Az utolsó három narráció alkotói kortársaink, akikkel szinte bármikor és bárhol találkozhatnánk. Ezeket a műveket a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből válogattuk.
A sorozat egy hajdúszoboszlói levelezőlapból indult, amit a művész talált. Első látásra megragadta a fürdőben készült kép, később maga is odautazott és vásárolt még párat belőle. A festés során a fotók hibáit elnagyolta, a félrenyomott színeket eltúlozta, hogy ezekre a nyomtatási hibákra is felhívja a figyelmet a mesterien kidolgozott festményen.
A festészettel párhuzamosan performanszokra is vállalkozott. A performansz alapvetően előadást jelent, a képzőművészetben viszont arra használjuk, amikor a művész saját testét, vagy személyiségét, esetleg annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig élőben mutatja be.
Ha a képet akként szemléljük, ami, és nem tesszük mellé az értelmezéseket, akkor pontosan olyan, mintha egy óriásira nagyított fényképet tartanánk az óriási kezünkben. A kép címe: Langyos víz I. A számbeli jelzés azt mutatja, hogy egy sorozat része a kép.
Egy fürdőbeli jelenetet látunk. Férfiak és nők merülnek el mellkasuk közepéig a vízben, amiről gondolhatnánk, hogy talán ilyen mély, de az alakok között, hátul, áll egy férfi, akinek combja közepéig ér a víz, tehát ebből következtetünk arra is, hogy a többség a vízben üldögél. Összesen 22 emberről beszélünk, férfiak és nők vegyesen, fiatalok, középkorúak, talán csak 1-2 tűnik ebből a távolságból idősebbnek. Szinte mindannyian ránk néznek, aki a képet készítette vagy aki a képet nézi. Három fej fordul csak hátrafelé, ők mindannyian nők.
Legközelebb hozzánk, a kép középpontjában egy férfi ül a vízben. Hatvan év körüli, erősen ritkuló hajjal, magas homlokkal, maradék haját hátrafésülve hordja. Nagy fülei vannak, de csak a jobb fülét látjuk, mivel arcát kissé elfordítja. Szemeit összehúzza, éles ránc jelenik meg a két szeme között, kicsit szúrósan is néz emiatt. Orra kicsi, arca sima, szája telt. Testalkata erős, kicsit telt, tokáját árnyék rejti előlünk. Mellszőrzete nincs, de mellkasa félig már a vízben van.
Mellette egy nagydarab hölgy, körülbelül akkora, mint a férfi. Lehetne akár az előbb bemutatott férfi felesége is, kora ennek megfelelően ötvenes, sötét haja féloldalasan elválasztva, hátul összefogva. Magas a homloka, keskeny az orra, apró, közel ülő szemei vannak, amikkel kedvesen néz ránk, barátságosan. Keskeny szája kis mosolyra is húzódik, arcán kevés ránc. Ő is nagydarab, telt idomú hölgy, bár melle alatt van a víz tükre, viszont mivel felnéz ránk, ezért tokája meggyűrődik az álla alatt, tekintélyes kebleit pedig egy sötét színű fürdőruha takarja, aminek keskeny pántjai vannak.
A páros mellett még egy hölgy van elől, hozzánk közel. Korát vizsgálva ő is ötvenesnek tűnik, kontyba kötött sötét haját egy fehér pánttal fogja hátra. Arca kicsit megviselt, kicsit hunyorog, de mosolyog is közben. Keskeny száját összezárja, mosolya udvarias, de őszinte. Orra arányos, sötét szemei kutatóan néznek ránk. Őt is a melléig takarja a fürdővíz, sötét egyrészes fürdőruha van rajta. Bal keze kiemelkedik a vízből, ebben vastag keretes szemüvegét tartja, hogy az ne merüljön el.
Mögöttük még nők és férfiak, nagyjából egyenlő arányban. A frizurákban és a fürdőruhákban a hatvanas és hetvenes évek divatját fedezhetjük fel: göndörített, magasra tornyozott hajak, egyszerű napszemüvegek, széles fürdőnadrágok. Mindenki felénk néz, mintha éppen elkiáltottuk volna magunkat, hogy: Csííííz! De senki nem mondja utánunk, csak mosolyognak, kedvesen és zavartan, van, aki örül annak, hogy megörökítették a fürdőzését, van, aki tolakodásnak veszi. A víz lágyan fodrozódik az alakok körül.
