Cornelis de Man 1621-ben született a hollandiai Delftben. Mindössze 21 éves volt, amikor a Szent Lukács céh tagja lett, de még világot szeretett volna látni, ezért előbb Párizsba, majd Firenzébe és Rómába utazott, hogy tanulhasson, lásson és fessen. Összesen kilenc évet volt távol Hollandiától, majd visszatért szülőhelyére és haláláig ott is maradt. A fennmaradt dokumentumokból arra következtethetünk, hogy egész életében agglegény volt. 85 évet élt, majd 1706-ban elhunyt.
Egy másik németalföldi festő hatására (Vermeer) számos képet készített papokról és tudósokról, akiket józan hidegséggel festett meg, általában dolgozószobáikban, saját közegükben, de ezek a képek inkább zsánerképek voltak, semmint portrék. Az arckifejezések hiányában inkább a kezekre és a környezetre koncentrált. Ezeknek, valamint a későbbi zsánerképeinek kidolgozása aprólékos, néha szinte fényképszerűen részletes. A belső terek rendezettek, tiszták, bennük különleges, néha egzotikus részletekkel: porcelántálakkal, hangszerekkel, dekorációval. Ezek a terek nem a szegényebb rétegek terei: látható és tapintható a gazdaság, a jómód.
Számtalan templombelsőt is festett, valamint céhek és embercsoportok képeit, sok alakkal és rendkívül izgalmas hátterekkel.
A kép címe: Sakkozók.
Egy szoba sarkát nézzük. A szoba egy korabeli, tehát 1600-as évekbeli épületben lehet: fával burkolt falak és famennyezet, sehol sincs festett fal. Vastag faoszlopok tartják ezt a tetőszerkezetet, melyet sűrű gerendák tartanak, minden díszített, nem tolakodóan, de látszik, hogy az ízléses faragások az oszlopokon egy jómódú család otthonát rejtik. Ajtókat, ablakokat nem látunk, noha ajtónyílás van a képen, velünk szemben, a hátsó falon is, de az ajtónyílást nem ajtó takarja, hanem szövet, súlyos, nehéz sötétkék szövetből varrt függöny. A függönyt két oldalra lehet széthúzni, de jelenleg csak a bal fele van elhúzva, hogy egy személy pont átférjen rajta.
A szemközti faragott fa oszlopon egy hangszer lóg, egy húros, hosszú nyakú hangszer, ami egy lantra hasonlít, színe pont olyan barna, mint mögötte a fáé. A kép bal oldalán, a szoba falán fent van egy ablaknyílás, amit ugyan nem látni, mert véget ér a kép, de a beáramló fény azt sugallja, hogy ott van egy nyílás. Alatta faragott faberakás, melyre egy kép van felakasztva. Egy családtag képe lehet, vagy egy uralkodóé? Mivel apró és meglehetősen oldalról látjuk csak, ezért nehéz kivenni, kit is ábrázol pontosan. A kép felső keretén van egy selyemszalagból készült kis masni, ezzel is emelve annak ünnepélyességét. A kis portré alatt ismét a sötétkék nehéz szövet burkolja a falat.
Ezen az oldalon, a kép bal alsó sarkában, valószínűleg egy kandalló is van, amit szintén nem látunk, de kormos, égett fahasábok lógnak be a képbe, valamint tűzszerszámok vannak kicsit hanyagul eldobálva a sarokban. Egy fújtató, ami elsőre olyan, mint egy palacsintasütő, aminek segítségével oxigént tudtak fújni a parázsra, hogy a tűz ismét életre keljen. A kandalló előtt egy nagy szürke cirmos macska ül, nyakában vékony piros szalagon egy kis réz csengő. A cica nem a tüzet nézi, hanem az embereket, akik sakkoznak.
