2022. májusi klubnapjára egy különleges vendéget hívunk el, Pintér Csabát, aki amellett, hogy évek óta szervez az integráció és szemléletformálás nevében kalandjátékokat, most elsőként készít el egy látássérülteknek is akadálymentes szabadulószobát a Speckóban.
Akit érdekelnek a részletek, feltétlen jöjjön el!
Klubnapunk online a Facebook-oldalunkon is visszanézhető, meghallgatható lesz.
Helyszín: 1163 Budapest, Cziráki utca 22. 1. emelet, klubterem
Időpont: 2022. 05. 16. 16:00-17:30
Visszajelzését várjuk a részvételről, illetve amennyiben segítségre van szüksége (kíséret stb.) a megjelenéshez.
A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk bárkit: látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékossággal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket, lelkes önkénteseket is!
Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Közösségi Civilszervezők
látássérült Archives - Oldal 85 a 363-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Speckó Szabadulószoba & Kotyogós Kávé
Kedves Klubtagok és Érdeklődők!
2022. májusi klubnapjára egy különleges vendéget hívunk el, Pintér Csabát, aki amellett, hogy évek óta szervez az integráció és szemléletformálás nevében kalandjátékokat, most elsőként készít el egy látássérülteknek is akadálymentes szabadulószobát a Speckóban.
Akit érdekelnek a részletek, feltétlen jöjjön el!
Klubnapunk online a Facebook-oldalunkon is visszanézhető, meghallgatható lesz.
Helyszín: 1163 Budapest, Cziráki utca 22. 1. emelet, klubterem
Időpont: 2022. 05. 16. 16:00-17:30
Visszajelzését várjuk a részvételről, illetve amennyiben segítségre van szüksége (kíséret stb.) a megjelenéshez.
A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk bárkit: látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékossággal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket, lelkes önkénteseket is!
Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Közösségi Civilszervezők
Fényes Adolf Fischmann néven látta meg a napvilágot 1867-ben Kecskeméten, művelt polgári családban. Édesapja Fischmann Simon kecskeméti rabbi volt, édesanyja családjában pedig megtalálhatjuk az első budapesti rabbit is. Az apa halála után költözött fel Budapestre és 19 évesen magyarította vezetéknevét Fényesre. A középiskola elvégzése után jogi tanulmányokat folytatott, de félbehagyta azt, amikor rájött, hogy a művészet az ő igazi útja. Tíz éven keresztül tanult, először Budapesten a Mintarajziskolában (a Magyar Képzőművészeti Egyetem elődje), itt egyik tanára Székely Bertalan volt, majd Weimarba ment, végül Párizsban töltött pár évet, visszatérve pedig Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett.
Magyarországon nehéz szívvel vette tudomásul, mennyire eltérnek Nyugat-Európától a gazdasági és kulturális viszonyok, ezért a szegényparasztság és a munkások felé fordult és őket, az ő életüket festette meg.
1902-ben az egyik alapítótagja volt a Szolnoki Művésztelepnek, innentől minden nyarat itt töltött, itt alkotott. Számtalan helyen állított ki, díjakat nyert és sikeres volt. Művészete eleinte realista, tehát a társadalom problémáit, visszásságait feltáró művészi ábrázolásmód, tulajdonképpen a polgárság önkritikája volt. Ezután a plein-air felé mozdult, vagyis a szabadban való festés felé. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíciók jellemezték.
Megszenvedte a második világháború minden gyötrelmét, a korlátozásokat, a gettót, a nélkülözést, végül a háború vége előtt pár héttel agyvérzést kapott és már nem tudták megmenteni: 1945-ben elhunyt.
A kép címe: Mákoskalács.