Mivel a kép fekete-fehér, nem tudjuk meg, milyen színűek a ruhák, az emberek, a vízben tükröződő fények, pont olyan, mint egy óriásira előhívott régi, itt-ott megsárgult fénykép lenne, amin nincs egyéb, mint napsütés, szélcsend és csendesen üldögélő emberek a langyos vízben.
Narráció 18
A “Vizuális kultúra mindenkié”
Méhes László: Langyos víz I.
1970, Magyar Nemzeti Galéria
(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/langyos-viz-i/)
farost, olaj, 60 × 80 cm
Az utolsó három narráció alkotói kortársaink, akikkel szinte bármikor és bárhol találkozhatnánk. Ezeket a műveket a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből válogattuk.
Méhes László 1944-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt, akinek Riviéra című festményét már bemutattuk egy korábbi narrációban. Méhes pályája elején álomszerű, varázslatos képeket festett. Kidolgozott egy új grafikai eljárást is, melynek segítségével fényképszerű tárgylenyomatokat hozott létre, ezt az eljárást pedig monopol typiának hívta (szójáték, ami utal a fémlemezre készült festmény lenyomatára, aminek monotípia a neve). Nehezen indul a karrierje itthon, sok helyről visszautasították. Részt vett az IPARTERV kiállításain. Az 1969-es IPARTERV-kiállításon a Hétköznap című ceruzarajzával szerepelt, melyet a közönség első látásra fotónak gondolt. Ez lett a magyar hiperrealista festészet első alkotása. A hiperrealizmus a valóság apró részleteit is hűen vagy akár felnagyítva ábrázoló képzőművészeti irányzat, melynek elnevezése arra utal, hogy ennyire részletesen a valóságban talán nem is lehet látni az ábrázolt tárgyat.
A Hétköznap című képet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján csak a szakma képviselői értették meg. Ezután készült el a Langyos víz sorozat, mely felhívta a figyelmet a kispolgári elkényelmesedésre és tespedtségre, miközben megmosolyogta azt. Azonnal feltűnést keltettek képei különös humorukkal, melyet a címadás is erősített, s ez a sorozat a nagyközönség körében is ismertté tette.
A sorozat egy hajdúszoboszlói levelezőlapból indult, amit a művész talált. Első látásra megragadta a fürdőben készült kép, később maga is odautazott és vásárolt még párat belőle. A festés során a fotók hibáit elnagyolta, a félrenyomott színeket eltúlozta, hogy ezekre a nyomtatási hibákra is felhívja a figyelmet a mesterien kidolgozott festményen.
Méhes szavaival: “Emlékművet állítok az élet egy pillanatának.”
A festészettel párhuzamosan performanszokra is vállalkozott. A performansz alapvetően előadást jelent, a képzőművészetben viszont arra használjuk, amikor a művész saját testét, vagy személyiségét, esetleg annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig élőben mutatja be.
A hetvenes években egy útja során átutazott Párizson, ami lenyűgözte őt. Ezután több kiállításon is szerepelt Franciaországban, itt vált később nyilvánvalóvá, hogy Méhes távol a nyugati világtól is pont úgy fejlődött művészileg, mintha annak középpontjában lett volna. Nemzetközi hírnevet szerzett, majd 1979-ben Franciaországba emigrált, azóta egy, a fővároshoz közeli kisvárosban él, ahol 1992-ben művészeti iskolát alapított és vezet azóta is.
Ha a képet akként szemléljük, ami, és nem tesszük mellé az értelmezéseket, akkor pontosan olyan, mintha egy óriásira nagyított fényképet tartanánk az óriási kezünkben. A kép címe: Langyos víz I. A számbeli jelzés azt mutatja, hogy egy sorozat része a kép.
Egy fürdőbeli jelenetet látunk. Férfiak és nők merülnek el mellkasuk közepéig a vízben, amiről gondolhatnánk, hogy talán ilyen mély, de az alakok között, hátul, áll egy férfi, akinek combja közepéig ér a víz, tehát ebből következtetünk arra is, hogy a többség a vízben üldögél. Összesen 22 emberről beszélünk, férfiak és nők vegyesen, fiatalok, középkorúak, talán csak 1-2 tűnik ebből a távolságból idősebbnek. Szinte mindannyian ránk néznek, aki a képet készítette vagy aki a képet nézi. Három fej fordul csak hátrafelé, ők mindannyian nők.