Mert a képen látható sakkozók a festmény főszereplői. Két alak: egy férfi és egy nő ül egy asztalnál, egy kisméretű, ám nehézkes, fából készült asztalnál, melynek vastag asztallapja van és szépen faragott lábai. Az asztalt egy szőnyegszerű vastag szövött anyag borítja, amit kicsit félrehúztak. Meleg színei vannak ennek a terítőnek, piros, barna, aranysárga, a rojtjai, amik azért lógnak ki, mert a szőnyeg szövése során így dolgozzák el a szálakat és ez akadályozza meg a lebomlását, hosszúak és vörösek. Ezt a szövetet talán azért húzták ilyen hanyagul félre, hogy a férfi díszes sapkáját letegye az asztalra.
A férfi van az asztal túloldalán, így őt látjuk szemből. Hosszú, sötétbarna haja van, középen elválasztva, egészen a válla alá ér, kicsit hullámos. Nem tudjuk a pontos korát, de nem túl öreg, se nem túl fiatal, arcán azonban nincs semmilyen arcszőrzet. Mályvaszínű, bő házikabátban van, mely selyemszerű fényes anyagból van, szegélye kék. Alatta fehér ing. A férfi nem néz ránk, a játékot figyeli, a nő sakklépése egészen felindulttá teszi, kezeit felemeli, mintha tiltakozna, vagy éppen a nőre szólna, hogy ne lépjen úgy, ne üsse le az ő figuráját.
A nő nekünk háttal ül és ha nem fordulna felénk, akkor nem is látnánk belőle semmit sem, ámde felénk fordul, mintha cinkosan kikacsintana a képből. Mintha ránk nézne, hogy figyeljük-e, milyen ravaszul lép, hogy most ad éppen sakk-mattot a partnerének.
A nő fiatal, haját egy fehér főkötő takarja, szemöldöke sötét, szeme barna. Apró mosoly játszik az ajkán, büszkén néz felénk. Jobb kezében tart egy sakkfigurát, amivel éppen lép (ő van a világos bábukkal), a bal keze az ölében, de mutatóujjával a sakktáblára mutat. Fűzöld bársonykabát van rajta, fehér prémes szegélyekkel, melynek ujja rövid, éppen csak a könyökéig takarja. Középen hátul felvágott a kabátka, egy vékony madzaggal van a derekán megkötve. A nőn fehér kötény van, a kabátka és a kötény alól kilátszik egy drága krémszínű selyemszoknya, aminek a vége a földet söpri. A nő fehér cipőbe bújtatott bal lábát egy kis fából készült sámlin pihenteti.
A női alak egy fából faragott és gazdagon díszített széken ül, melynek sötétzöld kárpitja van, kis rojtokkal a székpárna oldalán. Ugyanilyen széken ülhet a férfi is, de azt nem látjuk, és van egy harmadik szék is annak a falnak a mentén, ahol a kandalló is elhelyezkedik, de ez a szék üresen áll. A szoba padlóján fekete-fehér négyzetekből álló burkolat van, mely pont olyan, mint egy hatalmas sakktábla.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
látássérült Archives - Oldal 89 a 363-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Cornelis de Man 1621-ben született a hollandiai Delftben. Mindössze 21 éves volt, amikor a Szent Lukács céh tagja lett, de még világot szeretett volna látni, ezért előbb Párizsba, majd Firenzébe és Rómába utazott, hogy tanulhasson, lásson és fessen. Összesen kilenc évet volt távol Hollandiától, majd visszatért szülőhelyére és haláláig ott is maradt. A fennmaradt dokumentumokból arra következtethetünk, hogy egész életében agglegény volt. 85 évet élt, majd 1706-ban elhunyt.
Egy másik németalföldi festő hatására (Vermeer) számos képet készített papokról és tudósokról, akiket józan hidegséggel festett meg, általában dolgozószobáikban, saját közegükben, de ezek a képek inkább zsánerképek voltak, semmint portrék. Az arckifejezések hiányában inkább a kezekre és a környezetre koncentrált. Ezeknek, valamint a későbbi zsánerképeinek kidolgozása aprólékos, néha szinte fényképszerűen részletes. A belső terek rendezettek, tiszták, bennük különleges, néha egzotikus részletekkel: porcelántálakkal, hangszerekkel, dekorációval. Ezek a terek nem a szegényebb rétegek terei: látható és tapintható a gazdaság, a jómód.
