A XIII-XIV. kerületi Lámpások szervezésében három klubtag és négy munkatárs jelent meg a programon. A munkatársak: Vera, Csabi, Abigél és Erika. Négy képet ismerhettünk meg apró részletességgel a luxus témája kapcsán.
Az első Velencébe kalauzolt minket a XV. századba, ahol a Szűz Máriát és karján a kis Jézust láthattuk mirhával, arannyal gazdagon, uralkodói pompában, a trónteremben ülve, a Szűz kezében aranyalmával. A reneszánsz Európa keresztény közegében nem volt szokatlan a Szűzanya királynőként történő ábrázolása. A kép érdekessége volt továbbá, hogy maga a keret is a kompozíció részét képezte, egy strassz-kövekkel kirakott kastélyboltívet formázva, maga a festmény pedig ebben a boltívben kapott helyet. A narrátor kreatív ötleteként körbeadtuk Vera strasszos kistáskáját, így mindenki könnyebben el tudta képzelni, mi látható a kereten, közben pedig egy kis dobozból tömjént szagolgattunk.
A következő kép a XVIII. századi Bécsbe repített bennünket, ahol egy gróf társasági életét ismerhettük meg, a palotája kertjében tartott szalondélután keretében. Elől a házigazdát csodálhattuk meg bársony felöltőben, büszke tartással, a háttérben pedig a végtelenbe vesző, hangulatos bécsi látkép jellegzetesebb részleteit képzelhettük el, az asszociatív narrációnak köszönhetően. Megismerhettük továbbá az angol és a franciakert különbségeit is, előbbi szabadabban burjánzó, utóbbi erősen beszabályozott, formára nyírt, kissé élettelen. Itt fontos megemlíteni a méretek nem kifejezetten objektív ismertetését, a narrátor valamiért nem használt mértékegységeket, helyettük nehezen megfogható, szubjektív arányokat említett, mint a saját kitárt karunk és hasonlók.
A harmadik festményen Ámort és Vénuszt csodálhattuk meg, kaotikus környezetben. A kép a szerelem kettős természetét volt hivatott bemutatni, a pőre meztelenségében gyönyörű Vénusszal és angyalian makulátlan Ámorral, mögöttük pedig a pusztulás naturalisztikus ábrázolásával, maszkszerűen eltorzult arcokkal és a háttérből kukucskáló sátáni féltékenységgel. Megtudhattuk, hogy Ámor kétféle nyíllal garázdálkodik, ha az aranynyílvessző talál el, viszonzott boldog szerelem vár, ha a vasvessző, akkor pedig keserű magány, viszonzatlan szerelem és örök feledés súlyt.
Az utolsó kép egy XVII. századi kocsmajelenetet ábrázolt, a résztvevők egy kártyaasztalnál ültek, kinek kevesebb, kinek több aranytallér lapult a zsebében, utóbbiak mellett zsákmányt remélő kurtizánok figyeltek pompázatos ruhákban. Mivel ezen a képen különösen hangsúlyos szerepet kaptak a színek és a fények, kissé hiányzott a narrációból a kontrasztok érzékeltetése. A tárlatvezető valamiért kínosan ügyelt ezeknek az információknak a mellőzésére, holott a színek ismerete ugyanúgy segítheti a vizualizálást.
A résztvevők egy része úgy vélte, ez a négy kép pont elegendő volt ahhoz, hogy élvezhető legyen látássérültként is egy ilyen kiállítás, míg mások szerint, túl sok volt az információ, de alapvetően jól éreztük magunkat.
Susovich Erika
múzeum Archives - Oldal 4 a 4-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Kulturális barangolás “luxuskivitelben”
Forrás: www.euroastra.hu
A XIII-XIV. kerületi Lámpások szervezésében három klubtag és négy munkatárs jelent meg a programon. A munkatársak: Vera, Csabi, Abigél és Erika. Négy képet ismerhettünk meg apró részletességgel a luxus témája kapcsán.
