21 éves koromban egy orvosi műhibából kifolyólag elveszítettem a látásom. Óriási tragédia ért és újból fel kellett állnom. A sok biztatás mellett erős akaratra is szükségem volt ahhoz, hogy elinduljak biztos úton.
Marosvásárhelyen születtem és ott nőttem fel, egy erdőszéli, eldugott kis területen. Reménytelen volt részemről, hogy vakon ott tovább éljek. 1990. április 27-én hivatalos engedéllyel átjöttem Budapestre, az Idővel Vakult Személyek Osztályára. Itt tanultam meg
közlekedni, háztartási munkát végezni, vásárolni és különböző képzéseket végigcsinálni. Ezek telefonkezelő, masszőr, reflexológia, európai üzleti asszisztens és mentorszülő képzések voltak, utóbbi pedig különösképpen felkeltette a figyelmemet.
1990. december 8-án férjhez mentem és született egy gyönyörű kislányom Orsolya, aki jelenleg 13 éves. Sajnos 19 év után elváltam és egy teljesen önálló életet kezdtem el. Sokat küzdöttem és harcoltam, hiszen az iskolai képzések és a tanítás alatt is bizonyítanom kellett, hogy vak szülőként is megállom a helyem és jó példát mutatok gyermekem számára.
Sok segítséget kapok a VGYKE-től, például a mostani munkahelyemet is az elnök asszony, Fodor Ágnes ajánlotta. Ezen kívül még a Támogató Szolgálattól is kértem segítséget. Szeretek kulturális programokon részt venni, melyre sor került már az újpesti Közösség Lámpásai által. Továbbképzések terén is óriási segítséget kaptam az egyesülettől, és nyitott vagyok még több olyan képzés elvégzésére, amelyre szükségem lehet a munkám kapcsán.
Talán mondhatom, hogy elértem azt a sikert, amire vágytam. Mentorszülőként a VGYKE-nél dolgoztam, melynek jelenleg is tagja vagyok, és továbbra is önkéntesen vállalom a segítségnyújtást. Sok tapasztalatot szereztem ebben a munkakörben, és sokat tanultam más szülőktől is, akik hasonló helyzetben voltak gyermekeikkel.
Jelenleg a NISZ Zrt.-nél dolgozom: a telefonközpontot kezelem. Napi 9 órában vagyok bent, ami leköti a napom háromnegyed részét. Nem könnyű, hiszen ez egy új munkakör és rendszer, amit el kellett sajátítanom. Azt vallom, hogy mindig szüksége van az embernek tanulásra és továbbképzésre.
Nagyon nehéz vakon munkát találni. Sajnos sokan elhagyják magukat, begubóznak, nem fejlődnek, és nem törekszenek a magasabb életszínvonalra. Sok akaraterőre és kitartásra van szükség. Nem könnyű közlekedni bizonyos területeken, ahol nagy a tér és nincs támpontom, így hát alkalomadtán szükségem van látó ember segítségére. Általában örömmel segítenek, de van, amikor csak megnéznek és elmennek mellettem.
Szeretném, ha a közeljövőben könnyebb lenne az életem, találnék egy segítőtársat, aki megkönnyítené a mindennapjainkat a lányommal. Az egyesület által pedig szeretnék segítséget nyújtani más sorstársaknak, és megmutatni, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
„Mindent lehet, csak akarni kell!”
Hogyan veszítetted el a látásodat és miként élted meg az új élethelyzetet?
21 éves koromban egy orvosi műhibából kifolyólag elveszítettem a látásom. Óriási tragédia ért és újból fel kellett állnom. A sok biztatás mellett erős akaratra is szükségem volt ahhoz, hogy elinduljak biztos úton.
Milyen ösvényen indultál el?
Marosvásárhelyen születtem és ott nőttem fel, egy erdőszéli, eldugott kis területen. Reménytelen volt részemről, hogy vakon ott tovább éljek. 1990. április 27-én hivatalos engedéllyel átjöttem Budapestre, az Idővel Vakult Személyek Osztályára. Itt tanultam meg
közlekedni, háztartási munkát végezni, vásárolni és különböző képzéseket végigcsinálni. Ezek telefonkezelő, masszőr, reflexológia, európai üzleti asszisztens és mentorszülő képzések voltak, utóbbi pedig különösképpen felkeltette a figyelmemet.
Hogyan alakult a magánéleted?