Első pillantásra egy egyszerű csendéletet látunk, melyen nincsenek emberi szereplők, csak tárgyak. Egy világos, kellemes hangulatú szobába lépünk be, ahol délutáni uzsonnára terítettek, vagyis már be is fejezték azt, de még nem pakoltak el az étkezés után. A szoba fala világoskékre van festve, ami pont olyan, mint a búzavirág kékje, vagy mint a nyári égbolt, felhők nélkül. A kép szinte egyenlő oldalú négyzet, vagyis olyan széles, mint amilyen magas. A képet szinte teljes szélességében kitölti egy asztal, amin az uzsonna van, mögötte egy szék, a falon a szék felett pedig három festmény. Az egy személyre terített elhagyott asztal, melyen egy étkezés maradékai láthatóak, oltárszerű, mint egy szent hely, ahol az áldozatot mutatják be az istenségnek. Ezt a vallásos értelmezést erősíti a falon lógó egyik kép is.
A három festményből egyik sem látszik teljes egészében, mivel a kép széle elvágja azokat, hol félbe, hol annyira, hogy csak az aljukat látni. A két szélsőnek csak egy-egy sarka látszódik, mindkettő sötét, az egyik talán fekete-fehér. A bal felső sarokban lévő képnek keskeny aranyozott kerete van, rajta talán zöldes figurák, vagy táj, nehéz kivenni. A jobb oldali sarokban lévő képből még ennyit sem értünk meg, bár talán ez is egy tájképnek a darabja. A középső kép legalább a feléig látszik, ez egy vallásos tárgyú kép, pontosabban egy Golgota ábrázolás. Rajta a keresztre feszített Jézus, körülötte női alakok. Egyikük sötétkék ruhában van, ez bizonyára Mária, másikuk pirosban borul a kereszt alá a földre, egy harmadik pedig sárga ruhában áll Mária mögött. Pontosan a kép alatt van a szék, az asztal túloldalán, velünk szemben. Üresen áll, szinte hívogató. Fából készült, keskeny és íves formái vannak, a szecessziót idézi, mely stílus jellemzője a vonalasan kígyózó díszítés, a természetes növekedés élményét felidéző, szabadon áramló formák és ívek. Ennek a széknek a hátlapja 5 függőleges falécből áll, melyek ívesen kiszélesednek felül, mintha hullámok lennének. Karfája is van, kényelmes széknek tűnik, melyben jó időzni egy kellemes uzsonna után.
Az asztal kerek és mivel mi magasabban állunk, így rálátunk az asztal lapjára, nem oldalról nézzük. Az asztalon fehér terítő, melyet nemrég vasaltak ki és még látszódnak a vasalás utáni hajtogatás élei, amik négyzeteket rajzolnak ki a terítő fehérjére. A szék előtt van egy nagy méretű vizeskancsó, melyben vagy víz, vagy tej lehet. Ez porcelánból készült, oldalára hatalmas piros és kék virágok és azok zöld levelei vannak festve. A kancsó mellett egy sötétkék mázas kis csupor, amiből egy kanál kandikál ki, de hogy mi lehet benne, azt nem látjuk. Talán ebből ivott valaki, talán tejföl van benne. Az edényke mellett egy kifli hever a terítőn, amiből még nem evett senki sem, ott felejtette valaki. Az asztal jobb oldalán egy mélytányér, mely üres, csak egy nagy evőkanál van benne. A tányér is virágos mintájú, ezen is piros és kék virágok vannak, de másak, mint a kancsón. Ezzel szemben, a bal oldalon egy üres talpas vizespohár van, melyen megcsillan a beáramló fény.
És szinte középen, hozzánk a legközelebb, a címadó étel található: a mákos kalács. Egy szögletes zöld tányéron van, mellette egy kenyérvágó kés, hosszú, keskeny pengével. A mákos kalácsból már csak egy keskeny darab maradt, a többit megették. Bejgli formájú volt egykor, tehát hosszúkás és kerekded, mint egy fatörzs. Nem sajnálták belőle a mákot, jó vastag a töltelék, amit azért látunk, mert a maradékot úgy tette valaki a tányérra, hogy a vágott felével néz felfelé, így kínálgatja magát mindenkinek, aki még uzsonna után arra jár.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Segédeszköz bemutató és okoseszköz oktatás a májusi klubnapunkon
Kedves Tagok, Kísérők, Érdeklődők!
Májusi klubnapunkon egyesületünk Láthatár segédeszköz boltja és Berkó Norbert okoseszköz oktató lesznek a vendégeink.