Legközelebb hozzánk, a kép középpontjában egy férfi ül a vízben. Hatvan év körüli, erősen ritkuló hajjal, magas homlokkal, maradék haját hátrafésülve hordja. Nagy fülei vannak, de csak a jobb fülét látjuk, mivel arcát kissé elfordítja. Szemeit összehúzza, éles ránc jelenik meg a két szeme között, kicsit szúrósan is néz emiatt. Orra kicsi, arca sima, szája telt. Testalkata erős, kicsit telt, tokáját árnyék rejti előlünk. Mellszőrzete nincs, de mellkasa félig már a vízben van.
Mellette egy nagydarab hölgy, körülbelül akkora, mint a férfi. Lehetne akár az előbb bemutatott férfi felesége is, kora ennek megfelelően ötvenes, sötét haja féloldalasan elválasztva, hátul összefogva. Magas a homloka, keskeny az orra, apró, közel ülő szemei vannak, amikkel kedvesen néz ránk, barátságosan. Keskeny szája kis mosolyra is húzódik, arcán kevés ránc. Ő is nagydarab, telt idomú hölgy, bár melle alatt van a víz tükre, viszont mivel felnéz ránk, ezért tokája meggyűrődik az álla alatt, tekintélyes kebleit pedig egy sötét színű fürdőruha takarja, aminek keskeny pántjai vannak.
A páros mellett még egy hölgy van elől, hozzánk közel. Korát vizsgálva ő is ötvenesnek tűnik, kontyba kötött sötét haját egy fehér pánttal fogja hátra. Arca kicsit megviselt, kicsit hunyorog, de mosolyog is közben. Keskeny száját összezárja, mosolya udvarias, de őszinte. Orra arányos, sötét szemei kutatóan néznek ránk. Őt is a melléig takarja a fürdővíz, sötét egyrészes fürdőruha van rajta. Bal keze kiemelkedik a vízből, ebben vastag keretes szemüvegét tartja, hogy az ne merüljön el.
Mögöttük még nők és férfiak, nagyjából egyenlő arányban. A frizurákban és a fürdőruhákban a hatvanas és hetvenes évek divatját fedezhetjük fel: göndörített, magasra tornyozott hajak, egyszerű napszemüvegek, széles fürdőnadrágok. Mindenki felénk néz, mintha éppen elkiáltottuk volna magunkat, hogy: Csííííz! De senki nem mondja utánunk, csak mosolyognak, kedvesen és zavartan, van, aki örül annak, hogy megörökítették a fürdőzését, van, aki tolakodásnak veszi. A víz lágyan fodrozódik az alakok körül.
Mivel a kép fekete-fehér, nem tudjuk meg, milyen színűek a ruhák, az emberek, a vízben tükröződő fények, pont olyan, mint egy óriásira előhívott régi, itt-ott megsárgult fénykép lenne, amin nincs egyéb, mint napsütés, szélcsend és csendesen üldögélő emberek a langyos vízben.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
A VGYKE éves közgyűlésén történt
2022. május 27.
A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete a Zuglói Civil Házban megtartotta éves közgyűlését.
Fodor Ágnes elnök köszöntötte a megjelent tagokat és kísérőiket, felsorolta a napirendi pontokat. A köszöntő után megemlékeztünk elhunyt tagtársainkról.
A Felügyelő bizottság elnöke, Gy. Dobos Mariann felolvasta a 2021. évi beszámolóját, melyet a tagok szavazatukkal egyöntetűen elfogadtak.
A harmadik napirendi pont a 2021. évi beszámoló és közhasznúsági mellékleteinek elfogadása. A közhasznúsági jelentést és mellékleteit a VGYKE honlapján elolvashatják.
A közhasznúsági beszámolót a tagok egyöntetű szavazatukkal elfogadták.
A negyedik és egyben záró napirendi pont a 2023-as év tagdíjának megszavazása volt. Fodor Ágnes javaslata a tagdíj 3000 Ft-ra emelése, a kiskorú tagoknak változatlanul 600 Ft marad.
Egy tagtársunk 2500 Ft-os tagdíjra tett javaslatot, melyet szintén szavazásra bocsátottunk.
A többség szavazatai alapján a 2023. évi tagdíj 3000 Ft lesz, a kiskorúaknak egyöntetűen 600 Ft marad.
Közgyűlésünk végén tagjainkat szendvicsebéddel, pogácsával és ásványvízzel kínáltuk meg.
Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők
Májusi klubnap tapintható festményekkel
Május 25-én megtartottuk havi klubnapunkat, melynek vendégei Romanek Inka art-díjas festőművész és lánya, Taskovics Adél voltak.
Inka megosztotta velünk gondolatait, beszélt életének meghatározó szakaszairól, munkásságáról, elmondta, számára mit jelent a festészet, mi volt az a pont az életében, ami által komolyabban elkezdett foglalkozni vele.
Festményeinek különlegessége és egyedisége abban rejlik, hogy látássérült emberek számára is láthatóvá válik a kitapintható domborműves formák által. Néhány alkotását el is hozta nekünk, így élőben is megcsodálhattuk azokat.
Klubtagjaink könnyes szemmel hallgatták Inka és Adél megrendítő történeteit, de egyúttal erőt, reményt és hitet is kaphattak arra, hogy akarattal, kitartással milyen csodás dolgokat lehet véghezvinni.
Adél az édesanyjához fűződő kapcsolatáról mesélt, és néhány humoros történetet is felidézett életükből.
A délután folyamán klubunk fennállásának 6. évfordulójáról is megemlékeztünk, valamint néhány közérdekű információ is elhangzott a jövőt illetően.
Az eseményről készült képek és videók az alábbi linkeken megtekinthetőek:
Képek
1. videó
2. videó
3. videó
Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
XVIII. kerületi közösségi civilszervezők
Akadálymentes kultúra
A XIII. kerületben klubnapot tartottak május 23-án, melynek vendége Szőke-Tóth Cecília volt, aki audionarrátor a Pesti Magyar Színházban.
Szó esett a színház 2022. évi audionarrált előadásairól. A beszélgetésbe a tagok is bekapcsolódtak, így téve azt interaktívvá. Mindenki nagyon jól érezte magát ezen a csodálatos délutánon egy fantasztikus környezetben.
Istók Imola és Majláth Mónika
Közösségi civilszervezők
A májusi klubnapon gyógytornász tartott előadást
Halász Bettina a Semmelweis Egyetem elvégzése után a Geriátriai Klinika ápolási osztályán dolgozik. Geriátria jelentése szerint időskorúak betegségeivel és rehabilitációjával foglalkozik.
Az előadás interaktív volt, így minden kérdésre választ kaptak a klubtagok. Bettina a testmozgás fontosságáról és fizikai aktivitásáról beszélt. A kor előre haladtával van egy természetes öregedési folyamata a szervezetnek. Ilyenkor kialakulhatnak mozgásszervi panaszok, izületi kopások, általános izomerő csökkenés, csontritkulás, krónikus betegségek hosszútávon. Idősebb korban már érintett az összes szervrendszer. Magas vérnyomást, szívbetegségek kialakulását orvosi segítséggel nagyon jól lehet kezelni. Rendszeres testmozgás hatására csökken a tüdő és légző kapacitás és csökkenthető a magas vérnyomás. A fizikai aktivitás nagyban segíti a vérkeringést, megelőzi a vérrögök kialakulását, így megelőzhető a szívinfarktus, a stroke és a trombózis. Bettina a rendszeres mozgásra biztatott mindenkit, és hangsúlyozta, hogy erre életünk végéig szükségünk van.
Az előadás végén közös tornával fejeztük be a klubnapot.
Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező
Májusdícsérő
2022.05.19.
Pünkösd hava, Tavaszutó hava, az Ígéret hava. Májust több népi elnevezés illeti és sok népi hagyomány övezi. A tavasz utolsó, és sokak szerint a tavasz legszebb hónapja. Nyíló virágokkal, friss gyümölcsökkel, a tavasz illatával tölti meg a napjainkat. A május hónap jellemzőiről, jeles napjairól, és Dsida Jenőről beszéltünk, aki a hónap szülötte. Május a szerelem hónapja. Ismertettünk néhány legendás szerelmet az irodalomtörténetből. Szép tavaszi versekkel is kedveskedtünk.
Elhangzott versek:
Elhangzott dallamok:
- Richard Clayderman: Love Is Blue
- Richard Clayderman: Romeo & Juliet
Az online klubnapról a kispest.hun is olvashatunk:
Bernát Zsuzsanna
Közösségi civilszervező
Rákosmente júniusi klubjának vendége az Alko-Soft. lesz
Kedves Klubtársunk!
