Élettapasztalatával, magabiztos, erőt sugárzó jelenlétével szinte már-már tapinthatóak voltak azok a pozitív rezgések, amelyek valamennyi jelenlévőre inspirálóan hatottak.
Kérdésekből ezúttal sem volt hiány, megtudhattuk, hogy Katalin évtizedek óta sikeres üzletasszonyként áll helyt, e mellett pedig tanít, újabb nyelveket sajátít el és nagy szenvedélye az utazás.
Te hogyan éled meg azt, hogy látássérült vagy?
Azt vallom, hogy nagyon fontos megtartanunk emberi oldalunk azon részét, amely magába foglalja, hogy tudunk megköszönni, hálásnak lenni, tenni másokért, és nem érezzük azt, hogy „nekünk ez jár, mert valamit elvett tőlünk az élet, így kompenzálnia kell”. Legjelentősebb feladatunk látássérültként, hogy ugyanolyanok maradjunk, mintha nem lennénk azok. Fogadjuk el a segítséget, ahol kell, persze e mellett legyünk önállóak is.
A szélsőségek sosem vezetnek jóra, így mindig tudatosan elkerültem őket. Úgy próbáltam beilleszkedni a társadalomba – legyen az a munkaerőpiac, baráti kör, esetleg az iskolai közösség, ahol most dolgozom –, hogy egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy nekem bármin is kevesebbet kellene dolgoznom azért, mert nem látok.
Számodra mit jelent a segítségkérés? Szívesen teszed, vagy inkább igyekszel önállóan tevékenykedni?
Nehéz megtalálni a középutat, ami egyszerre jelenti azt, hogy megkeresem a magam kenyerét, és nem szorulok rá senkire, de eközben tudok, merek és akarok segítséget kérni, hálásnak lenni, alázattal elfogadni és megköszönni. Úgy vagyok független, önálló és magamat vakként is megvalósítani tudó, hogy eközben nem állítom azt, hogy nem kell a segítség, amikor kell.
Mesélj nekünk üzletasszonyi pályafutásodról. Hogy kezdődött mindez?
1981-ben végeztem tanárként, ez volt az a pálya, amelyhez éreztem affinitást és úgy gondoltam, hogy jó is lennék benne. Maradtam hát az ELTE Idegennyelvi Lektorátusán és tanítottam, akkoriban még szóba sem került a nyelviskola. A későbbiekben férjhez mentem, két gyermeknek adtam életet, és a kisebbik is már 5 éves volt, amikor a férjemmel elkezdtünk dolgozni a tervek megvalósításán.
1992-ben létrehoztunk egy kis nyelviskolát, így egyszerre több lábon álltam, hiszen mellette folytattam az egyetemen való tanítást és a magánoktatást is.
Milyen szakmai tudás kellett ahhoz, hogy vállalkozóként érvényesülni tudjatok?
Autodidakta módon sajátítottuk el a fortélyokat: adott volt egy bölcsész és egy műszaki értelmiségi, akiknek nem volt közgazdasági végzettsége. Nem mentünk egyetemre, hogy megtanuljuk a vállalkozásfejlesztés metódusát, hanem fokozatosan rájöttünk, hogy mily módon kell kiszámolni egy tandíjat, hogyan kalkuláljunk a terembérrel, a tanárok fizetésével, stb.
Viszonylag hamar kiderült, hogy ezt jól tudjuk működtetni: ’94-’95-ben már annyi tanítványunk és csoportunk volt, hogy föl kellett vennünk még két tanárt.
A sikerek hatására milyen mértékben változott meg az életed és mivel foglalkozol pontosan ma?
2002-ben annyira komollyá vált a helyzet, hogy ott hagytam az egyetemet és a stabil megélhetést biztosító vállalkozást választottam. Jelenleg a nyelviskola szakmai vezetője vagyok, de emellett otthonosan mozgok már a felnőttképzési törvények, a végrehajtási rendeletek és a megváltozott jogi körülmények területein is.
