– mondja Sándor, akit ez nem tart vissza attól, hogy mindent vezessen, amit csak lehet.
Kerékpározik, motorozik, buszt és autót vezet – persze nem a forgalomban, hanem rekordkísérletei alkalmával, tanpályákon, vagy a Hungaroringen. Ezeket a vállalásokat hosszas felkészülés előzi meg.
Felesége, Anita mindig, mindenben támogatja. Félti, de azért büszke is rá – derült ki az M1 Esély című műsorában.
Az asszony is látássérült, egy csecsemőkori szemfertőzés következtében az egyik szemével csak fényt és mozgást érzékel. A másik szemével viszont egészen jól lát, így a hétköznapi közlekedésben erre hagyatkoznak Sándorral. Aki viszont az útvonalakat ismeri nagyon jól. Karvai Sándor a vakmotorozás világrekordja mellett újabb és újabb kihívásokat keres. Tavaly közel kilenc és fél percig volt mozgásban az általa vezetett busz, ami pontosan másfél kilométert tett meg.
„A rekordkísérleteim a bizalomról is szólnak. Arról, hogy meg kell bízni a másik emberben ebben a rohanó, pénzorientált világban is. Én is vakon bízom Borsi Gergő ötszörös ralibajnokban, aki segítőm és a rekordkísérletekben felkészítőm”
– mondta.
A férfi nem adja fel, újabb és újabb megmérettetésekre készül. Nemrég jet-skizett, a jövő pedig a quadozásé – de az autóvezetést nem cserélné el semmivel, azt élvezi a legjobban. Ha látónak születik, akkor kamionsofőr vagy buszvezető lett volna.
„Minden érdekel, semmiből nem szerettem volna kimaradni amiatt, hogy vak vagyok. Mert a legcsodálatosabb dolog az, hogy élünk. Hiszem és tudom, hogy az élet szép”
– fogalmazott az M1 esélyegyenlőségi magazinműsorában.
Forrás: rehabportal.hu
motor Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakon motorozik, de buszt is vezet
Kép forrása: borsimotorsport.hu
„El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet látni”
– mondja Sándor, akit ez nem tart vissza attól, hogy mindent vezessen, amit csak lehet.
Kerékpározik, motorozik, buszt és autót vezet – persze nem a forgalomban, hanem rekordkísérletei alkalmával, tanpályákon, vagy a Hungaroringen. Ezeket a vállalásokat hosszas felkészülés előzi meg.
Felesége, Anita mindig, mindenben támogatja. Félti, de azért büszke is rá – derült ki az M1 Esély című műsorában.
Az asszony is látássérült, egy csecsemőkori szemfertőzés következtében az egyik szemével csak fényt és mozgást érzékel. A másik szemével viszont egészen jól lát, így a hétköznapi közlekedésben erre hagyatkoznak Sándorral. Aki viszont az útvonalakat ismeri nagyon jól. Karvai Sándor a vakmotorozás világrekordja mellett újabb és újabb kihívásokat keres. Tavaly közel kilenc és fél percig volt mozgásban az általa vezetett busz, ami pontosan másfél kilométert tett meg.
„A rekordkísérleteim a bizalomról is szólnak. Arról, hogy meg kell bízni a másik emberben ebben a rohanó, pénzorientált világban is. Én is vakon bízom Borsi Gergő ötszörös ralibajnokban, aki segítőm és a rekordkísérletekben felkészítőm”
– mondta.
A férfi nem adja fel, újabb és újabb megmérettetésekre készül. Nemrég jet-skizett, a jövő pedig a quadozásé – de az autóvezetést nem cserélné el semmivel, azt élvezi a legjobban. Ha látónak születik, akkor kamionsofőr vagy buszvezető lett volna.
„Minden érdekel, semmiből nem szerettem volna kimaradni amiatt, hogy vak vagyok. Mert a legcsodálatosabb dolog az, hogy élünk. Hiszem és tudom, hogy az élet szép”
– fogalmazott az M1 esélyegyenlőségi magazinműsorában.
Forrás: rehabportal.hu
Sérülten is nyeregben!
