai nagyapjának testvére esztergomi érsek volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként tanult, majd külföldre ment, Németországban és Franciaországban folytatta tanulmányait. Nagy hatással voltak rá a nagybányai művésztelep festői. Fiatalon gobelineket is készített, mely szövött kárpit, vagy faliszőnyeg, a fal takarására és díszítésére szolgáló képes szőnyeg. Ez a hímzés tulajdonképpen csupa félkeresztöltés, melyet sűrűn egymás mellé öltenek, hogy végül teljesen befedje az alapanyagot.

Sokat utazott, már 38 éves, amikor megnősül, felesége Rosenbach Mária (Mimi) lett. Feleségének nógrádi családi birtokának eladásából vásároltak Tatán egy telket, majd arra építtettek egy műtermes házat. Egészen haláláig sokat tartózkodott ebben a házban. Számos művet festett ebben a villában és a városban is.

Az első világháború alatt és után több drámai hangvételű képet készített, majd ismét visszatért a könnyedebb műfajokhoz és témákhoz. 1920-tól az újjászervezett Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ahol egészen 1932-es nyugdíjazásáig kiváló mesterként tartották számon. Készített újságok számára grafikákat és illusztrációkat, de nyugalomba vonulása után sem pihent: nappal festett, éjjel a szakirodalmat tanulmányozta. Amikor szíve rendetlenkedni kezdett, elhatározta, hogy végleg visszaköltözik Tatára, ám váratlan halála ezt már nem tette lehetővé: 1939 áprilisában elhunyt.

Noha a francia művészet egész életében meghatározó volt számára, nyugtalan, szüntelenül újat kereső egyénisége számtalanszor változtatott saját stílusán.

A mára választott műalkotás azon ritka esetek egyike, amikor a kép és annak kerete ugyanolyan fontos volt a művész számára, hiszen saját tervei alapján készült, a mű részének tartotta azt is. A keret fából faragott, dúsan díszített, aranyozott, a kornak megfelelően építészeti és természeti formákat utánoz. Két oldalt vastag, csíkos sávok, mintha oszlopokat látnánk oldalról, ezek tartják a kép felső keretét, ami olyan, mint egy széles, hosszú oszlopfő, melynek levelekre emlékeztető mintája van. Az oszlopok alján indaszerű növények kanyarognak a magasba, alattuk szívek, melyekből lángok csapnak a magasba. A kettő között, a keret alsó, vastag sávjában, virágok úsznak. Mintha egy tóra néznénk, melynek felszíne telis tele van vizililiomokkal, úgy úsznak a fekete háttér előtt ezek az aranyozott virágok és leveleik.

Amikor megcsodáltuk a keret szépségeit, akkor tér rá tekintetünk a képre. Különös hangulatú festmény előtt állunk, melynek címe: Aranykor. Ez az aranykor a visszavágyódás a régi korokba, amikor körülöttünk minden nyugodt és békés volt, mint egy álomban. A kép különös, varázslatos, zöldes és sárgás színekben úszik, mintha egy mesebeli környéken járnánk, a természetben, ahol különös zöld füstben úszik a táj.

Első pillantásra két figurát veszünk észre, akik a kép jobb oldalán állnak, egészen közel hozzánk, alakjuk hatalmas a kép többi részéhez képest. Egy férfi és egy nő, egymáshoz bújva, a nő lágyan rásimul a férfi mellkasára, aki vállát átölelve magához húzza őt. A két alak szinte teljesen meztelen, talán csak a nőn fedezünk fel némi könnyű textilt. A férfi nekünk oldalt áll, testének és arcának bal oldalát látjuk. Rövid, barna haja van, fiatal arcán nincsen semmilyen arcszőrzet. Füle és orra kicsi, arányos, szemeit lesüti, befelé figyel. Nyaka vastag, erős, felsőteste izmos, kidolgozott, arányos és teljesen csupasz. A kép alsó széle derékban vágja el az alakot, tehát nem látjuk lábait. Jobb kezével magához öleli a nőt, bal kezében a nő kezét fogja, azt a szívéhez emeli. Meghitt, bensőséges pillanat, melyben mi, mint nézők, kissé zavarba is jövünk, hogy miért zavarjuk meg őket.