Tagjaink megismerhetik a bolt legújabb segédeszközeit, egyéb újdonságokat és a helyszínen meg is vásárolhatják a kiválasztott eszközöket. Okoseszköz oktatónktól kérdezhetnek a beszélő eszközök használatáról és jelentkezhetnek oktatásra is.
Klubnapunk ideje: 2022. május 11. szerda 14 óra
Helye: Zuglói Civil Ház 1144 Bp., Csertő park 12.
Minden érdeklődőt várunk szeretettel!
Kiss Márta,Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők VGYKE
Közösség Lámpásai projekt ZUGLÓ
Áprilisban végre újjáéled a természet: előbújnak az állatok, a költöző madarak visszatérnek. A kakukk érkezése valamikor a hónap közepére várható, őseink szerint ekkor köszönt be az igazi tavasz. Itt a kertészkedés ideje. Szeszélyes és mozgalmas hónap, olyan jeles napokkal, mint az április elseje, a Költészet napja, a Húsvét, a Föld napja, és a Vakvezető kutyák világnapja. Ezekkel foglalkoztunk online klubunkon részletesebben.
Elhangzott versek:
Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás
Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
Tóth Árpád: Április
József Attila: Tavaszi ének
Benedek Elek: Húsvéti ének
Wass Albert: Ünnepvárás
George Graham Vest: kutyás idézet
Elhangzott dallam:
Richard Clayderman – Le soleil et les fleurs
A beszámoló a kispest.hu „Velünk történt” rovatában is megjelent.
Bernát Zsuzsanna
Közösségi civilszervező
A kulisszák mögött – séta a megújult Operaházban
Kedves Klubtagunk, Tisztelt Érdeklődő!
2022. március 15 óta ismét látogatható a felújított Operaház! Szeretettel várunk egy – körülbelül 50-60 perces – vezetett épületlátogatásra, melynek során megtekinthetjük többek között a nézőteret, a dohányzó folyosót, a Vörös szalont, a királyi páholyt és a kerengőt is! Ismerjük meg, miként született újjá az opera- és balettjátszás fellegvára, hogyan nyerték vissza eredeti fényüket az épület csodás terei, és milyen újítások várják az előadásokra érkező közönséget!
Időpont: 2022. május 09., 10:00-11:00
Helyszín: Magyar Állami Operaház (1061 Budapest, Andrássy út 22.)
Megközelíthetőség: M1-es metróval, a 105-ös, 178-as autóbusszal, illetve a 70-es és 78-as trolibusszal (Opera megálló).
Találkozó: Az Operaház főbejáratánál 9:30-9:45 között
A sétavezetés költsége 1500 Ft/fő, amely a helyszínen fizetendő.
A programra előzetes bejelentkezés szükséges legkésőbb 2022. május 6. 12:00-ig! A korlátozott létszám miatt a jelentkezési sorrendet fogjuk figyelembe venni.
Üdvözlettel:
Murgács Jánosné és Czagány Izabella
Közösségi civilszervezők
IV.kerület – Újpest
Egészséges táplálkozásról hallottunk előadást a klubnapon
Április 22-én klubnapot tartottunk Békásmegyeren.
Vendégünk volt Batu Bernadett dietetikus, aki az egészséges táplálkozásról részletesen beszélt nekünk.
Mivel a cukorbetegség és más krónikus betegségek kialakulását sok esetben megelőzhetjük odafigyeléssel, nagyon fontosnak tartottuk, hogy erről halljunk előadást.
Bernadett először elmondta, hogy nincsenek tiltott ételek, csak a mennyiségre kell odafigyelnünk. Vannak ajánlott ételek és kevésbé ajánlott ételek. A fehérjék segítenek megtartani az izom tömegünket, hogy aktívabbak tudjunk maradni. A zsírok a hormonrendszer működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A szénhidrátok az energiát biztosítják a szervezetünkben, és gondolkodásunkat is jól segítik. A zöldségfélék rendszeres fogyasztása megakadályozza a daganatos betegségek kialakulását. Mértékkel fogyaszthatunk édességeket, gyümölcsöt mindennap együnk. Mindenre szüksége van a szervezetünknek. Fontos, hogy időt szánjunk az étkezésekre, és mindennek élvezzük az ízét.