Részben van egy felügyeleti részem, továbbá az én feladatom az összehangolás, és én döntök a tendereken való elindulásról. A mai napig 10 órát dolgozom, fél 8-tól, este negyed 9-ig.
Hogyan pihensz, mi kapcsol ki?
Három dolog pihentet leginkább: az angol-amerikai, kanadai és ausztrál irodalom, a klasszikus zene és az utazás. A férjemmel sokat utazunk, ami mindig feltölt. Kedvenc helyem Olaszország, ezért elkezdtem olaszul is tanulni. 2 éve voltunk Szardínián, s az ott tapasztalt élmények azóta is felülmúlhatatlanok számomra.
Mi varázsol el ilyenkor?
Minden, a szagok, a hangulatok, a sziklák tapintása, a föveny érzése, a tenger, és nem utolsó sorban az, hogy a nyelv segítségével megismerhetem az embereket.
Külön élmény számomra, hogy a múzeumokban mindent meg lehet fogni. A Vatikáni Múzeumban például adnak egy gyolcsszerű rongyot, amellyel a szobrok megtapinthatóak. Az ilyen látogatások alkalmával közelebb kerülök az adott kultúra építészetéhez és szobrászatához.
Hogyan tovább?
Jelenleg 80 foglalkoztatott tanárunk van, és 50 céggel vagyunk kapcsolatban. Felmerült már a nyugdíjba vonulás kérdése, de úgy érzem, hogy bőven van bennem erő, szívesen dolgoznék még legalább 5 évig.
Angol tanárként rá nem jöttem volna, hogy én ezt szeretem csinálni. Tanítok ma is, de kevesebbet, 14 órában hetente.
Említetted, hogy 50 céggel vagytok kapcsolatban. Ilyenkor Te tárgyalsz a cégekkel, s ha igen, milyen a fogadtatásod?
Igen, én szoktam tárgyalni, de nyilván nem egyedül megyek. Néha érzékelek egy kis feszültséget a levegőben, de ez nem számottevő és nem szokott szóba kerülni a téma.
Viszont, ha egy új csoportba megyek tanítani, már az elején tisztázom a helyzetet: elmondom, hogy mióta nem látok, és meg tudom oldani a fogalmazások javítását, de ha valaki esetleg kellemetlenül érzi magát ebben a szituációban, akkor szóljon bátran.
Volt már olyan üzlet, ami a fogyatékosságodból kifolyólag hiúsult meg?
Elképzelhető, hogy volt ilyen, de nem jellemző a magyar üzleti életre, hogy valaki ír egy levelet, hogy „Tisztelt Udvardi Katalin! Nem bízunk az Ön fogyatékos vezetési kompetenciájában, ezért nem Önök nyerték a tendert.” Ilyet sosem kaptam, de ettől még előfordulhatott.
Ha egy mondatban meg kéne fogalmaznod a hatékony tanítás titkát, hogyan írnád le?
Úgy gondolom, hogy minden a hozzáálláson áll, vagy bukik, hiszen ha komolyan veszed a diákot – legyen Ő kicsi, nagy, vagy felnőtt -, és azt látja, hogy Neked fontos az, hogy Ő megértse az anyagot, akkor a tanulási folyamat is sikeres lesz.
Ivanova Daniela
NÓRA-TÁMASZPONT
Kép forrása: motivacio.hu
A program keretében a megvalósító alapítványok módszertanára épülő, a fogyatékos gyermeket nevelő nők speciális élethelyzetéhez igazított munkaerő-piaci szolgáltatási modell kidolgozása valósul meg. Ennek előzményeként egy országos hatókörű felmérést végzünk az érintettek munkaerő-piaci helyzetéről, a munkavállalást a munkaerő-piaci, családi és intézményi irányból meghatározó tényezőkről. A kutatás hiánypótló a jelenlegi magyarországi viszonylatban, hiszen átfogó, a fogyatékosság több típusát is integráló megközelítésű felmérés nem készült, ennek a célcsoportnak a munkaerő-piaci helyzete feltáratlan.