A nő velünk szemben áll, nekidől a férfi mellkasának, szemeit ő is lesüti. Fején egy tollakból álló koszorú. Szemöldöke keskeny, orra határozott, szája kicsi, szigorúan össze is szorítja. Arca hófehér, nyugodt. Teste szintén hófehér, bőre világosabb, mint a férfi bőre, idomai teltek, mindenütt puhaság és finomság sugárzik belőle. Mellét a rátekeredett szövet finom anyaga takarja, de válla és jobb karja, amit maga mellett kinyújt, csupasz. Egy tál felé nyúl, melyben levágott rózsák vannak, ebbe a tálba helyez el egy virágot. A rózsák közül füst indul az ég felé, mintha szalagok kígyóznának felfelé. Ez a tál egy antik szobor lábánál van elhelyezve, mintha ennek a szobornak áldozna éppen a nőalak, és az áldozati tűz füstje gomolyog felfelé.

A pár mögött egy dús levelű zöld bokor található, mely pont akkora, mint az előtte álló két ember, akik szinte elmerülnek a bokor leveleiben. A levelek zöldek, néha barnás és sárgás árnyalatúak. A kép hátterében erdőt látunk, ami hol sűrű és sötét, hol fény dereng benne. Vastag törzsű lombos fák vannak a távolban, de mi egy kis tisztáson állunk. Nekünk balra, a kép bal oldalán 3 szobor áll ezen a tisztáson. Hozzánk legközelebb Vénusz szobra, mellette középen Apolló, legtávolabb pedig Diána.

A Vénuszt ábrázoló szobor lábánál van az a rózsákkal teli tál, tehát Vénusznak mutat be áldozatot a nő. Vénusz a római mitológiából ismert, a kertek gondozásának védnöke, a szerelem istennője, a szépség és termékenység kapcsolódik nevéhez. Vénusz alakja pont akkora, mint a kép magassága, teljesen kitölti azt. Meztelen alakját nem takarja semmi sem, egyik kezét mellei elé emeli, talán azért, hogy takarja azokat, másik kezét ágyéka elé helyezi. Haja dús, kontyba rendezve, ami már egy kicsit szétcsúszott. Arcát elfordítja, nem látunk belőle semmit. Alakja arányos, kecses, egyik lábát megroggyantja. Mellette egy keskeny magas váza van a földön, erre dobta rá a ruháját.

A középső női szobor Apolló, a költészet, a zene, a tánc, a művészetek, a jóslás istene, a Múzsák vezetője. Megjelenésében onnan ismerjük fel, hogy fején babérkoszorú van, kezében lantot fog. Ez a szobor is pont ilyen: egy talpig bő, sűrűn redőzött ruhában áll fiatal alakja, arcát nem tudjuk kivenni, lehet fiú és lehet lány is. Mintha mozgásban lenne, mintha felénk közelítene, kecsesen lebben a ruhája. Két kezében lantot fog.

A legtávolabbi szobor Dianát ábrázolja, a vadászat, vadállatok, a Hold, a szülés és a természet istennőjét, aki az erdő állatait és növényeit védelmezi. Ő is egy kecses fiatal alak, aki már egészen belevész a távoli ködbe, az erdő mélyébe. Lábánál egy kis állat, talán kutya, talán egy fiatal őz, nem látjuk pontosan.