Előadás után minden kérdésre választ kaptunk. Végül cukormentes süteményeket fogyasztottunk.
Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező
Margitszigeti séta
2022. április 21-én a IX. és XIII. kerületi lámpás klub közös programon vett részt. A Margitszigeten tettek egy sétát a kellemes tavaszi napsütésben.
A séta során a klubtagok gyönyörködtek a csodálatos szépségű virágzó fákban, érezhették a tavaszi illatokat.
A szabadidős program jó hangulatban telt, igazi felüdülést jelentett.
Szalainé Tündi
Közösségi civilszervező
IX. kerület
Istók Imola és Majláth Mónika
Közösségi civilszervezők
XIII. kerület
Őskor a Nemzeti Múzeumban
2022. 04. 19.
A húsvéti pihenést követő napon a XVI. kerületi klub tagjai a Magyar Nemzeti Múzeumba látogattak el, ahol a régészeti kiállítást látogatták meg. Két nagyon kedves tárlatvezető hölgy volt a kis csapat segítségére, akik az őskorról meséltek nekünk. Lehetőségünk volt különböző pattintott kövek, csont-szerszámok megtapintására, de foghattunk eredeti őstulok lábszárcsontot és szarvat is. Megismerkedhettünk a bőrökkel, amiket az ősemberek viselhettek, a különböző termésekkel, amiket az ősemberek fogyaszthattak, de még ősi nyakláncokat, amuletteket is megtapinthattunk.
Élményekkel gazdagodva búcsúztunk a múzeumtól, s abban egyeztünk meg, hogy a következő látogatónkon a római korral fogunk ismerkedni.
Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Vakon a munka kapujában
Gy. Dobos Mariann könyvéről, az egyesületünk által kiadott „Vakon a munka kapujában” című hiánypótló kiadványról beszél Fodor Ágnes elnök a Zugló TV-ben. Az interjú április 6-án készült, és már a VGYKEYoutube-csatornáján is megtekinthető.
Az ásványok birodalma
Kedves Tagjaink, kedves Kisérők!
Májusi klubunkon érdekes előadást hallhatunk, melynek témája az ásványok különleges birodalma.
Vendégünk Váradi Ágnes ásványékszer-készítő, aki mesél az ásványok keletkezéséről és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről. Szó esik majd az ásványok gyógyhatásairól, a különféle csillagjegyekhez kapcsolódó kövekről; megtudhatjuk, hogyan válasszunk követ és mire is jó egy ásványékszer az esztétikán túl. Lehetőség lesz az ásványok kézbevételére, megtapintására is.
Szeretettel várjuk minden kedves tagunkat és kísérőiket!
Időpont: 2022. május 4. 15.00-17.00 óráig.
Helyszín: Újpesti Kulturális Központ: Ifjúsági Ház – 1042 Budapest, István út 17-19. I. emelet 117. terem (a terem változhat)
A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) a VGYKE elnökségének 9/ 2022. számú határozata alapján 2022. május 27-én 9.00-tól 12.00 óráig közgyűlést tart, melyre szeretettel várjuk minden kedves tagtársunkat és kísérőjét!
Helyszín: Zuglói Civilház
Cím: 1144 Budapest, Csertő park 12. (megközelíthető: Örs vezér tértől 82-es trolibusz Vezér utca megálló)
A közgyűlés napirendje:
1. Elnöki köszöntő (Fodor Ágnes elnök)
2. Felügyelő Bizottság 2021. évi beszámolójának elfogadása
3. A 2021. évi beszámoló és közhasznúsági mellékletei elfogadása
4. 2023. évi tagdíj meghatározása (felnőtt 3000 Ft, gyermek 600 Ft)
Amennyiben a taggyűlés 9.00-kor nem határozatképes, úgy azt az Egyesületi Alapszabály IV. fejezet 1/8. pontjában leírtak szerint 30 perccel később a jelenlévő tagság létszámától függetlenül megtartja.