Számtalan templombelsőt is festett, valamint céhek és embercsoportok képeit, sok alakkal és rendkívül izgalmas hátterekkel.
A kép címe: Sakkozók.
Egy szoba sarkát nézzük. A szoba egy korabeli, tehát 1600-as évekbeli épületben lehet: fával burkolt falak és famennyezet, sehol sincs festett fal. Vastag faoszlopok tartják ezt a tetőszerkezetet, melyet sűrű gerendák tartanak, minden díszített, nem tolakodóan, de látszik, hogy az ízléses faragások az oszlopokon egy jómódú család otthonát rejtik. Ajtókat, ablakokat nem látunk, noha ajtónyílás van a képen, velünk szemben, a hátsó falon is, de az ajtónyílást nem ajtó takarja, hanem szövet, súlyos, nehéz sötétkék szövetből varrt függöny. A függönyt két oldalra lehet széthúzni, de jelenleg csak a bal fele van elhúzva, hogy egy személy pont átférjen rajta.
A szemközti faragott fa oszlopon egy hangszer lóg, egy húros, hosszú nyakú hangszer, ami egy lantra hasonlít, színe pont olyan barna, mint mögötte a fáé. A kép bal oldalán, a szoba falán fent van egy ablaknyílás, amit ugyan nem látni, mert véget ér a kép, de a beáramló fény azt sugallja, hogy ott van egy nyílás. Alatta faragott faberakás, melyre egy kép van felakasztva. Egy családtag képe lehet, vagy egy uralkodóé? Mivel apró és meglehetősen oldalról látjuk csak, ezért nehéz kivenni, kit is ábrázol pontosan. A kép felső keretén van egy selyemszalagból készült kis masni, ezzel is emelve annak ünnepélyességét. A kis portré alatt ismét a sötétkék nehéz szövet burkolja a falat.
Ezen az oldalon, a kép bal alsó sarkában, valószínűleg egy kandalló is van, amit szintén nem látunk, de kormos, égett fahasábok lógnak be a képbe, valamint tűzszerszámok vannak kicsit hanyagul eldobálva a sarokban. Egy fújtató, ami elsőre olyan, mint egy palacsintasütő, aminek segítségével oxigént tudtak fújni a parázsra, hogy a tűz ismét életre keljen. A kandalló előtt egy nagy szürke cirmos macska ül, nyakában vékony piros szalagon egy kis réz csengő. A cica nem a tüzet nézi, hanem az embereket, akik sakkoznak.
Mert a képen látható sakkozók a festmény főszereplői. Két alak: egy férfi és egy nő ül egy asztalnál, egy kisméretű, ám nehézkes, fából készült asztalnál, melynek vastag asztallapja van és szépen faragott lábai. Az asztalt egy szőnyegszerű vastag szövött anyag borítja, amit kicsit félrehúztak. Meleg színei vannak ennek a terítőnek, piros, barna, aranysárga, a rojtjai, amik azért lógnak ki, mert a szőnyeg szövése során így dolgozzák el a szálakat és ez akadályozza meg a lebomlását, hosszúak és vörösek. Ezt a szövetet talán azért húzták ilyen hanyagul félre, hogy a férfi díszes sapkáját letegye az asztalra.
A férfi van az asztal túloldalán, így őt látjuk szemből. Hosszú, sötétbarna haja van, középen elválasztva, egészen a válla alá ér, kicsit hullámos. Nem tudjuk a pontos korát, de nem túl öreg, se nem túl fiatal, arcán azonban nincs semmilyen arcszőrzet. Mályvaszínű, bő házikabátban van, mely selyemszerű fényes anyagból van, szegélye kék. Alatta fehér ing. A férfi nem néz ránk, a játékot figyeli, a nő sakklépése egészen felindulttá teszi, kezeit felemeli, mintha tiltakozna, vagy éppen a nőre szólna, hogy ne lépjen úgy, ne üsse le az ő figuráját.