A szerelmespár hagyományokat tisztelő, klasszikus alakja, valamint szintén a klasszikus művészetnek tisztelgő szobrok ábrázolása mellett ez a kép, a keretével együtt, a magyar szecesszió egyik legfontosabb műve. A szecesszió művészei vonzódtak a titokzatoshoz, a rejtélyeshez, az erotikushoz, a szimbólumhoz, az allegóriához (ami az elvont fogalmak érzékelhető alakban, világos képekben való kifejezése, megszemélyesítése). A szecesszió legfőbb ismertetőjele az egyedi formavilága, a növényi motívumok csavart, hullámzó és ritmikus ismétlődése. A stílus érdekessége még, hogy nem tesz különbséget magas és alkalmazott művészetek között, egyenrangúnak tartja ezeket, ahogyan ezen a képen is megfigyelhető számunkra a kép és a keret közötti egységben.

A következő videóban Plesznivy Edit főmuzeológus, művészettörténész beszél a képről a Magyar Nemzeti Galériában az Aranykor előtt állva (2:13-tól):

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Májusi klubnap – Romanek Inka ART-díjas festőművész és tapintható alkotásai

A képen a művésznő Makett című alkotása látható: egy hosszú csőrű kolibri repdes egy piros virág előtt. A festmény a helyszínen is megnézhető, megtapintható lesz.
 

Kedves Klubtagok, Kedves VGYKE tagok!

Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra.

Helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Bp., Kondor Béla sétány 8.)

Időpont: 2022. május 25. (szerda) 15 óra.

Ezúttal Romanek Inka ART-díjas festőművész látogat el hozzánk, és néhány festményét is magával hozza, hogy megcsodálhassuk és megtapinthassuk azokat. Vendégünk megosztja velünk gondolatait, elmondja, mit jelent számára a festészet, mikor kezdett el komolyabban foglalkozni ezzel a tevékenységgel, mi ihlette.

Mindenkit sok szeretettel várunk!

Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
Közösségi civilszervezők

Elérhetőségeink:

Telefon: 06 70 377 3235 / 06 30 852 2131

E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com

Rákosmente klubján az MVGYOSZ kutyakiképzője volt a vendég

 

Rákosmente lámpásai jelenléti és online klubnapot tartottak a Rákoshegyi Közösségi Házban május 3-án.

A klub első részében a tagok hallhattak a közgyűlésről és egyéb közérdekű információról.

Ezt követően a vendég Gazsó Krisztina, az MVGYOSZ vakvezető kutyakiképző munkatársa kapta meg a szót, aki Lindával, egy kiképzés alatt álló csokibarna labradorral érkezett. Röviden bemutatta az iskola történetét, a kiképzés és igénylés menetét, majd a tagok is feltehették kérdéseiket.

A program végén Jana pánsíp és quena muzsikájával emlékeztek meg az anyák napjáról és a névnaposokról.

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Közösségi civilszervezők

Millenáris Parkba megyünk óbudai klubtagokkal

 

Szeretettel hívok Mindenkit 2022. május 24-én délelőtt a
Millenáris Parkba!

Találkozunk Békásmegyeren a Hév megállóban 24-én 9.15-kor.

Buda legzöldebb közösségi tere kulturális sokszínűségének köszönhetően helyet ad nemcsak a rendezvényeknek, hanem mindenkinek, aki szép környezetben szeretne pihenni.

Nyár elején sok mindenről tudunk beszélgetni, és ha kellemes környezetben lehetünk, még szebbé tudjuk tenni az együtt töltött időt.

Részvételi szándékát kérem, hogy mindenki előre jelezze!

Remélem, minél többen együtt leszünk majd!

Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező

Tel: 06 70 377 32 65

E-mail: obuda.szervezo@vgyke.com

Tavaszi klubnap a szabadban

 

2022. május 2-i klubnapunkat is a Ferencvárosi Művelődési Központban tartottuk, de a jó idő miatt a klub nagy részét a szabadlevegőn, az udvaron töltöttük.