A közgyűlésen való részvételt a helyszínen regisztráció előzi meg, ahol ellenőrzésre kerül a tagsági jogviszony és a 2022 évi tagdíj befizetése, ezért valamennyi tagtársunkat kérjük, hogy feltétlenül hozza magával tagsági könyvét!
A VGYKE a közgyűlés után minden tagtárs és résztvevő személy számára szendvicsebédet és ásványvizet biztosít.
Budapest, 2022. április 26.
Fodor Ágnes
elnök
Narráció 13
A “Vizuális kultúra mindenkié”
Bernáth Aurél: Riviéra
1926-27, Magyar Nemzeti Galéria
Bernáth AurélMarcaliban született 1895 novemberében. Édesapja ügyvéd volt, annak felmenői pedig földbirtokosok, akik a háborúk következtében elvesztették vagyonukat. Kaposvárott tanult, amikor egy festő ösztönzésére festészettel kezdett foglalkozni, innen vezetett az útja a nagybányai művésztelepre, melynek alapítója az a Ferenczy Károly, akiről már volt itt szó korábban.
Ekkor azonban közbejött a háború, ahová Bernáthnak is be kellett vonulnia. Leszerelése után Budapesten,Bécsben és Berlinben élt. 1926-ban költözött haza végleg, ekkor nősült meg, felesége Pártos Alice reumatológus orvos lett, aki saját szakmai munkája és orvosi hivatása mellett élete végéig katalogizálta és dokumentálta férje műveit.
A házaspár a teleket töltötte csak Pesten, a fennmaradó hónapokban egy kis fürdővárosban, Pöstényben éltek (mely most Szlovákiához tartozik), ahol Alice fürdőorvos volt. Bejárták együtt Európát.BernáthBudapesten csatlakozott a Gresham kávéházban találkozó művészek csoportjához, akik a nagybányai hagyományokat követték és azokat fejlesztették tovább. Rendszeresen állított ki, de mindezek mellett kiváló író is volt. Számos esszét írt, majd hat kötetben írta meg visszaemlékezéseit. Festőművészi és írói munkáját később művészetpedagógiai tevékenység egészítette ki, 50 éves korában a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett, valamint a Magyar Művészet nevű folyóirat szerkesztője.
Kapott egy Munkácsy-díjat és két Kossuth-díjat. 1958-ban elnyerte a brüsszeli világkiállítás aranyérmét. Az ő falképei díszítik a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetét, az Országgyűlés irodaházát, valamint az Erkel Színházat. 1982 márciusában hunyt el Budapesten.
Feleségével sokat utazgatott, egy ilyen olaszországi út emlékét őrzi a mára választott kép, melynek címe: Riviéra. Nagy sikert aratott ezzel a képpel, melyet a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója vásárolt meg a múzeum számára, innen került az alkotás a Magyar Nemzeti Galériába. A riviéra egy olasz eredetű szó, melynek jelentése: partvonal. Ha egy földrajzi területet akarnak ezzel a kifejezéssel megjelölni, akkor meleg vidékeken található, hegyektől zárt, keskeny tengerpartot jelent.
Emlékirataiban így ír a képről: “Itáliában festettem a Rivierát, életem első művét. Így szoktam nevezni, mert elkészültétől számítom magam festőnek.”
Jelentős méretű kép, 150 centiméter széles és 130 centiméter magas, pont akkora, mint egy méretesebb ablak, amin keresztül már kellemesen ki lehet látni a külvilágba.