A nő nekünk háttal ül és ha nem fordulna felénk, akkor nem is látnánk belőle semmit sem, ámde felénk fordul, mintha cinkosan kikacsintana a képből. Mintha ránk nézne, hogy figyeljük-e, milyen ravaszul lép, hogy most ad éppen sakk-mattot a partnerének.
A nő fiatal, haját egy fehér főkötő takarja, szemöldöke sötét, szeme barna. Apró mosoly játszik az ajkán, büszkén néz felénk. Jobb kezében tart egy sakkfigurát, amivel éppen lép (ő van a világos bábukkal), a bal keze az ölében, de mutatóujjával a sakktáblára mutat. Fűzöld bársonykabát van rajta, fehér prémes szegélyekkel, melynek ujja rövid, éppen csak a könyökéig takarja. Középen hátul felvágott a kabátka, egy vékony madzaggal van a derekán megkötve. A nőn fehér kötény van, a kabátka és a kötény alól kilátszik egy drága krémszínű selyemszoknya, aminek a vége a földet söpri. A nő fehér cipőbe bújtatott bal lábát egy kis fából készült sámlin pihenteti.
A női alak egy fából faragott és gazdagon díszített széken ül, melynek sötétzöld kárpitja van, kis rojtokkal a székpárna oldalán. Ugyanilyen széken ülhet a férfi is, de azt nem látjuk, és van egy harmadik szék is annak a falnak a mentén, ahol a kandalló is elhelyezkedik, de ez a szék üresen áll. A szoba padlóján fekete-fehér négyzetekből álló burkolat van, mely pont olyan, mint egy hatalmas sakktábla.
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Rákosmente áprilisi klubján a Widex Halláscentrum lesz a vendégünk
Kedves Klubtársunk!
Szeretettel hívunk Benneteket következő klubnapunkra, 2022. április 5-én, amelyet a Rákoshegyi Közösségi Házban (Podmaniczky Zsuzsanna u. 3). tartunk, 14:00-órai kezdettel.
Klubunkra ellátogat Bacsevits Linda, a WIDEX Hallásközpont audiológus-hallásakusztikusa, aki előadást tart a leggyakoribb hallásproblémákkal kapcsolatban. Ezen kívül ingyenes hallásszűrésre is lesz lehetőség, és a hallással kapcsolatos kérdéseitekre is választ kaphattok. Amennyiben van hallókészüléketek, a készülékhez tartozó kiskönyvet hozzátok magatokkal, mert a helyszínen kedvezményes elemek is vásárolhatók majd.
A programváltozás jogát fenntartjuk! Részvételi szándékotokat kérjük, jelezzétek!
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és ill. más programok lebonyolításában, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!
Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg
Szemléletformálás: miben segít egyesületünk?
Március 21-én a IX. kerületi Napsugár idősek klubjában Szalai Miklósné, a VGYKE IX. kerületi közösségi civil szervezője bemutatta a VGYKE tevékenységét: az egyesület milyen módon tudja segíteni a látássérülteket az élet minden területén.
Ezután Németh Róbert, a Láthatár segédeszközbolt munkatársa bemutatót tartott a boltban kapható segédeszközökről, melyeket az idősebb kori látásproblémával küzdők is használni tudnak. A beszélő eszközök nagyon tetszettek az időseknek, különösen a beszélő vérnyomásmérő. Az idős klub tagjai jól érezték magukat ezen a délutánon, sok információval lettek gazdagabbak.
Szalainé Tündi
Közösségi civil szervező
A masszázs szolgáltatás került középpontba a klubnapon
Március 18-án klubnapot tartottunk Békásmegyeren. Vendégünk volt Págány Noémi masszőr.
Először arról beszélt Noémi, hogy 2014-ben indította el egyesületünk a gyógymasszőr szolgáltatást kettős céllal. Egyrészt azért, hogy egészségmegőrző szolgáltatást tudjon biztosítani a nagy közönségnek, másrészt, hogy látássérülteknek és megváltozott munkaképességű munkavállalóknak tudjon állást biztosítani. Mindkét cél megvalósult. Egyesületünk az évek során képzést indított látássérült gyógymasszőröknek. Egészségügyi ismereteket is tanultak, és így megfelelően tudják kezelni a gerinc panaszokat, különböző betegségeket.