Sajnos meghívott vendégünk betegség miatt nem tudott jönni, de a klubnap mégis jó hangulatban telt. Domoszlai János zenélt, megbeszéltük a nyári programokat, beszélgettünk Ruzsa Viktorral, az MVGYOSZ munkatársával a látássérülteket érintő lényeges változásokról. Szó esett a Blindshell telefonok legújabb verziójáról, hogy milyen változtatások, fejlesztések történtek. Új önkéntesünk, Komondi Magdolna festőművész is velünk tartott.

Szalainé Tündi
Közösségi civilszervező
IX. kerület

Interjú a Rákosmente TV-ben

 

Mészáros Ágnes alelnök és Házi Tamás szakmai vezető a Rákosmente TV Krónikája után egy másik műsorban is bemutatta a VGYKE működését, kiemelve a munkaerőpiaci szolgáltatást. A beszélgetés az Álláspontban hangzott el április 22-én.

Távcső + szemüveg = távcsőszemüveg

 

Kedves Tagok, Kísérők, Érdeklődők!

A zuglói Lámpás Klub szeretettel hívja azokat a látássérült tagokat, akik távcsőszemüveget használnak vagy szeretnék megismerni ennek használatát, esetleg színes lencséjű dioptriával ellátott szemüvegre, vagy magas dioptriával ellátott szemüvegre lenne szükségük.

Vendégünk a Novák Optika vezetője, Novák Zsuzsanna, aki elmondja, milyen lehetőség van ezen eszközök felíratására, milyen kedvezmények vehetők igénybe.

A klubnap ideje: 2022. június 08. szerda 14 órai kezdettel.

Helye: Zuglói Civil Ház (1144 Budapest, Csertő park 12.)

Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, ezért kérjük, az alábbi e-mail címen jelezzék részvételi szándékukat!

Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők

Elérhetőségeink:

Telefon: 36-70-984-5071, +36-30-768-5404

E-mail: zuglo.szervezo@vgyke.com

Látássérültek a nyílt munkaerőpiacon: interjúk a témában

 

Mészáros Ágnes alelnök és Házi Tamás szakmai vezető a Foglalkoztatás projektről beszélt a Rákosmente TV Krónikájában április 11-én.

Fodor Ágnes elnök a Gy. Dobos Mariann által írt „Vakon a munka kapujában” című kiadványt mutatta be az MR1 Kossuth Rádió „Napközben” című műsorában május 11-én.

Milyen főállású audionarrátornak lenni a Pesti Magyar Színházban?

 

Kedves Klubtagok és Érdeklődők!

A XIII. kerület május 23-án klubnapot tart, melyre nagyon sok szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt.

A vendégünk Szőke-Tóth Cecília lesz, aki audionarrátor a Pesti Magyar Színházban. Beszélgetünk majd a színház 2022. évi audionarrált előadásairól.

Helyszín: 1134 Budapest, Tüzér utca 56-58. 12. klubterem

Időpont: 2022. május 23. 15 – 17 óra

Kérünk mindenkit tisztelettel, hogy a részvételi szándékot legyen szíves jelezni a lenti elérhetőségek egyikén a közösségi civilszervezőknél, Istók Imolánál és Majláth Mónikánál!

E-mail: angyalfold.szervezo@vgyke.com

Telefon: 06304989127 és 06707734054

A klubnap személyes jelenlét formájában zajlik, de havi rendszerességgel online klubot is szervezünk Facebookon, ugyanebben az időpontban.

Facebook-oldalunk

Narráció 15

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Aba-Novák Vilmos: Körhinta
1931, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/korhinta/)
tempera, fa, 80 × 99 cm

Budapesten született 1894-ben, teljes születési neve: Novák Vilmos József Zsigmond. Édesapja vasútmérnök volt, két testvérével nőtt fel. Igen korán érdeklődni kezdett a rajzolás iránt, kedves időtöltése volt az ócskapiacok látogatása, ahol rajzeszközöket vásárolt. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára került, nagyjából ebben az időben vette fel az Aba előnevet. Tanult a Szolnoki művésztelepen is, ahol Fényes Adolf tanítványa volt, akiről a múlt heti narráció szólt. 1914-ben bevonult katonának. A háborút nehezen viselte, meg is sebesült, jobb karja hosszú ideig béna maradt. 24 éves, amikor leszerel, ezután továbbra is tanul és mellette tanársegédként is dolgozik. Elsősorban rajzol, különféle sokszorosító grafikai eljárásokkal alkot. 31 évesen nősül meg, felesége Vulkovics Katalin lett, aki korábban modellje volt, egy lányuk születik. Díjakat nyer, sokat utazik, sokat fest. Egy római ösztöndíj olyan nagy hatással volt rá, hogy gyökeresen megváltozott a színekhez és a látványhoz való viszonya, és rendszeresen állít ki a Velencei Képzőművészeti Biennálén is.

1931-től kezdve több egyházi és állami megbízást kapott: a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe, a jászszentandrási templom freskói, a szegedi Hősök kapuja boltozata, a városmajori templom mennyezete és szentélye, a székesfehérvári Szent István-mauzóleum. Saját szavaival: “Naturalista vagyok, de nem a betű, hanem a lényeg szempontjából. Földön járok, szemem a térben kutat, felfelé nézek.”

Számtalan helyen tanított élete során, létrehozott magániskolát is, de életének utolsó éveiben a Képzőművészeti Főiskola oktatója volt. 1941-ben, mindössze 47 éves, amikor betegség következtében meghal.

Egy párizsi kiállítása után Pablo Picasso barbár zseninek titulálta. Harsány színekkel festett, nagyméretű, mozgalmas képek jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa.

A kép címe: Körhinta.

Este van, sötét az ég, az este sötétjéből pedig világít egy vásári sokadalom, vidám emberek színes ruhákban. Egy tipikus falusi vásárban járunk, ahol mindenféle utazó szórakozás vidítja az embereket.

A századfordulós vásárok nem kifejezetten csak az adás-vételre fókuszáltak, ehhez képest pont ennyire fontos volt egy vásár közösségépítő hatása is: itt találkozhattak ismerősök, rokonok, barátok, ez volt a látványosság és szórakozás a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ismerős lehet a vásárfia kifejezés is, vagyis az a kis ajándék, emlék, amivel hazatérhettek az emberek egy-egy vásár után.

A mutatványosok és komédiások kiemelt szerepet kaptak a vásárban és ezeknek az eseményeknek az egyik fontos eleme volt a körhinta is. Annak idején a körhintákat gyerekek hajtották, akik fizetség fejében maguk is felülhettek rá. A vásár szóból származik a magyar vasárnap is, mely lényegében a vásár napját jelöli.

A kép leghangsúlyosabb eleme egy hatalmas körhinta. Nem a kép közepén van, kicsit balra csúszott. A körhinta, vagy régies nevén ringlispíl, egy körbeforgó szerkezet, amelyen körben rudakon lógó, gyerekek és felnőttek leültetésére is alkalmas, rögzített vagy forgó bábuk vagy kocsik vannak. Képünk felső széle levágja a körhinta tetején lévő kupola ponyváját, ami fehér színű, valószínűleg vízálló, tehát azért van, hogy eső esetén megvédje azokat, akik éppen a körhintán ülnek, mint egy hatalmas esernyő. A kupola alján piros félköríves díszek lógnak, mint egy szőnyeg rojtjai, ezek teszik vidámabbá, tarkábbá a körhinta tetejét. Alatta fényekkel világították meg. A kupola közepén, fent, van egy feketére festett páholy is, amiben emberek ülnek. Nem tudjuk, hogy ezek az emberek irányítják-e a körhintát, vagy egyéb okból ülnek a magasban, de nem is látunk belőlük sokat, szinte csak a körvonalakat, a testük tömegét. Ebből az erkélyszerű építményből falépcső vezet le a sokadalomba, a rengeteg ember közé. Ezen a körhintán játéklovak futnak körbe, kis szürke vagy fehér színű lovacskák, akiken barna színű nyereg van, ezekre lehet felülni azoknak, akik jegyet váltanak a körhintára. Akiknek nem jut hely a lovacskákon, azok harsánykék színű kis ülőalkalmatosságokon üldögélnek és csak nézelődnek, beszélgetnek, hallgatják a zenekart.