A kutatásunk eredményeit éppen ezért a szakmai szervezetek számára is átadjuk, ezen túl pedig törekszünk a fogyatékos ügy és a női munkavállalás szakmapolitikai integrációjának elősegítésére.
Az alábbi linken elérhető kutatási kérdőívünket kérjük, hogy továbbítsák a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő nők számára, ezzel is segítve munkánkat. Csatoltan küldjük a továbbküldhető kísérőlevelet is.
A NÓRA-TÁMASZPONT program további aktualitásaival kapcsolatban kérjük, hogy kövessék programunkat a www.motivacio.hu és a www.jol-let.com oldalon. A kutatás eredményi alapján kidolgozott módszertan véglegesítését a szakmai szervezetekkel közös workshopon tervezzük elkészíteni, amelyen részvételükre számítunk.
További tájékoztatást kérhet a következő telefonszámon: 06-70-337-1544, illetve a nora.tamaszpont@gmail.com email címen.
Köszönettel:
Zalabai Péterné
Motiváció Alapítvány
Kánya Kinga
JÓL-LÉT Alapítvány
A projekt a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósul meg.
Látássérült munkavállalókat keres a Láthatatlan Kiállítás
Kép forrása: magazin.apertura.hu
Pozíció:
túravezető és gyógymasszőr
Feladatok:
a kiállításra érkező látó vendégek kisebb csoportokban való túravezetése a kiállításon, e mellett pedig a masszázs ellátása előre egyeztetett időpontokban, alkalmanként
Az álláshoz tartozó elvárások:
minimum középfokú végzettség
gyógymasszőri végzettség, gyakorlott svéd, frissítő masszázs területen
rugalmas munkavégzés
csapatszellem
ápolt megjelenés
kiváló kommunikációs képesség
angol nyelvtudás előny, de nem feltétel
Amit kínálunk:
stabil háttér
lendületes együttműködő csapat
családias légkör
Munkavégzés helye:
Budapest, II.kerület
Jelentkezés az állásra:
Szeretnénk felhívni a figyelmed, hogy a pozíciót látássérült, vak munkavállalók számára írtuk ki.
Várjuk magyar nyelvű önéletrajzod masszőri végzettséget igazoló dokumentummal az info@lathatatlan.hu e-mail címen. Amennyiben rendelkezel új komplex orvosi vizsgálattal, kérjük annak másolatát vagy a kapott kategóriád (például D) írd bele, vagy csatold önéletrajzodhoz.
A Láthatatlan Kiállítás egy különleges, interaktív utazás egy láthatatlan világba, ahol teljes sötétségben próbálhatsz meg eligazodni csupán a tapintás a hangok és az illatok nyomán.
Bízz vakon!
Találd meg a helyed 2015-ben!
Az eseményre 2015. január 22-én, 17:30-tól 19:00 óráig került sor a Hermina út 57-es szám alatt. A szűk másfél órában csak úgy záporoztak a kérdések Zsoltra, aki örömmel mesélt magáról, az álmairól, céljairól, továbbá nehéz és boldog pillanatairól.
Hogyan lettél látássérült, és hogy sikerült ezt követően erőre kapnod?
21 évesen vesztettem el a látásom egy agydaganat miatt. A műtét után nem mentem rehabilitációra, külső segítség nélkül álltam fel. Másfél évre volt szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak és ez idő alatt sok olyan döntést kellett meghoznom, ami a mai napig meghatározza az életemet. Kitűztem olyan célokat, amelyekért harcolhattam, s amelyek átlendítettek a holtponton.
Megtanultam a billentyűk sorrendjét, ezzel elsajátítva a vakon gépelés technikáját, majd elkezdtem emberek közé járni, hogy érjenek új impulzusok, benyomások. Ezek az elhatározások indítottak el a továbblépés útján.
Honnan jött a szociálpolitika?
Még a látásvesztésem előtt 2 évig villamosmérnöknek tanultam Győrben, de már nem tudtam visszamenni. Első lépésként elvégeztem egy masszőrtanfolyamot, de viszonylag hamar rádöbbentem, hogy ez számomra kevés, nem elég kihívás.