Az első Velencébe kalauzolt minket a XV. századba, ahol a Szűz Máriát és karján a kis Jézust láthattuk mirhával, arannyal gazdagon, uralkodói pompában, a trónteremben ülve, a Szűz kezében aranyalmával. A reneszánsz Európa keresztény közegében nem volt szokatlan a Szűzanya királynőként történő ábrázolása. A kép érdekessége volt továbbá, hogy maga a keret is a kompozíció részét képezte, egy strassz-kövekkel kirakott kastélyboltívet formázva, maga a festmény pedig ebben a boltívben kapott helyet. A narrátor kreatív ötleteként körbeadtuk Vera strasszos kistáskáját, így mindenki könnyebben el tudta képzelni, mi látható a kereten, közben pedig egy kis dobozból tömjént szagolgattunk.
A következő kép a XVIII. századi Bécsbe repített bennünket, ahol egy gróf társasági életét ismerhettük meg, a palotája kertjében tartott szalondélután keretében. Elől a házigazdát csodálhattuk meg bársony felöltőben, büszke tartással, a háttérben pedig a végtelenbe vesző, hangulatos bécsi látkép jellegzetesebb részleteit képzelhettük el, az asszociatív narrációnak köszönhetően. Megismerhettük továbbá az angol és a franciakert különbségeit is, előbbi szabadabban burjánzó, utóbbi erősen beszabályozott, formára nyírt, kissé élettelen. Itt fontos megemlíteni a méretek nem kifejezetten objektív ismertetését, a narrátor valamiért nem használt mértékegységeket, helyettük nehezen megfogható, szubjektív arányokat említett, mint a saját kitárt karunk és hasonlók.
A harmadik festményen Ámort és Vénuszt csodálhattuk meg, kaotikus környezetben. A kép a szerelem kettős természetét volt hivatott bemutatni, a pőre meztelenségében gyönyörű Vénusszal és angyalian makulátlan Ámorral, mögöttük pedig a pusztulás naturalisztikus ábrázolásával, maszkszerűen eltorzult arcokkal és a háttérből kukucskáló sátáni féltékenységgel. Megtudhattuk, hogy Ámor kétféle nyíllal garázdálkodik, ha az aranynyílvessző talál el, viszonzott boldog szerelem vár, ha a vasvessző, akkor pedig keserű magány, viszonzatlan szerelem és örök feledés súlyt.
Az utolsó kép egy XVII. századi kocsmajelenetet ábrázolt, a résztvevők egy kártyaasztalnál ültek, kinek kevesebb, kinek több aranytallér lapult a zsebében, utóbbiak mellett zsákmányt remélő kurtizánok figyeltek pompázatos ruhákban. Mivel ezen a képen különösen hangsúlyos szerepet kaptak a színek és a fények, kissé hiányzott a narrációból a kontrasztok érzékeltetése. A tárlatvezető valamiért kínosan ügyelt ezeknek az információknak a mellőzésére, holott a színek ismerete ugyanúgy segítheti a vizualizálást.
A résztvevők egy része úgy vélte, ez a négy kép pont elegendő volt ahhoz, hogy élvezhető legyen látássérültként is egy ilyen kiállítás, míg mások szerint, túl sok volt az információ, de alapvetően jól éreztük magunkat.
Susovich Erika
Fény az éjszakában
Forrás: www.budapest-foto.hu
Tárlatvezetés látássérülteknek a Szépművészeti Múzeum MÚZEUM+ programján
Tárlatvezetések, vendégelőadók, alkotótevékenységek, zenék és finomságok tarkítják a múzeumi látogatást. Május óta látássérült látogatóinknak is kínálunk programot. Ez alkalommal a Képtárban a luxus kapcsán fogunk körülnézni.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a tárlatvezetések két időpontban, 18.00 illetve 20.00 órakor indulnak.
Időpont: 2014.szeptember 18. Helyszín: Szépművészeti Múzeum; 1146 Budapest, Dózsa György út 41.
A programot látássérült és 1 fő kísérője ingyenesen látogathatja!