Noémi arról is beszélt, hogy a masszázsnak nagyon jó hatása van az idegrendszerre, megmozgatja az izmokat és felfrissíti a testet. Piaci ár alatt dolgoznak. Sok visszajáró vendégük van.
A házhoz megy a masszázs szolgáltatás lehetőségéről is beszélt.
Az érdeklődők élő adásban is figyelemmel kísérhették mindazt, amit mi a helyszínen hallottunk. Utána minden kérdésre választ kaptunk.
Noémi előadását bemutatóval egészítette ki, és több klubtagot is megmaszírozott.
Ezúton is köszönjük Noéminek az aktív részvételt!
Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező
Érzékenyítés a Borostyán Idősek klubjában
Március 17-én a XVI. kerületi Borostyán idősek klubjában tartottunk szemléletformáló előadást.
Tanai Csaba, a VGYKE XIV. Kerületi közösségi civilszervezője röviden bemutatta a VGYKE-t, elmondta, miben, hogyan segítjük a látássérültek és a vakok mindennapjait.
Aztán átadta a szót Németh Róbertnek, a Láthatár segédeszköz bolt munkatársának, aki bemutatta és szemléltette a bolt által forgalmazott termékeket. Még vérnyomásmérésre is sor került. Válaszoltak a feltett kérdésekre, a végén pedig még kutyasimogatásra is jutott idő.
Kollárszky Boglárka,Majláth Mónika
Fák, virágok, fény…
2022.03.17.
Március a megújulás, a természet újjászületésének időszaka, amikor virágba borulnak a fák és feléled a természet hosszú, mély, téli álmából. Klubunkon márciusról, a tavaszi virágokról, a jeles napokról, néphitekről, és a hónap szülöttéről, Kosztolányi Dezsőről beszéltünk. Szép tavaszi versekkel kedveskedtünk, és tavaszi dallamok is felcsendültek.
Elhangzott versek:
Szécsi Margit: Március
Gárdonyi Géza idézet
Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé
Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor
Zelk Zoltán: Ibolya
Fésűs Éva: Tulipán
Aranyosi Ervin: Március
Szegedy Székely János: Nőnapra
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom
Rákosmente lámpásai sétát szerveztek március 17-ére az Akadémiaújtelepen lévő 48-as emlékműhöz, amely a magyar honvédsereg hősi halottainak állít emléket.
Körbe sétálták az obeliszket és az azt körülvevő parkot, elhelyezték az emlékezés zászlait, és a tagok hallhattak az emlékhely történetéről, valamint egy kis előadást a kerület 48-as hőseiről, Melczer Jánosról és fiáról, Tituszról. A kellemes időben jó beszélgetések is kialakultak.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civil szervezők
Betekintés egy előadóművész életébe
2022. 03. 16-án az Eötvös 10 Művelődési Házban A VI. kerületi Lámpás Klub online meghívott vendége Hajdan Vali költő, előadóművész volt, akivel egy röpke interjút készítettem.
Beszélt a magánéletéről, könyvéről és programjairól.
Érdekes és kellemes beszélgetésünk volt.
Köszönöm a klubtagoknak, hogy többen is eljöttek és megtisztelték személyes jelenlétükkel a művésznőt.
Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező
Irodalomterápia nemzeti ünnepünkön
2022. március 15-én Szengáli Kinga Csengével beszélgettem az irodalomterápiáról mint segítő módszerről látássérült fiatalok részére.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Narráció 8
A “Vizuális kultúra mindenkié”
Fra Angelico: Jelenetek a sivatagi remeték életéből (Thebais)
1417–1423 körül, Régi Képtár
Fra Angelico (kiejtése: fra andzseliko) Domonkos-rendi szerzetes és firenzei festő volt, az olasz reneszánsz egyik legjelentősebb művésze. Egy Firenzéhez közel eső kisvárosban született, valamikor 1387 és 1395 között, a pontos dátum azonban nem ismert. Húszéves lehetett, amikor egy prédikáció olyan erős hatással volt rá, hogy testvérével együtt belépett a dominikánus rendbe. A Fra Giovanni (Giovanni testvér) nevet vette fel, az Angelico (vagyis angyali) névvel a rendtársai ajándékozták meg.