Szeretettel hívunk Benneteket következő klubnapunkra, 2022. június 7-én, amelyet a Rákoshegyi Közösségi Házban (Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.) tartunk, 14:00-órai kezdettel.
Klubunkra ellátogat Dvariecki Bálint, az Alko-Soft. ügyvezetője. Cégük látássérültek számára biztosít informatikai szolgáltatásokat, úgy, mint számítógép beüzemelést, szoftveres és hardveres karbantartást, tárhely biztosítást, távszervízt, szaktanácsadást, és még sorolhatnánk. Azt is megtudhatjuk tőle, mit rejt magában az e-rikkancs szolgáltatás. Bálint hoz magával segédeszközöket is, amelyek a helyszínen megvásárolhatók, és természetesen a felmerülő kérdéseiteket is megválaszolja. A szokásos módon élő Facebook adásban is bejelentkezünk majd a helyszínről. Szeretettel várunk Benneteket!
A programváltozás jogát fenntartjuk! Részvételi szándékotokat kérjük, jelezzétek!
Elérhetőségeink:
E-mail címünk: rakosmente.szervezo@vgyke.com
Telefon: Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468, Acsay Péter: 06 70 248 59 53
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és ill. más programok lebonyolításában, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
Séta a Vizafogó Parkban
2022. május 19.
A Duna vízrendszerének legnemesebb és legnagyobb hala: a viza. A századforduló után a vízlépcsők megépítéséig a pesti nép egyik legnagyobb szórakozása volt egykor a Lánchíd alatti viza halászat, amikor nem volt ritka a 7 méteres példány sem, innen kapta a nevét a Vizafogó nevű városrész is. A Vizafogó Park is ennek a halnak a nevét őrzi. A IX. és XIII. kerület közös programjára itt került sor. A szép, új parkban, a lakótelepen belül sétáltunk, mely kikapcsolódást nyújt felnőttnek és gyermeknek egyaránt.
Szalainé Tündi, Istók Imola és Majláth Mónika
Közösségi civilszervezők
A VGYKE álláshirdetése gyengénlátó, vagy egyéb megváltozott munkaképességű személyek számára
A kép forrása: https://www.kiplinger.com/
A VGYKE Ügyfélszolgálati Irodája felvételre keres gyengénlátó vagy egyéb megváltozott munkaképességű 4-6 órás középfokú végzettségű ügyfélszolgálati munkatársat.
Főbb feladatok: tagnyilvántartás vezetése, adminisztratív feladatok ellátása, számlázás.
Jelentkezés: Kis Erika
06 70 383 36 10
Narráció 17
A “Vizuális kultúra mindenkié”
Bortnyik Sándor: Az új Éva
1924, Magyar Nemzeti Galéria
(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/az-uj-eva/)
olaj, vászon, 48,5 × 38 cm
Bortnyik Sándor 1893-ban született Marosvásárhelyen. Élete nem indult könnyen, szüleit hamar elvesztette: édesanyja születése után néhány nappal meghalt, édesapja elméje pedig megbomlott a fájdalomtól, így szanatóriumba került, ahonnan már soha nem jött ki. A gyermeket ezután a nagypapa nevelte. A fájdalommal teli, nehéz indulás után a fiatal Bortnyik elhagyta szülővárosát és Budapestre jött. Itt reklámgrafikából, plakátrajzolásból élt, mivel tehetséges rajzoló volt, de 20 évesen beiratkozott a Rippl-Rónai – Kernstok – Vaszary által vezetett szabadiskolába is (Vaszaryt már egy korábbi narrációban bemutattuk).
Később megismerkedett Kassák Lajossal és a Kassák által vezetett Ma című folyóirat munkatársa is lett. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol könyvcímlapokat tervezett, valamint megjelentette első albumát. Berlinbe és Weimarba ment, megismerkedett a Bauhaus alkotóival, noha nem állt be közéjük. A Bauhaus egy német alkotóműhely volt, egy szellemi központ, melynek tagjai (elsősorban építészek, képző- és iparművészek) az emberi környezetet akarták átalakítani a célszerűség és hasznosság jegyében.
A húszas évek közepén alapító tagja és díszlettervezője lett a Zöld Szamár abszurd-dadaista színháznak. A dada egy véletlenszerűen választott szó, mely valójában nem jelent semmit és az általa megnevezett művészeti irányzat azért jött létre Svájcban, hogy megcsúfolja a hagyományos művészetet, botrányt keltsen, polgárokat pukkasszon, meghökkentsen és provokáljon. És általában sikerült is neki.