Éppen három évvel ezelőtt, 2013 telén három olasz motoros, név szerint Emiliano Malagoli, Matteo Baraldi és Chiara Valentini megalapították a Di. Di. („Diversamente Disabili”, azaz „Másképpen fogyatékosok”) elnevezésű közhasznú egyesületet. Emiliano és Matteo mindketten szerencsétlen kimenetelű motoros közúti balesetek túlélői. Matteo az ezredforduló után elveszítette a jobb karját, de nem akarta feladni a szenvedélyét, ezért harcba kezdett a bíróságokkal és egészségügyi intézményekkel, hogy megváltoztassa a hatályos szabályokat. Ezek ugyanis meggátolták őt abban, hogy újra nyeregbe ülhessen, és hódolhasson kedvenc hobbijának, a pályamotorozásnak. Később, 2011-ben Emiliano egy balesetben térdtől lefelé elveszítette a jobb lábát, a tragédia azonban neki sem szegte kedvét. A közös sors összekovácsolta a két motorost, ezek után már közösen harcoltak, hogy újra motorozhassanak, és azért is, hogy maguknak bizonyítsák: így nem érhet véget az életük. Társukkal, Chiara Valentinivel hárman alapították meg az egyesületet, mégpedig azzal a céllal, hogy segítsék mozgássérült társaik sportéletbe, illetve a társadalomba való visszailleszkedését, valamint hogy megoszthassák más fogyatékosokkal is a szenvedélyüket.
A két büszke ötletgazda, Emiliano Malagoli és Matteo Baraldi
Csodálatos eredmények
Az egyesület mindössze 2-3 éves fennállása során komoly célokat ért el. Elsőként létrehoztak egy saját speciális csapatot fogyatékos versenyzőknek, hogy újra részt vehessenek a nemzeti motorversenyeken. 2013-ban meg is szervezték önálló motorversenyüket, 2014-ben pedig – a világon elsőként – nemzetközi futamot tartottak fogyatékosok számára – ez volt a Di.Di. Bridgestone kupa, melynek a legendás Mugello versenypálya adott otthont.
Céljaik között szerepelt továbbá egy iskola létrehozása olyan mozgássérültek számára, akik szeretnének elkezdeni motorozni vagy éppen a tragédia után újra motorra ülni. Tavaly tavasszal – Olaszországban egyedüliként – sikerült létrehozniuk egy olyan központot, ahol már hivatalosan speciális „A” kategóriás tanfolyamot és vizsgát is tarthatnak, vagyis támogatóiknak köszönhetően immáron jogosulttá váltak az AS jogosítvány kiadására.
Mozgássérültek számára rendezett futam Mugellóban
Hogy ki is vehet részt tanfolyamon? Az olasz közlekedési törvénykönyv szabályozza a minimális egészségügyi feltételeket ugyanúgy, mint például a speciális B kategória esetén. Hozzávetőleg ezer ezer euró költséggel kell számolni olasz mozgássérült motorostestvéreinknek, ha szeretnének nyeregbe pattanni. Ebben az oktatástól a gyakorláson át a jogosítvány megszerzéséig minden költség benne van: az orvosi vizsgálatok és igazolások kiállítása a protézisekre is, valamennyi eljárási költség, az oktatás az átalakított motorokon, no meg a különleges védőfelszerelések biztosítása. Az iskolát a Honda Italia támogatta motorokkal, illetve a Handytech elnevezésű cég is beszállt, mely éppen a speciális átalakításokra szakosodott. A jogosítvány megszerzése után természetesen a saját motor átalakítására is szükség lesz, ami nem kis költség, de az egyesület ebben is segít, illetve komoly kedvezményt biztosít a motorosoknak.
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen…
Fantasztikus munkát végeztek, ezért minden tiszteletet megérdemelnek az alapítók és azok is, akik segítik őket a céljaik megvalósításában. Reméljük, mihamarabb újabb sikerekről hallhatunk felőlük, miként abban is hiszünk, hogy ragadós lesz a jó példa! S ki tudja, munkájuk révén talán hamarosan Magyarországon is elérhetővé válik a speciális motorosképzés, egyre több embernek lehetőséget nyújtva, hogy sérülten is hódolhasson ennek a csodálatos hobbinak.