Festői munkásságát miniatúrafestőként kezdte. Noha az általa vezetett kolostori műhely évtizedeken át a firenzei miniatúrafestészet központja volt, sajnos, csak néhány alkotása maradt fenn az utókor számára.
1436-ban a dominikánus szerzetesek megkapták a firenzei San Marco-kolostort és templomot, melynek belső dekorációját Fra Angelico és rendtársai készítették. Később IV. Jenő volt az első pápa, aki Rómába hívta, hogy a Vatikánban freskókat fessen, majd V. Miklós pápasága idején festette ki a vatikáni palota pápai kápolnáját, melynek freskója ma is a Vatikán egyik büszkesége.
1455-ben hunyt el Rómában, alig néhány héttel V. Miklós pápa halála előtt. 1982-ben avatták boldoggá.
A narráció eheti képeinek címe: Jelenetek a sivatagi remeték életéből, mely az egyiptomi Théba városa melletti sivatagba visszavonult, egyedül vagy kisebb csoportokban élő személyek, vagyis a remeték életét ábrázolja. A sziklás tájban elszórt jelenetek a sivatagi atyák jellemző, hétköznapi tevékenységeit szemléltetik, egyben hangsúlyozzák a közöttük fennálló harmonikus, támogató kapcsolatot is. A késő középkorban a sivatagi atyák története népszerű volt a különböző szerzetesrendek és a laikusok körében is, mert a remeték példamutató élete mintaként szolgált a spirituális tökéletesség eléréséhez.
A kép eredete kalandos: valaha egy körülbelül 2 méter széles festmény bal felét alkotta, és a most hiányzó jobb fél korábban egy firenzei gyűjteményben volt. A két töredék közötti rész sajnos mára elveszett, ezt más, szinte azonos kompozíciójú festmény alapján képzelhetjük el. Ezeknek a képeknek a szerzősége, pontos keletkezési dátuma és viszonya mind-mind vitatott.
(1. kép)
A kép szereplőinek választott sivatagi remeték azok az ókeresztény egyiptomi remeték, akik a 3. századtól kezdve – Szent Antal példáját követve – a Nílus menti sivatagba visszavonulva éltek önmegtartóztató életet és ezzel megteremtették a keresztény szerzetesség alapjait. Úgy gondolták, hogy az Istennel való párbeszédhez a világi élettől és kísértésektől való visszahúzódás és a magány csöndje a legmegfelelőbb, és erre a legalkalmasabb hely a sivatag. Öltözékük általában teveszőr csuha volt övvel és mezítláb, szandál nélkül jártak. Csak betegség, vagy az időjárás szélsősége miatt (a tél hidege vagy a nyári talaj forrósága idején) húztak sarut a lábukra. Mind tartózkodtak a hajvágástól és soha nem borotválkoztak.
(2. kép)
A képen egy tájat látunk messziről, rajta sok szereplő. Az arányok nem valósak, de a reneszánsz kezdetén (időben közvetlenül a gótika után vagyunk, a 15. század elején) a perspektíva (mi van közel és mi van távol és ezeket hogyan mutatjuk be a képeken) és a természeti arányok ábrázolása még nem volt sem elvárás, sem bevett szokás.
A kép alján egy vastag zöldes sáv, mely egy folyót ábrázol (valószínűleg a Nílust). A vízen vitorláshajók, fehér vitorlákkal, csónakok, rajtuk evező alakokkal és egy szürke kis sziget, a sziklákon épületekkel, világítótoronnyal és egy sziklacsúcsra épített templommal.
A folyó partját világos homok borítja, a távolban, a kép tetején feketébe vész az ég alja. Jobb oldalon nagy szürke sziklák, középtájon barna hegyek, közöttük itt-ott fák, füves domboldalak, világos hegyi utak.
A jobb oldali nagy szürke sziklákon itt-ott barna csuhás szerzetesek, hol egyedül, hol kettesével, beszélgetve. A csuha a szerzetesek durva szövésű öltözete, mely bokáig ér, általában barna színű, mint egy zsák és kapucnija is van. A szerzeteseknek hosszú szakálluk van, közülük sokan kopaszodnak, két oldalt őszbe forduló hajuk hosszú, gondozatlan. Alakjuk igen apró a tájban, ezért arcuk nem látszódik. Van közülük olyan, aki az eget kémleli, mások a tevékenységükkel vannak elfoglalva. A hegyről egy szerzetes egy nagy szarvason ülve jön le, akinek méretes agancsa van, de jámboran baktat le a lovasával. Mögötte egy másik szerzetes sétál, botjára támaszkodva, hátán batyuval.
Egy hátán málhát cipelő szamarat terelget egy alak, kezében bot, azzal próbálja jó irányba tartani az állatot. Egy szent képe előtt egy idős szerzetes ül imába merülve, mintha a képpel beszélgetne.
Egy kis pirosra festett szerzetesi lak előtt konyhakert, amiben két alak szorgoskodik: egyikük kapál, a másik ezt figyeli. Itt találjuk talán az egyetlen nőalakot, ebben a kis kertben dolgozva, hiszen rajta mintha szoknya lenne, fején pedig főkötő, de könnyen lehet, hogy csak megviccel minket, nézőket, a szerzetesek földig érő csuhája.
A barna hegy tetején egy fa alatt térdepel egy imádkozó alak, az égre tekint, miközben egy glóriát viselő szent ereszkedik alá az égből feléje.
A hegy lábánál a fák alatt egy ruhátlan remete imádkozik a térdeire borulva, hosszú haja egészen a földig ér és eltakarja meztelen testét. Tőle pár lépésre egy botokra támaszkodó görnyedt férfi, felette egy sziklán egy szerzetes éppen vizet húz fel a sziklán megbúvó kis háza előtt állva.
A kép közepe táján, a hegyek ölelésében fehér templom áll, középen egy keskeny, hosszúkás toronnyal, magas, kecses ablakokkal szabdalva. Balról mellette fekete ruhás szerzetesek csoportja imádkozik éppen, mialatt férfiak a vállukon hoznak egy hordágyat, rajta egy ülő alakkal.
A képen azok az alakok, akik nem a saját lábukon közlekednek, azok vagy szarvason (valamilyen agancsot viselő korabeli állat) ülnek, vagy kézikocsin húzzák őket (egy másik ember húz egy kerekes kis kocsit, melyen egy személy fér el), vagy két alak fog közre egy harmadikat, akit két hosszú bot közé erősített hordozóban visznek, mintha egy kis batyuban ülne az a harmadik.
A kép előterében, mintha hozzánk közelebb esne, a folyó mellett, szerzetesek érkeznek egyenként egy halott ravatalához: az elhunyt társuk feje körül glória, egy piros és mintás szövettel borított ravatalon fekszik, a többiek körülötte gyűlnek, egyik társuk, díszes, bordó ruhában, tehát nem remete, a halottat búcsúztatja, egy másik felolvas valamit. Ezek a szerzetesek fehér és fekete papi öltözetekben vannak.
Artist: Fra Angelico tempera, poplar 73,5 x 105 cm
A narrációt készítette: Rácz Márta
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.
Kerámiázás 3.0
Kerámiafoglalkozásunkon, 2022. március 10-én az eddig elkészült kerámiák végleges formába öntése, díszítése történt meg.
Mindenki nagyon jól érezte magát, az alkotás öröme leírhatatlan volt minden alkalommal.
Szalai Miklósné Tündi
Közösségi civilszervező
A munka világa látássérültként
„Csak esélyt kellene adni.” Ebben a négy szóban sok minden benne van. Istók Imola, a XIII. kerületi közösségi civilszervező saját példáján keresztül fejti ki, hogy milyen a munka világa egy látássérült embernek.
A kisfilmet a KreLab Creative Agency készítette. Köszönet érte!