Bortnyik a negyvenes éveiben saját folyóiratot adott ki Plakát címmel, valamint magániskolát indított, ahol már a Bauhaus elvei alapján tanított. Leghíresebb tanítványa talán Victor Vasarely, aki később az optikai művészet megalapítója lett. Reklámgrafikai működése is kiemelkedő ezekben az években, hiszen egyszerű, mozgalmas és jól szerkesztett formái nagy hatással voltak a magyar plakátművészetre. Folyamatosan fest és kiállít, noha stílusa gondolkodása és politikai beállítottsága mentén változik: munkásokat, parasztokat, cirkuszi mutatványosokat ábrázol – a Nagybányai Iskolára emlékeztető stílusban. Ebből a kortársai, majd az utókor annyit értett meg, hogy művészi önkifejezése sokszor keveredett társadalomjobbító szándékával és a siker és elismerés iránti vággyal. A művészettörténet remekeiről és a kortárs magyar művészet némely alkotásairól szatirikus hangvételű utánzatokat készített Korszerűsített klasszikusok címmel.
Számtalan cikket és tanulmányt is írt, pár évig szerkesztette a Szabad Művészet című folyóiratot. Ötvenes éveiben előbb az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára lett, majd a Képzőművészeti Főiskola rektora. 1973-ban kapott Kossuth-díjat, majd pár évre rá, 1976-ban elhunyt.
A ma bemutatásra kerülő kép címe: Az új Éva. Létezik egy párja is ennek a festménynek, mely szintén látható a Magyar Nemzeti Galériában, annak címe: Az új Ádám. Ezt a két képet Bortnyik Weimarban festette, a Bauhaus bölcsőjében. A képek a modern emberről és az új művészetről beszélnek – éles humorral. Mindkét mű megkérdőjelezi a konstruktivizmust, mely művészeti irányzat a geometriai formákat helyezte előtérbe, egyszerű színekre és formákra egyszerűsítve a látványt. Bortnyik kirakati babára emlékeztető figurái bábuszerűen állnak ebben a színpadias térben, melynek háttere olyan, mint egy képregény leegyszerűsített képkockája. Emléket állít a kép a húszas évek gépiesedő világának, közben persze nem nélkülözi a gunyoros megfogalmazás mögé rejtett kételkedést sem.
A képen egy női alak áll a középpontban, ám ez a női alak jobban emlékeztet egy bábura, mint emberre. A távolban az ég kék, egy kis darabot látunk belőle. Minden eleme a képnek átlósan, ferdén megy át a képen, mintha lefelé billent volna minden ezen a világon, és ha kiöntenénk egy pohár vizet, akkor a víz a bal lábunkra folyna rá. Az égdarab alatt a bal sarokban egy hatalmas emeletes ház, melynek rengeteg kis ablaka van, mind egyforma, az épület pedig szigorú, barátságtalan forma. Előtte egy hegyoldal, melyen állunk mi is, egy út visz lefelé vagy felfelé, attól függ, merre megyünk. Az út mellett zöld gyep, távolabb pár oszlopszerű forma, melyek lehetnek fák törzsei, vagy villanypóznák is. Az út közepén, a kép közepén egy emelvényszerű négyzetes forma, mint egy lift, aminek nincsenek oldalai, csak az alja. Lebeg a semmiben ez a négyzetes forma, mint egy merev varázsszőnyeg. Ezen a talapzaton áll egy alak, Éva alakja. Éva legjobban azokra a bábukra hasonlít, amiket autók biztonsági tesztelésénél tesznek az autókba, hogy felmérjék, mennyire sérülne egy emberi test az ütközés során. Fehér színű, csupa-csupa mértani formából áll össze: felső teste egy henger, mint egy guriga papírtörlő, mellei kis kúpok, mint két fagyistölcsér, nyaka egy vékony henger, rajta a fej gömbölyű, csupasz forma, aminek nincs arca, nincs haja, nincsenek fülei. A két kar viszont már hasábokból áll, mintha lécekből szögelték volna össze, amik fehérre vannak festve. A kézfej azonban emberi, nem szögletes forma. Deréktól lefelé egy fekete-fehér sávokkal díszített szoknya van rajta, ami szintén egy hengeres forma, amikből meglepő módon szabályos lábak bukkannak elő: a térdek, a zoknis lábszárak és a hegyes orrú cipő mintha nem is kapcsolódna a geometrikus felsőhöz. Egyik kezében egy zöld almát tart, a másikban mintha egy kis zászló lenne.
A női alak mögött ezen a furcsa porondon áll egy próbababa, amilyet a varrónők használnak, hogy össze tudják varrni a ruhát anélkül, hogy valaki felpróbálná éppen. Ez egy olyan baba, aminek nincs feje, csak nyaka, nincsenek karjai, csak válla és mellkasa, valamint a comb tövénél véget ér és onnantól csak mintha egy lábon, egy oszlopon állna. Ez a próbababa a képen fekete színű.
A kép előterében két férfialak verekszik éppen, bár azt is csak feltételezzük, hogy verekednek, és azt is, hogy férfiak: két fehér színű figura, akik ugyanúgy, mint Éva felsőteste, csupa szabályos geometriai testből állnak: a fejek hengerek, alattuk a nyak vékonyabb henger, a test vaskosabb, a karok végén két-két gömb, melyek a bokszolás közben összeszorított öklöket helyettesítik. Kezeiket úgy emelik, mintha éppen ölre mennének, éppen felmérik egymást, hova üssenek legközelebb. A két alakot a mellkasának közepén vágja el a kép alsó széle, ezért nem látjuk, mekkorák, vagy milyen az alsótestük. A bokszolásból következtetünk arra is, hogy férfiak, akik mi máson, mint Éván, a nőn vesztek össze.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Beszélgetés a közrendről és közbiztonságról
2022.05.18.
Havi klubnapunk meghívott vendége Gaár Iván, Terézváros 10-es választókerületének képviselője, a TERÉZVÁROS KÖZRENDJÉÉRT és KÖZBIZTONSÁGÁÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Elnöke, aki előadást tartott a közrendről és a közbiztonságról.
Több mint 25 éve vezeti saját munkabiztonsági vállalkozását. Beszélt a közrend és a közbiztonság fogalmáról, tartalmáról, valamint a VI. kerületi rendőrség létre jöttéről, amiben nagy szerepe volt. A kerület általános iskoláiban 20 éve tanít harcművészetet. A résztvevőknek ez ingyenes, ezért sok gyereket és felnőttet is tanít. Beszélt a vakok és gyengénlátók, mozgássérültek akadálymentesítéséről is.
Előadása megtekinthető lesz a VGYKE honlapján, hírlevelében, Facebook- és Instagram-oldalán, illetve a terézvárosi Lámpás Klub Facebook-oldalán is. Ajánlom mindenkinek a beszélgetés meghallgatását, mert nagyon sok érdekességet tudhattunk meg a Képviselő úrtól.
Előadása után a tagok kérdéseire is válaszolt.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező
Júniusi klubprogram – színházlátogatás
Kedves Klubtagok, Kedves Érdeklődők!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubprogramunkra.
A Karinthy Színház audionarrációval kísért előadása az AKKU Egyesület szakmai gondozásában.
Laurent Baffie: Lököttek
Komédia 2 részben
Előadás hossza kb. 2 óra
Egy pszichológus várószobájában összegyűlik hat ember. Kiderül, hogy mind egyszerre kaptak időpontot a neves szaktekintélyhez, aki késik. A hosszas várakozás alatt a páciensek beszédbe elegyednek egymással, előkerül egy Monopoly és spontán csoportterápia szerveződik…
Laurent Baffie fergeteges komédiáját óriási sikerrel játsszák Franciaország- és világszerte.
Szereposztás:
- Fred – Papp János
- Vincent – Marton Róbert
- Marie – Pápai Erika
- Blanche – Balázs Andrea
- Lili – Tenki Dalma
- Bob – Baronits Gábor
- Orvosi asszisztens – Vertig Tímea
Időpont: 2022. június 05. vasárnap 19:00 óra
Helyszín: Karinthy Színház (1115 Budapest, Bartók Béla út 130.)
Találkozás: a színház épülete előtt 18:15 órakor
Jelentkezéseket várjuk az alábbi elérhetőségeken. Jegyek korlátozott számban kaphatók!
Szeretettel várunk Mindenkit!
Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
Közösségi civilszervezők
Elérhetőségeink:
Telefon: 06 70 377 3235 / 06 30 852 2131
E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