Előzetes jelentkezés – az időpont megjelölésével – az alábbi email címen lehetséges: zsofia.tettamanti@szepmuveszeti.hu
Egy újabb remek nap a Lámpás Klub életében
Egy jó kis csapat gyűlt össze a Kispesti mentorok szervezésével. Reggel 9 óra tájban el is kezdtek gyülekezni a jelentkezők. Hatalmas embersereg gyűlt össze, körülbelül 150-200 fő. Nekünk a hajón még külön székeket is kellett kérnünk, akkora volt a tumultus.
9:30-kor kezdetét vette az utazás. Érkezésünkkor Editke, a szentendrei Lámpás kolléganőnk és Eszter, a segítője már nagyon várt minket.
A hajón kapott térkép, illetve Editke és Eszter jóvoltából könnyű dolgunk volta programtervet illetően. Elsőként a Malommúzeumot tekintettük meg. Nagyon impozáns volt, sok szép képpel. Ezt követően még maradtunk egy kicsit a múzeum udvarán, hiszen Jani mentortársunk hozott magával egy gitárt, s ha már megpihentünk, hát fakadjunk is dalra! Jani remek előadása még a betérő látogatóknak is tetszett, olyannyira, hogy egy csekélyke összeggel hozzá is járultak Jani tehetségének gondozásához.
Ezt követően jöhetett a megérdemelt fagyizás. Végezetül a elsétáltunk a Duna partra, majd elértünk a BKV közlekedési kiállításához. Ez mindenkinek nagyon tetszett, mert valamennyi járműre fel lehetett ülni. Volt itt régi villamos, hév, mozdony, trolibusz. Itt is tartottunk egy hosszabb pihenőt, ismét előkerült a gitár. Együtt énekeltünk, daloltunk, volt, aki még egy kis „Cleveland-i csoszogóst” is beiktatott és táncra perdült.
Ezután elindultunk hazafelé, de ezúttal nem hajóval, hanem tömegközlekedéssel értünk a célállomásra.
Összességében egy remek napot tudhatunk magunk mögött. Az egész csapat nagyon jól érezte magát. Az időjárás is nekünk kedvezett, gyönyörű, verőfényes napsütést kaptunk. Reméljük még sok ilyenben lesz részünk!
Szikora Szilárd
Kispest Közösség Lámpása
Múzeumlátogatás ingyenesen
Forrás: www.kultfm.hu
18 év alatti gyermekünkkel bizonyos napokon teljesen ingyen nézhetünk végig több fővárosi múzeumot. Általában az állandó kiállításra vonatkozik az ingyenesség, de a múzeumok honlapján feltüntetik, ha az időszaki tárlatra sem kell jegyet váltani.
Melyek ezek az ingyenes családi belépést kínáló napok? Végignéztük a nagyobb intézmények honlapját, így a legfrissebb adatok szerint az alábbi napokon nem kell fizetni a belépésért, ha gyermekkel érkezünk:
A szabályozás szerint az ingyenesség a 18 éves kor alatti személyekre és az őket kísérő, legfeljebb két közeli hozzátartozóra, valamint a 26 év alatti látogatókra vonatkozik. A nemzeti ünnepnapokon, azaz március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án, a múzeumok mindenki számára ingyenesen látogathatók!
A 6. életévét be nem töltött gyerekek, a 70 év fölöttiek, illetve a fogyatékossággal élők (egy kísérővel) szintén ingyenesen nézhetik meg egész évben, korlátozás nélkül a múzeumok állandó és időszaki kiállításait is.
Fény az éjszakában
Forrás: www.parameter.sk
A soron következő, május 8-ikai alkalom témája a TÁNC. Tárlatvezetések, vendégelőadók, alkotótevékenységek, zenék és finomságok tarkítják a múzeumi látogatást. Most először látássérült látogatóinknak is kínálunk programot! 18.00-20.00 óra között a Képtár tánccal kapcsolatos műalkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
A programot látássérült és 1 fő kísérője ingyenesen látogathatja. Előzetes jelentkezés szükséges az alábbi email címen: muzeumpedagogia@szepmuveszeti.hu.
Időpont: 2014.május 8. 18.00-20.00 érkezés folyamatosan. Helyszín: Szépművészeti Múzeum; 1146 Budapest, Dózsa György út 41.