Akkoriban a Vakok Állami Intézetének kollégiumában laktam és voltak olyan ismerőseim, akik szociális munkát szerettek volna tanulni. Mivel úgy véltem, hogy a szociális munkásként lennének olyan feladatköreim, amelyek számomra nem kivitelezhetőek, így inkább a szociálpolitika felé kacsintgattam. Ezen belül is a foglalkoztatáspolitika volt az a terület, ami nagyon megragadta a fantáziámat.
Számodra mi a coaching?
A coaching egy eszköztár, egy szemlélet, amely megadja a lehetőséget számomra, hogy valakin segíthessek úgy, hogy Őt támogatom. Az előfeltételezés az, hogy minden embernek van egy célja, és olyan sok tudás, illetve képesség van bennünk, amelyet akaratlanul is, de mélyen eltemetünk Az én feladatom az, hogy elhiggye: Ő képes arra, hogy tudásának és képességeinek birtokában ezt a célt el is érje.
Milyen indíttatásból kezdted el a coach tanfolyamot?
Még az egyetemen tanultam, amikor már sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon. Kutatással, módszertani fejlesztéssel, stratégiai tervezéssel foglalkoztam hosszú évekig, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni. Úgy gondoltam, hogy a coach tevékenység egy érdekes, izgalmas és számomra új terület. Utánanéztem a tanfolyamoknak, majd belevágtam és elindultam ezen az úton.
Hogy érzed, meg kell még küzdened az előítéletekkel a coaching során?
Szájhagyomány útján terjed a hírem, s ennek nagy előnye, hogy a kliensek hamar túllépnek a tényen, hogy látássérült vagyok. Fenntartások kételyek biztosan vannak bennük, de már az első alkalommal eldől, hogy szimpatikusak vagyunk e egymásnak, vagy sem.
A mediációs végzettséged mennyiben segít téged az életedben?
A mediáció ráerősített arra, hogy a türelem egy erős és pozitív tulajdonság. Amikor kijöttem a kórházból a szemész doktor azt mondta nekem: „egy dolgot kell megtanulnia kedves Zsolt, türelmesnek kell lennie!” Akkor még nem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de később, amikor hosszú percekig kerestem a földre leesett kulcsot, már tudtam. A mediáció ezt a türelmet strukturálta bennem.
Hogy néz ki egy napod?
Általában fél 7-kor kelek, ami nehezen megy nálam, mert nem reggel vagyok aktív. A munkám nagyon változatos, ezért az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság nagyon fontos tényezők az életemben. A klasszikus munkaidőm nagy részét az Újbuda Önkormányzatánál végzett tevékenységem tölti ki: egy családbarát projekt szakmai vezetője vagyok. E mellett még dolgozom a VGYKE-nél és bontogatom a szárnyaimat coachként. Szeretném, ha a későbbiekben lennének fix napok, amelyeken egy-egy munkakörre több időt szánhatok, és örülnék, ha a coaching a jelenleginél nagyobb szerepet kapna. Esténként jógázom, vagy aikidózom, illetve a barátokkal vagyok. Általában éjfél és hajnali 2 között kerülök ágyba.
Sport akkor és most?
Mindig is imádtam sportolni, bár nem látszik rajtam (nevet). Kosárlabdáztam és tájfutó is voltam, jelenleg pedig aikidózom és jógázom. Imádom a kihívásokat, tavaly nyáron például kipróbáltam a műrepülést, ami nagyon tetszett és szeretném folytatni.
Az egyensúlyra való törekvés már gyermekként megfogalmazódott bennem, és rájöttem, hogy a végletek nem működnek, az egyensúly elérése a cél. A sport nagyszerű eszköze ennek: levezetem a feszültséget, fejlesztem a testem és balanszírozom magam.
Mi a Te szupererőd?
Az én szupererőm a rendszerszemlélet. Képes vagyok egymástól igencsak távol eső dolgokat valamilyen úton-módon összekapcsolni.