1990. december 8-án férjhez mentem és született egy gyönyörű kislányom Orsolya, aki jelenleg 13 éves. Sajnos 19 év után elváltam és egy teljesen önálló életet kezdtem el. Sokat küzdöttem és harcoltam, hiszen az iskolai képzések és a tanítás alatt is bizonyítanom kellett, hogy vak szülőként is megállom a helyem és jó példát mutatok gyermekem számára.
Jelenleg is tagja vagy a VGYKE-nek. Miben tudtak Neked segítséget nyújtani az egyesület szolgáltatásai?
Sok segítséget kapok a VGYKE-től, például a mostani munkahelyemet is az elnök asszony, Fodor Ágnes ajánlotta. Ezen kívül még a Támogató Szolgálattól is kértem segítséget. Szeretek kulturális programokon részt venni, melyre sor került már az újpesti Közösség Lámpásai által. Továbbképzések terén is óriási segítséget kaptam az egyesülettől, és nyitott vagyok még több olyan képzés elvégzésére, amelyre szükségem lehet a munkám kapcsán.
Hogy érezted magad az előző, és hogy érzed magad a mostani munkahelyeden?
Talán mondhatom, hogy elértem azt a sikert, amire vágytam. Mentorszülőként a VGYKE-nél dolgoztam, melynek jelenleg is tagja vagyok, és továbbra is önkéntesen vállalom a segítségnyújtást. Sok tapasztalatot szereztem ebben a munkakörben, és sokat tanultam más szülőktől is, akik hasonló helyzetben voltak gyermekeikkel.
Jelenleg a NISZ Zrt.-nél dolgozom: a telefonközpontot kezelem. Napi 9 órában vagyok bent, ami leköti a napom háromnegyed részét. Nem könnyű, hiszen ez egy új munkakör és rendszer, amit el kellett sajátítanom. Azt vallom, hogy mindig szüksége van az embernek tanulásra és továbbképzésre.
Miként sikerül áthidalni a különböző akadályokat a közlekedésben és a munkahelyen?
Nagyon nehéz vakon munkát találni. Sajnos sokan elhagyják magukat, begubóznak, nem fejlődnek, és nem törekszenek a magasabb életszínvonalra. Sok akaraterőre és kitartásra van szükség. Nem könnyű közlekedni bizonyos területeken, ahol nagy a tér és nincs támpontom, így hát alkalomadtán szükségem van látó ember segítségére. Általában örömmel segítenek, de van, amikor csak megnéznek és elmennek mellettem.
Mik a terveid, álmaid a jövőre nézve?
Szeretném, ha a közeljövőben könnyebb lenne az életem, találnék egy segítőtársat, aki megkönnyítené a mindennapjainkat a lányommal. Az egyesület által pedig szeretnék segítséget nyújtani más sorstársaknak, és megmutatni, hogy mindent lehet, csak akarni kell!
Ivanova Daniela
Kórházban Bazsikánál
A napokban tudtuk meg, hogy Bazsika Budapesten kórházba került, túlnyomás jött létre a szemében, amit az orvosok műtéttel tudtak csökkenteni. Szerencsére, Bazsika már jobban van, sőt, a kórházat is elhagyhatta, és most otthon gyógyul. Az elmúlt héten még a kórházban látogattam meg. Nemcsak Bazsika -aki nagyon örült a látogatásnak, és akivel jót játszottunk egymással-, hanem az édesapja is a kórteremben volt. Ebben a nehéz helyzetben az apuka nagyon örült annak, hogy egy mentorszülővel beszélgethetett az örömökről és gondokról.
Csukáné Polyák Erzsébet
mentorszülő -és szülősegítő munkatárs
Véget ért a tréning
Együtt a családokért és a nemzetért
Rákospalotán, az Alapítvány Sarokház Lakóotthonában 16 mentorszülő vehette át az említett dokumentumokat dr. Gruíz Katalintól, az Alapítvány elnökétől.
„A Sorstársi Segítő szolgálat tevékenységét azokra a veleszületett rendellenességekre terjesztették ki, melyeket a gyermek születésekor lehet látni, diagnosztizálni vagy biztonsággal előre jelezni. Ebbe a segítő munkába vonják be a különböző szervezetek mentorszülőit. A szolgáltatás célja, hogy a rendellenességgel született gyermek szülei eljussanak ahhoz a rendellenesség-specifikus szervezet által delegált sorstárs segítő vagy mentor szülőhöz, aki az érintettség okán, baráti melléállással, a megélt sors tapasztalatainak átadásával átsegítheti őket az első traumán és segítséget nyújthat a speciális élethelyzettel járó nehézségek leküzdésében. A Sorstársi Segítő Szolgálat – azon felül, hogy pótolhatatlan segítséget ad az érintetteknek – lényegében tehermentesíti az egészségügyi intézményeket is azzal, hogy már a kezdetektől a szülők mellé áll, lelki támogatással és gyakorlati tanácsokkal.” A VGYKE kész volt az összefogásra, így a hétvégeken tartott tréningeken a VGYKE mentorszülői– a házastársaikkal együtt –részt vettek.
A mostani hétvégén, az utolsó tréning napon, minden egyes megjelent beszámolt a nyári munkálkodásáról. Érdekes és izgalmas volt később az egyik szituációs gyakorlat, amelyben „eljátszották”: hogyan is „ajánlják be” magukat, például egy kórházba, hogyan mutassák be a sorstárs segítők tevékenységét a kórház vezetőinek, hangsúlyozandó a konkrét segítségnyújtás mibenlétét is.
A mentorszülők valójában az elkövetkező hetekben és hónapokban fogják megtudni és tapasztalni, hogy a felkészülésüknek köszönhetően milyen eredményes munkát végezhetnek, illetve azt, hogy az egészségügyi és szociális intézmények, szervezetek, valamint az önkormányzatok miképpen élnek – élhetnek – azzal a lehetőséggel, amelyet a mentorszülők tevékenysége biztosíthat.
Csukáné Polyák Erzsébet
Mentorszülő és szülősegítő munkatárs
Újpesten a védőnők között
Kádár Helga, Kiss János és jómagam lehetőséget kaptunk arra, hogy a megbeszélés elején bemutassuk a Mentorszülők a Látássérültekért nevű hálózatunkat.
A VGYKE egyik vezetőségi tagja, Kiss János – aki a Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesületében is alelnökként tevékenykedik -, mutatta be a hálózatot, és annak általános tevékenységét, valamint a VGYKE munkáját.
Miután megköszöntem a meghívást, magamról meséltem egy kicsit: mióta vagyok látássérült, mit jelent ez a mindennapjaimban, főként édesanyaként. Beszéltem a mentorszülő képzésről, valamint arról, hogy a VGYKE honlapján is személy szerint elérhetőek vagyunk. Megemlítettem, hogy a Facebookon is megtalálhatnak minket egy csoport formájában. amelyet ketten szerkesztünk Hegedűs Katalinnal. Már 120 regisztrált érdeklődő van jelen a csoportban, ami tökéletes felület a tapasztalatok megosztására és a tagok kérdéseinek kölcsönös megválaszolására. Épp most szervezünk egy Facebookos találkozót a Vakok Kertjébe, amit – a visszajelzések szerint – nagyon várnak a szülők.
Végül Kádár Helga személyes tapasztalatairól beszélt a védőnőknek, hangsúlyozva, hogy mind a látássérült gyermekek nevelésében, mind a látássérült szülők esetében nem csupán a mentorszülőknek lehet fontos szerepük, hanem a védőnőknek is. A védőnők ugyanis segíthetik az érintetteket abban, hogy mihamarabb kapcsolatba kerüljenek a mentorszülőkkel, és a családok sorstársi melléállást és tapasztalatokat kaphassanak olyan szülőktől, akik már végigjárták az utat, amelyen ők még csak most teszik meg az első lépéseket.
Csukáné Polyák Erzsébet
Családi napra invitálunk!
Kép forrása: www.gyerekkuckoovi.hu
Szeretnénk, ha a szülőknek lehetőségük nyílna ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre és tapasztalatcserére. Megismerjük egymást, találkozzanak gyermekeink.
Időpont: 2015. október 16. (péntek), 10 órai kezdettel
Helyszín: budapesti Vakok Kertje (az Ajtósi Dürer sor és a Hermina út sarkán)
A program szerint, délben bográcsban főzött gulyással látjuk vendégül a jelenlévőket.
A részvételi szándékot kérjük október 10-ig Csukáné Polyák Erzsébetnek jelezni a cs.polyakerzsébet@gmail.com címen, Vakok Kertje” megjelöléssel.
Telefonszám: +36 70 773 40 54, vagy +36 30 677 82 52
Facebook oldalunk
Kérjük azt is feltüntetni, hogy egy család hány fővel képviselteti magát (hány felnőttre és gyermekre számíthatunk).
Megjelenésükre számítunk és köszönjük!
Csukáné Polyák Erzsébet
mentorszülő és szülősegítő munkatárs
Spirálház Újpalota – Kapcsolatteremtésben a szülősegítő munkatársak
Kép forrása: xvmedia.hu
A rendezvényt hangulatos programok gazdagították: kézműves foglalkozások, az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában élők készítette ajándéktárgyak árusítása, és számtalan más érdekesség várta azokat, akik az esős idő ellenére ellátogattak a megnyitóra. Zenés, táncos produkciókból sem volt hiány: az Ewald fúvós zenekar, az ÉNO néptáncegyüttes, a Jazz Voices, valamint a vak Wesely Ernő harmonikaművész adott színvonalas műsort. És természetesen, a helyhez illő programokat is kínáltak: interaktív álláskereső klub, mentálhigiénés tanácsadás, adósságkezelési tanácsadás, valamint előadás a csontritkulásról.
A rendezvényen Kádár Helga és jómagam képviseltük a Mentorszülők a Látássérültekért Hálózatát. Az esemény jellegéből adódóan, most nem volt lehetőség a Hálózat bemutatására, de arra igen, hogy a jelenlévőkkel szót váltsak, illetve szórólapjainkat szétosszam. Ezúttal is igen nagy érdeklődésről számolhatok be: sokan kíváncsiak voltak a munkánkra, köztük több kerületi vezető, iskolaigazgató, a családsegítő egyik helyi vezetője és az értelmi fogyatékosok kerületi vezetője is. Talán ennek is köszönhető, hogy aznap este többen csatlakoztak Facebook csoportunkhoz.
Csukáné Polyák Erzsébet
Látogatás a Heim Pál Gyermekkórházban
Kép forrása: www.heimpalkorhaz.hu
Szeptember 18-án délelőtt, Veres Kata koordinátor és jómagam felkerestük a Heim Pál Kórház Üllői úti épületében Deák Editet, a kórház ápolási igazgatóját és helyettesét, Guti Tündét. A kapcsolatot a kórházzal már több hete felvettük, de a személyes bemutatkozásra csak most került sor.
Egy kórházban természetesen, vannak olyan szakemberek, akik rendelkeznek ugyan megfelelő tapasztalattal, ám vagy a lehetőségük, vagy pedig az idejük – nem egy esetben mindkettő – nem elegendő. Ilyenkor kerülhetünk mi, mentorszülők a „képbe”. A sorstársi segítés erejével gyorsabban számolódnak fel a kétségek, aggodalmak, melyek egy látássérült, vagy egy látássérült gyermeket nevelő szülőben jelennek meg.
Az igazgatónő felajánlotta segítségét abban, hogy elsősorban a gyermekkórház leginkább érdekelt osztályain, a koraszülött, valamint a szemészeti osztályon hozzáférhetőek legyenek tájékoztatóink, illetve elérhetőségünk. Hasonlóképpen fogja elérhetővé tenni ezt kollégái számára is. Az igazgatónő nem titkolta, hogy azért is örül bemutatkozó látogatásunknak, mert eddig még nem hallott a Látássérült(ként) Gyermeket Nevelők Mentorszülők Hálózatáról, de az elhangzottak alapján megismert tevékenységünket fontosnak és hasznosnak tartja.
Terveink között szerepel, hogy lehetőségeinkhez mérten több fővárosi és vidéki egészségügyi, szociális, valamint oktatási intézményeket is felkeresünk, beszámolva az érdeklődőknek a továbblépésekről. Szeretnénk, ha a későbbiekben nem csak szórólapjaink jutnának el a releváns osztályokra, hanem szülőcsoportokat is indíthatnánk, és személyesen beszélgethetnénk a szülőkkel az osztályokon.
Csukáné Polyák Erzsébet
Tanfolyam az életért
Kép forrása: www.startautosiskola.eu
A képzésen a jelenlévők megismerkedhettek az elsősegély alapjaival, miként kell például újraéleszteni egy csecsemőt, vagy egy felnőttet. Nemcsak mentorszülőként, hanem látássérültként is érdekelt, hogy milyen módszerekkel élhetek, ha elsősegélynyújtásra kényszerülők. Ezen a napon én voltam az egyedüli látássérült. Velkei Éva perinatális (pocaklakókkal és csecsemőkkel kapcsolatos) szaktanácsadó minden lehetőséget megadott számomra: megfoghattam, tapinthattam a szemléltető eszközöket, továbbá a kivetített anyagokat is felolvasta nekem, és elmagyarázta az ábrákat. Utólag is köszönöm ezt a kiemelt figyelmet!
Ha sikerülne egy ilyen tanfolyamot a Mentorszülők Hálózatán belül is megszervezni, akkor az új ismeretek átadásával ismét tehetnénk egy lépést előre, jövőnk felé. Amennyiben alkalom adódik erre, nagy szeretettel látjuk majd a fiatal szülőket és nagyszülőket egyaránt, de hasznos lehet mindenkinek, aki gyermek közelében tartózkodik.
Csukáné Polyák Erzsébet
Újpesten, a Lámpásoknál
Szeptember második napján látogattunk el Újpestre, az Ady Endre Művelődési Házba. Minden hónap első szerdáján rendezik a lámpások klubnapját, ezúttal mi voltunk a vendégek. A főváros negyedik kerületében élő látássérültek mentora, Eleki Abigél mutatott be minket: engem és az újpesti Kádár Helgát, – aki szintén a VGYKE alkalmazottja-, és velem együtt kapcsolódott be a mentorszülő hálózat munkájába. Természetesen a bemutatkozás kölcsönös volt: vendéglátóink nem csupán tevékenységüket ismertették, hanem az épületet és annak környezetét is megmutatták.
Örültem, hogy nemcsak általánosságokról, hanem konkrét témákról is beszélhettünk. Egy idősebb látássérült hölgy például szerette volna tudni, hogy ha a mostanában esedékes felülvizsgálaton új minősítést kap és dolgozhat, milyen munkalehetőségei lennének, -figyelembe véve a korát is-, illetve beiratkozhat-e valahová informatikai oktatásra. Míg más arra volt kíváncsi, hogy egyéb fogyatékossággal élő is részese lehet-e a mentorszülő hálózatnak. A VGYKE alelnöke, Mészáros Ágnes a mindennapokhoz fűződő élethelyzeteket elevenített fel, mint például a látássérült gyerekek helyzete az óvodákban és az iskolákban.
A jövőben szeretnénk az újpestiekkel együtt keresni a lehetőséget: hogyan lehetne elindítani a lámpások munkáját a XV. kerületben, milyen kilátások, és – ami nagyon fontos – milyen igények vannak Rákospalotán, Pestújhelyen, illetve Újpalotán.
Elmondható, hogy a találkozás eredményes volt, s ha csak egy apró lépéssel is, de közelebb kerültünk egymáshoz a látássérültek világában: új kapcsolatok, tervek születtek. Várhatóan, folytatás is lesz, mellyel kapcsolatban a mentorszülők nyilvános Facebook csoportjából értesülhetnek. Jelentkezzen Ön is hozzánk csoporttagnak, hogy nyomon követhesse legújabb eseményeinket!
Csukáné Polyák Erzsébet
Sorstársi segítés és mellékállás
Kép forrása: www.ymcadlg.org
A 4 éves Balázs – akit a családban Bazsinak szólítanak – szülei a Vas megyei Sághelyről kerestek meg minket. Bazsi egy nagycsalád ötödik gyermekeként született meg. A kapcsolatot július elején a Látássérült(ként) Gyermeket Nevelők Mentorszülő Hálózatának Facebook oldalán vettük fel egymással. Bazsit -akinek minimális fénylátása van-, rendszeresen hozzák a szülei Budapestre, a Mária utcai szemklinikára.
A személyes találkozásra Bazsival és szüleivel – Krisztivel és Andrással – augusztus 28-án került sor, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete Családi Erőforrás Központjában, a Hermina úton. A mentorszülő hálózat részéről Veres Katalin koordinátor és Csukáné Polyák Erzsébet mentor volt jelen. A szülőkkel beszéltünk Bazsi eddigi életútjáról, valamint azokról a fejlesztésekről, melyeket Bazsi jelenleg is kap, illetve amelyeket szülei még nem ismertek, de esetleg segíthetik a kisfiú fejlesztését. Bemutattuk a VGYKE rendelkezésére álló fejlesztő játékokat, és ezek beszerezhetőségéről is beszéltünk. Ötleteket adtunk továbbá az olcsóbb fejlesztő játékok elkészítésére is.
Bazsit, a vidám és eleven kisfiút több minden elbűvölte. Nem utolsósorban Kata vakvezető kutyája Suzy, de „megtalálta” Erzsébet fehérbotját is. Természetesen Bazsit leginkább azok a dolgok érdekelték, amikkel játszani lehet, mint például a speciális, látássérülteknek készült Rubik-kocka, a búgócsiga, és sok más egyéb, amit a Látássérültek Eszközeinek Tárházában kapni lehet.
A Szabó-család meginvitált minket sághelyi otthonába, aminek egy közeli időpontban, örömmel eleget is teszünk. A majdani látogatás célja, hogy segítsük a családot abban, hogy a helyi sorstársi közösséggel felvegyék a kapcsolatot, és felhívjuk a Vas megyei látássérültek egyesületének figyelmét a családra.
Csukáné Polyák Erzsébet,
Veres Katalin
A Mentorszülő Hálózatról mesélt egy szülő
A „Közösség Lámpásai” programot a VGYKE kezdeményezte, elősegítve – EU-s támogatással – a fővárosi és vidéki hátrányos helyzetű emberek közösségének szervezését. Természetesen, örültem a megbízatásnak és szívesen mentem el a rákosmenti lámpások klubdélutánjára, amit Krayné Faragó Zsuzsanna, a lámpások helyi klubjának egyik vezetője szervezett. Az Újlak utcai Családsegítő Központban megtartott összejövetelen nemcsak a Mentorszülő Hálózat tevékenységét ismertettem meg részletesen – beleértve a hálózat múltját és a jövőbeni elképzeléseket is – az érdeklődőkkel, illetve a képzési tematikát (kiemelve a Down Alapítvány által életre hívott Sorstársi Segítő Szolgálat indította akkreditált, 30 órás képzést), hanem szórólapokat is adtam a megjelenteknek, valamint felhívtam a figyelmüket a Facebook oldalunkra is.
Az igen nagy érdeklődést bizonyítja, hogy a jelenlévő újpestiek meghívtak: menjek el hozzájuk is, és az ő szeptemberi klubnapjukon is beszéljek a Mentorszülő Hálózatról, lehetőség szerint egy helyi, újpesti mentorszülő kíséretében. A rákosmenti lámpások másik meghívott vendége ezen a napon Nemes Kiss Katalin volt, aki novellákat és verseket ír, és akinek látássérült fia egyike a lámpásoknak: így a délután egy kis író-olvasó találkozóval fejeződött be. Az írónő egyébként már csatlakozott is a Facebook oldalunkhoz. Örömmel vennénk, ha a mentorszülők és a szülők is egyre nagyobb arányban csatlakoznának hozzá.
Csukáné Polyák Erzsébet
szülősegítő munkatárs és mentorszülő
Jöjjön el Mentorszülő Hálózatunk záró napjára!
Helyszín: 1146 Budapest, Hermina út 57. ”tárgyaló terem”.
Időpont: 2015.június 29. (hétfő) 10:00 – 13:00
Program:
- 9:45-10:00: regisztráció
- 10:00-10:10: megnyitó: Mészáros Ágnes (Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete alelnök)
- 10:10—10-25: beszámoló a projekthez kapcsolódó anyák napi pályázatról és a résztvevők köszöntése, hálánk kifejezése szerény ajándékokkal
- 10:25-10:45: a projekt folyamatának és eredményeinek bemutatása: Veres Katalin, Hegedüs Katalin, Csukáné Polyák Erzsébet (projekt megvalósító team)
- 10:45-11:00: jelenlévő mentorszülőink bemutatkozása és reflexiója a folyamatra. „Mi ragadott meg leginkább a folyamatban? Mi gazdagított engem?
- 11:00-11:15: a PIC-I babák és családjaik segítése: Soltészné Gombár Edit (Korábban Érkeztem Alapítvány Koramentor Szolgálata)
- 11:15-11-30: autista gyermekek és családjaik segítése: Dénesné Spitzer Éva, Kapitány Imola (Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért)
- 11:30-11:50: Down babák és családjaik segítése: és a sorstársi segítő hálózat bemutatása. Steinbach Éva, Keszerice Jolán, Jóna Ferenc (Down Alapítvány, Down dada Szolgálat, Sorstársi segítő szolgálat)
- 11:50-12:00: zárszó: Veres Katalin projektvezető
- 12:00-13:00: szendvicsebéd, kötetlen beszélgetés a projekt szereplőivel
A záró rendezvény időtartama alatt gyermekfelügyeletet és gyermekprogramot biztosítunk!
A szülősegítő szolgáltatások támogatása( Kód: SZÜLŐ2014.) az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Fogyatékos személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft támogatásával valósult meg.
További információk rólunk:
www.vgyke.com
https://www.facebook.com/groups/mentorszulo/