És ez a kép pont olyan, mintha nyílt volna egy csodálatos nagy ablakunk egy tengerparti tájra. Elsőként beszippant az ég kékje, nem is látni semmi mást, csak rengeteg kéket, melyben egybemosódik az ég és a tenger. Szinte érezzük a vízparti levegő frissességét, lágyan fúj a szél, felénk hordja a víz sós illatát. A kék megnyugtató szabadságot, tisztaságot és hűvöset sugároz és a kép jelentős részében ezt a kéket látjuk csak. Valahol a kép magasságának felénél van a horizont, vagyis az a vonal, mely elválasztja az eget a földtől. Ez a horizont most csak egy gyenge vonal, hiszen az ég összeér a vízzel, mindkettő ugyanolyan kék, ugyanolyan ecsetvonásokkal megfestve, mintha hasonló árnyalatú Legó tömbökből rakták volna egymásra ezt a kék felületet. Nem reggeli táj ez, mindenkin nagykabát van és kicsit fázósan sietnek a figurák erre-arra. Az idő borongós, kicsit haragos az ég alja, de nem esik az eső, talán csak esteledik egy őszi napon. A kép közepén egy világos út kanyarog, balról jobbfelé. Egyik oldalán vékony fehér korlát akadályozza meg, hogy óvatlan kirándulók a mélybe zuhanjanak, a másik oldalán szürke sziklafal magasodik. A meredeken a tengerbe zuhanó sziklafalat ez az ívesen kanyarodó út metszi ketté, elválasztva a tengertől. A bal sarokban előttünk pár zöld leveles növényt találunk, de a sziklafalak csupaszok, kopárak. A szikla anyaga valamilyen sötétszürke, sima felületű kőzet, mely lapszerűen töredezik le, mintha egymásra ragasztott vastag kartonlapok lennének.
A sziklák alatt, az út mentén egy pad, azon egy pár ül, talán egy házaspár. Messze vannak tőlünk, nem látjuk az arcukat. Hozzánk közelebb ül a férfi, egy idősebb alak, barna nadrágban, barna mellényben és felöltőben, éppen csak egy kicsi látszik ingjének fehérjéből. Feje csupasz, haja már nem sok van, vagy amennyi maradt, az is őszes már. Elégedetten dől hátra a padon, karjait széttárja, mintha napozna. Mellette egy nő, talpig fekete ruhában, hosszú fekete szoknyában és fekete felsőben, fején fekete főkötő. Egy fehér zsebkendőt szorít a homlokához, mintha megtörölné vagy eltakarná azt.
Tőlük és tőlünk is távolabb, ahol éppen a szikla mögé kanyarodik a parti sétány, egy másik pár áll. Ők olyan messze vannak, hogy azt sem látjuk, férfiak-e vagy nők, az egyikük biztosan egy kalapos, hosszú kabátos férfi, a másikat még ennyire sem lehet kivenni. Ők megállnak éppen, a tengert nézik. Alattuk meredeken levágott sziklafal, pár lépésre egy keskeny lépcsősor, mely a partra vezet le.
A kép bal szélén, ahol a zöld növények is vannak, egészen közel hozzánk, az utolsó páros látható, két férfialak, akik előttünk haladtak el és éppen kilépnek a képből. Ők is sétáltak, de inkább sietősen, nem nézelődve, ráérősen. Mindkét férfin kalap van, egyikük barna hosszú kabátot visel, a másik szürkét. Arcukat nem látni, hajuk sötét. Egyikük lefelé néz, a lába elé, a másik előre.
A kép nem egy valós tájkép, nem gondosan megfestett, fényképszerű lenyomata egy létező világnak, hanem inkább a képzelet szülötte, mely korábban látott tájak emlékéből lett kikeverve, mint egy különleges színű új festék. Noha tájat látunk, a hangulat, az érzelem a fontosabb, ezt lehet belőle kiolvasni. Mint egy zenemű, aminek ugyan van története, mégis a zene által közvetített érzelem hat ránk erősebben. A képen megfestett 6 figurának a személye nem is fontos, ők csak arányokat jeleznek, hogy a néző (vagyis mi) érezzük, milyen távol van a messzeség, milyen hatalmas a szikla, milyen védtelen az ember. A kép a nyugodt felszín alatt feszültséget sugároz: a szürke sziklák, felhős ég, a csupasz utak, a komor figurák mind a magány érzését adják át nekünk, hogy egyedül vagyunk a végtelen kék ég alatt.
Ha valaki szeretné az idős mester hangját hallani, akkor hallgasson bele ebbe az 1957-es Filmhíradóba, ahol bemutatja 1-2 mondattal képeit és elsőként említi meg a Riviérát.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.