Ha most azonnal megtehetnéd, hogy változtass valamin, mi lenne az?
Inkább fejlődnék, mint sem változtatnék, például szeretnék fegyelmezettebb lenni az időgazdálkodás terén. Nagy problémám az, hogy a nap csak 24 órából áll, de ez nem egy olyan dolog, ami ellen bármit is tehetnék. Van egy kedvenc mottóm: „Az ostoba ember az, aki meg akarja változtatni a világot. Az okos ember önmagát akarja megváltoztatni.”
Ki a példaképed?
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
Én is hasonlóképpen érzek. Egy-egy mondat, kifejezés, vagy viselkedés sokkal nagyobb hatással van rám, mint egy adott ember egésze. Nem tudnék egyvalakire rábökni és mindenben követni őt, hiszen belőle mindössze egy pici szelet – egy mondat, tett, vagy reakció – ragadja csak meg a fantáziámat. Ezért igyekszem mindenből kiragadni azt, ami számomra értékes és fontos.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Arra, hogy önállóan felálltam a padlóról és tudom, hogy bármikor képes lennék újra megtenni.
Mik az álmaid és mi a 10 éves jövőképed?
Sok álmom van. Szeretnék delfinekkel úszni és megnézni a Karib-tengert.
A 10 éves tervem pedig az, hogy a coaching szakmában kiteljesedjek, és elismert szakemberré váljak. Úgy gondolom, hogy akkor leszek sikeres coach, ha a kliens, aki hozzám fordul, a foglalkozások végén elégedetten, azzal a gondolattal távozik, hogy megkapta, amiért jött. Nekem ennyi elég.
Honnan jön ez a nagy magabiztosság?
Borzasztóan kíváncsi ember vagyok. Érdekel a dolgok miértje, hogy mi hogyan működik, és miért van az úgy. Próbálok összefüggéseket, logikákat, magyarázatokat találni, s ezek folyamatosan hajtanak előre.
Fontos, hogy a céljaink elérhetőek legyenek, és fejben tisztában legyünk azzal, hogy képességeink és tudásunk birtokában képesek vagyunk el is érni azt. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha hiszünk benne, ha tudjuk, és ha cselekszünk is!
Ivanova Daniela
Meghívó a “Sikeres Látássérültek” újabb beszélgetésére
Kép forrása: 19.kerulet.ittlakunk.hu
Megkérdezheted tőle, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a családdal, hogy tud kikapcsolódni, mi tölti fel igazán és mi inspirálja a mozgalmas hétköznapokban.
Ha felkeltette érdeklődésedet az esemény, akkor ne habozz, gyere el!
Itt kerül majd sor a Siker-nap szervezőitől felajánlott belépőjegyek átadására is!
Cím: Budapest, Hermina út 57. Időpont: 2015. Február 12. csütörtök este 17.30 órától
Regisztráld magad az: acdc@vgyke.com e-mail címen.
A forró teáról mi, a jó hangulatról és az izgalmas kérdésekről ti gondoskodtok!
Szeretettel várunk mindenkit!
Üdvözlettel:
az ACDC csapata
Álláslehetőség
Kép forrása: sararickover.wordpress.com
Érettségizett, telefonon kommunikálni képes, számítógépet (Word és Excel), projektort és hangosítást kezelni tudó, NRSZH minősítéssel rendelkező mozgássérült személy jelentkezését várják.
Munkavégzés helyszíne: 1022 Budapest, Marczibányi tér 3.
Önéletrajzát, szakképzettségét igazoló okiratát és a masszázs tevékenység folytatásához szükséges dokumentumok (Kamarai Tagság és Működési Nyilvántartási Igazolvány) másolatát kérjük küldje el a cserf-s@vgyke.com e-mail címre.
A jelentkezés folyamatos!