A távolban, a kék ég alatt egy falu házait látjuk, egymás mellett egyforma kis házak sorakoznak, jobb szélen egy templommal. Esteledik, erre nem csak azért jövünk rá, mert elmélyült az ég kékje, hanem azért is, mert eléggé tetőfokára hágott a hangulat. Mindenki vidám, ünnepel, mulatozik. A képen látható figurák arca általában nem kifejező, egy-két vonallal jelezte a festő csak az arc részleteit, két szem, egy orr, egy száj, mintha bábok vagy maszkok lennének. De a ruhák mind-mind színesek, mindegyiknek más az árnyalata, mindegyik mozgásban van. A nők fején kendő, általában világos, fehér, szélén körben virágmintás, vagy csíkos.

Bő szoknyát hordanak ezek a nők, számtalan alsószoknya lehet alatta, amiket ugyan nem látunk, de a szoknyák súlyán érződik a sok réteg. Van, akinek kék a szoknyája, van, akinek sárga, van, akinek piros, vagy zöld. Egyesek kötényt is viselnek, ezek a kötények is mindenféle színben pompáznak: rózsaszín, türkiz, kék és zöld. A nők felsőruházata is vagy fehér és hímzett, minden esetben hosszú ujjú, vagy színes, bár itt már vannak minták is az ingek anyagában. Pirosak, narancsok, lilák és pöttyösek, kékek és barnák. Némelyik női ingen keskeny fehér csipkeszegély van. A fiatal lányok egyrészes ruhában vannak, mely térdközépig ér, nem a földig, a ruha ujja rövid. Ezek is színesek: pirosak, kékek. A férfiak a képen kevesebben vannak, de szerepük jobban körülírható. A kép közepetáján, a körhinta közepén ül egy zenekar, akik a körbeforgó szórakozáshoz a zenét szolgáltatják. Egy dobos, egy oboás, egy férfi hatalmas tubával, és még egy zenész, akit teljesen eltakar a dob. A zenészek sötét öltönyben és fekete kalapban vannak, belőlük többet nem látunk.

Jobbra hátul, az asszonyok mögött egy férfi mulat harsányan, fehér ingben van, barna mellényben, sötét nadrágban, fején kalap. Szája nyitva, egyik kezét a magasba emeli, mintha a zenészeknek mutatná az ütemet, vagy velük énekelné a dalt, jókedve vitathatatlan.

A képen bal oldalt, elöl, egészen előttünk egy furcsa kis férfi áll. Egyik lábát nem látjuk térdtől lefelé, mert takarja a kép széle, a másikat viszont felemeli, mintha a cirkuszban a porond szélére lépne éppen fel a jobb lábával, és a porond most egybeesik a kép szélével. Kockás nadrágban van, fekete zakóban, melynek a hajtókája lila színű. Fehér ing világít alóla, az idős férfi fején pedig cilinder, ami egy keskeny karimájú elegáns kalap, magas, henger, mint egy cső, és lapos a teteje. A férfi szája nyitva, szájában mintha nem volnának fogak sem, kiabál, jobb kezében pedig egy hatalmas csengőt fog, amivel valószínűleg éppen jelez az embereknek, hogy a menet véget ért.

Ebben a videóban Aba-Novák képe előtt beszélget két művészettörténész a festőről, a képről:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.