Újszerű segítség a foglalkoztatásban
A suszteré ülőszakma, amelyben sok megváltozott munkaképességűt foglalkoztatnak (képünk illusztráció) (Fotó: MH)
Tizenkilenc megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embert készített fel és helyezett el a nyílt munkaerőpiacon a Salva Vita Alapítvány, többek között általános iskolában, középiskolában, kórházban és polgármesteri hivatalban. Az Európai Unió és az Európai Szociális Alap által támogatott, Értelmi sérült és autizmussal élő személyek bevonása közösségi feladatokhoz kapcsolódó munkaerő-piaci programokba című, másfél éves, decemberben záruló projektben több budapesti önkormányzat és vállalkozás is részt vesz. A már említett tizenkilenc ember több mint fél éve dolgozik konyhai kisegítő, adminisztrátor, segédápoló, takarító, raktáros vagy éppen csomagoló munkakörökben.
A program kiemelt célja, hogy minél több fogyatékos és megváltozott munkaképességű ember találjon állást a nyílt munkaerőpiacon – hangzott el a tapasztalatokat összegző fórumon. A programot összefogó Salva Vita Alapítvány ügyvezetője, Vég Katalin hangsúlyozta, a profitorientált vállalkozások mellett a közfeladatokat ellátó intézményeket is fel kell készíteni arra, hogy megváltozott munkaképességű embereket alkalmazzanak. „Egy ember elhelyezése nagyon sok időt vesz igénybe” – magyarázta Mezei Ádám, az alapítvány foglalkoztatási tanácsadója. Beszámolója szerint alapos tájékozódás után „hozzák össze” a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos embereket és a képzettségüknek, érdeklődésüknek, adottságaiknak megfelelő munkát ajánló vállalkozásokat, intézményeket. A munkáltatót és a reménybeli dolgozót egyaránt fel kell készíteni, és ha szükséges, a segítők is megtanulják a teendőket, hogy kezdetben támogathassák ügyfelüket. Az „éles bevetést” sok esetben gyakorlati idő előzte meg, ehhez egyebek mellett Pestszentlőrinc-Pestszentimre, illetve Józsefvárosi önkormányzata ajánlotta fel intézményeit.
A fórumon elhangzott, hogy a program lehetőséget nyújtott a munkába állók utókövetésére is, és az alapítvány munkatársai egyéni mentorálással, dolgozói klubbal, drámapedagógiai foglalkozásokkal segítettek abban, hogy a munkavállalás hosszú távra szóljon. Csomó Tamás XVIII. kerületi önkormányzati tanácsadó példaértékűnek nevezte a kezdeményezést, amely „megtanítja a társadalmat arra, hogy jól kezelje az emberi különbözőségeket”. Mint mondta, a fogyatékos emberek beilleszkedése össztársadalmi gond, amelynek megoldásában nagy szükség van a szociális munkára. Hozzátette ugyanakkor, ha valaki belekerül egy „bajságba” – munkanélküli, megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos lesz –, az ő feladata is, hogy megpróbáljon kikapaszkodni, felállni. A szociális munka erre alkalmassá teheti az érintettet és a környezetet. Negatív tapasztalatairól szólva a képviselő elmondta, a munkahelyükön sokan titokban tartják, hogy megváltozott munkaképességűek, viszolyognak a címkézéstől. Pedig ezt akár előnyükre is fordíthatnák, hiszen állami támogatás jár az alkalmazásukért.
Újbuda önkormányzata több hasonló programban vett részt, civilszervezetek segítségével egyre több megváltozott munkaképességű és fogyatékos ember helyezkedik el az önkormányzatnál és intézményeinél, de vannak olyanok is, akik védett munkahelyekre kerültek – számolt be lapunknak Baráth Andrea esélyegyenlőségi vezető főtanácsos. Elmondta, a program kezdetén az épületek akadálymentesítése nagyjából rendben volt, de a lelkileg befogadó környezet kialakítása közel négy évbe telt. Eddig tizenkét – úgynevezett – érzékenyítő tréninget tartottak, százhatvanhárom munkatársuk vett részt ezeken. A hosszú folyamat végén az újabb és újabb ismeretek, benyomások hatására oldódtak az előítéletek, a sztereotípiák, és mostanra csak a polgármesteri hivatalban tizenkét megváltozott munkaképességű és fogyatékos, pontosabban látás-, mozgás-, illetve hallássérült ember dolgozik. Baráth Andrea hozzáfűzte, az önkormányzat többszörösen nyert az alkalmazásukkal, hiszen a dolgozók befogadóbbá, türelmesebbé váltak. Az új kollégák jelenléte az önkormányzati munkára is pozitív hatással van, és a döntéseken is nyomot hagy. Álláshirdetéseikben most már nem felejtik el feltüntetni: megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos munkatársat is várnak.
Önéletrajzát, a szakképzettségét igazoló okiratát és a masszázs tevékenység folytatásához szükséges dokumentumok (Kamarai Tagság, és Működési Nyilvántartási Igazolvány) másolatát kérjük, küldje el a cserf-s@vgyke.come-mail címre.
A jelentkezés folyamatos!
“A legjobb eszköz a humor!”
Célunk, hogy segítsünk a diplomás, a diplomázás előtt álló, illetve a diploma megszerzését követő 5 évben munkát kereső látássérülteknek abban, hogy sikeresen elhelyezkedhessenek a nyílt munkaerőpiacon
– nyitja meg a klubot Pál Szilvia, a program vezetője.
A mostani klub megszervezése során is egy olyan vendéget hívtunk, aki sikeres látássérültként megállja helyét a nyílt munkaerőpiacon. Ezért esett a választás Troznai-Nagy Hunorra, aki így mesélt magáról:
„28 éves budapesti fiatalember vagyok, aki bár farkasvaksága miatt nehezen különbözteti meg a rózsaszínt a narancssárgától, de az életet mégis színesnek és sokszínűnek látja és annak is igyekszik megélni! Tanulmányaimat a Gyengénlátók Általános Iskolája után a Szinyei Merse Pál Gimnázium spanyol-angol nyelvtagozatán végeztem, majd kisebb vargabetűvel a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki menedzser szakán találtam magam. Mivel mindig is jobban élveztem a saját pénzemből megvett sörök ízét a zsebpénzből vásároltnál, ezért gimnáziumi éveim végétől kezdve folyamatosan igyekeztem keresni valami pénzkereseti időtöltést. Ennek folytán egyetemi éveim alatt volt szerencsém dolgozni ambiciózus internetes vállalkozóval, feltörekvő hazai családi vállalkozásban és több ezer fős multinacionális vállalatokkal is. Diplomám megszerzése után az E.ON Hungária Zrt. Frissdiplomás Programjában folytattam utamat, ahol immár kicsivel több, mint három éve dolgozom projekt menedzsment területen.”
A klubon csak úgy záporoztak a kérdések Hunor felé. A gyors bemutatkozó kör után már el is hangzott az első kérdés: mit javasolna útravalóként és mivel volt eddig a legnehezebb megküzdenie a munkavállalás rögös útján?
Talán a kulcs az önelfogadás. Merni elhinni azt, hogy érdemes kiállni és vállalni önmagam, mert akkor a többiek is ugyanolyannak fognak látni. Tehát nem én vagyok más, hanem megoldások kellenek ahhoz, hogy mind hasonlóképpen tudjunk működni.
Mit tehetünk, hogy elfogadjanak?
Az egyik legerősebb eszközöm a humor, mindenből képes vagyok viccet csinálni. Amikor ellövöm azt a poént, hogy „vakon követlek”, akkor sokan mosolyognak. Persze igyekszem nem túlzásba vinni a humorizálást és mindig a helyén kezelni a dolgokat.
Számodra mit jelent a siker?
Számomra a siker, hogy egy olyan helyen dolgozhatok, ahol tudok fejlődni és tanulni azoktól, akik körülvesznek.
Honnan jött az indíttatás, hogy korán elkezdj dolgozni?
Mindig is szerettem dolgozni, csinálni valamit és értéket teremteni. Illetve jobban esett elvinni egy lányt moziba abból a pénzből, amit én kerestem, mint az édesanyámtól kért zsebpénzből.
Ezen felül volt egy tudatosság is bennem, mert gondoltam, hogy ez egyszer jól fog kinézni az önéletrajzomban még akkor is, ha „csak” 3 hónapig voltam Call Center ügyintéző 17-18 éves koromban.
Miért nem „vakos szakmákban” gondolkodtál?
Valószínűleg azért, mert akkoriban még 40-50%-ot láttam és sosem tudtam magam hova tenni. Nem tartoztam ide, vagy oda, inkább a „vakos-látós világ” között voltam valahol félúton. De próbáltam mindig is arra fókuszálni, hogy abba az irányba induljak el, amit majd a jövőben hosszútávon csinálni szeretnék.
Az álláskeresés egyik talán egyik legnagyobb nehézsége, a technika. Feltételezték rólad, hogy valamelyik rendszert nem leszel képes használni?
Van egy adott rugalmasság a környezetemben, ezért ha megesik, hogy egy rendszert nehezebben használok, akkor a kollégáim kompromisszumkészsége segít megoldani ezt a szituációt. Mindenki azt csinálja, amiben jó. Persze voltak olyan pillanataim is, amikor úgy éreztem, hogy annyit stresszelek a munkám révén, hogy ez nekem már nem éri meg, de végül leültünk átbeszélni, hogy hogyan lehetne egy kicsit könnyíteni ezeken a dolgokon és találtunk is megoldást.
Mi kellett ahhoz, hogy bekerülhess a munkahelyedre?
Az egyik kulcs az volt, hogy nem egy speciális kiválasztás során kerültem be, hanem én is ugyanazt a kaput döngettem, amit a másik 300 ember, aki jelentkezett. A másik kulcs pedig a rugalmas és nyitott környezet, ami ott fogadott. Egy JAWS-t például gond nélkül beszereztek.
Mennyit látsz most?
6-10% a bal szemem és 2-5% a jobb, aliglátó vagyok.
Mi a jövőkép, merre tartasz?
Jelenleg a coach-á válás útját járom. E mellett pedig érdekel a tréneri vonal is, egy kedves ismerősömmel nem rég tartottunk egy önismereti tréninget.
Kikapcsolódás?
Nagyon szeretek sportolni, például rendszeresen futok LÁSS Egyesületnél. A futás meghozta a kedvem a többi sporthoz is: ejtőernyőzés, siklóernyőzés snowboard-ozás és windszörfözés. November 2-án pedig részt vehettem az első maratonomon New York-ban. A másik kikapcsolódás pedig a zene, a Magyar Vöröskereszt Kórusában tenor szólamában énekelek, és főként azért, mert a “Hunor-Tenor” remekül rímel!
Pályázati felhívás!
A Program célja a szakmailag elhivatott, munkatapasztalattal nem rendelkező, a nemzeti közigazgatás iránt elkötelezett hallgatók ösztöndíj támogatással megvalósuló szakirányú munkatapasztalat szerzésének biztosítása. A felvételt nyert ösztöndíjas egy minisztériumnál folytatott munkavégzésének időtartama 3 hónap, ahol a tapasztalatszerzés helyszínét a Miniszterelnökség ajánlja fel az ösztöndíjasnak a tanulmányai, érdeklődési köre figyelembevételével a kiválasztási folyamat eredményének és a befogadó intézmények igényeinek megfelelően. A hallgatók szakmai fejlődését a teljes időtartam alatt a befogadó intézményeknél dolgozó, felkészített mentorok segítik.
A Program időtartama: 3 hónap A Program várható kezdete: 2015. február 9.
Pályázati feltételek:
magyar állampolgárság;
felsőfokú tanulmányaival összefüggésben legalább 4 lezárt félév;
aktív hallgatói jogviszony egy felsőoktatási intézménnyel;
a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet 19. §-ában foglalt szakvélemény a fogyatékosság igazolásához
További információk a jelentkezés módjáról és az egyéb feltételekről:
